150 esztendő

Katalin
Végigcsináltam a szertartást, a végén vissza akartam adni a kendőt, de Viktória elmagyarázta, hogy az már az enyém. Mikor megértettem, már kicsit kínosan éreztem magam az előbbi miatt, bár mindenki beláthatta hogy nem tudhattam.

/Lassan ugorhatunk?/

/igen/

/Megírom/

Berna:
Másfél hét alatt Katalin, vagyis Aysun egész jól megtanult írni, olvasni és beszélni törökül, mindennap a validénél voltunk és tettük a dolgunkat, egyik nap a szultán elment a palotából, a fiával, talán vadászni.
Szép napos délelőtt volt, már megreggeliztünk és a valide regelijét is behoztuk, ki is vittük. Most épp a validével voltunk, ott ültünk a két oldalán.
Két aga lépett be.
-Két követ érkezett Szulejmán szultánhoz.-jelentette be
-Bocsásd be őket!-kérte a valide. Már intenem se kellett Aysunnak, magától felállt és lehajtotta a fejét. Ezúttal a valide is ülve maradt. Magamra tekertem a kendőmet és így tett Katalin is, épp akkor amikor kinyílt az ajtó.
-Menjetek!-szólt végül és mi kénytelenek voltunk elkotródni, helyünkre pedig őrök álltak


Otto:
Igen csak meglepett, hogy miután közölték, hogy a szultán vadászni van, az anyja fogadott minket. Beléptünk a szobába, ami valóságos lakosztálynak tűnt. Két őr utasított minket, hogy hajtsuk le a fejünket.
-Csak azért fogadtalak benneteket, hogy elmondhassam a szultán hamarosan visszatér! Most azonban távozzatok!-a két őr most megragadott bennünket és kiráncigált - vagy inkább kihajított minket a szobából. A palota egy olyan részébe vittek minket, ahol a szultán fogadja a vendégeit. És ott várhattunk. Míg vártunk próbáltam felidézni mit is láttunk a nőnél. Volt ott két lány, akik elfutottak, kendővel volt elfedve az arcuk...

Gergely
Jó ideig csendben várakoztunk, de nem történt semmi. Ezalatt magamban feltérképeztem mindent amit eddig láttunk itt a palota területén.

Katalin
Az eltelt másfél hétben sikerült egész jól belerázódnom az itteni életbe, egyre többet tudtam törökül és megtanultam az itteni szokásokat. Mikor bejelentették a követeket, magamtól felálltam és lehajtottam a fejem ahogy illik, majd az arcom elé tekertem a kendőmet. Sajnos a valide elküldött minket, így pont nem láthattam a követeket.

Otto:
Hamarosan szóltak, hogy a szultán elé járulhatunk, aki most a belsőkertben vár ránk. Odavezettek minket, és mögöttünk vezették Fierot, hogy bemutassuk a szultánnak. Izgultam, hogy milyen lesz a szultán elé lépni, de kitanultam az itteni illemszabályokat és a többieket is kitanítottam, így léptünk hát a padisah elé.
-Térdre!-kiáltotta az egyik őr, le térdeltünk de a szultán jelzett, hogy felállhatunk.
-Követ! Mondd miért jöttél!-szólt a szultán
-Nagyuram, az én nevem Genovai Lorenzo, ők pedig Genovai Fernando, és Firenzei Mario követek. Genova helytartójától jöttünk, ajándékkal érkeztünk!-szóltam mire az egyik őr elővezette Fierot
-Fogadd tőle szerény ajándékát, Fierot, a legkiválóbbat a hátaslovai közül, a legkiválóbb nyeregkészítő mester munkájával együtt, az aranylószerszámmal.-folytattam még mindig olaszul.

Gergely
Még kint megegyeztünk abban, hogy Otto fog beszélni. Ő értett legjobban ehhez, ezért bíztuk rá. Mikor a szultán fogadott minket meghajoltunk, majd amikor engedélyt kaptunk rá, újra felálltunk. Chrissel némán álltunk Otto mellett,amíg ő előadta a mesénket. Nagyon reméltem hogy a szultánnak tetszeni fog az ajándék.

Otto:
A szultán hosszú ideig csak figyelte a lovat, azután ránk emelte a tekintetét.
-A vendégeim vagytok követek, amíg kívánjátok maradjatok, aztán keljetek útra és mondjátok meg helytartótoknak, hogy köszönöm az ajándékát!-mosolyogva bólintottam és hátráltam-Aslaan pasa! Személyesen gondoskodj, hogy a követek otthonosan érezhessék magukat! - a pasa bólintott és élünkre állt, hogy vezessen minket.
-Erre jó urak!-mondta természetesen olsazul a pasa és mi követtük

Gergely
Nagy kő esett le a szívemről mikor a szultán elfogadta az ajándékot és elküldött minket, bár tudtam, hogy még most jön a neheze. Először is meg kell valahogy találnunk a húgomat.

