Freedom city

Jennifer
-Egyszer biztosan - sóhajtottam fel újból -De Aeronban már nem vagyok ilyen biztos - tettem hozzá halkan. A második mondatnál az asztalt néztem magam előtt.

Jennifer
Egy ideig csendben maradtunk, egyikőnk sem szólt semmit. Én a gondolataimba merülve ültem, csak akkor eszméltem fel amikor hallottam hogy Vicky elsétál a konyha előtt.
-Nem mész utána? - kérdeztem Edwardot amikor már nem hallatszódtak a lány léptei.

Edward:
-Nem lesz baj? - kérdeztem arra utalva, hogy biztos ne maradjak-e miatta.

Jennifer
-Megleszek. Menj nyugodtan! - válaszoltam, kedvesen elmosolyodva.

Edward:
Bólintottam és azután felálltam a székről. Vicky után futottam, de már a kertben volt, így magamra kaptam a dzsekimet.
-Vicky várj meg! - kiáltottam utána

Vicky
A szobámban felvettem a fürdőruhámat, és ráhúztam a többi ruhát, ami eddig rajtam volt, hogy ne fázzak meg míg kiérek a medencéhez. Fogtam egy törülközőt és azzal lesétáltam az emeletről, majd kimentem az udvarra. Közben meggondoltam magam, rájöttem, hogy hideg van az úszkáláshoz így inkább a jakuzzit akartam célba venni.
Alig távolodtam el a bejárattól, hallottam hogy Eddie utánam szól. Felsóhajtottam majd megálltam és hátrafordultam.

Edward:
-Haragszol?-kérdeztem pár lépést még téve felé.

Vicky
-Nem tudom. Egy kicsit ... - feleltem bizonytalanul. Tudtam, hogy teljesen értelmetlen most harahudnom amikor már hónapok óta tudom hogy lehet hogy ez lesz.

Edward:
-Vicky, ez még... jóval azelőtt történt, hogy megismertelek. És én komolyan gondoltam, tudod, én szerettem Jennifert. Csak ő Aeront választotta és én tiszteletben tartottam a döntését. És később megismertelek téged, és beléd szerettem - nem is tudtam miképp mondom ezt. Bocsánatkérés? Vagy csak bizonyíték?

Vicky
-Tudom. Vagyis ....nem magam miatt haragszom - ráztam meg a fejem - Azért vagyok mérges mert ezt tettétek Aeronnal. Még ha nem is akarattal...

/Itt hol tartunk emberek? /

Edward:
-Értem - feleltem. Nem akartam ellentmondani, nem akartam elmondani, hogy akkor Aeron és Jennifer nem voltak együtt és azt, hogyha nem jöttek volna újra össze én komolyan gondoltam azt... Jenniferrel. Ezzel megbántottam volna, ezért képtelen voltam bármit is mondani.

Vicky
Nem tudtam többet mondani, csak álltam ott szerencsétlenül. Végül felsóhajtottam és mindkét karom kinyújtottam a fiú felé.

Edward:
Közelebb sétáltam hozzá és magamhoz öleltem őt, az elmúlt hetekben erre nem igazán volt lehetőség, csak ha Aeron nem volt otthon. Most viszont bele se mertem gondolni, hogy mi lesz ezután.

Vicky
Visszaöleltem és a fiú vállába fúrtam az arcom.
-Most mi lesz? - kérdeztem halkan. El sem tudtam képzelni hogy mi lesz ha Aeron ezt megtudja.

Edward:
-Én szeretlek, és szeretni is foglak, de nem fogom cserben hagyni a babát, hiszen az én gyerekem is - feleltem neki. - De nem tudom pontosan mi lesz Aeron reakciója.

Vicky
-De mi lesz ha elmegyünk innen? Ha Aeron annyira megharagszik hogy visszaköltözünk hozzá? -kérdeztem félve. Nem akartam elveszteni Eddiet, már így is csak titokban lehettünk együtt, amikor Aeron dolgozott.

Edward:
A két kezem közé fogtam a kezét.
-Ha arra van szükség, akkor akár meg is szöktetlek! - mosolyodtam el, de persze tudtam, hogy nem szakíthatom el a bátyjától. Viszont eszembe jutott valami, amit még nem akartam mondani.

Vicky
Én is elmosolyodtam.
-Mint a mesékben a szőke herceg fehér lovon? - kérdeztem kicsit felvidulva.

Edward:
-Igen, bár esetemben mint a barna hajú herceg, fekete kocsival - feleltem egészen vidáman.

Vicky
-Az még jobb is - mosolyogtam majd megpusziltam az arcát.

Edward:
-Tulajdonképpen mi van a szüleitekkel? - kérdeztem végül. Sose meséltek róluk.

Vicky
-Hát.....nem igazán érdekelte őket amikor Aeron felhívta őket hogy elmondja hogy itt vagyok. Úgy tűnik, nem kellek nekik - válaszoltam félrenézve. Nem szerettem a szüleimről beszélni.

Edward:
-De mégis csak ők a szüleid... - még nem tudtam, hogy hova akarok kilyukadni ezzel.

Vicky
-Lehet. De őket ez nem igazán izgatja. Sosem törődtek velem. És Aeronnal sem - ráztam a fejem. Elszomorított ez a téma, nem érterttem miért kell feszegetni.

