Freedom city

Ross:
- Hááát... - néztem rá, majd apura.
- Befestette kékre Teresát. Együtt csináltunk egy festékágyút ami rosszkor sült el rossz időben - sóhajtott fel. Anyu már csak jót nevet az egészen, de régen szépen kiosztott érte. Jogos, senkinek sem kellemes, amikor egy hatalmas festékgolyó repül az arcába, az új ruhájára, meg úgy mindenére, amit csak visel...

Bella
-Akkor jól oda kell majd figyelnem, mit szerzel be a gyereknek. -Mosolyogtam Ross-ra. -Én gyerekként inkább a versenypályán lógtam, és figyeltem a kocsikat. Ott tanítottak meg szerelni és vezetni is.-mondtam mosolyogva. Ez sose tetszett a családomnak de nem tudott érdekelni. Ezért akartak elküldeni a szüleim Görögországba a nagyszüleimhez hogy megneveljenek és a ''családi válalkozást'' folytassam. Csak hát ugye megszöktem.

Ross:
- Az sem rossz dolog! - vigyorodott el újra apa.
- Szerintem sem, nagyon profi szerelő amúgy! - öleltem magamhoz, majd megpusziltam a feje búbját.

Bella
Kicsit elpirultam mikor megint engem dicsért.
-Ne... Nem vagyok olyan jó. -Mondtam zavartan. Nem szerettem ha én vagyok a középpontban, mert mindíg zavarba jövök.

Ross:
Láttam, hogy mindkét szülőm elmosolyodott. Boldogan mosolyogtam vissza rájuk.
- Pedig igazán nincs miért zavarban lenned! - simított végig anyu a lány karján, majd elhúzta kezét.

Bella
Halványan elmosolyodtam, mikor Teresa próbálta oldani zavarom.
-Valójában még nem találkoztam, Ross-al nem igazán jártam emberek közé. Csak akkor beszéltem másokkal ha muszály volt. De mióta vele vagyok sokminden megváltozott.-mondtam mosolyogva.

Ross:
- Igazán? - kérdezte anyum. Látszott, hogy meglepettség tükröződik arcán. Szorosan magamhoz öleltem fél karommal és megpusziltam az arcát.

Bella
-Igen. Sokáig nem bíztam senkiben de ő ezt is elérte nálam hogy megbízzak benne. Igaz eleinte egyikünk se akarta bevallani hogy több van köztünk mint barátság.-mondtam mosolyogva.

Jennifer
Eltelt pár hóna, már jócskán benne voltunk az áprilisban. Az elmúlt időszak izgalommal telt, számomra föleg a rendszeres nőgyógyászati vizsgálatok és a pici növekedése miatt. Szerencsére minden rendben volt a babával, az orvosok azt mondták szépen fejlődik és teljesen egészséges, aminek persze nagyon örültem. Ahogy a kicsi nőtt, úgy gömböjödött a hasam is, mostanra egész szép kis pocakom lett.
Majdnem egy hónapja volt, hogy elmentünk megcsináltatni az apasági tesztet, azóta feszülten vártuk az eredményeket és csak reménykedni tudtam benne hogy nem lesz baj.
Most éppen a hálószobában voltam, éppen öltöztem. Jó sokáig aludtam, ahogy mostanában szoktam , azt sem vette észre amikor Aeron hajnalban felkelt mellőlem. Ahogy kikeltem az ágyból, a szekrényemhez léptem és elővettem egy bő pólót meg egy kényelmes nadrágot , azokat vettem fel. Ezután átmentem a fürdőbe ahol megfésülködtem és teljesen rendbe szedtem magam. Csak ezt követően indultam el a lefelé vezető lépcső felé hogy a konyhába menjek.

Ross:
- De végül sikerült, ahogy elnézem. Nos, jó, hogy happy end lett a vége. - vigyorgott ránk apa. Viszonoztam, ezután összenéztem Bellaval.

Bella
Halványan elmosolyodtam, majd Ross-ra néztem.
-Igen és mind ezt neked köszönhetem. -Mondtam ahogy kedvesem szemébe néztem. Nagyon boldog voltam, mellette és nem tudtam hogy fejezzem ki neki. Ezért próbáltam mindíg a kedvébe járni. Szerettem volna mindent megadni neki és a kicsinek.