Otto:
Két szobát mutatott nekünk a pasa, egyikből át lehetett menni a másikba. Megköszöntem a kedvességét, ő pedig elmondta, hogy keressük meg őt, ha bármi kívánságunk van, aztán elment.
Lepakoltunk a szobában és leültünk a díványszerűségre, ami egy kicsit megemeltebb részen volt.
-Azt hiszem a húgod a háremben lesz, csakhogy oda nekünk nem lesz bejárásunk, de persze még erre van egy tervem, ha minden kötél szakad.-suttogtam Gergelynek magyarul, nehogy valaki meghallja.

Gergely
-Nélküled nem mennék semmire, Otto - sóhajtottam fel - Mit tervezel? - kérdeztem suttogva.

Otto:
-Maradnunk kell egy ideig és figyelni az eseményeket, esetleg még jobban a szultán közelébe férkőzni, ugyanis, ha nem látjuk sehol a húgodat, be kell vetnünk a másik tervemet.-magyaráztam, de belegondolni is rossz, annak a bonyolultságába és nehézségébe. -Ez veszélyes és a fejünket is vétetheti a szultán. Ezért kell a bizalmába férkőznünk előtte.

Gergely
-Igen, ezt már eddig is tudtuk - bólintottam - Tehát maradunk - álltam fel a díványról.

Magdolna
Pár nap múlva elértünk Egerbe. Út közben tartottunk kisebb megállókat, de nagy előadásunk sehol sem volt. Letáboroztunk a város szélén. Itt hosszabb ideig maradunk, többször is előadjuk a műsorunkat, ahogy általában a nagyvárosokban. Amint berendezkedtünk és felállítottuk a színpadunkat, most is, mint mindig, a testvéreimmel elindultunk szerte Egerben hogy közzé tegyük az előadások időpontját és nézőket toborozzunk. Ezek az alkalmak tökéletesek voltak számomra ahhoz hogy feltérképezzem a helyi kínálatot és megfelelő prédát találjak magamnak estére.

Bálint
Ma belovagoltam a városba hogy kicsit szétnézzek. Néhány napja nem jártam bent. Már épp indultam volna vissza mikor néhány fiatal járta az utcákat akiket még nem láttam erre. Ezért arra vettem az irányt. -Üdv. -Köszöntem rájuk.

Magdolna
Éppen összefutottunk a többiekkel, megbeszéltük ki kivel merre menjen tovább amikor valaki megszólított minket. Arra néztem, egy nálam valamivel idősebb fiú volt az. Úgy saccoltam, hogy az idősebb nővéremmel lehet egykorú. Magamban elvigyorodtam majd előreléptem felé és színpadiasan meghajoltam előtte.
-Üdvözlóm, jó uram! -köszöntöttem illedelmesen, felnézve a szemeibe majd felegyenesedtem.

Bálint
Egy nálam fiatalabb lány jött oda hozzám és illendően köszön. -Mi járatban erre? Még nem láttalak titeket erre. -Mondtam ahogy leszáltam a lovamról. Szép lány volt. Hosszú vöröses göndör haj, kék szemek. Alacsony karcsú teremtés. És nagyon határozott nak nézett ki.

Magdolna
-Szegény vándorok vagyunk, faluról falura, városról-városra járunk és mutatványokkal szórakoztatjuk az embereket. Ma érkeztünk, három napig maradunk, minden este naplemente után egy órával előadást tartunk - magyaráztam, végig a tekintetét fürkészve, és kacéran mosolyogva.

Bálint
-Érdekesen hangzik, és az ifjú hölgy is mutatványos? -Kérdeztem és nem kerülte el figyelmemet a mosolya.

Magdolna
-Igen, uram. Jómagam is értek egy-két dologhoz - vigyorogtam rá kacéran.

Bálint
-És neve is van a hölgynek? -Kérdeztem, ahogy rá mosolyogtam. Erősen kacérkodik de nem zavar.

Magdolna
-Tiszai László leánya Magdolna vagyok - hajoltam meg újra, kecsesen -És az urat hogy szólíthatom? - kérdeztem vissza. Közben a többiek jót mulattak azon, hogy máris újabb áldozatot néztem ki magamnak.

Bálint
-Bocsássa meg illetlenségemet. Tóth Ödön fia Bálint vagyok. -Hajoltam meg. -Úgy látom a társai valami mulatságosnak találnak. -Mondtam egy halvány mosolyal.

