Vámpírok bálja

Èlliot
-Kérlek, ne menj! Engem tényleg kinyírnak ha most itt hagysz! - fogtam könyörgőre. Tényleg nagyon megijedtem de nem lettem volna k3pes erőszakkal visszatartani.

Dee:
Nem kellett volna, hogy meghasson, de mégis volt valami a hangjában.
-Hát... sok sikert a túléléshez. -nyitottam ki az ajtót.

Ayren
[....]

Észrevettem, hogy a fiú odébb állt. Érdekes mód nem kértem meg a kastélyban tartózkodókat, hogy nézzenek utána. Nem csaptam felfordulást, egyszerűen magamra kaptam egy sötét csuklyát, hogy egyedül keressem meg. Nem tudom hova ment, de a szaga árulkodó lesz. Fogalmam sem volt, miért akartam annyira megtalálni... Jobb híján végül az ösztönre fogtam.

Èlliot
-Most komolyan hagyod hogy megöljenek miután megmentettem az életed? - szóltam utána remegő hangon. Már a sírás szélén álltam, éreztem ahogy összeszorul a torkom.

Oliver

Nem sokkal miután beszéltem Ayrennel erről az egészről úgy dntöttem inkább eljövök, egy időre, mert nem tudtam mi legyen. Kicsit még emésztenem ell hogy a nyagyapám trténete miszerint az egyik felmenőm egy ősvámpír teljesen igaz. Valahogy azért sokkolt a dolog. Az ablak mellett ültem és kifelé bámultam a sötétségbe, miközben a macska az asztal másik oldalán lévő székről figyelt engem. Hamarosan pirkad talán még néhány óra. És én nem mehetek ki majd a napfényre. Gondolkodtam majd hogy székemen hátra dőltem a plafont keztem el bámulni hogy mit is csináljak.

Dee:
-Gyere velem, elviszleg egy pszichológushoz, vagy egy diliházba. -vontam vállat. Aztán leesett mit mondott és ez megállásra késztetett. -Hogy micsoda?

Èlliot
-A bátyám majdnem megölt ...de én ellöktem ....és élsz - magyaráztam szipogva. Nem akartam utat engedni a könnyeimnek, próbáltam lenyugtatni magam de nem vot könnyű.

Ayren
A "hamarosan pirkad" -tól kicsit odébb voltunk, de azért siettem. Szapora léptekkel haladtam végig a homokos ösvényen, követve a szagot, amit a kastélytól nem messze éreztem. Egyértelműen a fiúé volt, az övét ugyanis nem lehetett összetéveszteni senkiével sem.

Oliver

Mivel nem volt semmi dolgom úgy döntöttem ledőlök. Kóborló a szürke cirmos macska azonnal mellkasomra ugrott és dorombolni kezdett. Tovább figyeltem a plafont és szórakozottan vakargatni kezdtem a macska füle tövét. Egyfolytában azon gondolkoztam mi legyen ezekután és ami a legrosszabb nem bírtam kiverni a felyemből Ayrent. És nem tudtam miért nem. Már csak ez hiányzott neked te tökfilkó. Az a lány majdnem megöl aztán átváltoztat. Idióta vagy Oli.
Gondolkodtam és egyik kezem fejem alá húztam.

Ayren
Kicsit lelassítottam. Miért rohanok ennyire? Nagyon hülye vagyok, amiért így teszek. Egyáltalán miért döntöttem úgy, hogy elindulok megkeresni? Basszus, rohadtul nem értem magam! Megcsóváltam a fejem, megpróbálva így kiűzni minden nyomasztó gondolatot, és  inkább, hogy tereljem őket, a környező tájat figyeltem. Tőlem távolabb baglyok huhogtak, nem messze valamilyen kis tetű állat is felbukkant, majd állt odébb, mintha cak egy látomás lett volna. Időközben a szag egyre erősödött.

Dee:
Összeráncoltam a homlokom és az arcát kezdtem fürkészni.
-Tegyük fel, hogy igaz... Miért?

Oliver

Sehogy sem találtam a helyem. Nem tudtam mi lesz és nem tudtam én mit tegyek. Végül elkeztem a konyhában fel alá mászkálni. Vagy ép fölmentem az emeletre hogy ezt azt megeresekk meg vissza. És egyszer csak megéreztem valakinek a jelenjétét a ház előtt. Nem tudtam mit tegyek ezért csak  bejárati ajtóval szemben megálltam és vártam mi lesz.

