Hét királyság - Westeros földje

Ames
- Megvádoltak lopással, és börtönbe zártak - feleltem, miközben a lány hosszú, holdszőke haját fésültem selymes hullámokba. Végre egy feladat, amit képes vagyok jól megcsinálni. Magamban hálát adtam Sethridának, amiért engem választott ki Evernys mellé.

Eglantine
Ezután rövid csönd állt be, nem jutottam nagyon szóhoz a csodálattól.
- Nahát, nem is tudtam, hogy a kis hercegnő...
Hagytam, hogy a mondat befejezetlenül maradjon közöttünk, csak megcsóváltam a fejem.

Evernys:
-Pedig nem loptál - sóhajtottam. - És ilyenért máris a falra küldenek?

Rutgem:
Felvontam a szemöldökömet.
- Mit akartál mondani? - kérdeztem gyanakodva.

Eglantine
Meglepetten néztem rá.
- Csak hogy nem tudtam, hogy egy borbély lánya segítette a világra - feleltem őszintén. Szinte fájt, hogy olyan gyanakvó hangnemben szólt hozzám.

Ames
- Igen, hölgyem - feleltem halványan felfelé gördülő szájjal, amit persze nem az emlékek okoztak, sokkal inkább az, hogy jól éreztem magam. - Választhattam, hogy vagy ez, vagy az egyik kezem.

Fray
Sokaog csendben voltunk ismet es kozben egyre nagyobb kesztetest ereztem arra hogy megszolaljak. Nem tudom miert, pedig altalaban tenyleg nem zavart a csend. Talan az utobbi napokban tul sokat voltam egyedul ...
-Szerinted meddig maradnak itt a vendegek? - kerdeztem meg vegul Gwynnt, ujbol probalva beszelgetest kezdemenyezni.

Evernys:
- Tárgyalás sem volt? - nem tudom, miért döbbentem meg, de elhatároztam magamban, hogy ha egyszer uralkodok, elrendezem, hogy mielőtt megbüntetnek valakit megbizonyosodjanak a bűnösségéről.

Rutgem:
Bólintottam, azután eszembe jutott még valami.
- A mostani uralkodó egykor lázadó volt, megölette álmukban az előző királyi családot, sokáig úgy tudtam, a hercegnőt is, akit én segítettem világra, egy borbély lányával együtt, de ő és az egyik bátyja Relthon elmenekültek, azt beszélik itt vannak valahol Essosban...-mormoltam elgondolkodva.

Ames
- Valahogy mindenki jobban hitt egy gazdag, nemes hölgynek, mint egy.... mint nekem - mondtam, a mondat végén elharapva a szót. Még nem akartam, hogy tudja, hogy selyemfiú voltam. Bár megértőnek tűnt, féltem, hogy akkor rossz szemmel nézne rám.

Eglantine
- Essosban? - kérdeztem meglepetten. Sosem hallottam volna, hogy az egykori kis hercegnő és herceg itt lennének a Keskeny-tenger keleti oldalán.

Evernys:
- Ez nem túl igazságos. Egy másik nemes család mészárolta le az enyémet, nem voltak jobb emberek, mert nemesek voltak - feleltem csendesen. Ames részben befonta a hajamat és megmutatta két tükörrel, szép lett. Felálltam és szembe fordultam vele. - Ha visszaveszem majd, ami az enyém ígérem igazságosan fogok uralkodni - magam sem tudtam, hogy miért tettem ígéretet neki, de komolyan gondoltam. Azután eszembe jutott egy elszomorító tény. Nincsenek követőim.

Rutgem:
- Az utolsó, amit hallottam, hogy egy halász idehozta őket, azután hallottam pletykákat, miszerint Myrben valaki befogadta és nevelte őket, de a Falra kevés történet jut el főleg Essosból! - már a Sorell család palotája felé tartottunk, fákkal és virágokkal díszített úton haladtunk.

