Youngsters

Logan
Miután megérkeztem a kórházhoz egy kis körözés után sikerült parkoló helyet találnom a lószállítóval. Majd órákon át csak vártam. Elég fárasztó volt, de szerencsére levették a gipszeket és egy bőrrel bevont fém merevítőket, kellett már csak viselnem, amit könnyen levehettem és nagyban megkönnyítette a mozgásomat. Ahogy haladtam a városban elhaladtam annál a sikátornál ahol megöltek valakit. Még mindig le volt zárva a hely. A hideg is kirázott a gondolattól. Majd inkább a másik birtok felé vettem az utat hogy felvegyem az új lovat. [...]
Végre begördültem a birtokra valamikor dél körül. Nagyot sóhajtottam mikor körbe néztem.
-Halihó! Valaki előkerítené Jeffet? -Kérdeztem a kocsiba szerelt rádión keresztül. Majd a kocsi mellett ácsorogtam.

Jeff
Néhány lovász már bent volt, tőlük tudtam meg, merre van elzárva. Egy csak nehezen engedett oda, mondván, hogy azt a lovat az ördög szállta meg. A tegnapi áldozat egy közeli jó barátja volt, mint az később kiderült.
Némán félre löktem, majd beléptem az állathoz, aki ijedt tekintettel meredt rám. Szemei előtt mintha egy gyilkos állt volna, kidüledeztek annyira, hogy látszódott a fehérjük. A rádió nálam volt, de kikapcsoltam, hogy véletlenül se zavarjon senki. Egyedül voltam a lóval. Szívesen kiöntöttem volna a szívemet, de féltem, ha ide beront valaki, akkor leleplezem magam.
- Hejj, ne félj tőlem! - szóltam kedvesen, ezután közel lépve hozzá, a homlokára tettem jobb kezemet, és lassan végighúztam rajta. Még most is magam előtt látom az áldozatot, akivel nemrégiben végeztem. Jogos okom van arra, miért tettem. Erről pedig senki nem tudhat - legalább is egyelőre.

Logan
Addig nem akartam levezetni a lovat még Jeff nem ért oda mert meglepetésnek szántam. Kedvenc lovának utolsó csikója.
-Valaki rángassa elő Jeffet vagy mindenkit seggbe rúgok nem csak őt! - mondtam mérgesen, mert tényleg dühített hogy mindenki nagyívből tett rá hogy mit kértem. Kezdtem úgy érezni hogy elvesztettem a tekintélyem mint vezető.

Jeff
Nem akartam kibeszélni a lelkemet a lónak, ezt egy más időpontra tartogattam. Attól tartottam, hogyha ezt most tenném, más könnyen meghallhatná, hiába tűnik úgy, hogy most csak ketten vagyunk. Pár percig duruzsoltam hozzá, mire sikerült megnyugtatnom, majd homlokom az övéhez érintettem. A fejét horkantva elhúzta.
- Nyugi, nincs baj - nyugtattam az állatot, nyakát vakargatva, aztán meghallottam, hogy a lovászok a nevemet kiabálják. Távolabb léptem tőle, és bekapcsoltam a rádiót, ekkor hallottam, hogy keresnek, így végül búcsút intve odébbálltam, hogy meg tudjam, mi ez az egész.

Logan
A kocsi oldalának támaszkodva lábammal dobogva álltam és már egy labdát dobáltam a kutyáknak. Nem értettem hova tűnt Jeff. Már a lószállító rámpáját is leengedtem hogy ne legyen olyan ideges Draco, de így is elég türelmetlen volt. Mikor megláttam a sűrűn emlegetett személyt ellöktem magam a kocsitól. A gipszek nélkül jelentősen könnyebben mozogtam.
-Csak hogy meg vagy! Hol voltál? És ha komoly baj lett volna?- néztem rá karba tett kezekkel. Majd a ló papírjait a kezébe nyomtam. Ha elolvassa a ló családfáját rájöhet hogy ki is az apja. De ha meglátja biztos meglepődik. Pont olyan mint az apja. Hatalmas koromfekete mén.

