Hét királyság - Westeros földje

Sethrida
Szomorúan megcsóváltam a fejem.
- Sajnálom, Evernys. Ehhez én kevés vagyok - feleltem.

Ames
Aranyosan elmosolyodtam.
- Köszönöm - mondtam, miközben odasétáltam hozzá, és megálltam előtte. - Tudod, hasonló ruhákat hordtam, mielőtt a Falra vittek...

Gavin
- Mennyire délen? - kérdeztem érdeklődve.

Gwynn:
-Valahogy sejtettem - nevettem fel és megfogtam a karját. - Olyan, mintha csak most látnálak először. Olyan más vagy így.

Fray
-Nem messze Kiralyvartol. Talan kicsit eszakabbra ... - valaszoltam meg mindig teljesen komor arccal.

Gavin
Biccentettem.
- Jártam arra, szép környék - feleltem, bár már nem igazán emlékeztem.

Ames
Erre megint elpirultam. Gwynn olyan könnyen zavarba tudott hozni.
- Köszönöm... - mondtam neki, és kicsit még közelebb léptem hozzá. Akartam még mondani valamit, de nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg. Örültem volna, ha ő kezdeményez, de valahogy úgy éreztem, erre nem sok esély van. Sőt, semmi...Azt se tudtam, tudja-e egyáltalán, mit szeretnék. Na jó, azért ő is férfi.

Fray
-Igen, az ... - feleltem erre, semmilyen hangnemben. Ereztem hogy itt ki is halt ez a beszelgetes de annyira nem bantam.

Gwynn:
-Talán csak most látlak először igazán téged - folytattam, - és nem egy rémült valakit, aki állandóan retteg a többiektől!

Gavin
Csöndesen néztem kifelé az ablakon, és közben elgondolkodtam kicsit.
-Miért szöktetek meg a Falról? - kérdeztem. Talán gyávaságból? Vagy a hideg miatt? Nem tudtam rájönni.

Ames
Ha lehet, még vörösebb színt öltött az arcom.
- Mert én állandóan rettegek? - kérdeztem kicsit játékosan. Persze...többnyire a válasz egyértelmű igen. Főleg a Falon.

Fray
-Egy felderítés alkalmával megtámadtak minket a vadak és muszáj volt menekülnünk - válaszoltam röviden erre a kérdésére is.

Gavin
- És dezertáltatok? - kérdeztem. Nem értettem, miért nem mentek vissza a Falra.

Fray
Bólintottam.
-Igen ... Közös megegyezés alapján. Nem volt már értelme maradnunk Westerosban.

Gwynn:
-Fogalmam sincs - vigyorodtam el. - Eddig mindig olyan rémült voltál, olyan gyámoltalan. De most úgy tűnik kényelmesebben érzed magad. Talán a ruha teszi.

Gavin
- Nem vagytok egyedül ezzel - jegyeztem meg, és fogalmam sem volt, mitől eredt meg így a nyelvem. Már ha ezt annak lehet nevezni.

Ames
- Talán? - vontam fel a szemöldököm, é kicsit felnevettem. - De az is lehet, hogy egész más oka van - hajoltam közelebb a fiú arcához. Na jó, ilyen még sosem volt. Ha jött hozzám valaki, az azért jött, hogy velem legyen. De hogy a fenébe adom tudtára valakinek, hogy mit akarok? Ez már nem a bordély, nem mondhatom a szemébe! Jó ég, ez nevetséges...

Gwynn:
-Mire gondolsz? - hajoltam egészen közel hozzá, szinte összeért a homlokunk. Nem volt nehéz kitalálnom mit akar, de olyan aranyos volt, ahogy zavarban volt és próbálta tudtomra adni, mit akar.

Ames
- Nos...Tudod... - pirultam el egyre és egyre jobban. Nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg. Össze-vissza dadogtam, ahogy próbáltam valami választ kinyögni, de ő csak nézett engem azokkal a szemeivel és mosolygott én meg teljesen zavarban voltam...A végén egyszerűen csak feladtam és megcsókoltam.

