Balaisania

Orvos
Elmosolyodtam.
- Mikor voltak legutóbb együtt a férjével, ha szabad kérdeznem?

Signy
Belegondoltam és mikor megértettem, elfehéredtem.
-Nagyjából két héttel azelőtt hogy elkezdőttek a rosszulléteim - mondtam az orvosnak.

Orvos
Mosolyogva bólintottam.
- Kisasszony, azt hiszem, ön várandós. - vettem el a kezemet a hasáról.

Signy
Felültem a vizsgálóasztalon.Az arcom még mindig sápadt lehetett, legalábbis én úgy éreztem hogy falfehér vagyok. Persze örültem, hiszen anya leszek, de most inkább meglepettséget éreztem. Nem számítottam erre. Vagyis talán csak azért nem mert pont most. Ráadásul az első alkalom után ...
Nem tudtam mit mondjak az orvosnak, csak ültem ott csendben.

/hehe, elsõre xDDD/

Orvos
Türelmesen néztem a lányt, tudtam, ez most furcsa lehet számára.
- Érthetõ, hogy ez most váratlan. - mondtam neki kedvesen. - Mennyi idõs most? - kérdeztem.

Signy
-Idén töltöttem a tizennyolcat - válaszoltam halkan. Még mindig kattogott az agyam, szinte oda sem figyeltem a férfira.

Orvos
Elgondolkodva bólintottam.
- Remélem, ez a gyermek nem éri kellemetlenül...Az elkövetkezendõ hónapokban sok változálson fog átmenni. - mondtam. - Esetleg van olyan probléma, ami miatt nem engedheti meg a gyermek megszületését? - kérdeztem. Ilyesmi is elõfordult, fõleg a szegényebb családokban.

Signy
-Nem. Nincs - ráztam meg gyorsan a fejem. A köztem és Lorgi közti pillanatnyi viszony nem akadályozhatott meg abban hogy meg akarjam szülni a gyermeket.

Orvos
Elmosolyodva bólintottam.
- Rendben. Akkor azt hiszem, végeztünk. - mondotam a lánynak, majd elmondtam nrki, mire kell figyelnie a terhesség alatt, és hogy milyen idõközönként kell majd látogatnia engem.

Signy
Figyelmesen végighallgattam a tanácsokat és az utasításokat, miközben próbáltam túllépni az első sokkon, majd amikor mindent megbeszéltünk, elköszöntem az orvostól és kifelé indultam.

/am ....kettővel előbb lemaradt a reakcióm: Lorgi tud valamit ...x"D
és egyébként kíváncsi lennék az orvos arcára amikor megtudja ki Signy /

/Úgy van, Lorgi tud  simán elképzelem ezt... de nem azért, az orvosnak nem kéne felismernie a királynét? Ott lakik a városban nem?/


Wyoura:
A Wyoura-t választom! - jelentettem ki határozottan és mélyen a szemeibe mélyesztettem a tekintetemet.

/attól még, hogy a városban lakik, nem biztos, hogy ismeri a királynét arcról. elvégre Signy inkább a váron belül mászkál, nem a városban. és amúgy is, Lorgit sem ismeri mindenki arcról )) nem azok az álljunk ki az emberek elé típusú uralkodók xDDD/

Lorgi
Elmosolyodtam és bólintottam.
Wyoura. - mondtam a sárkánynak, megízlelve a nevet. Illett rá.

Signy
Cifraddhoz sétáltam akit nem messze kötöttem ki. Odaálltam elé és megsimogattam az orrát, majd óvatosan átöleltem a nyakát és hozzá bújtam, de csak rövid időre.  Most kellett valaki akivel megtehettem ezt, és a ló volt a legközelebb. Végül aztán nyeregbe szálltam és elindultam vissza a vár felé. Legszívesebben vágtáztam volna, de a városban ezt nem tehettem meg, ráadásul elfogott a félelem hogy leesem és baja lesz a babának. Kicsit fáztam út közben, már jócskán érződött az időjáráson, hogy itt a tél és a vastag ruha és köpeny sem volt elég ahhoz hogy teljesen megvédjen a fagyos széltől. Végig lépésben haladtunk, így eltartott egy ideig míg visszaértünk, de végül megkönnyebbülten szálltam le a mén hátáról az istállóban. Még mindig furcsán éreztem magam, ezért kivételesen az egyik istállófiúra bíztam a lenyergelést és inkább felmentem a várba.

