Youngsters

Logan
Miután kipakoltam a kocsiból és ki adtam a zsokék és lovászok feladatait a nap további részére, bementem az irodámba és bezárkóztam. A papírmunkába temetkeztem, hogy elfelejtsem amit láttam. Reméltem hogy nem követett minket senki. A kis rádión hallgattam hogy épp mit csinálnak az embereim, és néha el el mosolyodtam hogy mennyit képesek panaszkodni. Elfelejtik ha egymással beszélnek én is hallom. 
- Hé. fiúk! Sok a duma kevés a munka! - szóltam bele a kis rádióba majd elnevettem magam mikor síri csend lett. Le tettem az asztalra a kis eszközt, majd a papírok fölé görnyedtem. - Végre hallom a gondolataimat is. - mondtam a fejemet csóválva. Kiwi a zsemle színű labrador ott feküdt az asztalom mellett ami megnyugtatott.

Jeff
Tudhatta volna, hogy nem hagyhat le. Nem, Jeffet senki sem rázza le ilyen könnyen! Makacsul követtem tovább, végül lihegve megálltam a kissé elhagyatott úttest közepén, végignézve, ahogy elhajt.
- Ezt... Ezt még úgy is visszakapod! - harsogtam utána, majd mintha egy kapcsolót nyomtak volna be a fejemben, elindultam egy másik irányba, amely elvezetett egy lovardáig.

Logan
Az irodában ültem és a papírokat bújtam mikor szóltak hogy jött valaki aki az állásra jelentkezne. Nagyot sóhajtottam és mondtam hogy azonnal megyek. Elég hamar jelentkezett valaki. Remélem érteni is fog a lovakhoz. Nem úgy mint a múltkori. Gondolkodtam ahogy néhány papírral kimentem. Fel sem figyeltem ki az. 
- Üdv, az Alexander birtokon. - mondtam ahogy oda bicegtem a mankó segítségével. - Az állás hirdetés miatt jött? - kérdeztem és felnéztem a fiatal férfira. - Jeff? - lepődtem meg több mint 10 éve nem láttam. Utoljára akkor mi találkoztunk mikor a szüleim birtokára járt lovagolni. - Hát te hogy kerülsz ide? - kérdeztem tőle mosolyogva. Fel se merült bennem hogy vele találkoztam a sikátorban. Mondjuk nem is álltam meg megnézni magamnak a fószert. - Örülök hogy újra látlak. - tettem hozzá.

Jeff
Idejött, biztos vagyok benne! Idegesen körbenéztem, miután egy idegennek köszöntem, és elmondtam, hogy a hirdetett munka miatt jöttem. Kiderült, hogy ez az a cím, ahonnan az a hirdetés is származik. Ennek örültem, azt viszont nem tudtam, mit kereshet itt az az idegen, vagy hogy ki lehet az, ezért nem igen bíztam meg senkiben sem.
- Jéé, hát te? - kérdeztem meglepődve, mikor megpillantottam az ismerős lányt, majd halkan felnevettem - Áh, épp sétáltam, amikor kiszúrta a szemem a színes hirdetés, csak nem akartam letépni a papírt, ezért leírtam valahova a címet és eljöttem - válaszoltam egyszerűen - És veled? Legalább 500 éve nem láttuk egymást! Azóta mintha nőttél volna két centit.

Logan
- Azért nem olyan rég. - mondtam mosolyogva majd a papírköteggel hátba vágtam. - Nem illik gúnyolódni! - szóltam rá majd nagyot sóhajtottam. - Gyere velem! - mondtam neki ahogy elindultam az istállók felé. - Akkor gondolom érdekel az állás ha eljöttél. Mióta nem ültél lovon? - kérdeztem tőle ahogy ránéztem. - Amúgy mi a helyzet veled? Követted édesapádat a katonai pályán? - kérdeztem mosolyogva.

Jeff
- Én viszont úgy érzem! - húztam el a szám, majd halkan felnevettem. Nem tudott elbátortalanítani azzal, hogy egy papírköteggel hátba vágott.
- Érdekel, ráadásul csak 2-3 éve nem ültem nyeregben - vigyorogtam rá szélesen, majd elmeséltem mindent, köztük azt is, hogy követtem, nemrég pedig haza is jöhettem a frontról, de ha hívnak, akkor vissza kell mennem.
- És veled? Olyan, mintha a két centi mellé kicsit terebélyesebb is lettél volna. Csokitorta, ugye? - bólogattam.