Ross:
Kedvesen megcsókoltam őt.
- Szeretlek - mondtam szemeibe nézve. Nagyon boldognak éreztem magam mellette, tudtam, hogy mindent megadna a boldogságunkért és ezért nagyon tiszteltem. Odaadó, és biztosan Brandon is az lesz majd.

Bella
Boldogan viszonoztam a csókot, de kicsit elpirultam hogy a leendő anyósom és apósom előtt csókol meg.
-Én is szeretlek.-válaszoltam, és kicsit lesütöttem a szemem, mert zavarban éreztem magam.

Ross:
Mosolyogva szemeztem vele, majd szüleimre néztem. Sajnálom, ha zavarba hoztam, nem az volt a célom, hogy minél sűrűbben zavarba ejtsem. Egyszerűen azt szerettem volna kifejezni, mennyire szeretem.

Bella
-Esetleg kérnek valamit inni?-kérdeztem szüleire nézve. Próbálom visszanyerni eredeti színem mert akaratlanul is sikereszen zavarba hozott.

Teresa:
- Nem, köszönöm és azt hiszem, mi folytatjuk a pakolást és megyünk aludni - álltam fel.
- Drágám, az már kész! Mindent bevittem oda, ahová Ross mutatta, csak az alvás része van hátra - kacagott fel halkan édes férjem. Mosolyogva csaptam a homlokomra, majd a fiatal jegyesek felé néztem.
- Nos, jó éjszakát, téged meg örülök, hogy megismerhettelek - mondtam vidáman.

Bella
Mosolyogtam azon hogy mennyire jól megértik egymást.
-Én is nagyon örülök hogy megismerhettem önöket. És jó éjszakát.-mondam mosolyogva, és Ross-ra néztem. -Jobb ha mi is megyünk aludni. Remélem Brandon ma azért több időt hagy nekünk.-mondtam mosolyogva.

Ross:
- Én is - bólintottam, majd jó éjt kívántam anyuéknak és a hálóba siettem, vele együtt.

Bella
Miután elköszöntünk a szüleitől, a hálóba sietett velem. Mikor beértünk becsukta az ajtót.
-Mi ez a nagy sietség?-kérdeztem hallkan tőle mert furcsáltam a dolgot.

Ross:
- Én ugyan nem siettem sehova! - pillantottam rá. Miért is siettem volna? Nem volt rá semmilyen okom sem, hogy megtegyem.

Bella
-Aham. Csak majd le tépted a kezem. -Mosolyogtam rá ahogy letettem a baba figyelőt az éjeli szekrényre majd elkezdtem átöltözni.

Ross:
- Oh, bocsi - kértem tőle elnézést, majd magam is átöltöztem.

Bella
-Nincs baj. Csak feltűnően menekültél.-mosolyogtam rá.

Ross:
Zavart nevetéssel néztem rá.
- Háát... előfordul - mondtam halkan, közelebb lépve hozzá.

Bella
Miután átöltözök odalépek hozzá.
-Édesem mi a baj? -Kérdeztem ahogy megfogom a kezét.

Ross:
- Semmi, csak kicsit hirtelen ért a felbukkanások. Tudod, egyszer alaposan összevesztem velük, azóta csak ritkán beszélgettem velük még telefonon keresztül is. Most pedig itt vannak, jól elbeszélgettünk és ez szokatlan nekem - hajtottam le fejem egy keserű sóhaj kíséretében.
- Hogy mi volt a vita tárgya, arra nem emlékszem, mert régen volt, de arra igen, hogy nagy sebet ejtettem vele a szüleim szívén és voltaképp ők hajtottak el. Ezért élek itt, Freedomban.

Edward:
Még mindig a pult előtt ültem és a papírt szuggeráltam, amit lassan már meggyűrtem. Furcsa gondolataimat Jennifer megjelenése se szüntette meg. Fel sem néztem rá csak elmerengtem a jövőt illetően.

Bella
-Jajj, édesem.-mondtam hallkan és átöleltem.-Nagyon sajnálom. De itt a lehetőség hogy minden a helyére kerüljön.-mondtam hallkan.

Jennifer
Ahogy leértem a konyhába, az első amit megpillantottam, Eddie volt a pult előtt ülve. Kicsit ijedten léptem oda hozzá.
-Edward! Történt valami? - kérdwztem aggódva. Aztán megláttam a kezében a papírt...

Edward
Végül felnéztem rá, elmosolyodtam, aztán újra elkomorodtam.
-Sírjak, vagy nevessek? - álltam felé és átnyújtottam neki a papírt.

