The Protector

Eleanor
- Igen, feltéve, hogy nem halmoz el újabb munkával. Előre rosszul vagyok, mert én még nem ismerem annyira Lie-t és nem tudom, mit forgat a fejében - feleltem halkan őt nézve, majd óvatosan közelebb léptem és kedvesen átöleltem.
- Sietek, amint lesz időm, jövök! Addig pedig kérlek tarts ki, vigyázz magadra! - mondtam kedvesen, végül elengedve kiléptem a helyiségből, hogy aztán a már említett illető irodájába menjek.

Pegasos:
Miután elment leültem az ágyamra. Ez még rosszabb volt, itt volt, de nem lehettem vele, pont olyan rossz ez, mint amilyen jó, hogy itt van.

Lie:
Néhány kísérlet eredményeit néztem át, amit a tudósok végeztek a múlt héten, amikor kopogtak az ajtómon.
-Igeen? - kérdeztem fel nem nézve a papírokból.

Eleanor
Fekete magassarkúmban elkoslattam Lie irodájáig. Bekopogtattam, majd válasza után beléptem.
- Elnézést, remélem nem zavarom nagyon. Végeztem a feladattal, Dr. Lie - szólaltam meg.

Lie:
-Á remek! - néztem fel a papírokból, amikor letette az asztalra a fiolákat, köztük a nyugtatóval telit is. Ez megdöbbentett.
-Nem volt szüksége rá? - kérdeztem tűnődve.

Eleanor
A nyugtatóval teli fiolára néztem. Ha nem bánnának úgy vele, mint egy állattal, nem kéne  alkalmazni, vagy inkább soha. Nem tudom milyen erős lötty lehet, de az biztos, hogy sosem adnám be neki.
- Szerencsére nem. Látnia kellett volna, milyen szánalmas volt! Amikor beléptem, félve hátrébb húzódott - vontam vállat - utána meg könnyű dolgom volt, láttam a szemében, hogy fél és hogy azonnal megadja magát, mintha feladta volna a harcot.

Lie:
Elégedetten elvigyorodtam.
-Úgy tűnik maga tud hatni rá Miss Stokes! Remek - felálltam az asztal mögül és közelebb léptem hozzá. Újabb próba következett, a kötelesség próbája.
-Nagy gond lenne, hogyha ezentúl magát bíznám meg azzal, hogy törődjön vele? Ő a legproblémásabb egyed mind közül... - kíváncsi voltam a válaszára.

Eleanor
Lehunytam a szemeimet, hogy megdörzsöljem. Az iroda lámpájának erős fénye volt, kicsit fájt tőle.
- Örülök, hogy így gondolja - mosolyogtam rá. Sejtettem, hogy újabb feladatot ró ki rám, aminek kifejezetten örültem, arcom viszont fürkészhetetlen maradt továbbra is.
- Nem lenne gond egyáltalán - legyintettem - Biztos vagyok benne, hogy van módszer arra, hogy megtörjük egy kicsit a harciasságot, ha még lenne benne. Ha pedig az egyeddel problémák adódnának, egy kis nyugtató biztosan megoldja - válaszoltam.

Lie:
Mosolyogva bólintottam.
-Rendben, akkor kérem, menjen vissza majd hozzá... De! Előbb ezeket adja le a negyediken lévő nagy-laborba és ott kérje el August csomagját! - elővettem egy papírt és ráfirkantottam egy üzenetet. - Nyugtató lesz benne, egy másik problémás egyednek kell beadni. Különben rendszeresen kárt tesz önmagában! De a többi tudnivalót majd elmondják a laborban, csak adja oda nekik ezt a lapot! - adtam át a papírt. Igazán kíváncsi voltam mit szól majd Augusthoz, de kicsit aggódtam is, nehogy mondjon neki August valamit...
-Utána visszamehet a fiúhoz, a bizalmába kell férkőznie, maga tud rá hatni! Sok sikert! - köszöntem el és a lapjaim mögé bújtam újra.

