Youngsters

Logan
Kicsit látszott hogy szédül már de nem akartam pánikolni.
- Tudom magam sem értem mitörtént velem. Kezdek apámra hasonlítani amit egyáltalán nem akarok. -Mondtam ahogy leültem mellé. -Nehéz bevallanom de tényleg szükségem van a segítségedre. -Mondtam halkan a padlót fixírozva közben.

Jeff
- Miért, ő nem volt túl... jó ember? - sosem kérdeztem még rá, hogy milyen ember, mert úgy véltem, hogy amikor régebben mesélt a családjáról, akkor is nehezére esett volna kifejteni a választ. Amikor áttértünk a férfire, elhallgatott, majd témát váltott. Vajon évek múltán újra megtenné ezt? 
- Mondd bátran, míg arra várok, hogy elmúljon ez a fránya szédülés! - nyüszögtem, újból a vizet kortyolgatva.

Logan
- Nem vagyok épp abban az állapodban hogy megfelelő döntéseket hozzak. Tudnál nekem segíteni, hogy megint olyan legyek mint régen?-kérdeztem tőle.

Jeff
- No csak, mégis csak kéne segítség? - kérdeztem komoran. A hangulatom most sem volt jónak nevezhető, a nyugtató után végképp nem, mert a szédülést is erősebbnek éreztem.
- ... Szívesen teszem amúgy - feleltem végül, közelebb csusszanva hozzá - De nem lesz egyszerű, és sok időt vesz majd igénybe.

Logan
-Igen. Be kellátnom hogy igazad volt.-mondtam majd közelebb csúszott hozzám ami meglepett. -Minden rendben? Ha rosszul érzed magad tudok adni valamit ami közömbösíti a ketamint. -Tettem hozzá.

Jeff
- Már mindegy, pár perc és úgy is kiürül a szervezetemből - vontam vállat, majd hirtelen felindulásból levettem a cipőmet, lábaimat a kanapé karfájára tettem, fejemet pedig a lány ölébe hajtottam, és felé fordultam. Ezután lehunytam szemeimet.

Logan
-Jeff te még... Még is mit... Mit csinálsz? -Kérdeztem tőle kicsit idegesen. Sejtettem hogy elég vörös lehet az arcom. De nem tehettem róla. Jeff mindig is tetszett, csak soha nem is gondoltam bele, hogy közeledjek felé elvégre, mindig úton van.

Jeff
- Semmi különöset - mondtam halkan, elhelyezkedve az ölében, ezután lassan kinyitottam a szemeimet, és ránéztem.
- Csak az arcodat kémlelem.

Logan
Kitartóan bámultam egy fesményt a falon hogy véletlenül sem nézzek rá. Nem akartam elárulni magam mert már így is zavarban voltam.

Jeff
- Csak nem zavarban vagy? - kérdeztem, mikor észrevettem, hogy vörösödik.

Logan
-Egyáltalán nem! -Válaszoltam határozottan.

Jeff
- Igazán? Akarod, hogy kiderítsük, tényleg így van -e? - mosolyodtam el, igyekeztem a legjobbat elővenni, ezután feltornáztam magam egy rövid időre, hogy megcsókoljam.

Logan
-Nem, kell. -Mondtam de hirtelen felült és megcsókolt. Hirtelen nem tudtam mit tegyek. -Biztos megártott neked a ketamin. - mondtam elfordított tekintettel.

Jeff
- Nem igazán hat, maximum csak szédülést vált ki nálam - vontam vállat, ezután visszahajtottam az ölébe a fejem - .... Azt viszont elismerem, hogy így rendkívül kényelmes.

Logan
Nem tudtam mit mondjak csak nyugodtan ültem. Hagytam hogy az ölembe feküdjön. És közben abban reménykedtem hogy senki nem jön be. Elég kínos lett volna. Legalább is nekem. De még is ép kezemmel megérintettem az arcát. És lágyan cirógadtam.

Jeff
Nyeeeeeeeeertem - gondoltam vidáman, miközben lassan elaludtam az ölében feküdve.

Logan
Hirtelen azt vettem észre hogy elaludt. Nem tudtam mit tegyek. Végül csak nyugod arcát figyeltem mert úgy sem tudtam volna fölkelni anélkül hogy föl ne ébresszem. Közben azon gondolkodtam hogyan tovább.