Gwynn:
Belevigyorogtam a csókba, de azután viszonoztam. Átkaroltam a nyakát és magamhoz húztam, de nem viselkedtem máshogy, mint ahogyan azt eddig megszokhatta tőlem - na jó, talán kicsit hevesebb lehettem, annak köszönhetően, hogy nem a hidegben ültünk a falról lenézve.

Ames
Gwynn ölébe ültem, és átkaroltam a fiú nyakát, amivel az ő kezeit leszorítottam a derekamra - ez egészen tetszett így. Ezután megpróbáltam bevetni minden finom technikát, amit annak idején tanultam. Nem tudtam, a fiú mennyire van benne a dologban, de reméltem, hogy nem fog rám megharagudni a próbálkozásomért.

Gwynn:
Egy idő után teljesen megfeledkeztem magamról, arról, hogy ki vagyok, hol vagyok és mit csinálok és legfőképpen kivel. Gondoltam egyet és megfordítottam Amest, úgy, hogy ő az ágyon kötött ki én pedig rajta, a kezemmel a teste mellett kétoldalt támaszkodva, hogy ne nehezedjek rá a súlyommal.

Ames
Ez a fordulat egészen tetszett, bár így kicsit nehezebb helyzetbe kerültem. Nem panaszkodtam, csak elmosolyogtam, és finoman újra a fiú nyaka köré fontam a karom, hogy közelebb húzzam magamhoz, és megint megcsókolhassam.

Gwynn:
Megkerestem azt a rész a ruháján, ahol azt megkötötte, és feltérdelve kioldoztam azt, hogy szabaddá tegyem a mellkasát. Sokat izmosodott magához képest az edzések során, de még mindig inkább madárfiókának tűnt. Végigsimítottam a mellkasán, azután újra fölé hajoltam, megcsókoltam, azután a fülébe súgtam.
- Sethridának jó ízlése van, ami a ruhát illeti, de így még jobb...

Ames
És már megint elpirultam...Nem voltam hozzászokva, hogy ilyeneket mondjanak nekem.
- Mit szólnál hozzá, ha te is levennél pár réteget? - kérdeztem felkönyökölve, miközben az egyik ujjamat végighúztam a fiú felsőtestén - ami biztosan sokkal izmosabb volt, mint az enyém.

Gwynn:
- Mondasz valamit - vigyorodtam el és lecsatoltam magamról a könnyűvértemet, amit itt viseltem, azután felálltam az ágyról és eligazítottam egy állványon, ahol a vérteket szokás tartani. Ezt követően kioldottam az inget amit viseltem azután a padlóra dobtam és lerúgtam magamról a csizmámat is, hogy végül visszamásszak az ágyamra Ames mellé.
- Így jobban tetszem? - néztem mélyen a szemeibe, amíg még egyszer el nem pirult.

Ames
- Lehet - mosolyodtam el finoman, és újra a fiú felé nyúltam, hogy magamhoz húzzam. Egy rövid csókot kapott, aztán eltoltam magamtól, és egy ügyes mozdulattal fölé kerültem, így most ő feküdt a hátán, és én térdeltem fölötte. Ez egy kicsit jobban tetszett...A fiú mellkasára tettem a kezem, és lassan végigsimítottam rajta.

Gwynn:
- Így egészen olyan vagy, mint egy macska, aki ráugrik a prédájára! - jegyeztem meg mosolyogva és a combjára tettem a kezemet.

Ames
- Micsoda hasonlat - viccelődtem, ahogy közelebb hajoltam, hogy újra hosszan megcsókoljam. Közben a lehető legfeltűnésmentesebben kicsit fészkelődni kezdtem a fiú ölében, csak hogy megtudjam, mi a helyzet...

Gwynn:
- Az apám mindig fontosnak tartotta, hogy költészetet is tanuljunk - viccelődtem és megszabadítottam teljesen a ruhától, amit Sethrida adott rá, már csak a nadrágja volt rajta... egy ideig.
- Jól ülsz ott? - szóltam, amikor észrevettem, hogy mintha kicsit fészkelődne... bizonyára túl kemény az ülés...