Jeff
- Amtheonnál voltam - válaszoltam röviden, karba tett kézzel - Miért kerestél ennyire? - kérdeztem csípőre tett kezekkel. Útközben világosított fel erről az a pár lovász, akik a karantén ajtaja mögött kiabálták a nevemet, mire leesett, hogy fontos okból keresnek. Ez az ok maga Logan volt.
- Ezek mik? - néztem rá értetlenül, majd tekintetem a papírra tévedt, amin egy ló neve szerepelt, meg néhány adat. Volt még útlevele is, illetve egy családfa. Azt hiszem leesett az állam, amit ennél a papírnál vettem észre.
- Bassszuuuus! Ő Mit-ráz paci csikója??! - kiáltottam fel teljes hangerőből, a hajamba túrva. Ugyanebben a pillanatban valami éles nyerítéssel kísérve megrúgta a kocsi mögötti lószállító falát.

Logan
-Ennyire felkeltette a figyelmed? -Lepődtem meg mikor megmondta hol is volt.-Lehetne hallkabban? Magától is elég vad Draco. Nem kell még hergelned. -Ráztam meg a fejem még is mosolyogtam. -Nem Mistrál csak a nagybátyja. -Mondtam és felmentem hogy levezessem a lovat. Hatalmas izmos jószág volt. Mikor végre leért kissé megrázta magát majd magasba emelt fejjel körbe nézett. -Jeff bemutatom neked Dracot. Soltairo utólsó csikóját. Két éves és tiszta apja.-mondtam neki és felé nyújtottam a vezetőszárat.

Jeff
- Igen, eléggé - bólintottam vidáman, majd bocsánatkérőn néztem rá. Nem volt szándékos a reakcióm, minden ösztönből jött. Zavaromban újra lepillantottam a lapokra, nem is vettem észre, hogy az ujjaimmal letakartam néhány pacit. Na igen, így már más a kép.
- Aaaaz biztos - szólaltam fel, amikor megláttam a csikót. Ahhoz képest hogy még fiatal volt, meglepően izmosan festett. Nem tagadom, tényleg tiszta apja.

Logan
Csak mosolyogtam azon ahogy állt és csak a lovat nézte. Nem nyúlt a szárért, így oda vezettem hozzá a jószágot, és a kezébe nyomtam a szíjat. -Barátkozzatok. Mindjárt keresünk neki helyet az istállóban. De előtte kitehetjük az egyik legelőre is. -Mondtam neki csak hogy észhez térjen.

Jeff
Elkalandozva pillantottam a csikóra, majd a kezembe nyomott szíjra.
- Ez hogy került a kezembe? - Én fogtam volna meg? ... aztán leesett, és halkan felnevettem - Szerintem tegyük ki, az lenne ésszerűbb megoldás. Közben mesélhetnél a kórházról, ha már idetévedt, főnökasszony - vigyorogtam rá.

Logan
A homlokomra csaptam mikor megszólalt.
-Te ma valahol máshol jársz. -Mosolyogtam rá. Majd elvezettem őket, egy üres legőhöz. A szomszéd legelőn már kíváncsian figyelt a ménes. Hihetetlen volt hogy Soltairo csikóját újra itt tudhattam. A karám falra támaszkodtam és úgy figyeltem az új jövevényt.
-A kórházban elég sokat kellett várni de szerencsére a gipszektől megszabadulhattam. Azt mondták még néhány napig ne nagyon erőltessem meg magam mert nem tudni hogy a merevítők mennyire fognak tartani. De ha minden jól halad úgy két hét és lóra is ülhetek. -Mondtam de valamiért nem éreztem a lelkesedést. Pedig szerettem volna újra lovon lenni, de nem tudtam miért éreztem úgy hogy félek.

Jeff
Nem kérdéses, hogy tényleg máshol jártam. A gyilkosság... az áldozat, tuti, hogy valami elterjedt már rólam a világban, vagy ha még nem, csak idők kérdése, mikor lepleződöm le. Igaz, én csak azért ölök embereket, mert úgy érzem, ezt kell tennem, egyébként egyáltalán nem élvezem, bár sok "kolléga" hitte ezt már, akikkel eddig összefutottam ritkán.
- Tudom - nevettem - Nemrég jöttem le a fellegek közül, hogy el ne repüljek - folytattam, majd nagyot sóhajtottam,  csettegni kezdtem a csikónak. Logannel együtt kivezettük a legelőre. Az istállótól nem messze terült el elég nagy hektáron, barna fakarám tartotta egy helyen a benne legelésző ménest. A tagjai már érdeklődve méregették a lovat, így nem vártunk sokat a beengedéssel.
- Nem árad belőled a lelkesedés! - húztam el a szám, mellett állva.

