Hét királyság - Westeros földje

Dianreis:
-Griffinridge-ből. Észkon van! - mosolyogtam vissza Ysoriára.

Gwynn:
-Na lássuk mit hozott Fray! - vettem magamhoz a két, rongyba csomagolt élelmet. Az egyiket Amesnek nyújtottam át, a másikat elkezdtem kicsomózni.

Ysoria
-Biztos szép hely! - mondtam. Még sosem voltam északon.

Ames
Ügyesen kibontottam a csomót, és széthajtottam az anyagot. Egy kis kenyérfélét, kevés sajtot és valami sült húsfélét kaptunk reggelire. Mosolyogva vettem a kezembe a kenyeret, ami még meleg volt. Letörtem belőle egy darabot, és egy falat sajttal együtt bekaptam. Ahogy megízleltem az ételt úgy éreztem, ez az egyik legfinomabb dolog, amit valaha ettem. Persze, nem lehetett összehasonlítani a Királyvárban lévő finomságokkal, de itt a Falon már kezdtem megszokni az ételek színvonalát, és értékelni az olyan ritkaságokat, mint a friss kenyér és a finom sajt. A hús kicsit inas volt, fűszerezetlen, és már hideg, de azzal sem volt bajom. Jól esett a kicsit sós sajttal együtt.

Gwynn:
Ameshez hasonlóan én is kibontottam a csomagomat és jóízűen hozzáláttam a reggelimhez. A hideg éjszaka és a hosszú koplalás után nagyon jól esett az étel, még akkor is, ha a hús már kihűlt, a sajt pedig nagyon sós volt.

Ames
Csöndesen ettünk a fiúval. Én talán kicsit lassabb voltam, mint Gwynn, ő előbb befejezte az reggelit. Mikor már én is megettem az utolsó falatot, elmosolyodtam és megtöröltem a szám.
- Ez finom volt. - mondtam mosolyogva.

Gwynn:
-Valóban - feleltem neki. - Biztosan megint Wemby főzött - tettem hozzá, tudtam hogy a fiú jól főz, pont olyan jól, mint amilyen gyorsan képes megenni, amit főz.

Ames
Mosolyogva biccentettem. Kérdezni akartam valamit a fiútól, de nem tudtam, hogyan fogalmazhatnám meg, ezért hallgattam. A tegnap este járt a fejemben.

Gwynn:
-Hogy aludtál? - kérdeztem, hogy megtörjem a kettőnk közt beálló csendet.

Ames
Bólintottam.
- Jól... - válaszoltam a fiúnak. - Figyelj Gwynn, a tegnap este... - kezdtem bele, de meg is akadtam. Nem tudtam, hogyan kérdezzek rá. Bizonytalan voltam, nem tudtam, mit gondoljak most a fiúról, nem tudtam, mi van most köztünk.

Gwynn:
-Igen? - kérdeztem vissza a szemeit fürkészve.

Ames
Éreztem, hogy teljesen elpirulok.
- Neked....Szóval....Még mindig? - kérdeztem esetlenül. Még sosem kellett ilyesmiről beszélnem senkivel, de most úgy éreztem, nem bírom ezt a bizonytalanságot.

/igen, Ames hivatalosan is lány lett xDDD/

Ysoria
Ezután egy ideig elgondolkodva ültem, felnézve a felhőkre.
-Akkor nálatok van hó? - kérdeztem aztán csak úgy spontán.

Gwynn:
Összeráncoltam a szemöldökömet, nem teljesen értettem mit akar kérdezni.
-Mondd csak nyugodtan! - biztattam.

Dianreis:
-Igen, rengeteg, főleg a hegyekben. És Griffinridge is elég magasan van. - feleltem.

Ysoria
-És tényleg olyan szép, mint ahogy mondják? - kérdezte tovább lelkesen. Mindig is szerettem volna havat látni, de ez itt, Kiályvàrban nem igen volt lehetséges.