Eleanor
A kezembe nyomott lapokra pillantottam. Átfutottam a legelsőt, majd ránéztem és bólintottam, jelezve hogy felfogtam a kérését.
- Értettem Dr. Lie - más problémás "egyed"? - Köszönöm, viszont látásra - sarkon fordultam, csak az enyhe kopogások adtak jelt arról, hogy távolodom. "Utána visszamehet a fiúhoz, a bizalmába kell férkőznie, maga tud rá hatni!" Ezen a mondaton rágódtam a liftben, amihez egy másik, tapasztaltabb dolgozó vezetett el. Őszintén kíváncsi voltam, ki az a másik, akiről Lie beszélt. Karba tett kézzel álltam, aztán mikor a lift a negyedikre ért, kiszálltam és elindultam a nagy laborhoz.

Dr. Roschel
A nagy laborban voltam, éppen számításokat végeztem az egyik kísérlethez. Valami nem stimmelt, de nem tudtam rájönni mi.

Eleanor
Bekopogtattam az ajtón, majd beléptem. Körülnézve egy számomra még ismeretlen dolgozót pillantottam meg. Kijjebb tártam az ajtót és odamentem hozzá Lie üzenetével
- Jó napot, Dr. Lie engem küldött, hogy átvegyem egy bizonyos "August" csomagját, továbbá a doktor egy üzenetet is küldött - szólaltam meg, közelebb lépve hozzá.

Dr. Roschel
Felnéztem a számításaimból amikor egy idegen lány jelent meg. Átvettem tőle a kis cetlit és gyorsan átfutottam, majd egy pillanatra a lányra néztem, aztán megfordultam és az egyik asztalról felvettem az Augustnak kikészített nyugtatót. Visszaléptem a lányhoz és a kez3be nyomtam a csomagot.
-August celláját a pincében találja, a nagy ajtón túl jobbra, aztán csak menjen végig a folyosón, meg fogja találni - adtam neki utasításokat, mindenféle érzelemtől mentes hangon.

Eleanor
Mélyen magamban rájöttem, hogy ez egy komor állás. A fiú és az a másik nagyon szenvedhetnek, akárcsak a többiek, a dolgozók többsége meg olyan különös. A legtöbbjük arcán nincs mosoly, ha mégis, olyan, mintha próbálnák magukra erőltetni. Szinte érezhető, hogy nem valódi, de csak akkor, mikor alaposabban meg tudom figyelni őket. Az előttem álló nőnek a hangja is érzelemmentes volt.
- Rendben, köszönöm - tettem zsebre a kis "csomagot" - Azt meg tudná mondani, hogy mire számíthatok, ha megérkezem a cellához?

Dr. Roschel
-August ... nehéz eset. Nyugtató nélkül ön- és közveszélyes. Teljesen beleőrült abba amit itt művelnek vele - feleltem, kimutatva az ellenszenvemet Lie dolgai iránt.

Eleanor
Beleőrült? Nagy, értetlen pislogásokkal néztem fel a szemeibe. Megcsapott az ellenszenve és egy percre megcsillant bennem a remény fénye. Mi van, ha nemrég olyasvalakivel hozott össze a sors, aki...
- Szóval ön sem kedveli a módszereit. Én csak nemrég jöttem ide, viszont már most is furcsa Dr. Lie - lesütöttem tekintetem - Sajnálok mindenkit, aki miatta szenved. Augustot is, bár nem ismerem úgy, mint ön, vagy a többi dolgozó ismerheti. Őszintén nem csodálom, ha inkább meghalna, minthogy itt maradjon - mondtam halkan, aztán rögtön megcsóváltam a fejem.
- Bocsánat, azt hiszem kicsit elkalandoztam. Uhm, csak nem számításokat végzett épp?

Dr. Roschel
Amikor a lány elmondta hogy ő sem ért egyet Lie-al, hirtelen eltűnt az arcomról a szigor , sokkal barátságosabban néztem rá.
-Igen, van itt pár számítás, ami kicsit kifogott rajtam. -mondtam neki -De szerintem maga most ne ezzel foglalkozzon, inkább menjen Augusthoz, mert a végén magára haragítja Dr. Lie-t - javasoltam kedvesen.

Eleanor
- Hmm, pedig igazából nem nehéz - vigyorodtam el, majd odaléptem a kérdéses számítássorhoz, hogy átnézzem  a hibás részeket. Csak két helyen volt egy-egy apróbb, amit azonnal kijavítottam, majd  visszafordultam a nőhöz.
- remélhetőleg most már jó és ami azt illeti, igaza van. Azt pedig nem akarjuk, mert Lie egy szemét alak - ingattam meg fejem. Örültem, hogy eltűnt az arcáról az a szigor és kicsivel barátságosabbá vált - Mellesleg Eleanor Stokes vagyok - mutatkoztam be, ezután elbúcsúztam. Jobb lesz, ha sietek.