Logan
-Nem, én tényleg szeretnék már újra lóra ülni... De van más dolgom is. -Mondtam hogy tereljem a dolgot. Kicsit frusztrált hogy ennyire kiszámítható vagyok, de eddig senki nem látott át rajtam ennyire. - Neked hiába, mondom ezt igaz?- néztem rá. Láttam a szemén hogy nem hisz nekem. Majd a karámfalra raktam a karjaimat, és rá tamasztottam az állam. - Valójában úgy érzem hogy félek. - vallottam be neki.

Jeff
- Mint például? Az, hogy az irodádban gubbassz, míg gerincferdülésed nem lesz? - szemöldökeim enyhén felvándoroltak homlokomon. Tudtam, hogy hazudott a sikeres terelés érdekében, viszont ez túl elcsépelt kifogás.
- Leesett a tantusz? - kérdeztem vissza egy zavart mosoly kíséretében, majd nagyot sóhajtottam - Tee? Félni? Ugyan, mégis mitől tartasz?

Logan
-Mitől? Hogy újra leesem. Hogy többé akkor nem kelek fel. Vagy hogy a lovaknak valami bajuk lesz. -Mondtam hallkan a lovakat figyelve. Nem akartam újra átélni ugyan azt ami a versenyen történt. Féltem még az emlékétől is.

Jeff
Türelmesen végighallgattam, mellette támaszkodva a karám falának. A békésen legelésző csikót figyeltem, aki aztán odament a méneshez. Érdeklődve figyelték az újonnan érkezett lovat a többiek.
- Pedig ez benne lehet a pakliban, de ha félsz attól, hogy megsérülsz, hogyan akarsz boldogan újralovagolni?

Logan
-Őszintén? Nem tudom.-sóhajtottam. -Jobb ha neki kezdek a munkának, mert az életben nem végzek. Délután pedig megnézzük mennyit tud Dragon. -Mondtam hogy eltereljem a figyelmem. - Kíváncsi vagyok hogy értették hogy nem hajlandó futni. -Mondtam ahogy a kocsi felé indultam hogy a helyére tegyem. - Ja, egy óra múlva ebéd. Mivel a kórház miatt nem volt időm főzni mit rendeljek? Kínai, indiai, vagy pizza? -Kérfztem tőle.

Jeff
- Rendben, rendben - vágtam rá ásítozva, majd nagyot nyújtóztam. A "rendelni" szó hallatán pedig felcsillantak szemeim - Úúúúú, pizzáááááát! - kiáltottam, kezeimet a magasba emelve, mire a lovak mellettünk kórusban felnyerítettek.
- Látod? - mutattak eléjük - Ők is kérnek.

Logan
Nagyot sóhajtottam mikor felkiáltott, de csak elmosolyodtam.
-Rendben, te nagy gyerek. -Mondtam mosolyogva. Majd elindultam a kocsival hogy a helyére vigyem. Majd mikor az irodába mentem gyorsan megrendeltem az ebédnek valót, majd nyugodtan neki láttam a munkámnak.

Jeff
- Pizaaaaa! - sipítottam még egyszer, majd nevetve elsiettem a magam dolgára, miután elköszöntem Logantől.

Logan
Nyugodtan ültem az asztalnál és dolgoztam. A kutyák most valahol kint lebzseltek, így nem volt ki feltartson. Már jó ideje csak dolgoztam mikor végre megszólalt a telefonom hogy megjött a pizza. Az egyik munkással mentünk ki mert kénytelenek voltak ők is maguknak rendelni. Mikor mindent kifizettünk, elindultam megkeresni Jeffet. Valahogy sejtettem hogy valamelyik kisebb karámban lesz mert nem bírt egyhelyben maradni. És meg is találtam. Egy gyönyörű szürke kancával dolgozott.
- Úgy látom szépen haladtok. Gyere megjött az ebéd. Csapd ki Lótuszt a legelőre és menjünk enni. - mosolyogtam rá.

