Balaisania

Signy
-De nagyon megijedtem. És én tényleg nem akartam. -motyogtam, még mindig a melkasán nyugtatva a fejem - Lorgi ... - néztem fel rà aztán - ...ígérd meg nekem , komolyan, tényleg komolyan, hogy soha többet nem csinálsz velem ilyet. Még hasonlót sem! - kértem komolyan, a szemébe nèzve.

Lorgi
A lány szemébe néztem.
- Megígérem. - mondtam teljesen őszintén neki.

Signy
Megint hozzá bújtam.
-Akkor megbocsátok. De most utoljára. - mondtam halkan.

Lorgi
Elmosolyodtam és magamhoz öleltem a lányt. Boldog voltam, és hálás.
- Köszönöm. - suttogtam neki.

Signy
Az arcomat a vállába fúrtam és elmosolyodtam.
-Hiányoztál - vallottam be.

Lorgi
- Te is nekem. - mondtam kicsikét jobban magamhoz ölelve őt.

Signy
Pár percig megint csendben maradtunk, majd felemeltem a fejem és a szemébe néztem.
-Lorgi...gyermekünk lesz! - közöltem vele, ezúttal mosooyogva, felhőtlen boldogsággal. Csak most éreztem igazán ennek a jelentèsét.

Lorgi
Mosolyogva bólintottam.
- Igen... - néztem boldogan a lány szemébe. Határtalan volt az örömöm.

Signy
-El sem tudom hinni - csóváltam a fejem mosolyogva -Anyuka leszek!

Lorgi
Elmosolyodtam.
- Én pedig...apa?
Hitetlenül felnevettem, olyan furcsán hangzott ez...De mégis boldog voltam.

Signy
-Igen - vigyorogtam -Furcsa lesz-gondoltam bele.

Lorgi
Bólintottam, aztán pár másodpercig csöndben maradtam.
- Signy... - mondtam halkan, hogy rám nézzen. Én is lenéztem rá. - Az előbb, mikor megsebeztél...Ugye tudod, hogy az varázslás volt? - kérdeztem.

Signy
Tétován bólintottam.
-Tudom - mondtam halkan.

Lorgi
- Mutathatok neked valamit? - kérdeztem, óvatosan a kezembe véve a lány kezét.

/*-*/

Signy
-Prsze! - bólintottam újból. Kíváncsi voltam mit akar mutatni.

Lorgi
Fogtam a lány kezeit, és mélyen a szemébe néztem.
- Gondolj arra, hogy eltűnik a seb. Hogy begyógyul. - mondtam neki.

Signy
Behunytam a szemem, -így jobban el tudtam képzelni-és úgy tettem ahogy mondta. Elképzeltem ahogy eltűnik az arcáról a seb.

Lorgi
Halvány bizsergést éreztem az arcomon, majd Signy kinyitotta a szemét. Mikor rám nézett, én elmosolyodtam, az ő arcára pedig csodálkozás ült ki.

Signy
Mikor kinyitottam a szemem, felnéztem Lorgira. Az arcáról valóban eltűnt a seb.
-Ezt ...én csináltam? Tényleg én? - kérdeztem meglepetten, de halkan.

Lorgi
Mosolyogva bólintottam.
- Igen. Te, egyedül. - mosolyogtam rá kedvesen.

Signy
Elmosolyodtam és megöleltem Lorgit. Nagyon örültem neki hogy meg tudtam gyógyítani.
-Akkor ez most màr mindig sikerülni fog? - kérdeztem.

Lorgi
Bólintottam.
- Igen. - mosolyogtam rá. - Sőt, gyakorlással sokat fejlődhetsz...

Signy
-Majd segítesz gyakorolni? - kérdeztem, felnézve a szemeibe.

Lorgi
Kedvesen, szeretetteljesen elmosolyodtam.
- Persze! - mondtam boldogan. - Nagyon szívesen!

Signy
Mosolyogva megpusziltam az arcàt.
-És most? Most mit csináljunk? -kérdeztem vidáman.

Lorgi
Egy pillanatra elgondolkodtam.
- Gyere....mutatnom kell neked valamit! - mostam mosolyogva, és felálltam, finoman magammal húzva a lányt. Fogtam a kezét.

Signy
-Hová megyünk? - kérdeztem amikor már kiléptünk a szobából. Nagyon kíváncsi voltam, mert fogalmam sem volt, mit akarhat mutatni.

Lorgi
- Csak kövess! - mosolyogtam a lányra.

Signy
Bólintottam és szó nélkül mentem tovább mellette.

Lorgi
Izgatott voltam. Signy gyermekének híre, és a kibékülésünk miatt felhőtlenül boldog voltam. Csak ez is sikerüljön olyan jól...Be akartam mutatni a lányt Wyourának.

