Vámpírok bálja

Victor
Mosolyogva biccentettem, majd bekopogtam a szobába.

Ayren:
Hamarosan kopogásra lettem figyelmes.
- Nyitva van! - szóltam ki hangosan, majd odaléptem az íróasztalom mögötti bőrszékhez és leültem.

Victor
Mikor a nő kiszólt, benyitottam a szobába.
Ayren Ericson egy íróasztal mögött ült.
- Jó napot. - üdvözöltem udvarias biccentéssel. - Victor Crawford vagyok.

Ayren:
- Jó napot önnek is - mondtam üdvözlés gyanánt, hátradőlve a székben. Fekete volt és nagy, legalább is a háttámlája biztosan. Vicces lehetett a látvány, ugyanis az így nagyobb volt, mint én, s ahogy nekivetettem a hátam, majdnem eltűntem benne.
- Szóval maga az újonc - vigyorodtam el szélesen,megvillantva hófehér fogaimat - Nemrég szólt az inas, hogy megérkezett, remélem zökkenő mentes volt az útja.

/Grace és Laguna:csatlakozhatok a társalgáshoz? /

[Felőlem igen...]

/szupi!  Laguna?  /

/nekem ok/

Laguna
- Igen. - biccentettem mosolyogva. - Jól utaztam, köszönöm.

Virginia
Amikor a fiú belépett az ajtón, én elhagytam a folyosót és lementem az eyik társalgóba hogy tényleg elkezdjek most már olvasni.

/akkor rohanoook!  /
Hilary
Csendben rótta a folyosókat majd valami hirtelen döntés miatt egy koromfekete ajtó felé vettem az irànyt. Az ajtó előtt megtorpantam és mosolyogva olvastam a nevet a táblán. Hamgokat hallottam kiszűrődni a zárt ajtók mögül ám én egy percig sem haoztam hanem gyorsan bekopogtam. Majd türelmetlenül vártam a válaszra az ajtó előtt.

Ayren:
- No és minek köszönhetem a kedves látogatást? - kérdeztem, majd hirtelen az ajtó felé fordítottam fejem. Ez meg, gondoltam magamban bosszúsan, ki lehet? Az arcomra is kiült, hogy nem örülök annak, bárki is az. Váratlan látogató... Igen, éreztem, hogy ma tényleg nem teljesedik be, amire a leginkább vágyom.
- Jöjjön be! - szóltam ki kicsit előredőlve.

Hilary
Csendesen kinyitottam az ajtót majd lassan beléptem. Visszazártam magam mögött az ajtót és csak azután voltam hajlandó a szoba lakosára nézni. Mikor megláttam Ayreen mérges képet hatalmas vigyor terült szét az arcomon.-Jöjjön be?-kérdeztem hatalmas nevetés kiséretében.-Mi a helyzet Ay?-kérdeztem mosolyogva.-És ki ez a kedves uriember?-mutattam gúnyosan vigyorogva a férfire mutatva.

Ayren:
Az a vigyor kicsit irritált, de különösebb megjegyzést nem tettem rá, mivel a belépő illető nem egy idegen arc volt a sok közül, hanem egy jó barát; Hilary.
- Sziaaa! - mosolyodtam el, ahogy ráemeltem tekintetem - Mint látod, vendégünk van! - komorodtam el, miközben felálltam.
-Az urat Victor Crawfordnak hívják, ő a kiadó szoba új lakója.

Victor
Udvariasan biccentettem a nőnek, aki az imént érkezett.

Hilary
-Á! Remek.-mondtam gyorsan komoly arcra vágva.-Üdv Mr. Crawford!-mondtam kezet nyújtva az úrnak. -Minek köszönhetjük a megjelenését!-mondtam kissé talán túl gúnyosan mosolyogva, de nem nagyon érdekelt!-Remélem nem valami ontos tárgyalást zavartam meg mondtam nevetve félig Ayreen felé fordulva.

Victor
- Épp csak beköszöntem Miss Ericsonhoz, mint új házigazdámhoz. - feleltem kifogástalan, udvarian mosollyal.

Ayren:
- Hilary! - pillantottam rá szikrákat szóró pillantásokkal. Nem tetszett a gúnyos hangnem, amivel az új lakóhoz beszélt. Az tény hogy én is az vagyok, de nem ilyenkor, kivéve most vele szemben.
- Abbahagyhatnád végre! - mondtam kissé indulatosan, majd folytattam - Tudod, ha most itt lenne egy zsiráf és látná ahogy viselkedsz, előbb kötne csomót a nyakára, minthogy tovább kövesse az eseményeket.

