Schwanstein

Eugen
Mozdulatlanul fekve gondolkodtam. Dühös voltam, nagyon. Nem tudtam elhinni hogy az az átokverte bunkó àllat képes volt ezt tenni. Vagyis természetesen tudtam hogy milyen gátlástalan kis féreg, de ezt azért tényleg nem vártam tőle. Most nem. Pont amikor kezdtem azt gondolni hogy van egy normálisabb énje is. De már tudom hogy hatalmasat tévedtem és eldöntöttem hogy soha nem fogok benne megbízni többet.
Az oldalamra fordultam és összehúztam magam. Azért megbántott. Kiszolgáltatott helyzetbe kényszerített és csúnyán kihasznált. Ez fájt. Pedig ha megbeszéltük volna, akkor talán .... NEM! Ebbe biztosan nem mentem volna bele. De akkor sem ezt érdemeltem. Hiszen segítettem neki minden eddigi általa elszenvedett sérelmem ellenére.
Èreztem ahogy egy könnycsepl folyik végig az arcomon, de gyorsan letöröltem. Nem sírhatok miatta.
Felkeltem és átöltöztem, majd visszafeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót. Aludni nem tudtam, csak az ablakot bámultam miközben belül még mindig tomboltam.

Lysander
[...]
Három nep telt el azóta, hogy megesett az az eset köztem és Eugen között a grünwaldos szobában. Azóta a fiú hozzám sem szólt, és messzire elkerült. Ha mégis találkoztunk, csak mogorván, sértetten, sőt, dühösen fordult el tőlem. Talán magamnak sem ismertem el, de ez valahol fájt...Hiányzott a fiú, bár ezt soha nem ismertem volna be. A büszkeségem miatt. De nagyon hiányzott.

Eugen
[...]
Az elmúlt három napban olyan messzire elkerültem Dietrichet, amennyire csak tudtam. Ha megláttam az egyik folyosón, elkanyarodtam még mielőtt elmentünk volna egymás mellett, az étkezéseknél a grünwald asztala felé sem néztem, a közös óráinkra későn érkeztem és elsőként távoztam onnan, hogy a szünetekben se legyen alkalma megszólítani. Nagyon mérges voltam rá, de azt senkinek sem meséltem el hogy miért. Még Jonak és Janànak sem. Mindenki csak annyit tudott hogy összevesztünk, ennél több nem tartozott rájuk.
Tegnap délután találkoztam Claudiussal, sokat beszélgettünk, a fiú kedves volt velem, úgy vettem észre, hogy próbál vigasztalni. Vêgül is ő úgy tudta hogy épp most szakítottam a barátommal, egy részről érthető ez a reakció és őszintén szólva nagyon kedves volt tőle, még ha igazából nem is szorultam vigasztalásra. Vagy talán mégis ....ezt nem tudtam eldönteni. Valahol mélyen egy kicsit hiányzott Lysander és fájt hogy így elbánt velem, de ezt mêg magamnak sem akartam bevallani.

Lysander
Reggievel a folyosón sétáltunk, és a fiú már sokadszorra vitázott velem arról, hogy végül is akkor most szakítottunk-e 'Bergerrel, mert hogy nagyon úgy tűnt, de én nem voltam hajlandó ezt elismerni neki. Talán a büszkeségem, talán valami más, de akármi is legyen az, valami tartott bennem egy halvány kis reményt, hogy ez a helyzet még jóra fordulhat.

Reginald
-Basszus, Lysander, három napja nem beszéltek, a srác úgy kerül mint erdei egér a macskabaglyot! Ne próbáld nekem bemesélni hogy nem szakítottatok! - mondtam már sokadszorra a mellettem sêtáló fiúnak, amikor bekanyarodva az egyik sarkon érdekes látvány tárult elénk. Wissberger éppen Claudius Steiner oldalán sétált előttünk és eléggé ... Szerintem elég ha azt mondom hogy a nagyobb fiú átkarolta a fiatalabbikat és olyan közelről vigyorogtak egymásra hogy az már szinte zavarba ejtő volt.
-Bocs haver, de szerintem ez a vonat már elment ... - szóltam oda Lysandernek.

Lysander
Mikor megláttam Eugent és Steinert egymás mellett, úgy éreztem, menten felforr az agyam. Hihetetlenül dühös lettem, épp csak megálltam, hogy ne rohanjak oda hozzájuk, és kezdjek el veszekedni velük. Először csak megtorpantam, gyilkos pillantásommal szinte lyukat fúrtam annak a nagyképű idiótának az arcába, aki a barátomat átkarolva sétált, aztán láttam, hogy Eugen felénk pillant, szóval sarkon fordultam és elviharzottam egy másik irányba. Nem, nem, NEM! Ez nem lehet!

