Freedom city

Vicky
-Ez most bók akart lenni? - kérdeztem vigyorogva.

Bella
[...]
Két nap. Két nap telt el mióta kórházba kerültem. Ennyi idő kellett hogy kiderüljön a gyógyszereket elkeverték. Egy ilyen apró hiba mennyi bajt okozott. Miután kiengettek fogtam egy takszit és haza mentem. Szándékosan nem szóltam Rossnak hogy meglepjem. Leendő anyósom nagyon meglepődött de örült nekem. Ebédet akartam nekik készíteni de el lettem küldve. Ezért Brandonnal bementem a hálóba és ledőltem a kicsi mellé. Nem sokkal később elaludtam.

Ross
[...]
Két nap után kicsit rosszul éreztem magam. Hiányzott Bella, hogy nincs mellettem. Azzal ütöttem el a nap nagy részét, hogy takarítottam, megcsináltam néhány ház körüli munkát, majd bevásároltam. Mindezt úgy, hogy korán keltem, így elég korán, késő délelőtt végeztem is.

Bella
Nem tudtam hol van Ross ezért ahogy vártam rá a kicsivel elaludtam. Nagyon hiányzott a párom és nem tudtam hol lehet. Kicsit aggódtam de tudtam hogy tud vigyázni magára. De attól még nagyon hiányzott. Szerettem volna már vele lenni.

Ross
Anya a konyhában serénykedett. Lepakoltam a szatyrokat, majd kedvesen üdvözöltem, mire mosolyogva felém fordult és megemlítette, hogy vár egy meglepetés a szobámban. Nagyot pislogva néztem rá, ezután kíváncsian odarobogtam, hogy aztán kinyissam az ajtót. Amikor megpillantottam Bellat az ágyon Brandonnal, kis híján elájultam. Anya támogatott a hátam mögött állva - miután velem jött -, jó magam pedig az ajtófélfába kapaszkodtam.

Bella
Hirtelen nem tudtam hol vagyok. Azt hittem csak álmodom mikor kinyílt az ajtó. Mivel pont háttal feküdtem az ajtónak, ezért kiscsit hátra kellett fordulnom. Nagyon meglepődtem mikor megpillantottam Rosst az ajtófélfába kapaszkodva. A kicsit betakartam majd óvatosan fölkeltem majd sietve oda mentem hozzá hogy átöleljem.
-Hiányoztál.-suttogtam neki.

Ross
Megkönnyebbültem sóhajtottam, amikor rájöttem, hogy tényleg őt látom. Szorosan viszonoztam ölelését.
- Te is nekem! - zártam karjaimba, egy puszi nyomva a fejére - Hogy vagy? Azóta minden rendben? - kérdeztem halkan.

Bella
Boldog voltam hogy a karjaiban lehettem.
-Csak elkeverték az egyik gyógyszerem és ez okozta a bajt. -Mondtam és közben Ross édesanyára néztem. Tudtam hogy el kell mondanom neki az igazat. Joga van tudni hogy a fia egy bűnözőt akart feleségül venni. De most még Rossal akartam lenni. Borzalmas volt ez a két nap nélküle.

Ross
- Így világos. Szerintem jobban is figyelhettek volna! -csóváltam meg a fejem, ezután hátrapillantottam. Anya odébb állt, hogy tovább folytassa a sürgést-forgást. Reggelit készített apunak és magának.
- Elmondod nekik végül? Ma este mennek haza -suttogtam a füléhez hajolva.

Bella
Ross mellkasába fúrtam az ajcomat ahogy suttog.
-Joguk van megtudni. Hogy egy bűnöző vagyok. Mert még mindíg annak tartanak egy páran.-mondtam halkan.

Ross
- Igaz, hogy joguk van hozzá, viszont azt jobb, ha tudod, hogy számomra már sosem leszel az, még úgy sem, hogy akkor menekülés közben majdnem megöltél egy jeges édességgel - jegyeztem meg halkan, majd felnevettem.

