Hét királyság - Westeros földje

Brenner
- Az apám? - kérdeztem a fiúra nézve, majd elgondolkodtam. - Abban sem vagyok biztos, hogy tudott rólam...Annyit volt részeg, hogy néha még azt se tudta, ő kicsoda. - vontam vállat.

Gwynn:
-Az én apám mindig azt mondta fiaként szeret, de a felesége előtt csak egy fattyú voltam neki is - bólintottam. Ki szeretett egyáltalán?

Brenner
- A Falon nem számít, ki voltál, mielőtt ide jöttél. - mondtam el az egyik leggyakrabban ismételgetett mondatot. Persze ez sem volt teljesen igaz...Senki sem tudja eltörölni a múltját azzal, hogy felölt egy fekete páncélt.

Nerine
Hamarosan megérkeztünk az ajtóhoz. A férfi odalépett egy másik őrhöz, de nem tudtam rá figyelni, mit beszélnek. Úgy éreztem, a szívem a torkomban dobog.

Gwynn:
-Talán épp ezért vagyok itt! - húztam fáradt fél mosolyra a számat. - Karddal kell kivívnom mások tiszteletét, és megbecsülését. Egy fehér fattyúnak, sehogy máshogy nem megy ez.

Hilaria
Mikor megálltunk, a másik két lányt figyeltem. Mindketten izgatottnak tűntek, a húgom arcán még valami félelemfélét is láttam. Megfogtam Elvina kezét és mikor rám nézett, bátorítóan rámosolyogtam. Megértettem őt , de rám ez az egész nem tudott úgy hatni. Kevés dolog volt amiért izgulni tudtam, és ez úgy tűnik nem tartozott közéjük.

Brenner
- Most már fekete vagy te is. - vigyorogtam rá. Engem nem zavart a külseje, sőt, szinte észre sem vettem már, viszont hamar megkedveltem. Szimpatikus volt, még a komolysága ellenére is.

Nerine
Az őr visszafordult hozzánk, és mikor meglátta az arcunkat, bátorítólag elmosolyodott.
- Gyertek. - intett, és kinyitotta az ajtót, mi pedig követtük.

Gwynn:
-Előbb fel kell vennem azokat! - böktem a fekete ruhák kupacára - aztán le kell tennem az esküt is!

Elvina
Mikor az őr után indultunk, éreztem ahogy a gyomrom összerándul, de Hilaria kicsit megszorította a kezem ami megnyugtatott. Ha ő velem van, nem lehet baj.

Brenner
- Akkor jobb, ha átöltözöl. - vigyorogtam. - A folyosón megvárlak. - mondtam, miközben az ajtó felé fordultam.

Nerine
A szoba, amibe érkeztünk, nem volt nagy, viszont annál díszesebb. Mindenfelé csodálatos mintájú drapériák és függönyök, szép, faragott mintás székek és asztalok, különleges vázák, szobrok és virágok voltak. Ámulva néztem körbe. Szóval ilyen lenne egy királyné szobája...
Persze ez csak egy kis szoba volt, társalgóféle, ha úgy tetszik. Luella Bardaredd egy nagy karosszékben ült, és onnan figyelt minket. Ahogy megláttam, elámultam. Valóban olyan gyönyörű volt, amilyennek állították, ha nem még szebb. Azok a varázslatos szépségű nők jutottak róla eszembe, akik a dalokban szerepeltek. Mogyoróbarna haja valódi műalkotáshoz méltó frizurába volt rendezve, ruháját lélegzetelállítóan szépnek találtam, ahogy őt magát is... Alázatosan megálltam előtte, és vigyázva a ruhámra térdre ereszkedtem.

Hilaria
A szoba csodálatosan gyönyörű volt, hirtelen nem tudtam, hogy nézzek, annyi érdekesség volt mindenfelé. Ahogy beljebb léptünk, próbáltam palástolni ámulatomat és közben fel sem tűnt hogy Elvinaval elengedtük egymás kezèt. Tekintetem végül arra a karosszékre tévedt, amelyben Luella királyné ült, akinek külseje nem cáfolta meg a róla keringő szóbeszédeket. Valóban szépséges asszony volt, talán tényleg Westeros legszebbje. Húgommal együtt követtem Nerine példáját és tisztelettudóan térdre ereszkedtem előtte.

Gwynn:
Miután kiment, levettem a tegnapi ruháimat, és a hideg levegő rögtön megborzongatott. Griffinridge jeges szele az itteni levegőhöz képest egészen forró. Gyorsan felöltöztem, nem akartam megfázni, a fekete ruhadarabok éles kontrasztot alkottak a fehér bőrömmel, de legalább nagyon jól felmelegítettek. A szobában volt egy tál víz, amiben megnéztem magamat. Pont olyan voltam, mint egy holló - egy fehér holló. Nagy levegőt vettem és a kardomat felcsatolva az övemre kiléptem az ajtón Brennerhez.