Hilary
Ayreen hasonlatára hangos nevetésben törtem ki.-Te sosem változol.-mondtam még mindig nevetve, majd lassan az új lakóhoz fordultem. Gyorsan udvarias mosolyt erőltettem az arcomra-Akkor hát reméljük jól érzi majd magát nélunk Mr.Crawford. Az én nevem Hilary Lovard. Ayreen jó barátnőm. Igaz?-kacsintottam a lányra, majd kezetnyújtottam Victor Crawfordnak.-Érezze otthon magát!

[Arra figyelj csak, hogy Ayren nevében nincs dupla "e" betű. Ne duplázz ott, ahol nem kéne. =)]

Ayren:
Félig-meddig örültem a nevetésnek, ugyanakkor kicsit bosszantott is, remélem azért sikerült megértetnem vele, amit meg szerettem volna. Felálltam helyemről és nyújtóztam egy nagyot, miközben Hilary felé néztem.
- Tudtommal igen - válaszoltam szűkszavúan, majd a férfire néztem.
- Meddig óhajt itt maradni, tudja már?

Victor
- Egy-két hónapig, ha lehetséges. - mondtam udvariasan. - De semmiképp nem szeretnék kényelmetlenkedni.

Ayren:
- Ha az örökkévalóságig maradna, sem zavarna senkit - tekintetem az övéibe mélyesztettem. Most semmit mondó volt, legtöbbször meg lenéző, szúrós, ami miatt a legtöbben menekülnek is előlem és nem titok hogy jó okkal. Elég kibírhatatlan tudok lenni, csak azért viselkedtem jelen helyzetben normális nőként, mert Hilary, mint jó barát, a közelemben volt, a férfi meg új, nem akartam esetlegesen elijeszteni azt, aki csak ma tette be a lábát ebbe az épületbe.

/Bocsi Grace,  nem figyeltem. ))/
Hilary
Kicsit kezdett bosszantani az úr túl udvarias mosolya de igyekeztem leplezni néhol kisebb nagyobb sikerekkel.-Annyira csak nem lesz vészes-gonoltam magamban.
-És hogy tetszik eddig szerény hajlékunk?-kérdeztem a kialakult csendet megszüntetve. Valamiért kezdett nagyon zavarni pedig máskor órákig képes vagyok csendben mások szenvedését nézni. Szerettem a csendet, mert olyankor az ember olyan dolgokra is fefigyel amire máskor nem. Így szoktam vadászni is. Csendben. Lassan. Nyugodtan. Az áldozat nem is sejti hogy mindkárt vége és akkor jövök én... Én adom meg neki a méltó befejezést.

/Bocsi Grace,  nem figyeltem. ))/
Hilary
Kicsit kezdett bosszantani az úr túl udvarias mosolya de igyekeztem leplezni néhol kisebb nagyobb sikerekkel.-Annyira csak nem lesz vészes-gonoltam magamban.
-És hogy tetszik eddig szerény hajlékunk?-kérdeztem a kialakult csendet megszüntetve. Valamiért kezdett nagyon zavarni pedig máskor órákig képes vagyok csendben mások szenvedését nézni. Szerettem a csendet, mert olyankor az ember olyan dolgokra is fefigyel amire máskor nem. Így szoktam vadászni is. Csendben. Lassan. Nyugodtan. Az áldozat nem is sejti hogy mindkárt vége és akkor jövök én... Én adom meg neki a méltó befejezést.

Victor
- Még nem igazán volt alkalmam körbenézni. - mondtam a másik nő felé fordulva. - De amennyit láttam a kastélyból, az igen kellemesnek tűnt. - tettem hozzá visszafordulva Ayrenhez. Nagy levegőt vettem, egy kisebb szünetet tartva. - Viszont...Azt hiszem, még ki is kéne pakolnom, szóval ha nem bánják...Öröm volt megismerni önöket. - biccentettem. Minél előbb szabadulni akartam. Valahogy nagyon kényelmetlenül éreztem magam a két vámpír társaságában.

Ayren:
- Menjen csak! - legyintettem - Mi is örülünk, köszönjük, hogy.. befáradt ide! - vigyorogtam rá. Valahol éreztem, hogy kellemetlenül érzi magát az úr, legszívesebben itt tartottam volna még, de nem láttam értelmét és konkrét okom sem volt rá. Csak időpazarlás lenne, nem több, talán.. majd máskor.