Gwynn:
- Nem tudom, talán, ameddig szövetségesekre nem találnak, de talán Sethridával együtt továbbállnak, és akkor azt hiszem mi sem maradunk itt - feleltem. - Nem tudom pontosan Sethrida mit tervez, de szerintem részünk lesz benne - a lány szobája felé biccentettem, - Amest beküldte mellé "társalkodóhölgynek".

Fray
Az utolsó mondaton akaratlanul is elmosolyodtam. Nem akartam sértő megjegyzést tenni , de tény volt hogy ez a feladat sokkal testhezállóbb Amesnek mint a testőrködés.
-Szegény Ames ... de talán ebben a szerepkörben kicsit talpraesettebb lesz. Mármint tényleg nem akarom bántani, de szegényke olyan kis törékeny ... - fogalmaztam meg szépen, mindenféle gúny nélkül.

Ames
Finoman elmosolyodtam, és meghajoltam a lány előtt.
- Remélem, úgy lesz, hölgyem - mondtam neki kedvesen. Elgondolkodtam, hogy vajon a "hercegnő" megszólítás nem lenne-e találóbb.

Eglantine
- Megkérdezhetnénk a Papát, lehet, hogy ő hallott valamit róluk - ajánlottam vidáman mosolyogva, miközben még mindig a férfi karján "lógtam".

Gwynn:
Kuncogtam.
-Talán ezt jobban is élvezi, mint az őrködést a Falon.

Evernys:
-Úgy lesz, ha találunk támogatókat - gondolkoztam hangosan.

Rutgem:
- Ahogy gondolod - mondtam látszólag érdektelenül, de valójában nagyon is érdekelt, hogy mi lehet a hercegnővel és a bátyjával.

Fray
-Én szinte biztos vagyok benne - mosolyodtam el halványan, majd eszembe jutott valami és lassan kissé gonosz vigyor terült szét az arcomon.
-Bár ahogy ti őrködtetek ...

Gwynn:
Nem is jöttem zavarba, számítottam valami ilyesmire.
- Ha velem volt őrségben, többnyire pihent, vagy hosszan elbeszélgettünk. Nehezen viselte, hogy szekálták azok miatt, ami... - nem folytattam. - Engem nem érdekelt, ha piszkáltak, amiért segítettem neki, így ő biztonságban érezte magát mellettem.

Ames
Biccentettem, mivel nem igazán tudtam, hogyan szóljak hozzá a lány gondolatmenetéhez. Alig ismertem, és Sethrida is csak pár hete fogadott minket a szolgálatába, így róla sem tudtam még olyan sokat.
- Kívánom, hogy sikerüljön - mondtam végül, csak hogy mondjak valamit.

Eglantine
Ezután pár percig csöndesen sétáltunk, amíg újabb történetekért nem kezdtem nyaggatni a férfit. Nagy nehezen, de beadta a derekát, én pedig élvezettel hallgattam. Nagyon szerettem, mikor mesélt, ő volt az egyetlen testőr, aki érdekes volt szerintem.

Fray
-De amikor egyszer felmentem akkor mégis egymás karjaiban találtalak titeket ... - vigyorogtam tovabb - Figyelj, Gwynn, nekem nem kell hazudnod. Èn nem bántalak titeket azért ami köztetek van - váltottam vissza barátságosabb hangnemre.

Evernys:
- Követnél engem? - kérdeztem, mert kíváncsi voltam arra, hogy a fiú mit felel majd és hogyan feleli majd azt.

Rutgem:
Végül hazaértünk és én megálltam az előcsarnokban.

Gwynn:
- Igen, emlékszem és emlékszem Rutgemre is! - nevettem fel. - Látnod kellett volna az arcát!

Fray
-El tudom képzelni ... De azért szívesen megnéztem volna - vigyorodtam el, miközben megpróbáltam elképzelni Rutgem reakcióját arra hogy meglátja fent a falon csókolózni őrség közben Gwynn-éket.