Ames
Teljesen elpirultam, sokadjára is. Hirtelen mintha nem éreztem volna annyira biztosnak magam.
- Persze - motyogtam, és inkább újra megcsókoltam a fiút, hogy ne kelljen beszélnünk, és mert ezt legalább kicsit biztonságosabbnak éreztem. Nem úgy, mint azt, amire készültem.

/Visszatáncolsz? xDD/

Gwynn:
Egészen magamhoz húztam, miközben teljesen hátradőltem az ágyon és a hátát simogattam. A pőre puha volt és selymes, nem mondtam volna meg, hogy majdnem egy évet töltöttünk el a Falon. Együtt...

/Ames nem tud visszatáncolni, szerintem a múltjában volt már pár dolog, ami nem szívesen csinált, de nem táncolhat vissza, most se fog xD (mert ezt még szívesen is csinálja, nem?)/

Ames
Tovább csókolóztunk, de valahogy kezdtem úgy érezni, hogy a fiú nem akar semmi többet, mint ez. Persze lehet, hogy ez csak az én gondolatom volt, de Gwynn még akkor sem volt senkivel eddig...Viszont nem tudtam, hogy kérdezzek rá.
- Öhm, Gwynn... - motyogtam, miközben kicsit elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek. Ez nem volt olyan jó ötlet, mert éreztem, hogy megint el fogok pirulni, de akkor már mindegy volt. Zavartan motyogtam. - Tudod, hogy én várok, meg minden, és nem akarok semmit siettetni, de ugye te még szűz vagy, és nos megértem, ha vannak fenntartásaid a dologgal kapcsolatban, csak mégis kíváncsi lennék hogy még meddig...
Össze-vissza beszéltem, és közben nem tudtam rávenni magam, hogy a fiú szemébe nézzek.

Gwynn: 
Elvigyorodtam. Szórakoztatott a dolog... és az úgy nevezett "fenntartásaim" egy ideje már eltűntek. Egy csókkal hallgattattam és a kezem egyre lejjebb csúszott a hátáról, a hátsó felére, ahol szépen lassan és vontatottan lefejtettem róla a nadrágját.

Ames
Nem tehettem róla, de ilyen helyzetben még sosem voltam, egyszerűen zavarban voltam. Meg akartam kérdezni a fiútól, hogy biztos-e a dologban, de inkább nem szólaltam meg, féltem, hogy a hangom nem olyan lesz, amilyennek szeretném. Inkább csak megpróbáltam nem gondolkodni, és arra koncentrálni, hogy mit csinálok. Nem kell izgulni, elvégre csak...Te jó ég, levette a nadrágomat....Becsuktam a szemem, de ettől még nem lett kevésbé vörös az arcom. Kettőnk közül miért én viselkedek úgy, mint egy szűzlány?

/Cuki /
Gwynn:
Amikor teljesen megszabadítottam a nadrágjától elégedetten néztem végig rajta, szép és kecses testalkata volt, formás hátsóval és egészen izmos lábakkal. Zavartan nevettem és a szemébe néztem.
- Sosem gondoltam volna, hogy ilyen vagy az alatt a sok ruha alatt...

Ames
- Mondtam, hogy nagyon sok az a ruha... - motyogtam zavartan, de jól esett a bók. Most viszont már én is kíváncsi voltam a fiúra, szóval a nadrágjához nyúltam, hogy levegyem róla.

Fray
Bólintottam majd felsóhajtva hátradöntöttem a fejem hogy a falnak támaszthassam. Nagyon nem volt kedvem semmihez, még ahhoz sem hogy visszamenjek a szobámba és az ágyamon fetrengve gondolkodjam tovább szánalmas helyzetemen ahogy mostanában szoktam, így inkább maradtam őrködni.

Gwynn:
- Ebben igazad volt! - feleltem és hagytam, hogy lefejtse róla a nadrágomat.

