Freedom city

Nate:
-Én rap párti vagyok -kapcsolgattam tovább a berendezést. -A rock elavult, mucikám.

Bella
Furcsa hogy így viselkedik. Mióta a szülei itt voltak, megváltozott nagyon is.
-Kisé megváltoztál. -Mondtam hallkan. Nem voltam valami jó, de nem akartam előtte mutatni. Nem akartam hogy aggódjon.

Ross:
Pár percre elgondolkodtam. Ha Ő úgy érzi, hogy megváltoztam, akkor valami baj van. Végigpörgettem a fejemben az elmúlt nap eseményeit. Mielőtt anyuék megjöttek volna, nagyon izgultam, mikor már itt voltak és elkezdtünk beszélgetni, kissé furán éreztem magam. Zavarban voltam és bár feloldódtam a tegnapi nap végére, mégis olyan, mintha megmaradt volna bennem az az érzés. Különösnek találtam, hogy alig-alig beszéltem velük, erre pont aznap, pont este felbukkantak és még holnapig boldogítanak minket. Nem is tudom eldönteni, sírjak -e, vagy nevessek. Miattuk viselkedtem olyan furák. Egyszerűen nem tudom, mit tehetnék, vagy épp mit nem, mert hirtelen ért ez az egész. Lehet, hogy erről beszélnem kéne velük?
- Tudom, ne haragudj! - lehorgasztott fejjel pillantottam a baba, majd Ő felé. Tisztában voltam ezzel, de úgy érzem most egy kis akadályba ütköztem.
- Nagyon megváltoztam szerinted? - kérdeztem feszengve.

Ivan
-Nem igaz. A rock soha nem megy mi a divatból - ellenkeztem -A rap az nem is zene.

Bella
Mosolyogva néztem fel rá.
-Nyugi csak egy kicsit. -Válaszoltam és megcsókoltam. Nagyon szerettem, és nem akartam elveszíteni.

Monique:
Fejcsóválva figyeltem a két civakodót. Komolyan, zenei stíluson  vitatkozni kissé gyerekes, ámbár szórakoztató és tudom, hogy ők már csak ilyenek: fiúk. A fiúk mindig csinálnak valami hülyeséget, de ha ezt nem tennék, azt hiszem, nem is lennének emberek, hiszen minden ember követ el hibákat.

Ross:
A szavától megnyugodtam, bár kissé még idegesnek éreztem maga. Lehunytam szemem, viszonoztam csókját, miközben megpróbáltam kiélvezni a pillanat varázsát.

Bella
A csók után átöleltem. Nem akartam elengedni. Azt akartam hogy álljon meg az idő.
-Jobb ha megyünk mert ma be kell mennünk, dolgozni. Édesanyádék szerinted vigyáznának Brandonra?-kérdeztem, tőle ahogy elindultunk az étkezőbe.

Ross:
Valóban jobb lett volna, ha megáll az idő. Legszívesebben fent maradtam volna Bellaval, ezt az édes gondolatot csak az emlegetett szülők gondolata törte meg. Lent vártak ránk, mi pedig egy ideje fent időztünk a gyerekszobában. Nem volt mese, tudtam az a legjobb, ha most is egyetértek vele, így bólintottam.
- Oké éés szerintem igen. Mindketten imádják a kisgyereket, biztos jól meg is lesznek majd, ha megmondjuk együtt, mikor etessék meg újra például -magyaráztam, mellette haladva.

Bella
Felmosolyogtam rá, majd mikor leértünk leültünk az asztalhoz.
-Mrs.Weiner. Megkérhetném önöket arra hogy vigyázzanak Brandonra még Ross és én dolgozni vagyunk?-kérdeztem ahogy töltöuem magamnak kávét.

Ross:
- Persze! - vigyorgott ránk, miközben én is töltöttem egy keveset, nem sokkal Bella után.

Bella
-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.

Teresa:
- Ugyan, semmiség! - válaszoltam jókedvűen, majd kedvesemre pillantottam.
- Egyébként mikor indultok? - fordultam a lány felé.

Bella
Örültem hogy elválalták. Legalább az unokájukkal lehetnek.
-Sajnos nemsokára. -Mondtam elhúzva a szám.