Wyoura:
Lorgi! - mondtam ki én is a nevét. Most már egészen teljesnek éreztem magamat.

Signy
A következő két hónap olyan szempontból eseménytelenül telt, hogy továbbra is kerültem Lorgit és csak akkor beszéltem vele amikor muszáj volt. A várandósságomról csak Benéttonnak szóltam, senki más nem tudott róla. Idő közben lassan kezdtem észrevenni kisebb változásokat magamon és a hasam is elkezdett nőni. Mostanra már meglátszott a pocakomon a terhesség, de még el tudtam rejteni a megfelelő ruhákkal. Azonban már eléggé itt volt az ideje hogy elmondjam a dolgot Lrginak, különben nem olyan sokára magától jött volna rá amit nem akartam.
Ma reggelt is ezen gondolkodtam, még az ágyon fekve és el is döntöttem hogy ma beszélek vele.

Lorgi
Ahogy teltek a hónapok, Wyoura egyre nagyobb lett. Gyorsan nőtt, már akkora volt, mint egy nagyobbfajta kutya. Signy még mindig nem tudott róla...Ugyanabban a rejtett szobában volt még mindig, ahol még a tojását rejtettem el egykor. Ez a hely elég nagy volt, hogy repülni is tudjon benne, és én is sokat voltam vele, hogy megóvjam az unatkozástól. Persze sokszor mondta nekem, hogy ki szeretne menni, de nem tehettem mást. Amíg Signy nem tudott róla, nem akartam kiengedni.
Most épp visszafelé tartottam a lakrészünkbe egy több órás látogatás után a sárkánynál. Agyam folyton csak Signyn járt. Nagyon régen láttam már...Legalábbis én így éreztem.

Signy
Miután felöltöztem, nagy nehezen rávettem magam hogy kilépjek a szobából és elinduljak megkeresni Lorgit.

Lorgi
Az egyik társalgóba mentem, ahol némi mérlegelés után egy könyvvel a kezemben ültem le. Egyedül voltam bent, leszámítva egy szolgálót, aki az ajtó mellett állt mozdulatlanul, néma csendben, szinte észrevétlenül.

Signy
Nem tudtam merre keressem, végül megkérdeztem Gwast hogy nem látta-e. A fiú kicsit meglepődött azon hogy Lorgit keresem de mosolyova válaszolt. Azt mondta, legutóbb az egyik társalgó felé látta indulni. Megköszöntem a segítséget és arra mentem tovább. Mikor odaértem, az ajtóban állva vettem egy mély levegőt mielőtt benyitottam. Lorgi tényleg ott volt. Beljebb léptem.

Lorgi
Az ajtó felé fordultam, először azt gondoltam, biztosan Gwas az. Meglepetten, de ugyanakkor elégedetten - és valljuk be, boldogan - vettem azonban észre, hogy a belépő Signy. Felálltam, és a lányra néztem, nem tudtam, miért jöhetett, de láttam, hogy velem akar beszélni. Különben nem jött volna be.

Signy
Közelebb léptem Lorgihoz, pont előtte álltam meg.
-Beszélnünk kell - mondtam neki egész halkan, de komolyan.

/unatkozom úgyhogy/
Wyoura:
A szoba már kezdett kicsi lenni nekem, Lorgi mindig azt mondta akkora vagyok mint egy nagyobb kutya, de fogalmam sem volt róla, hogy az mekkora. Akkora voltam, mint egy asztal a szobában ahol voltam.
Sokszor unatkoztam, amikor nem volt velem, de tudtam, hogy nem lehet egyfolytában velem, de most hirtelen úgy éreztem valami változik, nem volt egyedül ott volt valaki más is Signy?

Lorgi
Felvontam a szemöldököm. Ekkor meghallottam Wyourát. Ő. - mondtam neki némán.
- Valami baj van? - kérdeztem Signyt. komolynak tűnt.

