Balaisania

Signy
Mire besötétedett, valóban elértük az erdőt. Letáboroztunk egy fa alatt, majd miután megvacsoráztunk és Lorg elmondta, mi lesz holnap, elmentünk aludni.

Lorgi
Hajnalban vágtunk neki az erdőnek. Az óriási fák között köd gomolygott, a madarak szinte fülsiketítően énekeltek. Néha felhangzott egy kísértetiesen gyönyörű énekszó, egy ritka madár dala, ami csak ezekben az erdőkben él.
- Azt mondják, valamikor ezer meg ezer évvel ezelőtt élt egy tünde hercegnő, Aidereyn. A szerelme, Douoon egy volt az első három sárkánylovas közül. Mikor Douoon és sárkánya meghaltak, Aidereyn bánatában madárrá változott, és eltűnt az erdőben. Hiába keresték, senki nem találta meg, de azóta is minden hajnalban hallani, ahogy a hercegnő szerelmét siratja. - meséltem halkan Signynek. Közben egyre beljebb értem, és én a lombokat és bokrokat kezdtem fürkészni, a fogadásunkra kiküldött tündék után kutatva.

Signy
Másnap hajnalban elindultunk az erdő belseje felé. Miközben egyre beljebb értünk, madarak énekét hallottuk, köztük egy számomra ismeretlen és gyönyörű hangú madárét is. Ámulva hallottam amit Lorgi erről mesélt és közben elképzeltem a tünde hercegnőt aki bánatában madárrá változik.

Lorgi
Egyszer csak megláttam valamit villanni az egyik fa lombjai közt. Pár másodperccel később két tünde nő bukkant elő a törzs mögül. Erősek voltak, nagyjából velem egymagasak. Levélzöld nadrágot és ugyanilyen színű, páncélszerű felső részt viseltek. Kezükben hosszú lándzsát tartottak, övükön mindkettőjüknek hosszú, kecses kard lógott. Szigorúan fürkésztek minket vékony szemöldökük alól. Nagyon hasonlítottak egymásra, csak a hajszínük tért el egymástól, egyiküké aranysárga, míg a másiké holdfényszőke volt.
A fehér hajú nő szólalt meg. Hangja kissé fémes volt, nem olyan lágy, mint más tündéknek.
- Pwyiit wyyt tiii? - kérdezte tünde nyelven.
- Fy enw Lorge, fi yw'r brenin yr ymerodraeth, y TTpáoivyo TTáyo. Mae hyn yn Signy, Martagon merch y Brenhines y Ymerodraeth fy ngwraig a fy nghariad.  feleltem tökéletes kiejtéssel. Láttam, ahogy a tünde egy leheletnyit feljebb húzza ezüst szemöldökét. -
Wahoddiad Eslanzadí y Frenhines, daeth y Ymerawdwr Tragwyddol i'r Ffyncy Dathlu. Oruchaf heddwch cerdded.
Finoman meghajtottam a fejem feléjük, és Signy követte a példám. A két tünde leengedte a lándzsáját és meghajoltak előttünk.
- Hallottunk érkezésedről, TTpáoivyo TTáyo. Kövess'tek minket. - mondta tiszteletteljesen, és megindultak a fák között. Lemosolyogtam Signyre, és követtük a két nőt.

Signy
Mikor megjelent a két tünde, csodálattal néztem végig rajtuk. Gyönyörűnek találtam őket, bár a vonásaik talán kissé szigorúbbak voltak mint ....mondjuk nem is tudtam kihez hasonlítani őket, eddig csak egyetlen tündével találkoztam rajtuk kívül. Reifroline-al, akinek egyértelműbben lágyabb volt a tekintete. Azt nem értettem amit a két nő Lorgival beszélt de mikor a férjem fejet hajtott, éreztem hofy nekem is ezt kell tennem. Aztán a két nő már a mi nyelvünket használta, tehát tudtam mit mondanak ami megnyugtatott. Követtük őket az erdőn keresztül.

Lorgi
Ahogy beljebb értünk, a fák törzse még vastagabb lett. Egyszer csak egy nyerítés szerű, lágy, suttogó, mégis csilingelő hang ütötte meg a fülem. Elmosolyodtam, a négy hófehér ló pont ekkor jelent meg. Hangtalanul léptek, mintha nem is érintenék a talajt, a szőrük selymesen, holdszínűen derengett a sötétben, mintha fénylenének. Olyanok voltak, mint egy jelenés. Ahogy fölkapták a fejüket, sörényük meglebbent, mintha szellő fújná, pedig a levelek mozdulatlanok maradtak a fákon. Olyan gyönyörűek voltak, hogy az embernek elállt a lélegzete. Egy ló sem volt olyan gyönyörű és különleges, mint a tündék lovai.
- Ezek Illoua, a Holdhölgy lovai... - suttogtam Signynek. - Llachar cysgod-nak is hívják őket...Ragyogó árnyékot jelent. - meséltem. - A tündék őket ülik meg, de egy ilyen lovat nem lehet soha befogni. Ha hívják őket, megjelennek, majd ahogy felbukkantak, el is tűnnek a fák közt.
A két tünde fellendült egy-egy ló csupasz hátára, fél kézzel a sörényükbe kapaszkodtak. Segítettem a lánynak fölmászni az egyik hátasra, majd én magam is felültem az utolsóra.
- Hallgat a hangodra. Ne félj...Vigyázni fog rád. - léptettem Signy mellé, majd a lányt magam elé engedve a tündék után mentem, akik már elindultak egy láthatatlan ösvényen, amit csak a lovak ismertek.