Jeff
Jó magam nem bírtam egy helyen állva csendben a lovakat figyelni. Mivel mindenképp szerettem volna elfoglaltságot, addig szívtam a lovászok vérét, amíg rám nem osztottak egy szürke kancát. Négy éves volt, kifejezetten iskola lónak idomították. Nem gondoltam volna, hogy a lovarda kisebb gyerekek lovagoltatását is vállalja, minden esetre ő vele volt egy kis probléma. Egy másik lótulajtól vették át, aki nem tanította be jól, ezért előfordult, hogy nem reagált úgy egyes segítségekre, ahogyan azt elvárták volna.
Futószárazni próbáltam, egyelőre sikertelenül. Mikor megpillantottam Logant, némán bólintottam, majd kivezettem a lovat a legelőre, aztán együtt mentünk pizzázni.

Logan
Kivittük Lótuszt a kancák legelőjére, majd bementünk a házba és az ebédlőbe mentünk. Ebéd előtt adtam inni a kutyáknak majd vettem elő a hűtőből egy üveg üdítőt, meg két poharat és én is asztalhoz ültem.
-Jó étvágyat. -Mondtam majd neki kezdtem az ebének. - Amúgy hogy haladsz Lótuszal? -Kérdeztem két falat között. -Kicsit nehéz eset. - tettem hozzá.

Jeff
- Aa többiek nem esznek itt? - kérdeztem nagyokat pislogva, főleg hogy amúgy elég nagy volt az ebédlő. Többen is elfértünk volna itt. Minden esetre rendbe tettem magam, csak ezután voltam hajlandó a sötét tölgyfa asztalhoz ülni.
- Köszi, neked is! - vettem ki két szeletet a dobozból. Óriás pizza, pepperónival és négy különféle sajttal a tetején, pont, ahogy szeretem! - Hááát... Elég nehezen. Nem lesz könnyű átnevelni.

Logan
-Nem. Álltalában a főistálló pihenőjében esznek. Valamiért mióta apámék itt voltak nem igazán mernek bejönni ide. -Mondtam majd én is neki kezdtem enni. -Hm. Állítólag az előző iskolában sokat bántották és a vágóhídról mentették meg. Szerintem ez okozza az engedetlenséget. -Magyaráztam. Majd hirtelen megcsörrent a mobilom. -Igen, tessék? - szóltam bele. Mikor a vonal másik végén beleszóltak én morogva tettem le. - Bocsi hol is tartottunk? - kérdeztem és kikapcsoltam a mobilom hogy ne csörögjön.

Jeff
- Áh, értem - nevettem el magam, ezután továbbfolytattam az evést. Türelmesen hallgattam Logant, hagyva hogy meséljen.
- Tényleg? - kérdeztem aztán, elkerekedett szemekkel, ekkor csörrent meg a mobilja. Rögtön elnémultan, kérdőn pislogva rá, aztán mikor letette, óvatosan rákérdeztem, hogy ki volt a rejtélyes telefonáló.

Logan
-Hm? Az exem. -Mondtam morcosan. Nem igazán beszéltem erről senkinek de ő megérdemelt annyit hogy megmondjam neki mi a helyzet. - Egy buliban találkoztunk, de egy idő után rájöttem hogy nem engem hanem a pénzemet szereti. Miatta vannak a biztonsági őrök is mert nem egyszer be akart törni ide. Nem tetszett neki hogy dobtam, és azóta zaklat. -Mondtam és belekortyoltam a hideg üdítőmbe.

Jeff
- Az exed? - kérdeztem vissza meglepődve, aztán rendeztem az ábrázatomat. Nem tudtam mit akarhatott tőle, de nem tetszett a helyzet.
- Szerintem nem normális alak! - haraptam dacosan a következő szelet pizzába.

Logan
-Igen az exem. Mi olyan meglepő ezen? -Kérdeztem kíváncsian. - Tudom hogy nem normális. A baleset után képes volt azt beadni a korházban a nővéreknek hogy a vőlegényem hogy a látogatási időn kívül jöjjön be. -Morogtam az asztalra könyökölve. Ha bele gondoltam még mindig dühös voltam és elfogott a duzzoghatnék.