Magdolna
-Az meglehet. Tudja, élénk a fantàziájuk - mondtam, a második mondatot úgy hogy a többiek is hallják, majd bemutattam mindenkit. A bátyámat, a nővéreimet és az öcsémet is.

Bálint
-Így már értem.- mondtam és bemutatott a testvéreinek. -Örvenek a találkozásnak. De jobb ha megyek. A családom már biztos vár odahaza. Nagyon örültem a találkozásnak Magdolna. -Mondtam mosolyogva majd felszáltam lovam hátára de még nem indultam el. - Hol is lesz az előadás? -Kérdeztem rá. Lehet elviszem rá a húgaimat biztos örülnének neki.

Magdolna
Elmagyaráztam neki hogy merre van a táborunk, mihez közel a város szélén.
-Remélem, hogy láthatom a nézők közt! - mosolyogtam rá csábosan, ahogy minden kiszemeltemre szoktam.

Bálint
-Mindenkép megpróbálok elmenni. -Mosolyogtam rá majd könnyű ügetésben elindítottam lovam, de még hátra foddulva intettem neki. Haza érvén húgaim kitörő örömmel fogadták a hírt hogy mutatványosok érkeztek a városba és azonnal könyörögni kezdtek hogy vigyem el őket. Mivel alapból ez volt a tervem nem is tiltakoztam ellene.

Magdolna
Ezután a tööbbiekkel folytattuk a toborzást. Kiálltunk a város főterére és hogy felkeltsük az emberek figyelmét, különböző trükköket mutattunk be majd mindenkit invitáltunk hogy jöjjenek el valamelyik este és nézzék meg a műsorunkat. Még napnyugta előtt visszatértünk a táborba hogy felkészüljünk az esti produkcióra. Mikor besötétedett szokás yzerint meggyújtottuk a fáklyákat amelyekkel megvilágítottuk a színpadot és a testvéreim elkezdtek zenélni. Hangosan. Az egyik nővéremmel és anyámmal énekeltünk hozzá. Már az első fellépőruhám volt rajtam, a díszes, kék szoknya és a merész fazonú, hozzáíllő felsőrész.

Bálint
Már napnyugtj előtt egy órával nem lehetett hugocskáimmal. Ezért elő kellett készíteni a lovaskocsit hogy elinduljunk. Az egész utat végig nevetgélték és azon tanakodtak vajon milyen mutatványokat fognak látni. Mikor oda értünk alig várták meg hogy megáljunk. Majd persze rögtön az első sorba ráncigáltak. Hamar megpillantottam Magdolnát, és el kellett ismernem hogy jól állt neki ez a merész öltözék.

Magdolna
Napnyugta után egy órával aztán abbahagytuk a zenélést és eltűntünk a színpad két oldalán álló egy-egy lovaskocsi mögött. Anyám lépett a porondra, szokásosan köszöntötte a nézőket és megköszönte hogy eljöttek, majd mesélt egy kicsit a társulatról amolyan kedvcsináló gyanánt ahogy mindig. Ezután következett az első műsorszám. Ez most is ugyanaz volt mint máskor. A nővéreimmel táncoltunk arra a nyugati stílusú zenére amit a bátyám és nagyobbik nővérem férje csalogatott elő a hangszerekből. Hamar megpillantottam Bálintot az első sorban, a tánc alatt végig incselkedtem vele, ahogy szoktam a kiszemeltjeimmel. Mindig elértem hogy az előadás végére ne hagyjam hidegen a nekem tetsző fiút.

Bálint
A tánc közben figyeltem Magdolnát. Nem csak gyönyörű hanem jól is táncol. Nem hagytam figyelmen kívül az incselkedését de nem dőlök be egykönnyen a női praktikáknak különben már lenne feleségem de legalább is jegyesem. De kitartóan keresem a nekem való lányt.

Magdolna
Mikor mi végeztünk, elmentünk átöltözni és az öcsém jött a pónijaival. Most egy kis kocsiba voltak befoga, úgy hajtott végig a színpadon majd ment egy kört és megállt középen. Rekordsebességgel kifogta a lovakat a kocsi elől és elkezdődött az iazi műsor.

Bálint
Kicsit azért sajnáltam hogy abba hagyták a táncot, mert elnéztem volna még Magdolnát, de a műsor ment tovább. Kíváncsian vártam vajon mit láthatok még.

