Vámpírok bálja

Edward
Észre sem vettem, hogy már nem fogja a kezem. A figyelmemet elterelte az esti táj látványa, a tájékozódás. A levegőben egy csomó szag terjengett, nem volt mindegy, hogy melyiket követjük, táblák ugyanis nincsenek, amik tájékoztattak volna minket arról, helyes irányt követünk -e. Egy elágazásnál hátrapillantottam, ekkor pont szembe találtam magam Èlliottal.
- Mi-mikor szabadultál ki? - vontam fel mindkét szemöldököm, majd pár percre elnémultam, és megcsóváltam a fejem - Mindegy, siessünk, mert mire a városba érünk, reggel lesz! - indultam meg felé. Egy pillanatra megcsapta valami az orromat, így rögtön másfelé tereltem a gondolataimat, miközben átnyújtottam neki egy fekete zsebkendőt, másik kezemmel pedig megragadtam az övét. Tovább kellett folytatnunk az utunkat, mert ezúttal egy különösen édes parfüm illatát éreztem meg.

Èlliot
Gyorsan megtöröltem a számat a zsepivel majd minden zokszó nélkül hagytam hogy tovább húzzon magával. Éreztem az emberek szagát, egyet különösen közelről. Egyértelműen egy lány volt, a parfümjén éreztem. Gondoltam, hogy a bátyám ezt az illatot követi, hogy ez a lány lesz az áldozat. Nem akartam hagyni hogy bántson bárkit is, de hogy léphettem volna közbe, amikor Ed annyival erősebb nálam?

Dee:
Egy házibuliból tartottam hazafelé. Vagyis nem egészen hazafelé, ugyanis direkt kerülőúton mentem, hogy minél később érjek haza. Szerettem estefelé kint mászkálni. Olyan... nyugis és természetes volt minden. Nuku városi nyüzsgés, zajongás, csak a csend. Ilyenkor tud az ember a legkönnyebben elmerülni a gondolataiban. Www... Kicsit összébb húztam magamon a dzsekimet. Hacsak meg nem fagy előtte...

Edward
Költői kérdés. Engem senki nem tud megállítani, aki pedig megpróbálja, eltakarítom az utamból! Némán vonszoltam tovább szerencsétlent, miközben a szag egyre csak erősödött. Pár perc múlva meg is pillantottam valamit a távolból, és egyre csak közeledett. Tőle jött a már jól ismert szag is, ami annyira vonzott. Behúzódtam egy fa mögé, az öcsémet is magammal rántottam.
- No öcsém, meg van, ki lesz az első fogásunk! - mondtam halkan, rápillantva, majd visszafordultam előre.

Èlliot
Nagyot nyeltem mikor a bátyám behúzott egy fa mögé.
-Ed .....nem lehetne .....tudod ....hogy békén hagyjuk? - kérdeztem reménykedve bár tudtam hogy úgysem fogom meghatni.

Edward
- Nem - vágtam rá szinte azonnal - Ha azt hiszed, hogy meghatnak a szavaid, akkor tévedsz! - fordultam felé vöröslő szemekkel. Ráparancsoltam, hogy maradjon itt és figyeljen, hogyan dolgozik egy profi, majd előléptem a fa mögül, egyenesen az elhaladó ember mögé állva. Hirtelen gyors tempóban megindultam a préda felé, kivillantva hegyes fogaimat.

Dee:
Elég hamar észrevettem, nehéz is lett volna figyelmen kívül hagyni ebben az éjszakai némaságban. Ennek ellenére nem kapcsoltam egyből, csak értetlenül, talán kicsit rémültem bámultam rá.  Most ez van teljesen bekattanva, vagy én?

Edward
- Pusztulj! - kiáltottam, majd rávetettem magam a prédára, és minden erőmmel azon voltam, hogy a fogaimat a nyakába mélyesszem.

Dee:
Akaratlanul is felsikítottam. Ez nem normális! Mi a francot akar tőlem és mi egyáltalám? A pulzusom az egekben, minden erőmmel azon voltam, hogy szabadulni tudjak. Jesszus...

Edward
- Hmm, jól nézel ki, kislány - jegyeztem meg, majd lefogtam a kezeit, félretoltam azokat, és lassan a nyakába mélyesztettem a fogaimat. Menten éreztem, ahogy a friss, meleg vér a számba folyik.

