The Protector

Pegasos:
-Szóval, tudod én még sohasem... - nem is tudtam, hogyan mondjam ezt ki, hogy lehet ilyesmit elmondani? Persze magától értetődött, tizenhat évesen kerültem ide...

Eleanor
Türelmesen vártam, hogy kifejtse, mire gondol. Persze, volt egy sejtésem, de meg akartam győződni ennek valósságáról úgy, hogy ő maga mondja ki, amit szeretne, anélkül, hogy bárhogy félbe szakítanám.

Pegasos:
-Tehát én tizenhat éves korom óta itt vagyok, ezért még soha nem voltam együtt lánnyal... - suttogtam. Fogalmam sem volt, hogy ez negatív dolog-e vagy sem, de anyám még nagyon régen felvilágosított így azért azt tudtam, hogy nem a gólya hozott, meg persze alapvető dolgokat.

Eleanor
Némán bólogattam. Megértettem őt, elvégre régóta itt lehetett. Szegénykém, ezek szerint  soha nem volt alkalma rá.
- Semmi baj! - fogtam meg kezét - Szerintem nem baj... Most már más a helyzet.

Pegasos:
-De még mindig itt vagyunk! - hajtottam le a fejemet. Újra visszatért belém a bizonytalanság és a félelem, nem éreztem biztonságban magamat már.

Eleanor
- Nyugodj meg, nem kell sokáig itt lennünk! - mosolyogtam rá, biztatásképp - Minden csak idő kérdése.

Pegasos:
-Szóval már van terved? - kérdeztem vissza. Reméltem, hogy van neki, minél előbb ki akartam jutni!

Eleanor
- Van, és már folyamatban van. Bízz bennem, tényleg nem kell sok, és kijutsz! Megpróbálok segíteni Augustnek is, meg amelyik szegény párának még lehet. - suttogtam a fülébe, majd újra megcsókoltam.
- Csak.. bízz bennem.

Pegasos:
-Honnan tudsz Augustról, és mit tudsz még róla? - kérdeztem döbbenten, talán Lie küldte le hozzá, de vajon miért akar neki is segíteni?

Eleanor
- Lie küldött hozzá - kezdtem bele a mesébe - Azt mondta, vegyem át egy másik példány csomagját. Néhány papírral a kezemben elmentem a laborba, ahol már volt valaki. Egy nő, akinek egész barátságos a mosolya.... Mint kiderült, a csomag nem több holmi nyugtatónál. Elmondta merre találom, megtudtam, hogy őrült, és kárt tesz magában. A lényeg, hogy elmentem hozzá, és őszintén sajnálom. Michael nevét emlegette folyton, látszott rajta, hogy már elege van a helyzetből.Ő rajta is segíteni szeretnék, mert rossz nézni, ahogy itt szenved, és különben is... - sóhajtottam fel, de a mondat végét nem fejeztem be. Megígértem neki, hogy kiszabadítom őt.

Pegasos:
-Michael? Te ismered Michaelt? - teljes döbbenet lett úrrá rajtam. - Mikor találkoztatok? Hogyan? Hol? - bombáztam a kérdéseimmel, teljesen izgatottá váltam.

Eleanor
- Nem emlékszem már mindenre - dörzsöltem zavartan a tarkóm, majd folytattam - Talán  volt olyan szerencsém, hogy tőlem nem messze gyalogolt egy utcában, aztán leintett, hogy vegyem fel. Nem szeretem a stopposokat, de őt felvettem. Azt hiszem a kocsiban ülve beszéltük meg, hogy majd beugrom hozzá enni. Elmentem hozzá, és ott beszéltük meg a tervet is - magyaráztam, először a padlót, majd őt nézve.

Pegasos:
-Hát ez elég bizarr... és a tervvel kapcsolatban mire jutottatok?

Eleanor
- Röviden az a lényege, hogy beépülök ide, Lie bizalmába férkőzöm, és megpróbállak titeket kijuttatni. Arra kért, hogy Augustot is mentsem ki innét - válaszoltam egyszerűen.