/ki beszélt itt táblàról?xD én egy füzetben lévő, min kétoldalas összefüggéssorozatra gondoltam xdd /

Dr. Roschel
Felvomt szemöldökkel néztem a lány után, majd a táblára. Utánaszámoltam, és tényleg helyes volt az eredmény. Nem semmi...

[Javítottam.]

Eleanor
Elsiettem Augusthoz a megadott irány szerint. Tehát le a pincébe, majd a nagy ajtón túl jobbra, végig a folyosón. Biztos voltam benne, hogy jó helyen járok. A szívem meg-megdobbant, mert fogalmam sem volt arról, milyen lehet pontosan August, illetve azt sem, fent van -e egyáltalán. Meglehetősen csendes volt lent.

August
A földön ültem az egyik sarokban és meredten bámultam a karomat amelyet az ölemben nyugtattam. Több horzsolásból és vàgásból folyt a vér, végig a karomon, le a kézfejemre, a ruhámra és a földre. Fáradt voltam, de nem tudtam aludni. Nem hagytak. Amikor becsuktam a szemem, mindig hangosabban nevettek, és csúfoltak, ezért ébren maradtam. Lankadatlanul néztem a csordogáló vért, és közben nem gondoltam semmire.

Eleanor
Végül megtaláltam a celláját, de elborzadtam. Távolról is kiszúrtam a vöröslő folyadékot, mely pici, lassú  patakban gyűlt össze a földön, a ruháján. Hosszasan figyeltem őt, mielőtt beléptem volna. Nagyon szépnek tartottam, kár, hogy megőrült. Ez bizony tényleg nem lehet más, csak Lie műve. Talán ha nem kínozták volna, normálisan élhetne, szabadon odakint. Hallhatná a madarak csiripelését, láthatná a világot a koszos zug négy fala és a faarcú emberek helyett, de talán ha egyszer is sikerül kijuttatnom, egy nap biztosan felgyógyul, legalább annyira, hogy valamennyire kontrollálni tudja magát.
Sóhajtozva odamentem hozzá, hogy közelebbről szemügyre vegyem a karjait, viszont csak óvatosan.

August
Valaki jött, de csak akkor vettem észre amikor már ott volt mellettem. Hirtelen felkaptam a fejem és egy pillanat alatt végigmértem. Még nem láttam de biztos voltam benne hogy ugyanolyan mint a többi. Felpattantam és odébb ugrottam. Megpróbáltam elmenekülni előle.
-Hagyj békén! Nem akarom! -kiabáltam rá, mert tudtam mit akar. Mindegyik ugyanazt csinálta velem. -Nem akarom! -ordítottam újra, most még hangossabban.

Eleanor
- Nyugodj meg, én nem bántalak téged! - léptem közelebb hozzá, miután felegyenesedett és odébb ugrott. Láttam rajta, hogy legszívesebben elmenekülne. Nagyon sokszor bánthatták okvetlenül.

August
Nem hittem neki.
-Menj innen! Hagyj békén! - kiabáltam egyre. Féltem és mérges is voltam, tudtam hogy csak azért jött hogy bántson.

Eleanor
- Nem akarlak bántani - feleltem jóval lágyabb hangon, kezemet nyújtva felé. Szegény nagyon idegesnek tűnt. Vajon fél attól, hogy én is úgy viselkedem majd vele, mint a többiek?

August
Mikor kinyújtotta a kezét , csak még jobban elhúzódtam tőle. Gyanakvóan méregettem a nőt, egy pillanatra sem tévesztettem szem elől, nem hagytam, hogy alkalma legyen meglepni. Közben már remegtem félelmemben és a karom még mindig vérzett, a vörös folyadék folyamatosan csepegett a padlóra a kezemről.

Eleanor
Picivel hátrébb léptem, hogy teret engedjek neki. Belül biztosan el van keseredve, mert nem kapja meg itt azt a szeretet és törődést, ami illethetné. Aggódtam érte, mert láttam az egyre csepegő vért. Féltettem, hogyha nem tudom megakadályozni ezt, a végén tényleg meghal és nem tudok rajta segíteni, nem beszélve Lie haragjáról.