Èlliot
Undorodva figyeltem a jelenetet. Örültem hogy már üres a gyomrom, így csak az eszméletemért kellett küzdenem. Sajnáltam a lányt, nagyon is, de nem tudtam hogfyan segíthetnék. Behunytam a szemem, nem bírtam odanézni. Közben csak az járt a fejemben hogy segítenem kell az embernek. A következő amit észrevettem az már az volt hogy ott állok a lány és a bátyám közt. Míg előbbi a földön feküdt ájultan, az utóbbi meglepetten és mérgesen nézett vissza rám. Nyeltem egyet. Rájöttem, hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet. Ijedten hátráltam amennyit tudtam , csak akkor álltram meg amikor éreztem hogy a sarkam a mögöttem fekvő lány testéhez ér. Kicsit zavartan léptem előre egy nagyon picit, és újra Edre emeltem a tekintetem.

Edward
Én ellenben remekül éreztem magam, és olyan volt, mintha most ébrednék fel igazán. A friss vér számunkra olyan, mint másnak a drog: ha egyszer rákapsz, nincs menekvés. Onnantól kezdve akarod majd, minél többet...
Elégedetten kortyoltam a vörös folyadékot, amikor a szemem sarkából meglepő dolgot vettem észre, de semmit nem tehettem ellene, mert minden gyorsan történt. Èlliot közénk állt. Szúrós pillantásokkal viszonoztam a cselekvést, majd lassan felegyenesedtem. Nem szóltam, így is láthatta az arcomon, hogy mit gondolok, és hogy mire készülök. Ezt még visszafizetem, testvérkém!

Èlliot
Remegő térdekkel álltam ott egy helyben, fogalmam sem volt, mi lesz most velem. A bátyám szemében lángoló düh arra engedett következtetni hogy ezt most nem úszom meg könnyen.

Edward
Elrepült előttem egy fehér szárnyú pillangó. Nem tudom honnan került elő, viszont idegesített, ahogy az arcom körül repdesett.
- Ezen fogom megmutatni, mit teszek veled, ha még egyszer az utamba állsz! - szólaltam meg dörgő hangon, majd hirtelen az egyik kezembe zártam az állatot, és erősen szorongatni kezdtem. A lényeg az volt, hogy összepréseljem, mint egy könyvjelzőt, vagy teljesen darabjaira szedjem. Amikor végeztem, felé fordítottam az öklöm, és kinyitottam a kezem, hagyva, hogy szabadon lepotyogjanak róla a pillangó maradványai.
- Azt hiszem a kezemre ragadt egy kicsi a véréből - kutattam egy újabb zsebkendő után, ezután beletöröltem.

Èlliot
Azt hittem elájulok, amikor Ed burkoltan megfenyegetett azzal hogy kinyír. Tudtam hogy képes lenne megtenni. Amikor aztán mégsem bántott -ezúttal- ,halálra váltan bólintottam egyet. Ekkor jutott eszembe a még mindig eszméletlenül fekvő lany.
-Mi ...lesz vele? - kérdeztem a bátyámtól, miközben tétován rámutattam az emberre.

Edward
Nem rettennék vissza attól sem, ha végeznem  kéne a saját testvéremmel, de persze amíg nincs komoly indokom rá, addig nem fogom megtenni. Gondolkodva az eszméletlen lányra pillantottam, majd nemes egyszerűséggel odébb löktem a fiút, az embert pedig a vállamra vettem.
- Természetesen haza visszük kajának. Ugye nem gondoltad, hogy itt hagyjuk majd a többi vámpírnak, vagy valami csoda folytán meggondolom magam, és hagyom eliszkolni? - fordultam felé - Azt javaslom induljunk, ha csak nem kívánsz egy tényleges vérfürdő tagja, vagy épp áldozata lenni.

Èlliot
-De .....ha már megharaptad, nem fog .....tudod .....átváltozni? - kérdeztem bizonytalanul, még mindig egy helyben állva.

Edward
- Ha nem kergettem a halálba azzal, hogy rátelepedtem, akkor de, meg van az esély rá - válaszoltam a kérdésre, majd visszafordulva elindultam előre.
- De ez téged miért izgat? Ha átváltozik, ha nem, már velünk marad, ugyanis nem fogom elengedni sehova.

Èlliot
-Oké, de ....már csak nem eheted meg ha ő is vámpír lesz ... - mondtam Ednek, majd amikor leesett hogy ő már nem fog megállni és megvárni, utána indultam. Kicsit kocognom kellett hogy beérjem.