Jeff
Kb. olyan fél órát aludtam az ölében, mikor aztán kipihentem magam, kinyitva a szemeimet, lassan felültem a kanapén.

Logan
Kicsit csalódotnak éreztem magam mikor fölébredt, de még is rámosolyogtam.
-Úgy látszik a ketamin még is hatott. Nem hallodtad mikor a mentő ideért? -Kérdeztem tőle.

Jeff
- Mentő? Milyen mentő??! - kérdeztem idegesen a hajamba túrva, majd valósággal felugrottam a bútordarabról.

Logan
Csak elmosolyodtam.
-Hát nem érted jöttek. Bár gondolkodtam bevitesselek a zárt osztályra. -Mondtam. - Csak Dodge-ot vitték be a kórházba. Tudod akit eltiport a ló.

Jeff
Az első két mondatra kiöltöttem rá a nyelvem. Zárt osztály, jó vicc, csak nehogy őt vigyék oda, vagy egy gumiszobába, mert a végén megőrült tőlem!
- Áh igen, így világos. De jobb ha tudod, hogy nem a keta-micsidi hatott, hanem... Egyszerűen csak elfáradtam a melóban amit azután csináltam, hogy te kikapcsoltad az adóvevőt, amit lehet, hogy ezután inkább soha nem viszek magammal! - feleltem kicsit durcásan.

Logan
-Miért mit csináltál? -Kérdeztem tőle. -Amúgy a rádió kötelező a munkásoknak. -Tettem hozzá.

Jeff
- A lovakkal foglalkoztam, de emiatt a vacak miatt nem megy jól az emlékezés - csaptam a homlokomra - Tényleg? Mié't?

Logan
-Sajnálom. -Mondtam halkan majd a botra támaszkodva felkeltem. -Mert így könnyebben elérem az embereimet. És minden ilyen esetet mint a mai próbálok minimálisra csökkenteni. De valahogy a baleset óta minden össze kuszálódott. -Mondtam ahogy a papírok közt kotorásztam.

Jeff
- Nem probléma - rendeztem le ennyivel a dolgot, majd nagyon sóhajtottam. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, számomra azok voltak nagyon kuszák. Mint a gombolyag, amivel a macskák játszanak. Jön egy pofon tőle, és a szép formájú tárgyból rögtön egy hatalmas összevisszaság lesz, amiből aligha tudnád már kivenni a dolog eredeti formáját.
- Hogy-hogy összekuszálódott..? És mi is történt pontosan?

Logan
-Pontosan nem emlékszem mi is történt. Az az utolsó emlékem hogy a célegyenesben haladunk az élen, majd sötétség. Aztán már a kórházban térek magamhoz. -Magyaráztam az aktákat rendezgetve. - A dolgok meg egyre csak romlanak. Mintha valaki direkt tönkre akarna tenni. - tettem hozzá.

Jeff
- Áháááá, értem - bólogattam lassan - Szerintem tényleg csak veled van a baj. Olyan gondolatokkal bombázhatod magad, amit aztán tényleg elhiszel. Ezek meg berögzülnek, és a tudtodon kívül tesznek tönkre lelkileg.

Logan
-Meglehet.-mondtam ahogy leültem az asztal mögé és nagyot sóhajtottam. Kicsit fáradtnak éreztem magamat.

Jeff
- Csak nem fááááradt valaki? - léptem oda az asztalhoz - Néha igazán pihenhetnél, a szemeid is karikásak.

Logan
-Egy kicsit. De nincs időm pihenni. Még sok a dolgom. -Mondtam halkan ahogy fölkeltem és néhány irattal, elindultam hogy a házba menjek.

Jeff
Odamentem hozzá, kitéptem a kezeiből az iratokat, és egy hozzám közeli szekrénynek a tetejére tettem, ahonnan biztosan nem értette el. Ezután Logant a két személyes kanapéhoz tereltem, ahol nemrég bealudtam.
- Nuku munka!

Logan
-Jeff ez nem vicces. Nincs időm ilyesmire. -Mondtam de nem tágított.

Jeff
Direkt nem álltam odébb.
- De', majd hagyom, hogy így dolgozz! - kiáltottam rá - Mintha te mondtad volna nemrég, hogy segítsek. A legelső lecke: nem hajszolod túl magad!! És nem érdekel, hogy te vagy a főnök, ideiglenesen felmentem magam a maradék munkaidőre, holnap meg max. extrában dolgozom - sóhajtottam fel - Te viszont pihensz.

