Youngsters

Logan
Tudtam hogy fáj neki hogy megtudta mi lett Soltairoval, de hazudni úgy sem tudtam volna neki. Jobb volt ez így.
- Persze hogy emlékszem. Elvégre te tereltél a jó irányba. És amint látod a legjobbat hoztam ki belőle. Remélem ennél már csak egyre feljebb visz az út. - mosolyogtam rá kedvesen.

Jeff
Nálam egyre lejjebb fog. Amint megtudom ki ölte meg, a ló után megy, de nem a Mennybe, azt garantálom! Ám mielőtt végeznék vele, még hagyom szenvedni.
- Háát, én is remélem! - sóhajtottam fel keserűen.

Logan
-Na, jó most már elég legyen a depiből! - szólaltam meg hirtelen, mert nem akartam átragasztani rá a jelenlegi hangulatom így inkább megjátszottam hogy vidám vagyok. - Induljunk, vagy soha nem végzünk. Sok a munka mi meg csak jártatjuk a szánkat. - mondtam és elindultam a hátsó ajtón kifelé.

Jeff
Míg ő elindult, én hideg víz alá tartottam a fejem. Aztán utánamentem, hátrasimítva nedves hajamat.

Logan
Már a hátsó részen voltam ahol át tudtak öltözni az emberek hogy a sarat ne hordják be a házba mikor láttam hogy vizes hajjal jön utánam.Sérült kezem kivettem a nyakamba akasztott kendőből, majd levettem egy törölközőt a polcról.
- A végén még megfázol. - mondtam halkan majd botomat megtámasztva a fejére raktam a törölközőt hogy megtöröljem a haját. - Még is mire gondoltál? Nincs olyan jó idő ma. - dorgáltam de egyáltalán nem annak hangzott. Kicsit vicces volt hogy én dorgálom miközben ő az idősebb.

Jeff
- Csak lehűtöttem magam - válaszoltam, és szinte érezni lehetett, ahogy önelégülten elvigyorodom a törcsi alatt.
- Hallod, szerintem vicces hogy te dorgálsz, miközben az én fejemet törlöd.

Logan
Ép kezemmel a mellkasába bokszoltam, mert hallottam a hangján hogy öntelten vigyorog.
- Ezt az önteltséged és a beszólásod miatt. -  mondtam morcosan, majd fején hagytam a törülközőt és magamhoz vettem a botom, hogy végre neki kezdjek a munkának én is. - Gyere, sok dolgod van még. - de már nyugodtabban szóltam hozzá.

Jeff
- Gyengébben boxoltál belém, mint annak idején! - mondtam szomorúságot színlelve, majd nevetve tovább törölgettem a hajam, míg végül megszáradt annyira, hogy kiléphettem a fedett helyről. Törcsivel a nyakamban követtem a lányt.
- Szóóóóóval - szólaltam meg hosszú szünet után - Mit is kéne most csinálnom? Te leszel a paci a versenyen és gyakorolnom kéne veled egy pályán, vaaaagy esetleg más feladattal rukkoltál elő mára?

Logan
Elengedtem a fülem mellett a megjegyzéseit és bementem a fiatal versenylovak istállójába.
- Ami papírokat adtam a lovakról, onnan tudni fogod hogy melyeket kell kivinned. Elég ha ma csak megmozgatod őket. Ameddig te jónak érzed. - mondtam nyugodtan. Ahogy a gyakorló pálya felé pillantottam, kissé az irigység fogott el ahogy a lovasokat láttam. A legszívesebben én is ott lettem volna.

Jeff
- Borzalmas elnézni az arcod! - szörnyülködtem rápillantva a puha anyag alól - Kivezetem most az egyiket, utána feldoblak rá. Nem fogsz elmenekülni, azt garantálom! - feleltem hirtelen felindulásból.

Logan
Csak keserűen elmosolyodtam.
- Kösz de nem lehet. Amúgy is még sok dolgom van. - mondtam halkan. - Akkor sok sikert az első napodhoz. Itt van ez a rádió, ha bármi baj van így el tudsz érni engem is és a többieket is. Tom az istálló mester majd segít ha szükséged van rá. Ha pedig terepre mész akkor mindenképp legyen nálad és előtte szólj. - magyaráztam neki, majd miután elköszöntem tőle vissza mentem a házba hogy kicsit bezárkózzak az irodában.

