The Protector

Peg:
Aprót bólintottam és magamhoz öleltem!
- Köszönöm! Nem is tudom, mit tennék, ha nem lennél velem! - hálás voltam, nagyon is, neki is és esetleg az édesanyjának is, ha segít.

Eleanor:
- Ugyan, szívesen teszem! - szorítottam magamhoz, vigyázva, nehogy fájdalmat okozzak neki egy esetleges sérülés miatt, amit nem tudok könnyen kiszúrni.
- Én sem tudom, mi lenne velem nélküled, de attól tartok, hogy nekem.. lassan mennem kell.

Pegasos:
Nagyot sóhajtottam.
-Menj csak, de ígérd meg, hogy vigyázol magadra! - feleltem és elengedtem. Amikor kiment, vágyakozva néztem, utána, de tudtam, hogy el kell engednem mára. Amikor bezárta az ajtót, felsóhajtottam újból és leültem az ágyamra.

Eleanor
- Rendben, de te is vigyázz magadra! - mondtam komolyan - Szia! - búcsúképp egy puszit nyomtam ajkaira, végül kinyitottam az ajtót, és elsiettem, mielőtt bárki észrevehetett volna. Visszamentem a szobámba, azonnal felhívva anyát.

/Na akkor most ugrok egyet, ha nem probléma.../
Pegasos:
[...]
Talán olyan kipihenten aludtam, mint még soha, senki nem ébresztett fel éjszaka és nem is álmodtam semmit, azonban most összerezzentem. Egy hideg kéz érintette meg a vállamat és a szemeim kipattantak. Eleanor állt az ágyam mellett és kedvesen mosolygott le rám. 
- Jó reggelt! - vigyorodtam el.

Eleanor
Az éjszaka hamar eltelt, és jóformán semmit sem álmodtam. Meglepődtem reggel, hogy kipihentebben ébredtem, mint eddig bármikor. Nem keltem fel korán, sírva, mert segíteni szerettem volna azon a fiún, akinek immáron a nevét is tudom, nem mellesleg nincs is olyan messze tőlem.
Így amint tehettem, felöltöztem, majd elmentem hozzá. Amikor benyitottam, még aludt, ekkor találtam ki azt, hogy gyengéden megérintem a vállát, mire rám pillantott, és elvigyorodott.
- Jó reggelt neked is! - mosolyogtam rá - Hogy aludtál?

Peg:
- A legjobban! - feleltem és kitápászkodtam az ágyból. - És te?

Eleanor
- Áh, szintén! Most nem voltak álmaim veled kapcsolatban - feleltem vidáman - Így nem is keltem fel sírva hajnalok-hajnalán...

Pegasos:
- Azért szörnyű, hogy amikor rólam álmodsz mindig sírva kelsz! - húztam el a számat egy nagy nyújtózás közben. - Mi a mai program?

Eleanor
- Igen, ez valóban az - húztam el én is a számat - De általában csak amiatt, mert megőrjített a tudat, hogy azt sem tudtam ki vagy, és nem tudtam segíteni. Ám most hogy van egy terv, egy mód is van a szabadulásodra, meg persze a többiek sem maradnak is, viszont nem tudom, ki tudom -e vinni mindegyikőtöket - mondtam komolyan, majd kis szünetet tartottam. Próbáltam összeszedni a gondolataimat.
- Egyébként volt jó is abban, hogy rólad álmodtam. Például hiába láttalak mindig sérültnek, a végére mindig meggyógyultál, ez pedig valamennyire vigasztalt, meg az egyik barátnőm... A mai programról viszont fogalmam sincs! Nemrég keltem fel szintén úgy igazából...

Peg:
-Akkor gondolom a szokásos, Lie, mindig elküld állatokat etetni, lehet neked pedig hozzá kéne lemenned, hogy megtudd mit akar... - gondolkodtam hangosan és a szekrényből ruhákat vettem elő mára, sima, fehér pólót, fehérneműket és a farmert, amit Lie adott, hogy ne melegítőbe mászkáljak folyton. - Azt hiszem lefürdök, azután visszajövök, de sietek! - mosolyogtam rá és gyengéden megcsókoltam, miközben elhaladtam mellette, ám ekkor puffanást hallottam. Szinte elugrottam mellőle, mikor rájöttem mi történt. Valaki kinyitotta az ajtót, azután sietősen be is csukta... De vajon ki volt? Riadtan Eleanorra néztem.
- Meg kell tudnunk, hogy ki volt és mit látott! 