August
Sokáig csendben álltunk , csak néztem az idegent, reméltem hogy elmegy. Nem volt olyan gonosz mint a többiek de tudtam hogy ő is csak azért van itt hogy bántson.
-Miért? - szólaltam meg végül halkan, remegő hangon -Miért akar mindenki bántani engem?! - ezúttal kiabáltam, dühösen de értetlenül. Közben az arcomon elkezdtek lecsordulni a könnyek, de szinte fel sem tűnt. Olyan sokat sírtam hogy már egészen megszoktam.

Eleanor
Úgy döntöttem, megpróbálkozom egy határozott lépéssel. Óvatosan újra közelebb merészkedtem hozzá és egészen addig csökkentettem a távolságot, hogy szemtől szemben állunk. Gyengéden letöröltem a könnyeit és megpróbáltam letisztítani a vérző karját, majd szorosan magamhoz öleltem.

August
Meglepetten tűrtem amit a lány csinált. Amikor megölelt,csak álltam ott. Senki nem ölelt még meg itt persze Michaelen kívül.

Eleanor
Nem éreztem úgy, hogy megpróbálna eltolni magától, így még szorosabban öleltem, hosszú percekig.
- Én nem akarlak bántani. Azért jöttem, hogy segítsek, ahhoz viszont nem szabadna így viselkedned magaddal - elengedtem és a sebeire mutattam, majd előkutattam a köpenyem zsebéből egy fertőtlenítő szert meg steril vattapamacsot. Hálát adtam azért, hogy ilyenek is voltak nálam, ugyanis most szükség volt rájuk. Benedvesítettem vele a fehér pamacsot, majd óvatosan megfogtam August egyik kezét és gondosan letisztogattam. Egy helyütt megpróbáltam leszorítani a sérülést, hogy ne vérezzen annyira. Így is elég színes volt már a padló...

August
Gyanakodva néztem ahogy előveszi azt a micsodát, de hagytam neki hogy hozzáérintse a karomhoz. Rögtön megbántam mert nagyon csípett. Megpróbáltam elrántani tőle a kezem.

Eleanor
- Nincs semmi baj, nem fog sokáig csípni és nem fog vérezni sem a sebed. Látod, máris jobb egy picivel - mosolyogtam rá, ahogy egy száraz vattával letörölgettem a vércsíkokat.

August
Néztem ahogy letörli a vért a karomról. Úgy döntöttem megbízom benne, vagyis hagyom hogy letörölgesse a kezem azzal a valamivel.

Eleanor
Kezdett megbízni bennem és ennek nagyon örültem. Jókedvűen töröltem le a másik kezét is. A köpenyem bal zsebében pedig ott lapult a neki címzett nyugtató, ami biztosan erősebb, mint a többieké. Képtelen lettem volna arra, hogy beadjam neki, hirtelen azt sem tudtam, mit is tehetnék most. Itt volt előttem egy őrültnek titulált lány, akiről ordított, hogy segítség kell neki, egy olyan lélek, aki közel áll hozzá és megérti, szereti... meg persze a szabadsága. Szerintem még képes is arra, hogy szeressen, feltéve, hogy kibírja, addig. Ha csak egy kis ideig is, de ki tudna még tartani, ki tudnám juttatni ebből a börtönből, ahol soha nem fogja megkapni azt a törődést, ami járna neki.

August
Felszisszentem és megrántottam a karom amikor elkezdte letörölni a sérüléseket a másik kezemen is, de utána nem ellenkeztem. Meredten néztem ahogy a sebeimet ápolja, a gondolataim közben teljesen máshol jártak. Most is hallottam ahogy a hangok rajtam nevetnek, de csak halkan. Amikor nem voltam egyedül, akkor sosem gúnyoltak hangosan. Ha itt volt velem valaki .... Michael. Ha ő volt itt, akkor egyáltalán nem hallottam őket.
-Michael ... - mondtam ki halkan a nevét , ahogy még mindig a karomat néztem -Hol van Michael? Mikor jön el hozzám? - kaptam fel hirtelen a fejem.

