Youngsters

Matt
Halványan elmosolyodtam.
-Jó. Fél óra múlva? - kérdeztem.

Alain
- Várlak. - mondtam még mindig mosolyogva.

Nate:
-Gyere, most már nincs semmi baj! - segítettem neki felállni és, hagytam, hogy belém kapaszkodjon. - Nem bánthat senki!

Matt
-Akkor ott. Szia! - tettem le a telefont. Ekkor már fülig ért a szám, nagyon felvidultam. Visszafordultam és gyalog indultam el. Fél óra alatt odaérek ...

Abbie
Amikor sikerült felállnom, szorosan megöleltem a fiút és hozzá bújtam. Erre most szükségem volt, hogy le tudjak nyugodni. Nagyon hálás voltam neki amiért megmentett, de nem tudtam megszólalni, hogy ezt közöljem vele. A könnyeim még mindig folytak, de már nem sírtam annyira.

Alain
Kirohantam a fürdőszobából, és visszatettem a telefont. Végignéztem magamon...
- Basszus... - mormogtam, és a szekrényemhez léptem, majd újra vissza a fürdőszobába.
- Hogy festek? - álltam Ramona elé. Fekete, enyhén szűkített szárú farmer és egy rockzenekar logójával díszített halványkékesszürkés póló volt rajtam.
- Úgy, ahogy szoktál. - mosolyodott el a lány épp csak rám pillantva. Biccentettem és már az előszobában is voltam. Fölhúztam a tornacipőmet, magamra kaptam a dzsekim és már félig kint is voltam az ajtón.
- Majd jövök! - kiáltottam búcsúzásképp. Sietve indultam meg lefelé a lépcsőn, majd ki az utcára, és szapora léptekkel célba vettem a kávézót. Csak öt sarok...

Matt
Izgatottan sétáltam a kàvézó felé. Ott akartam már lenni, hogy megint lássam a fiút és beszélgessek vele ...
A lehető legrövidebb úton mentem de így is szükségem volt arra a fél órára. Lihegve lassítottam amikor odaértem a kávézó elé.

Alain
Láttam, mikor a fiú megérkezett, kicsivel előbb ért oda, mint én.
- Matt! - kiáltottam mosolyogva, és még jobban megszaporáztam a lépteimet.

Matt
A hangra odakaptam a tekintetem és boldogan elmosolyodtam.
-Alain! - üdvözöltem vidáman amikor közelebb ért.

Alain
- Szia! - mosolyogtam a fiúra, mikor odaértem hozzá. - Jól nézel ki! - mondtam neki vidáman, bár ehet, hogy csak azért gondoltam így, mert már napok óta nem láttam. Nem, tényleg tök jól nézett ki! - Bemegyünk? - kérdeztem.

Matt
Mosolyogva biccentettem majd beljebb mentünk. Leültünk az egyik asztalhoz egymással szemben.

Alain
Rendeltünk magunknak kávét, majd kerestünk magunknak helyet.
- Hogy vagy? - kérdeztem elsőnek én.

Nate:
Amikor hozzám bújt nyugtatóan simogattam a hátát, szegény nagyon megijedt - nem csodálom. Körbenéztem, már nem volt senki az utcán.
-Nyugodj meg! Hazaviszlek, jó? - suttogtam a fülébe, nyugodtan és kedves hangon.

Matt
Vállat vontam.
-Tűrhetően - válaszoltam halványan mosolyogva. Vagyis most már egyre jobban
-És te? - kérdeztem vissza.

Abbie
-Ühüm... -motyogtam alig hallhatóan miközben aprót bólintottam, de nem még mindig nem engedtem el Natet.

Alain
- Hát...Az utóbbi pár napban nem voltam épp formámban. - mosolyogtam őszintén.

Matt
-És most? - kérdeztem tovább mosolyogva.

Abbie
Nate végül nem haza vitt, hanem hozzájuk.Mondjuk ennek jobban is örültem, most inkább volt szükségem as bátyámra mint a szüleimre.

Alain
- Szerinted? - mosolyogtam a fiúra felvonva a szemöldököm.

Matt
-Én nem tudhatom - vontam vállat mosolyogva.