Ames
Ez meglepett, nem számítottam a kérdésre.
- Nos... - kezdtem bele kicsit zavartan. - Azt hiszem, igen - feleltem végül. Sethrida láthatóan törődik a lánnyal, fontos neki, márpedig Sethridát jó embernek tartottam. És ha Gwynn és Fray is úgy döntenének, hogy követik a lányt...Az persze eldöntene mindent.

Eglantine
- Köszönöm a sétát, ser - mosolyogtam kedvesen a lovagra, majd lábujjhegyre álltam, hogy puszit adhassak az arcára. Még így is alacsony voltam, inkább csak az állát értem fel.

Gwynn:
- Azonnal elment, legalábbis ezt hittük, Ames rosszul érezte magát a dolog miatt, ezért átöleltem, mire Rutgem visszajött, mert nem tudott elaludni a borostömlője nélkül! - akkor annyira nem találtam viccesnek a helyzetet, de most valamiért nem bírtam abbahagyni a vigyorgást. - Vajon miért jött utánunk?

Rutgem:
Amikor megköszönte már épp mondtam volna, hogy csak a feladatomat végeztem, amikor meglepetésemre arcon csókolt... Annyira meglepődtem, hogy nem tudtam szólni, csak biccentettem és elindultam a szobám felé. Mi a fene üthetett a kis csajba?


Evernys:
Elmosolyodtam a válaszán. 
- Jó embernek tűnsz eddig, kedvellek, ezért köszönöm! - azon kezdtem el gondolkodni, hogy most mit is tegyünk, nem akartam egész nap a szobában maradni, így az ajtó felé léptem.
- Meg tudnád mutatni, merre van Sethrida szobája?

Ames
Mosolyogva bólintottam. Végre megint valami olyan, amit meg tudok tenni.
- Persze, kövess csak - mondtam neki kedvesen.

Evernys:
Némán követtem őt, a gondolataimban már a kérdéseket alkotva, amiket Sethridának teszek majd fel.

Ames
- Itt vagyunk - mondtam egy apró meghajlással, mikor megérkeztünk Sethrida lakrészéhez. A nő bent volt, legalábbis az ajtó alatt kiszűrődő fény erről árulkodott.

Evernys:
- Köszönöm Ames! - mondtam mosolyogva, azután bekopogtam Sethrida ajtaján. - Evernys vagyok!

Ames
Biccentettem, aztán megfordultam, és másmerre indultam.

Sethrida
Mikor kopogtak, csak halkan kiszóltam, hogy bejöhet a lány, de a tekintetemet nem fordítottam el a tűztől, még akkor sem, amikor kinyílt az ajtó, és belépett. Nem szóltam semmit, amíg a lángokat figyeltem, csak mikor véget ért az imám, akkor emeltem a tekintetem Evernysre, és mosolyodtam el kedvesen.
- Örülök, hogy itt vagy, Evernys - mondtam neki.

Evernys:
- Úgy gondoltam talán beszélni szeretnél velem - feleltem mosolyogva.

/Bocsi a rövidért, nem vagyok ma jó.../

/semmi gond! /

Sethrida
- Igen, beszélni szerettem volna veled - mondtam, miközben egy dívány felé indultam, ami a szobában állt. Leültem, és intettem a lánynak, hogy foglaljon helyet mellettem. Mikor odaült, kedvesen rámosolyogtam. - Elmesélted a történeted...De nem mondtad, mik a terveid.

Evernys:
- A célom az, hogy betartsam azt, amit megígértem Relthonnak, mielőtt meghalt. Vissza kell foglalnom Westerost! - jelentettem ki magabiztosan, de azután kicsit bizonytalanabbul folytattam. - Pártfogókra van szükségem. Erős szövetségesekre és seregre.