Jeff
Nem lepődtem meg nagyon, hogy visszautasította. Számítottam erre is, de annak jobban örültem volna, ha lovon ülve látom. Attól hogy a lába sérült, például egy dáma nyeregre fel tudtam volna dobni anélkül, hogy további károkat okoznék, és ha nem is versenyezhet, legalább megnyugodhatna egy kicsit a szíve. Volt hogy én is eltörtem egy-két végtagom, mert a ló levetett magáról, vagy véletlenül hoztam össze eséseket.
- Uhm - feleltem ennyit, majd egy halk köszönöm után az állatok lemozgatásánál maradtam. Lecsutakoltam őket és az istálló mögötti körkarámba vittem. Elég nagy volt, bőven ki tudtam használni a teret, ami a megmozgatásukhoz kellett.
- Ugye tudod, hogy akkor sem úszod meg? - nevettem a rádióba, miközben épp csettegéssel hajtottam a második állatot - Nooooo, üget! Ne nagyon álmodozz fűről, azt majd munka után kapsz, tündérke!
 Khm, izéééé..... Ebből a rád vonatkozó része annyi, hogy akkor is lóra ültetlek, ha tetszik, ha nem! Lehet hogy te vagy a munkaadó, de én vagyok kettőnk közül a rangidőős!

Logan
Nagyban  papír halmok eltüntetésén voltam mikor megszólalt Jeff a rádión keresztül. Kicsit meglepett. Tündérke? Ez napszúrást kapott? Gondolkodtam majd Hirtelen észbe kapott és javított a mondandóján.
- Jeff két dolgot mondanék. Az egyik hogy pihenj Katona és ne törd a fejed ilyen ostobaságokon, mert a végén fájni fog. A másik hogy ezt a beszélgetést mindenki más is hallotta a birtokon akinek rádiója van. - mondtam és elégedetten vigyorogtam, tudván hogy leégette saját magát.

Jeff
- Nem érdekel, hogy más is hallotta! - harsogtam bele - Engem az érdekel, hogy felfigyeltél rá, és igennek veszem ezt a szövegemre! Hamarosan lovon fogsz ülniii! - daloltam szinte, vidám hangon.

Logan
Nagyot sóhajtottam mikor hallottam vidám hangját.
- Ezt majd még áttárgyaljuk, de örülnék ha te is és mindenki más is a munkájával foglalkozna! - hangsúlyoztam a mindenki szót mert tudtam hogy a többi munkás minket hallgatott. Nem érdekelt de jobban örültem volna ha a saját munkájukkal foglalkoztak volna. Szegény Jeff biztos ezzel akart felvidítani, csak hát nem teljesen vagyok vele őszinte. Régebben egy törött csont nem volt akadálya hogy lovagoljak, de most több forgott kockán amiről elég volt nekem tudni és senki másnak. - Úgy hogy vissza a munkához. - mondtam még majd kikapcsoltam a rádiót. Nem volt szokásom de most jobbnak láttam így cselekedni.

Jeff
- Naaaa, ugyan máááár! - szóltam bele, aztán hallottam, ahogy a kapcsoló felé nyúl, és megszakad az adás. Sóhajtozva folytattam, majd mikor végeztem az állatok lemozgatásával, visszavezettem őket. A szőrüket kefélve azon gondolkodtam, mi lelte ennyire a lányt. Próbált vidámnak látszani, de tökéletesen átláttam a szitáján.

Logan
Tudtam hogy csak segíteni akart, de most nem tudott. Ezt egyedül kellett végig csinálnom, segítség nélkül.

Jeff
- Nem tudod te sem, mit kéne tenni, eh? - kérdeztem az állatot, mire megbökött az orrával. Nem tudtam az-az optimista lenni, mert eléggé a kedvem szegte a lány makacs viselkedése. De én nem akartam hagyni magam. Mindenképp lóháton akartam látni, és amint végeztem, felkutattam az irodát, és berúgtam az ajtót.

Logan
Ahogy berúgta az ajtót a frászt kaptam el, és a kutyák is elkezdtek ugatni. 
- Az istenért Jeff! Nem tudtál volna esetleg kopogni? - Keltem fel a székemből, és kissé mérges voltam ezért a húzásáért.

