Freedom city

Hidan
Hamar megtaláltam a jakuzzit - és kellemes meglepetésként volt társaságom is....
- Szia! - köszöntem vigyorogva a lánynak, aki a vízben ült.

Vicky
Éppen kinyomtam a labdából egy adag vizet amikor teljesen váratlanul a semmiből megjelent egy vadidegen srác.
-Szi...a - köszöntem neki meglepetten. Fogalmam sem volt róla ki lehet ez egyáltalán.

Hidan
Letettem a törölközőm és bemásztam a lány mellé.
- Idepasszolod a labdát? - kérdeztem vigyorogva a lányt.

Vicky
Odaadtam neki a lassztit.
-Egyébként pedig bocsi, de ki is vagy te?- kérdeztem mivel nem láttam jobb mgoldás arra hogy megtudjak róla valamit, bár éreztem hogy most erősen udvariatlan vagyok.

Hidan
Elvigyorodtam.
- Hidan. Edward unokatesója vagyok, most költöztem ide. - mosolyogtam a lányra, miközben feldobtam a labdát, hogy a másik kezemmel elkapjam.

Vicky
Na ez meglepett.
-Hát ... örülök, Hidan. Én Vicky vagyok - mutatkoztam be.

Hidan
Elmosolyodtam. Szóval már Vicky is megvan.
- Te is itt laksz, ugye? - kérdeztem csak úgy.

Vicky
-Igen. Jennifer párjának húga vagyok -válaszoltam.

Hidan
- És ő is itt lakik? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

Vicky
-Igen - feleltem- Csak most nincs itthon - tettem hozzá.

Hidan
- Még valaki, akit nem ismerek. - mondtam széles vigyorral. Na jó, ez nem volt nagy meglepetés, vagy ilyesmi. Elég nagy ez a ház, hogy akár még ennyien elférjenek benne.

Vicky
-Ne aggódj, biztosíthatlak róla hogy időben meg fogod ismerni - vigyorogtam vissza a fiúra. Na igen, kíváncsi voltam , hogy mit reagál majd Aeron a fiúra. Hiszen mégiscsak Eddie rokona.

Anton
Elgondolkodtam egy pillanatra.
- Hmm, mondd, még Green day fan vagy? Megtanultam tőlük egy új számot gyakorlás gyanánt - vontam vállat, érdeklődve várva válaszát - Akár azzal is kezdhetnénk, anyáék még úgy is sokáig elbeszélgetnek, szerintem.  Aaa Boulevard of Broken Dreams ismerős?

Peggy
-A fan szerintem erős túlzás. - ellenkeztem - De a Boulevard of Broken Dreams jó szám - tettem hozzá - Az jó lesz.

Anton
- Akkor úgy kérdezem, hogy valamennyire mééég szereted őket? - javítottam ki magam, majd vigyorogva bólintottam.
- Én is megszerettem a számot, miután végighallgattam - mondtam és a kezembe vettem a pengetőt. Elkezdtem gitározni, majd halkan énekelni. Azért csak halkan, hogy ne nyomjam el Peggy hangját, ha becsatlakozott.
- I walk a lonely road, the only one that I have ever known
Don't know where it goes, But it's home to me and I walk alone

I walk this empty street, On the Boulevard of broken dreams
Where the city sleeps, And I'm the only one and I walk alone...

Peggy
Az első pár sort csak hallgattam, a refrén előtt viszont már én is beszálltam, persze csak halkan.
-I walk alone, I walk alone.  I walk alone, I walk a ...


My shadow's the only one that walks beside me
My shallow heart's the only thing that's beating 
Sometimes I wish someone out there will find me 
Til then I walk alone ...

Anton
- Ah-Ah Ah-Ah Ah-Ah Ahhh-Ah
haaa-ah Ah-Ah Ah-Ah Ah-Ah

I'm walking down the line
That divides me somewhere in my mind
On the border line of the edge
And where I walk alone

Read between the lines
What's fucked up and everything's all right
Check my vital signs, to know I'm still alive
And I walk alone - énekeltem tovább. Ennek szerencsére nem voltak túl bonyolult akkordjai, így viszonylag könnyen tudtam játszani. Időnként pillantottam csak a húrokra, nagyrészt őt figyeltem. Egy pillanatra... újra olyan volt, mint akkor, bár most sem ugrottak be egész képek. Csupán sejtéseim vannak, mik történhettek akkor, na meg foszlányok.

Peggy
Végigénekeltük a számot. Közben leginkább a térdeimet bámultam, csak néha néztem fel a fiúra , akkor is a kezeit néztem ahogy a gitáron játszik.

Anton
Hamarosan végigpörgött a dal. Ahogy az egy lassabb számhoz méltó, lassan is játszottuk le. Miután befejeztük, széles mosollyal tekintetem rá.
- Hú, ez jó volt! Még formában vagy - feleltem elismerően.

Peggy
-Hát ...volt már jobb is. - vontam vállat - Kicsit mély nekem ez a dal - mondtam, már majdhogynem mentegetőzve.

Hidan
Mosolyogva felvontam az egyik szemöldököm, de nem kérdeztem rá, mitől vigyorog így a lány.
- És te mióta laksz itt? - kérdeztem a lányt, csak hogy társalogjak.