Jeff
- Csak az, hogy egy ilyen szemét talált rád - vontam vállat, zavartan lesütve a tekintetem. Hogy törne be a képe! Esküszöm, ha egyszer összefutok vele, megteszem én is!
- Eeh, ez tényleg egy... idióta! - fakadtam ki, hajamba túrva - Egyébként ő még egyáltalán itt él?

Logan
Kicsit meglepett a viselkedése. Nem hittem hogy ennyire ideges lesz.
-Igen még itt él. De miért érdekel és mi a baj? Nem szoktál így viselkedni. -Mondtam ahogy a hűtőhöz lépve elő vettem egy kis kethapot mert száraznak éreztem a pizzát.

Jeff
Nem válaszoltam a kérdéseire. Magam sem tudtam, miért húztam fel ennyire magam rajta. Csak az érdekelt, hogy egyszer visszaadjam a férfinek a kétszeresét annak, amit Logannel tett.
- Hol lakik? - kérdeztem érdeklődve - Deee... Az is elég, ha mondasz egy nevet.

Logan
-Miért érdekel? - kérdeztem tőle ahogy megfordultam. A szemét figyeltem ahogy közelebb léptem. -Mit akarsz tenni? Kérlek. Ne csinálj semmi ostobaságot.-mondtam halkan ahogy lesütöttem a szemem majd végül mindent elmondtam amit akart.

Jeff
- Ahhoz semmi közöd! - kiáltottam fel, immár teljesen kiakadva. Nem tudtam megnyugodni, mert folyton Logan exe járt a fejemben.
- Csak mondd el mi a neve, és a címe! - felpattantam a székről, mögé sétálva. Végig mereven őt bámultam, várva a válaszokat, amiket végül meg is adott.

Logan
-Még is mi a fene ütött beléd? - fordultam vele szemben és álltam a tekintetét. Nem értettem most már semmit. Nem tudtam megérteni a viselkedését. Ő sosem volt ilyen. - Mit akarsz tenni? Még is mire mész ezzel? - kérdeztem tőle és próbáltam lenyugodni. - Kérlek ne csinálj semmit.

Jeff
- Nem árulom el, hogy mi ütött belém! - emeltem fel a hangom vele szemben - Rohadtul nem tartozik rád, mit akarok tenni, de ha rád tartozna, se árulnám el! - feleltem komoran, majd dühösen feltéptem a konyhaajtót, és kirobogtam.

Logan
- Pedig képzeld rohadtul rám tartozik! Nem akarom hogy ostobaságot csinálj! - emeltem meg a hangomat én is. - Jeff gyere vissza! - kiáltottam utánna, de mint aki meg sem hallotta. Bevágtam az ajtót majd bementem az irodába. Fel alá járkáltam, és semmire nem tudtam figyelni. Eléggé felhúztam magam és még este is csak a délutáni vitára tudtam gondolni. Miután lezuhanyoztam, lefeküdtem de csak a falat tudtam bámulni. Még is úgy csináltam mintha aludnék.

Jeff
Nem törődtem azzal, hogy mit mondott. Elsiettem, estig elő sem kerülve. Tovább foglalatoskodtam a szürke kancával, időnként Amtheonhoz is betértem, és elmentem egy hosszú sétára a lovarda körül.
Mire visszaértem, már korom sötét volt, Logan pedig úgy tűnt, alszik.

Logan
Hallottam hogy Jeff vissza ért és bejött a szobába de nem mozdultam. Úgy tettem mintha aludnék. Nem akartam hogy bárki is rájöjjön mennyire félek. Mostanában annyira össze csaptak fejem felett a hullámok hogy rettegtem egyszer csak ellepnek, és minden oda lesz mit eddig felépítetem. Próbáltam mindig azt mutatni mindenkinek hogy semi baj. Pláne a baleset után, pedig már nem voltam ugyan az. A félelem teljesen felemésztett. Nem tudtam meddig tarthattam fent az álcámat.