Victor
Biccentettem még egyszer, majd az ajtóhoz mentem és kiléptem a folyosóra.
Mikor becsuktam magam mögött az ajtót, halkan felsóhajtottam. Nem egyszerű társaság...

Virginia
A társalgóban letelepedtem egy fotelba és kinyitottam a könyvet. Csak lapozgattam, a szemeimmel néhol átfutottam pár sort, és amikor olyan részhez értem ami érdekelt, azt a pàr oldalt tényleg elolvastam. Így elevenítettem fel újra a regény cselekményének részleteit az agyamban , miközben ismét rájöttem, menyire szeretem ezt a könyvet.

Hilary
Udavriasan biccentetten az úrnak amikor kiléooet az ajtón. Miután kilépett, gyorsan azjtóhoz szaladtam és vártam mikor megy e az ajtó elől.-Még itt van.-suttogtam Ayren felé, ám hamarosan meghallottam a távolodónlépteket.-Nos?-kérdeztem vigyorogva Ayren felé.

Hilary
Udavriasan biccentetten az úrnak amikor kiléooet az ajtón. Miután kilépett, gyorsan azjtóhoz szaladtam és vártam mikor megy e az ajtó elől.-Még itt van.-suttogtam Ayren felé, ám hamarosan meghallottam a távolodónlépteket.-Nos?-kérdeztem vigyorogva Ayren felé fordulva

Ayren:
- Szerintem felesleges volt a hallgatózásod. Annak a férfinek biztosan esze ágában sincs itt állni, biztosan már annak is örül, hogy kiszabadulhatott innen. Biztos vagyok benne, hogy nem bírta az itteni légkört, már pedig ha ezt nem tudja elviselni, akkor a többiekét is csak nehezen, mert az sem lesz barátságos - sóhajtottam fel, homlokomat nyomkodva. Kicsit sajgott.
- Most rajtad múlik, mit csináljunk, bármibe bele megyek, ami nem az újonccal kapcsolatos - feleltem mosolyogva.

Virginia
Gyorsabban végeztem a könyvvel mint hittem. Mikor a végére értem, még ültem pár percig a társalgóban majd felálltam és elindultam a könyvtàrba hogy visszavigyem a regényt as helyère.

Victor
Épp a folyosón mászkáltam, gondoltam, megkeresem a könyvtárat. Már kipakoltam a bőröndömet, és semmi jobb elfoglaltság nem jutott eszembe.

Virginia
A könyvtárban megkerestem a polcot ahonnan az előbb levettem a könyvet és vissza is raktam a helyére a kötetet. Ezután csak úgyx nézelődtem a könyvtárban, hátha találok még valamit amit kedvem szottyan elolvasni.

Victor
Mikor beléptem a könyvtárba, elmosolyodtam.
Virginiát pillantottam meg a polcok között.
- Nahát. - mosolyogtam a lányra, és odasétáltam hozzá. - Milyen kellemes meglepetés!

Virginia
Mikor meghallottam a fiú hangját, arra fordultam.
-Sikerült beszélnie Ayrennel? - kérdeztem mosolyogva.

Victor
Mosolyogva bólintottam.
- Igen. És köszönöm, hogy megmutatta, merre találom. - mondtam udvariasan.

Virginia
-Ugyan! Szívesen segítettem - mondtam kedvesen.

Graceful írta:Ayren:
- Szerintem felesleges volt a hallgatózásod. Annak a férfinek biztosan esze ágában sincs itt állni, biztosan már annak is örül, hogy kiszabadulhatott innen. Biztos vagyok benne, hogy nem bírta az itteni légkört, már pedig ha ezt nem tudja elviselni, akkor a többiekét is csak nehezen, mert az sem lesz barátságos - sóhajtottam fel, homlokomat nyomkodva. Kicsit sajgott.
- Most rajtad múlik, mit csináljunk, bármibe bele megyek, ami nem az újonccal kapcsolatos - feleltem mosolyogva.

-Talán igazad van.- vontam meg a vállam mosolyogva.-De talán nem.-kacsintottam a lányra és az arckifejezését látva hangis nevetésben törtem ki.
-Bármibe?-kérdeztem vissza miután abbahagytam a nevetést.-Hú de megfogod ezt még bánni.-vigyorogtam sejtelmesen.-Ebben az esetben!-mondtam és karon ragadtam Ayrent.-Kövess!-adtam ki az utasítást, majd elkezdtem magam után húzni. Gyorsan lerohantam a lécsőn, kiléptem az ajtón a kertbe, átrohantam a kavicsokkal kirakott úton majd ki a kapun.-Gyere Ay!-mondtam mosolyogva. Mikor odaért hozzàm a legragyogóbb mosolyomat vettem elő.-Azt mondtad bármibe belemész. Igaz?-nevettem-Ebben az esetben gyere ki velem a kapun és vadásszunk egy jót.-mosolyogtam.