Bella
-Köszönöm édmdsem.-mondtam halkan majd az ágyhoz húztam. Úgy helyezkedtem hogy Brandon közöttünk legyen. Majd ledőltem melléjük. Közben Ross kezét fogtam. Jó volt újra velük lenni.
-Olyan jó újra veletek lenni. Nagyon rossz volt nélkületek.-mondtam halkan.

Ross
Hosszas nyújtózkodásba kezdtem, majd oldalra fordulva erősen megszorítottam Bella kezét.
- El tudom képzelni. Már csak azért sem szeretem a kórházakat, mert ott nyomasztó, de itthon, vagy máshol meg pont ellenkezőleg.

Bella
-Nagyon szeretlek. Remélem azért minden rendben ment még nem voltam itthon?-kérdeztem halkan Rosst figyelve.

Egy korábbi szálunk folytatása....

Lewis
Tavasz volt. Nem tudtam mit csinálhatnék, ezért a nap nagy részét azzal ütöttem el, hogy a városban bóklásztam.

Laura:
Én pedig éppen a suliból tartottam hazafelé, amikor megláttam Lewis-t. Kissé lelombozott hangulatban voltam, ennek ellenére azonnal felderült az arcom, ahogy őt észrevettem. Már távolabbról odaintettem neki.

Lewis
Mikor észrevettem, vigyorogva visszaintettem és odagurultam hozzá.
- Sziaaaa! - köszöntem vidáman, felpillantva rá.

Laura:
-Szia -mosolyodtam el szélesen, és amint odaért hozzám lehajoltam, hogy megölelgessem őt. Ez nálam bevett szokás volt, mióta újra egy családot alkottunk. -Hát te?

Lewis
Viszonoztam a kellemes gesztust, majd rámosolyogtam.
- Csak épp erre jártam! - vontam vállat - Deee ugyanezt kérdezhetném tőled is.

Laura:
-Hamar végeztem a suliban. Csak öt óránk volt -magyaráztam. -Hála a jó égnek...

/Lauu, basszus, sírok a röhögéstől a képeden x"DDDDDD/

(jajj, a végén még zavarba gyüvök:*** jobb, ha tudjátok kivel van dolgotok:$$xdd)

Graceful írta:Anton
- Nem, valóban. Szerintem ott inkább az összképet, hogy együtt mennyire jók az emberek  - letettem pár percre magam mellé a gitárt, miközben beszéltem.

Peggy
-Igen, valahogy úgy- bólintottam - De igazából ez egy rockbandánál is így van. Hiába jó a gitáros vagy a dobos ha a billentyűs vagy az énekes nem .... - tettem hozzá. Közben kezdtem úgy érezni hogy ezt a témát már bőven kiveséztük és csak ugyanazt ismételgetjük .

Aeron:
A szokásosnál jóval korábban végeztem, szóval kivételesen hamarabb is értem haza. Haza... ezt mondtam volna? Nem is hangzik rosszul.
Beléptem a bejárati ajtón és az előszobában lerúgtam a cipőimet.

Jennifer
A kutyussal az ölemben ültem fent a szobámban és néztem a tv-t azóta is. Ronnie fejét simogattam , aki néha megunta és elkapta a kezem hogy alaposan lenyalogassa.

Aeron:
Miután odalent nem futottam össze senkivel, inkább felszaladtam az emeletre és bedugtam a fejem a hálószobánk ajtaján.
-Szia... sztok.

Jennifer
Amikor nyílt az ajtó, arra fordítottam a fejem. Meglepetten , de elmosooyodva néztem Aeronra.
-Szia! Hogy-hogy ilyen korán hazaértél?

Aeron:
-Korábban elengedtek -léptem beljebb. Nyomtam egy puszit a fejére és az arcára is, aztán leültem mellé. -Veletek mi újság?