Ross:
- Az nem probléma! Remélem azért vigyázni fogtok magatokra, no meg főleg te a fiamra..! Nem szokott reggelizni és nem hallgat rám, amikor csak azt tanácsolom, egyen, különben a végén elalszik munka közben - csóválta meg a fejét jó anyám, mire szúrós pillantásokat vetettem felé.

Bella
-Ne aggódjon asszonyom. Ez a legkevesebb hogy vigyázok rá.-mosolyogtam.
[...]
A kapitányságon újra a rendszerrel bíbelődtem mert még mindíg nem állt be rendesen.

Ross:
Ezúttal annyi újdonság volt a munkámban, hogy a hatalmas papírtornyok helyett a többieket felügyelhettem, miközben egy meleg, tejszínhabos kávét kortyolgattam.

Bella
Hihetetlen milyen nyugalom volt. Senki nem morgolódott, nem ugratták egymást. Mindenki csöndben végezte a dolgát. Néha pihenéskép bementem rosszhoz hogy beszélgessünk, és persze felhívjuk a szüleit hogy minden rendben van-e. Épp a gép előtt ültem, mert egy állítólagos csempész gépét kellett volna meg hackelnem, mikor valami elkezdte bökdősni, a combom. Mikor lepillantottam, egy nagy németjuhász kutya nézett rám nagy szomorú szemekkel. Elég sovány volt. Mintha nem kapott volna enni. A nyakörvén lévő bilétán, a Thunder (Mennydörgés) név állt.
-Hát te meg? Ki a gazdád? És miért vagy ilyen sovány?-simogattam a fejét. Ahogy simogattam, az ölembe fektette a fejét, és folyton engem nézett és hallkan nyöszögött. -Jajj pajti ne csináld. Nem hiszem hogy haza vihetnélek.-mondtam elhúzva a számat.
-Bocsánat, remélem Thunder nem zavart. -Jött oda egy barnahajú nő. Én csak megráztam a fejem. Meg akartam kérdezni hogy övé-e a kutya de megelőzött. -Thunder egy nagyon jó K-9-es kutya, de kéthete lelőtték a gazdáját. Azóta felváltva vigyázunk rá, de nem hajlandó enni és eddig maga az egyetlen akivel kapcsalatott teremt. -Kicsit elgondolkoztam mert két hete ment Ross egy temetésre. Az asztalomon mindíg van egy kis keksz nert Ross mindíg hoz nekem valami rágcsílni valót. Elvettem egy kekszet és oda adtam neki. Elősször csak szagolgatta.
-Mi az nem ízlik a kókuszos keksz? Pedig fincsi. -Mondtam mosolyojva mire elvette és elropogtata. Elmosolyodtam majd miután elmondtam a nőnek, hogy magammal viszem, elindultam Ross irodájába a blökivel nyomomban.
-Szívem beszélhetnénk?-kérdeztem ahogy megáltam az ajtóban de Thunder úgy döntött hogy önkényesen bemegy és a két térdem között besliszolt és oda ment Ross-hoz.

Ross:
Miután eleget figyeltem a többieket, visszavonultam az irodámba, hogy magam is csendbe burkolózzam, akárcsak ők. Néha Bella jött be, vele el-elbeszélgettem, jót nevettünk, amikor viccelődni is próbált a másik, no meg felhívtuk anyáékat. Minden rendben volt, a kicsi állítólag aludt egy újabb adag tápszer után és apa szerint olyan, mint egy angyal.
Épp néhány papírt futottam át a szememmel, mikor a lány pillantottam meg, majd egy lesoványodott németjuhászt. Odaügetett hozzám, nagy szemeket meresztve rám. Nyelve ki-kikandikált szájából, ahogy lihegett.
- Hát te? - hajoltam le hozzá, megsimogattam a fejét és Ő hagyta. Hamar leesett hogy ez a barátságos eb Amandaé volt, aki pont két héttel ezelőtt halt meg. Fejbe találta egy golyó, ami sanyarú kín egy 20 évesnek. 20 éves volt, ez az állat meg szívből szerette őt. Mindig vidáman követte, futott utána, megbökte az orrával...
- Persze! Ő róla lenne szó? - néztem fel rá, miközben a mellkasát vakargattam.