Abbie
Mikor a házhoz értünk, már valamivel jobban voltam , de még így is szinte remegtem a félelemtől és nagyon fájt a karom is. Nate kedvesen átkarolt miközben felsétáltunk a lépcsőn, csak akkor engfedett el amikor elővette a kulcsát hogy beengedje magunkat.

Alain
Elmosolyodtam.
- Már kezdem jobban érezni magam. - mondtam.

/jajj, ma rajzoltam valamit, majd beteszem facebookon ^^/

Matt
-Ennek örülök! - mosolyogtam szélesebben.

/oki ^^ de írsz Steve-el is? /

Alain
A fiúra mosolyogtam, ekkor egy lány kihozta nekünk a rendelésünket.
- És...gondolkodtál azóta...tudod. - kérdeztem a kávémra szegezett tekintettel. Tudom, hogy nem kellene ilyesmiket kérdeznem tőle, de nem bírom ki.

Matt
Lesütöttem a tekintetem.
-Én ....hát .....gondolkodtam - feleltem zavartan. Éreztem hogy teljesen elpirulok közben.

Alain
Felvontam a szemöldököm és a fiúra néztem.
- ...És?... - kérdeztem halkan.

Matt
-Nem tudom .....-ingattam a fejem - Én ....azt hiszem, hogy szeretném, ha .....na, érted. De nem akarom elsiertni a dolgot. Hiszen még alig ismerjük egymást - motyogtam.

Alain
Elmosolyodtam, olyan aranyos volt...
- Rendben...Értem....Nem sietünk... - mondtam örömmel, de kedvesen, közben ragyogott a szemem. Minden tökéletes lesz!

Matt
Még mindig zavarban voltam, de boldogan mosolyodtam el. Kicsit furcsán éreztem magam, mintha valami ismerős lenne a helyzetben, de mégsem volt az. Megint ez a de ja vu ...

Alain
- És hogy szeretnéd kezdeni? - kérdeztem a fiút.

Matt
Kicsit oldalra billentettem a fejem.
-Ezt ...most nem teljesen értem ... - vallottam be kicsit összezavarodva.

Alain
- Hát mondjuk...Ööö, Meséljek magamról vagy ilyesmi? - mosolyogtam szélesen. Annyira aranyos volt...

Matt
Mikor megértettem, mosolyogva bólintottam.
-Igen, az jó lenne ha mesélnél egy kicsit! - mondtam Alainnek.

Alain
Rámosolyogtam, közben gondolkodni kezdtem, mit is mondjak.
- Hát...Franciaországból jöttem, nagyjából...öt éve? - számoltam utána. - Azóta itt lakom. Ramona a lakótársam, egy koncerten találkoztunk először. Ööö...szeretem a cicákat, szeretek moziba és koncertekre járni, elázni... - nevettem föl. - Szívesebben metrózom, mint ülök kocsiba, és sosem érdekelt a foci. - biccentettem fölfelé nézve, próbáltam összeszedni a gondolataimat, és rendszerezni őket, de nem igazán sikerült. Azért reméltem, hogy Matt képes lesz kihámozni belőle valamit.

Matt
Mosolyogva hallgattam, próblàtam mindent megjegyezni. Közben belegondoltam hogy én szinte ennyit sem tudnék elmondani magamról.

Alain
A fiúra nézve elmosolyodtam.
- Mire vagy még kíváncsi? - kérdeztem kedvesen.

Steve
Mikor Nate megérkezett épp a nappaliban ültem a régi barna kanapén, és tévét néztem, épp csak az ajtó felé pillantottam. Viszont ahogy észrevettem Abbiet, egyből fölpattantam és odasiettem hozzájuk.
- Hé, Abbie, te meg mit keresel itt? - kérdeztem, az arcomon aggodalom ült, mert a lány elég zaklatottnak tűnt.

Abbie
Nem tudtam megszólalni csak megráztam a fejem és szorosan megöleltem Stevet. Nate mesélt el neki mindent, mivel én még képtelen voltam rá.

Matt
-Mondjuk ...mi van a családoddal? - kérdeztem rövid habozás után.

Alain
Vállat vontam.
- Ők Franciaországban maradtak. Van egy húgom, Clarisse, ő néha felhív. Amúgy jóban vagyok a szüleimmel is, csak ők sokat utaznak, főleg Amerikába, és ritkán van idejük felhívni vagy meglátogatni. - mosolyogtam.

