Youngsters

Logan
-Amég nem vizsgálja meg egy állatorvos addig a karanténban marad. Az istálló mester Jo már elzárta. -mondtam.

Jeff
- Akkor meglátogatom a karanténban - feleltem dacosan, felhajtva a pohár vizet.

Logan
-Ez csak egy alap eljárás ha valakit megtámad egy ló. Ki kell vizsgálni a lovat de addig el kell zárni. -Magyaráztam neki. - Ha minden jól megy holnap már kerül is vissza a helyére. És ha annyira akarod betaníthadod. -Mondtam és fáradtan sóhajtottam. Már nem volt erőm vitatkozni vele.

Jeff
- Nem engedélykérés gyanánt mondtam azt, amit "főnök asszony" - nevettem fel - Mindenképp betanítom azt az állatot. Azt hiszem hülyének nézel, de szerintem vágyik is rá, hogy ugorhasson. Azzal le tudná vezetni az energiáját, kb. úgy mint a galoppal... Deee amúgy.. az-az állat ezek szerint még nem kapott alapkiképzést sem? A díjugratásra értem, nem az olyanokra, mint a "lépés", vagy az "ügetés".

Logan
Csak halványan elmosolyodtam, azon amit mondott.
- Mielőtt megtörtént a baleset dolgoztam vele. Tehetséges. Kár lenne érte. -Mondtam. - Kezdő létére megugrott egy két méter magas akadályt. Igaz még csak lovas nélkül. De már ebből látszik hogy nem egy félős jószág.

Jeff
Ámulva hallgattam a rövid történetet. Érdekesnek tartottam, hogy képes erre az a ló, de csak még jobban megerősítette bennem az érzést... Mindenképp foglalkozni akartam vele.
- Tényleg kér lenne érte! - bólogattam komolyan - Ezért fogom tovább folytatni a munkád - az már rögtön megnyugtatóbb, hogy van bizonyos alapképzettsége az állatnak.

Logan
Örültem hogy segíteni akart és hogy ennyire érdekelte a munkám. Csak óvatosan megfogtam az egyik kezét.
-Köszönöm. -Mondtam halkan, és rá mosolyogtam. Majd óvatosan felkeltem és a falon lévő kulcstárolóhoz léptem. - Ha gondolod tudok kölcsön adni egy kocsit hogy haza tudj menni. - mondtam neki a kulcsok között válogatva.

Jeff
- Az nem jönne rosszul! Hazaugrom, hozok néhány cuccot, és jövök is vissza. Én ezt terveltem ki - vigyorogtam rá szélesen, annak ellenére, hogy ő nem láthatta ezt. Épp háttal állt nekem.
Egyébként meg furcsán jól esett, amikor megfogta a kezem.

Logan
-Hogy- hogy jössz is vissza? -Lepődtem meg ahogy letettem elé egy kulcsot. - Ez az én kocsim. A fekete seat az. A ház mellett majd megtalálod. -Mondtam halkan neki.

Jeff
- Meglepődtél? - kérdeztem oldalra billentett fejjel - Ugye nem hiszed, hogy egyedül hagynálak? Főleg most, szükséged lesz valakire, aki melletted áll. Én foglak noszogatni addig, míg vissza nem térsz a régi önmagadhoz, ám ahhoz itt kell maradnom. Összepakolok egy bőröndbe, és ha tetszik, ha nem, jöööön Jeff báciiii! - jelentettem ki boldogan.

Logan
Valamilyen szinten megnyugtatott hogy itt akart, maradni. De valamilyen szinten nem nyugtaott a dolog.
-Rendben van. Akkor fent van egy vendégszoba oda beköltözhetsz. -Mondtam mosolyogva.

Jeff
- Rendben! - feleltem, ezután levettem magamról a lovász ruhát, ami még mindig rajtam volt. Miután ezzel végeztem, elköszöntem, és a járműbe ugrottam, hogy hazasiessek pár cuccért. Nem kellett volna sok minden, csak néhány tiszta ruha, illetve pár szükséges holmi.

Logan
Elköszöntem tőle és ő elindult. Én bementem a dolgozó szobába, és elkezdtem kutatni egy dosszié után. Valamit meg kellett keresnem hogy nyugodt legyek.