Pegasos:
-August sokat jelent neki, régebben mesélt róla! - feleltem tűnődve. - És hogy jutunk ki innen? Mindenhol kamerák vannak, éjjel-nappal őrök mászkálnak és itt van Lie, meg a zsoldos-csapata.

Eleanor
- Háth, az számomra is jó kérdés! - tűnődtem el - Ha Lie valamilyen úton-módon eltűnne innét, mondjuk elutazna, kicsivel könnyebb lenne a dolgom, de kétlem, hogy bármikor is elhagyná a helyet. Az őrök figyelmét is nehéz lenne elterelni, a zsoldosokkal együtt meg túl sok az az ember, akiket az intézet, és a ti őrzésetekre béreltek fel... A kamerákat viszont ki lehetne iktatni, ha rátalálnék arra a vezérlőteremre, ahol a főszámítógép is van...

Pegasos:
-Azt nem lehetne valahogyan elintézni, hogy Lie és még páran eltűnjenek? - kérdeztem reménykedve, de persze tudtam, hogy erre alig van esély.

Eleanor
Az ajkamba haraptam. Magam elé meredve rágódtam azon, hogy mit mondhatnék. Nem akartam neki hazudni, de lelombozni sem az igazsággal.
- Szerintem el lehetne, azonban nincs sok esély arra, hogy sikerül. Különben sem tudom, hogyan vehetnénk rá őket az eltűnésre.

Pegasos:
-Nincs valaki... akit ismersz, aki esetleg rávehetné, hogy eltűnjön egy időre? - kérdeztem belekapaszkodva minden reménysugárba.

Eleanor
- Valaki, aki rávehetné az eltűnésre? - kérdeztem vissza, erre még nem gondoltam. Töprengőn az államra tettem kezemet. Az egyetlen, aki talán szóba jöhetne, az... Michael. Alaposan körbejártam a kérdést, hogy miért pont ő. Ő hozta fel a tervet, aminek a részesévé váltam. Ő volt az, aki miatt most itt lehettem azzal, akin segítettem minden álmomban, és amikor rádöbbentem hogy az nem a valóság, sírva fakadtam, mert nem tudtam segíteni. Erre itt a lehetőség, azonban túl sok a kérdés, amire ha nem adok jó válasz, és nem mérlegelek jól, elbukhatunk. Itt bizony nem csak rólam van szó. Az itt lévőkkel is játszom.
Eléggé elgondolkodtam, a homlokomat is összeráncoltam, ám egyelőre semmit nem szóltam. Lefoglaltak a gondolatok, és az, hogy ő lehetne -e az, aki talán elérhetné Lie ideiglenes távozását....
... Hmm... Esetleg még ott van...
- Anya! - mondtam halkan - Ő talán segíthetne.

/És az anyád? XD/

[Úúúúúúú, köszi az ötletet! xD Javítottam. Nem hagyjuk ki anyut! Q-Q
Ányááááá! Q-Q]

Pegasos:
Remény csillant meg a szememben. 
-Végül is elég befolyásos lehet, ha bejuttatott ide - gondolkodtam hangosan, azután ismét az ő smaragd szemeibe néztem. - Akkor hogyan tovább?

Eleanor
- Igen, valóban - bólogattam egyetértően - Azt hiszem később beszélek vele, egyelőre még várnom kell ezzel. Sajnos nem tudom, mikor bukkanhat fel Lie, és hogy van -e velem valamilyen terve. Bármi megtörténhet még azelőtt, hogy titeket kijuttatnánk innét -  mondtam komolyan.

Pegasos:
Akaratlanul is a szekrényen lévő órára néztem, azután vissza Eleanorra.
-Velem maradsz még? - későre járt, de most, hogy itt volt a közelemben, nehezemre esett elengedni.

Eleanor
A karomon lévő órára pillantottam. Láttam én is, hogy későre jár, de sejtettem hogy nem engedett volna el, és őszintén... Nem szándékoztam lelépni, ezért bólintottam.
- Igen, itt maradok - válaszoltam gyengéden, hozzábújva.