Matt
-Értem! - bólintottam mosolyogva.

Steve
Szorosan öleltem magamhoz a lányt, közben belül irtózatosan dühös lettem.
- Hogy a ****-ba engednek el téged anyáék ilyenkor egyedül??? - ordibáltam, elengedtem a lányt, nem akartam, hogy úgy veszekedjek, hogy közben olyan közel van hozzám.

Abbie
Megszeppenten vonogattam a vállam, nem tudtam mit mondjak. Azzal, hogy kiabálni kezdett, csak megint megijesztett. Majdnem hozzá bújtem Natehez de időben rájöttem hogy attól Steve csak még idegesebb lenne mert tuti hogy félreértené.

Steve
Észrevettem Abbie arcát, és megtorpantam.
- Bocsáss meg. - léptem oda hozzá bűntudatosan, és magamhoz öleltem a megszeppent lányt. - Gyere be...Aludhatsz itt, ha szeretnél, vagy hazakísérhetünk...

Abbie
-Mos inkább szeretnék itt maradni ... - motyogtam miközben hozzá bújtam Stevehez és lehunytam a szemem. Nem akartam haza menni. Akkor anyáék kiabálnának, ami most nem hiányzott. Elég lesz holnap meghallgatnom.

Steve
Bólintottam, és az államat a lány fejére támasztottam. Elég sokáig álltunk úgy ott, vártam, hogy kicsit megnyugodjon.
- Menjünk beljebb. - mosolyogtam kicsit bátorítóan, de még mindig mérges voltam. - Adok egy pólót, amiben aludhatsz...

Abbie
-Jó - bólintottam -De azért anyáéknak szólni kéne hogy itt vagyok. Aggódni fognak - mondtam halkan.

Steve
- Ha azért nem aggódtak, hogy egyedül mész haza, akkor igazán várhatnak reggelig. - mondtam összehúzva a szemöldököm.

Abbie
-Én azért írok anyunak ... - mondtam, mert tényleg nem akartam hogy aggódjanak értem. Vagy inkább csak nem akartam abból is vitàt hogy nem szóltam nekik hol vagyok. Elővettem a telefonom és gyorsan elküldtem egy SMS-t.

Steve
Nem szóltam semmit, mikor a lány írt egy sms-t, csak kerestem neki egy pólót, amit fölvehet.
- Tessék...Ez jó lesz? - adtam a kezébe egy bő, fekete pólót, amit még egy rockkoncerten vettem.

Abbie
-Persze, tökéletes! - bólintottam -És köszi! Màrmint hogy itt alhatok - néztem fel hálásan Stevere.

Steve
A lányra mosolyogtam.
- Hé, ez természetes. - mondtam neki őszintén.

Abbie
Elmosolyodtam, majd kértem még egy törülközőt és elmentem hogy gyorsan letusoljak. Jól esett most a meleg zuhany, teljesen lenyugtatott. Közben rájöttem hogy elfelejtettem mondani Stedvenek hogy fáj a karom .….. csak mert jóformán a zuhanyrózsát sem bírtam el vele.

Alain
Nagyon jól elbeszélgettünk Matt-el, elég sokat meséltem neki magamról, és láttam rajta, hogy kíváncsi is, ami jól esett. Igazából nagyon elszaladt az idő, de nekünk fel sem tűnt, hogy már vagy három órája ülünk a kávézóban. Viszont egyszer, mikor az ablak felé fordultam, észrevettem valamit.
- Ömm....Azt hiszem, indulnunk kéne... - mondtam a fiúnak. - Már szemerkél az eső.
Ismertem az ilyen esőt, tudtam, hogy hamarosan leszakad az ég, és jó pár óráig nem is fog elállni...

Matt
Nagyon jól elvoltunk Alainnel, rengeteget beszélgettünk, kíváncsi voltam mindenre amit a fiú mesélt magáról, szinte ittam a szavait. Már több órája ott ülhettünk amikor a fiú megszólalt. Én is kinéztem az ablakon.
-Szerintem menjünk gyorsan! - mondtam neki miközben visszafordultam felé.