Logan
- Az jó akkor nem lesz szokatlan újra a nyeregben. Tudnod kell hogy ezen a birtokon nem úgy foglalkozunk a versenyekkel mint mondjuk a szüleim. Mi csak tenyésztünk és betanítjuk a csikókat. Mind ezek mellett a birtok teljesen önellátó. Nem használunk a földeken vegyszereket, a nap, szél és víz energiát használunk stb. stb. Ezek mellett magunk termesztjük a zöldségeket, haszon állatokat tartunk. Így nagyon minimálisan szorulunk arra hogy a városba keljen menni vagy épp a szüleimre hagyatkozzunk. - magyaráztam a helyzetet. Majd végig hallgattam őt is. - Értem. Akkor gondolom jó lesz kikapcsolódásnak az itteni munka. Hogy szeretnéd? Rész vagy teljes munka időben szeretnél dolgozni? Tudod két zsokém itt hagyott és hát én sem ülhetek lóra egy ideig. Legalább is még a lábam helyre nem jön. Félkarral már tudok lovagolni. - mosolyogtam. - Történt ez az de semmi érdekes. Nem bírok elszabadulni a lovaktól de nem is akarok. - vigyorgok majd meg csillan a szemem mert a súlyomra tesz burkoltan megjegyzést. - Grrrr! Ugyan úgy 48 kiló vagyok. Vigyázok a súlyomra hogy továbbra is versenyezhessek! - mondtam és vészesen felemeltem a botomat hogy lássa következőre nem a papír köteggel kap. Majd kifújtam szemembe lógó vörös tincseimet. - De amint látom te továbbra is egy izompacsirta vagy. - mondtam vigyorogva és kinyújtottam rá a nyelvem. Elszaladtam ha tudtam volna de amúgy is felesleges lett volna. Egy képzett katona se perc alatt elkapott volna.Hiányzott ez a piszkálódás.

Jeff
Érdeklődve hallgattam. Jó volt hallani, hogy egy ilyen nagy vállalkozást vezet, ugyanakkor  belegondoltam a helyzetébe, és nem lehet könnyű. Egy teljesen önellátó szervezet nagyon szép dolog, főleg ha igazából egy olyan istálló az, ami versenylovak kitenyésztésével és betanításával foglalkozik.
- Ja, szerencsére nem az! - feleltem végül, majd válaszoltam a kérdésre - Teljes munkaidőben tudom vállalni, csak az a kérdés, hogy milyen napokon kéne bejönnöm - válaszoltam egyszerűen.
- Csak 48? Aaa-azt hittem legalább 53! Amúgy lehet, mert kondiztam egy kicsit, a terep segítségével...

Logan
- Hogy melyik napokon kell bejönnöd azt majd megbeszéljük. De most van az ellési időszak. És sok a betanításra váró csikó is. Lehet lesz olyan hogy a birtokon kell maradnod. És ha lehetne. Ma tudnál maradni? Tudok adni csizmát és felszerelést. - mondtam ahogy ránéztem és beértünk az istállóba. Ott több ló még a bokszában állt és és az edzésre várt.

Jeff
- Ja, nincs semmi akadálya! - mosolyogtam szelíden rá, majd követtem az istállóba. Rögtön megcsapott a lószőr, és a szalma furcsa elegyének illata. A bokszokban büszkén sorakoztak azok a lovak, akik csak arra vártak, hogy végre kijöjjenek onnan. Eh, lesz bőven munka!

Logan
- Rendben. Akkor körbe vezetlek, majd megkapod a felszerelést és az edzésre váró lovak listáját. - mosolyogtam rá. - Ja és ezek a szerződések. De elég ha haza viszed és átolvasod, és csak akkor írod alá ha legközelebb jössz. - mosolyogtam rá és sorra végig vezettem az istállón. Megmutattam neki a felszereléseket, a takarmány raktárt, és a pihenőt. - Gyere akkor adok felszerelést. - mondtam és a ház felé indultam.

