Balaisania

Signy
Hallottam a fejemben a sárkány hangjàt, tisztán értettem mit válaszol. Most màr legalább biztosan tudtam hogy nőstény.
Örülök, hogy megismerhettelek, Wyoura! - próbáltam üzenni neki, miközben halványan elmosolyodtam.

Wyoura:
Remélve, hogy nem ijesztem meg felröppentem és leszálltam elé a földre. A derekáig értem, úgy néztem fel a szemeibe.
Sokat tudok rólad Signy, jó most látni is. - feleltem, mivel nem tartottam eléggé helytállónak azt, hogy sokat hallottam róla. Hiszen Lorgi meg sem szólalt, mikor velem beszélt - csak a fejemben.

Signy
Egy nagyon picit hàtratántorodtam amikor a sárkány felreppent, de aztán megálltam egy helyben. Kíváncsian néztem le rá.
Miket mesélt rólam Lorgi? - kérdeztem tőle gondolatban.

Wyoura:
Szeret téged és bántotta, hogy miatta vagy szomorú... és még... Abbahagytam, a következő mondatot nem osztottam meg vele a gondolatomban, inkább kitérően kérdeztem tőle.
Ki az a Benétton?

Signy
Meglepett hogy erről kérdez. De aztán belegondoltam ès megértettem miért érdekelheti.
Benétton egy nagyon jó barátom. Vagyis...talán az egyetlen barátom -válaszoltam a sárkánynak.

Lorgi
-Ő Wyoura... - mondtam halkan, miközben a lány odasétált a sárkányfiókához. - Még a....lorakoktól hoztam magammal.... - tettem hozzá némi tétovázás után.

Signy
Lorgi hangjára felkaptam a fejem.
-A lorakoktól? Akkor ....elloptad? - kérdeztem , kicsit elsötétülő tekintettel.

Lorgi
Félrenéztem.
- Nem teljesen.... - mondtam a padlót figyelve. Eszembe jutott, mikor sok évvel ezelőtt, még gyerekkoromban a tanáraim leszidtak a csínyjeimért...Hasonlóképp éreztem magam most is, Signy előtt.

Signy
-Mi az, hogy nem teljesen? Lorgi, hallani akarok mindent! - tettem karba a kezem. Kezdtem megint felidegesíteni magam rajta.

Lorgi
A tekintetemet a lányra emeltem, de rögtön el is kaptam, újra félrenéztem.
- Tudod...Nekem volt egy...egyezségem az egyik sárkánnyal... Hogy ha tojása lesz, és a fiókája kiválaszt engem, akkor ugye...És hát...Kiválasztott... - mondtam zavarosan. Nem akartam hazudni a lánynak. Ha megtettem volna, sokkal egyszerűbben megoldottam volna. Csak kitalálok valamit, azt mondom, nem loptam. De ő Signy volt, és neki nem akartam hazudni. Így viszont ilyen helyzetbe kerültem...

(lemerül a laptopom, mennem kell ((((((((((((((( pápá, jóéjt, holnap hajnalban jövök!)

Signy
Csak rosszallóan csóváltam a fejem, nem tudtam mit mondjak erre. Kicsit haragudtam, de így, hogy elmagyarázta, már nem tudtam mit a fejéhez vágni.

Lorgi
Felemeltem a tekintetem, a lányra néztem. Haragot kerestem a tekintetében, de megkönnyebbülésemre alig találtam. Halványan elmosolyodtam.
- Utánaolvastam a könyvtárban...Nem találtam feljegyzéseket olyanról, hogy valakit kétszer kiválasztottak volna. - mondtam közelebb lépve a lányhoz. - Lehet, hogy én vagyok az elsõ. - mosolyodtam el.

Signy
Újra csak a fejemet csóváltam, viszont ezúttal mosolyogva. Odaléptem Lorgihoz és adtam egy puszit az arcára.
-Néha rosszabb vagy, mint egy gyerek - közöltem vele miközben a szemébe néztem.

/De az még nem Wind volt x'D Lorgiii te csibész! /
Wyoura:
Érdeklődve hallgattam Lorgit.
Szóval a mamám neked adott? - tettem fel a kérdést neki félrebillentve a fejemet.