/Eddig nem tudom mi volt a neve, nincs adatlapja és nem is lesz mééég/ 
Dr. Katrin Wong
El sem hittem, amit láttam. Az a kis liba, aki miatt Lie kirakott a szobámból, meg ez az albínó... Izgatottan indultam el a folyosón, minél előbb Dr. Lie irodájába akartam menni és kipakolni neki arról, amit láttam.

Eleanor
- Oda is készültem, csak gondoltam belesek - mosolyogtam vissza rá, szelíden. Ezután még mondani akartam valamit, de a hirtelen becsapódó ajtó belém fojtotta a szót. Riadtan megugrottam, majd megfordultam.
- Én rohanok, te pedig vigyázz magadra! Nem szeretném, ha bajod esne - bár attól félek, ha sokat látott az illető, és kitálal Lie-nak, nem így lesz. Az hagyján, talán velem is kiszúrhat. Nem tűnik egy félénk pasasnak.
 Kirohantam, egyenesen a nő után, aki elég szapora léptekkel rótta a folyosót.

Katrin:
Elvigyorodtam mikor meghallottam a lépteket magam mögött, de már a liftnél voltam. Megnyomtam a hívógombot és türelmetlenül vártam a liftet.

Peg:
Idegesen járkáltam a fejemet fogva a szobában, azután rádöbbentem, hogy ez nem segít, inkább elmentem a fürdőszobába, de a zuhany alatt újra visszatértek a gondolataim.
Vajon ki lehetett és Hannah, hogyan fogja meggyőzni, hogy ne mondja el Lie-nak?
Felöltözve léptem ki a fürdőszobából és leültem a kanapéra a tévé elé, hogy ott folytassam az idegeskedést a lábamon dobolva.

Eleanor
- Hová ilyen sietősen? - tettem vállára a kezem, miután megállt a lift előtt. Szerencsére nem nyílt ki még az ajtó, és úgy tűnt, idő kell, míg felér. Nem akartam hagyni, hogy belépjen, de ha be is lép, kirángatom, vagy beugrom utána, addig szívva a vérét, míg választ nem ad kérdéseimre.

Katrin:
A lány magasabb volt nálam, de mégis olyan lenéző tekintetet vetettem rá, hogy nyugodtan elsüllyedhetett volna a föld alá tőlem. Gúnyosan elmosolyodtam és lefejtettem a kezét a vállamról.
- Sajnálom, hogy megzavartam a nagy pillanatodat azzal korccsal, de remélem nem viszed be őt a szobámba! - feleltem és mikor kinyílt a liftajtó beléptem. - Most, ha megbocsájtasz, beszélnem kell dr. Lie-jal!

Eleanor
Eleresztettem fülem mellett a megjegyzését. Nyugodtan szálltam be mellé a liftbe, mielőtt az elindulhatott volna. Végül az ajtó becsukódott mögöttünk.
- Sajnos az nem fog menni - pillantottam le rá higgadtan. Az előbb amikor rám emelte az övét, olyan lenéző volt... Azt hihette a földbe tipor, ám én nem olyan ember vagyok, aki hagyja magát, főleg, ha egy számára fontos személyről van szó. Neeeem, egyszerűen lepergett rólam.
- Milyen jogon rontott be?

Katrin:
- Dr. Lie jobbkeze vagyok, mégis mit gondolsz? Mindenhova van jogom bemenni, bármikor. Mellesleg ellenőrizni akartam, hogy be van-e zárva az ajtaja... Nem volt - feleltem karba tett kézzel. - És nagyon kíváncsi vagyok rá, hogyan akarsz megállítani! - egyenesen a szemeibe néztem és el nem kaptam a tekintetemet. Én voltam nyeregben, ha Lie-nak elmondom ő repül innen, az albínót meg megveri, de alaposan... ez sem érdekelt. Albínó vagy nem albínó, nekem mindegy volt, Lie miatt csináltam az egészet, mindenki más a génjeitől függetlenül érdektelen volt.