Jeff
[...]
Hamarosan a sárgára festett épülethez értem. Megálltam előtte, majd leállítottam a motort, és kiszálltam. Sok szomszédom a lábtörlő alá rejti a kulcsot, de szerintem ez ott nem túl biztonságos megoldás. Belenyúltam az egyik zsebembe, majd előhúztam az eszközt.
Odabent szerencsére nem kellett lámpát kapcsolnom. Elég nagy ablakai voltak a háznak, a fény mindent elárasztott. Jókedvűen léptem beljebb, és miután bezártam az ajtót, elindultam a szobámba, hogy összepakoljak végre.

Logan
Már egész szép kis csata teret csináltam az irodámból. A két kutya fáradtan figyeltek a bőrkanapén feküdve. Nem lett volna szabad ott lenniük de az iratok feltúrása annyira lefoglalt, hogy kihasználták a helyzetet. Dossziékat feltúrva végre megtaláltam amit kerestem.
-Miért tettem el így a csikó nyilvántartást? Mondjuk ez elég régi. - gondolkodtam hangosan az asztalhoz ülve. MInden meg volt ami kellett így vad e-mailozásba és telefonálásba kezdtem.

Jeff
Az ágyam alatt tartottam egy nagy, narancssárga rolley-trollyt, most jól jött. Kicipzároztam, ezután kinyitottam a szekrényem ajtaját, a fiókjaimat, és elkezdtem pakolni. Elrámoltam néhány napra elegendő pólót, nadrágot, meg egyebeket, amikről azt gondoltam, megfelelőek lesznek. Beraktam továbbá kis zacskókban néhány férfi szandált, sarut, egy edzőcipőt, a fogkefémet... Na jó, így jobban belegondolva kicsit mégis olyan, mintha oda készülnél költözni. [...]
Miután biztosra vettem, hogy mindenem megvan, még egyszer körbetekintettem a szobámban, és kilépve a házból kocsiba szálltam, hogy elinduljak vissza.

Logan
-Figyelj... Tényleg nagyon fontos lenne. Szükségem lenne egy jó vérvonalú erős lóra. És ő pont Soltairo utolsó csikója. Kérlek. Jó renben holnap akkor elmegyek érte. Köszi jövök egyel. -Mondtam majd letettem a telefont és hátra dőltem a székben és az aktákat olvastam tovább. Úgy felpörgettem magam hogy ha akartam volna sem tudtam volna aludni. Folytattam inkább a munkát még lehetett.

Jeff
A visszaút már gyorsan megvolt. Ugyanoda parkoltam, mint ahonnan elvittem a kocsit, majd kiszálltam, és elővettem a csomagtartóból a bőröndöt. Jókedvűen sétáltam Loganhez, de minden megváltozott, amikor benyitva megpillantottam, hogy tele a padló dossziékkal, lapokkal, a kutyák meg befoglalták a kanapét, noha meglehet, hogy maga a lány engedte meg nekik, hogy ott feküdjenek. Máshol különben sem tudtak volna...

Logan
Nyugodtan ültem az asztalnál és egyik papírt a másik után néztem át. Egyre jobban belemélyedtem.

Jeff
A bőröndöz az egyik falhoz állítottam ahol nem volt útban, majd levettem a cipőimet és összerendeztem néhány dossziét. Ezzel készítettem egy kis ösvényt Loganhez, nem kellett attól tartanom, hogy rátaposnék valamilyen fontos iratra.
- LOGAAAN! - szóltam rá, majd kivettem a kezéből a papírt, letettem a közeli kis asztalkára, őt magát pedig a karjaimba vettem. Neeem hagyom dolgozni, azt már csak azért sem!

Logan
-Jeff azonnal tegyél le. És nem fent van most a szobám. A lépcsőn nem bírok közlekedni. - próbáltam kikecmeregni a karjaiból de erősen tartott. A két kutya nagyot nyújtózva jött utánunk.

Jeff
- A széthányt dossziék után reklamációt nem fogadunk el - zártam le ennyivel az elkezdődni látó szócsatát, majd felmentem a lépcsőn, és letettem őt a legelső útba eső szoba ágyán.
- Itt maradsz, punk-tum!