Ayrem
Szúrós tekintettel válaszoltam a "talán igen-talán nem" dologra, majd nagyot sóhajtottam. Fél kezemmel beletúrtam sötétbarna hajamba, mely még most is szabadon volt. Nem szerettem összefogni, jobb szeretem, ha mikor kint vagyok, belekap a szél.
- Már előre félek mit terveltél ki - őt ismerve bármire képes, még az abszolút hülyeségre is. Egyszer a jóvoltából majdnem kigyulladt a konyha.
- Hé, mit csinálsz?! - hördültem fel, mikor megragadta a csuklómnál és húzni kezdett. Nem sokára a kavicsokkal teleszórt úton futottunk, a kastély kapujáig. Nem haboztam rábólintani az ajánlatra, hiszen ki nem hagytam volna. Mindig is imádtam, ha elkaphatok egy-két embert, miként a dolgukra igyekeznek, nem is sejtve, hogy valaki bármikor lecsaphat rájuk.
Büszkén átléptem a kaput, majd finoman megpördültem hogy visszaforduljak. Visszazártam, ezután egy szétterülő vigyor kíséretében követtem őt.

Hilary
Tudtam, hogy ezzel jobb kedvre deríthetem a lányt és oersze nem utolsó sorban saját vágyaimat is engedhettem kiteljesedni, hiszen imádtam vadászni. Én személy szerint mindenféle élőlényre imádtam vadászni, de a legnagyobb élmény méguscsak az, ha emberre vadászhat az ember. Visszagondoltam a legutóbbi alkalomra. Még most is a számban éreztem a vér kissé édeskés és kissé savanyú izének tökéletes harmóniáját. Miközben ezen gondolkoztam észre sem vettem és megnyaltam a szám szélet. Bár nagyon belemerültem az emlékezésbe valami mégiscsak visszarántott a való életbe. Fogalmam sincs mi volt az, de nagyon jól időzített, ugyanis nem sokkal később összetéveszthetetlen szagot éreztem a közelünkben.-Ember!-sutogtam izgatottan és vérszomjasan Ayrenre nézve.

Edward
Ismét  leszállt ránk egy csodás este. Kint ültem a fűben, és az eget bámultam, miközben vörösbort iszogattam. Tőlem nem messze foglalt helyet drága öcsém is. Vele beszélgettem egy ideje, jobb elfoglaltság híján, meg jól éreztem magam, kint a szabadban, főleg, amikor a Hold is fent van. Épp a vadászat témán vitatkoztunk. Megkértem, hogy jöjjön el, de fogalmam sincs, mit válaszol majd rá. Minden esetre már egyre türelmetlenebbül várom.
- Na? Jössz, vagy tényleg tasakokon fogsz élni életed végéig? Tudod, néha őszintén nem csodálom, hogy akkor apa a család szégyenének hívott téged! - mondtam komoran arra a pillanatra utalva, amikor elváltunk tőlük, őt vizslatva, majd felhajtottam egy újabb kortyot a torokbizsergető italból.

Èlliot
Az udvaron ültem a fűben a bátyámmal és beszélgettünk. Vagyis inkább ő beszélt, én hallgattam. Közben a holdat figyeltem és egészen elmerültem a gondolataimban, csak néha figyeltem fel Ed egy-egy mondatára. Akkor is így volt amikor a vadászatról kezdett beszélni, arra teljesen kizökkentem a saját kis világomból. Lehajtott fejjel hallgattam amiket mondott, nem szóltam vissha, akkor sem amikor apánkat emlegette. Csak tűrtem, mint mindig.
-Nem érdekel, Ed, én nem fogok megölni semmit! - mondtam végül nagyon halkan, de elszántan. Már annak a gondolatától is felfordult a gyomrom, hogy vele megyek.

