Hét királyság - Westeros földje

Ames
Ahogy teltek az órák, egyre nehezebbnek éreztem nyitva tartani a szemem. Nem tudom, mikor aludtam el, valahogy elmosódott a határ az álom és a valóság között.

Demelza
Nevetve futottam Ysoria elől a kert felé amikor két ismerőst pillantottam meg. Feléjük indultam, el akartam bújni mögöttük, hogy a lány ne tudjon megfogni. Amikor odaértem, vihogva álltam meg a fiú mögött. Ysoria amikor észrevette a testvéreket, megtorpant.

Gwynn:
Idővel észrevettem, hogy Ames elaludt és a vállamnak dőlt. Elmosolyodtam, nem akartam felkelteni, most úgy sem volt semmi baj, nem volt vészhelyzet nem támadott minket senki.
Elgondolkodva figyeltem, ahogyan alszik, azon gondolkodtam, hogy mit is teszek majd ezután és minek is számítok most. De azután a gondolataimat elhessegettem - az biztos, hogy meg fogom védeni magamat és Ames-t, ha bárki bántana vagy sértegetne minket.

Dianreis:
Elmosolyodtam, amikor a hercegnő befutott mögénk, azután megláttam Ysoriát, aki azonnal megtorpant, mikor észrevett minket, vagy is inkább, amikor észrevette a bátyámat.

Ysoria
Amikor megláttam a fiút, megálltam. A hercegnő mögéjük bújt el, szerintem tudta hogy úgysem merem ott elkapni. Pár pillanatnyi hezitálás után óvatosan közelebb mentem. Alig több mint egy karnyújtásnyira álltam meg tőlük és halkan köszöntem.

Demelza
Mosolyogva figyeltem Ysoriat. Nem jött oda hogy elkapjon de most nem is félt annyira mint az előbb.
-Játszotok velünk? - néztem fel az előttem álló fiúra. Szerettem volna ha ők is beszállnak.

Ames
Valahol az álom és az ébrenlét között lebegtem, nem voltam a tudatomnál. Arra ébredtem, hogy Gwynn vállának dőlve fekszem, ekkor jöttem rá, hogy elaludtam. Kinyitottam a szemem és felnéztem a fiúra, aki a Falon túli tájat kémlelte. Még nem vette észre, hogy fölébredtem.
Elgondolkodtam, hogy vajon mióta fekhetek így...A fiú nem tolt el magától, aminek örültem. Igazából még mindig hihetetlen volt számomra, ami itt fönt történt köztünk. Hihetetlen, de...mégis olyan kellemes érzés járt át, mikor visszagondoltam rá. Hogy pont Gwynn...

Gwynn:
Valamikor hajnalban, amikor kicsit már világosodott keleten mozgolódást éreztem a vállamnál de jelentéktelen volt, csak pár perccel később vettem észre, hogy Ames az, felébredt.
Elmosolyodtam.
-Jól telt az első őrséged a falon? - kérdeztem.

Elbereth:
-Persze! - mosolyogtam kedvesen a hercegnőre, azután vetettem egy óvatos pillantás Ysoriára is.
-Fogócskáztok?

Ames
Kicsit grimaszolva elmosolyodtam.
- Mennyit aludtam? - kérdeztem. Nem tudtam megállapítani, mennyi idő telhetett el. Mikor följöttünk ide, sötét volt, ahogy még most is, de ez itt északon nem sokat jelentett. Itt mindig sokkal hosszabbak voltak az éjjelek, mint a nappalok, és tovább tartott a sötétség.

Demelza
-Igen - bólogattam lelkesen. Nagyon kedves volt a fiú, nem értettem, Ysoria miért fél tőle.

Gwynn:
-Nem tudom. Sokat! - feleltem. - Nem számoltam. De most épp annyi idő lehet, hogy Rutgem hamarosan küld valakit a reggelinkkel. Talán Frayt, de lehet, hogy mást.

Elbereth:
-És ki a fogó? - nevettem halkan, bár már sejtettem, de ha úgy volt, engem soha nem fog elkapni.

Demelza
-Ysoria - feleltem a lányra mutatva és rá is néztem. Egy kicsit mosolygott, de csak amíg a fiú nem őt nézte.

Elbereth:
-Értem, akkor hát futás! - mondtam mosolyogva, mire a húgom és a hercegnő már rohantak is, de én még maradtam. Elgondolkodva álltam ott és Ysoria arcát fürkésztem. De hát én nem egy vagyok a sok közül, én nem vagyok olyan! - mondtam volna neki, de nm tudom mit értem volna el vele. Egyáltalán minek mondtam volna?

Ysoria
Mikor elindult a játék, a fiú nem mozdult, ott maradt egy helyben. Féltem és kicsit zavarban voltam amikor engem nézett, nem tudtam mit akar.
-Te nem futsz? - kérdeztem tőle halkan, minden erőmet összeszedve.

Elbereth:
-Miért, elkapnál? - kérdeztem vissza olyan barátságosan, amennyire csak lehet.