Edward
- Nem is akarom, ha csak nem akarsz te is falatozni belőle! Az mondjuk nagy előrelépésnek számítana - tanakodtam el pár percre, az utat figyelve - Egyelőre azt terveztem, hogy bevágom egy szobába, és lesz, ami lesz. Nem igazán izgat a sorsa, ha meg vámpír lesz, legalább toboroztunk még valakit magunk közé - mondtam, ezután elnémultam.

Èlliot
-De az előbb azt mondtad....- kezdtem de inkább hagytam is, nem akartam vitába szállni ay bátyámmal.
-Mit fog szólni az uraság? - kérdeztem pár perc múlva, elgondolkodva.

Edward
- Nem mindegy, hogy mit mondtam? - néztem rá, majd a homlokomra csaptam - Szerintem nem fog örülni neki, de ez végképp nem izgat. Majd azt mondom, te vadásztad le.

Èlliot
-Én? Pont ...én? De .... Ed .… - néztem rémülten a bátyámra. Nem esett jól hogy rám akarta kenni az egészet. Pedig màr megszokhatam volna .... De mégis. A gróf nem pont a kedvességéről és a megértéséről híres. Féltem tőle, el sem tudtam képzelni milyen büntetést találhat ki nekem ha elhiszi Ed meséjét.

Edward
- Csak nem megijedt valaki? - görbítettem le szám szélét, ezután viszont nem tudtam letörölni a képemről az egyre csak szélesedő vigyort.
- Ugyan, csak a karodat veszi, vagy arra kér, hogy lakmározz belőle, és akkor végre te sem úszod meg azt, hogy más élőlényből igyál.

Èlliot
-Gonosz vagy ... - motyogtam a földet nézve magam előtt. Többet nem is mondtam, most nagyon megharagudtam rá.

Edward
Elsétáltunk néhány fa alatt. Az egyik ágán egy mókus ücsörgött. Észrevétlenül lekaptam, majd az öcsém nyakába dobtam, a farkánál fogva. Hatásosabb lett volna, ha be tudom mesélni valami másnak, de nem volt ötletem, s végül is... Így is jó.

Èlliot
Rendesen megrémültem, sikítozva próbáltam lerázni magamról az a valamit amit a bátyám a nyakamba dobott. Amikor leugrott rólam, csak akkor láttam meg hogy egy kis mókus volt. Pedig a mókusoktól nem is félek -gondoltam miközben alaposan elszégyelltem magam.

Edward
Hangosan felröhögtem. Az a szánalmas sikítozás hatalmas volt, ha tehetem, kétrét görnyedtem volna.
- Szánalmas! - jelentettem ki a könnyeimet törölgetve - Beijedt egy mókustól! Chh, ezen a gróf is nevetni fog!

Èlliot
Én is a könnyeimet törölgettem, csak egészen más miatt. Miért kell állandóan sértegetnie? Durcásan lehajtottam a fejem és szó nélkül tovább mentem.

Dee:
Egy sötét, hűvös szobában ébredtem. Fogalmam sem volt róla hogy kerültem oda, vagy, hogy meddig voltam kiütve, csak abban voltam biztos, hogy irtó pocsékul vagyok és, hogy semmi keresnivalóm ott. Kissebb nehézségek árán, de sikerült felülnöm. Miközben zavartan körbenéztem azt próbáltam felidézni, hogy pontosan mi is történt, de nem találtam megfelelő magyarázatot.

Èlliot
Mikor hazaértünk, a lányt az egyik üres szobába fektettük majd elmentünk hogy megkeressük a grófot. Ed természetesen megpróbált mindent rám kenni de végül sikerült elmondanom az igazságot. Persze így is minden az én hibám volt, én kaptam ki és enyém a bünti is, miszerint meg kell tanítanom a lányt vámpírként élni, meg kell mutatnom neki mindent és ..... még valami aminek a gondolatától is az ájulás kerülget.
Egy ezüsttálcával a kezemben mentem fel a szobához ahol a lányt hagytuk. Nagy levegőt vettem majd halkan benyitottam, nehogyx felébresszem ha esetleg még alszik.

Dee:
Amikor nyílt az ajtó automatikusan összerezzentem és kicsit hátrébb húzódtam. Hát... nem éppen erre számítottam. Mármint... igazából ott már fogalmam sem volt mire kéne számítanom.