Signy
Vettem egy nagy levegőt, majd belefogtam.
-Lorgi, én ... - itt akaratlanul is tartottam egy kis szünetet, mire folytatni tudtam - ...én állapotos vagyok - közöltem vele végül, minden körítés nélkül.

Lorgi
Teljesen ledöbbentem, először meg sem tudtam szólalni.
- Tessék? - mondtam végül letaglózva. - Mármint...hogy te....
Nem bírtam elhinni, amit mondott.

Signy
Bólintottam.
-Igen. Várandós vagyok. Gyermekünk lesz - mondtam el újra, többféleképpen hogy fel bírja dolgozni. Láttam mennyire meglepődött.

Wyoura:
Hatalmas érzelmek futottak át rajtam, ugyanúgy, mint a lovasomon. Döbbenet és boldogság, bár nem mindenről tudtam, ami ott történt.

Lorgi
Hitetlenül megcsóváltam a fejem, és elmosolyodtam.
- Signy, ez....Ez...Nagyszerű hír! - mondtam boldogan. - Mióta tudod? - kérdeztem a lányt.

Signy
Lehajtottam a fejem.
-Két hónapja - válaszoltam halkan.

Lorgi
Ezen újra meglepődtem, de éreztem, hogy most haragszom is.
- Miért nem mondtad el eddig? - kérdeztem talán kissé sértetten.

Signy
-Sokáig nem is volt biztos, aztán meg ... - kezdtem, de abbahagytam és kicsit komorabb és keményebb arckifejezést öltve felnéztem rá -De miért is magyarázkodom? Azok után amit tettél szerintem nem kéne csodálkoznod azon hogy nem rohantam egyből hozzád a hírrel - válaszoltam kicsit mérgesen.

Lorgi
Hitetlenkedve néztem rá.
- Signy, te képes vagy még most is ezzel.... - megdörzsöltem a homlokom, nem hittem el, hogy ezzel pont most hozakodott elő. Egy ilyen hír után. - Signy, azt már...Már megmagyaráztam! Semmi nem volt! Tényleg semmi! - mondtam a lánynak. - De mégis hogy...?! Miért kell még most is ezzel törődnöd? Gyermekünk lesz, és nem mondtad el eddig, mert haragszol rám? - kérdeztem, az utolsó két szót furcsán, hitetlenkedve ejtve ki.

Wyoura:
Az eddigi érzések megváltoztak, izgatott lettem, Lorgi pedig dühös volt, hitetlenkedő és elkeseredett.
Mi történt? - kérdeztem őt aggódva, de nem felelt. Ekkor megnyugtató érzéseket próbáltam neki küldeni, de a háborgó lelkét nem sikerült lecsitítanom.

Signy
-Igen, Lorgi. Mert lehet hogy te azóta el is felejtetted de én nem tudom megbocsátani, hogy megszegted amit az esküvőnkön megfogadtál. Nem akartam hogy tudj a babáról, amíg ne muszáj, mert még mindig dühös vagyok és néha szégyellem hogy te vagy a gyermekem apja! - vágtam a fejéhez. Csak akkor jöttem rá hogy ez már tényleg nagyon sok volt amikor kimondtam. Megbántam de már nem tudtam mit tenni.

/:'(/
Wyoura:
Most valami szörnyű fájdalmat éreztem, mint amikor egy szív megszakad. Ha tudtam volna sírni megtettem volna, de nem tudtam mi történt. Még túl érzékeny voltam Lorgi érzéseire.

Lorgi
Úgy éreztem, mintha a lány pofon csapott volna. Arcomra kiült a jól megszokott maszk...
- Értem. - mondtam fegyelmezett hangon egy rövidebb szünet után, de a hirtelen beálló csönd egy évnek hatott közöttünk. Minden erőmre szükségem volt, hogy megtartsam az álarcot. Közben éreztem Wyoura tomboló érzéseit, ahogy a köztünk lévő köteléken keresztül eljut hozzá a haragom és csalódottságom, de most figyelmen hagytam a sárkányt.