Luella
A három lány hamarosan megjött. Nem volt nehéz rájönnöm, melyikek az ikrek. A két lány úgy nézett ki, mint két tojás. Mikor letérdeltek, egy ideig néztem őket, majd szóltam, hogy álljanak fel. Sokáig méregettem őket...Nagyjából ugyanakkorák voltak, vörösesbarna hajjal, és zöld szemekkel. Vékonyak voltak és csinosak, aminek örültem. Nem szerettem volna csúnya feleségeket a fiaimnak. Viszont alig volt közöttük különbség... Észrevettem, hogy az egyiküknek púderes az arca, ebből arra következtettem, hogy lehet valami anyajegye, vagy esetleg szeplős, ezt igyekszik elfedni. De legalább meg lehet őket különböztetni... A harmadik lányra kevesebb figyelmet fordítottam, de azért őt is megnéztem. Göndör, sötét haj, világos bőr, sötét szemek, ártatlan tekintet...Szép volt, a maga módján, de talán nem különleges.
- Üljetek le. - mondtam a lányoknak mosolyogva. Állt három másik szék a díszes kis asztalnál, aminél ültem. Közben egy pillantással jeleztem az őrnek, hogy elmehet. A fiú becsukta az ajtót, így négyesben maradtunk.

Brenner
Mikor a fiú megjelent, szélesen elvigyorodtam.
- Ha fekete helyett fehérbe öltöztetnének, a legjobb felderítőnk lehetnél. Ember legyen a talpán, aki észrevesz a hóban. - nevettem.

Gwynn:
-Úgy meg kellene tanulnom csukott szemmel tájékozódni - feleltem, hiszen igazat adtam neki félig, eltűntem volna a hóban, de a szemeim apró vörös pontként szinte kivilágítottak volna a nagy fehérségből.

Elvina
Amikor utasítást kaptunk rá, mindhárman helyet foglaltunk egy-egy széken. Idegesen harapdáltam a számat miközben vártam hogy mi lesz most.

Brenner
Fölnevettem, és így indultunk vissza a nagyterembe.

(icipici ugrás)

[...]
Wayne
A fiú reggel bekopogott hozzám. Én épp egy hídon sétáltam, mikor láttam, hogy ott áll az ajtóm előtt, és kopogtat.
- Hát mégiscsak itt vagy még! - szóltam oda neki, mire felém fordult.

Luella
Leültek, és én újra végignéztem rajtuk.
- Nincs miért félnetek. - mondtam nekik barátságosan, de a hangom megőrzött valamennyi fensőbbséges csengést, ami nekem már fel sem tűnt. - Mi a nevetek? - kérdeztem őket mosolyogva.

Hilaria
-Hilaria Afon vagyok, királyném - mutatkoztam be, és mikor láttam, hogy Elvina mennyire elveszett most is, mint mindig idegen társaságban, hozzátettem- A testvérem pedig Elvina.

Gwynn:
-Igen uram, itt vagyok! - feleltem mikor felé fordultam. Ezután nem tudtam mit mondjak, megvártam, ameddig ő szólt. Nem értettem miért hitték azt mindannyian, hogy haza fogok szaladni.

Luella
A harmadik lány is bemutatkozott, én pedig újra rájuk mosolyogtam.
- Úgy hallottam, hamarosan rokonok leszünk. - mondtam. - A fiaim már nagyon várják, hogy találkozhassanak veletek, ahogy Ceffyl is. - néztem rájuk. Persze ez nem teljesen volt igaz, de az illem megkövetelte, hogy ezt mondjam. És én is örülnék, ha így lenne.

Wayne
Biccentettem.
- Látom sikerült összeismerkedned Brenerrel. - böktem a fejemmel a mellette álló fiúra. Brenner csak bólintott egyet. - Keresd fel Ser Rutgemet! Brenner majd segít. Együtt lesztek a kiképzésen. - mondtam nekik. Láttam, hogy a patkányképű fiú arca felderül a hír hallatán.

Gwynn:
-Igenis Uram! - bólintottam és tétován Brennerre néztem, aki szinte sugárzott a boldogságtól. Örültem, hogy ennyire felvidítja a társaságom, még akkor is, ha alig ismert.