Lorgi
Elmosolyodtam, erre nem tudtam volna mondani semmit. Igaza volt.
Meghallottam, hogy Wyoura kérdez tőlem. A sárkányfióka felé néztem, egy pillanatra tétováztam. Majd...elmesélem.... - mondtam végül neki. - Ne Signy előtt...

Wyoura:
Nem feleltem, beleegyezően bólintottam. Éreztem, hogy valamit még titkol, de most inkább hagytam, hogy megmaradjon ez az idilli hangulat.

Lorgi
- Nem szeretnél közelebb menni? - fordultam újra kedvesen a lányhoz.

Signy
-Még közelebb? - néztem a sàrkány fiókára. Már nem féltem tőle, csak ... nem tudom.

Lorgi
Elmosolyodtam, és magamhoz hívtam Wyourát. Megkértem, hogy óvatosan jöjjön oda...Semmiképp nem akartam ráijeszteni Signyre, de persze tudtam, hogy Wyoura soha nem bántaná őt.

Wyoura:
Még közelebb mentem hozzájuk, ezúttal közvetlenül Lorgi lábai előtt ültem le, felnézve rá, várakozva, nem tudtam mi a további terve.

Lorgi
Signy reakcióját figyeltem, kíváncsi voltam, mit szól majd Wyourához ilyen közelről...

Signy
Továbbra is érdeklődve, kissé tartózkodón néztem a sárkányt. Végül is ...egész szép volt és a maga módján aranyos is, de mivel nem ismertem ezeket az állatokat, még mindig ott volt bennem egyfajta ösztönös óvatosság.

Lorgi
- Nem kell félned tőle. - mosolyodtam el. - Wyoura nagyon intelligens, mint minden sárkány... - mondtam a lánynak kedvesen, közben a fiókára is rámosolyogtam.

Signy
-Tudom - bólintottam - Az előbb megpróbált beszélgetni velem - mondtam Lorginak, de továbbra is Wyourát néztem.

Lorgi
Kicsit meglepődtem de elmosolyodtam.
- Ennek örülök. - mondtam, és Wyourára néztem. Szerettem volna, ha kedvelik egymást... Wyoura már az én részem is volt, Signy pedig az egyik legfontosabb dolog volt a számomra. A szerelmem, a feleségem. A fióka pedig a lelkem másik fele. Egy nap majd felnő, és a gyermekem együtt nevelkedik majd vele...A gondolatra akaratlanul is kissé elérzékenyültem.

/Na és nekik fiuk vagy lányuk lesz?  a sárkány megtudná mondani  (ha Talliában lennénk biztos így nem tudom)/

/asszem fiuk lesz/

Signy
Az elkövetkezendő pár napban minden teljesen helyre állt és ennek nagyon örültem. A délelőttöket általában Benéttonnal töltöttem, mert Lorginak dolga volt, a birodalom ügyeit kellett intéznie, de utána mindig megkeresett minket és egy ideig hárman beszélgettünk és sétáltunk erre-arra a várban majd valahogy mindig kettesben maradtam a férjemmel és a nap további részében vele voltam. Tudtam hogy a két férfi nem szívleli egymást de nagyon örültem hogy hajlandóak voltak egymás társaságában tölteni egy kis időt, normális keretek között.
Most épp késő délután volt, az egyik folyosón sétáltunk Lorgival miközben kellemesen elbeszélgettünk.
-Reifroline-el nem is beszéltetek az ünnepség óta, ugye? -kérdeztem egyszer csak amikor valahogy arra terelődött a szó.

Lorgi
Signyre néztem, meglepett, hogy ezt a témát hozta föl.
- Nem...Nem beszéltünk. - mondtam rövid hezitálás után. Eszembe jutott a tünde levele, amitől még mindig úgy éreztem magam, mintha valaki tőrt döfne a szívembe.

Signy
Láttam rajta hogy nem teljesen az igazat mondja, de ezt most nem feszegettem, inkább folytattam.
-És nem is akarsz vele beszélni? - kérdeztem tovább.

Lorgi
Felvontam a szemöldököm.
- Hogy érted? - kérdeztem, meg voltam lepve. - Vagyis...Miért szeretnéd, ha beszélnék vele?

