150 esztendő

Katalin
Pár másodpercig tétováztam, mielőtt újra a fiúra néztem.
-Igen! - határoztam el magam.

Otto:
-Rendben, de végig ott leszek mögötted, ha bármi történne... - nagyot nyeltem, ebbe jobb volt nem belegondolni. Gergelyre pillantottam, jelezve, hogy készüljön, megértette a jelzést, ezért én is odaléptem Katalin mögött a korláthoz.

Katalin
Felmásztam a korlátra és a bátyámra néztem aki a túloldalon állt, arra vàrva hogy ugorjak. Làttam rajtra hogy aggódik, tudtam hogy fél attól hogy nem tudom megcsinálni. Vettem egy mély levegőt majd kifújtam és nekilendültem. Egy pillanatra azt hittem, hogy a táv felénél leesek, hogy nem sikerül, és .....................és mégis majdnem megcsináltam. Éppen a korlát legszélére estem, és így nem tudtam rendesen megtartani az egyensúlyomat, ezért hátra kezdtem borulni, de Gergely megfogott és behúzott az erkélyre. Szorosan átöleltem a bátyámat, ha ő nincs ott akkor leestem volna.

/ajjő én akartam a megmentő lenni  /
Otto:
Megkönnyebbültem, miután Gergely felhúzta az erkélyre a húgát. Így már nem kellett ide a kötél, eloldottam ezen az oldalon és én is átugrottam.
Mikor mindhárman ott voltunk beléptünk az erkély ajtón, ahol rögtön fel is tartóztattam a testvérpárt, mert úgy tűnt az én testvérkém is elfoglalt.
-Sose hittem volna, hogy pont te leszel az hármunk közül, aki él a helyzettel! - szóltam neki teljes döbbenettel a hangomban.

Christian
Az ágyon feküdtem és a lánnyal beszélgettem, mikor meghallottam Otto meglepett hangját. Ösztönösen a lepedőhöz kaptam, amivel be voltam takarózva. Szégyenlős voltam, még a bátyám előtt is. Elvörösödött arccal kaptam felé a fejem. Láttam, hogy teljesen le van döbbenve.
- Te meg hogy kerülsz ide? - kérdeztem tőle reflexből az első dolgot, ami eszembe jutott. Nem hallottam semmit, ami ara utalt volna, hogy már indulnánk...

Otto:
-Indulunk. Most, úgyhogy kérlek öltözz fel! - a szobába lépésem óta először körbenéztem. - Maradt még tiszta ágynemű, hogy kötelet fonjunk belőle?

Sevda
Éppen a fiúval beszélgettem az ágyban fekve amikor megjelent a szőke fiú. Egy számomra ismeretlen nyelven kezdtek el beszélni, talán németül. Nem értettem mi folyik itt, a lepedővel takarva magam felültem.
-Mi ez az egész? -kérdeztem a két fiún járatva a szemem. Közben megpillantottam a harmadik követet és Aysunt aki férfi ruhában volt, az erkély ajtajában.

Otto:
-Két lehetőség van, vagy elfogadod ezt, és soha senkinek nem beszélsz rólunk - vettem elő egy kisebb erszényt aranyakkal tele. - Vagy valami sokkal rosszabb fog következni! - szóltam a lányhoz törökül.

Sevda
-Ha el is fogadom a pénzt, tudják hogy a fiú velem volt. Mindenképp bajba kerülök - feleltem erre határozottan.

Otto:
Először előhúztam a tőrömet, de megszólalt a lelkiismeretem. A lány ártatlan volt, nem kellett megölnöm.
-Akkor velünk jössz! - szóltam neki még mindig törökül. - Ha nincsen más ötleted.

Christian
Ijedten bújtam ki az ágyból, magam köré csavarva a lepedőt, és a ruháimhoz léptem. Gyorsan öltözködni kezdtem, míg Otto a lánnyal alkudozott. Épp a nadrágomat húztam fel a lepedő alá, mikor Otto a rosszabbik lehetőségre célzott. A bátyám felé kaptam a fejem, de nem szóltam semmit. Nem tudtam, mit mondhatnék, csak öltöztem, és figyeltem a beszélgetést. Aztán mikor Otto elővette a tőrét, ijedtség ült ki az arcomra, majdnem rákiáltotta, de akkor leengedte a kést. Felsóhajtottam, aztán kissé elpirultam. Ha a lány velünk jön... Nem tudtam, melyik a jobb, ha a többiek azt hiszik, vele voltam, vagy ha megtudják az igazat. Mind a kettőt kínosnak éreztem, de az utóbbit talán jobban, sőt....Azt nagyon is kínosnak találtam volna.

Sevda
Amikor megláttam a tőrt a fiúnál, megijedtem, de szerencsére úgy tűnt, alaptalanul.
-Hova mentek? - kérdeztem, már jóval félénkebben. Arra rájöttem hogy nem olaszok, hiszen akkor biztosan olaszul beszéltek volna egymás közt is az előbb.