Eleanor
Nagyot pislogva néztem rá, mikor Michael nevét emlegette. Egy pillanatra nem tudtam kire gondol, de aztán leesett. Ha jól emlékszem, maga a férfi kezdett el Augustról beszélni.
- Michael... Valahol kint van az otthonában, vagy attól nem messze - próbáltam válaszolni a kérdéseire, miközben a másik karjával is végeztem - Nem tudom mikor, de biztos vagyok benne, hogy hamar eljön majd!

August
-De most miért nincs itt? Már nem szeret? - kérdeztem szomorúan. Nem tudtam hogy Michael miért csak olyan kevésszer jön el.

Eleanor
- Deee, biztosan nagyon szeret téged! Szerintem ebben csak az intézményvezető keze áll. Nem mindig jöhet ide Michael, mert lehet, hogy nem engedi neki az a férfi - válaszoltam halkan, elgondolkodva.

August
-Abraham nem engedi hogy Michael velem legyen? - kérdeztem. Jó, tudtam hogy Ab gonosz, de miért nem engedi ide Michaelt?

Eleanor
Bólintottam.
- Úgy hiszem, hogy Michael mindig meglátogatna, ahányszor csak alkalma adódna rá, de az a pasas nem engedi meg neki sűrűn, de hogy mi miatt, azt nem tudom - dörzsöltem a tarkómat.
- Minden esetre nem szép dolog...

August
Megráztam a fejem.
-Nem ... Ab gonosz .…mindig is gonosz volt velem. Csak Michael védett meg - meséltem el a lánynak. Az eszembe sem jutott hogy ő ilyenkor nem tudja mire gondolok.

Eleanor
- Mármint vele szemben? - kérdeztem vissza nagyokat pislogva rá.

August
-Régen sokkal többet volt velem ... akkor jobb volt - folytattam, figyelmen kívül hagyva a kérdést. Közben hátat fordítottam a nőnek és lehajtott fejjel elindultam a cellában.

Eleanor
Az előző kérdésemre ügyet sem vetett, így kicsit homályos volt a kép, mert nem tudtam pontosan, mire gondolt, de azért megjegyeztem amit mondott, hogy később ha mód van rá, összetudjam rakni a teljeset. Nagyon sajnáltam a lányt, azonban tudtam, hogy egyelőre nem tudok segíteni rajta, maximum azt tudom elérni, hogy megbízzon bennem...
- Egyedül érzed magad, ha nincs veled? - tettem fel egy újabb kérdést, miközben az agyam vadul zakatolt. ..... feltéve, hogy sikerül. Ha Lie megkér valamire, azt teljesítenem kell, máskülönben ugrott a terv és minden marad úgy, ahogy most van, csak annyival változik a helyzet, hogy valószínűleg kirúgnak. Alig kezdtem el, de már most úgy érzem, hogy ez egyre rosszabb.

August
-Sosem vagyok egyedül. Mindig itt vannak. De ha Michael itt van, akkor nem bántanak - motyogtam miközben megálltam egy helyben.

Eleanor
- Hmm, ez érdekes... - szólaltam meg pár perc némaság után, majd úgy döntöttem, lassan távozom.

A hibákat javítottam, ha csak megemlítitek a nevem, mindig felfigyelek rá.

August
Nem mondtam semmit, csak révetegen bámultam magam elé. Egyszerre rengeteg mindenen gondolkodtam, aztán a/ dolgok összekeveredtek és a sok gondolatból egy nagy zavaros katyvasz lett. De fel sem tűnt igazán.

Eleanor
Még visszapillantottam rá, majd sóhajtozva visszacsuktam a cellát. Jobb ötletem nem volt, s habár a nyugtató azóta is a zsebemben lapult, úgy döntöttem, nem adom be neki. Hiszen így is retteg, pedig le merném fogadni, hogy amúgy nálam is idősebb lehet, csak bekattant az itteni környezettől.

SZERK: [Köszönöm! :DAmúgy jó lenne, de nem vagyok médium. Ők a szellemeket is látják, én nem, azt sem tudnám elmondani, hogy érzem őket a közelemben. Néha vannak jós álmok - aki szkeptikus, azt megértem -, más nincs. xD Meg néha visszaolvasom a témát, hogy hosszabban is vissza tudjak írni. Kb. ez a dolog egyik nyitja.]