Logan
-Ez nem fair! Könnyű kötözködni azzal aki nem tud védekezni! -Mondtam durcásan. A két kutya azt hitte játszunk mert vidáman ugadtak és ugrálták körbe a férfit, majd az ágyamon hemperegtek. - Na még ez is. -Sóhajtottam nagyot.

Jeff
- Az nem fair, hogy míg én elmentem, te tovább dolgoztál. Másnapra olyan leszel, mint a zombie. Nééézd, a kutyáid is elevenebbek nálad! - mutattam az állatokra, akik felváltva gurultak végig Logan ágyán. Közben a farkukat csóválták.

Logan
Nagyot sóhajtottam mert igaza volt.
-Tudom, de nincs időm hogy pihenjek. -Mondtam és megpróbáltam fölkelni de a bot nélkül nehéz volt. - Holnap szükségem lesz a segítségedre. Egy új ló érkezik. -Mondtam neki.

Jeff
- De ha szakítasz rá, akkor lesz - szóltam vissza, karba tett kézzel - Ácsi! Milyen új ló? - kérdeztem vissza értetlenül.

Logan
-Egy fekete két éves telivér. -Mondtam az egyik szekrényhez bicegve. - Amúgy is elakarták adni mert nem boldogulnak vele. Már rég pályán kéne lennie de nem bírják rávenni a versenyre. Ezért vissza jön ide. -Magyaráztam elővéve valami ruhát éjszakára. - Úgy hogy segítened kell majd de előtte be kell mennem a kórházba kontrolra. -Tettem hozzá.

Jeff
- Galoppversenyről lenne szó? - tettem fel egy újabb kérdést, közelebb sétálva hozzá - Éééés... Kontroll. Mikor kell pontosan a kórházba menned?

Logan
-Még nem tudom. Attól függ hogy mennyire teljesít jól. De szerintem a galopp megfelelő lesz neki. A családfát tekintve szinte minden felmenője az volt. -Magyaráztam majd nagyot sóhajtottam. - Reggel nyolcra. -Tettem hozzá nagyot sóhajtva. Majd rápillantottam.

Jeff
- Áh, világos - bólintottam, majd az ajtó felé fordultam. Rájöttem, hogy az én bőröndöm még lent van, illetve rumli uralkodik a padlón. Gondolom Logannek nem lenne jó, ha a kutyák wc-nek használnák a számára fontos papírokat...
- Várj, milyen messze van innen? - fordultam még hátra.

Logan
-Bent a városi kórházba kell menni. -Válaszoltam. Nem szívesen mentem kórházba de nem volt más választásom. Rendezkedj be nyugodtan nekem egy kis időbe telik átöltözni. -Mondtam neki és bevonultam a fürdőbe, hogy megmosakodjak és átöltözzek. Természetesen nem volt egyszerű gipszelt végtagokkal.

[Meglepi, írtam pár helyre. Nem tudtam hosszúakat összehozni, lassan éjfél, és még ez is hátravan. =3 Remélem azért nem fogsz nagyon unatkozni, míg az újabb válaszokra vársz, és bocsi a folytonos kimaradásért. Illetve jó éjt, meg jó reggelt, mire ezekre írsz, már nem tudok felnézni ide sem, egészen estig. Max talán egy rövid időre, ha sikerül úgy felkelnem.]

Jeff
Próbáltam belegondolni abba, hogy a városi kórház milyen messze lehet ettől a helytől, majd némán bólintottam, és kiléptem az ajtón.
Lent rendbe tettem a dossziékat. Nem tudtam teljesen, de annyira képes voltam, hogy nagyjából szépen összerendezgessem őket, így a földön már nem volt kupi. Még az egyik eb is követett, aki csak Kusz-kusz lett az én szememben.
Miután ezzel kész voltam, felkaptam a bőröndöt, és felvittem.

Logan
Miután végre sikerült átöltözni, kimentem a fürdőből és az ágyhoz, bicegtem. Kiwi a zsemle színű labradorom az ágyon feküdt és engem figyelt.
-Mi az kislány? Felszívódtak a fiúk? -Kérdeztem ahogy elhelyezkedtem az ágyon és betakaróztam. Óvatosan simogadtam a kutyát és a plafont figyeltem majd végül elnyomott az álom.