Eugen
Claudiussal a frühwirth klubhelyisége felé tartottunk, közben pedig halkan beszélgettünk. Persze valahogy most is szóba került Dietrich, mire először ingerült lettem majd elszomorodtam. Ekkor a fiú vígasztalóan átkarolt és inkább megpróbálta más irányba terelni a beszélgetést. Így mentünk tovább, gyorsan felvidultam, hamarosan megint vigyorogtam. Már majdnem odaértünk a klubhelyiséghez amikor hirtelen megláttam hogy Dietrich és a barátja tartanak felénk. Amikor Lysander felfigyelt arra hogy őt nézem, megfordult és elviharzott. Reginald furcsállva nézett utána majd elégedett vigyorral fordult felém, mire nekem görcsbe rándult a gyomrom. Hirtelen Lysander után akartam rohanni hogy kimagyarázzam magam, de aztán eszembe jutott hogy haragszom rá, így ottmaradtam Claudiussal és tovább mentem vele a klubhelyiség felé.

Lysander
A haragtól szinte vakon lépkedtem a folyosón, pár alsóbbévest majdnem fellöktem, de nem érdekelt. Mégis hogy teheti ezt velem? Mi a francot keres Steinerrel?? Ezt nem gondolhatja komolyan!

Eugen
A frühwirth klubhelyiségében aztán elköszöntem Claudiustól és odamentem Janahoz és Johoz akik az egyik kanapén ültek. Gondterhelten telepedtem le melléjük.

Jana
Mikor Eugen megjelent, felnéztem a játékból, amit egy páran játszottunk. Láttam rajta, hogy gondterhelt, már napok óta. Most is ilyen hangulatban ült le mellénk. Halkan köszöntünk neki, és folytattuk a játszást, de eldöntöttem, hogy ha befejeztük, beszélni fogok vele.
Nagyjából másfél óra múlva tudtunk csak a végére jutni, így akkor fölálltam, és Eugen felé fordultam.
- Nem sétálunk egyet? - intettem a klubhelyiség ajtaja felé. A legtöbb diák már a klubhelyiségekben volt, a folyosók ilyenkor csöndesek voltak, ezért is akartam ott beszélni a fiúval, négyszemközt.

Eugen
Csendben figyeltem a többieket miközben játszottak, de a gondolataim egészen másfelé jártak. Nem tudom mennyi idő telhetett el, míg végül Jana hozzám szólt. Először kérdőn néztem rá, kellett pár másodperc mire leesett mit mondott.
-Öhm ...de, menjünk! - bólintottam rá.

Jana
Bólintottam, és a bejárat felé indultam. Kiléptem az ajtón a folyosóra, és bevártam a fiút, majd mikor az ajtó becsukódott mögöttünk, intettem neki a fejemmel.
- Menjünk arra. - javasoltam csak úgy egy random irányba bökve. Igazából nem volt fontos, merre megyünk.
Pár perc séta után aztán én törtem meg a csöndet.
- Mi a baj, Eugen? - kérdeztem a fiút komoly hangon, aggódtam érte.

Eugen
-Lysander ... - feleltem halkan, a földet nézve amikor a lány kérdezett. Nem akartam többet mondani , legalábbis egyelőre semmiképp sem. Így első nekifutásra ez is tökéletesen elég volt.

Jana
Felvontam a szemöldököm. Tudtam, hogy a fiúk "szakítottak", és hogy Eugen nagyjából azóta ilyen rosszkedvű, de igazából eddig még nem kötöttem össze a fejemben ezt a kettőt.
- Mi történt köztetek? - kérdeztem.

Eugen
Először nem tudtam hogy mondjam el, kellett pár nekifutás mire sikerült rendesen elmagyaráznom a helyzetet.
-... és basszus, tényleg képes volt erre! Én meg tehetetlenül tűrtem. Minden méltóságomat és büszkeségemet a földbe tiporta az a ...az a .... az az aljas szemétláda grünwaldpatkány! -el sem gondolkodtam azon hogy milyen hülyén hangzanak ezek a jelzők, ahhoz túl ideges voltam.

Jana
Elképedve hallgattam, nem gondoltam volna, hogy Dietrich ilyesmit tesz Eugennel. Először azt sem tudtam, mit mondhatnék, folyton csak a két fiú járt a fejemben.
- De akkor miért vagy szomorú? - jutott eszembe, mire értetlenül összeráncoltam a szemöldököm.