Hilaria
-Mi is izgatottan vàrjuk, hogy találkozhassunk a jegyeseinkkel, királyném - válaszoltam, kifogásolhatatlan jómodorral és udvariassággal, bájos mosolyt varázsolva az arcomra. Nem is hazudtam nagyot ezzel a kijelentéssel, valóban vàrtam a találkozást , csak nem éppen azért amiért a királyné gondolhatja a válaszomból.

Luella
Biccentettem. A lány jól viselkedett, de a másik eddig még meg sem szólalt.
- Úgy hallottam, ügyesen bánsz a hangszerekkel. - mosolyogtam rá.

Elvina
-Igen, fenség. Vagyis ...tudok játszani pár hangszeren egy kicsit - feleltem szerényen.

Luella
Elmosolyodtam.
Ekkor valaki kopogtatott az ajtón. A nagymester dugta be az orrát a szobába. Nem kellett szólnia semmit, tudtam, miről van szó. Biccentettem neki, majd újra a lányokra néztem.
- Most menjetek. Nézzetek körül a Vörös toronyban. A szolgálólányitok biztosan szívesen elkísérnek benneteket. - mosolyogtam rájuk.

/akkor kis ugrás a Falon/

[...]

Ames
Talán két napig voltam a cellámban, vagy addig sem. Egy fekete ruhás férfi jelent meg a börtönben, az éjjeli őrség testvére, és kiválasztott pár embert, hogy ha akarnak, menjenek vele a Falra. Vele tartottam. Inkább a Fal, mint a börtön...
Két hét alatt átvágtattunk A Hét Királyságon. Gyorsan Északra értünk, mert kevesen voltunk, és így mindenki tudott lovagolni. Hallottam, ahogy a fekete testvér arról beszélt, mennyire keveselli a börtöntöltelékeket mostanában. Magamban tettem pár megjegyzést arra, hogy ez is csak a fegyelem javulását jelzi Királyvárban, de inkább megtartottam magamnak ezt a véleményemet.
Mikor a Falra értünk, hamar elintézték az eligazításunkat. Kaptunk új ruhát, és megmondták, mit merre találunk. Alig volt időm átöltözni - ráadásul a fekete ruha durva anyaga dörzsölte a bőrömet, kényelmetlen és nehéz volt rajtam, sőt, még nagyobb is volt, mint amilyen kellett volna nekem - már küldtek is minket a kiképzésre. Páncélinget adtak ránk, és kardot nyomtak a kezünkbe, amit csak két kézzel bírtam megemelni, és így is alig álltam a lábamon, mert a szokatlanul sok ruha és a páncéling legalább annyit nyomtak, mint én magam, legalábbis így éreztem.

Hilaria
Kicsit tétováztam, végül én álltam fel elsőnek. Tisztelettudóan elköszöntünk Luella királynétól majd elhagytuk a szobát.

Gwynn:
Hamarosan új adag börtöntölteléket hoztak a falra, akik velünk együtt most itt voltak a kiképzésen, ahol már az általam jól ismert Ser Rutgem dirigált.
-Köszöntöm az újabb semmirekellőket a falon. Jobb ha megtanuljátok mielőbb itt nincs kegyelem, csak fegyelem, illetve aki ez utóbbit megbontja arra halál vár, de nem büntetésül. Az magától fog meghalni és az mindegy, hogy előbb vagy utóbb - hosszú hatás szünetet tartott, színpadias ember volt, szeretett félelmet kelteni az újoncokban.
-Gondolom a szabályokat elmondták nektek, de ha nem, akkor még ma este megtudjátok a parancsnoktól és mielőbb esküt is tesztek, vagy esetleg visszaszaladhattok abba a bűzös lyukba, a celláitokba, ahonnan jöttetek, hogy ott rohadjatok meg a saját szarotokban, a többi börtöntöltelék közt, akik esetleg unalmukban halálra dugnak titeket! - a végén már ordított, és aki eddig sutyorgott, az is csöndben maradt.
-De persze egyszer mind meghalunk, ti pedig kiválaszthatjátok, hogy szánalmas börtöntöltelékként, vagy fattyúként szégyenteljes halált haltok, vagy dicső és hősi halált haltok itt a falon, vagy felderítőként, úgy ahogyan előttetek több százan, a hazáért! - most elhallgatott, a beszédét befejezve leugrott a fadobozokról, amiken eddig állt és közénk vágott, a tömegbe. Mindenki eltávolodott tőle, szabályos körben állva.
-Na lássuk mit tudtok! - üvöltött tovább, azután egy nagydarab fiút hívott ki, és egy esélytelen újoncot lökött elé. Fogalmam sincs honnan szalajtották, de valószínűleg nem gyilkos volt. Az arcvonásai lágyabbak voltak mint a húgaimé, a karja pedig sovány volt, mint mostohaanyámé.