Ames
Mikor már nem csak én voltam meztelen, kicsit máris jobban éreztem magam.
- Az biztos... - motyogtam, miközben végignéztem a fiún. A hófehér bőrével kicsit furcsa látvny volt, még számomra is, de ha ettől eltekintettem, akkor el kellett ismernem, hogy valóban kellemes látványt nyújtott a...hm...testfelépítése...

Gwynn:
A tekintetéből próbáltam kiolvasni, hogy most mit gondolhat rólam, miután már nem fedte el semmi a... vágyaimat. Kicsit még furcsán éreztem magamat, tulajdonképpen elég régóta nem voltam meztelen akkor, ha valaki más is ott volt, kivéve talán akkor, amikor elmentünk úszni a tengerhez...

Ames
- Akkor gondolom fölösleges aggódnom, hogy még nem akarod - hajoltam előre, a pír még mindig ott volt az arcomon, de már egy játékos mosoly kíséretében. Kezdtem újra megtalálni a magabiztosságomat, amióta a fiú is megerősített benne, hogy szeretné ezt az egészet.

Gwynn:
Felnevettem, mert eszembe jutott, hogy néha tényleg olyan, mint egy leány, túl sokat aggódik, de ezt persze nem mondtam neki.
- Nincs miért aggódnod! - búgtam és a derekára tettem a kezemet, hogy közelebb húzzam magamhoz.

Ames
Örömmel engedtem a fiú húzásának, igazán élveztem, hogy a kezét a derekamra tette, rövid csókkal jutalmaztam, miközben az egyik kezem máris elindult lefelé a mellkasán, majd végig a hasán, a kényes pontig, elegem volt már a hosszúra nyúló előjátékból.

Gwynn:
Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, nem mintha nem tudtam volna, hogy ide lyukadunk ki, csak olyan szokatlan volt. A kezeimmel végigsimítottam a vállán és a mellkasán, még nem tudtam, hogy pontosan a dolgok melyik részét is akarja, ezért vártam, minden további hirtelen mozdulattal, főleg, amíg az ő kezében volt az irányítás.

Ames
Finoman bántam a fiúval, ahogy régen azokkal tettem, akik először jártak nálam. Odafigyeltem az apró jelzéseire, rezdüléseire, hogy minél nagyobb élvezetet tudjak neki nyújtani. Hamar belefeledkeztem a dologba. Nem csak a kezemet használtam, beborítottam a csókjaimmal is, miközben mosolyogva hallgattam a sóhajait. Erre a kis időre megint úgy éreztem magam, mint akkor régen, amikor még a bordélyban dolgoztam.

Gwynn:
Egészen beleborzongtam abba, amit csinált, vagy talán nem is abba, amit csináltam, hanem, hogy ő csinálta, mármint valaki más, valaki tőlem független. És akkor valami eszembe jutott, de kicsit aggódtam, hogyan reagál majd esetleg. Eltoltam a kezét és megfordítottam, most ő volt alul és én fölötte. Mohó tekintettel mértem végig ebben az új helyzetben, úgy, ahogyan a farkas méri végig a prédáját, mielőtt elkapja. Kezeimet végighúztam a vállain, a mellkasán, a hasán, a derekán, az ágyékán, azután ujjaim a combja tövét érték és belülről kifele végigsimítottam rajta.

Ames
Beleborzongtam a fiú érintésébe, finoman lehunytam a szemem, miközben a szám halvány, élvezetteljes mosolyra nyílt. A bőröm már forró volt az izgalomtól, ahogy Gwynn ott magasodott fölém, és az előbbi kis játékom is teljesen feltüzelt már. Most már csak egy dolgot szerettem volna, egyik kezemmel a fiúhoz nyúltam, és finoman magam felé húztam.

Gwynn:
Ames magához húzott, ez tetszett ezért hallgatva az ösztöneimre, miközben simogattam őt, a lábai közé férkőztem és egyre csökkent a köztünk lévő távolság, mígnem összeolvadtunk.
Sosem tapasztalt érzés lett úrrá rajtam és elkezdtem ringatózni, mintha csak táncolnék, egy olyan táncot, amit tanulás nélkül is tudtam. Nem bántam vele durván, a csípőm épp olyan könnyedén lendült előre-hátra, mint amikor lovon ültem és közben átkaroltam őt. A szemébe akartam nézni - kezdetben, - de rá kellett jönnöm, hogy ez majdnem lehetetlen, nem sokszor nyitottam ki a szememet, megéltem a gyönyört.

