Hét királyság - Westeros földje

Ames
- Még sosem volt rajtam ennyi ruha. - mondtam neki őszintén. Kényelmetlen volt a durva, vastag, fekete anyag, de tudtam, hogy anélkül megfagynék itt fönt északon.

Gwynn:
-Szóval délről jöttél... - találgattam. - Honnan?

Ames
- Királyvárból. - feleltem. - Ott sokkal melegebb van, mint itt fönt.

Gwynn:
-Sohasem voltam délen, pontosabban nem emlékszem rá - feleltem.

Ames
Biccentettem.
Ekkor elment mellettünk egy csapat másik újonc. Köztük volt az a fiú is, aki úgy oldalba kapott engem...Röhögtek és gúnyos megjegyzéseket vágtak hozzánk. Rosszkedvűen félrenéztem. Nem esett jól, hogy rajtam viccelődnek.

Gwyyn:
-Ne törődj velük!-húztam tovább a tömegen át. - Hol van a szobád?

Ames
- Abban a toronyban. - mutattam nagyjából arra, amerre a szobám volt. Tudtommal ott helyezték el az újoncokat...Lehet, hogy a fiúnak is ott volt a szobája.

Gwynn:
-Odakísérlek - feleltem és a torony felé indultam vele, amikor egy kezet éreztem a vállamon.
-Nem mondtam, hogy vége van a kiképzésnek mára fattyú! - Ser Wulfrin volt az - hát persze, ki más -, maga felé fordított minket és a tekintete szinte átfúrt engem.
-Megsebesült, vissza kéne vinnem...-kezdtem bele, de rám üvöltött
-Ez itt nem egy vadászat, amire az apátok vagy elvitt titeket vagy nem, ez itt a fal, és itt nincs idő ilyesmire. Te rendben vagy és folytatod a kiképzést, de ha a kis szajhánk nem tud járni egyedül akkor megvár téged itt, de én magam fogom parancsba adni a többieknek, jól seggbe kúrják!

Ames
A férfi szavai rosszul estek. Megbántott, de dühös is voltam, de fogalmam sem volt, mit mondhatnék. Hiszen mivel védekezhetnék? Igaza volt, egy szajha vagyok, akinek semmi keresnivalója itt. Még a kardot sem bírtam el. De idejönni sem akartam.
Gombócot éreztem a torkomban, nem tudtam megszólalni. Tartottam tőle, hogy ha megpróbálnám, csak még jobban kinevetnének. Valahogy nem volt rá szükségem.

/Banci, a te száladon is ugorhatunk? ott mondjuk még csak egy napot, de utána többet is kéne/

/ persze, ugorjunk, csak haladjunk! /

Gwynn:
Pár nap múlva már egészen összebarátkoztunk Amesszel, az új fiúval. Amikor csak volt időnk, kimentünk gyakorolni az istálló elé, persze először csak fakarddal. Miután bevittünk az ebédlőbe egy nagy adag fát, kimentünk az istálló elé, hogy ma is ott gyakoroljunk. Amíg mi gyakoroltunk Brenner ott ült egy kövön és almát evett.
-Emlékszel még a kitérésre, amit tegnap mutattam? - kérdeztem Amest, kardot fogva rá.

Ames
Mikor Gwynn megkérdezett, emlékszem-e a kitérésre, bólintottam.
- Igen, azt hiszem... - feleltem a fakardot az egyik kezemből a másikba véve. Kényelmetlenül állt nálam, nem tudtam a karom részeként kezelni, ahogy mások mondták.

Gwynn:
-Akkor lássuk! - emeltem fel a kardom azután elkezdtem támadni a karddal.

Ames
Mikor a fiú felém támadott, megcsináltam a kitérő mozdulatot, amit tegnap mutatott, de elég sután sikerült. Majdnem elestem, és a kard is épp csak a kezemben maradt.
Gwynn megállt, én pedig a földre hajítottam a fakardom.
- Ez nekem nem megy! - rogytam le Brenner mellé.