Ayren
Furcsa volt ismét elhagyni a szobám. Általában ki sem mozdulnék, de valami késztetett rá, hogy megtegyem. Chh, lassan az ösztön is félre vezet engem.  Gondoltam magamban keserűen, megállva egy ház előtt. A szag onnan áradt. Bekopogtattam, lehorgasztott fejjel, miközben jobban magamra húztam a sötét csuklyát.

Èlliot
-Nem bírom amikor a fajtársaim embereket bántanak - motyogtam lehajtott fejjel.

Oliver

Mikor bekopogtak az egyik ablakhoz léptem de csak egy sötétcsukjás alakot láttam. Nem tudtam hirtelen ki lehet az. Vállat vontam és az ajtóhoz léptem. Kinyitottam és megálltam az illetővel szemben.
-Igen? - kérdeztem. Ismerős volt az illata de úgy voltam vele hogy Ayren nem jönne ide. Maximum utánnam küldene valakit.

Dee:
Nekitámaszkodtam az ajtónak. Nem tudtam mit higgyek, vagy gondoljak. Mi ez az egész?

Èlliot
Hosszú szünet állt be a beszélgetésünkbe. A lány nem ment el és ennek örültem. Azon gondolkodtam mit mondjak most, de végül sikerült megtörnöm a csendet.
-Figyelj, én ....be tudom bizonyítani hogy vámpír vagyok. De csak ha hagyod - néztem fel a lányra tétován.

Ayren
Néma maradtam, amikor kinyitotta az ajtót. Elgondolkodtam, aztán rafinált lépésre szántam el magam: Nem akartam, hogy meg tudja ki vagyok, ezért eltorzítottam a hangom. Sokszor mondták, hogy néha elég "rikácsolós" és fura, ha sikerül megütnöm azt a hangszínt, talán be is válik.
- Maga Dark úr? - kérdeztem eltorzítva hangom, de nem néztem fel rá. Dermedt kőszoborként álltam, hosszú, fekete csuklyám takarásában.

Dee:
Beleegyezésképpen széttártam a karom. Nagyon reméltem, hogy ez csak egy hülye tréfa, de akkor már éreztem, hogy sajnos annál többről van szó.

Èlliot
Egy kicsit megnyugodtam.
-Gyere! - mondtam a lánynak , majd a szobában álló tükörhöz léptem. Nem tudom minek volt ott, talán a rokonaim csak lusták voltak kisobni amikor beköltöztek. Egy csomó tükör maradt itt azokból az időkből amikor még emberek laktak a kastélyban.

Oliver

Felvontam egyik szemöldökömet, mikor megszólalt. Fura. Olyan az illata mint Ayrennek de a hangja hát nem olyan. De azis lehet hogy eltorzította? 
Gondolkodtam el mielőtt válaszoltam volna.
-Igen én vagyok. Miért kérdi?-kérdeztem vissza de továbbra is ott motoszkállt bennem a tudat hogy itt valami nem stimmelt. Ha ő nem Ayren akkor miért olyan az illata? Hameg ő az miért torzítja el a hangját?

Dee:
Tétován beljebb léptem. Elég volt csak egy pillantást vetnem a tükörre... Ezek szerint... Te jó isten...

Èlliot
-Na? Mutassak még mást is vagy ez elég? - kérdeztem bizonytalanul elmosolyodva.

Dee:
Fontolóra vettem, hogy a tükröt piszkálták meg, vagy tudomisén... de annak mi értelme lett volna? Miért verne át?
-Ez... elég lesz...

Èlliot
-Rendben -bólintottam -Akkor most már hiszel nekem, ugye? - kérdeztem.

Dee:
Nem válaszoltam, csak beleharaptam a számba és leroskadtam az ágy szélére. Ezek szerint az is igaz, amit rólam mondott... és akkor én is...

Èlliot
Nem tudtam, mit csináljak most vele. Szerettem volna megvigasztalni de fogalmam sem volt, hogyan kell. Tehát csak álltam ott sután és a lányt néztem.
-Sajnálom ... - mondtam neki együttérzően.

Dee:
Teljesen kibuktam. Inkább öltek volna meg... én nem akarok... és a szüleim? Meg a barátaim? És én? Mi a halálért pont én?!
-Féltsd a testvéredet...