Eugen
-Nem tudom .... - sóhajtottam fel - Olyan ...furcsa ez az egész. Nagyon haragszom Dietrichre, de akkor is ....valahogy hiányzik - vallottam be , egyúttal magamnak is. Eddig ezt nem ismertem el, de most már muszáj volt belátnom.

Jana
Csodálkozva néztem rá, aztán tágra nyílt a szemem, ahogy eszembe jutott valami.
- Eugen. Te...élvezted? - kérdeztem óvatosan. - Mert ha igen...Nem lehet, hogy esetleg...tudod...Hogy...érzel valamit Dietrich iránt? - kérdeztem.

Eugen
Ezen nevetnem kellett.
-Nem. Nem érzek iránta semmit. Hogy juthat eszedbe, hogy ...? Ez teljességgel lehetetlen! - ráztam meg a fejem határozottan.

Jana
Elmosolyodtam.
- De élvezted - mondtam félig-meddig megállapításszerűen. Máskülönben nem tépelődne így.

Eugen
-Igen ...asszem. - ismertem el, másfelé nézve. Talán kicsit el is pirultam közben.

Jana
Egy ideig csöndesen néztem a fiút, közben halványan mosolyogtam.
- És most mit akarsz tenni? - kérdeztem.

Eugen
-Nem tudom. Csak abban vagyok vbiztos hogy az elkövetkezendő száz évben nem vagyok hajlandó hozzászólni Dietrichhez! - jelentettem ki makacsul.

Jana
- Inkább lesz mindig rossz kedved, és leszel majdnem depressziós, ahányszor csak rágondolsz? - vontam fel a szemöldököm. Ugyanis mostanában kb. így viselkedett.

Eugen
-Nem fogok visszamenni hozzá. Nem jöhet ki ebből is győztesen! Ettől csak még jobban elszaladna vele a ló és ki tudja mit tenne mêg ... - kezdtem azonnal ahogy megértettem mit akar ezzel a lány.

Jana
Elgondolkodtam.
- Ha belegondolsz....Igazából ő volt az, aki kezdeményezett, és elismerte, hogy nem bírja tovább - mondtam elmélázva.

Eugen
-Lehet. De akkor is ...ha most odamegyek az csak neki lesz jó. Nem veszti el a fogadást, ráadásul csak azt bizonyítom neki hogy bármit megtehet mert úgyis megkapja amit akar. Ez esetben egy új játékszert. Engem. - érveltem tovább.

Jana
- De veled szemben gyenge, és ezt már ő is kimutatta neked. Bármikor azt mondhatod neki, hogy szakítasz vele, és nem tehet ellene semmit. Annyira akar téged, hogy akár még feltételeket is szabhatsz - mutattam rá, és közben tényleg el is gondolkodtam rajta, hogy milyen előnyei is lennének, ha Eugen hatással lehetne Dietrichre...

Eugen
-Ez eddig is így volt. Szüksége volt rám, tehát be kellett tartania a feltételeimet mert különben bármikor közölhettem vele hogy kiszállok - emlékeztettem a lányt -Most "ellenem" fordult, ezért szakítottunk. Ha visszamegyek hozzá akkor csak azt a hitét erősítem hogy úgysem fogom otthagyni - fejtettem ki újból.

Jana
Megcsóváltam a fejem, ebben volt valamennyi igazság.
- Viszont ha visszamennél, az neked is jó lenne, nem? - húztam el a szám. - Esetleg mondhatnád neki, hogy többé ne csináljon ilyet, vagy különben végleg otthagyod...

Eugen
-Figyelj, még jó hogy nem azt mondod hogy kérjek bocsánatot amiért megerőszakolt! - húztam el a szám. Nagyon nem fűllött a fogam ehhez, semmi kedvem nem volt kockára tenni hogy ha vissza is megyek, csak még inkább megaláz. Azt hiszem féltem.

Jana
Sóhajtottam.
- Igazad van, bocsi...Cska tudod, utálom, mikor szar kedved van, és azt hittem, hogy ha élvezted, akkor talán jobban éreznéd magad, ha...tudod. Ha megint együtt lennétek - vontam vállat.

Zhalia írta:Sabine
Meglepődtem hogy megkérdezte mit csináljunk. - Nem szoktam tervezgetni. Csak ki szoktam jönni és olvasgatok. Jobb szeretem a nyugalmat. - mondtam neki.

Ross
- Ez érdekes - gondolkodtam hangosan - Én is, bár nem mindig tudok egy helyben ülni - mondtam, helyet foglalva a földön.