Jeff
- Nem, mert épp lefoglalt a lovak lemozgatása és leápolása, miután kikapcsoltad a rádiót! - förmedtem rá beljebb lépve a helyiségbe. Nem tudtam miért volt olyan fura a viselkedése, de ki akartam belőle rángatni.

Logan
Csak dühösen vissza ültem a helyemre és a papírokat figyeltem. Jobban örültem volna ha a lovakkal foglalkozik vagy a többieknek segít. Mert nem akartam neki elmondani a teljes igazságot. 
- Sok dolgom van nem érek rá. - mondtam neki végül mert jobb nem jutott az eszembe. A problémáim csak rám tartoztak, és csak én tudtam őket megoldani. Nem akartam hogy más bele avatkozzon, mert nem akartam másokra támaszkodni.

Jeff
- Elég elkopott kifogás - röhögtem fel erre, beljebb lépve a helyiségbe.

Logan
- Figyelj. Sajnálom hogy csalódást kell okoznom de majd én eldöntöm mit akarok. Értékelem a segítséged de majd megoldom magam a problémáimat, ahogy eddig is. - mondtam de fel sem néztem a papírokból.

Jeff
- Miért vagy ilyen magadba forduló? - kérdeztem karba tett kézzel.

Logan
- Nem vagyok magamba forduló. - válaszoltam egyszerűen de tudtam hogy igaza van a baleset óta nem voltam önmagam, de nem tehettem róla. Most mindenképp vigyáznom kellett mert ha valami rosszul sül el a jövőm oda vész és ezt nem szerettem volna.

Jeff
- Pedig de, és erről még igen sokáig el tudnék vitatkozni veled - mondtam az asztalához lépve.
- Miért nem akarod, hogy segítsek?

Logan 
A papírokra szegeztem a tekintetem, mert nem akartam rá nézni. Magam sem tudtam mit tegyek egy ilyen helyzetben.
- Vannak dolgok amiket egyedül kell megoldania az embernek. - mondtam halkan továbbra is a papírokkal babrálva.

Jeff
- Vannak dolgok, amiken az embernek nem kéne tépnie magát, és azt bemesélni, hogy "... és vannak dolgok amiket az embernek egyedül kell megoldania". Mert ez kifejezetten nem olyan probléma! - nevettem fel kínomban - Naaaaaa, ne görnyedj a papírok felett!

Logan
- Nem Jeff... - mondtam halkan. - Ez pont olyan probléma amiről elég ha én tudok és ezt nekem kell megoldanom. Most azzal nem lesz jobb ha csak azt hallom másoktól hogy mennyire sajnálja. Attól még nem jött helyre semmi. - tettem hozzá majd óvatosan felkelve az ablakhoz sétáltam a botra támaszkodva.

Jeff
- Nem, de én nem is azért jöttem az irodádba, hogy úgy tegyek, mint a többi ember. Én másképp akarok cselekedni, mint ők, és ebben te sem tudsz megállítani - vigyorodtam el, rajta tartva a szemem.

Logan
Nagyot sóhajtottam mikor meghallottam amit mond.
- Akkor másképp fogalmazok. Ha azelőtt ülök lóra hogy valamilyen szinten rendbe jönnék, és véletlenül is le esek róla, vagy lebénulok életem végéig, vagy többet fel sem kelek onnan. Érted már? - kérdeztem de nem fordultam meg.

Jeff
- Értem én, de amiatt félsz ettől mert a lovakban nem bízol meg, vagy mert azt hiszed, hogy hagynám, hogy bajod essen? - kérdeztem összevont szemöldökkel.

Logan
- Jeff... arra sem vagyok képes hogy felmenjek az emeletre a szobámba. Hogy tudnék egy lovon megmaradni egyáltalán? - kérdeztem és idegesen megszorítottam a botomat.

Jeff
- Mondjuk úgy, hogy nem utasítod el más segítségét! - feleltem rá komoran.

Logan
Csak csendben bámultam kifelé az ablakon, és nem tudtam mit tegyek.