Wyoura:
Éreztem Lorgi közeledését és az izgatott örömét is. A hangulata rám ragadt és izgatottan röpködtem a szűk szobában, néha fel-fel rikkantva örömömben, de persze csak halkan.

Lorgi
Mikor a szoba ajtajához értünk, megálltam és szembefordultam a lánnyal. Megfogtam mindkét kezét, és a szemébe néztem. Boldog voltam, de izgultam is, nem tudtam, mit szól majd ehhez.
- Csukd be a szemed. - kértem mosolyogva.

Signy
Egy pillanatig tétován néztem rá, de aztán behunytam a szemem ahogy mondta.

Lorgi
Mosolyogva kinyitottam az ajtót, és óvatosan bevezettem a lányt. Wyoura már ott várt, láttam, hogy izgatott. Küldtem neki egy gondolatot, ami talán kicsit lenyugtatja, és megkértem, hogy ne támadja le nagyon SIgnyt...Nem tudtam, a lány hogyan fog reagálni a sárkányfiókára.

Wyoura:
Mikor megláttam Signy-t, akiről, már olyan sokat tudtam Lorgitól, majd' kiugrott a helyéről a szívem, de csak leültem nyugodtan egy ládára.

Signy
Engedtem hogy Lorgi vezessen, nem lestem. Hallottam hogy valami mozog a közelben, dee nem tudtam mi az. Csak vártam, hogy kinyithassam a szemem.

Lorgi
- Itt vagyunk... - mondtam a lánynak halkan, mosolyogva. - Már kinyithatod a szemed...

Signy
Lassan kinyitottam a szemem. Egy ismeretlen szobában voltunk. Elsőre nem láttam semmi furcsát, de aztán kicsit elfordítottam a fejem.... Egy sárkány ült az egyik ládán. Még fióka volt, eddig nem is láttam ilyen pici sàrkányt.
-Ez .....egy .... - motyogtam döbbenten. -Ez egy kis sárkány - nyögtem ki vègül a megállapításomat.

Lorgi
Elmosolyodtam.
- Igen...Egy sárkány...
Szeretetteljesen Signyre néztem, büszkeség volt bennem. A lány felé nyújtottam a kezem, amin a jelek voltak.

Signy
Megnéztem a kezét. Csak most vettem, észre , hogy már két jel van rajta.
-Akkor te most ....? -néztem fel újra Lorgi szemébe. Tudtam mit jelent mindez, de valahogy nem tudtam elhinni.

Lorgi
Bólintottam.
- Igen...Újra...újra Sárkánylovas vagyok. - mosolyodtam el boldogan.

Signy
-De ... - fordultam el Lorgitól - ....honnan került ide a sárkány? - kérdeztem a fiókát nézve. Hiába volt egy sárkányhoz képest olyan pici, mègis tartottam tőle egy kicsit.

Wyoura:
A fejemet hol jobbra hol balra billegetve figyeltem a lányt, úgy éreztem kicsit tart tőlem, de reméltem ez hamar elmúlik. Sosem ártottam volna neki, Lorgi a lány iránt táplált szeretete átragadt rám.

Signy
Bizonytalanul fürkésztem az állat okos tekintetét egy rövid ideig, majd amíg Lorgi válaszára vártam, tettem pàr tétova lépést a sárkány felé.

Wyoura:
Kíváncsian nyújtogattam a nyakamat a lány felé.Nem voltam biztos a dolgomban, de meg akartam próbálni valamit, azonban egyelőre vártam ezzel.

Signy
Egyre közelebb merészkedtem, végül alig két lépésnyire álltam meg a fiókától. Egyszre csak a szemeit néztem, bár nem tudtam hogy a sárkányok hogy reagálnak arra ha szemkontaktust létesítünk velük. Reméltem, hogy nem ingerli úgy mint egyes kutyákat.

Wyoura:
Észrevettem, hogy a szemeimbe néz és akkor úgy éreztem kipróbálom - mit veszthetek?
Megpróbáltam kinyújtani felé az elmémet és megnyugtató érzést küldeni felé.

Signy
Éreztem valamit, amitől egy pillanatra megijedtem, de aztán rájöttem hogy a sárkány tört be a fejembe az elméjével. Nem ellenkeztem, bár lehet hogy nem is tudtam volna. A fióka egy kellemes, megnyugtató érzést közvetített felém, aminek hatására kezdett elmúlni a félelmem. Megpróbáltam megkérdezni a nevét, reméltem, hogy sikerül.

Wyoura:
Észleltem a kérdését, bár a gondolatai kevésbé voltak összeszedettek, mint Lorginak és a kérdése is halvány csendként lépett a fejembe, mégis feleltem.
Wyoura. Kíváncsi voltam, hogy ő is olyan kedvesnek találja-e a hangomat, mint Lorgi.