Otto:
-Északra - feleltem diplomatikusan. Nem tudhattam még, hogy megbízhatunk-e benne.

Sevda
Bólintottam. Nem volt túl egyértelmű, de végül is sokkal jobb mintha megölnének.
-Veletek tartok - mondtam végül és a ruháim után nyúltam hogy elkezdjek öltözni. Közben természetesen még mindig a lepedővel takartam magam.

Otto:
Bólintottam és az ágyhoz léptem. Párnákat, lepedőket függönyöket vagdostam és kötöztem, hogy aztán kivigyem őket és hozzákössem a kötelünkhöz. Így most már az teljesen leért a földig. Azonban munka közben rádöbbentem, hogy ezek itt nem is csináltak nagyon semmit...

/az utolsó mondatot célzásnak szántad? xD Vagy hogy értelmezzem?/

Katalin
Végig az erkélyajtóból figyeltem ahogy zajlottak az események. Kicsit haszontalannak éreztem magam miközben figyeltem hogy Otto kötelet készít, így mikor a fiú kijött az erkélyre, odaléptem hozzá.
-Segíthetek? -kérdeztem halkan.

/Ezt hogy érted?/
Otto:
Elmosolyodtam.
-Nagyon köszönöm, de elintézem! - feleltem és felhúztam az eddigi kötél végét, hogy utána hozzáköthessem az újabb részt. Mikor leengedtem már tényleg láttam, hogy a földig ér, pontosabban a föld fölött egy-két méterre volt vége, de úgy már leértünk.
-Kész van - az ajtóba álltam újra. - Ti ott, kész vagytok?

Christian
Már az ingemet vettem, mikor Otto kérdezett, felé fordultam és bólintottam.

/ "ezek itt nem is csináltak nagyon semmit"<----ezt mire értetted?:") /

Sevda
Én még kértem egy pillanatot a paraván mögött állva,mert a ruhám felső részével bajlódtam, de próbáltam sietni.

/konkrétan arra hogy a kis öcsim nem dugott meg xDD már bocsánat az őszinte szavakért (Rutgem megfertőzött)/
Otto:
-Abban a ruhában képes vagy futni, mászni és lovagolni leány? - szóltam törökül, kérdésemet a paraván mögött öltözködő leányhoz intézve.

/oh, vilàgos xD /

Sevda
Ebben a pillanatban elkészültem és kiléptem a paraván mögül.
-Igen. Gond nélkül - válaszoltam a kérdésére.

Otto:
-Remek, akkor induljunk! - feleltem és az erkélyre mentem, a kötelünkhöz, mikor mindenki ott volt sóhajtottam.
-Én megyek előre, talán én vagyok a legnehezebb is, így megtudjuk biztonságos-e a kötél, na és valakinek ott kell állnia, ha valami történne!

Gergely
-Akkor én maradok utoljára. Ha esetleg itt fent ütne ki balul valami ... - mondtam mikor Otto közölte hogy ő megy előre.

Christian
Odaléptem a többiekhez. Mikor felfogtam, hogy le kell másznom a kötélen, elsápadtam.
- Nem lehetne valahogy máshogy...? - kérdeztem.

Otto:
-Azt hiszem ez könnyebb út, mint kétszáz őrön átverekedni magunkat az istállóig, de ne aggódj öcsém, ha leszakad a kötél nem kell utánam jönnötök! - feleltem és kiléptem a korlátra. Azután kicsit megrángattam még a kötelet és belekapaszkodva óvatosan leereszkedtem. Mindvégig erősen fogtam a kötelet és szép lassan másztam le, szerencsére könnyen a földre is értem.
-Rendben, akkor most jöhet a következő, talán először valamelyik lánynak kéne, ha baj van ketten is vissza tudjátok húzni őt!- szóltam fel épp olyan hangosan, hogy ők halljanak de mások ne.

Sevda
Összenéztünk Aysunnal és ennyivel el is döntöttük, ki következzen.
-Én megyek - fordultam a két fiú felé, majd neki is indultam. Szép lassan, óvatosan leereszkedtem a kötélen.

Otto:
Odalent álltam és vártam, aggódva, hogy valami történik, persze talán a lányért is aggódtam egy kicsit és megmentettem volna, ha úgy alakul, de ő nem volt nekem senki. Azonban ha a kötél leszakad, Katalin, az öcsém és Gergely is ott marad. Ez jobban aggasztott.

Sevda
Végül épségben leértem és megálltam a szőke fiú mellett, majd felnéztem az erkélyre. Most Aysunon volt a sor.

Otto:
Most még inkább izgultam, végig a kötél alatt álltam, hogy gyorsan elkaphassam, ha szükség volna rá. Féltettem a lányt.