Ysoria
Lehajtottam a fejem. Nem mertem volna elkapni, ahhoz túlságksan féltem, de szégyelltem ezt bevallani.

Elbereth:
Nagyon lassan, mintha egy kismadárért indulnék, elindultam felé.
-Nem tudom egészen pontosan mit éltél át, de biztosíthatlak, sőt ha kell meg is esküszöm, én nem foglak bántani! - beszéltem hozzá halkan, hogy ne riasszam meg.

Ysoria
Éreztem hogy elvörösödöm amikor a fiú beszélt. Rendes volt tőle hogy megígérte, de ezzel nem tudott változtatni a félelmemen. Amikor túl közel jött hozzám, kicsit elhátráltam.

Elbereth:
Amikor hátrálni kezdett megálltam.
-Segíteni szeretnék neked - folytattam. - De nem tudom, hogy tegyem.

Ysoria
-Nincs szükségem segítségre- mondtam halkan, elutasítón. Még mindig nem néztem a fiúra.

Elbereth:
-Nem így gondolom. Rettegsz és ez nem jó, ne mond, hogy ez jó neked! - feleltem de nem közelítettem hozzá.

Ysoria
Nem feleltem. Nyeltem egyet és lassan megingattam a fejem, majd hirtelen futásnak eredtem. Nem akartam többet beszélgetni. Ahogy elszaladtam a fiú mellett, éppen csak hozzáértem kinyújtott karral , meg sem álltam, rohantam tovább.

Ames
Bólintottam, és nyújtózkodtam egyet. A hidegben kicsit elgémberedtem.
- Te nem aludtál? - kérdeztem a fiút, persze sejtettem, hogy nem. Gwynn jobb őr volt, mint én, nem hiszem, hogy ilyen hibát ejtett volna.

Gwynn:
-Nem - ráztam meg a fejemet. - Valakinek vigyáznia kell a világra... és rád. - tettem hozzá grimaszolva.

Elbereth:
Kedvtelenül elhúztam a számat, amikor a lány otthagyott, de azután futva utána és a többi lány után mentem, akik szinte már teljesen eltűntek a kertből, legalábbis a szemem elől.

Ysoria
Arra futottam amerre a lányokat láttam és igyekeztem elég gyors lenni ahhoz hogy a fiú ne kapjon el. Egy idő után utól értem a többieket, mert megvártak, így együtt szaladtunk Elbereth elől. Közben lassan visszatért a jókedvem és megint felnevettem látva hogy Demelza milyen vidám most is.

Elbereth:
Gyorsan kapkodtam a lábamat hogy utolérjem a lányokat, persze amikor közel értem, mindig le lassítottam, hogy izgalmasabb legyen nekik a játék, a végén már velük együtt kacagtam.

Ames
Erre kicsit elpirultam és félrenéztem. Jó érzés volt ezt hallani a fiútól...Mellette biztonságban éreztem magam.
Ekkor meghallottam a felvonó láncának csörgését, és felültem. Nem tudtam, Rutgem kit küldött föl a reggelinkkel, de nem akartam, hogy úgy találjon minket, hogy épp Gwynn vállára hajtott fejjel ülök.

Ysoria
Jól éreztem magam, most nem féltem annyira. Tudtam hogy a fiú direkt nem kap el minket, de nem bántam, így talán még jobb is volt.

Gwynn:
Most picit távolabb húzódtam Amestől és előre dőltem a lángokat bámulva. Kíváncsi voltam ki bukkan fel és arra is, hogy mennyit tud az illető.

Elbereth:
Végül a kis hercegnőhöz futottam, óvatosan megérintettem a vállát azután menekülni kezdtem előle.

Fray
Reggel Rutgem felküldött a falra hogy vigyek enni Amesnek meg Gwynnek. Ahogy kiléptem a felvonóból, láttam hogy ott ülnek a tűz körül.
-Hogy telt az éjszaka? - szólítottam meg őket miközben közelebb léptem. Nekem még mindig fájt az oldalam, kezdtem úgy gondolni, hogy muszáj lesz tényleg megmutatnom a mesternek.

Demelza
Sokáig futottunk a fiú elől, de aztán elkapott engem, így én lettem a fogó. Nevetve indultam el a többiek után, minden erőmmel próbálva utol érni őket.

Ames
Gwynnek igaza lett, Fray jött oda hozzánk. Úgy tűnik, Rutgem őt utasította a reggelink felhozásával. Ránéztem, miközben közelebb jött. Látszott a mozgásán, hogy még mindig fájnak a sérülései. Mikor kérdezett, én nem szóltam semmit, nem tudtam, mit mondhatnék. Közben eszembe jutott, mi történt az éjjel...És hogy Fray is meglátott minket.

Gwynn:
-Gondolom észrevetted, hogy nem fújtuk meg a kürtöt - feleltem neki egykedvűen. - Nem jött senki, se lovasok, se felderítők, se a Vadak se a Mások.

Elbereth:
Nevetve futottam a húgom mellett, néha cinkosan összenéztünk és még inkább kacagtunk.