Èlliot
Először csak félénken bedugtam a fejem. Amikor láttam hogy a lány ébren van, óvatosan kijjebb nyitottam az ajtót és beléptem.
-Szia .... - köszöntem halkan, tétován, a kezemben tartva a tálcát. Csak egy pohár víz volt rajta.

Dee:
Elég ellenséges tekintettel mértem végig, de nem szóltam semmit. Szia... Méghogy szia...

Èlliot
Behúzott nyakkal léptem beljebb majd letettem a tálcát egy kis asztalra.
-Hogy vagy ...? - k3rdeztem alig hallhatóan. Nem néztem a lányra, a tálcát bámultam.

Dee:
A szememmel minden egyes mozdulatát követtem.
-Hogy vagyok? Ó, nagyszerűen. Na és te? Remélem te is hasonlóképpen. -grimaszoltam.

Èlliot
Továbbra is lehajtott fejjel álltam.
-Bocs .....én csak .... - próbáltam szóhoz jutni de nem igazán ment. Nem tudtam mit mondhatnék egy ilyen helyzetben.

Dee:
-Te csak mi?! -méregettem szúrós tekintettel. -Mit keresek itt? Vagy egyáltalán hol vagyok?

Èlliot
-Hát ...öhm ...izé.... - makogtam félénken. Dunsztom sem volt, hogy magyarázzam ezt meg -Tudod, a bátyám megtámadott ...majdnem meghaltál .... - kezdtem végül tétován.

Dee:
Egy időre elhallgattam. Szóval a battya...
-És mi a francért támadott meg? Mit tettem?

Èlliot
Megráztam a fejem.
-Te semmit. De a testvérem egy szörnyeteg - motyogtam -Tudod, mi .... - kezdtem, de nem tudtam befejezzem-e. Hogy mondod el valakinek hogy vámpír vagy?

Dee:
-Ti őrültek vagytok -ingattam hitetlenkedve a fejemet. Az az idióta megharapott! Mi ez, a Texasi láncfűrészes?

Èlliot
-Talán .... De nem egészen ezt akartam mondani -ráztam meg a fejem, majd vettem egy nagy levegőt és rávettem magam hogy felemeljem a fejem - Mi vámpírok vagyunk - vallottam be. Felkészültem rá , hogy hülyének fog nézni, de bármikor tudtam bizonyítani.

Dee:
Úgy néztem rá, mint egy komplett idiótára. Na egyre jobb... Ezek teljesen megőrültek. És az őrülteknél nincsenek rosszabbak. Csak jussak ki innen...

Èlliot
-Tudtam hogy nem fogod elhinni .... -mosolyodtam el halványan -Mivel bizonyítsam? - kérdeztem.

Dee:
A nyakamhoz nyúltam. Nem, az nem lehet...
-Azzal, hogy szépen megmutatod, hol a kijárat és békén hagysz az egész familiáddal együtt egy életre, Drakula Gróf.

Èlliot
Megingattam a fejem.
-Bocsi,de ez nem fog menni. Most itt kell maradnod. - közöltem vele nem túl határozottan de magamtól nem is vártam mást.

Dee:
-Egy frászt fogok itt maradni, ti elmebetegek vagytok! -A hangom éles volt, de nem emeltem fel. Kezdtem bepánikolni. Nem tarthatnak itt...

Èlliot
-Lécci ne borulj ki nagyon! De muszáj .....különben mindkettőnket kinyírnak. Téged azért mert elkmentél, engem meg azért mert hagytalak elmenni ... - kezdtem pánikolni. Azért vettem egy mély levegőt és megpróbáltam folytatni. Rég beszéltem ennyit egyszerre.
-Mivel a bátyám megharapott ......szóval ....te is át fogsz változni - mondtam a lánynak. Ezt lehet hogy csak azután kellett volna elárulnom miután elhitettem vele hogy tényleg vámpír vagyok. Tényleg nem értek az ilyesmihez......

Dee:
-Te most szórakozol velem?! -Nem szoktam felkapni a vizet, de most nem bírtam magam visszafogni. -Először is... vámpírok nem léteznek. Maxiumum kannibálok, meg idióták. Kettő, semmi jogotok ahhoz, hogy itt tartsatok, meg amúgy is! Meg akartatok ölni, ti beteg állatok! Harmadszor meg... -Akármennyire is rosszul voltam, erőt vettem magamon, hogy felálljak és elindultam az ajtó felé. -Szia.