Eleanor
- Egyszerűbben, mint te gondolnád - néztem farkasszemet vele. Őszintén undorodtam az ilyen emberektől. Már most láttam, hogy nem sokkal különb Lie-tól, annyi kivétellel, hogy ő nem egy gonosz vezető szerepében játszik, hanem a hűséges talpnyalóéban, akire ráfért volna néhány alapos lecke.

Katrin:
Úgy néztem rá, mintha azt akarnám mondani "ugye viccelsz?", de a lift megállt a másodikon, ezért kiléptem a liftből és elindultam a folyosón Lie irodája felé. Nem érdekelt követ-e vagy sem, inkább bekopogtam az ajtón.
- Dr. Lie! Én vagyok az, dr. Wong. Valami fontosat kell elmondanom!

Eleanor
A másodikra értünk. Némán követtem a nőt, s bár ugyan nem futottam, a lépteim szaporák voltak. Nem akartam, hogy szóljon Lie-nak, de mire utolértem, már késő volt. Épp az ő ajtaján kopogtatott.

/Jó lesz az nőnek is xD 35 éves/

Katrin:
- Szabad! - hallottam az ő borzongató mély hangját. Beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót, keresztbe tett lábakkal ültem le az asztala előtt lévő székre és elkezdtem beszélni.
- Az új segédedről van szó, Eleanor Stokesról. Az a gyanúm, hogy van közte és az egyik albínó fiú közt valami - összeráncolta a homlokát és előre dőlt.
- Pegasost én bíztam rá.
- Azt is te mondtad, hogy csókolja meg? - Abrahamnek leesett az álla és nem azért, mert itt is tegeztem, noha megtiltotta úgy sem volt itt senki. 
- Biztos ez? - magabiztosan bólintottam.
- Nem kéne megbíznod benne! - figyelmeztettem, de ő csak felállt, megvakarta a tarkóját és felsóhajtott.
- Keresse meg! - lebiggyesztettem a számat, amiért ő nem tegezett, pedig megtehette volna tekintettel a... közös... titkainkra, de biccentettem és felálltam. Amikor kinyitottam az ajtót, viszont ott állt a fruska. Rávigyorodtam és kikerültem.
- Gyere be Eleanor! - hallottam még Abraham hangját és a zöldszemű szörny majdnem elkapott ismét, de uralkodtam magamon és visszatértem a munkámhoz.

Eleanor
Hűvös tekintettel néztem a nő után, majd beléptem az irodába, leplezve idegességem.

Lie:
- Ülj csak le! Dr. Wong érdekes dolgot mesélt rólad és Pegasosról, azt állítja látta, ahogy megcsókolod! - vontam össze a szemöldökömet szigorúan. Semmi másra nem voltam kíváncsi, csak a reakciójára, azzal tisztában voltam, hogy Katrin féltékeny Eleanorra.

Eleanor
- Erről tudott bármiféle bizonyítékot is mutatni? - ültem le Lie asztala elé, keresztbe vetve egyik lábamat a másikon.

Lie:
Megráztam a fejemet.
- Azt sem hinném el neki, ha azt mondaná, van bizonyíték. Mindenki tudja, köztük talán én leginkább, hogy Dr. Wong féltékeny rád, amiért megkaptad a szobáját és majdnem minden kiváltságát! - válaszoltam gyorsan. 
- Majd elrendezem ezt vele. Azonban most volna valami más, amiről beszélnünk kéne! Tegnap kaptam egy meghívást a bécsi tudományos kongresszusra. Pénteken el kell utaznom egy pár emberrel, mindössze négy napról lenne szó és többen itt is maradnak, de megkérhetlek rá, hogy a hétvégén is maradj és ugyanúgy figyelj a fiúra? - biztos voltam benne, hogy igent mond. Igent kell mondania, olyan mint én! Bár már szinte hallottam Katrin nyafogását: "Nem, Abraham, nem bízhatsz a csitriben!" De Katrin nem tudja ki is igazán ő...