Gwynn:
-Dehogynem! Csak akarnod kell! - kiáltottam rá, azután felvettem a kardját és odaadtam neki. Amikor felnéztem, az egyik erkélyen megláttam Ser Wulfrint, aki minket figyelt. Nem szóltam róla Amesnek, csak reménykedve néztem a fiúra. Tényleg segíteni akartam neki, de nem tudtam, hogy az akarata nélkül hogyan segíthetnék.

Ames
Szerencsétlen tekintettel néztem rá, de elvettem a kardot és felálltam.
- Rendben... - mondtam reménytelenül. Én szerettem volna, ha megy a vívás....De egyszerűen nem érdekelt. Nem volt meg bennem az, ami ehhez szükséges lett volna. És olyan fárasztó volt...

Gwynn:
-Kezdőpozíció!-kiáltottam és újabb meccset vívtunk, de most sem ment neki úgy, ahogy kellett volna. A párbajunk végére már a földön volt.

Ames
Hiába, én tényleg próbálkoztam. Mindent úgy csináltam, ahogy a fiú mutatta....De még így is könnyedén a földre küldött. Szomorúan ültem föl, a fakard mellettem feküdt. Kiverte a kezemből, most újra az ölembe vettem.
- Reménytelen. - csóváltam meg a fejem szomorúan.

Gwynn:
-Csak többet kell gyakorolni! Tudom, hogy menni fog - húztam fel újra. - Ha kell mindennap kétszer is kijövök veled.

Ames
Megcsóváltam a fejem.
- Felesleges. Sosem leszek elég jó kardforgató. - mondtam a fiúnak.

Gwynn:
-Ha így állsz hozzá nem is!-vágtam rá és felé csaptam a karddal amit hárított. Most egy kicsit tovább harcoltunk, amíg neki nem hátrált egy doboznak. Ettől megtántorodott és beleborult a lóitatóba, ami ott volt a láda mögött.

Ames
Gúnyos nevetés harsant, mikor Gwynn odalépett hozzám, hogy kihúzzon az itatóból.
A fiú mögé néztem, és láttam hogy öt fiú áll ott...A kiképzésről voltak, újoncok, mint mi. Mind sokkal nagyobbak voltak nálunk...Ott volt köztük az a fiú, aki első nap úgy elvert, és az a másik, aki a saját anyját erőszakolta meg...
Nagyot nyeltem.
- Lám-lám, fiúk, nézzétek a két kis szerelmest! Mi van, fattyú, megtetszett a kis szajha? Tetszik, hogy ledöntheted, mi? - röhögött az egyikük gúnyosan. Donston...A fiú szintén királyvárból jött, de ő nemesi házban nevelkedett...Megölt három aranyköpönyegest, mielőtt börtönbe vitték volna, amiért leszúrt egy kovácsot. Azt mondta, hogy a férfi többet akart kérni a kardért, mint amennyit megért....
Rutgem kedvence volt, és kellőképp nyalta a kiképző talpát ahhoz, hogy az is maradjon. Ráadásul jól forgatta a kardot.
Éreztem, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.

Gwynn:
-Többet ér, mint ti mindannyian - néztem végig a társaságon, mikor felsegítettem Amest. - Egy egyszerű gyilkos, egy közönséges hústorony, aki segíti bántani a gyengéket, és egy erőszaktevő, aki meghágta a saját anyját - ez utóbbihoz közelebb hajoltam.
-Mondd csak, a gyerek az anyád hasában a testvéred lesz, vagy a fattyad?

Ames
Donston felkiáltott, pont mielőtt az az erőszaktevő leütötte volna Gwynnt.
- Elég! - kiáltotta, és közel lépett a fiúhoz. - Mit képzelsz magadról, fattyú? - sziszegte. - Azt hiszed, ilyesmiket mondhatsz nekünk...Sértetlenül?
Két nagydarab fiú lépett Gwynn mögé, így teljesen bekerítették.
- Semmit sem érsz ellenünk. - sziszegte Donston, mire a a kettő fiú elkapta Gwynnt, Donston pedig óriási erővel gyomorszájon vágta. Felkiáltottam, de rám se hederítettek. Csak ütötték és rugdosták az albínó fiút. Odamentem, megpróbáltam közéjük furakodni, de könnyedén félrelöktek. Brenner felé néztem, de a fiú nem volt sehol.