Jeff
- Okééé! - vigyorodtam el.
Lassan körbejártuk az istállót. Egy nagy kő épület volt több bejárattal, több helyiséggel, és többféle boksszal. Két szektorra volt osztva, ebből az egyik a tenyészeti célt szolgált, egy másik pedig afféle vegyes volt. Ide kerültek a betanításra váró csikók és felnőtt lovak. Ebből a szektorból nyílt a nyerges, mellette pedig az ápoló felszerelések raktára helyezkedett el.
Az istálló másik oldalán helyezkedett el egy kisebb épület, melynek egy részét az iroda tette ki, ahol Logan is dolgozott. A takarmányraktár és a pihenő pedig mellékes...
- Rendbeeeen! Amúgy jó nagy birtokot vezetsz baker!

Logan
- Nem igazán. Csak annyira hogy ellássuk magunkat. A másik közepes istállóban vannak a vemhes kancák, és a nemrég született csikók az anyjukkal. Még kevesen vannak, de várd ki az időszak végét. - mosolyogtam rá ahogy a ház felé mentünk. - A szarvasmarhák és birkák pedig külön legelőkön vannak. Szabad tartásban több fedett résszel hogy ha tűz a nap vagy esik az eső behúzódhassanak. Őrkutyának leginkább juhászkutyákat használunk a vérmérsékletük miatt. De van két labradorom is. Velük nem lesz bajod. Ha valaki betörne ide annak még a lámpát is tartanák. - mosolyogtam ahogy beengedtem. Elő kerestem egy pá csizmát, kobakot, meg egy lovagló nadrágot. Általában a zsokéknak tartottunk fönt pótfelszerelést, de a  lovászoknak is volt. Ahogy keresgéltem a két kutya is megjelent és kíváncsian szimatolták végig Jeffet. - Na, róluk volt szó. A zsömle színű Kiwi. Kislány és hamarosan teli lesz a ház kölykökkel. A fekete pedig Kókusz. Kicsit keményfejű ezért lett ez a neve. - mosolyogtam ahogy a kezébe adtam a felszerelést. - van fent jobbra egy vendégszoba ott felöltözhetsz. - mondtam. - Addig főzök egy teát, vagy kávét kérsz? - kérdeztem tőle kíváncsian.

Jeff
- Woooow, azt hiszem már most is nagy a "család" - nevettem halkan, ahogy végignéztem  a mellettünk sorakozó, kíváncsian szemlélődő pacikon. Az egyik szürke példány kifejezetten tetszett, örültem volna ha később rajta dolgozhatok, viszont nem volt névtáblája, így nem tudtam ki lehet ő, vagy milyen fajtájú. A testfelépítéséből tudtam csak arra következtetni, milyen alkalmatosságú is lehet.
- Tudod mit? Megkérem őket hogy tanítsák be a csikót, amíg én elmegyek inni két üveg Martinit a közeli bárba - vigyorogtam szélesen rá.
Elkezdett Logan a felszerelések közt matatni, ekkor bukkant fel két kutyus. Mosolyogva leguggoltam hozzájuk, és megsimogattam őket.
- Aranyosak, Kókusz a hím, igaz? - kérdeztem felegyenesedve - Hé, ne, ne dönts le a lábamról! - nevettem odébb húzódva.
- Szóóóval én egy Leát szeretnék, kutyával, lószőrrel, és egy kevés Extasyval keverve - válaszoltam vidáman, csakhogy megnevettessem őt, bár nem tudtam hogy rájön -e, mit értettem a "lea" alatt.

Logan
- Na igen. És szeretnénk bővíteni a helyet. Tudok teljesen szeretnék elszakadni a szüleimtől. Tudod mióta az első lovam Pendragon elpusztult, és a mostani balesetem, rá ébresztett arra hogy én sem vagyok halhatatlan és sebezhetetlen, ezért jobb szeretném a saját életemet élni. - mosolyogtam rá majd elnevettem magam mikor a kutyáról beszélt meg hogy elmegy a bárba inni. - Rázva és nem keverve? - kérdeztem majd a gardróbban kezdtem kutatni. - Igen. Kiskorába annyiszor ment fejjel a falnak vagy épp a járműveknek hogy féltem valami baja lesz. De sose történt semmi és ezért lett ő a kemény fejű Kókusz. Mert olyan kemény a feje mint egy kókuszdió. Nevettem majd kidugtam a fejem a rendelését hallva. Lea? Kérdeztem magamtól majd le esett hogy már megint csak marhul. Egy jó ízűt nevettem rajta. - Oké akkor mire átöltözöl kész is lesz. - mondtam nevetve majd a konyhába indultam hogy teát főzzek. Így hogy az egyik kezem gipszbe volt a másikkal meg botra kellett támaszkodnom hogy járni tudjak kicsit ügyetlen voltam. Sikerült is eltörnöm egy csészét de nem zavartattam magam. Feltettem forrni a vizet, majd össze takarítottam a cserepeket, nehogy megsérüljenek a kutyák. Mire össze takarítottam a víz is felforrt így a bögrébe öntöttem a filterekre. Még vártam Jeffet addig az ablakból figyeltem ahogy dolgoznak az embereim. Nagyon hiányzott hogy a lóra üljek és szabadon vágtázzak, de az orvosok még azt sem tudták biztosra mondani hogy folytathatom - e a versenyzést.