Eleanor
- Oh, értem - bólintottam lassan, majd türelmesen végighallgattam, mit akar. Amikor mondta, hogy elutazik, felcsillant előttem egy kis reménysugár, de nem hagytam, hogy a boldogság egy kicsit is kiüljön az arcomra. Magamban kellett tartanom ahhoz, hogy később majd lelkesen megosszam Peggel, amennyiben az a fruska nem tesz nekem keresztbe. Nem akarok konfliktusba kerülni vele, de sejtem, hogy a féltékenység miatt bármire képes lehet.
- Persze Dr. Lie! - feleltem aztán - Van egyéb kérése is, vagy csak a fiú?

Lie:
Nagyot szusszantam.
- Ma is le kéne menned Augusthoz, beadni a nyugtatót neki. Valamint van egy speciális oltóanyag, amit kifejlesztettünk, a 109-es cellában lévő Lisa Adamsnek kell beadnia, akinek bőrrákja van, a 4. emeleti laborban odaadják ezeket. Ha végeztél keress meg! Ennyi - fejeztem be és visszafordultam a monitorhoz.

Eleanor
- Rendben - bólintottam, majd felálltam, hogy elinduljak a dolgomra. Felvettem a nyugtatót, illetve a speciális oltóanyagot, majd tovább ballagtam August cellájáig. Útközben nagyon törtem a fejem azon, hogy beadjam -e neki a nyugtatót, elvégre múltkor sem tettem. Helyette inkább megszabadultam az anyagtól, mert fene tudja, mit tehettek még bele, ugyanakkor láttam rajta, hogy nagyon megviselt és a sérülései... Arról árulkodtak, mennyi kárt okozhatott magában, amióta itt tarthatják. Lie nem mondta, melyikőjükkel kéne kezdenem. Ha a rangsort nézzük, egy önmagában kárt okozó lény fontosabb, viszont a bőrrákos lányka is az. Én pedig utálom, hogy még itt tartok, hogy el kell döntenem, melyikőjüket látogassam meg először ma ezen a lepukkant helyen, ahol minden albínót undorító körülmények közt tartanak.
Végül úgy döntöttem, teszek egy kis kitérőt, így elindultam a 109-es felé.

Anna:
Alig bírtam ki sírás nélkül, amikor felöltöztettem Lisát. Az egész testét elborították a vörös foltok, de nem ez volt a legrosszabb. A sikítására ébredtem, nem tudta kinyitni a szemét. Most is nedves ronggyal törölgettem, míg végül ki tudta nyitni.
- Most jobb? - suttogtam, mert túlságosan megbízhatatlanná vált a hangom. 
- Anna - a kezét a bal szemére tette és úgy nézett - Anna! -sikított fel újra. A másik  kezével a jobb szeme előtt hadonászott.
- Nem látok Anna - ez hideg zuhanyként ért, azonnal elkezdtek potyogni a visszafojtott könnyeim és magamhoz öleltem a húgomat, úgy kiáltottam fel. 
- Légy átkozott Abraham Lie!

Bran:
Odaadtam azokat a lánynak, amit Lie kért, de miután elment eszembe jutott valami, a hűtőhöz mentem és néhány kenőcsöt vettem magamhoz, elrejtettem őket a köpenyem zsebébe és a lifthez rohantam, hogy kövessem a lányt. Éreztem, hogy ő is hasonlóan gondolkodik, talán hajlandó segíteni nekik úgy, ahogy én.

Eleanor
Elmentem a lifthez, és megnyomtam a hívógombot. Zsebre dugott kezekkel vártam, miközben az agyam, mint gép, dolgozott. Csak arra tudtam gondolni, mi lesz, most hogy végre kaptunk egy lehetőséget. 4 nap szűkös időkorlát, és Lie nem könnyítette meg a dolgomat azzal, hogy azt mondta, lesznek akik itt maradnak. Igaz, számoltam azzal, hogy nem is hagy itt mindenki egy ekkora létesítményt, tele albínókkal, viszont így nehezebb lesz kiszabadítani őket. Az is megeshet, hogy 4 nap alatt nem fog sikerülni. Hogy elbukunk, mert valami nem a terv szerint alakul. Mondjuk ő a négy nap letelte előtt visszatér, esetleg az a fruska próbál majd bizonyítékokat gyűjteni azért, hogy mindenképp bosszút álljon. A féltékenység nem jó tulajdonság, ám én ezt már megtanultam.
No mindegy. Ahogy ott álltam, a lift megérkezett. Ajtaja kinyílt, én beléptem, ekkor láttam, hogy jön még valaki, ezért gondolkodás nélkül megnyomtam egy gombot, hogy addig itt tartsam, míg ő ideér. Ahogy közeledett, lassan kivettem a négyes labor egyik dolgozójának alakját. Méghozzá azét, aki a kért anyagokat adta.