Fray
Csak kicsit megraztam a fejem.
-Fogalmam sincs ...talán vissza akar ráncigálni a falra ... Tudod, hogy aztán élvezettel nézhesse végig ahogy megölnek minket miután halálra ítéltek amiért eljöttünk Westerosból .... - vontam vállat. Mondjuk ezt még ki is néztem volna Rutgemből.

Sethrida
Elgondolkodva bólintottam, valami ilyesmire számítottam.
- Először pénzre van szükséged - állapítottam meg végül. - És jó kapcsolatokra, amikhez én segíthetek hozzájutni.
Sok ismerősöm volt, és tudtam, kik azok az emberek, akik talán segíthetnek Evernysnek, ha ügyes velük.

Gwynn:
A fejemet ráztam, de mosolyognom kellett Fray elképzelésén.
- Nem hiszem, hogy érünk annyit neki. Alighanem valamelyik legújabb gorilláját küldi, ha csak ezt akarja. Valami más kell hogy legyen a háttérben - gondolkodtam vele.

Evernys:
- Igazán? - felcsillant a szemem. - Nagyon hálás lennék érte! - tudtam, hogy Sethrida segíteni fog, mindig segített, még akkor is, amikor a bátyám eladott Kaharonak... bár nem az ő ötlete volt.

Fray
Rovid ideig csendben gondolkodtam, de semmi ötletem nem volt.
-Én tényleg nem tudom, Gwynn. Fogalmam sincs mit akarhat tőlünk amiért egészen idáig követett minket.

Sethrida
Rámosolyogtam, és barátságosan megérintettem a kezét.
- Holnap elmegyünk együtt egy régi ismerősömhöz. Meghívott magához, és mint kísérőmet, magammal viszlek - mondtam neki. - Ha szerencsénk van, nagy segítséget jelenthet a pénzével és befolyásával

Gwynn:
-Talán rövidesen ki is derül - mormoltam magam elé.

Evernys:
Elmosolyodtam és bólintottam, azután gondolkodóba estem. Egy darabig nem szólalt meg egyikünk sem.
- Ki ez az ismerősöd? - tettem fel a kérdést végül.

Sethrida
- A neve Aodh Rhys, egy gazdag nemes Pentosban. A leggazdagabb ember Pentosban. Az ő meghívása miatt vagyok itt - feleltem. Megvolt a magam véleménye Aodh Rhysről, de ezt nem osztottam meg a lánnyal. Úgy gondoltam, hogy ha ezek ketten megtalálják a közös hangot, akár még jól is elsülhet a dolog.

Evernys:
Érdekes. Vajon mi a terve Sethridának? - gondolkodtam el.
- És milyen ember ő? - feszegettem a témát.

Sethrida
- Ez olyasmi, amit inkább neked kéne eldöntened - feleltem nagyon halvány mosollyal - De...hogy is mondjam. Aodh-nak megvan a maga, hm, karizmája. Nem nagyon van olyasmi, ami miatt szerénykednie kéne.

Evernys:
- Értem - feleltem. Mást nem igazán tudtam mondani neki. Azután eszembe jutott az... álmom és azon gondolkodtam, vajon elég fontos-e ahhoz, hogy elmondjam neki.

Sethrida
Láttam a lányon, hogy elgondolkodik, nagyon könnyű volt felismerni ezt az arcát.
- Van még valami? - kérdeztem kedvesen tőle.

Evernys:
- Csak volt egy újabb álmom. Egy sárkánnyal -motyogtam.

Sethrida
Érdeklődve félrebillentettem a fejem.
- Meséld el! - kérdtem.