Magdolna
Az öcsém is nagy tapsot kapott, most is tetszettek az embereknek az idomított pónilovak amik egyszerre "táncoltak". Ezután a nővérem jött a fekete ménnel. Látványos szám volt, a testvérem olyan mutatványokat bemutatott a ló hátán amire csak kevesen képesek. Még megcsináltuk a késdobálást a bátyámmal majd elszaladtam átöltözni. Addig a nagyobbik nővérem és a párja szórakoztatták a közönséget. Ezt követően újra színpadra léptem. Ezúttal fiatalabb nővéremmel álltunk a kötél alá.
-Ki lesz az a két erős legény aki felsegíti a két ifjú hölgyet a kötélre? - hallatszott az ismerős mondat anyám szájáből. Nővéremmel választottunk magunknak egy-egy legényt a közönség soraiból. Én természetesen Bálintot húztam fel a színpadra majd amikor bakot tartott nekem és fellendültem a kötélre, gondosan ügeltem rá hogy belásson a dekoltázsoba.

Bálint
Húgaim teljesen el voltak ragadtattva a műsortól. Régen láttam őket ilyen vidámnak. Majd arra eszméltem hogy Magdolna kézen fogott és a színpadra húzott. Bakot tartottam hogy felsegítsem a kötélre és nem tudom hogy véletlen vagy szándékos volt de sikeresen megmutatta dekoltázsát. -Khm... -Köszörültem meg torkomat és más felé pillantottam.

Magdolna
Mikor fent voltunk a kötélen, a nővéremmel elkezdtünk különböző mutatványokat csinálni. Cigánykerék, kézenállásból híd, egyre vonyolultabb szaltók ...a végén hatalmas tapsot kaptunk és ez nagyon jól esett.

Bálint
A kötélen hajtották végre a mutatványukat ami elég bonyolultnak tűnt. Nagyon ügyesek voltak és nagy tapsot kaptak.

Magdolna
Ezután még volt pár műsorszám, majd egy nagy finálé aminek a végé újra édesanyám állt ki a színpadra, megköszönte a figyelmet és a sok tapsot majd felhívta az embere figyelmét a kis adománygyűjtő ládára ahova mindenki annyi pénzt dob be amennyit rá tud szánni ha úgy gondolja hogy megérdemeljük. Ezalatt én gyorsan átöltöztem egy szép, viszonylag merész, kék ruhába hogy miután segítettem összepakolni, Bálint nyomába eredhessek.

Bálint
A műsor végeztével a húgaim és én is dobtunk pénzt az adomány gyűjtőbe. Majd a lányokkal elindultunk a lovaskocsihoz. A lányok már nagyon fáradtak voltak.

Magdolna
Mikor végeztem, elindultam hogy megkeressem a fiút. Egy lovaskocsinál bukkantam rá, pár fiatalabb kislánnyal volt. Odamentem hozzájuk.
-Hogy tetszett a műsor? - kérdeztem mosolyogva.

Bálint
Épp két húgomat pakoltam fel a lovaskocsira mikor meghallottam Magdolna hangját. -Nagyon szép előadás volt. -Hangsúlyoztam ki a szép jelzőt

Magdolna
-Örülök, hogy tetszett - mosolyogtam a fiúra -Mentek haza? - kérdeztem rá bár egyértelmű volt. Közben végignéztem a lpvaskocsin.

Bálint
-Igen a lányok már elfáradtak. Jobb lesz ha hazaviszem őket.-mondtam ahogy a lányokat felpakoltam, majd neki támaszkodtam a kocsinak.

Magdolna
Közelebb álltam a fiúhoz és lábujjhegyre állva a füléhez hajoltam.
-És nem lenne kedved utána visszajönni hozzám? - suttogtam neki csábosan.

Bálint
-Hm. Attól függ mit szeretnél. -Mondtam egy félmosolyal. Számítottam erre.

Magdolna
-Szerintem ki tudod találni ... - búgtam a fülébe továbbra is csábosan.

Bálint
Nem mondom hogy hidegen hagyott a lány mert nem. De nem voltam hajlandó játékszer lenni. Megfogtam az állát majd az arca felé közeledtem de nem csókoltam meg hanem helyette a a füléhez hajoltam. -Talán majd ha jobban megismertük egymást. -Mondtam majd kapott egy puszit az arcára majd felültem a kocsira. -Jóéjt Magdolna. Még biztos találkozunk. -Mondtam de még nem indultam el hanem megvártam a reakcióját.

/de ja vu xDD amúgy a "-Ki lesz az a két erős legény aki felsegíti a két ifjú hölgyet a kötélre?"  mondat olyan Prestige-es xDD/

Magdolna
Őszintén meglepett hogy visszautasított. Még soha nem kaptam nemleges választ. Soha. Palástolva döbbenetemet elmosolyodtam.
-Jó éjt! Remélem hamar újra találkozunk! - köszöntem el udvariasan.

/és .....tényleg xD nekem ez eszembe sem jutott mikor írtam/

Bálint
Biztos voltam benne hogy csalódott de ügyesen leplezi.- Biztos találkozunk még. -Mondtam és elindultunk.

/Van ilyen bicigli. /