Jeff
Mosolyogva hallgattam végig  a kutya történetét, ezután halkan felnevettem. Vidámnak éreztem magam, azonban hamar megváltozott a hangulat.
- De mi történt veled? - kérdeztem kissé aggódón, miközben átvettem a ruhákat. Jó volt látni őt, meg azt hogy töretlen a humora, ugyanakkor nem volt kellemes látvány, amint bottal járt, begipszezett végtagokkal.
- Szóval egy Lószőrös-Extasys teA lesz - adtam le végül a rendelést, ezután elvonultam öltözni.

Logan
Hagytam hogy elmenjen öltözni, majd megcsináltam a teákat. 
- Csak egy baleset volt. Le estem a lóról edzés közben. Ennyi. - mondtam ahogy vissza jött. Nem igazán szerettem bele gondolni a tudatba hogy lehet nem ülhetek újra lóra.

Jeff
- Oh, és mikor ülhetsz újra lóra? - kérdeztem. Mindkét szemöldököm kissé feljebb csúszott.

Logan
- Nem tudom. - válaszoltam halkan, ahogy elé tettem a bögre teát. Nem tetszett a téma, mert kétségek közt vergődtem, és nem akartam a legrosszabb eshetőségre gondolni.

Jeff
Némán bólintottam, majd megköszönve a meleg italt, fújkálni kezdtem. Nem szerettem volna megégetni a szám.
- No és hogy bírsz egy ekkora önellátó szervezetet irányítani? Sok a papírmunka?

Logan
Mikor megemlítette a papírmunkát csak kifújtam a frufrumat a szememből. Ezt ne említette volna. 
- Nem kevés az biztos. - Mondtam. - Amint itt végeztünk, bemutatlak a többieknek, és a papíron szereplő lovakkal el is kezdhetsz dolgozni. Én meg mehetek vissza a papírhalmokhoz. - tettem hozzá és elé tettem három lapot, amin hat ló neve és rövid jellemzése állt. Reméltem ki fog jönni a lovakkal mert ezek eléggé hasonlítottak temperamentumban Jeffhez.

Jeff
Érdeklődve átfutottam a lapokat. 6 lóról írtak egy-egy rövid jellemzést, továbbá egy-két részletet amit nem árt ha tudok róluk, mint például az, hogyan ápoljam őket, csak mert van, amelyik kényesebb egy picivel mint az átlag.
- Jól hangzik! Az egyiket máris szeretem, pedig csak olvastam róóóóla!

Logan
Mosolyogva figyeltem ahogy átolvassa a papírokat.
- Melyik az? - kérdeztem tőle kíváncsian. Elég sok ló volt, így nem tudtam melyikről beszélt.

Jeff
A fehér lapra pillantottam, és többször is végigfutottam, mire megtaláltam a lovat, a hozzá tartozó jellemzéssel.
- Az, aki "nagyon mohó, ezért időnként képes boksza ajtaját rugdosni. Nem egyszer kellett zárat cseréltetni sem azon".

Logan
- Jaaa! A neve Nasi. Állandóan éhes és kajáért bármit megtesz. - mosolyogtam rá. -  Még fiatal de gyorsan tanul. Lényeg a megfelelő motiváció. - mosolyogtam tovább.

Jeff
- Nasi - nevettem fel hangosan, majd felálltam hogy nyújtózzak egyet - Hogyan lehet motiválni egy ilyen mohó állatot?