Bran:
Bevágódtam mellé a liftbe és kedvesen rámosolyogtam.
- Remélem nem baj, ha veled megyek! Hoztam pár krémet Lisa Adams sebeire. Én fejlesztettem ki, sajnos a rákos sejtekkel nem tesz semmit, de rendbe hozza a bőrét.

Eleanor
- Nem, nem probléma - mosolyogtam vissza rá. A mosolya valódinak tűnt, ami egy jó pont volt nálam. A saját fejlesztésű krémek sztoriját is örültem. Úgy éreztem, hogy talán megbízhatok benne, de nem mertem előreinni a medve bőrére, ezért nem bíztam meg teljesen benne.
- Remekül hangzik, bár sajnálom, amiért bőrrákos - mondtam, mereven bámulva a velem szemben álló liftfalat. Nem lehet könnyű annak a lánynak. Könnyen megeshet, hogy rosszabb állapotban is van, mint eddig valaha. Szegény teremtés! Alig várom az albínók kiszabadítását! Nagyon boldog lennék, ha valahogy segíthetnék nekik egy kellemesebb élet elérésében...

Bran:
- Lie tette. Napokig  bezárta egy olyan helyre, ahol folyamatosan éri a nap - magyaráztam neki lehajtott fejjel. - Sokan nem értenek egyet a módszereivel, csak nem mernek tenni semmit. Tönkre tehet minket, én sem léphetek, nem lenne munkám. Láttam, hogy hogyan beszélt Lie-jal. De azt is, hogy kedvesen bánt az albínókkal. Jól csinálja! - amikor befejeztem a lift megállt a pince szintjén és ameddig a rácson belülre nem értünk nem szóltam újra, ahol az őr nem hallott minket, csak ott szóltam.
- Ha bármikor kell valami segítség, rám számíthat!

Eleanor
- Komolyan? - borzadtam el - EZ iszonyatos! Valóban én sem értek egyet a módszereivel, ezért bánok másképp az albínókkal, mint ő - és bár nem mondta, örültem annak, hogy ezek szerint egy rendes lélekkel hozott össze a sors. A lift azonban megállt, s amikor kiléptünk, rögtön egy őrt pillantottam meg. Követtem a férfi példáját, és csak akkor szólaltam meg, amikor elég távol kerültünk tőle.
- Ami azt illeti, lesz lehetőségük tenni valamit. Gondolom tudja, hogy Lie elutazik 4 napra... Illetve ha segítene August nyugtatóit rendezni, azt örömmel venném. Nem tudom , hogy azt is ön fejlesztette -e ki, minden esetre egyelőre még nem adtam be neki - mondtam halkan, alapos körülnézés után. Nem lett volna jó, ha kihallgatna minket valami. Viszont hamar meg kell tanulnom, hogy ebben a pokolban még a falnak is füle lehet. Rémes!

Bran:
- Sajnos Augustnak tényleg szüksége van a nyugtatókra, ha gondolja beadom neki - feleltem, azután rádöbbentem mit is mondott azelőtt.
- Igen, tudok róla, hogy elutazik. Érdekelne az ötlete...

Eleanor
- Igen, az jó lenne - bólintottam óvatosan, majd visszaadtam neki a korábban átvett nyugtatókat - Akkor szívesen beavatom - feleltem, majd még halkabbra véve hangomat elkezdtem mesélni róla.

Bran:
- Szerintem bölcsebb dolog volna először kivinni egyet, vagy kettőt, akik tanúk lehetnek és bizonyítékok, hogy miket tesznek az itt élőkkel. Úgy könnyebb lenne kiszabadítani a többit, persze ez csak egy javaslat! - suttogtam válaszul. - De ha gondolja, tényleg odaadom a kenőcsöket én pedig elmegyek Augusthoz, ha odaadja a nyugtatót!

