150 esztendő

Otto:
Bólintottam. És az égre pillantottam, ahol épp egy fehér postagalamb repült át, a kastély felé. Biztos valami fontos levelet hozott.

/Nem akarunk valamit török fronton is tenni?/

/nekem ott nem maradt karakterem xD /

Katalin
Ismét csendbe burkolóztunk és tovább ügettünk az ösvényen. Kicsit nézelődtem, már amennyire ezt lóháton ülve megtehettem. Már láttam a mezőket , a másik oldalon pedig kicsit messzebb megpillantottam az erdőt is. Így utólag is jó döntésnek tartottam hogy nem arra mentünk, kellemes volt az idő itt a nyílt terepen, a fák koronája csak eltakarta volna előlünk a napot.
-Van kedved gyorsítani egy kicsit? - néztem fel pár perc múlva Ottora, vidám mosollyal.

/Fájdalom xD akkor hozzunk pár újat, de ha gondolod Aslaant vagy (nem tudom mi volt a csaj neve) szívesen odaadom xDD/

Otto:
- Persze! - feleltem azonnal és a tekintetem egy magányos fára vetült a mezőn. - Esetleg... van kedved versenyezni addig a fáig? - kérdeztem kicsit bátortalanul, nem voltam benne biztos, hogy illik-e csak úgy versenyezni egy hölggyel.

/ sajnos azt kell mondanom hogy annyira nem ertek a torokokhoz mint rajottem hogy fogalmam sincs mit csinalnek ott xD a te karaktereidet biztos hogfy meghagyom neked , esetleg majd osszedobok magamnak valakit csak meg fogalmam sincs kit .../

Katalin
Meg szelesebb mosolyra huztam a szam.
-Ez lett volna a kovetkezo kerdesem! - mondtam Ottonak vidaman.

/Én se de kezdem megkedvelni a kultúrát (játszom egy játékkal, ahol a főszereplő épp Törökországba megy... ennek hála pár szót tudok is törökül)/

Otto:
Örültem, hogy nem vette sértésnek, ezért vidáman néztem előre.
-Ha készen állsz akkor...

/hat azert amit eddig alkottal azon a szalon ... En hozza sem tudtsm szolni a szokasokhoz xD /

Katalin
-Rajta! - kiáltottam nevetve miközben még egy kicsit engedtem a száron és kicsit határozottabban Büszke oldalába rúgtam mire ő azonnal vágtába ugrott.

/A felét csak kitaláltam xDD/

Otto:
Kicsit lemaradtam mögötte, de vágtában indultunk utánuk, és Donner patái mennydörgő robajjal dobogtak a poros úton, azután a dús mezőn.

/nem baj, profinak tunt xD /

Katalin
Nevetve vágtattam a fa felé, egészen Büszke nyakára hajolva. Élveztem a sebességet , hogy a lovam örénye az arcomba csapódik miközben a szél az én hajamat is fújja és a fonatokból kiszabadult kisebb tincseket magával sodorja. Az hogy mi mentünk elől , csak hab vo!t a tortán.

/pl a szultán sose adna senkit semmi követnek a háreméből max feleségül de azt sem egy követnek./

Otto:
 nyeregben állva száguldoztam utánuk és egy ideig le is hagytuk őket, de aztán eszembe jutott, talán hagynom kéne nyerni.

/hat ...amikor jatszottuk akkor ugy voltam vele hogy en meg ezt is siman kineznem a torokokbol szval kepzelheted mennyit komyitok hozza xD /

Katalin
Amikor aztán lehagytak minket, elszánt tekintettel sarkantyúztam meg Büszkét, ezzel még nagyobb tempóra ösztökélve őt. Lassan kezdtünk felzárkózni, minden vágtaugrással közelebb kerültünk a vezető pozícióhoz.

Otto:
Elmosolyodtam, de ezúttal nem előztem meg őket, persze mindent megtettem, hogy úgy tűnjön meg akarom előzni, de nem. 
- Gyerünk Donner! - kiáltottam vidáman.

Katalin
Nemsokára ismét leelőztük őket és innentől kezdve keményen küzdöttünk hogy megtartsuk előnyünket. Nevetve néztem hátra Ottora egy pillanatra majd tekintetem ismét előre vezettem Büszke két füle közt.
-Hajrá nagyfiú ! - biztattam a lovat.

Otto:
Már közeledtünk a fáig, de két tempónyi előnyük volt, kicsit gyorsabb vágtára ösztökéltem Donnert, de mégis Katalinék értek be a célba előbb. Nevetve lassítottam és megfordítottam a lovamat, hogy Katalin mellé léptessek vele.

Katalin
Mi értünk előbb célba. Ahogy elhaladtunk a fa mellett, már lassítottunk is, hogy végül megálljunk. Ottoék ekkor előztek meg minket egy kicsit, mert Donner nem tudott olyan gyorsan megállni mint Büszke, de ők is hamarosan újra mellettünk voltak.
-Ez igazán jó móka volt! - mosolyogtam a fiúra.

Otto:
- És nyertetek! - mosolyodtam el vidáman. - Büszke igen gyors ló, te pedig nagyon jó lovas vagy! - bókoltam, de maximálisan komolyan gondoltam, azt, amit mondtam.

Katalin
Nevetve hajtottam fejet illedelmesen.
-Köszönöm! - mondtam a fiúnak, majd lelendültem a nyeregből. Gondoltam, eltölthetnénk egy kis időt itt.