Ames
Eddig is elég nehéz volt megállnom a lábamon, és a kiképzőmester beszéde nem segített ezen. És ezután, mikor kilökött az elé a hústorony elé...Kis híján majdnem hasra estem, de nem volt időm összeszedni magamat, mert a másik fiú már nekem is jött.
A földre estem , és az egyetlen gondolat, ami bennem maradt az volt, hogy vajon most törte el az összes bordámat, vagy majd a következő ütéssel....? Legalább másfél métert repültem, úgy megcsapott a kardjával a másik. A kardom valahol még pár méterrel odébb hevert a földön, én pedig nem kaptam levegőt. Úgy tátogtam, mint egy hal, a szemeim kidülledtek. Úgy éreztem, megállt minden körülöttem, mintha egy örökkévalóság lett volna az a pár másodperc, mire a levegő újra betört a tüdőmbe.

Gwynn:
-Elég, nem látjátok, hogy rosszul van! - kiáltottam a nagydarab fiúra aki nekiment a kisebbnek.
-Persze, mert lány! - röhögött fel. Nem törődtem vele és odaléptem a földön heverő fiúhoz és leguggoltam mellé.
- Jól vagy? - kérdeztem

/én itt most mit csináljak?:") /

Ames
Csak a szemem sarkából láttam, hogy valaki odaguggol mellém. Mikor megkérdezte, jól vagyok-e, csak összeszorított fogakkal megcsóváltam a fejem. Fájdalmasan összehúztam magam, megpróbáltam fölállni.

Nerine
Miután a királyné elbocsátott minket, fogalmam sem volt, mihez kezdhetnénk.
- És most...? - néztem az ikrekre, mikor már újra a folyosón voltunk.

Hilaria
-Hallottad a királynét. Gyerünk szétnézni! - mosolyogtam lelkesen Nerinere.

Nerine
Elmosolyodtam.
- De mégis merre menjünk? - kérdeztem.

/ja am ugrani kéne itt is xD kb. három hetet/

Hilaria
-Az első amit meg akarok találni az a legrovidebb út a szobámtól az istállóig - jelentettem ki. Igen, ez volt a legfontosabb, másnap reggelre már azt terveztem hogy kilovagolok hogy megfelelő útvonalat találjak a szokásos mindennapi edzéshez amit otthon már megszoktam.

(ugye tudod, hogy egy város közepén van a vár? nincs igazán hely a kilovagláshoz)

Nerine
Elmosolyodtam.
- Akkor keressük meg.

/hopp, ényleg ....akkor át a városon vagy nem tudom, csak van a közelben valami hely ahol lehet lovagolni ....vagy Hilaria erről szimplán megfeledkezik és mad csak rádöbben hogy utálni fog itt élni mert még lovagolni sincs esélye xd /

Hilaria
-Gyertek! - mondtam mosolyogva majd elindultam vissza a szobám felé, hogy ott keressünk valakit aki útbaigazít ha magunktól nem tudjuk kitalálni merre induljunk.

(xD oké am max valami gyakorlópálya félére tudna kilógni...bár oda se nagyon. ú! várj! van egy ötletem! megy facebookon)

Nerine
Mosolyogva követtem a lányt.

Hilaria
Amikor a szobám elé értünk, megálltam.
-Kezdjük azzal, hogy hol jöttünk be. Vagyis inkább az lenne a helyes kérdés hogy a fővejárattól merre lehet az istálló - gondolkodtam hangosan.

Gwynn:
-Gyere, segítek neked! - nyújtottam kezet a fiúnak, mire a hátam mögül lassú tapsot hallottam.
-Remek, tényleg, nagyon jó! A szellem fattyú, aki segít a hímringyón - hát persze, hogy Ser Rutgem volt.
-Feleségül venni nem akarod? - állt a fiú mögé, hogy szembenézhessen velem. Azután széttárta a karját felnevetett és kiabálva folytatta.
-Milyen szép is a szeretet, nem igaz uraim? - előrántotta a kardját és a földbe vágta, nem sokkal a fiú feje mellé.
-De a szeretet nem fog megvédeni titeket, a vademberek nem szeretnek titeket! Megzabálnak vacsorára, a bőrötökből, pedig ruhát és sátrat készítenek! A beleitekből húrt az íjakra, vagy a hangszerekre! - kihúzta a kardját a földből, és a lapjával az oldalamra csapott, amitől kibillentem az egyensúlyomból és felborultam. A többiek nevettek.
-Vagy a mások szeretetére pályázol fattyú? Hm, nem kérdéses, jól közéjük tudnál olvadni! - felálltam és előrántottam a kardomat, amivel felé böktem.
-Milyen bátor fattyú vagy! - ugrottam egyet felé és a suhintottam a kardommal, de persze kivédte a saját kardjával.
-Ez kevés lesz a mások ellen, gyerünk, harcolj! - ordított ismét széttárva a karját, szabad felületet hagyva a kardomnak. Újabb csapásokra készültem és mindet kivédte.