Edward:
-Sajnálom - egy ideig nem szóltam, azután feltettem a kérdést, ami érdekelt. - Szóval akkor most Aeron a bátyád és az apád is egyben?

Vicky
Kicsit elgondolkodtam. Igazából még sosem gondoltam bele ebbe.
-Igen, azt hiszem, valami olyasmi- bólintottam végül.

Edward:
-Tehát, ha valaha meg akarnám kérni a kezedet, akkor tőle kéne? - vigyorodtam el, de valójában mélységesen elborzasztott ez a tény.

Vicky
-Nagyon úgy tűnik - mosolyodtam el. -Szóval sok szerencsét! - tettem hozzá nevetve.

Edward:
-Hát, akkor nehezebb dolgom lesz, de érted bármit! - cirógattam végig az arcát.

Vicky
Mosolyogva megöleltem a fiút és adtam egy puszit az arcára.
-Imádlak! - közöltem vele, boldogan mosolyogva.

Edward:
-Ez esetben még inkább bármit! Ha gondolod most elmegyek és vissza nem jövök, amíg meg nem találom a hozzád illő leggyönyörűbb gyűrűt a világon! - mosolyogtam tovább. Jó volt álmodozni, de Aeron volt a legfőbb akadály.

Vicky
-Szerintem azzal még ráérünk pár évig - mosolyogtam miközben Eddie vállára hajtottam a fejem. Leírhatatlanul jól esett, hogy azt mondta, elvenne feleségül, bàr tudtam hogy ez egyelőre inkább csak vicc.

Edward:
-Igen, egyelőre azzal is megelégszem, ha itt vagy mellettem, és így a vállamra hajtod a fejedet! - suttogtam mosolyogva. Nagyon szerettem őt, az az idióta el sem tudta képzelni mennyire szeretem a húgát...

Vicky
Mosolyogva lehunytam a szemem.
-Olyan jó lenne, ha ezt bármikor megtehetném - mondtam halkan.

Edward:
-Nálam nem is lenne boldogabb férfi a földön, ha megtehetnéd! - feleltem halkan.

Hidan
A nagy vaskapu előtt letettem a sporttáskámat, és még egyszer ellenőriztem, hogy jó helyen vagyok-e. Felvontam a szemöldököm, mikor azt láttam egyezik a cím a papíromon és a kapucsengőn. Nem rossz kéró...
Megnyomtam a csengőt és vártam.

Edward:
Amikor meghallottam a csengőt kénytelen voltam kibontakozni Vicky öleléséből.
-Ígérem visszajövök! - cirógattam meg az arcát, azután meg is csókoltam gyorsan. 
Beléptem a házba azon mérgelődve, hogy még is ki lehet az, és ott benn felvettem a kaputelefont.
-Ki az?

Hidan
Egy férfihang szólt a kaputelefonba.
- Heló! - köszöntem be vigyorogva. - Hidan vagyok!

Edward:
-Hogy kicsoda? - kérdeztem értetlenül, egyáltalán nem ismertem ezt a nevet. - Kit keres?

Hidan
Még egyszer elővettem a papírt és gyorsan megnéztem a nevet.
- Edward Coldrent. - válaszoltam hangosan.

Edward:
-És megtudhatnám, hogy miért? - kérdeztem vissza döbbenten.

Hidan
- Rokonlátogatni b*zdmeg. - vigyorogtam szélesen.

Vicky
Amikor Eddie otthagyott, megvártam míg eltűnik a házban majd felsóhajtottam és a jakuzzihoz mentem hogy ott levetkőzzek bikinire és most màr tényleg elmerüljek a meleg vízben.

Edward:
-Rendben - nyitottam ki neki a kaput, azután végig gondoltam. Ki a fene ez és mégis mit akar tőlem? A rokonom én nem emlékszem Hidan nevű... Vagy mégis lenne? Amíg gondolkodtam az ajtóhoz ért, úgyhogy kinyitottam neki.
-Én vagyok Edward - mutatkoztam be az ajtóban álló fiúnak, aki még így szemtől szemben sem volt ismerős.

Hidan
Vigyorogva néztem a srácra.
- Heló! Hát hallod ne változtál sokat! - röhögtem. - Nem ismersz meg? - húztam még szélesebb vigyorra a szám.

Edward:
-Nem, nem igazán, úgyhogy igazán elmesélhetnéd, tulajdonképp ki vagy te és miért... jöttél? - ekkor a tekintetem a mellette lévő csomagokra tévedt. - Mi a ?

Hidan
Felvettem a táskám és Edward mellett beléptem.
- A legjobb uncsitesód vagyok! - meséltem fesztelenül. - Az anyám az apád tesója. Hallod, elég szégyen, hogy nem emlékszel rám! Négy éve karácsonykor is találkoztunk. - vigyorogtam.

Edward:
-Az régen volt, de ha jól dereng, az egyetlen unokatesóm vagy - feleltem. - Mit keresel itt tulajdonképpen?

Hidan
Bólintottam.
- Ja, az lehet. - mondtam. - Jöttem hozzád! Anyám kirakott otthonról, és a giminek nincs kolija. - vontam vállat. - Reméltem, itt maradhatok. - vigyorogtam.