Gavin
Nem mondanám, hogy nehezemre esett az alvás, mégsem tudtam a szobámban maradni sokáig. Már megszoktam, hogy csak pár órát alszom esténként, így nem sokkal azután, hogy elmentem a szobámba és lefeküdtem, már újra ébren is voltam.
Tanácstalanul ültem az ágyamon, aztán magamhoz vettem a kardom, és úgy döntöttem, visszamegyek oda, ahol előtte őrködtem. A fehér fiú még mindig ott állt, és most volt vele még egy westerosi. Odasétáltam hozzájuk, és kicsit távolságtartóan köszöntem nekik.
- Remélem nem szakítottam félbe semmit - néztem egyikről a másikra, de nem úgy tűnt, mintha épp egy nagy beszélgetés közepén lettek volna. - Ha akarsz, elmehetsz aludni, átveszem az őrséged - fordultam a fehér fiúhoz.

Gwynn:
-Rendben, köszönöm - biccentettem a férfinek, azután elindultam, még visszanézve Frayre. - Viszlát Fray - a szobánkhoz mentem, benyitottam és odabenn leültem az ágyra. Nem voltam különösebben fáradt.

Evernys:
-Lovak patadobogását hallottam és dothraki férfiak kiáltását, azután láng vett körül, hatalmas lángnyelvek, amelyek közt Kaharot pillantottam meg, ahogy magához hívott, elindultam felé, de mire odaértem halott volt és a halotti máglyáján feküdt. Hirtelen összeestem és fájt a hasam, lenéztem rá és felsikoltottam. Egy tőr állt ki a hasamból és véreztem, azután a távolban egy állat rikoltását hallottam. A lángok közé bámultam, ahol az éj-kék tojás darabjait fedeztem fel, szárnysuhogást hallottam, és egy sötétkék, ezüstcsíkos hosszú, kígyótestű sárkány szállt le előttem, kiterjesztve a szárnyait és rikácsolva. Felém hajolt, de azután, egy szúrást éreztem a hátamnál, a sárkány elrepült én pedig ott maradtam. Lépteket hallottam és egy férfi hajolt fölém, a haja sötét volt és hullámos, a szeme pedig kéken villogott és nevetett, kegyetlenül nevetett, mielőtt leszúrt - meséltem el, pont úgy, ahogy álmodtam. A hangom hullámzott és a szívem hevesen dobogott.

Fray
-Viszlát, Gwynn! - intettem a fiú után majd a velem szemben álló férfi felé néztem. -Nem muszáj neked őrködnöd, szívesen átvállalom a feladatot - intéztem szavaimat hozzá.

Gavin
- Úgyse tudnék már aludni. Jobban érzem magam, ha őrködhetek - válaszoltam a falnak támaszkodva, mikor kettesben maradtunk a másik fiúval. Őt is végigmértem, de már alábbhagyott bennem az az erős gyanakvás, ami érkezéskor még megvolt.


Sethrida
Figyelmesen hallgattam, aztán mikor befejezte felálltam, és szótlanul a tűzhöz sétáltam. Csak bámultam a lángokba némán, amíg a fejemben visszhangzottak a lány szavai.
- R'hllor megadta neked az álomlátás adományát...De a látomásaid értelmezésében nem tudok neked segíteni. Számomra mást jelenthet, mint számodra. Ám az biztos, hogy nehéz idő vár rád, Evernys - mondtam a lángoktól csillogó szemmel, színtelen hangon. Még mindig teljesen a gondolataimba voltam mélyedve.

