Youngsters

Matt
Szélesebben elmosolyodtam és megöleltem a fiút.

Alain
Mosolyogva én is átöleltem a fiút, majd kicsit kellemetlenül eltoltam magamtól.
- Öhm...bocsi...csak...tudod. - mosolyogtam kínosan. Próbáltam kicsit elhúzódni tőle, mert ez az egész csókolózás-összebújás dolog megtette a hatását, pedig erre most nem volt semmi szükségem.

Matt
Kicsit szomorkásan mosolyogva bólintottam majd inkább lefeküdtem. Úgy éreztem, hogy most elrontottam mindent. Erre a gondolatra pedig komolyan elszomorodtam.

Alain
Lefeküdtem Matt mellé, és kicsit szomorkásan néztem rá. Olyan szívesen lettem volna vele...De tudtam, hogy még nincs felkészülve erre az egészre. Várnom kellett rá, de nem bántam. Megérte nekem.
Észre sem vettem, mennyire fáradt voltam, de az eső kellemes, megszokott hangja, és Matt illata lassan elaltatott.

Matt
Háttat fordítottam a fiúnak, úgy éreztem, most megbántottam és ez nagyon rossz volt. Sokáig feküdtem csendben, gondolkodva, de végül elaludtam.

Alain
Hajnalban felébredtem, nem tudom, mire. Talán arra, hogy elállt az eső. Ahogy kinyitottam a szemem, láttam, hogy Matt felém fordulva alszik. Elmosolyodtam, olyan aranyos, békés arca volt álmában. Azonban hamar újra visszaaludtam, még mindig elég fáradtnak éreztem magam.

Matt
Reggel viszonylag korán -korán ...hát, kilenc körül lehetett...- keltem. Legalábbis Alain még aludt. Álmomban felé fordultam így most ő volt az első amit megláttam. Ahogy néztem, egyre furcsább gondolatok törtek elő belőlem. De aranyos amikor alszik! Miért csak most tűnik fel, milyen helyes? És a haja .... De megint mi ez a de ja vu érzés? - játszódott le bennem miközben alaposabban is tanulmányoztam a fiút.

Alain
Mikor újra fölébredtem, Matt is ébren volt már. Engem nézett, én pedig rámosolyogtam, mire elpirult.
- Jó reggelt. - mondtam neki kedvesen, kicsit még álomittas tekintettel.

Matt
Amikor Alain felébredt, kizökkentem a gondolataimból , majd ahogy rám mosolygott, szinte éreztem hogy teljesen elpirulok. Valahogy szégyelltem amiket az előbb gondoltam.

Alain
Nyújtóztam egyet, és újra kinyitottam a szemem.
- Mi a baj? - kérdeztem kicsit összevonva a szemöldököm.

Matt
Még inkább zavarba jöttem.
-Nincs baj ... - makogtam félre nézve.

Alain
-Hé... - nevettem fel kicsit, közben szélesen elmosolyodtam és közelebb húzódtam. - Mi az? - kérdeztem a fiú tekintetét keresve.

Matt
-Csak ...olyan furcsa -próbáltam megmagyarázni -Amikor veled vagyok ...tudod ...olyan furcsán ismerős minden, de mégsem. És ez különös. De jó érzés. - hebegtem , és reméltem hogy nem voltam túl érthetetlen.

Alain
Most egy kicsikét talán én pirultam el.
- Értem... - mondtam félrepillantva. Ez nem véletlen...

Matt
Nem tudtam mit mondjak, most teljesen zavarba jöttem. Nem tudtam mit gondol a fiú, hogy ő hogy látja a helyzetet és ez zavart.

Alain
- Tudod...Én nagyon jól érzem magam veled. - mondtam halkan. - Tényleg nagyon kedves srác vagy, meg aranyos, meg minden...És ha várnom kell rád, hát várok. Csak amikor ilyeneket mondasz, kicsit nehéz visszafognom magam. - mondtam, a végén a fiúra vigyorogva.

Matt
Nagyon jól esett amiket mondott. Hirtelen felindulásból odahajoltam hozzà és megpusziltam.
-Köszönöm! Mindent ... - suttogtam neki, a szemébe nézve.

Alain
Elmosolyodtam, és a fiú szemébe néztem, hagytam magam elveszni benne.
De nem maradhattunk egész nap az ágyban. Hamarosan mindketten fölkeltünk, és amíg Matt kiment a fürdőszobába, én a ruháimhoz léptem. Az este teljesen megszáradtak, így szépen levetkőztem - össze is hajtogattam a kölcsönkapott ruhát -, és elkezdtem visszavenni a saját cuccaim.

Matt
A fürdőben gyorsan rendbe szedtem magam majd visszamentem a szobàba. Az ajtóban megtorpantam, ugyanis akkor vettem észre hogy Alain öltözik. Akaratlanul is végigmértem a fiú testét, mire nagyon furcsa és zavarba ejtő dolgot éreztem. Szégyelltem magam hogy megint ilyeneken jár az agyam, lesütöttem a szemem de nem mozdultam az ajtóból.