Edward
Sejthettem volna, hogy Èlliot nem lesz túl bőbeszédű. Nagy részt csak hallgatott, és inkább én beszéltem, de nem zavart. Ami azt illeti, nagyon beszéltem, a vadászat témát meg egyenesen imádtam. Sosem rendített meg különösebben az emberek látványa, s sosem fogok rájuk nézni másképp, mint szabad prédák. Nők, gyerekek, mindegy kit kapok el, amíg friss vérrel csillapítja a szomjam, ha meg nem túl együtt működő, akkor pusztuljon!
- Gondoltam, hogy ezt fogod mondani! Nem vagy túl tökös legény, mindenképpen ki kéne nőnöd ebből a gyerekes viselkedésből - felálltam, és őt is magammal húztam - Azt akarom, hogy gyere velem vadászni, és ha nem akarsz, elrángatlak.

Èlliot
Meglepődtem amikor felrántott, majdnem felkiáltottam, de sikerült visszafognom magam.
-Hagyj már! - motyogtam lehajtott fejjel, szinte könyörögve - Miért jó neked ha elmegyek veled? - kérdeztem és reméltem hogy végül békénhagy.

Edward
Megcsóváltam a fejem, majd ráemeltem komor tekintetem.
- Nagyon gyáva vagy öcsém, és nagyon naiv! - jegyeztem meg halkan, majd beugrottam annyi időre, míg leraktam a kiürült poharam, meg magamhoz vettem a kardom. Nem sokkal ezután visszamentem hozzá, majd erőteljesen megragadtam a csuklóját. Elkezdtem húzni.
- Nem szabadulsz tőlem egy könnyen! Ne nyafogj végre, csak fogd be, és élvezd a vérfürdőt, aminek hamarosan te is a részese leszel majd! - nevettem fel.

Èlliot
Amikor bement, értetlenül néztem utána, de ottmaradtam. Hiba volt. Amint visszaért, megragadott és húzni kezdett. Akárhogy ellenkeztem, nem ért semmit, ő sokkal erősebb volt nálam. Mikor vérfürdőt említett, éreztem ahogy rámtör a hányinger és igencsak erőlködnöm kellett, hogy ne jöjjön vissza a tegnapi vacsorám.

Edward
Nem szólt vissza. Hátrapillantva láttam az arckifejezését, és nem bírtam ki egy újabb nevetés nélkül. Gyáva! Nyápic! Nem lenne vámpírnak való, mégis az! No de gatyába rázzuk!
- Oh, csak nem rosszul vagy Lelkem virága? Azt hiszem jobban szomjazol az emberek vérére, mint gondolnád - vigyorodtam el, egyébként tudtam, hogy valószínűleg a hányingerrel küzd - Nyugi, amint egynek a nyakába mélyeszted a fogad, onnantól nem lesz megállás, azt garantálom!

Èlliot
Úgy éreztem, nem bírom sokáig. Minél tovább emlegette a vadászatot, annál nehezebb lett bent tartanom ami feltörni készült belőlem és lassan biztos voltam benne hogy még azelőtt kidobom a tqccsot, hogy a városba érünk ahol Ed vadászni akar.

Edward
- Ismeretem a mai programot, öcsi - törtem meg a közénk furakvó csendet, de nem néztem hátra. Továbbra is húztam magam után, és nagyon örültem, amikor végre nem ellenkezett.
- Gondolom sejted, hogy nem a közeli erdőbe megyünk. Ami célunk kicsit messzebb van, de a kis gyalogtúránk ki fog fizetődni, ebben biztos vagyok! A városba megyünk. Arra gondoltam, hogy te kezdhetnél egy kölyökkel valamerre, én pedig kezdek egy lánnyal... Vagy akár együtt is lakmározhatunk belőle, mivel jó testvér vagyok, megosztom veled!

Èlliot
-Ed, hagyd már .....abba! - kértem a bátyámat, miközben továbbra is a hányingeremet próbáltam visszatartani. -Én nem fogok .... - de nem tudtam befejezni a mondatot. Nem tudom hogy sikerült kihúznom a karom Ed szorításából és végre megállnom pár percre, de akkor nem is tudtam ezen gondolkodni. Előregörnyedve kapkodtam a levegőt, de már nem segített, a rémképek amiket a bátyám a fejembe ültretett , végleg eldöntötték a küzdelmem végeredményét a rosszulléttel. Pár perc múlva már a konkrét tegnapi fogyasztásom köszönt vissza az egyik bokor mellől. Fintorogva megtöröltem a szám és a testvérem felé fordultam.
-Basszus ... - motyogtam majd lehajtottam a fejem. Még mindig remegett a gyomrom, de legalább a rosszullétem elmúlt.