Ames
Gwynn szobájában voltam, épp egy ruhát próbáltam föl, amit Sethrida adott nekem ajándékba. A nő látta rajtam, hogy nem őrnek való vagyok, és megkérdezett a múltamról, mikor csak kettesben voltunk. Elmeséltem neki, hogy Királyvárból jöttem, és hogy...nem épp ilyen fajta foglalkozáshoz voltam szokva. Megértő volt és kedves, egyáltalán nem ítélt el a múltam miatt, sőt, mikor ma visszamentem a szobámba, útközben egy csomagot adott nekem mosolyogva. Csak nemrég bontottam ki, az Evernyssel való találkozásom után. Ruhákat kaptam, hasonlóakat, mint amilyeneket annak idején viseltem. Könnyű, finom anyag, amiben kellemesen lehet mozogni. Gyönyörű színek, amik illettek a szememhez és a bőrömhöz. Végtelenül hálás voltam a nőnek.
Mikor Gwynn bejött, kicsit összerezzentem, nem számítottam rá ilyen korán. Belopóztam a szobájába, hogy itt próbáljam föl a ruhákat, mert kíváncsi voltam a véleményére, de mégis meglepett, amikor betoppant. Az ágyhoz sétált és leült, úgy tűnt, nem vett észre.
Finoman megköszörültem a torkom, és kiléptem a paraván mögül, ami mögött öltöztem. Az egyik korallszínű, finom selyemruha volt épp rajtam, hosszú V kivágással a mellkasánál, mint a legtöbb régi ruhámnak. Kicsit félénken léptem elő, izgultam, mit fog szólni Gwynn.

Fray
Biccentettem egyet a férfi felé.
-Rendben, ahogy gondolod ... - mondtam neki, de a továbbiakban nem szóltam. Csak ott álltunk egymással szemben, a falnak támaszkodva és némán őriztük a folyosót,

Gavin
- Hogy kerültél a falra? - kérdeztem a fiút hosszú csendet követően. Volt benne valami, amitől másnak tűnt, mint a fehér fiú. A kisugárzását tekintve, mintha alacsonyabb társadalmi rangból származott volna, de az biztos, hogy más környékről.

Fray
Vállat vontam.
-Ahogy a legtöbben ... Bűnt követtem el és ezért a Falra küldtek - válaszoltam semmit mondóan. Tudtam hogy ezzel semmit nem árultam el, hiszen ezt gondolom már kitalálta ő is, de semmi köze nem volt az előéletemhez szóval nem volt kedvem megosztani vele a Falra kerülésem okát.

Gwynn:
Amikor megláttam Amest a szobában megdöbbentem. Nem számítottam rá, hogy ott lesz, és valahogy olyan más volt. A ruha amit viselt gyönyörű volt és jól állt neki, akkor úgy gondoltam, hogy ez lehet az, amit mindig viselnie kellene, ebben lehet önmaga. Észrevettem, hogy tátva maradt a szám, miközben végig mértem.
- Mit csinálsz itt Ames? - kérdeztem még mindig fel nem ocsúdva a döbbenetemből.

Evernys:
- Az előző óta tűnődöm, mit jelenthetnek - sóhajtottam. - Amikor Kaharot temettünk, hatalmas máglyát raktunk és, ahogyan néztem, egy sárkányt láttam benne, szinte hívott.

Gavin
Nem akarta az orromra kötni, szóval nem faggattam arról, mit tett. Inkább mást kérdeztem.
- Hol éltél előtte?

Ames
Elpirultam a tekintetét látva, nagyon jól esett.
- Gondoltam, megmutatom neked, amit Sethridától kaptam - mondtam neki, és lassan körbefordultam. - Mit gondolsz? - kérdeztem közben.

Sethrida
- Ez R'hllor áldása. Képes vagy olvasni a tűzből, és megmutatja neked a jövőt. Ám hogy értelmezni is tudd...Ez olyasmi, amit nem lehet elmagyarázni - csóváltam meg a fejem. Nekem is sok évembe telt, mire megértettem a Fény Urának szavait, de nem tudtam átadni ezt a tudást Evernysnek.

Gwynn:
-Igazán jól áll! - feleltem és elmosolyodtam. Csak halvány sejtelmem volt csupán mit akarhat.

EVernys:
-Te meg tudod tanítani? - kérdeztem reménykedve. Úgy éreztem fontos dolgokat, jeleket szalasztok el, ha ezt nem tanulom meg.

Fray
-Egy kisebb várban , lent délen. - válaszoltam, ezúttal őszintén.