Logan 
Oda mentem a pulthoz és elő vettem egy zacskó szárított almát. 
- Ha ez nálad van hanyatt dobja magát és azt teszi amit kérsz. - mosolyogtam ahogy oda adtam neki. Ez mindig bejött Nasinál, de a többiek sem vetették meg.

Jeff
- Éés mi ez? - nyitottam ki a zacsit, hogy jobban szemügyre vehessem - Ezt ember is eheti?

Logan
- Szárított alma és igen. Nyugodtan ehetsz belőle. Általában én is azt eszem ha mondjuk úton vagyok. - mondtam mosolyogva közben elő vettem a kutyakaját is hogy feltöltsem a kutyák tányérját. Amint meghallották a konzervnyitó hangját a két labrador azonnal a konyhába robogott. - Mint akik életükben nem kaptak enni. - csóváltam a fejemet mosolyogva.

Jeff
Kivettem egyet a zacsiból és a számba vettem, majd míg Logan elfordult, mögé osontam.

Logan
A konzervekkel bíbelődtem hogy megetessem a két jómadarat. Észre sem vettem mikor a hátam mögé osont Jeff. Kicsit elgondolkoztam azon milyen is volt régen. Már akkoriban is csendes volt és keveset beszélt de ha kellett leállt velem egy kis bajkeverésre. Szép idők voltak de kénytelenek voltunk megkomolyodni.

Jeff
A számba vettem a szárított almagerezdet, miközben észrevétlenül mögé osontam. Míg a kutyákat etette, gyorsan elrágtam a gyümölcsöt, és hangos ordítás kíséretében hirtelen megérintettem a két oldalát. Reméltem, hogy ezzel ráhozhatom a frászt.

Logan
Ahogy babráltam a konzervvel hirtelen elkiáltotta magát ahogy megfogta az oldalam én meg sikítva hajítottam el mindent ami a kezemben volt.
- Jézusom te idióta. A frászt hoztad rám. - próbáltam komoly lenni de csak vigyorogtam az ijedség ellenére hisz jó volt tudni hogy még sem komolyodott meg annyira a katonaságnál mint gondoltam. - Ezt még vissza kapod. - mondtam kicsit megnyugodva.

Jeff
- És hogyan fizetsz vissza? Megetetsz velem egy konzervdoboznyi kutyakaját? - kérdeztem nevetve karba tett kézzel.

Logan
-Talán az is megeshet, de nem! Néha nézz a hátad mögé kitudja nem-e ott leszek mögötted. - viccelődtem, bár még magam sem tudtam mivel fizessem vissza a kedvességét.

Jeff
- Szerintem igen, de akkor feldoblak Nasira, hátha elfut veled néhány kör erejéig! - kacagtam.

Logan
-Van egy rossz hírem drága Jeff... Nasi az én nevelésem tehát jobb ha vigyázol. - mosolyogtam gonoszul rá.

Jeff
- És az miért is baj? - pislogtam fel rá - Ha a te nevelésed, akkor nem lesz nehéz dolgom.

Logan
- Azért baj Jeff. Mert egy szavamba kerül és Nasi rendesen megtáncoltat a nyeregben esetleg föld körüli pályára állít. - mondtam ahogy közelebb léptem hozzá. - Remélem érted a célzást. - kérdeztem tőle és mellé angyalian mosolyogtam.

Jeff
- Van tapasztalatom, tudom majd kezelni - legyintettem nevetve - Ültem már olyan lovon, ami tényleg úgy táncolt, mintha csak.. eeegy rodeós bika lett volna.

Logan
-Igen emlékszem. Tudod akkor tényleg megijedtem hogy valami bajod lesz. - mondtam majd vissza mentem a pulthoz hogy befejezzem a kutyák etetését. - És meddig szándékozol itt maradni? - kérdeztem kíváncsian mert tudni akartam meddig lehetek vele. Tényleg jó volt őt újra látni.

Jeff
- Soltairo makacs ló. Nehezen tudtam megmaradni a nyergében, de akkor te is láttad, hogy sikerült rajta maradnom. Nem esett bajom, tudtam vele menni pár kört, végül bevezettük a többiekkel az istállóba - nevettem fel halkan - Uh, nem tudom! Egy ideig biztosan.

