Vámpírok bálja

Èlliot
-Akkor most elárulom hogy mióta itt vagy, bőbeszédű és határozott vagyok -mondtam, félszegen mosolyogva.

Dee:
-Ohh... -mosolyodtam el akaratlanul is. Belegondoltam, hogy milyen kis esetlen lehet igazából, ha most ilyen.

Èlliot
-Most mi van? - kérdeztem megint teljesen zavarba jőve.

Dee:
-Semmi, semmi -ingattam a fejem nevetve. -Csak olyan kis... aranyos vagy.

Èlliot
Most már muszáj volt elfordulnom, nem bírtam tovább szemben állni a lánnyal. Ritkán mondtak nekem ilyeneket, egyáltalán nem tudtam hogy kellene most erre reagálnom. Irtózatosan szánalmasnak éreztem magam.

Dee:
-Öh... valami rosszat mondtam? -ráncoltam össze a homlokom.

Èlliot
-Nem ... csak ...tudod .....nem sokszor mondanak nekem ilyeneket - nyögtem ki nagy nehezen. Még mindig nem mertem Dee-re nézni.

Dee:
-Pedig ebben nincs semmi -ingattam a fejem. Tényleg nem értettem miért jön ettől ennyire zavarba. -Csak az igazság.

Èlliot
Megvontam a vállam.
-Velem nem szoktak kedvesek lenni .... - mondtam nagyon halkan.

Dee:
Oldalra billentettem a fejem.
-Hát... Nem azért mondom, de az emberekbe szerintem több kedvesség szorult, mint a vámpírokba.

Èlliot
-Lehet. Én nem tudom . De a vámpírok közt is vannak kedvesek - mondtam még mindig halkan. Azóta is háttal álltam Dee-nek

Dee:
-Például te? -Azt már nem akartam említeni, hogy a tesókája nagyon nem tartozik ebbe a kategóriába. -Mondjuk nem is ismerlek titeket, szóval semmi jogom... ítélkezni.

Èlliot
-Sajnálom hogy ezt kell mondanom, de majd megismersz .... - sóhajtottam fel .

Dee:
Közelebb léptem hozzá.
-Mesélsz magatokról? Tényleg alig tudok valamit erről az egészről...

Èlliot
A vállam felett hàtrapillantottam.
-Mit meséljek? - kérdeztem tétován.

Dee:
-Hát... Tudomisén... Hányan éltek itt? Kik és mire számíthatok tőlük? Ti eredetileg vámpírnak születtetek, vagy titeket is megharaptak? És... -Hirtelen rengeteg kérdés jutott eszembe, de aztán rájöttem,hogy egyszerre nyilván csak egyre tud válaszolni.

Edward
Benéztem a nőhöz, aki épp az ágyában feküdt. Unottan figyeltem őt, majd visszacsuktam az ajtót és megkerülve a földön fekvő lányt felfedező útra indultam a házban.

Èlliot
Rövid gondolkodás után tétován az ágyhoz léptem és leültem.
-Hát.... - nem tudtam hol kezdjem -Akik itt vannak tudtommal vámpírnak születtek ... Habár vannak akik csak ideiglenesen laknak itt, köztük lehetnek olyanok akiket átváloztattak. Nem igazán szoktam kérdezgetni - válaszoltam arra a kérdésre amelyiket sikerült így elsőre felfognom.

Dee:
-Ühüm... -bólintottam lassan. -Akkor gondolom nem hárman-négyen vagytok...

Èlliot
-Nem. Legalább öten mindenképpen vagyunk. Én, a bátyám, a keresztszüleink és az ő fiuk. Meg ugye pár szolga is vámpír, és vannak rokonok akik csak néha laknak itt .... - soroltam magamban.

Dee:
Én meg csak bólogattam.
-Akkor vagytok egy páran...

Èlliot
Bólintottam.
-Igen. - csak ennyit mondtam.

Dee:
-És akkor... nekünk pontosan mit is kell majd tennünk? -kérdeztem valamivel halkabban.

Èlliot
-Ezt ....hogy érted? - kérdeztem, kicsit oldalra billentett fejjel.

Dee:
-Hát... tudod, mondtad, hogy ahhoz, hogy átváltozzak... -kezdtem, de nem akaródzott végigmondani.

Èlliot
Lehajtottam a fejem.
-Ja .....hát, izé .....meg kell harapnod. - motyogtam.

Dee:
A szám szélébe haraptam.
-De én nem akarlak megharapni...

Èlliot
-Pedig muszáj lesz - vontam vállat. Igazából nagyon féltem tőle, biztos vootam hogy nagyon fájni fog, de tényleg nem tehettem mást.

Dee:
-Hát, ez elég kiábrándítóan hangzik... -vágtam elgyötört arcot.

Nolan
Nem tudtam mi történik körülöttem. Rémesebbnél, rémesebb gondolatok kavarogtak bennem. féltem hogy anya bajban van de akárhogy erőlködtem nem bírtam kinyitni a szemem. A sötétség sehogy sem engedett.

Edward
Bejártam egy-két helyiséget. Jobban megismerkedtem a konyhával, a ház kicsiny nappalijával, és még sorolhatnám. Mikor visszaértem, a lány még mindig eszméletlen volt. Sóhajtozva felvettem, és ledobtam a kanapéra, majd elindultam vissza a kastélyhoz. Egyedül egy levelet hagytam hátra, ami azt bizonyította, hogy ott jártam.