Alain
Mikor fölvettem a pólómat is, csak akkor vettem észre az ajtóban ácsorgó, lehajtott fejű Mattet. Egy pillanatra elszégyelltem magam, de eztán csak elmosolyodtam. Mit tehettem volna, annyira aranyos volt!
- Hé, ezzel tartoztam neked - kacsintottam a fiú felé. - A tegnapi után... - céloztam az esti vetkőzésére.

Matt
Még mindig pironkodva elmosolyodtam és kicsit beljebb léptem.
-És akkor most ...? - kérdeztem felemelve a fejem. Nem igazán tudtam mit csináljunk.

Alain
Vállat vontam.
- Menjünk el reggelizni valahova. - javasoltam. - Meg tudlak hívni egy...ömm....sajtburgerre? Vagyis...fél sajtburgerre... - számolgatta a zsebemben lévő fontokat.

Matt
Elmosolyodtam.
-Hagyd már! Én fizetem a reggelit - jelentettem ki.

Alain
- De a fél burgim a tiéd. - vigyorogtam a fiúra.
Ezután fogtuk a dzsekinket, és elsétáltunk a közelben lévő mekihez. Még elég korán volt, legalábbis a fiatalok számára, és viszonylag kevesen voltak lent.

Matt
A mekiben bevásároltunk annyira hogy biztos jól lakjunk, majd leültünk egy asztalhoz. Vidaman beszélgetve làttunk neki az evésnek.

Alain
Reggeli közben jól elbeszélgettünk, de valahogy éreztem, hogy a fiúban bujkál valami. Sokszor félrekapta a tekintetét, vagy elpirult, ha mondtam valamit. Igazából nagyon aranyos volt, de éreztem, hogy segítség kéne neki, amit tőlem sajnos nem kaphat. Valaki másra van most szüksége, akivel rendesen, bizalmasan beszélgethet. De mégis kivel? Senkire nem emlékszik.

Matt
Miközben beszélgettünk, feltűnően sokszor jöttem zavarba. Persze jól éreztem magam és nagyon kedveltem a fiút, de pont ez az ....nem mondhattam el neki nyíltan sem ezt, sem a többi hozzá kapcsolódó gondolatomat , amelyek kezdtek egyre jobban zavarni.

Ramona
[...]
Nagyjából egy héttel a próba után vasárnap buliba mentem. Mint később kiderült, Alain és a többiek is eljöttek, de persze egyikünk sem tudta, kinek a partija is ez tulajdonképpen...
Egy piros papírpohárral a kezemben ültem az egyik sarokban, és csak unottan iszogattam a sörömet. Szinte senkit nem ismertem, meg nem is igazán érdekeltek az ottaniak. Alain és a srácok táncoltak, ezért hozzájuk sem mentem oda, viszont a tömegben megpillantottam Mattet. Mikor észrevett, felé mosolyogtam, látszott rajta, hogy el van kicsit veszve. Igazából kíváncsi voltam rá, mi van vele, Alain szemszögét ugyan ismertem, de érdekelt az övé is, ezért elhatároztam, hogy beszélgetni fogok vele.

Steve
A buliban kicsit már leittam magam, és úgy szórakoztam a többiekkel - épp a szar zenét szidtuk, amit játszottak -, de fél szememet Nate-en és Abbie-n tartottam. Az utóbbi időben mintha kicsit sokat lettek volna egymás közelében, bár lehet, hogy csak túlaggódtam a dolgot. Persze nem felejtettem el, mit tett Nate a húgomért, mikor akkor este megmentette, de nem biztos, hogy örültem volna, ha összejönnek. Vagy nem is tudom....Féltettem a húgom...mindenkitől. Főleg a haverjaimtól.

Matt
Körülbelül egy hét telt el, ezalatt sokszor találkoztunk Alainnel és véleményem szerint egész jól alakult a kapcsolatunk. Szerettem a fiúval lenni, nagyon is, de egyre több olyan gondolatom és érzésem támadt vele kapcsolatban, amit neki nem mondhattam el. Mással pedig nem tudtam beszélni, hiszen rajta kívül senkivel sem voltam elég jóban ehhez. 
Ma este buliban voltunk, ide is Alain hívott meg és egész jó mókának ígérkezett, habár egyre biztosabb kezdtem lenni abban, hogy sosem voltam az a bulizós fajta.  Most is miközben a fiúk táncoltak, kicsit odébb keveredtem, és olyan elveszettnek éreztem magam. Ez nem az én világom volt. Aztán megpillantottam Ramonát, ahogy az egyik sarokban üldögélt. Rám mosolygott, én pedig visszamosolyogtam rá és rövid tétovázás után odamentem hozzá.
-Szia! - köszöntem teljesen normálisan, de az üvöltő zene elnyelte a hangom, így a lányhoz már alig juthatott el amit mondtam.