Castiel
Freedom City parkját vettem célba ma. Úgy döntöttem, délelőtt a barátaimmal focizom. Így is tettem. 8-kor találkoztunk a bejárat előtt, ezután kerestünk egy nagy füves területet, és nekikezdtünk a játéknak. Hatan voltunk, így a csapatok pont 3-3 főre tudtak kijönni. Mindannyian beleadtunk apai-anyait, és végül levertek minket.
Délután pedig ismét játszottunk, de akkor ismét kikapott a csapatom. Egykedvűen ültem le az egyik padra egy nagy üveg víz társaságában. Mivel nem laktam messze a helytől, haza tudtam ugrani, hogy vegyek egy zuhanyt, majd tiszta ruhában térjek vissza. Ezúttal ugyanis nem terveztem mára újabb menetet, csak pihenést. A haverok viszont még ott voltak, és hamarosan követtek, csakhogy beszélgetni tudjunk.

Bridget:
Csak a szokásos kis délutáni kocogásomra indultam. Na jó, ma nem voltam formában. Őszintén szólva csak sétáltam, de még azt sem tempósan, hanem totál ráérősen. Mindegy, egyszer belefér.
Ahogy a parkhoz értem kiszúrtam Castiel-t pár másik sráccal. Őket nem nagyon ismertem, maximum látásból, de köszönőviszonyban azért nem voltam velük. Mindegy, azért amikor észrevettek odaintettem a társaságnak.

Jennifer
-Hát ... elég mozgalmasan telik a nap - feleltem felsóhajtva, és közben már nem mosolyogtam. Mindent el kellett mondanom neki,és éreztem mennyire nehéz is lesz ez. Mondjuk először Hidanról akartam beszámolni neki, de fogalmam sem volt hogy fog rá reagálni. Csak azt sejtettem hogy nem túl pozitívan.

Aeron:
Lazán átkaroltam a vállát. Nekem aztán nem volt semmiféle rossz előérzetem.
-Na és mik a fejlemények? -kérdeztem.

Jennifer
Kicsit elgondolkodtam, hogyan is hozhatnám kíméletesen tudtára a dolgokat ...
-Úgy tűnik, ezentúl eggyel többen leszünk a házban - böktem ki végül

Aeron:
Összeráncoltam a homlokom.
-Igen?

Castiel
Mikor a lány odaintett nekünk, karba tett kézzel ültem tovább a padon, és némán biccentettem felé. Nem sokkal ezután a fiúkhoz fordultam, majd odarohantam hozzá.

Bridget:
-Szia -köszöntem neki halványan elmosolyodva. Közben összébb húztam magamon a dzsekimet, már kezdett hűvös lenni.

Castiel
- Helló, mi újság? - kérdeztem vigyorogva.

Bridget:
-Csak a szokásos. Esti kocogás -vontam meg a vállam. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg kívülről se tűnhet éppen úgy, hogy kocognék.

Castiel
- Tényleg? Nekem sétának tűnt - feleltem halkan - Én nemrég játszottam a fiúkkal, most meeeg pihenek. És nemrég rád is gondoltam...

Bridget:
Ezen a kijelentésen azért egy kicsit meglepődtem.
-Tényleg? Mit tettem?

Castiel
- Egyszerűen csak eszembe jutottál - vakartam a tarkóm - Egyébként meddig szándékozol idekint maradni?

Bridget:
-Még egy darabig biztos -vontam meg a vállam. Na igen, alapból legalább egy jó órát szoktam kocogni. Hadd higgyék csak a szüleim azt, hogy ma is futok. -És te?

Castiel
- Detto - bólintottam - Még itt maradok egy jó ideig. Mondjuk estig.... - vigyorodtam el.

Bridget:
-Fociztok, vagy mi? -böktem a fejemmel a többi srác felé.

Castiel
- Már nem! Nemrég játszottunk, viszont kifáradtam - sóhajtottam fel.

Bridget:
-Akkor csendes pihenőt tartotok? -mosolyodtam el halványan.

Castiel
- Csendes pihenő? - ráncoltam össze homlokom - Mondhatjuk úgy is - vigyorogtam rá.

Bridget:
-Akkor most biztos megzavartam "csendes" köreiteket -nevettem fel.