Bella
-Igen róla akartam beszélni.-mondtam ahogy becsuktam az ajtót. -Azt mondták már két hete nem eszik rendesen de tőlem elfogadta az ételt.-mondtam.

Ross:
- Hmm, ez érdekes! - néztem le az ebre, aki játékosan bökdösni kezdte a lábamat, sőt! Felugrott mellső lábaival a combomra és végignyalta az arcom.
- No és mit gondolsz róla...? Csak mert szerintem egész barátságos meg játékos, pedig már nem kölyök.

Bella
Elmosolyodtam mikor felugrott az ölébe.
-Szerintem aranyos. Lenne ki vigyázna a kicsire és rám ha nem vagy otthon.-mondtam mosolyogva.

Ross:
- Igaz, bár ő nem tudja megetetni a kicsit, ha éhes - röhögtem fel.
- Megtarthatnánk, ha szeretnééd - vetettem fel, miközben felálltam, megfogva a kutya mancsait. Elkezdtem vele "táncolni", amit még élvezett is ez az óriási állat.

Bella
-Azt lehet nem tudja de megtud minket védeni, amég nem vagy otthon.-mondtam mosolyogva. -Kösz. Nem azért mert hú de szeretnék egy kutyát, de sajnálom szegény párát. -Mondtam ahogy odamentem a táncoló pároshoz, és átöleltem Ross-t. -Munka után elviszem az állatorvoshoz. -Mosolyogtam kedvesemre.

Ross:
- Hmm, ez igaz! - vigyorodtam el, elengedve a kutyust. Leugrott rólam és megrázta magát.
- Én is sajnálom, hiszen gazda nélkül maradt... De most már lesz egy új otthona és ha minden jól megy, rendbe jön! - öleltem vissza.
- Jó ötlet, mikor végeztek majd ott?

Bella
-Igen mostmár lesz otthona. -Mondtam hallkan ahogy rámosolyogtam. -Azt nem tudom. Attól függ mennyien lesznek a rendelőben.-gondolkodtam el.

Ross:
- Értem - tanakodtam el én is pár pillanatra.
- Tudod mit? Hamarosan én is végzek, kiteszlek titeket a rendelőnél, aztán megyek beszerezni pár apróságot, annak a gabonasiklónak sem ártana - vetettem fel egy ötletet.

Bella
-Rendben van. A siklónak felírtam pár dolgot, és megrendeltem, így csak be kell menned érte. -Mondtam ahogy a farzsebből előhúztam egy cetlit.- Hivatkozz Szélvész Bellára, és várnod sem kell. -Mondtam hallkan. -Jobb ha rá se kérdezel ez még a versenypályán ragadt rám.-mondtam lehajtott fejjel.

Ross:
A cetlire pillantottam, majd bólogatva zsebre vágtam.
- Rendben, úgy lesz! - vigyorodtam el szélesen. He? Szélvész Bella? Nagyokat pislogtam.
- Miiilyen versenypályán? - kérdeztem óvatosan.

Bella
-Tudod amit vacsinál meséltem. Ahol megtanítottak szerelni meg persze vezetni. -Mondtam neki mosolyogva.

Ross:
- Oh, értem - bólintottam végül, majd megcsókoltam.
- Egyébként.. Hol helyezzük el a kutyust?

Bella
Vissza csókoltam, majd rá mosolyogtam. Amint látom termete ellenére jó szoba kutya és ott a hátsó kert meg persze ha elmegyek otthonról boldba vagy a kicsivel sétálni, ő is jön hogy vigyázzon ránk. Igaz Thunder?-néztem a kutyára mire az ugatott.- Meg mivel rendőr kutya, veled is jöhetne. -Tettem hozzá.

Ross:
- Nos.. a szobánk elég nagy meg maga a ház is, szóval lehet, hogy bent marad, állítólag még kutyaágya is van - mondtam, majd felnevettem az eb vidám ugatásán.
- Velem is fog, hiszen mától családtag!

Bella
Elmosolyodtam majd szinte a nyakába ugrottam.
-Köszönöm.-mondtam majd megcsókoltam.

Rss:
- Mindjárt ledöntesz a lábamról! - jegyeztem meg, magamhoz szorítva.
- Egyele... - mondtam volna, de a csókjával belém fojtotta a szót.