Ames
Sóhajtottam.
- Még mindig úgy érzed, hogy ez...Tudod. Hogy ez...menne neked... - néztem félre. Halkan beszéltem, eléggé izgultam a fiú válaszát illetően.

Dianreis:
-Nagyon szép! - mosolyogtam - Az idősebb bátyám is nagyon szereti, mert ő is pont olyan fehér, mint a hó, ezért könnyen elbújhat, amikor játszik velünk! - meséltem a lánynak Gwynnről. Gwynn, vajon mit csinálhat most?


Gwynn:
Nem gondolkodtam, egy pillanatig sem, csak közelebb hajoltam hozzá és gyengéden megcsókoltam őt.

Ysoria
-Nagyon szeretném egyszer látni ahogy havazik - vallottam be, halványan mosolyogva.

Ames
Ha lehet, még jobban elpirultam, mikor a fiú odahajolt hozzám. Kellett egy másodperc, mire rendeztem magamban a helyzetet, de reflexszerűen visszacsókoltam. Boldog voltam, örültem, hogy ez történt, és nem valami...más. Féltem, hogy Gwynn olyan lesz, aki csak kipróbálja a dolgokat...aztán elfelejti. Mégis mi ütött belém? Eddig sosem éreztem így. A vendégeim iránt sem, egyszer sem, most pedig...Valami mintha más lett volna.

Dianreis:
-Talán egyszer majd láthatod! - feleltem vidáman. - Esetleg valamikor el is jöhetnél hozzánk Griffinridge-be! - ajánlottam fel neki.

Gwynn:
-Ezzel választ kaptál a kérdésedre? - mosolyogtam rá, miután eltávolodtunk egymástól.

Ysoria
-Szerinted lehetséges lenne? -kérdeztem csillogó szemekkel. Nagyon örültem volna neki ha eljuthatok oda.

Ames
Szégyenlősen, de boldogan bólintottam, éreztem, hogy az arcom még mindig csupa pír.
- Igen... - mondtam halkan, mosolyogva. Csillogó szemekkel néztem fel újra a fiúra, és kivételesen valami olyasmi fogalmazódott meg bennem, hogy nem is sajnálom, hogy egész nap itt kell lennünk.

Dianreis:
-Biztosan! Szerintem atyánknak nem lenne kifogása ellene és anyánknak sem, igazából csak a királynőtől függ. - feleltem neki lelkesen. Örültem volna, ha velünk tarthat.

Gwynn:
-Akkor jó! - mosolyodtam el és ismét közelebb húzódtam hozzá.

Ames
Boldogan bújtam oda Gwynnhez, és továbbra sem tudtam, mi ütött belém, de egyenlőre nem is érdekelt. Csak az számított, hogy ott volt, és jól éreztem magam vele. És hogy nem utasított el.
- A többiek...? - jutott eszembe. - Mi lesz akkor, ha visszamegyünk? - kérdeztem aggódva nézve fel a fiúra.

Ysoria
-Akkor ...akkor majd megkérdezem tőle - mosolyogtam vidáman. El sem hittem hogy ennyin múlik az egész. Hogy északra utazhassak .....és lássam a havat.
-Itt akarsz hagyni? - kérdezte hirtelen aggódva a hercegnő.
-Nem, persze, hogy nem. Ha el is megyek ... hamar visszajövök - próbáltam megnyugtatni.

/vagy nem Banci /

Gwynn:
-Ne aggódj a többiek miatt! - próbáltam megnyugtatni. - Megmondtam, nem bánthatnak! Se téged, se engem, különben szembe kell nézniük a kardommal, mint Fraynek is.


Dianreis:
-Rendben, örülök, ha velünk tartasz! - fuvoláztam. Kedveltem a lányt, még akkor is, ha tartott Elberethtől. Sebaj, majd megszokja őt.