Ames
A teljes testemet elöntötte a forróság és a boldogság, ahogy a fiúval eggyé váltunk. Olyan rég nem éreztem már ilyet. Sőt, talán ehhez foghatót még soha nem tapasztaltam. Most nem csak egy eszköznek éreztem magam, nem is selyemfiúnak. Csak...Valakinek. És ez nagyon tetszett.
Mindent megtettem, hogy a legtöbb örömet tudjam okozni Gwynnek, de nem sokat tehettem, ez már nem csak rajtam múlt. Ugyanakkor éreztem, hogy a fiú szinte a fellegekben jár, csak úgy, mint én. Öröm volt hallgatni az összeolvadó szuszogásunkat és sóhajainkat.

Gwynn:
Tovább ringatóztunk, mint a hajó, amivel ideérkeztünk és közbe mást sem lehetett hallani, mint egybeolvadt sóhajainkat és nyögésünket, aztán egy idő múlva, mintha meg is állt volna az idő, szinte álomnak éreztem, az egész testemben olyan ismerős, kellemes bizsergés futott végig, akár csak egy szikra rohangálna az ereimben, azután az ágyékom szinte égett, úgy, mint ami felrobbanni készül, kapkodtam a levegőt és megremegtem és felnyögtem, hosszú, kellemes perceknek tűnt, elveszítettem az időérzékemet - valójában pár másodperc lehetett, azután lihegve csöndesültem el és előre rogytam. Hosszan megcsókoltam Amest, azután mellé heveredtem az ágyra. És egy pillanatra behunytam a szememet, amíg elcsöndesült a légzésem és újra lelassult a szívverésem.

Ames
Mikor kezdett visszalassulni a légzésem, és már nem lángolt az egész testem, édesen elmosolyogtam, és Gwynn felé fordultam. Ő a hátán feküdt, ezért közelebb húzódtam hozzá, és átöleltem őt. A fejemet a vállára hajtottam, és lehunyt szemmel figyeltem hogy emelkedik és süllyed a mellkasa, miközben lélegzik. Annyi dolgot éreztem egyszerre, örömöt, büszkeséget, szeretetet, kielégülést, valahogy az egész nem hasonlított egy eddigi tapasztalatomra sem. Talán mert még sosem voltam együtt olyannal, akit igazán szerettem volna.

Gwynn:
Ahogy átölelt, én is átkaroltam őt, valahogy úgy éreztem, mintha mentálisan is közelebb kerültünk volna egymáshoz, nem csak testileg, de nem tudom mit éreztem pontosan.

Ames
Elmosolyodtam, és szorosabban a fiúhoz bújtam. A szobában fülledt meleg volt, de még így is magamra húztam egy vékony takarót, szimplán kényelmi célzattal. Éreztem, hogy hamarosan el fogok aludni, és most örültem, hogy már nem vagyok őr. Nem kellett fölkelnem pár óra múlva, aludhattam hajnalig, és akkor még ráértem előkészíteni Evernys reggelijét és ruháit. Így hát nyugodtan szenderedtem el a fiú vállán.

Gwynn:
Amikor éreztem, hogy szuszog és elalszik kinyitottam a szemem, megszokásból és jó darabig figyeltem, ahogyan alszik, azután a plafont néztem és elgondolkodtam. Azon, hogy mit is éreztem iránta - szerettem, igen, nagyon szerettem, - és azon, hogy mi lesz majd később. Fattyú voltam igaz, a Falra mentem, de már nem voltam többé a Falon, megszegtem az eskümet, mert dezertőr voltam és... nem, egészen biztosan nem nemzettem gyermeket... De mi lesz később? Mi lesz ha... - de ezt már nem fejezhettem be, elaludtam.