Bella
-Neharagudj mondani akartál valamit.-mondtam rá mosolyogva, mert a csókommal beléfolytottam a szót.

Ross:
- Csak annyit, hogy aranyos vagy - mondtam halkan, majd én is megcsókoltam őt, ezután a kutyusra pillantottam, aki épp Bella mellett ült, őt figyelvén barna szemeivel.

Bella
Mosolyogva viszonoztam a csókját. Majd a kutyára néztem.
-Azt hiszem féltékeny.-mondtam mosolyogva.

Ross:
- Azt láátom! - mondtam Thundert figyelve.
- Szeretetéhes dög, persze jó értelemben... Azt hiszem jól megleszünk!

Bella
-Na jobb ha össze szedem a holmimat meg persze elkérem az ővét is.-mosolyogtam páromra.

Ross:
- Majd szólj, ha meg vannak a holmik, és elviszlek akkor az állatorvosig. Pár perc és végzek, ahoogy mondtam - feleltem vidáman.

Bella
-Rendben. -Adtam neki egy puszit majd elindultam Thunderrel a nyomomba.

Ross:
Rendeztem pár papírt, beszéltem néhány kollégával, majd jókedvűen léptem ki az irodából.

Bella
Elmentem összeszedni, a papírjaimat, meg a többi holmit. Újabban, hozzám küldték a jelentéseket, mintha Ross titkárnője lettem volna. Mondjuk nem bántam addig is elfoglaltam magam. Megbeszéltem a hölgyel hogy majd hozza be Thunder maradék holmiát, mert magunkhoz vesszük. Épp le akartam, menni a kocsihoz mikor hangos kiáltást hallottam.
-HÉ! Ki edte meg a fánkomat!- égtelen kiabálás. Majd Thunder jött velem szdmben, a száját nyalogatva. Nyakam behúzva, osontam el a kocsiig. Amég vártam Thundernek, dobáltam egy teniszlabdát hogy lefoglalja magát.

Ross:
Hangos kiabálástól rengettek a falak. Futásnak eredtem, hogy utánajárjak, de mire a hosszú folyosóra értem, elcsendesedett minden.  Értetlenül kérdeztem körbe. Mi történt? Miért ordítottak így? Elgondolkodtam, eléggé megszeppentem, mikor ezt a kezembe repülő teniszlabda törte meg. Hát ez meg..?? Rövid ideig méregettem nedves anyagát, aztán arra eszméltem fel, hogy a földön feküdtem, a gyomromban valamivel ami rohadt nehéz és két lábával épp abból nyomja ki az ebédet.

Bella
Ahogy a labdát dobáltam véletlenül bedobtam a nyitott ajtón és persze Thunder utánna robogott. Mikor nem jött ki azonnal, bementem és láttam hogy Ross a földön fekszik és rajta Thunder állt. -Minden rendben?-kérdeztem odasietve hogy felsegítsem.

Ross:
- Persze! Csak a kutya... Jó súlyban van, érzem - nyögtem felemelve a fejem, mire Thunder megnyalta az arcom. Jó volt nyelvének meleg érintése, halkan fel is kacagtam, majd lezavartam magamról őt és elfogadtam a felém nyúló, puha kezet.

Bella
Mosolyogtam, miközben felsegítettem, és a ráléptem a labdára hogy ne guruljon el.
-Pedig nem úgy néz ki mintha túl nehéz lenne.-mondtam és figyeltem ahogy a kutya próbálja megszerezni a labdát.*

Ross:
- Lehet, de majd változik a helyzet. Egyébként hogy telt a mai napod? - kérdeztem kedvesen, egy rövid csók után.

Bella
-Egész jó volt. És neked?-kérdeztem ahogy elindultunk.
[...]
Már szerencsére haza értünk. Kicsit sokáig maradtunk, az állatorvosnál de minden rendben volt. Ott hon még én a konyhában voltam hallgattam párom és szülei beszélgetését. Thunder el nem mozdult a kanapé mellől.

Ross:
- Remek, holnap viszont terepre kell mennem - húztam el a szám mellette kutyagolva.
[...]
Otthon jókedvűen beszélgettem szüleimmel és igyekeztem néha Bellaval is szót váltani, nehogy kirekesszem a végén. Nem akartam hogy rosszul érezze magát mert figyelmen kívül hagyom őt.