Ross:
- Igazad van - bólintottam, ahogy viszonoztam ölelését.
- Itt az esély rá, még két napig lesznek itt a szülők - mondtam halkan, a nyakába borulva.

Bella
-Remélem sikerül helyre hoznod a dolgokat. Én melletted vagyok mindendben. -Mondtam hallkan.

Jennifer
Gyorsan átfutottam a sorokat, majd megragadt a tekintetem az utolsó soron. Amikor felfogtam, a szám elé kaptam a kezem.
-Nem...nem tudom - feleltem végül Eddienek , a fejemet rázva.

Edward:
-Aeron mit mond majd? - futott át az agyamon a gondolat, amit persze azonnal hangosan is kimondtam. És Vicky?

Ross:
- Köszönöm, örülök, hogy egy ilyen rendes nő lehet a párom. A szüleimnek igaza van - mosolyodtam el, a szemeibe nézve.
- Nagyon szeretnek téged is, okvetlen volt a félelmed. Remélem már nem aggódsz annyira.

Bella
-Én meg annak örülök hogy veled lehetek.-mondtam mosolyogva, majd nagyot sóhajtva lehajtottam a fejem. -De hazudtam nekik. Nem mondtam el nekik hogy valójában, hogy és milyen körülmények között találkoztunk. Nem tudják hogy tolvajlásból éltem.-mondtam.

Jennifer
-Nem tudom. De jóra nem számíthatunk - ráztam a fejem.

Ross:
- Ügyes voltál nagyon! - dicsértem, majd lágyan megcsókoltam. Büszke voltam rá, amiért ilyen jól helyt állt.

Edward:
-De ő nem nőhet fel ebben... a gyűlölködésben! - minden egyes szót a fogaim közt préseltem ki.

Bella
-De hisz hazudtam nekik.-mondtam hallkan.

Jennifer
Bólintottam.
-Igazad van. De....nem tudom mit tegyek - mondtam kétségbeesetten miközben lerogytam egy székre.

Ross:
- Emiatt ne emészd magad. Csak azért tetted, mert az ösztönöd ezt súgta - öleltem szorosabban magamhoz. Néha a szükség megkívánja, hogy olyat tegyünk, amiről tudjuk, hogy nem helyes, mégis tisztában vagyunk vele, hogy ezzel a kis lépéssel rendbe tehetjük a dolgokat, vagy csak jó irányba terelhetjük annak kimenetelét.

Bella
-Ha te nem lennél, nem tudom mit tennék. -Mondtam ahogy viszoeoztam ölelését.- Nélküled nem bírnék élni. Nagyon szeretlek. -Mondtam hallkan. -De jobb ha lefekszünk.-tettem hozzá.

Ross:
- Én is pont így vagyok veled kapcsolatban. Már a részemmé váltál, akkor, mikor az arcomba nymtad azt a három gombóc jeges nyalánkságot. Jót nevetek azon, ami történt, a jelentől meg mindig átmelegszik a szívem, mert tudom, hogy mindig, amikor felébredek reggel, ti itt vagytok nekem, és most már a szüleim is -mondtam.

Bella
-Úgy látom ez egy erős emlék számodra. Mondjuk akkor találkoztunk először. -Mosolyogtam rá. -De jobb ha alszunk. Mindjárt reggel lesz. -Tettem hozzá mosolyogva.

Ross:
- Igen, eléggé belevésődött a fejembe - kacagtam fel, majd átöleltem a derekát és háttal nekifutottam az ágynak. Együtt érkeztünk a puha, vékonyka takaróra.

Bella
-Hékás összeszakad az ágy!-próbáltam csendes lenni, de nagyon nehéz volt, mert velem együtt ugrot az ágyba. Majd finoman megcsókoltam. - Nagyon szeretlek. És tudom hogy melleted vagyok a legjobb helyen.-mondtam hallkan.

Ross:
- Inkább beszakad, de beszakadni nem fog - vigyorodtam el, majd viszonoztam csókját.
- Én is szeretlek - csúsztam feljebb vele együtt éés betakartam.

Bella
Jó volt ahogy rajta fekve betakart. Fejemet mellkasára hajtottam és szívverését hallgattam.
-Nem vagyok nehéz?-kérdeztem de nem emeltem fel a fejem.

Ross:
- Nem, egyáltalán és jó, hogy ilyen közel vagy hozzám - szorítottam magamhoz finoman.