Pegasos:
Magamhoz öleltem és behunytam  szememet.
-El kellett volna mennünk, akkor, amikor lementem a csomagjaidért! -szuszogtam

Eleanor
Szorosan viszonoztam, és a vállára hajtottam a fejem.
- Lehet, de nem baj. Az a pillanat már a múlté, most csak az számít, hogy itt tudunk lenni, azon az ajtón pedig senki nem fog bejönni - mondtam halkan, próbálva visszafojtani a sírást. Nem esett túl jól, hogy magát mardosta emiatt. Nagyon a szívemen viseltem a többiek, ám különösen az ő sorsát. Azon voltam, hogy kihozzak mindenkit, akit tudok. Senkinek nem szabad ebben a börtönben sínylődnie tovább!

Pegasos:
-És mi van, ha valaki bejönne, de látja, hogy zárva van az ajtó és benne van a kulcs? - merült fel bennem a kínzó gondolat.

Eleanor
- Akkor vagy elrejtőzöm, vagy nem maradok itt túl sokáig, csak egy rövidke ideig - közöltem vele - Ez a két választásunk van - sóhajtottam fel, a szemeibe nézve.

Pegasos:
- Nem akarom, hogy itt hagyj, de tudom, hogyha itt maradsz és Lie itt talál, talán soha többé nem láthatlak! - fordítottam el a tekintetemet.

Eleanor
- Igen, és én ettől félek a legjobban, hogy soha nem láthatjuk egymást - mondtam a mellkasát simogatva, majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Ugyanakkor tőle is tartok, mert nem tudom milyen szörnyűségekre lehet képes még!

Pegasos:
-Hidd el, én tudom - egy pillanatra elfordultam, - de a zsoldosai rosszabbak... sokkal.

Eleanor
- És ők miben? Vagy miért? - kérdeztem kissé értetlenül. Szerintem önmagában Dr. Lie is egy rossz ember.

Pegasos:
Kerültem a tekintetét.
-Ők nem olyan precízek, mint Lie. Nem képesek leállítani magukat és mivel Lie-nak köszönhetően a cellasorra is bejuthatnak, sőt legtöbbször Lie küldi őket oda, hogy kínozzanak minket, de maguktól is le szoktak menni és... - nagyot nyeltem. - Lie nem fizet nekik túl sokat, ezért a többit megszerzik máshogy... Sok szép, védtelen lány is van köztünk.

Eleanor
Elsápadtam, ahogy róluk beszélt. Persze, én kértem meg rá, hogy tegye ezt, és valahol sejtettem, hogy ezek az elmebetegek bármire képesek. Ráadásul már ott tartunk, hogy ennél nincs kifejezőbb szavam rájuk.
- Undorítóak! - feleltem rá szörnyülködve - Nem kicsit sajnállak titeket - csóváltam meg aztán a fejem.

Pegasos:
- Mondhatjuk, én még szerencsésebb vagyok a többiek között, mert van valamim, amit Lie valamiért értékel, ezért csináltat annyi vérvizsgálatot, nem tudom, mit akar kihozni ebből, de nem mer megölni - elhalkultam.  - Kellek neki valami... valami nagy dologhoz.

Eleanor
Akkor rémültem meg a legjobban, amikor elmondta, hogy nagyon sok vérvizsgálatot csináltat rajta Lie. Magam sem tudtam mit tervezhet vele, de nem tetszett ez.
- ... Sejtésed sincs arról, hogy mibe akarhat belerángatni? - kérdeztem homlok ráncolva.