Signy
Egy pillanatig csak álltam, aztán hirtelen hatalmas düh fogott el.
-Érted? ÉRTED?! Tènyleg csak ennyit tudsz mondani? -kiabáltam -Nem hiszem el hogy már megint ezt csinálod...mindig ezt csinálod! Úgy viselkedsz mint egy üres báb amiben nincsenek érzèsek és sosem tudom hogy mit gondolsz! Ha csak nèha làtnék rajtad valami érzelmet ...De nem! Te ...te ... - a végét már dadogtam, próbáltam megfelelő jelzőt találni. De akkor történt valami. Nem tudtam mi az, csak egy csomó kis kék villanást láttam és a mérgem azonnal meglepettségnek adta àt a helyét. Először lenéztem a kezeimre, majd vissza fel Lorgira. Egy vékony vágás húzódott végig a jobb arcán, amelyből lassan szivárogni kezdett a vér. Tényleg nem volt nagy, alig egy karcolás, engem mégis nagyon megijesztett. Én voltam-hasított belém a felismerés. Hitetlenül csóváltam a fejem, kezemet a szám elé kapva, csak a férfi arcán lassan lefelé csordogáló vért nézve. Bántottam. Pedig én nem akartam, tényleg, véletlen volt. Èreztem ahogy gyűlnek a könnyeim és pár màsodperc után nem bírtam tovább,  sírva szaladtam el. Csak az járt a fejemben hogy bántottam Lorgit. Szörnyen éreztem magam. Vagy inkább szörnynek.

Lorgi
Csak néztem a lányt, és éreztem, ahogy az arcomon ejtett sem szúrni kezd. De nem csak az arcomat sebesítette meg...Úgy éreztem, lassan már nem bírom tovább...Signy, Reifroline, a levél, Benétton, a baba, és minden, amit tettem...
Aggódva néztem a lány után, majd összeszorítottam az állkapcsom.
- Signy! - kiáltottam, majd a lány után futottam.

Signy
Hallottam ahogy utánam kiált de nem álltam meg, csak futottam tovább a folyosón. A könnyeim eláztatták az arcomat és a látásban is akadályoztak de nem tudtam abbahagyni a sírást. Csak menekültem, magam elől, az elől mi az előbb azt tette bennem bár ez lehetetlen volt.

Lorgi
Láttam, hogy a lány beszalad a szobájába. Nem álltam meg, csak mikor az ajtóhoz értem. Kopogás nélkül nyitottam be.
- Signy... - mondtam most finomabban, mint az előbb, de ugyanolyan aggodalommal.

Signy
Berohantam a szobámba és az ágyamon fekve sírtam tovább. Akkor sem néztem fel mikor Lorgi bejött.

Lorgi
Odamentem a lányhoz, és óvatosan leültem mellé az ágyra, közben a tekintetemet nem vettem le róla egy pillanatra sem.
- Signy... - mondtam, most már egészen lágyan, de még mindig aggódva.

Signy
Amikor mellém ült, hirtelen felindulásból felültem, szorosan átöleltem és hozzá bújtam.
-Nem akartam! Bocsáss meg! Én ...tényleg nem akartam! Véletlen volt! - zokogtam a vállába.

Lorgi
Finoman átkaroltam a lányt.
- Semmi baj. - csitítottam. - Nyugodj meg, nem történt semmi...

Signy
-De bántottalak ... Pedig nem akartam! - hajtogattam továbbra is, hüppögve.

Lorgi
Megcsóváltam a fejem, közben Signy haját simogattam.
- Nem történt semmi. - ismételtem.

Signy
Nem mondtam többet, csak tovább sírtam, teljesen eláztatva a ruháját egy nagy foltban. Aztán szépen lassan megnyugodtam és egy idő után már csak csendben ültem, hozzà bújva, kicsit még szipogva.

Lorgi
A lány lassan megnyugodott. Csak ültünk ott ketten, ő hozzám bújt, én pedig átkaroltam őt...Közben a sebet már nem is éreztem az arcomon.
- Jól vagy? - kérdeztem halkan, lenézve rá.

Signy
Aprót bólintottam.
-Azt hiszem - válaszoltam nagyon halkan - De egy kicsit szédülök - tettem hozzá aztán.

Lorgi
Finoman elmosolyodtam.
- Minden rendben... - mondtam a lánynak. - Ne idegesítsd fel magad. Főleg ne ilyesmin.