Signy
Hamarosan négy csodaszép ló bukkant elő a fák közül. Lorgi elmondta nekem mik ezek majd miután a két tünde fellendült egy-egy hátasra, nekem is segített felszállni ő pedig megülte a negyedik állatot. Először kicsit bizonytalan voltam, nem tudtam hogyan irányítsam a Llachar cysgod-t, de a férfi ebben is segített. Követve a tündéket , elindultam arra amerre a lovam vezetett.

Lorgi
Nemsokára elértünk a hatalmas kapuhoz. Ha nem tudtam volna, hogy ott van, nem vettem volna észre, úgy beleolvadt a környezetébe.
Leszálltunk a lovakról és odasétáltunk az óriási építmény elé. Kér újabb tünde őr jelent meg, de láttam, hogy többen vannak. A többiek a lombok közül, és a városfal tetejéről figyeltek minket.
- Pwy ydyn nhw, Gwallaryan? - fordult az egyik tünde férfi ezüsthajú kísérőnkhöz.
- Mae'r rhain yn Lorgi, mae'r TTpáoivyo TTáyo a Signy, i gymar enaid. - felelt Gwallaryan. A férfi felénk fordult, majd odalépett hozzánk, és meghajolt.
- Üdvözl'ek tégedeket a Dylwyth teg yny Ddinas. - mondta tiszteletteljesen. Viszonoztam a főhajtást. - A nevem Werrydd, elvezetlek tit'ket a szállástokra. - egyenesedett föl.
- Köszönjük, Werrydd. Hosszú utat tettünk meg, fáradtak vagyunk.
A férfi biccentett, és intett a társának.
- Bocsássatok meg. Átvizsgálódunk titeket, mielőtt beengedünk. Mae'r rheol hon yn.
Bólintottam,odaadtam nekik a kardom és a tőröm, majd hagytam, hogy megmotozzanak. Ezután bemehettünk a kapun.

Signy
Hamarosan elértünk egy helyet ahol újabb tündék vártak minket. Leszálltunk a lovakról és odasétáltunk hozzájuk. Ismét csak a beszélgetés felét értettem ami kicsit zavart mert azért kíváncsi lettem volna, hogy mit mondanak. Mielőtt tovább mentünk volna, megmotoztak minket és csak ezt követően indultunk el újra, Werrydd vezetésével.

Lorgi
A tünde város első pillantásra úgy nézhetett ki, mint az erdő többi része. Csak ha rendesen megvizsgálta az ember a fákat, akkor vehette észre a lombok közt megbúvó építményeret, a kecses hidakat, a fák vastag törzsébe vájt rejtett ajtókat.
Egy ilyen hatalmas fához vezetett miket a férfi. Ezen nem volt ajtó, de körbe a törzsön vékony lépcső vezetett fel egy kényelmesnek tűnő lombházhoz. A tünde férfi elköszönt tőlünk, mi pedig fölmentünk a lakhelyünkbe.
Mikor körülnéztem odafent, elmosolyodtam.
- Eslanzadí jókedvében volt, mikor ezt a helyet adta nekünk... - mondtam. - Általában nem kedvel. - fordultam Signyhez.

Signy
Hamarosan elértük a tündék városát. Először nem tűnt fel semmi, de aztán ahogy a fák lombjait figyeltem, megláttam egy kis házszerű építményt, aztán egy hidat, majd egyre több dolgot.
A tünde akit követtünk, egy hatalmas fához vezetett minket, ahol elköszönt tőlünk, mi pedig felmentünk a nekünk kijelölt szálláshoz. Nagyon tetszett itt minden, alig tudtam betelni a látvánnyal. Mikor Lorgi megszólalt, rá néztem, aztán bólintottam egyet. Amikor azt mondta, hogy Eslanzadí nem kedveli, hirtelen eszembe jutott valami.
-Miért hívnak téged TTpáoivyo TTáyo-nak? - kérdeztem, mert ez feltűnt, de fogalmam sem volt róla, mit jelent a név.