/ez fenyegetés volt? xD/

Ysoria
Mosolyogva biccentettem a lány felé. Nagyon örültem, bár tudtam hogy még nem kéne beleélnem magam, de képtelen voltam nem arra gondolni hogy egy hajszálnyira vagyok attól , hogy teljesüljön az egyik nagy álmom.
-Mesélj még északról! Szeretnék még hallani róla, milyen ott. - kértem Dianreist.

/ígéret /

Dianreis:
-Hát, ott hűvösebb van, nyáron is és az erdők veszélyesebbek, de épp olyan izgalmasak is. Vannak rémfarkasok, hatalmas medvék és azt beszélik néhány magas hegycsúcson fészkelnek griff madarak is, de persze ez csak mendemonda, amit Griffinridge lakói találtak ki - kacsintottam a szőke lányra.
-Északon van a fal is, ahová Gwynn bátyám ment, illetve... gondolom, hogy odament, hiszen sokat mesélt nekem róla. A falat és a birodalmat az Éjjeli Őrség testvérei őrzik, ők védenek meg mindnyájunkat a Vadaktól és minden mástól, ami odakinn van - a mondatom végén már suttogtam.

Ysoria
Szinte ittam a lány szavait, elképzeltem milyen lehet egy rémfarkas vagy egy medve, és a Falon harcoló hősöket akik megvédik egész Westerost. Lenyűgözött minden amit Dianreis mondott, egyre inkább azt éreztem hogy muszáj elmennem velük.
-Ez nagyon izgalmasan hangzik - mondtam végül, lelkes mosollyal az arcomon.

Ames
Bólintottam, és elnéztem a Falon túli tájra, miközben gondolatok cikáztak a fejemben. Boldog gondolatok, és...kevésbé azok, legtöbbjük Gwynnel kapcsolatban. Közben láttuk, ahogy keleten lassan felemelkedik a nap, szürkévé és fehérré változtatva az addigi sötétséget.

Rutgem:
[...]
Több héttel később, amikor már szívesen befejeztem volna a kiképzést, hiszen hamarosan újabbak érkeztek volna. Kora hajnalban elküldtem néhány fiút, hogy keltse fel a többit, de ne finomkodva.
Én magam már a kiképzőtéren ültem, kolbászt és kenyeret reggelizve, amihez sokszor meghúztam a borostömlőmet is.

Dianreis:
-Izgalmas is! Elberethtel sokszor elmegyünk vadászni, és néha rémfarkasokat is szoktunk lesni! - meséltem izgatottan. Hirtelen elfogott a vágy, hogy hazamenjek.

Ysoria
-Akkor...ha a királyné elenged Griffinridge-ba én is elmehetek veletek oda? - kérdeztem izgatottan.

Elbereth:
-Biztos vagyok, benne, de majd megkeresem apámat és megkérdezem tőle! - felelte a húgom. Én már azon gondolkodtam mi lesz ha velünk jön. Akkor is félni fog tőlem?

Ames
Az azóta eltelt pár hétben, mióta Gwynnel fönt voltunk a Falon őrködni, a többiek viselkedése irányunkban ha lehet, még jobban romlott. Tudtak róla, hogy mi történt ott fönt, fogalmam sincs, honnan, de tudták. Megbámultak minket, mindegy, hogy együtt voltunk, vagy csak egyedül. Összesúgtak mögöttünk az étkezőben, elkerültek minket. Csúfolódtak, gúnyoltak minket, többször is megpróbáltak megverni, és nem csak Donstonék. Gwynn betartotta a szavát...Szembeszállt a többi fiúval, de ennek az volt az ára, hogy párszor ő is megsebesült.
Azóta az este óta én is megváltoztam kicsit. Persze, nem a viselkedésem, inkább az...érzéseim.  Sok időt töltöttem, Gwynnel, de talán nem annyit, mint amennyit szerettem volna. Nem történt köztünk semmi több, mint akkor este. Nem erőltettem....Én már annak is örültem, hogy eddig eljött velem. Persze, szerettem volna, ha továbbmegyünk, de ez csak halvány remény volt.
Épp nyugodtan aludtam a szobámban, mikor valamelyik fiú benyitott. Reflexszerűen összehúztam magam fektemben, de szerencsére csak beordított nekem, hogy keljek fel mert mennem kell a kiképzésre. Erre csak még jobban összerándult a gyomrom. A kiképzések mindig borzalmasak voltak...De ott legalább ott lesz Gwynn.
Felöltöztem, a tagjaim kissé merevek voltak, de ezt már megszoktam. Minden reggel így ébredek, a hideg miatt. Mikor elkészültem a kiképzőtér felé indultam. Inkább nem kockáztattam, hogy reggelizni menjek elsőnek.