Logan
-Jeff ez nem vicces. Kérlek. Rengeteg munkám van. És nem hanyagolhatom el. Már megszoktam hogy keveset alszom. Minden rendben. - magyaráztam neki, majd el akartam indulni hogy vissza menjek a házba hogy a fő gépről befejezzem a munkát ha már itt nem hadja.

Jeff
- Nyeeemmmm! - makacskodtam, megragadva karját.

Nolan
- Jól van, mit akarsz? -Kérdeztem tőle halkan mikor megragadta a karomat.

[NOLAN?! o.O]

Jeff
- Azt, hogy pihenj, és punktum! - válaszoltam dacosan, továbbra is erősen fogva őt.

/ elírtam bocsi /

Logan
-Jól van de nem szeretnék az istállóban aludni. Nem vagyunk már gyerekek. És éjszaként hideg van. - mondtam remélve elengedi a karom.

Jeff
- Jó, de ha kiléptünk, nem dolgozni mész lopva, hanem lefekszel, és alszol - mondtam gyanakodva, mert nem bíztam abban, hogy így tesz.

Logan
-Rendben van. - egyeztem bele nagyot sóhajtva mert nem hagyott volna békén úgy se.

Jeff
Gyanakodva tekintettem rá, végül elengedtem.
- Rendben, menjünk - adtam be a derekam.

Logan
Végül elengedett és elindultunk a ház felé. Még utoljára megbeszéltünk néhány dolgot az istálló mesterrel. Majd mindenki haza ment mi meg be a házba.
- Kérsz valamit? -Kérdeztem tőle miközben a kutyákat megetettem.

Jeff
Míg ő az istállómesterrel beszélgetett, még odamentem ahhoz az agresszív lóhoz, akit a lány nemrégiben nyugtatóval akart lenyugtatni. Most higgadtnak tűnt, habár amint odaléptem, sunyítani kezdett. Végigsimítottam az orrán - talán vakmerőségből -, majd amilyen gyorsan csak tudtam, elhúztam a kezem előle, hogy ne tudjon belém csípni.
- Te aztán makacs vagy, de te vagy a kedvencem! Alig várom a pillanatot, hogy egyszer.. rajtad üljek - motyogtam halkan, ezután követtem Logant a házába. Levettem a csizmákat, és nagyot sóhajtottam.
- Igen, egy kis víz jól esne - vigyorogtam rá.

Logan
Töltöttem egy pohárba vizet majd oda adtam neki.
-Tessék. - mondtam ahogy leültem az asztalhoz. Kifelé bámultam a sötétedő égboltot, miközben Kivi térdemre rakta a fejét én meg szórakozottan simogattam.

Jeff
- Köszi! - vettem át a poharat, majd belekortyoltam a friss vízbe. Jól esett, és már a nyugtató sem volt rám hatással. Igazából akkor derült ki, mikor erősen megragadtam Logan kezét, majd a kanapé felé tereltem még az istállóban megtalálható irodájában.
Elgondolkodtam, felvessem -e az ötletemet, végül úgy döntöttem, megteszem.
- Amtheonnal van valami terved a mai történések után? - kérdeztem először.

Logan
- Amtheon fiatal. Alapból is heves természetű, de ma nem tudom mi ütött belé és hogy-hogy került a patája alá üveg szilánk. -Mondtam. - Eddig úgy gondoltam hogy megfelef mint ugró ló de most már nem tudom. -Tettem hozzá. - Miért? - kérdeztem. Nem szívesen váltam volna meg tőle hisz remek ló és sok pénzt hozhatna a birtoknak.

Jeff
- Én sem, de érdekes történet, nem igaz? - kérdeztem, miközben nagy kortyokkal ittam tovább a vizet. Pata alá üveg, biztosan egy idióta rakta a szalmájába, más tippem nincs, hogyan történhetett ilyen. Viszont még így is nagyon sok a miértes kérdés.
- Előtte: Miért bizonytalanodtál el vele kapcsolatban? Alapból nagyon heves, vagy csak annyira, mint minden csődör?

Logan
-Pont azért amiért a ''baleset'' is történt. -Mondtam. - Mindig is heves volt. De soha nem támadott meg senkit. Ezért gyanús nekem az ügy. -Magyaráztam.

Jeff
- Uhum - bólogattam - Szeretnék rajta lovagolni - jelentettem ki aztán.