Eleanor
- Hmm, szerintem remek tanács - bólogattam, majd előhúztam zsebemből a nyugtatót, és átadtam a férfinek - Itt van mind.

Bran:
Átvettem a nyugtatót, biccentettem és elindultam August cellája felé.
A lány épp aludt, halkan nyitottam ki az ajtót és szinte belopakodtam, nem akartam felébreszteni, ezért halkan lépkedtem közelebb hozzá. Felhúztam a ruhája ujját, lefertőtlenítettem és beadtam neki a nyugtatót, azután figyeltem egy darabig.
Szegény lány, megőrült, pedig milyen helyes volt még, amikor behozták.
August karja most is tele volt sebekkel, de az arcán is volt pár karcolás, nem tudtam eldönteni, hogy magának okozta-e őket, vagy valamelyik zsoldos tette, mert... védekezett.

Eleeanor
Míg ő továbbállt, a kapott kenőcsökkel folytattam utamat a 109-es celláig. Nagy levegőt vettem, ezután benyitottam.

Anna:
Kirázott a hideg, amikor nyílni hallottam a cella ajtót és védelmezőn a húgom elé guggoltam. Egy fiatal lány lépett be, akit még sosem láttam, ránézésre Peggel lehetett egykorú.
- Neee! Mit akarsz tőle? - sipítottam rémülten.

Peg:
Továbbra is a szobámban ültem, amíg be nem nyitott egy doktornő és le nem küldött megetetni az állatokat, akkor megetettem a másodikon lévőket, azután lementem a pincébe is, ahol átsuhantam Anna és Lisa cellája előtt is, ahol ott volt Eleanor is, de nem szóltam, nem tudtam ki jár még itt, inkább folytattam az utamat a lenti állatokhoz.

Eleanor
Behajtottam magam mögött a cella ajtót, ekkor láttam elsuhanni Peget előttünk. Komor arccal néztem végig, ahogy elcaplat, egyre növekvő keserűséggel lelkemben. De hamar túlléptem ezen, és a lányok felé fordultam, mielőtt végleg szívinfarktust kaptam volna tőlem a fehér köpeny miatt.
- Áh, sziasztok! - köszöntem halkan, mosolyogva, majd felmutattam a kenőcsös tégelyt - Hoztam kenőcsöt egy bizonyos Lisa Adams részére. Úgy rejthette a köpenye alá az illető, aki átnyújtotta ezeket nekem. Öhm, ugyanis több ilyet hoztam - tettem hozzá óvatosan. Nagyon figyeltem arra, nem fürkész -e minket valaki a távolból, és hallgat -e ki, de egyelőre senkit nem láttam, aki gyanús lett volna.

Bran:

August elhúzódott először, de nyugtatóan kezdtem hozzá beszélni, így be tudtam adni a szert. Vetettem néhány gyors pillantást a sebeire is, nem voltak súlyosak, csak horzsolások és enyhébb zúzódások, de így is siralmasan nézett ki. Hogy tehetnek ilyen rettenetes dolgokat egy ilyen gyönyörű lánnyal?
- Vigyázz magadra! - suttogtam neki és segítettem lefeküdni a matracára, azután ott hagytam. Úgy láttam, hogy szinte azonnal elaludt, reméltem, hogy nem lesz nagy baja. Ahogy elindultam vissza az üvegajtóhoz Pegasosba futottam bele. Próbáltam leplezni a meglepettségem.
-Pegasos, hát te?