/ne....xDDDDD az a baj, hogy én a walesi nyelvet mindig kicsit átalakítgatom, és így már nem tudom visszafordítani....és azt pont nem írtam le, mit jelent a TTpáoivyo TTáyo :"DD na mindjárt kitalálom, egy perc/

/ pont most néztem vissza, mert érdekelt hogy mi is ez, de sajnos én is rájöttem hogy pont ezt nem fordítottad le xD /

/ na jó....fogalmam sincs xD/

Lorgi
- Mikor még sárkánylovas voltam....nos...A kiképzésnek van egy része, amikor a tündéknél tanulunk. Itt adták nekem ezt a nevet...Afféle gúnynév, azzal a különbséggel, hogy engem nem zavar. Sokan így ismernek a tündék közül, TTpáoivyo TTáyo-nak. - mondtam el, miközben körbesétáltam a szobában, szemügyre véve a helyet.

Signy
-Értem - mondtam és közben halványan elmosolyodtam. Ezután én is alaposabban körbenéztem.

Lorgi
Láttam, hogy az egyik falon függönnyel eltakart nyílás van, ez szolgált ajtóként egy másik szobába. Ez kisebb volt, egy tükör, egy szekrény és egy indákkal díszített mintájú paraván volt benne csak. Öltözőszoba.
Leengedtem a függönyt, és visszafordultam Signyhez.
- Álmos vagy? - kérdeztem tőle mellé lépve.

Signy
-Csak egy kicsit - válaszoltam, halványan mosolyogva.

Lorgi
Elmosolyodtam, és lehajolva finoman megcsókoltam a lányt.

Signy
Visszacsókoltam miközben az egyik kezemet az arcára simítottam.

/muszáj újrakezdenünk ezt? :"D ugorhatok?/

/igen Laguna... pacsi xDD én is mindig átalakítom a nyelveket, ezért sose tudom.. de gyakran leírom, az segíthet  /

/Mármint, nem az ugrásra értettem. De miért zavar egyébként is téged egy romantikus szál, a legcukibb párossal a fórumon? /

/ugorj nyugodtan , Laguna ha annyira akarod xD /

/jól van na, csak folyton ugyan az megy, és már kezdem unni xDD mármint ezt, hogy mindig elkezdődik egy ilyen smárolós jelenet, és beragadunk, és vagy két oldalon keresztül fél sorokban nyáladzunk. inkább aludjunk/

/ahogy gondolod xD de most egy jó ideig nem lesz ilyen, megnyugodhatsz xDD /

/legalábbis náluk ) de oké xDD/

/vagyis? /

/hát más szerepekben még lesz úgyis xD/

/na.../

/írni kéne..../
 
Lorgi
[...]Az este jól telt, az ágy kényelmes volt, ráadásul felüdülés volt a kemény földhöz képest, amin az út során feküdtünk. Reggel mire felöltöztünk, egy tünde szolgáló hozott nekünk reggelit. Csak gyümölcsök voltak a tálon, hiszen a tündék az ünnep előtti és utáni egy hónapban nem esznek semmiféle húst. Leültem Signy mellé az ágyra, és magunk mellé vettem a tálcát.

Signy
[...]
Az éjszaka jól aludtam , az ágy nagyon kényelmes volt. Reggel miután felkeltünk és felöltöztünk, kaptunk reggelit amit egy tünde szolgáló hozott nekünk. Én épp az ágyon ültem, a hajamat próbáltam igazgatni. Aztán mikor Lorgi odaült mellét a tálcával, felhagytam a kontyom rendezgetésével és inkább nekiláttam az evésnek.

Lorgi
Miután megreggeliztünk, úgy döntöttünk, sétálunk egyet a tünde városban. Kiléptünk a szállásunk teraszára, ahonnan egy függőhídon át a következő fára mehetünk. Így sétálgattunk a lombkoronák közt, rejtett tereket és műhelyeket fedezve föl.
- Szinte soha nem jártam még errefelé. - mosolyogtam, ahogy egy íves hídon lépkedtünk éppen. Alattunk egy kis tó csillogott a fák tövében, kristálytiszta vizében tökéletesen láttuk a színpompás halak sokaságát.

Signy
Reggeli után elindultunk hogy körbenézzünk. Engem teljesen rabulejtett a hely varázsa, a rengeteg gyönyörű kis építmény, a természet, minden.
-Szinte? - néztem fel Lorgira mosolyogva mikor megszólalt.

Lorgi
- Mikor itt tanítottak, általában a gyakorlótéren töltöttem az egész napomat. Az arrafelé van. - mutattam ki a lombok közt lefelé. - Csak ritkán jöttem fel ide, és akkor sem jártam be az egész várost. - mosolyogtam a lányra.