Sabine
egyre jobban meglepett a viselkedésével. Hirtelen leült mellém miközben azt magyarázta mit szokott csinálni. Eddig nem utált engem? Hisz ő mondta. Gondolkodtam el ahogy a könyv lapjait bámultam. 

Eugen
-Köszi Jana, tényleg! - mosooyogtam hálásan a lányra, majd visszanéztem magam elé -De ez most ennél kicsit bonyolultabb. Főlseg mert ahogy látom, Dietrichet nem nasgyon rendítette meg a dolog. Ő most tökre elégedett magával hogy ez sikerült neki és szerintem az sem érdekli ha akkor most emiatt elveszti a fogadást. Meg sem próbált kibékülni , én pedig nem fogok odamenni hogy beégessem magam. Nem nekem kéne hogy többet jelentsen ez a dolog .… - momdtam, újra elgondolkodva.

Jana
- És ha csak ő sem mer odamenni hozzád? - vetettem föl, aztán lehajtottam a fejem, ahogy eszembe jutott valami. - Bocsi, én tényleg nem vitatkozni akarok veled. Nem kedvelem Dietrichet. De mikor együtt voltatok...Tudod, akkor sokkal rendesebb volt, és mindketten boldognak tűntetek - mondtam elvörösödve. - Lehet, hogy ez csak színészkedés volt, nem tudom. Csak azt mondom, hogy szeretném, ha nem éreznéd rosszul magad...

Eugen
Erre egy ideig nem tustam mit mondani. Magamban mérlegeltem a helyzetet, de nem tudtam dűlőre jutni.
Pár perc múlva tehetetlenül felsóhajtottam.
-Francba! Ez miért ilyen nehéz? - kérdeztem elkeseredetten.

Jana
Szomorúan elmosolyodtam.
- Sosem egyszerű... - mondtam szomorkásan.

Eugen
-Ki fog nevetni ... - néztem szomorúan a lányra. Most már tényleg csak ettől féltem. De ettől nagyon. Nem akartam hogy a másik fiú gyengének tartson.

Jana
Felvontam a szemöldököm.
- Miért nevetne ki? - kérdeztem. - Különben is ő volt a gyengébb - mondtam vállat vonva.

Eugen
-Akkor is ... Nekem semmi okom visszamenni. Ha mégis megteszem azzal csak okot adok neki arra hogy azt higgye hogy érzek valamit iránta. Ami pedig nem igaz. Tetszik ez az ál-barát dolog, de nrm szeretem Dietrichet! - magyaráztam, most már inkább csak magamnak.

Jana
Bólintottam.
- Értem... - mondtam, de nem nagyon tudtam mást hozzászólni. Mintha a fiú már csak magát győzködte volna.

Eugen
Még egy ideig sétálgattunk , majd hirtelen megtorpantam.
-Jana, én teljesen megőrültem - közöltem a lánnyal.

Jana
Meglepetten fordultam a fiúhoz.
- Miért? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

Eugen
Felsóhajtottam.
-Beszélni fogok Dietrichhel .... - avattam be a döntésembe.

Jana
Szélesen elmosolyodtam.
- Rendben - mondtam a fiúnak.

Eugen
Ezután pár pillanatig megint csendben maradtunk.
-Azt hiszem megyek is, mielőtt meggondolom magam - határoztam el.

Jana
Ha lehet, még szélesebb mosolyra húztam a szám.
- Hajrá! - kívántam sok sikert a fiúnak.

Eugen
-Köszi! - mosolyodtam el halvànyan, majd miután elköszöntem a lánytól, a grünwald klubhelyisége felé indultam. Út közben újra átgondoltam ezt az egészet, és mire ccélhoz értem kicsit elbizonytalanodtam. Egyáltalán mit mondjak neki ...?
Tétován ácsorogtam a bejárat előtt, nem tudtam mitévő legyek. Aztán végül leszólítottam egy arra járó alsóbbévest és megkértem hogyx nézze meg bent van-e Lisander és ha igen, szóljon neki hogy keresem.

Lysander
A grünwald klubhelyiségében ücsörögtem egy fotelban, eléggé lehangolt hangulatban, mikor egy alsóbbéves lépett oda hozzám félősen. Felvont szemöldökkel néztem rá, mire kinyögte, hogy Eugen keres engem. Még inkább felszaladt a szemöldököm, az egy helyben toporgó harmadévesre ügyet sem vetve az ajtóhoz siettem. Mikor kinyitottam, tényleg ott állt a fiú. Meglepetten néztem rá, közben bennem rengeteg érzelem kavarodott fel.
- Szia! - köszöntem neki, majd kiléptem, és becsuktam az ajtót magam után.