Fray
-Akkor nyugodtan tudtatok egymásra figyelni - ugrattam a fiúkat elvigyorodva. Bár most komolyabban gondoltam mint máskor, hiszen tegnap láttam amit láttam.

Demelza
A vörös hajú lány után futottam, ő még nem volt fogó, ezért őt akartam elkapni.

Ames
Vörös arccal néztem félre Fray ugratását hallva. Nem mondtam semmit, hiszen nem is volt mit mondani. Eszembe jutott, hogy vajon hányan hallottak már a dologról odalent...

Dianreis:
Kacagva futottam a hercegnő elől, azután, amikor épp nem látott elbújtam egy rózsabokor mögé.

Gwynn:
-Nos, Rutgemre figyeltünk leginkább, kétszer visszajött a borostömlőjéért, biztosan nem tudta álomba inni magát - feleltem frappánsan, magamban kicsit megsajnálva az öreget.

Demelza
A lány hirtelen eltűnt a szemem elől. Egy pillanatig zavartan álltam, körbenéztem, hogy vajon hol lehet. Aztán mozgást láttam az egyik rózsbokor mögött, megindultam arra.

Fray
-Elrontotta az estéteket? - kérdeztem , továbbra is próbálva heccelni Gwynnt.

Gwynn:
-Inkább mulattatott! - vigyorodtam el. - Remélem, azért ma fel tud kelni!

Dianreis:
Hallottam a kislány lépteit ezért kacagva tovább futottam.

Fray
-Megnyugodhatsz, fel bírt kelni - mondtam a fiúnak kicsit gúnyosan.

Demelza
Amikor a lány kiugrott a bokor mögül felnevettem és utána iramodtam. Nemsokára sikerült megfognom és gyorsan a másik irányba kezdtem futni.

Ames
Csak csöndesen ültem, nem szóltam semmit. Közben Rutgemre gondoltam, és már előre hallottam, miket fog mondani nekünk a kiképzéseken...A gyomrom görcsbe rándult, ha eszembe jutott.

Dianreis:
Kacagva futottam a hercegnő után, mígnem mindhárman elém nem kerültek. A bátyám után futottam, tudtam, hogy őt lesz a legkönnyebb elkapni.

Gwynn:
-Hát persze, tőle jössz, hiszen te vagy a kedvence! - vágtam vissza. - Meglep mennyien kedvelnek!

Ysoria
Jót játszottunk, igazán élveztem, csak a fiút próbáltam elkerülni. Egy pillanatra megálltam szusszanni amikor láttam hogy Dianreis elég messze van tőlem és éppen mást kerget, most nem fog elkapni.

Fray
-Meglep? Ennyire ellenszenves vagyok? - kérdeztem vigyorogva.

Gwynn:
-Nem, inkább kétszínű. Most Rutgemnek és Donstonéknak nyalsz, vagy játszod a jófiút? - kérdeztem a tegnapi mentőakciójára utalva. - Előbb utóbb nem tudod majd mindkettőt egyszerre megtenni.

Fray
-Ki nem állhatom Donstonékat és ezt ők is tudják - vágtam rá miközben elsötètült a tekintetem.

Gwynn:
-Igazán? Eddig nem úgy tűnt, te is beálltál a sorba, amikor bántani kellett Ames-t vagy a többi újoncot, még ha csak szavakkal is - vontam fel a szemöldökömet kétkedve.

Fray
-Lehet. De amit ők csinálnak az már túlmegy a határon - feleltem komolyan.

Gwynn:
-Legalább ebben egyetértünk - húztam fel a jobb szemöldökömet egy pillanatra.

Fray
Biccentettem Gwynnek majd odaadtam nekik az ételt amit hoztam és indulni készültem.

Ysoria
Sokáig játszottunk, de aztán mind kifáradtunk így abbahagytuk. Nevetve ültünk le a puha fűbe.

Gwynn:
-Köszönjük Fray! - szóltam a fiúnak, mielőtt elment.

Elbereth:
A játék után fáradtan feküdtem le a puha fűre és a felhőket nézegettem. Vajon lesz valaha olyan, hogy Ysoria nem retteg tőlem?

Fray
-Nincs mit! - válaszoltam a fiúnak majd a felvonóhoz mentem.

Ysoria
A hercegnő mellett ültem és vidáman néztem ahogy mosolyog miközben pihentem.
-Máskor is játszotok velünk? - kérdezte Demelza a testvérektől.

Elbereth:
-Persze! - felelte vidáman Dianreis. Bár én a felhőket néztem szinte láttam magam előtt, hogy a húgom fülig érő szájjal vigyorog és úgy beszélget a hercegnővel.

Ames
Mikor a fiú elment Gwynnre néztem. Közben éreztem, hogy megkordul a hasam. Eddig észre sem vettem, milyen éhes vagyok.

Ysoria
-Egyébként ti honnan jöttetek? - kérdeztem mosolyogva a lányt mert ezt még nem tudtam.