Pegasos:
 Közelebb hajoltam, hogy szinte suttogva feleljek.
- Csak egy halvány sejtésem van róla, mit akar. Amikor idekerültem brutálisan megkínzott, hogy megtörjön, de nekem volt alkalmam megütni őt. Az én sebeim mélyek voltak, mégis pár nap múlva már nem is látszottak. Az ő sérülései enyhébbek voltak, de hetekig látszott rajta. Mindig azt hangoztatta, hogy mi albínók hamarabb betegek leszünk és lassabban gyógyulunk, de valójában már rég rá kellett jönnie arra, amire nekem - elhallgattam és a pólóm ujját felhúzva felemeltem a bal karomat, hogy a tegnap hajnalban kapott vágást megmutassam neki. Már csak rózsaszín csík volt a mély vágás helyén.
- Mit gondolsz mikor szereztem ezt?

Eleanor
Türelmesen végighallgattam Pegasost. Borzalmas volt ráébredni arra, mekkora az itt lévők tehetetlensége Lie-jal és a gusztustalan férgeivel szemben, akik embernek merik hívni magukat. Szerintem nem élőlény az, aki képes bántani a fajtársait, akkor is, ha annak épp más a bőrszíne...
- Te mire jöttél rá? - kérdeztem meglepődve, majd lepillantottam a bal karjára - Uhm... Izéé... Tegnap?

Peg:
Bólintottam és megmutattam egy halvány foltot a nyakamon, lekapva onnan a tapaszt, ami eddig fedte.
- És ezt?

Eleanor
Elhűltem, amikor eltaláltam a karján lévő sérülés időpontját - bár teljesen behatárolni nem tudtam -, ám amikor egy halvány foltot mutatott a nyakán, az már nehezebb falatnak bizonyult.
- Hmm.. teeegnap előtt? - kérdeztem kissé meginogva. Fogalmam sincs, pontosan mikor szerezhette... de az a rózsaszín csík... ráadásul tegnapi sérülésről beszélünk!

Peg:
- Nem, ez hajnalban történt, ma. Amikor Lie valami kenőcsöt  jött be tesztelni rajtam és a vállamat akarta megvágni, de megcsúszott a keze. Ömlött belőle a vér, ezért bekötözte, de aztán itt hagyott - leheltem. Fogalmam sem volt róla, hogy miért gyógyul különböző sebességgel az egyik seb és a másik rajtam, főleg az a mély seb a nyakamon.

Eleanor
- Ez érdekes - elgondolkodva az államra tettem egyik kezemet - Még nem találkoztam ilyen esettel, de csak azt bizonyítja, hogy mennyire különleges vagy. Csak épp a környezet borzalmas, ahol tartózkodsz jelen pillanatban.

Peg:
-Valószínűleg épp ezért élek még, bármitől is van, Lie akarja valamiért, csak tudnám miért! - felálltam és az ablakhoz léptem, onnan fordultam vissza, hogy hozzátegyem - az az érzésem, Lie valahogy meg akarja szerezni ezt a gyors gyógyulóképességemet.

Eleanor
Némán figyeltem, mit tesz, ezután követtem őt az ablakhoz.
- Azzal nincs baj, ha akarja. Az lesz nagy probléma, ha valóban meg is szerzi tőled ezt a képességet - mondtam komolyan.

Peg:
-Ezért van ez az egész. De tudnám miért is akarja annyira és miért tesz olyan kegyetlen dolgokat, minthogy megbetegíti a húgomat - lehajtottam a fejemet.- Minél előbb meg kell szöknünk.

Eleanor
- Azt mondtad, hogy... megbetegíti a húgodat? - kérdeztem vissza kissé értetlenül őt nézve, majd az ablakhoz fordultam - ... Ki fog jutni innen mindenki - mondtam ezután, és odaléptem hozzá, hogy bíztatólag megszorítsam a kezét.

Peg:
- Mondj bármit, megteszem annak érdekében, hogy kijussunk - sóhajtottam fel. A szemeibe pillantva megnyugvást találtam és majdnem el is vesztem, de még hozzá tettem. - Kezdjük most! Bármivel, ami előre visz.

Eleanor
- Már gondolkodom valamin, de azt nekem kell megtennem - mondtam komolyan - Szerintem hamarosan beszélek anyával...