Peg:
Már az is meglepett, hogy a férfi  tudja a nevemet, az orvosok nem szokták, de azután mélyen belenéztem a zöldes szemekbe és rádöbbentem; ez a férfi segített nekünk többször miután megvertek minket.
- Dr. Baker? Ha jól emlékszem - vetettem egy pillantást a kitűzőjére és az állításomat megerősítve bólintottam. - Ha Ön foglalkozik August-tal, már meg is nyugodtam.
- Te honnan ismered? - kérdezett vissza, összevonva a szemöldökét.
- Amikor kisebb voltam még ő is...
- Ja igaz is... - vágott közbe. MIndketten tudtuk, mit akartam mondani. - Jóba voltatok?
- Nem igazán emlékszem, vannak dolgok, amik csak úgy... kiesnek. Viszont a múltkor hallottam sikoltozni és Lie eléggé furcsán reagált arra, hogy beszéltem vele. Ön esetleg tudja, hogy mi közük van egymáshoz? - Láttam, ahogy a szemei gyanakvóan résnyire szűkülnek.
- Van valami közük egymáshoz?
- Nem tudom, lehet, hogy csak ő is egy adoptált albínó, de Lie valahogy kiemeli őt. Mint engem... 
- Sajnálom, Pegasos, nem tudok semmit, de észrevettem, hogy mindkettőtökre különösen figyel, bár Augustra másképp... úgy tűnik az nem zavarja ha esetleg... mások... azok a férfiak... - úgy tűnt, nehezére esik befejezni, elfordult, de haragot láttam a szemeiben. Talán érez valamit iránta? Végül visszafordult és sziszegve folytatta. - Hogy képes bárki ilyet tenni egy másik emberrel? Pláne egy ilyen ártatlan és kedves lánnyal, mint August... - sóhajtott, - mindenesetre, ha meglátogatod, alszik. De persze megnézheted, hogy van. De vigyázz, nehogy ott találjon Lie!
- Értettem - biccentettem felé és halk léptekkel megindultam a lány cellájához.

Katrin:
Be kell vallanom valóban fárasztó azon munkálkodni, hogy eltávolítsam azt a libát - aki köztem és Abraham közt áll egyre inkább, de megéri egyfolytában a nyomukban lenni, ha már úgy sincs több dolgom.
De úgy tűnik ez a szerencsenapom!
Az az ostoba albínó nem vette észre, hogy ott vagyok, amikor Abraham másik kedvencéről beszélt Bakerrel. Baker is megkapja még a magáét. Lassan, de határozottan indultam el Baker felé, aki kishíján szívrohamot kapott, amikor meglátott.
- Jó napot! Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de az albínó nem látogathatja meg a lányt. Mindenképpen jelentem kell dr. Lie-nak...
- Akkor miért is mondta el ezt nekem, dr. Lin? - kérdezett közbe pofátlanul. Nagy levegőt vettem és szúrósan néztem vissza rá.
- Azért, hogy legalább magának legyen ideje eltűnni innen Baker... A doktor úr már megkapta az üzenetemet... - a férfi arcára pánik ült ki és szinte azonnal kirohant az üvegajtón, elégedetten vigyorodtam el.
Már csak meg kell várnom Abrahamet, hogy megadja annak a korcsnak azt amit jár és az a liba bele fog rokkanni!

/Neve: Tom Ferald
Neme: Férfi
Kor: 22
Karakter típusa: Tudós
Tulajdonságok: Okos, nem szereti ha mások szenvednek és mindig tesz ellene amennyit csak a lehetőségei engedik, nehezen lehet kihozni a sodrából, hisz alapvetően nyugodt, kimért ember de ha egyszer kihozták általában maga is megbánja amit akkor tesz kivéve ha valaki védelmében teszi, határozott tudd lenni ha akar noha nem minden esetben magabiztos, ismeretlenekkel először gyanakvó de amint jobban megismeri őket már baráti kapcsolatot is szívesen ki alakít, ha valamit elhatároz azt általában mindig végig is viszi, szereti az egyedül létet de a barátai társaságában mindig bármikor bármennyit szívesen tartózkodik, csak annyira munka mániás amennyire muszáj, ha valakit szeret azt nagyon
Külső: Rövid barna haja van és kék szeme, eléggé de nem túlságosan feltűnően izmos és sportos teste van de sosem vágott fel vele, 185 centis és a nyaka baloldalán van egy 10 centis vágás vízszintesen
Róla: Az apja gyerekkorában elhagyta őt és testvérét Conrad-ot illegális munkák miatt. Anyja nevelte őket de férje elvesztése miatt ő is megváltozott. Conrad katonának ment és noha Tomot is felvették volna a seregbe de ő inkább jobb szeretet kísérletezgetni és egyetemre ment. Lediplomázott majd először egy kisebb laborba ment és miután elég tapasztalatot szerzett jelentkezett a White Research kutató intézetbe ahova fel is vették. Megszerette az albínókat és nem tudja tétlenül nézni amit Dr.Lie velük csinál /