Jeff
Elvonultam a fürdőszobába, lefürödtem, majd átöltöztem, és lefeküdtem. Elaludni nem tudta, ehelyett oldalra fordulva bámultam Logant, mintha csak azt vártam volna, mikor ébred fel, hogy aztán bocsánatot kérhessek tőle. Amint kiléptem ebből a házból, a hirtelen haragom dühbe csapott át. Dühös lettem magamra, amiért így viselkedtem, ezért volt egy pont, amikor futottam is, csakhogy kiadjam magamból a feszültséget.
Nagyot sóhajtva közelebb csusszantam hozzá, és kedvesen átöleltem.

Logan
Éreztem, hogy lefekszik melléd, de továbbra sem mozdultam. Nem haragudtam rá, csak agódtam, ne hogy valami őrültséget csináljon mert nagyon aggódtam érte. Mikor átölelt váratlanul ért és össze rezzentem, így elárulva magam, hogy valójában felvagyok. Nem tudtam ellene tenni.

Jeff
- Csak nem ébren vagy? - kérdeztem félhangosan, közelebb húzódva hozzá.

Logan
- Nem bírok aludni. Féltem, hogy valami őrültséget csinálsz. - mondtam nagyon halkan. Nem mertem hangosabban beszélni, mert féltem, hogy ez valami fura álom, mert nem értettem, hogy miért bújt ilyen kzel hozzám.

Jeff
- És miért beszélsz ilyen halkan? Alig hallom - feleltem, majd felötlött bennem egy kérdés - Ugye nem hiszed, hogy ez valami elfuserált álom? ... Na mindegy. Ha arra gondoltál, hogy esetleg kopaszra nyíratom magam, majd átneveztetem magam Etelkára, akkor tévedsz! Én a Jeffhez ragaszkodom - mondtam komolyságot színelve, erősebben ölelve őt.
- Amúgy... Nem kéne miattam aggódnod. Jól vagyok, ahogy mindenki más is. Senkinek nem esett baja - egyelőre legalább is.

Logan
Nyugodtan feküdtem karjai közt és hallgadtam amit mondott. Kicsit elnevettem magam ami halk sírásba csapott át. Felé fordultam, és szorosan bújtam hozzá.
- Félek hogy megint egyedül hagysz. - mondtam halkan. - Mindig szerettelek de te észre sem vettél aztán beálltál katonának és eltüntél. Hiába vártam még egy levelet sem küldtél nekem, és ezért kezdtem randizni, de nekem ez se jött össze. Pont nekem kellett kifgnom azt a vadállatot. Már semmi sem ugyan az mint régen. Nem tudom meddig bírom fentartani az álcát az embereim előtt hogy minden rendben. Lassan minden erőm elfogy nem tudom mit tegyek. - magyaráztam, de nagyon ideges voltam és csak remegtem, és a sírástól is alig kaptam levegőt.

/Na Banci itt a várva várt válasz csak most, csak neked/
Nate:
Halkan felnevettem.
- Mindannyiunknak megvan a magunk problémája. Valószínűleg a tieid is épp olyan fontosak az életedben, mint nekem a sajátjaim, csak másmilyenek - feleltem a szemeit fürkészve.

/ kösziiiiiii !! :DDD *fáziskésés* /

Abbie
-Hát ...azért ezek után kicsit elgondolkodom rajta, hogy problémának számít-e ha mondjuk egy szoknyámhoz nincs cipőm ... - mosolyodtam el kicsit kínosan érezve magam ahogy belegondoltam hogy nekem valóban nem szokott nagyobb gondom lenni az ilyesminél.

Jeff
- Én is beléd szerettem! - vágtam rá keserűen - Épp ezért zavar, hogy randizásba fogtál, nem mellesleg egy barmot fogtál ki, de erről nem tudhattál, mert nem beszéltem róla. Inkább hallgattam, mert fogalmam sem volt arról, te mit érzel irántam. Féltem attól, hogyha vallomást tettem volna, tönkremegy a barátságunk, és elveszítelek - komorodtam el, ezután szorosan magamhoz öleltem.
- Egy nagy marha vagy, Logan! De így szejetjek! - nyüszögtem később.

Logan 
Nagyon meglepett amit mondott de csak a mellkasának döntöttem a fejemet, és úgy hallgattam amit mondott. Szorosan bújtam hozzá.
- Sajnálom. - mondtam hallkan, és próbáltam megnyugodni.

Jeff
- Ugyan, már nincs semmi baj - sóhajtottam fel - Vagy van még, amiről tudnom kéne?