Ames
Valahogy odébb vonszoltam magam, miközben Rutgem meg a fiú harcolni kezdtek. Senki nem segített, hogy fölálljak, egyedül kellett feltápászkodnom. Az oldalamat fogva, görnyedten figyeltem a fehér fattyút meg a szőrös kiképzőmestert.

Wulfrin:
Egy darabig játszottam a fiúval de azután kipenderítettem a kardját a kezéből és a földre kényszerítettem, a nyakának szegezve a kardomat.
-Ügyes vagy fiú, atyád jól megtanított harcolni, de még van mit tanulnod - a kardomat visszadugtam a hüvelyébe és felrántottam a fiút, hogy utána a kardját odadobjam neki.
-Első szabály sose ejtsd el a kardod! - a hátrébb mászó selyemfiú felé biccentettem - Ha már így a védelmedbe vetted tanítsd meg legalább olyan rosszul harcolni, mint ahogy te harcoltál. Mert most ha kitenném az erdőbe egészen addig életben maradna amíg van mit enni és nem fagy meg, ugyanis így még egy más is megsajnálná, a vadember pedig hazavinné feleségnek! - elfordultam és két másikhoz léptem, az egyik Brenner volt, a másik pedig egy újonc, aki megerőszakolta a saját anyját.
-Na, akkor most próbáld meg lefegyverezni a mi kenyértolvajunkat, te anyaszomorító! - rivalltam rá az újoncra

Brenner
Rutgem engem választott ki a következő újonc mellé. A fiú nagyjából akkora volt, mint én, de erősebbnek nézett ki. Ugyanakkor láttam, hogy elég lassú...Ügyesen kitértem az ütései elől, majd megpróbáltam kiverni a kezéből a kardját, ahogy az előbb Rutgem tette Gwynnel, de majdnem elejtettem a sajátomat, miközben jó erősen rávágtam a fiú öklére. Végül elejtette a kardot, nekem meg sikerült a kezemben tartanom a sajátom. Szélesen elvigyorodtam.

Wulfrin:
-Nem volt rossz egy tolvajtól - a füléhez hajoltam. - De azért még ne vágd le rögtön a kezét, arra szüksége lesz. Ha mindenáron kaszabolni akarsz... -  lejjebb nyomtam a fiú kezét, hogy a kardja más célpontra mutasson az erőszaktevő testén, kicsit lejjebb. Azután rácsaptam Brenner vállára és tovább mentem egy másik pároshoz.

Gwynn:
Miután összeszedtem magam, odasétáltam a másik fiúhoz, aki még mindig nem nézett ki túl jól.
-Hé, jobban vagy? - álltam oda mellé.

Ames
- Azt hiszem, összezúzta a bordáimat. - mondtam összeszorított fogakkal. Tényleg nagyon fájt. Még sosem ütöttek meg így.

Gwynn:
-Ne butáskodj, akkor nem tudtál volna felállni a te testfelépítéseddel! - feleltem - Egyáltalán miért hoztak ide? Egy dühös nemes úr bepanaszolt, mert a feleségével háltál?

Ames
Felnéztem rá. Vagy fél fejjel magasabb volt nálam. És teljesen hófehér...vörös szemekkel.
- Egy dühös nemeshölgy bepanaszolt, hogy elloptam a nyakékét. - morogtam rosszkedvűen.

Gwynn:
-És úgy volt?-kérdeztem vissza, megtartva őt, mert láttam, hogy majd' összeesik

Ames
Megcsóváltam a fejem.
- Dehogy... - mondtam fájdalmasan. - Na és te? Hogy kerültél ide? - kérdeztem kis szünet után.

Gwynn:
-Lóháton - feleltem.

Ames
Felnevettem, de ez fájdalmas szisszenésbe torkollott.
- Értem... - mondtam neki a kezeimmel átölelve a mellkasomat. Szerettem volna minnél előbb megszabadulni a páncélingtől.

Gwynn:
Kivonszoltam a tömegből, azután segítettem lehúzni róla a páncélinget.
-Fárasztó mi? - kérdeztem tőle, félredobva a az féminget. - Csoda, hogy a kardot elbírtad.