Gwynn:
Gyorsan a földre kerültem de két rúgás közti pár másodpercnyi időt kihasználtam arra, hogy előhúzzam a tőrömet és amilyen gyorsan csak tudjam belevágjam a legnagyobb hangú fiú lábába, aki persze felordított, de térdre rogyott. A másik kettő egy ideig megrökönyödötten figyelte.
-A sárkányt a legkönnyebb legyőzni - suttogtam mielőtt az erőszaktevő fejbe vágott volna mert azután minden elsötétült.

Rutgem:
-Hagyjátok abba! - kiáltottam. - Mit képzeltek, mi a fészkes fenét csináltok? - már akkor elindultam lefele az erkélyről, amikor a kis hímszajha beletáncolta magát a vályúba. Most pedig megláttam az albínót a földön feküdni, ájultan.
-Melyik volt? - ordítottam a tekintetemet végigvillogtatva rajtuk ügyet sem vetve a lábát ölelő Donstonra. Az a tesze-tosza málé hústorony, aki első nap elverte Ames-t a mellette álló anyabaszóra mutatott. Mire azt megragadtam az inge nyakánál és belerántottam az itatóba, csak úgy fröcsögött a víz.
-A hét pokolra! Mi van veletek? Ennek a fiúnak én mondta, hogy tanítsa a szajhát! - Donston elé álltam, aki még mindig visítozott, mint egy kislány.
-Azt hiszed nagy harcos vagy, amikor egy fájdalomtól görcsök közt fetrengő torzszülött is bele tudja vágni a combodba a tőrét? - megcsóváltam a fejemet és kihúztam a combjából a tőrt, mire ismét felüvöltött. Lecsatoltam a derekamról az övemet, levettem a kardomat és az övet a combja köré tekertem, hogy jól megszorítsam.
-Az hiányzik, hogy elvérezz itt nekem, te szánalmas gyilkos! - elfordultam tőle és szavaimat a szajhához intéztem.
-És te! Te legalább próbáltál segíteni rajta. De meg ne lássam még egyszer hogy rinyálsz, hogy neked ez nem megy, az nem megy, mint a húgom kétéves fia, aki nem akarja megenni a borsólevesét! - utánoztam a nyávogó hangját.
- Hogy a Mások vinnének el titeket! - a kardomat felkaptam a földről és visszaindultam az épületbe.
-Meg ne lássak több ilyet! Ja és Donston, még vacsora előtt kérem vissza az övemet, letisztítva a mocskos véredtől!

Ames
Mikor Rutgem elment, a fiúk rövid tanácskozás után a vállukra vették Donstont, és elvitték a mester tornya felé. Én odaléptem Gwynn mellé, aki még mindig a földön feküdt, mellé térdeltem és halkan beszélni kezdtem hozzá, reménykedve, hogy felébred. Fogtam egy vödröt, ami az itató mellett feküdt felborulva, és egy kis vizet mertem belé. Visszamentem az ájult fiúhoz, és az arcára locsoltam.

Gwynn:
Prüszkölve ébredtem a hideg vízre és felnéztem Amesre. A fejem kicsit fájt és szédültem is, először felültem, aztán megpróbáltam felállni, de nem sikerült, inkább ülve maradtam.
-Jól vagy? - kérdeztem a fiút, mert nem tudtam, hogy mi történt, míg aludtam.

Ames
Megcsóváltam a fejem.
- Igen...De te nem... - néztem rá. - Fel kéne mennünk...

Gwynn:
-Mi történt, miután fejbe vágtam? - kérdeztem, amikor pár méterre tőlem megláttam a tőrömet véresen.

Ames
- Beledöfted a tőrödet Donstonba. - mondtam a fiúnak. - A lábába. Aztán megjelent Rutgem, és kiosztotta őket... Most a mesternél vannak.

Gwynn: 
Kicsit még imbolyogva felálltam és felvettem a földről a tőrömet. Letöröltem a köpenyemmel és visszacsúsztattam a hüvelyébe, ami az övemen lógott.
-Akkor ne menjünk oda - feleltem a fiúnak. - Brenner hova lett?

Ames
Megcsóváltam a fejem.
- Nem tudom...Szerintem elfutott. - mondtam. - Ne segítsek? - kérdeztem, mert láttam, hogy a fiú nagyon imbolyog.