Nolan
Nem tudom mennyi idő telt el miután kitudtam nyitni a szem, de mikor magamhoz tértem először nem igazán tudtam mi is történt. Majd mikor eszembe jutott mi is történt berohantam anyuhoz. Mikor benéztem minden nyugodt volt. Oda mentem és feljebb húztam rajta a takarót, majd adtam a homlokára egy puszit. Majd vissza mentem a nappaliba ahol megláttam a levelet. Miután elolvastam egy mondat ragadt meg bennem. '' Még vissza jövök! ''

Edward
"Még visszajövök!" Ez volt a rövid, mindössze öt soros üzenet lényege. Nem tudtam, mikorra kellett volna időzítenem a következő találkát.

Nolan
Nem tudtam miért de nem rémített meg az üzenet. Nem volt fenyegető hatása számomra. Hanem inkább vártam hogy végre újra eljöjjön.

[No, itt pedig elakadtam-tam-tam, bocsi! ._. Viszont mindjárt írok a németbe, arra meg majd tudsz válaszolni holnap. ^^
Tényleg nem tudom mi légyen.]

[Nincs baj majd ha lesz ötleted.]

[Háát.. Remélem, mert addig egy sort sem tudok kicsikarni magamból.]

/grace mondjuk játszhatnál velünk mert minket jól otthaytál...../

[Okl, holnapra összeszedem az erőm és írok. ^^]

Ayren
Mikor elég kipihentnek éreztem magam, felültem az ágyon és körbenéztem. Még mindig ott voltam egy kevésbé idegen házban, a halandó mellett.

Edward
Nem került sok időbe, míg visszaértem a kastélyba. Úgy döntöttem, meglátogatom az öcsémet, ezért elindultam egyenesen a szobája felé.

Oliver
Félálomban voltam mikor mocorgást éreztem magam mellett. Résnyire nyitottam a szemem és megpillantottam Ayrent. Örömmel vettem tudomásul hogy még sem álmodtam hogy velem van. - Örülök hogy itt vagy. Már azt hittem álom volt az egész. - mondtam és magamhoz húztam.

Èlliot
Még beszélgettünk egy kicsit -oké, ez azért túlzás, én olyanra fizikailag képtelen vagyok- , majd amikor hajnalodni kezdett, a lány elment haza ... Megegyeztünk hogy sötétedés után visszajön.
Mivel nem voltam még annyira fáradt, csak behúztam a szobámban a függönyöket hogy ne süssön be ay nap és leültem az ágyamra.

Edward
Egy szó nélkül berontottam az öcsémhez, de mielőtt ezt tettem volna, benéztem a lány szobájába, ami üres volt. Azt hittem hát legalább itt találom, viszont nagyot csalódtam.
- Hé családunk szégyene! Hol van a préda? - kérdeztem, nekidőlve az ajtó félfának.

Ayren
- Szerintem a válladon lévő kötés sem álom - feleltem halkan, közelebb húzódva hozzá.

Oliver
-Azt már el is feledtem. A te kezed hogy van? - kérdeztem tőle az arcát cirógatva. Örültem hogy itt van és ki akartam használni minden pillanatot mert a kastélyban nem hiszem hogy lesz rá alkalmunk hogy ilyen nyugodtan feküdjünk egymás mellett.

Ayren
Távolabb húzódtam tőle.
- Igazából felesleges volt bekötnöd, mert vámpírból vagyok. Pár perc alatt regenerálódik, a Nap égette sérülésnek kicsivel több idő kell, de az sem marad meg a bőrünkön túl sokáig - magyaráztam - Ebből kifolyólag jól van - mondtam levéve a kötést, amit aztán az arcába dobtam.

Oliver
Mikor a arcomba dobta a kötést azt félre dobtam majd megragadtam a karjait és magamhoz rántottam majd az ágyra szorítottam őt. - Na, de grófnő. Miért ilyen kegyetlen velem? - kérdeztem tőle ahogy rá mosolyogtam.

Èlliot
Mikor a bátyám berontott, összerezzentem.
-Elment ...haza. Megígértem neki hogy elbúcsúzhat a családjától mielőtt átváltozik..... - motyogtam ijedten.

Edward
Összevontam szemöldökömet, úgy néztem rá.
- Micsoda?! - kérdeztem dörgőn, majd a homlokomra csaptam. Nem hittem volna, hogy képes ezt mondani. Nem is tudja, mit tehetne akkor azzal a barommal, ha meglátják, hogy már nem az, aki volt. Az emberek hajlamosak pánikba esni, nem törődve azzal, mit tesznek akkor. Simán neki is ronthatnak, akkor meg keresztülhúzzák azt, amit elterveztem. Teljes erőből elrugaszkodtam a félfától, az ágyra vetettem magam, amin az öcsém feküdt, és vele együtt bukfenceztem le - legalább is ebben bíztam, de hogy tényleg így történt -e, nem tudtam, mert ellepte az agyamat afféle vörös köd.
- Miért mondtad ezt neki?! - belemartam a felső ruházatába, és félig felemeltem.

Ayren
- Szállj le rólam! - löktem félre, majd egy kis trükközéssel kikerültem alóla - Az az én titkom.

Èlliot
-M-m-most mi van? -kérdeztem halálra váltan (hehe, jó vicc..) . Nem tudtam, mi a gond ezzel, így nagyon megijesztett a bátyám reakciója. Hiszen a lány csak hazamegy, eltölt otthon egy napot és visszajön. Ennyi. Hol itt a baj?

Oliver
Mikor lelökött magáról a földön kötöttem ki. De gyorsan felpattantam. - Mivel lágyíthatnám meg a szíved Ayren? - kérdeztem ahogy leültem az ágyra és őt figyeltem.