Jeff
- Most kilépek az ajtón, visszamegyek az istállóba, hogy a lovakkal. Ha mindenképp el akarod utasítani az embereket, és a segítséget akkor tedd azt nyugodt szívvel. De ne feledd el, hogy ha így folyatod, a végén egyedül maradsz, nem lesz senki, aki feléd fordulna néhány másodpercnél tovább! - vágtam a fejéhez dühtől mardosva, és elviharoztam.

Logan
Megértettem hogy miért dühös, de ő is megérthette volna az én helyzetemet. Kimentem a dolgozó szobából, majd a házból és a kocsimhoz léptem. Kicsit gondolkodnom kellett és a legjobban akkor tudtam ha kocsikáztam egy kicsit. Beültem majd elhajtottam hogy egyedül legyek. Egyenest a város felé vettem az irányt.

Jeff
Jó magam ismét a lovakhoz mentem. Bevállaltam egy-két plusz munkát, ezután elvonultam, hogy átöltözzek.

Logan
Nem tudtam hova megyek csak fel- alá rohangáltam a városban és a birtok környékén mert nem tudtam mit tegyek. Majd vissza mentem a házhoz. Mikor megáltam leállítottam a motort és csak néztem ki a fejemből.

Jeff
Hallottam a többi lovászt, ahogy azt kiáltják: megérkezett. Sejtettem, hogy a lányról beszélnek, előtte az volt a téma, hogy nem találták őt az irodájában, amikor kellett volna. Megsérült egy balek, amikor egy sunyító lóhoz ment be, megpróbálva lenyugtatni.
Segítettem ellátni az illetőt, de még most sincs magánál, a hátas meg ugyanolyan nyughatatlan....

Logan
A fiatal lovak istálójánál azt láttam hogy nagy a mozgás és mindenki fel alá rohangált. Mikor oda értem elmondták mi is történt. Bementem a pihenőbe és láttam hogy a fickó még mindig eszméletlen.
-Hívtátok a mentőket? -Kérdeztem idegesen. Nem értettem pontosan mi is történt. Miután megkaptam a választ elindultam megnézni a lovat is. Mikor megláttam a lovat még mindig tombolt. - Mi a fene ütött beléd? Mi a baj? -Dörmögtem az orrom aladt. Megragadtam a reteszt hogy kinyissam a bokszajtót de a ló nekem akart rontani.

Jeff
- Ja - válaszolta szűkszavúan egy szőke, ír srác, ezután egy törülközővel a nyakában elvonult, hogy letörölje magáról a verejtéket, ami idegességében keletkezhetett rajta. A többiek idegesen toporzékoltak, csak egy-két ember volt csupán, akik megpróbálták folytatni a munkát, mintha mi sem történt volna. Jó magam Logantől nem messze álltam, kezemet államon nyugtatva, magam elé meredve töprengőn. Nem sokkal ezután közelebb léptem hozzá, és az állathoz is.
- Most is úgy gondolja, hogy megoldja a problémát, főnök asszony? - vetettem oda neki a közeledő csődört figyelve. Amtheon névre hallgatott, ha nem írták fel rosszul a névtáblájára.

Logan
-Nem kell a cinizmus. Világos? -Mondtam ingerülten. Volt itt elég probléma. És most még ez is. Kezdett az az érzésem lenni hogy valaki keresztbe akart tenni nekem. Bementem az istálló irodába és elő vettem egy fecskendőt meg a ketamint és kimértem egy adagot a ló súlyának megfelelően. Majd elindultam visszafelé.

Jeff
- Nekem meg ez az oldalad! - vágtam vissza szárazon - Jobb lenne, ha végre azt a lányt látnám magam előtt, akit annak idején - mondtam utána, de nem tudom hallotta -e a nagy zaj véget. Sokan az ájult társika miatt aggódtak, mások a lóhoz próbáltak odamenni...

Logan
-El az útból. - mondtam hogy a bokszhoz férjek. Közben végig azon gondolkodtam amit Jeff mondott. Igaza volt. Nagyon megváltoztam és régen a gyógyszereket sem használtam volna egy ló megnyugtatására. Nagyot sóhajtottam majd a földre dobtam a fecskendőt és halkan beszélve a jószághoz bementem hozzá. Nagy nehezen megnyugodott és megtudtam vizsgálni. Egy apró üvegszilánkot találtam a patájába fúródva. És biztos hogy a fájdalom miatt volt ideges. Miután a ló lenyugodott az egyik lovász átvette tőlem a lovat én meg a szilánkkal a kezemben kimentem. Vissza indultam az irodámba de közben megálltam Jeff mellett. - Köszönöm. - mondtam és folytattam az utam.