Jeff
Felvándoroltam a bőrönddel, ezután átöltöztem, és jó magam is bebújtam az ágyba, egyenesen Logan mellé.

Logan
Nem igazán éreztem hogy Jeff mellém fekszik. Úgy gondoltam hogy csak a kutyák fészkelődtek. Még is közelebb csusszantam már amennyire tudtam, és végül sikerült nyugodtan aludnom. Egyszer sem ébredtem fel az éjszaka folyamán.

Jeff
Közelebb húzódtam Loganhez, így aludtam végig az éjjelt. Másnap viszont már hajnalban fent voltam, mert nem tudtam aludni a könyvelő munka melletti kis meló miatt. Kísértett néhány emlék álmomban.

Logan
Reggel hatórakor az ébresztő hangjára ébredtem. Nagynehezen kikapcsoltam majd ülésbe tornáztam magamat. A két kutya az ágy végében feküdt.
-Kókusz, hozd ide a botomat. - mondtam mire a fekete kutya felkelt és kiment a szobából. Én is nagynehezen fölkeltem és a fürdő felé bicegtem. Észre sem vettem hirtelen hogy a kutyákon és rajtam kívül Jeff is az ágyban volt. Tényleg elég fáradt voltam és már kellett egy kiadós alvás.

Jeff
Visszaaludni nem tudtam, bármennyire is próbálkoztam, így végül vettem egy frissítő zuhanyt, és lesiettem a konyhába. Meg akartam lepni Logant.

Logan
Mikor végeztem lebotorkáltam a lépcsőn és a konyhába mentem hogy igyak egy kávét de furcsa látvány fogadott. Jeff a konyhában sürgölődött, az asztal meg volt terítve, és mindent kávé és palacsinta illata lengett körül.
-Jeff álmodom? -Kérdeztem döbbenten és újra körbe néztem. Hihetetlen volt hogy mind ezt ő csinálta. - Mikor keltél? -Néztem rá kíváncsian.

Jeff
Mivel nem otthon voltam, nehezemre esett egy-két dolgot megtalálni, de végül sikerült összeszednem mindent, amire szükségem volt egy jó reggeli elkészítéséhez. Csináltam palacsintát, az amerikai fajtát, amit juharsziruppal öntenek le. Bevallom, jó magam is amerikai vagyok, csak azért élek Európában, mert mikor 6 voltam, ideköltöztünk a családommal.
- Ja, éppen álmodsz, Hamupipőke! Elég valósághű, nem? Leeshetne néhány felhő is, talán ha szépen megkérsz egyet, vattacukor lehet a kaja következő feltétje - viccelődtem, felé fordulva - Mi? - kérdeztem értetlenül - Felkelni? Még mindig együtt alszunk, amit látsz, az szintén álom - próbáltam beetetni végül. Régen tréfáltam már meg. Az élethű hatás kedvéért a saját kávémat is átszíneztem egy kis trükkel, és nem tudom mennyire vette észre, hogy összeiszapoztam az egyik ebét...

Logan
-Köszi ez kedves. -Mondtam majd kicsit ledöbbentem. -Mi? Együdt aludni? -Kepődtem meg majd hirtelen vörösödni kezdtem. Ez most komoly? Tényleg együdt aludtunk én meg észre sem vettem? Kezdtem összezavarodni. Tegnap a csók most meg együdt aludtunk?

Jeff
Tudomásul kellett vennem, hogy nem vette be a színjátékot. Erre kicsit elhúztam a szám, amilyen hülye voltam, a két mondatom ütötte egymást, ezért nem kéne csodálkoznom... Sóhajtva zártam el a csapot, ugyanis épp mosogattam, mikor ő belépett. Volt mit. Miután végeztem, kihúztam neki a széket, hogy le tudjon ülni.
- Jah... együtt aludtunk - feleltem egy pillanatra elgondolkodva.