Ysoria
-Rendben! - bólintottam vidáman. Közben már akaratlanul is beleéltem magam a dologba. Most már nagyon rosszul esett volna ha mégsem mehetek.

Dianreis:
És mintha csak hallotta volna, apánkat pillantottam meg. Felültem a fűbe és mosolyogva köszöntöttem őt. Bemutattam neki a kis hercegnőt - aki előtt meghajolt - és bemutattam neki Ysoriát is, azután elmeséltem neki, hogy miről beszéltünk. Ő csak elmosolyodott és Ysoriára nézve felelt.
-Ha a királyné beleegyezik, velünk tarthatsz Griffinridge-be, adunk neked szállást, és vendégként bánunk majd veled! - felpattantam és apánk nyakába ugrottam, nem tudtam elégszer megköszönni neki ezt a lehetőséget, örültem, hogy megengedi, hogy a lány velünk tartson, már csak a királynétől függ...

Gwynn:
Hajnalban egy fiú nyitott be hozzám, hogy siessek, mert kezdődik a kiképzés. Biztosra vettem, hogy valami gúnyosat is mond azután, de végül nem tette, becsukta az ajtót és távozott. Gyorsan kiugrottam az ágyból, és felöltöztem a szokásos fekete, ámde annál melegebb ruhámba. A kardomat, a fegyverövvel a derekamra csatoltam és úgy indultam meg a kiképzőtérre. Reméltem, hogy Ames is eljut oda épségben, talán őt még gyakrabban bántották, mint engem, mert nem tudott védekezni, de persze a gúnyolódások engem is értek, de a válaszom azokra, mindig a kardom volt, vagy az öklöm, ha éppen nem volt nálam kard.

Ysoria
Mikor megjelent a férfi, kicsit összehúztam magam és félénken néztem rá amíg Dianreis bemutatott neki, majd halkan köszöntem. Miközben a lány elmondta az apjának, mi jutott eszünkbe, észrevétlenül odébb húzódtam egy kicsit. Próbáltam nem teljesen pánikba esni, mint mikor először találkoztam Elbereth-tel, de nehéz volt bátorságot öntenem magamba. Annak nagyon megörültem, hogy Lord Griffon megengedte, hogy velük tartsak, bár abban a pillanatban nem tudtam ezt igazán kifejezni. Most már tényleg csak a királynén múlott minden, el is döntöttem hogy még ma este beszélek vele.

/Oké és akkor most? hogyan tovább?/

/hm...ha ugrunk estére mikor megkérdeztem a királynét és megkereslek h elmondjam mit válaszolt? /