Jeff
Némán figyeltem a lányt. Mintha teljesen kifordult volna magából, megindult a ló felé egy injekciós tűvel. Már azt tervezgettem, hogyan fogom le, és dobom el messzire a fecskendőt, amikor megtette ő maga, s végül szavakkal hatott az állatra.
Mikor odafordult hozzá, halványan rámosolyogtam, ám elég nehezen ment. Lelombozott azzal, ahogy nemrég viselkedett velem szemben az irodában.
Nem feleltem, hagytam, hogy elviharozzon, aztán megpróbáltam megkeresni a gyógyszeres vacakot, amibe végül beleléptem...

Logan
Leültem a kanapéra és hátra döntöttem a fejem és a plafont figyeltem. Elgondolkodtam hogy mi a fene történhetett velem hogy nyugtatót akartam használni egy ló megnyugtatásához. Kezdtem megijedni hogy apámra kezdeg hasonlítani amit nem akartam.
- Vajon mi a fene van velem? -Kérdeztem ahogy behunytam a szememet. Majd hirtelen kipattantak a szemeim és fölkeltem. Az ajtóhoz léptem és kinéztem.
-Jeff beszélhetnénk? Veled meg mi történt? -Kérdeztem tőle.

Jeff
Szerencsére lovaglócsizma volt rajtam, aminek vastag a talpa. A tű ugyan át tudott hatolni rajta, és átszúrta a talpam, de sokkal jobb az, hogy nem teljesen fúródott bele. Akkor minden ló felkapta volna a fejét az ordításomra, meg talán a többi lovász. Mikor megpillantottam Logant, némán odabicegtem hozzá, és az orra előtt húztam ki a lábamból a tűs fecskendőt, amiből legalább a lötty fele hiányzott.
- Beleléptem ebbe a sz..! - haraptam el szándékosan a mondat végét - Még jó, hogy lovaglócsizmát viselek! - nem érdekelt, ha azzal jön, reklamációt nem fogad el. Ez nem holmi bevásárlóközpont. Ez egy lovarda, ahol akár egy ló is beleléphetett volna a dologba, az ő felelőtlensége miatt.

Logan
Mikor kihúzta a tűt a talpából kicsitelszörnyedtem.
-Gyere be és ülj le a kanapéra. -Mondtam neki ahogy elvettem tőle a fecskendőt és a veszélyes hulladék tárolóba dobtam majd a gyógyszeres szekrényben kotoráztam. Letettem az asztalra egy kis fiolát a biztonság kedvéért majd oda mentem hozzá.
-Nézz rám kérlek. -Mondtam neki ahogy a szemébe néztem. Majd a pulzusát figyeltem. - Szerencsére a ketamin csak nyugtató bajod nem lesz de egyenlőre maradj itt kérlek. -Mondtam és kezébe adtam egy pohár vizet. Most szüksége lesz a folyadékra.

Jeff
- Jövök, ha jól hallottam, úgy is beszélni akartál velem valamiről  - néztem szemeibe, ezután bevándoroltam, és a kérésére leültem az ott található kis bőr kanapéra. Krémszínű bútordarab, csupán két személyes, de ezen kívül helyett kapott még két fotel. Az egyik közvetlenül egy íróasztal előtt volt, amin kisebb papírtornyok sorakoztak.
- Amióta idejöttem, azt teszem! - vigyorogtam rá végül, ekkor éreztem azt, hogy kicsit szédülök. Alig észrevehetően megcsóváltam a fejem, és egy rövid időre a kezeimbe temettem arcomat.
- Ketamin? - pillantottam fel rá - Te komolyan nyugtatót használtál volna egy olyan lóhoz, akinek elég volt néhány szó is? Bakker, az közepesen erős gyógyszer, és csak a tényleg fékezhetetlen példányokhoz használják! Vagy az erősebbik testvérét, de annak inkább... Meg sem említem a nevét. No mindegy, miről akartál beszélgetni? - kérdeztem aztán, belekortyolva a friss vízbe. Már kezdett kicserepesedni az ajkam, így örültem neki.