Vicky
-Januárban költöztem ide. De Freedomba sem sokkal régebben jöttem. - válaszoltam készségesen. -És te? Hogy-hogy ide jöttél? - kérdeztem most én.

Hidan
Csak vállat vontam.
- Itt közelebb vagyok a gimihez. - válaszoltam.

Vicky
Elég átlátszó volt a válasza, nem is hittem el, de faggatózni sem akartam, ezért inkább ráhagytam.

Anton
Halkan felnevettem.
- Ahhoz képest hogy mély, te szépen megoldottad ezt a kis "problémát" - vigyorogtam tovább - Mi legyen a következő szám?

Peggy
-Öhm .... Tudsz valamit mondjuk Avril Lavigne-től? - kérdeztem.

Anton
- Girlfriend, Smile, Here's to never Growing up... Majdnem az összes számát tudom, néhány kivétellel - válaszoltam. Na igen, én is azok közé tartozom, akik imádják azt a nőt.

Peggy
-A Smile jó lesz! - vágtam rá elmosolyodva.

Anton
- No, akkor mehet a party - jelentem ki vidáman és játszani kezdem. Ez a szám nagyon a szívemhez nőtt, bár találkoztam olyanokkal is, akik nem bírják már csak az énekest sem. Öröm volt velük, mit ne mondjak! Néha könnyebb ócsárolni azt amit nem ismerünk ahelyett, hogy időt szánnánk a megismerésére.

Peggy
Az elején kicsit bátortalanul kezdtem énekelni, de aztán belejöttem. Mondjuk végig halk maradtam, nem mertem hangosabban énekelni.

Anton
Szép, szép, elismerem hogy remekül énekel, de valami nem jó. Miért ilyen halk? Ezúttal nem énekeltem, hagyni szerettem volna hogy bátran próbálkozzon. Az eleje mondjuk pont az ellentettje volt, de aztán összeszedte magát és sikerült.
A három perces szám hamar végigfutott, mihelyt végzett, kis ideig csendben maradtam hogy rendesen meg tudjam fogalmazni a problémát.
- Ügyes vagy! - dicsértem vidáman csillogó tekintettel - Viszont észrevettem, hogy picit halkabb vagy. Miért nem ereszted ki igazán a hangodat? - kérdeztem óvatosan.

Peggy
Vállat vontam és lesütöttem a szemem.
-Hát...csak nem merem. Rég énekeltem mások előtt - válaszoltam halkan.

Anton
- Oh, így világos - bólintok - Szerintem ha megint elkezdesz mások előtt énekelni, jobban is megy majd. Picit bátrabbnak kell lenned, hogy meghalljanak és felnézzenek rád - magyaráztam.

Peggy
-De én nem akarom hogy úgymond "felnézzenek rám" . Csak magamnak énekelgetek meg hülyeségből a barátaimmal. - magyaráztam kicsit félénken.

Anton
- Értem - bólintottam - No és élvezed? - kérdeztem kíváncsian.

Peggy
-Persze! Szeretek énekelni - mosolyodtam el.

Anton
A gitáromat kezdtem el fixírozni.
- Én is szeretek - értettem egyet - Szerintem jó dolog. Gyakran éneklek  suli után haza felé jövet, de volt olyan szerencsém - vagy épp balszerencsém -, hogy felléphettem egy-két iskolai műsoron.

Peggy
-Én is felléptem párszor még a régi sulimban. A kórussal - mondtam, a fiút nézve.

Anton
- És kórusban milyen? Úgy még soha nem próbáltam - néztem őt kíváncsi tekintettel.

Peggy
-Szerintem sokkal jobb mint szólóban. Vagyis gondolom .... én még egyedül nem léptem fel. De az biztos, hogy kórusban nem számítasz annyira, mert nem az egyént nézik. - válaszoltam.

Anton
- Nem, valóban. Szerintem ott inkább az összképet, hogy együtt mennyire jók az emberek  - letettem pár percre magam mellé a gitárt, miközben beszéltem.

Hidan
- Te is a gimibe jársz, ugye? - kérdeztem egy rövid szünet után fél szemöldökömet felvonva. Csinos lány volt...

Vicky
Bólintottam.
-Igen. Kilencedikbe - válaszoltam.

/bár szerintem ott nincs kilencedik xD /

/nem tudom xD ott első második stb. van, nem?/

Hidan
Mosolyogva bólintottam.
- És hogy tetszik a suli? - kérdeztem.

/lehet ....csak nem tudom hogyan írtuk eddig/

Vicky
Vállat vontam.
-Olyan mint a többi suli. Különösebben nem tud tetszeni - feleltem.

Hidan
Felvontam a szemöldököm és félmosolyra húztam a szám.
- Mi nem tetszik benne? - kérdeztem.

Vicky
-Az, hogy iskolának hívják- vigyorodtam el.

Hidan
Elvigyorodtam.
- Na és a társaság? - kérdeztem. Én csak amiatt szerettem suliba járni annak idején, de legalább az mindig jó volt.

Vicky
-Vannak jófej emberek- mondtam - De úgy igazán nem vagyok jóban senkivel.

Hidan
Felvontam a szemöldököm.
- Te? - vigyorogtam. - Azt hittem, a csinos lányok mindig találnak maguknak társaságot.