/Oké legyen, megírod?/

/persze /

Ysoria
Még beszélgettünk és játszottunk egy ideig az ikrekkel-vagyis én főleg Dianreissel-,majd vacsora előtt elköszöntünk egymástól és én elmentem a hercegnővel hogy segítsek neki elkészülni. Miután ő megfürdött és szépen felöltözött megfésültem és csinos kis frizurát készítettem neki majd én is elmentem hogy gyorsan rendbe szedjem magam. Miután megmosakodtam, felvettem egy szebb ruhát és megcsináltam a saját hajamat is.
A vacsorán a királyi családon kívül ott voltak az esküvőre érkezett házak fontosabb tagjai és én is a nemesekkel egy asztalhoz ülhettem, Demelza mellé. Mikor elfogyasztottuk a vacsorát és már többen is, főleg a gyerekek elindultak vissza a saját szobájukba vettem a bátorságot és a királynéhoz léptem. Tiszteletteljesen köszöntöttem majd előhozakodtam a kérésemmel, hogy had menjek el Griffinridge-ba a hercegek esküvője után. Alig győztem hálálkodni amikor beleegyezett, nagyon boldog voltam akkor. Mikor egy utolsó köszönöm után elbúcsúztam a királynétól, megkerestem a hercegnőt hogy elvigyem aludni. Miután Demelza elaludt, elindultam hogy megkeressem a jó hírrel Dianreist. Már tudtam hol a szobája így oda mentem először.

Dianreis:
A Vacsora után épp kiengedtem a hajamat és megfésülködtem, amikor valaki kopogott az ajtón.
-Szabad! - kiáltottam ki.

Ysoria
Amikor odaértem az ajtóhoz kopogtattam, majd miután a lány kiszólt benyitottam.
-Dianreis! Beszéltem a királynéval ... - kezdtem , próbálva semleges arckifejezést ölteni.

Ames
Miközben a kiképzőtér felé igyekeztem próbáltam a lehető legészrevehetetlenebbül viselkedni, mozogni, de még így sem úsztam meg. Aki csak meglátott legalább egy gúnyos megjegyzést hozzám vágott, az egyik fiú fellökött, majd röhögve továbbsétált. Rosszul esett...nagyon. De nem tudtam tenni ellene semmit.
Mikor a térre értem megpróbáltam valahogy a szélre húzódni, és a szememmel már Gwynn után kutattam.

Dianreis:
-És mit mondott? - kérdeztem izgatottan. - Mondd hogy elenged! - léptem oda hozzá és fogtam meg a kezét.

Gwynn:
Amíg a kiképzőtérre értem, nem kötöttek belém, csak egy fiú, akit sokszor Donstonnal láttam próbált beszólni, de most inkább nem törődtem vele, siettem a kiképzőtérre aggódtam Amesért.
Mikor odaértem azonnal Amest kutattam halványpiros tekintetemmel, hamarosan megtaláltam és el is indultam felé, de Rutgem elállta az utat.
-Hova mész? Nélküled is meglesz a kis barátnőd, ne aggódj! - kiáltott rám. - Donston! - fordult hátra, mire a fiú jött is a csapatával. 
-Ma Amesszel vagy párban, de ne verd meg nagyon, mert különben ki lesz Gwynnel az este? - gyűlt bennem az indulat ahogy beszélt és tudtam, hogy Ames nem bír majd el azzal az állattal.
-Ser Rutgem! Hadd legyek párban én Donstonnal, ő nem Ames súlycsoportja! - szólítottam meg a kiképzőt, aki már indult volna a kedvenc kövére, hogy leüljön rá. Gúnyosan felnevetett.
-Azt hiszed ez így megy? Megkérsz és én lefekszem neked és azt mondom ó hogyne Gwynn, már vártam hogy megkérj rá? Mit képzelsz magadról te nyomorult torzszülött! Majd ha te állsz a helyemen és én leszek fattyú, na majd akkor dirigálhatsz, addig nem! - egyre jobban üvöltött, és hogy nyomatékot adjon a szavának ki is gáncsolt, hogy azután jól megrugdosson... nem a megfelelő helyen, inkább rúgta volna meg a bordámat!
A rúgására összerándultam és egy darabig az ágyékomra tapasztottam a kezemet, rettenetesen fájt és lüktetett, de azután úgy éreztem felrobbanok és felpattantam. Előrántottam a kardomat és Rutgemnek rontottam vele, a kardforgatókezét céloztam, de kitért. Előhúzta a saját kardját és a lapjával jól hátba vágott, aztán mikor összegörnyedtem ettől megragadta a hajamat és elrántott. Ismét a hóban feküdtem, ezúttal Rutgem kardjának hegyével a torkomon.
-Ne hősködj fattyú! Játssz szépen a többi fatyúval, gyilkossal és erőszaktevővel! - sziszegte és otthagyott, a kövéhez ment, felvette a földről a borostömlőjét, meghúzta és leült a kőre, a lábait szétterpesztette és a kardját a földre támasztotta, azon támaszkodott.
-Valaki játsszon Gwynnel! - ez volt a végszó, azonnal összeszedtem magamat és a kardomat, kénytelen voltam felállni, tudtam, hogy Donstonon kívül - aki Amesszel "küzd" - mindenki meg fog támadni.