Signy
-Mert tudom mit gondol most rólad Reifroline. És szeretném ha tisztáznátok a dolgokat. -válaszoltam, felnézve Lorgira -És azt is tudom hogy a háború ellenére még mindig fontosak vagytok egymásnak. Különben a tünde nem kapná fel ennyire a vizet ha valami olyat teszel ..... Te pedig már végeztél volna vele már a lorak táborban amikor megszöktél.

Lorgi
Elgondolkodtam.
- Igazad van. - mondtam halkan. Valóban fontos volt nekem Reifroline. A legrégebbi barátom volt, és Signyn kívül ő volt az egyetlen, aki ismert. - De nem hiszem, hogy szívesen látna engem.

Signy
-Azért egy próbàt megér! - mosolyogtam Lorgira -Írj neki! - biztattam a férfit.

Lorgi
Mosolyogva sóhajtottam.
- Rendben. Írok majd neki. - mondtam, de közben mintha kicsit tartottam volna a dologtól.

Signy
Mosolyogva megpusziltam az arcát.
-Minden rendben lesz! - mondtam neki mert láttam hogy kicsit bizonytalan ezzel a dologgal kapcsolatban -Megbeszélitek a dolgokat ...és azt is elmondhatod Reifroline-nek hogy gyermekünk lesz.

Lorgi
Röviden elmosolyodtam.
- Igen. - mondtam kedvesen, és megfogtam a lány kezét. Bizonytalan voltam, de ezt nem mutattam ki felé, vagy legalábbis nem akartam.
Még aznap este megírtam a levelet Signy unszolására. Végig ott ült mellettem, és engem nézett, ahogy írok. Megírtam Reifroline-nek, hogy találkozni szeretnék vele, és megjelöltem a helyet és az időt is, egy semleges területen, ami se a lorakokhoz, se a Birodalomhoz nem tartozik, egy kis sziget egy tó közepén. Jól ismertük azt a szigetet mind a ketten. Egyszer, még évekkel ezelőtt, a kiképzésünk idején ott táboroztunk le a tó partján, és hárman beúsztunk, hogy fölfedezzük a kicsiny erdőt. Az egész napot ott töltöttük, és sokat nevettünk a fák alatt ülve...
Gwasnak adtam át végül a lepecsételt üzenetet, hogy egy madárral küldje el. Tudtam, hogy gyorsan teljesíti a feladatot. A kérdés az volt, hogy a tünde eljön-e a találkozóra.

Reifroline
Levelet kaptam Lorgitól. Hitetlenkedve futottam át a sorokat.
Ugye nem gondolta hogy bedőlök ennek? - ez volt az első gondolatom, amikor végigolvastam. Nyilvánvaló volt, hogy ez valami csapda, vagy legalábbis hogy Lorginak van valami hátsó szándéka. Természetesen nem állt szándékomban elmenni. Először. De aztán elgondolkodtam... Ha elmegyek, legalább lesz alkalmam szemtől szemben elmondani Lorginak mi a véleményem. Még ha csapda is. Nem tud meglepni, felkészült leszek. Sokáig töprengtem, míg végül a kíváncsiságom és a bosszúvágyam- vagy nem is tudom hogy hívjam ezt az érzést - nyert.

Lorgi
[...]
Pár nappal később egyedül lovagoltam el a tóhoz. Lovastul átúsztattam a kristálytiszta vízben, a kis szigethez. Nem kellett sokat gondolkodnom, hova menjek. A nap már magasan járt az égen, én pedig a fák árnyékában sétáltam, a hűvös kis ligetben. Azt a kis árnyékos tisztást kerestem, ahol annak idején olyan sok órát üldögéltünk.

Reifroline
Végül úgy döntöttem, lóval megyek. Wind nem lett volna képes visszafogni magát, biztos voltam benne hogy azonnal végzett volna Lorgival. Márpedig ha valaki végez vele az én leszek. Nem adom át ezt a tisztséget senkinek. Ha nem is most, majd egyszer ....
A kijelölt időpontnál pár órával előbb érkeztem a szigetre, semmit sem bíztam a véletlenre. Így Lorgi nem lephet meg olyan könnyen. Azon a tisztáson álltam meg, ahol régen annyi időt töltöttünk, és csak vártam. Minden apró rezdülésre figyeltem magam körül, kész voltam akármelyik pillanatban kardot rántani, ha arra lenne szükség.