Èlliot
-Tud vigyázni magára - feleltem erre , elhúzva a számat. Megint csendben maradtunk egy ideig, mialatt magamban vívódtam, hogy elmondjam-e amit még el kell mondanom -Figyelj csak .....-sz9laltam meg végül - ...van itt még valami...

Ayren
Próbáltam egy remek kifogáson agyalni, ha esetleg gyanakodni kezdene.
- Egy küldönc vagyok a kastélyból, azért küldtek el a világ végére, hogy kiderítsem, merre tartózkodik. A grófnő akar öntől valamit - vontam vállat.

Dee:
-Mi jöhet még? -kérdeztem. Még csak fel sem néztem rá. Az eddigieket sem sikerült még megemésztenem.

Èlliot
-Ahhoz hogy teljesen átalakulj, innod kell egy vámpír véréből - közöltem vele - Ha nem teszed, akkor csak napjaid vannak hátra - tettem hozzá, nagyon halkan. Végig a földet néztem.

Dee:
-Most szivatsz? -kaptam fel a fejem kételkedve. Eddig is bizarr volt ez az egész, de hogy még fokozni is tudta...

Èlliot
Megingattam a fejem.
-Sajnos nem ... Pedig milyen jó lenne ha ez csak valami vicc volna ... - mondtam a számat húzva.

Dee:
-Jézusom... -temettem a tenyerembe az arcom. Ilyen nem létezik, ez már minden határon túlmegy. Nem akartam meghalni, de a gondolat, hogy szörnyeteggé változzak... hát, nem volt bizalomgerjesztő.

Èlliot
-Te döntesz .... De ha vámpír akarsz lenni, én állok szolgálatodra ... - kínálkoztam fel neki , bár ahogy belegondoltam megint émelyegni kezdtem. De nem volt mit tenni. Ez is a büntetésem része.

Audrey:
Ettől most nekem is felfordult a gyomrom.
-Ne, isten ments! -Nem tudtam még hogy fogok dönteni, csak azt tudtam, hogy akkor és ott mit nem akarok. És ez a listán szerepelt.

Èlliot
-Ne érts félre! Nem most azonnal ....van időd dönteni. Amíg nem gyengülsz le túlságosan ... -folytattam, de már nbagyon zavarban éreztem magam.

Dee:
Ennél jobban már úgysem akadhatok ki...
-Elég bénán kommunikálsz, ugye tudsz róla? -pillantottam rá kis szünet után. Alapesetben tuti jót mosolyogtam volna rajta, de így...

Èlliot
Erre csak fülig elpirultam.
-Nem igazán szoktam beszélgetni........nincs sok tapasztalatom vagy mi ... - makogtam a cipőm orrát bámulva.

Dee:
Halvány, alig észrevehető mosolyra húzódott a szám.
-Szóval ti beszélgetni sem szoktatok?

Èlliot
-De ......szoktunk ....vagyis én pont nem .....de a többiek igen! - makogtam teljes zavarban.

Dee:
Egy antiszociális vámpír. Hát ez már irónikus.
-És... miért?

Èlliot
Vállat vontam.
-Sosem volt igazán alkalmam gyakorolni. Meg ...a legtöbben a vadászatról szeretnek leginkább beszélgetni de attól nekem felfordul a gyomrom - válaszoltam félszegen. Tudtam hogy ezentúl ő is bénának fog tartani de mepár megszoktam.

Dee:
Pff... szóval vadászatnak hívják azt, amikor teljesen ártatlan emberekre támadnak.Minden elismerésem...
-Mi az, vega vagy?

Èlliot
Halványan elmosolyodtam.
-Mondhatni ....-bólintottam- ...vértasakokon élek - néztem fel egy pillanatra a lányra.

Dee:
-Az is lehetséges? -kérdeztem.

Èlliot
-Igen. Bár aki ilyen életmódot folytat, azt a többiek semmibe nézik ... -válaszoltam neki, szomorkás mosollyal.

Dee:
Egyre erősödött bennem a harag a vámpírokkal szemben. Mekkora barmok már...
-Többiek? Mennyien vagytok?

Èlliot
Kicsit elgondolkodtam.
-Sokan ....mindenfelé élünk .....ha nem is annyian mint az emberek... - feleltem végül.