Gwynn:
-Köszönöm, megvagyok! - mondtam, amikor megbillentem és majdnem elestem.

Ames
Gyorsan a fiú mellé léptem és valahogy sikerült megtartanom, mielőtt elesett volna.
- Vigyázz... - mondtam neki. - Támaszkodj rám, segítek. - mondtam, bár talán kissé furcsa kijelentés volt ez tőlem, aki alig bírta el a kardját. Azért én tényleg megpróbáltam segíteni.

Gwynn:
-Köszönöm - feleltem, bár nem voltam büszke arra, hogy neki kell segítenie nekem, mikor általában ő szorult segítségre.
-Erős ökle van annak az erőszaktevőnek.

Ames
- Igen. - bólintottam, miközben a fiút támogattam. A szobáink felé indultunk. Nehéz lesz a lépcső...

Gwynn:
Valahogy felszenvedtük magunkat a lépcsőn, reméltük, hogy nem futunk össze senkivel, de Brennert mégis csak megláttam a folyosón.
-Brenner! - kiáltottam utána. - Hová tűntél?

Ames
Megláttuk a folyosón Brennert, és Gwynn odakiáltott neki. A patkányképű fiú behúzta a nyakát, mikor meghallotta a hangját a folyosó végéről, de nem fordult felénk, csak tovább sietett, és egy szempillantáson belül eltűnt egy kanyarban.

Gwynn:
-Gyáva! - kiáltottam utána dühösen, azután nem szóltam többet egészen a szobámig. Elöntött a düh és a csalódottság. A barátomnak tartottam Brennert, most pedig úgy éreztem, hogy elárult.

Ames
Segítettem Gwynnek leülni az ágyára, aztán becsuktam az ajtót.
- Ne húzd fel magad Brenneren... - mondtam neki. Nem tartottam sokra a másik fiút, és én sem örültem, hogy elfutott, de valahol megértettem. Neki semmi köze nem volt ehhez az egészhez, egyszerűen csak nem akarta, hogy összeverjék.

Gwynnn:
-Én mindig ott voltam és segítettem, ha arra volt szüksége, ő most viszont elfutott és ott hagyott minket. Pedig hárman legyőzhettük volna őket! - feleltem ingerülten. Majd' felrobbantam, én megbíztam a fiúban, de ő cserben hagyott minket.

Ames
- Ha hárman harcolunk, az is csak annyit ért volna, mintha egyedül küzdenél. Azok a fiúk sokkal nagyobbak nálunk. - mondtam, majd odaléptem Gwynnhez. - Hol fáj? - kérdeztem kis csönd után. Alaposan elverték őt, de a fekete ruha eltakarta a zúzódásokat.

Gwynn:
-Csak a fejem fáj egy kicsit, a többi talán nekik fájt jobban - feleltem és felültem, hogy levegyem a fölső ruházatom és az alól a láncinget, amit felvettem biztos, ami biztos, az alól pedig egy kemény bőrpáncélt. Amikor ezeket odébb tettem megnéztem maradt e nyoma annak, ahol megütöttek és megrúgtak, de néhány piros és kék folton kívül nem lett komolyabb bajom, ezért vissza öltöztem, most már a páncélt és a láncinget kihagyva.

Ames
Ott álltam a szobában, amíg a fiú átöltözött, közben leültem az ágyra.
- Azért lehet, hogy el kéne menned a mesterhez. - vetettem fel.

Gwynn:
-Jól vagyok! - makacskodtam.

Ames
Kicsit zavartan magam elé néztem.
- Biztos nem kéne megnéznie? Lehet, hogy mégis van valami... - motyogtam.

Gwynn:
-Nem akarok odamenni, lehet, hogy még ott vannak - feleltem. - Nem akarok újabb összecsapást.

Ames
Lehajtottam a fejem.
- Bocsánat... - motyogtam. Én csak aggódtam a fiúért...

Gwynn:
-Te oda akarsz menni igaz?-kérdeztem megvilágosodva.

Ames
Megcsóváltam a fejem.
- Én csak biztos szeretnék lenni, hogy semmi bajod. - mondtam motyogva, majd a felnéztem a fiúra.