Lorgi
Mikor odaértem, a tünde már ott volt. Dühös volt, ez látszott rajta... Igyekeztem nyugodt maradni. Lassan sétáltam a tisztásra, a lovamat magam mögött vezetve, majd megálltam, és csak néztem őt.
- Refiroline. - biccentettem aprót. Tartottam tőle, mit fog tenni.

Reifroline
Alig másfél órát kellett várnom, míg Lorgi megérkezett. Tényleg egyedül jött. Látszólag ...
-Lorgi! - üdvözöltem, kissé hűvösen , majd körbenéztem mintha keresnék valamit -Hol a csapda? Igazán kíváncsi vagyok ... Mit tervezel? Lefoglasz amíg ideérnek az embereid, elfogatsz és börtönbe záratsz? Vagy egyedül akarsz elbánni velem? Esetleg arra gondoltál hogy helyben meggyilkolsz? - kérdeztem, könnyed hangnemben , mintha legalább a kedvező időjárásról beszélnék. Közben tekintetem a fiúra emeltem.

Lorgi
Félmosolyra húztam a szám.
- Ennyire nem bízol bennem? - kérdeztem tőle, persze nyilvánvaló volt, hogy nem.

Reifroline
-A háborúra való tekintettel képtelen vagyok azt feltételezni hogy csupán baráti szeretetből hívtál ide - feleltem komolyan. Lorgi minden rezdülését figyeltem, annyira óvatos voltam amennyire csak lehetett.

Lorgi
Biccentettem.
- Furcsa, eddig nem gondoltam, hogy a háború miatt vagy ennyire bizalmatlan velem szemben. - mondtam neki, emlékeztetve azokra az időkre, mikor még rendszeresen meglátogatott, vagy amikor megsebesült, és én álruhában bementem a lorak táborba, csak hogy láthassam. Mindettől függetlenül nem hibáztattam a bizalmatlanságáért.

Reifroline
-A háború is közrejátszott. -feleltem erre -De az sem egy elhanyagolható szempont, hogy egy undorító, mocskos féreg vagy - mondtam a szemébe. Már közöltem ezt vele párszor, de most sem hagyhattam ki az alkalmat hogy a tudtára adjam.

Lorgi
Rosszul esett, így a szemembe mondva is, de csak egy szúrós pillantással válaszoltam.
- Azt hittem, ennél okosabb vagy. - mondtam talán kicsit lekezelően.

Reifroline
-Miért, mit kéne hinnem rólad azok után amiket tettél? - kérdeztem, ugyanabban a hangnemben ahogy ő beszélt hozzám. Közben karba tettem a kezem, de még mindig ugrásra kész voltam.

Lorgi
- Te miket számítasz bele abba, amiket tettem? - vontam fel a szemöldököm.

Reifroline
-Lássuk csak .... Ha nem vesszük bele Signyt? - estem látszólag gondolkodóba - Kezdjük ott hogy több mint ötven éven keresztül hagytad hogy azt higgyem meghaltál. És ha rajtad múlt volna, még most sem tudnám hogy élsz. Aztán elárultál. Majd kihasználtál..... És a háborúra hivatkozva nem voltál hajlandó rendesen beszélni velem - megjegyzem, ez jogos volt, de ellentétben áll azzal amit most állításod szerint terveztél - amíg én minden héten elmentem hozzád. Amikor ellenem fordítottad a népemet az már szinte meg sem lepett. Ja, emiatt majdnem meghaltam. De az sem számít. Azt hisztem a következő az volt amikor hagytad magad elfogatni és amikor megszöktél elloptad a sárkányom tojását... Egyébként csak szólok, ha nem jut eszembe lóval jönni, Wind vagy Zehír már tett volna róla hogy találkozz Tobakkal ..... - daráltam szinte levegővétel nélkül, próbálva nem kimutatni mennyire dühös vagyok.