Logan
-Köszi. -Mondtam ahogy leültem. - Én meg azt hittem hogy csak a kutyák vannak velem. -Mosolyogtam rá. - Tényleg fáradt lehettem ha így elaludtam. -Tettem hozzá majd a kávém után nyúltam. Épp belekortyoltam mikor Kiwi és Kókusz elsétáltak az asztal mellett. Ez nem is lett volna probléma ha nem látom meg hogy Kókusz farára egy szívecske van festve látszólag iszapból. Majdnem bele fulladtam a kávémba mikor megpillantottam. - Ezt te csináltad? - kérdeztem bizonytalanul, miközben a kutyára mutattam. Úgy látszott hogy Kókuszt nem zavarta az átmeneti tetkó.

Jeff
- Hát, mire felmentem, már aludtál, pedig előtte úgy emlékszem, a fürdőbe mentél ki - vontam vállat - No mindegy - betoltam a széket amin ült, ezután magam is helyet foglaltam, majd jó étvágyat kívántam. Először a kávéból ittam egy kicsit, a palacsintához egy rövid ideig nem kezdtem hozzá.
- Én? Áh, szerintem csak a mumuuus! - csóváltam a fejem, majd vigyorogva enni kezdtem.

Logan
-Miután végeztem a fürdőben vissza mentem. Az utóbbi időben nem aludtam valami jól. Úgy látszik tényleg fáradtabb voltam mint éreztem. -Mondtam majd a újra belekortyoltam a kávémba. Nem igazán szoktam hozzá hogy reggelizek. Max egy kávé és már robogok is tovább, de nem akartam megbentani hogy nem eszem belőle. Hisz biztos sokat dolgozott vele. Így fogtam a kést és a villát majd szép nyugodtan el kezdtem enni.
- Hm. Ez nagyon finom. Mikor tanultál meg sütni főzni? -Kérdeztem tőle kíváncsian.

Jeff
- Fáradtabb, mint érezted? Nem láttad, hogyan néztél ki, igaz? - csóváltam a fejemet a tányér fölé hajolva - Olyan voltál, mint egy zombiee! Karikásak még most is a szemeid, de már közel sem annyira, mint tegnap, amikor képes voltál este belemélyedni néhány nyomorult papírba - mondtam komolyan, lekapva villámról egy palacsinta darabot.
- ..... Pár éve - válaszoltam aztán.

Logan
-Sejtem.-mondtam halkan. Majd nyugodtan folytattuk a reggelit. Sikerült kb. a felét megennem. Ahoz képest hogy nem szoktam nagyon reggelizni. -Köszönöm a reggelit. Most jobb ha készülődöm. Majd délután találkozunk mikor hozom a lovat. - mondtam majd a mosogatóba raktam a bögrémet és az iroda felé indultam.

Jeff
Együtt fejeztük be a reggelit, én a tányért is meg tudtam volna enni, míg ő a palacsinták felét ette meg, de nem szóltam érte. A lényeg csak az volt, hogy ne kezdjen üres gyomorral a dolgoknak.
- Szííívesen, és rendben, ám ha útközben nem vigyázol magadra, mire visszaérsz, megeszlek.

Logan
A konyha ajtóban megálltam és visza néztem rá. Kicsit meglepett a magyarázata, de inkább vissza mentem hozzá, és megálltam előtte. Óvatosan oda hajoltam hozzá majd puhán megcsókoltam. Amolyan revans a tegnapi húzásáért.
-Rendben vigyázok. De te is! - mondtam neki majd most tényleg elindultam. Néhány dolgot össze szedtem, majd a terepjáró után lett kötve a lószálító és végül útnak indultam. Első utam a kórházhoz vezetett, ahol biztos elidőzök egy ideig.

Jeff
Meglepődtem, amikor megcsókolt, de mielőtt bármit is reagálhattam volna, lassan elhúzódott tőlem. Erőtlenül bólintottam, majd a csaphoz fordultam, hogy elmosogassak. Langyos vizet állítottam be, ezután egy szivaccsal fényesre sikáltam mindent. Miután végeztem, elzártam a vizet, az edényeket és ilyesmiket félretettem száradni, végül felkaptam a lovaglócsizmát. Jobb dolog híján kimentem a lovakhoz.
Az istálló csendes volt, nagyon csendes. A patások némelyike még aludt, ki állva, ki fekve. Engem viszont csak egy érdekelt: az a vadóc, akinek a patájába fúródott egy üvegszilánk.