Signy
-Értem - bólintottam mosolyogva, aztán ahogy mégegyszer végignéztem a városon, eszembe jutott valami.
-Reifroline....ő itt lakott? - kérdeztem, bár elég buta kérdés volt.

Lorgi
Kicsit meglepett, hogy Reifroline-ről kérdez.
- Igen. - biccentettem. - Ő is itt lakott...A kiképzésünk egyszerre történt. - mondtam neki.

Signy
-És ....szerinted ő is itt lesz? - kérdezősködtem tovább, ne nézve Lorgira. Nem tudom miért érdekelt íg Reifroline, egyszerűen csak eszembe jutott és kíváncsi voltam a férjem válaszaira.

Lorgi
Bólintottam.
- Biztosra veszem. Reifroline tünde, ez az ünnepség fontos számára. - mondtam a lánynak.

Signy
Erre csak bólintottam, de egyelőre nem mondtam többet. Elgondolkodtam rajta hogy vajon mi lesz ha Reifroline és Lorgi itt találkoznak. Hiszen Lorgi most szökött meg a lorakoktól, a tünde most talán jobban gyűlöli mint eddig. Lorgi pedig.....róla nem tudok semmit. Sosem mutatja az érzéseit, főleg nem ha azok másokkal kapcsolatosak.

Lorgi
Láttam Signyn, hogy elgondolkodik, és akaratlanul nekem is az eszembe jutott, mi lesz, mikor Reifroline megérkezik. Amiatt nem aggódtam, hogy nyíltan megtámad, vagy ellenséges lesz...Hiszen az ünnep alatt nem viselkedhet ellenségesen senki, senkivel. De hogy utána mi lesz...

Signy
Ahogy elgondolkodva sétáltunk, egyszerre csak azt vettem észre hogy több tünde jön velünk pont szembe. Ez nem volt meglepő hisz miért is lett volna az. Egyszerűen csak megakadt a szemem a szépségükön, csodálattal mértem végig őket és titkon irigykedtem is rájuk.

Lorgi
Pár tünde jött velünk szembe. Ők nem az őrök levélzöld ruháját viselték, hanem finom, élénk lila, kék és sárga anyagból készült, szerényen díszített ruhákat, amik finoman hullámzottak az enyhe szellőben. Dallamos tündenyelven csevegtek, alig vettek minket észre. Láttam, ahogy Signy utánuk néz, és észrevettem a tekintetében valamit, ami arra ösztökélt, hogy kedvesen rámosolyogjak.

Signy
Elbűvölve néztem a tündék után, csak arra eszméltem fel hogy megéreztem magamon Lorgi tekintetét. Rán éztem és egy egészen picit zavartan visszamosolyogtam rá.

Lorgi
- Gyere...szeretnék neked megmutatni valamit. - mondtam kedvesen. Odanyújtottam neki a kezem, hogy karoljon belém, és lassan továbbmentünk az úton.

Signy
Belekaroltam a férjembe és kíváncsian mentem tovább mellette. Érdekelt hogy mit szeretne mutatni.

Lorgi
Némán mosolyogva mentem tovább oldalamon a lánnyal.
Nem kellett sokat sétálnunk, hogy odaérjünk.
- Itt vagyunk. - álltam meg, és lenéztem Signyre. Kíváncsi voltam, mit szól...
Egy hatalmas fa törzsénél álltunk, a város egyik eldugott szegletében, rejtve a kíváncsiskodók elől. Sok emlék kötött ehhez a helyhez... Meg akartam osztani ezt a lánnyal.

Signy
Mikor megálltunk, körbenéztem. Szép volt a hely, tényleg, mint minden más itt a tündéknél, de nem értettem miért különleges. Hogy vajon miért akarta ezt megmutatni nekem? Miután alaposan körbenéztem, kíváncsian emeltem tekintetem Lorgira. Vártam hogy megmagyarázza hol is vahyunk.

Lorgi
Elmosolyodtam, elengedtem a lányt, és odasétáltam a fa törzséhez. Tenyeremet az érdes kéregre tettem.
- Mikor még a kiképzésünkön voltunk itt, gyakran jöttem ide, ha egy kis magányra vágytam... - mondtam, majd hátrafordultam Signyhez egy félmosollyal.

Signy
-És ....gyakran akartál egyed lenni? - kérdeztem, meg sem gondolva hogy ez milyen bután hangzik. De késő volt, már kimondtam, nem szívhattam vissza. Most már csak vártam hogy mit válaszol.

Lorgi
Elfordultam a fától, és bólintottam.
- Igen...Azt hiszem, elég gyakran. - néztem a földre, majd újra a lányra. - Gyere ide! - nyújtottam felé a kezem halványan elmosolyodva.

Signy
Némán figyeltem ahogy lehajtja a fejét majd amikor magáhkz hívott, halványan elmosolyodva odaléptem hozzá.

/tudok csatlakozni?  /