Ames
Riadtan néztem, amit Gwynn csinál...Nem kellett volna ezt tennie. Közben lassan felfogtam, hogy csak engem és Donstont osztottak párba...Vagyis akkor most mindenki más Gwynnel fog küzdeni...
A nagydarab fiú vigyorogva fordult felém, ezzel szakítva meg a gondolataim menetét. Kardját jobb kezében tartva indult meg felém, mire én kétségbeesetten magam elé emeltem a saját fegyveremet - egy szintén egykezes kardot, bár nekem mind a két karomra szükségem volt, hogy megtartsam. A fiú nem tétovázott, egyből nekem rontott. Azt hiszem, mind a ketten meglepődtünk, mikor nem ütötte ki az első csapással a kardot a kezemből, de ez nem maradt így sokáig, a második csapást már nem álltam, csak elugrottam előle, elejtve a fegyvert.
- Most nincs itt a szerelmed, hogy megvédjen téged. - csapott felém újra, közben ördögi vigyor terült el az arcán. - Meghalsz, te kis szajha!

/:O Ames!/

Gwynn:
Donston csapata elsőként rontottak rám, de egészen jól bírtam a sarat, sorra gáncsoltam ki őket, és jól hátba vágtam őket a kardom lapjával, de voltak akik engem is ütöttek és valaki eltalálta a bokámat, amiért szívtam a fogamat.

Ysoria
-Igen. Elenged! - bólintottam vidáman és hirtelen előtört belőlem a lelkesedés.

Fray
Már épp indulni akartam a kiképzésre amikor az egyik fiú benyitott hozzám azzal a szándékkal hogy felébresszen. Elvigyorodtam és delhúztam a csizmámat és kiléptem a szobából.
Az elmúlt hetekben nem történt velem semmi különös, a sérülésemet végül megmutattam a mesternek és kiderült hogy két bordám is eltört, a karom pedig megzúzódott. Még mindig n gyógyultam meg teljesen, de már sokkal jobb volt, minden esetre majdnem rendesen tudtam mozogni.
Mikor leértem, beálltam a többi fiú közé és vártam. Végignéztem ahogy Rutgem megint kitol Amessel és Gwinnel. Mostanában sokat bántották a két fiút, komolyabban mint eddig, de én egyre kevésbé találtam ezt viccesnek, így mikor a kiképzőtiszt utasítására a legtöbben nekitámadtak Gwinnek, én a fiú mellé álltam és megpróbáltam segíteni neki.

Dianreis:
-Jaj de jó! - sikítottam fel, amiért nem sokkal később Elbereth nyitott be, azt hitte baj van. Elújságoltam neki, hogy Ysoria velünk jöhet, mire csak kedvesen elmosolyodott.
-Örülök! Hát nem is zavarnék tovább - szólt, majd elment.
-Annyira örülök! - lelkesedtem tovább.

Gwynn:
-Mit csinálsz Fray? - kérdeztem döbbenten a fiút, miközben Avryvel küzdöttem, aki nagydarab izomkolosszus volt és két embert megölt, azért volt itt.