Katalin
Mikor a török lány leért, én következtem. Nyeltem egyet majd elindultam lefelé a kötélen. Vegig görcsösen kapaszkodtam , de ahogy lejjebb értem, egyre nehezebbnek éreztem a súlyomat. Már majdnem leértem, amikor valahogy megcsúszott a kezem és elengedtem a kötelet. Lefelé kezdtem zuhanni, nagyon megijedtem.

Otto:
Amikor megláttam Katalint zuhanni azonnal cselekedtem, a kötél alá álltam és kitártam a karomat, hogy elkapjam. Nem is volt semmi gond ezzel, sikerült elkapnom csak éppen a lendülettől felborultam és ő rám esett.
-Ugye nem ütötted meg magadat nagyon? - nyögtem fel.

Katalin
Lélekben már felkészültem a fájdalmas földetérésre, de szerencsére sokkal kevesebbel megúsztam mint amire számoítottam, ugyanis Otto elkapott, így tompította az esésemet. Ezzel csak az volt a baj, hogy mindketten elborultunk és én ráestem.
-Nem, én jól vagyok ... -válaszoltam miközben gyorsan lemásztam a fiúról - Ugye neked sem esett semmi bajod? - kérdeztem aggódva.

Otto:
-Jól vagyok! - sóhajtottam és gyorsan fel is álltam és leporoltam magamat.

Katalin
Én is felálltam és miután egyszer gyorsan vègignéztem Otton, az erkély felé emeltem a tekintetem.

Christian
Nyeltem egy nagyot, és félénken Gergelyre pillantottam.
- Öhm...Akkor most... - motyogtam.

Gergely
Amikor a húgom elengedte a kötelet, egy pillanatra megállt bennem az ütő. Nagyon megijedtem, hogy baja esik, de Otto ott volt és elkapta. Megkönnyebbülten sóhajtottam amikor làttam hogy mindketten jól vannak, majd a mellettem álló fiúhoz fordultam.
-Igen, Christian, te vagy a következő! - mondtam neki.

Christian
Remegve megdörzsöltem a tarkómat.
- Iiiigen.....Ééés....Öhmm.... - dadogtam. - Mi lenne, ha előre mennél?

Gergely
-Akkor lentről a világért sem fogunk tudni leimádkozni innen. Na indulj! - mondtam kicsit szigorúbban, hátha így szót fogad és lemászik. Egyébként semmi bajom nem volt a fiúval, de most nem volt időnk szórakozni.

Christian
Behúztam a nyakam és a korláthoz lépkedtem. Lenéztem, és újra nagyot kellett nyelnem.
- Otto! - szóltam le remegő hangon.

Otto:
Felnéztem az erkélyre, amikor az öcsém kiáltott és kérdőn elfordítottam a fejemet.
-Igen?

Christian
- Engem is elkapsz, ha leesek? - kérdeztem félénken.

Otto:
-Hát persze! - vigyorodtam el, úgy hogy pont ne lássa.

Christian
A korláthoz léptem és megfogtam a kötél végét. Óvatosan átmásztam a falon, végig jó erősen kapaszkodva, aztán ott megálltam.
Hirtelen felfogtam, hogy semmi sincs alattam.
- Otto! - szóltam le újra vékony hangon.

Otto:
-Nincs semmi gond! Csak mássz tovább, le a kötélen, elég ha lecsúszol, csak kapaszkodj! - szóltam neki vissza fel.

Christian
Remegve bólintottam és összekuporodtam, majd szépen lassan ereszkedni kezdtem...

Sevda
Nem bírtam ki hogy ne mosolyogjam meg a fiú viselkedését, olyan kis esetlen volt, akár egy gyerek.

Christian
Nagyon lassan, óvatosan, minden porcikámban remegve ereszkedtem. A kötél felénél jártam, mikor úgy éreztem, a karom kezdi felmondani a szolgálatot. Sosem voltam erős vagy edzett, és ez a kötélen ereszkedés kicsit sok volt nekem. Kétségbeesetten nyöszörögtem, de Otto csak biztatott, hogy menjek tovább, úgyhogy így tettem.
Mikor földet értem majdnem összerogytam a megkönnyebbüléstől.

Sevda
Magamban jót mulattam a barna hajú fiún, de nem akartam gonosz lenni vele, így mikor leért, miután a szőke fiú vállon veregette, én is megdicsértem.
-Ügyes vagy, megcsináltad! - mosolyogtam rà miközben kedvesen megsimítottam a karját.

Christian
A lányra néztem, kicsit olyan "ezt te sem gondolod komolyan" tekintettel, de azért elmosolyodtam.

Gergely
Mikor Christian végre leért, én kezdtem el mászni. Viszonylag gyorsan leértem, az előttem lévő fiúnál biztosan gyorsabban.