Logan
- Emlékszem Soltairora. Mithras a lovam idősebb testvére. Neki is Pendragon volt az apja de sajnos már mindketten elpusztultak. Mithras maradt meg egyedül hármuk közül. Mondtam ahogy kinéztem az ablakon békésen legelésző lovamra. A csikók valósággal körül rajongták a hatalmas pej mént. Nagyot sóhajtottam miközben letettem a tálakat a kutyáknak majd a pultba kapaszkodva felkeltem és magamhoz vettem a bögrémet hogy megigyam a már kihűlt teámat.

Jeff
- Mármint melyek? - kérdeztem meghökkenve, miközben magam is hasonlóképp tettem.

Logan
-Pendragon és Soltairo. - mondtam. Ahogy a bögrém tartalmát figyeltem. - Pendragon békés életet élt itt a farmon. Mindenki szerette olyan kedves volt. De hát az öregséget ő sem tudta legyőzni, hiába nevezték el a szüleim a legendás sárkányról. - mondtam egy halvány de annál keserűbb mosollyal. - Soltairo pedig egy versenypályán pusztult el. Egy rivális zsoké megmérgezte arzénnal. És a ló olyannyira nem érzett fájdalmat és fáradtságot hogy egyszerűen túlhajtotta magát. - magyaráztam. Hamar megtanultam én is hogy milyen kegyetlen a versenyek világa. Ahogy gondolkodtam önkéntelenül is a sérült lábamhoz értem és újra felötlött bennem mi lesz azután hogy ha nem ülhetek többé nyeregbe.

Jeff
- Miiii?! - majdnem kiköptem a teát, amikor meghallottam, hogy megmérgezték Soltairot. Azonnal fel is pattantam, és idegesen az egyik ablakhoz sétáltam.
- Vééletlenül nem tudja valaki, ki volt a tettes pontosan?

Logan
Csak megráztam a fejem mire rájöttem hogy úgy sem látja ha nekem háttal van.
- Nem. A rendőrség szerint egy rivális istálló embere vagy egy zsoké aki bosszút akart állni a családomon. Kitudja. A birtok reménysége volt Soltario, ezért is mérgezhették meg. Apám azt akarta hogy Mithrast állítsam a helyére de nem hagytam. Ő az egyedüli aki Pendragon után maradt. Őt nem engedtem a versenyek kegyetlen világába. Nem azt a sorsot érdemli. - mondtam ahogy az ablakhoz sétáltam. - Az vigasztal hogy nem érzett semmit mikor össze esett a pályán. Az arzén megtette a hatását. Nem érzett fájdalmat. Egyszerűen Ő csak elaludt. És nem fájt már semmi nek. - amióta ez megtörtént ezzel vigasztaltam magam hogy nekik már nem fáj semmi, és nem kell mások kénye kedve szerint futkorászniuk.

Jeff
- Neeem, Mit-Rááz az istállóban marad a popóján, helyette egy másik ló indulhatna. Hallottam, hogy lesz hamarosan egy újabb verseny, amiben az a hír járja, hogy egy idióta ki akarja majd hívni ezt az istállót, de ha nincs induló patás, úgy nehéz lesz - fordultam felé, belül pedig elhatároztam, hogy egyszer elteszem láb alól a fickót.

Logan
- Igen itt marad. - mondtam bólintva egyet. - Tudod ezért vesztem mégjobban össze apámmal. Így már beszélni sem hajlandó velem. Meg akarta venni Mithrast de nem voltam hajlandó eladni sem neki. Nem kímélné, és Ő nem ehez van szokva. Ha indultunk is egy versenyen az csak egy díjugrató vagy díjlovagló verseny volt. És engem nem érdekelt hogy győztünk -e vagy sem. Én akkor is megdicsértem ha utólsók voltunk. Elvégre nem számítanak a kupák. Csak ami a szívünkben van. Nem igaz Jeff? - kérdeztem tőle egy boldog mosollyal és kíváncsi voltam felismeri -e azt amit mondtam. Elvégre Ő mondta nekem mikor elvesztettem egy versenyt és ez miatt ideges voltam elvégre meg akartam felelni apámnak. De Ő teljesen más irányba terelt. A jó irányba.

Jeff
- Eh, erre még emlékszel? - fordultam felé egy kesernyés mosollyal. Ja, igen. Csak nekem Soltairo volt az egyik olyan lény, aki az életet jelentette számomra.
- Jól mondtad, tényleg így van - feleltem végül.