Ramona
Szinte csak a fiú szájáról tudtam leolvasni, hogy köszönt nekem.
- Szia. - mosolyogtam vissza rá. - Nem megyünk ki? - intettem a fejemmel az előszoba felé. A folyosó túloldalán volt egy másik, kisebb szoba, ahol lehetett beszélgetni, de a teraszon is alig voltak.

Matt
-De, kimehetünk! - bólintottam a kérdésre -Szörnyű ez a tömeg - tettem hozzá, ezúttal hangosabban beszélve.

Ramona
Mosolyogva biccentettem, és a fiúval a nyomomban kimentem. Végül a terasz mellett döntöttem, ahol csak ketten cigiztek.
- Hogy vagy? - kérdeztem Mattre mosolyogva, miközben leültem a kis kanapéra, amit valaki ide kirakott. Mivel fedett volt a terasz nem kellett tartanunk tőle, hogy elázunk, ha esetleg esni kezd az eső, és még egy pokróc is volt kint, ha valaki fázna. Végre egy kellemes hely.

Matt
Leültem a lány mellé és elmosolyodtam.
-Jól - válaszoltam egyszerűen a kérdésére. Nem is tudtam volna hirtelen többet mondani, mást pedig nem akartam mondani.

Ramona
- Jól megvagytok Alainnel? - kérdeztem a fiút, közben törökülésbe húztam a lábamat.

Matt
-Igen - bólintottam újból -Alain nagyon kedves és szimpatikus fiú, mindig fel tud dobni ha vele vagyok, figyel rám, megért és ... -itt kicsit megakadtam, lehajtottam a fejem- ...és én azt hiszem, szeretem ... - fejeztem be, szinte suttogva.

Ramona
Szélesen elmosolyodtam, ez egy nagyon aranyos vallomás volt.
- Hé, ez szuper! Örülök nektek! - mondtam boldogan. - De akkor mi a baj? - kérdeztem kicsit értetlenül, mert mintha Mattet bántotta volna valami.

Matt
-Nem is tudom ... olyan furcsa .... -néztem a lányra - Mármint .... amikor Alainnel vagyok, egy csomó gondolat kavarog a fejemben amiket nem tudok hova tenni. És nem tudom hogy ez normális-e - magyaráztam.

Ramona
Elmosolyodtam.
- Az zavar, hogy...tudod, hogy Alain fiú, ugye? - kérdeztem, kezdtem érteni a problémát. Mintha újraélné a tinédzserkorát. Újra rá kell jönnie, és elfogadnia dolgokat...

Matt
Tétován bólintottam.
-Igen. Azt hiszem .... - mondtam Ramonanak.

Ramona
Elmosolyodtam.
- Ez ha úgy vesszük, érthető... - gondolkodtam el. - De tudod... - felsóhajtottam. - Oké, ez most hatalmas közhely, és irtó nyálasan fog hangzani, de...Ha szereted, akkor ez nem számít. - mondtam.

Matt
-Nem is olyan szempontból zavar ....- mosolyodtam el halványan - Csak nem tudom , hogy .....mit szabad gondolni egy fiúról .....érted, na! Amikor ránézek és mondjuk azonnal eszembe jut hogy milyen helyes ... ez normális? - kérdeztem kicsit kétségbeesetten.

Ramona
Mosolyogva megfogtam a fiú kezét.
- Hé...Nincs ezzel semmi gond, oké? - mondtam neki kedvesen. - Ha ezek az érzéseid, akkor ne akard elrejteni őket! - javasoltam neki.

Matt
Megörülve mosolyodtam el és bólintottam egyet. Most már tudtam hogy nem vagyok furcsa és ezért hálás voltam Ramonának.
-Köszönöm! - mondtam neki halkan.

Ramona
Elmosolyodva csak biccentettem.
- Igazán nincs mit. - vontam vállat, és belekortyoltam a sörömbe.

Matt
Ezután csak csendben ültem a lány, mellett, nem tudtam miről beszéljek. Ez mostanában gyakran előfordult velem.

Ramona
Egy ideig csöndesen ültünk, aztán bátorítóan Mattre mosolyogtam.
- Azt hiszem, én lépek. Legyél jó! - veregettem meg a fiú vállát. - És ne félj az érzéseidtől. Komolyan. - biccentettem felé.

Matt
Mosolyogva biccentettem.
-Rendben. Még egyszer köszönök mindent! - álltam fel én is.

Ramona
Mosolyogva bólintottam, majd visszamentem a házba. Megkerestem a kabátomat, majd köszönés nélkül hazamentem. Nem akartam visszamenni a tömegbe, és megkeresni a srácokat. Hazafelé sétálva azon gondolkodtam, vajon Matt mit fog most tenni...

Matt
Mikor Ramona otthagyott, inkább én is bementem. Alaint kezdtem keresni a tömegben.

Alain
A srácokkal együtt táncoltunk egy darabig, de aztán két kiscsaj birtokba vette a pultot, és onnantól kezdve hatalmas mélyzuhanás következett a zene terén. Inkább leültünk egy sarokba egy asztalhoz, és ott röhögtünk, túlordibálva a ricsajt.