Schwanstein

Eugen
Mikor nyílt az ajtó és Lysander lépett ki rajta, hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába és mégjobban elbizonytalanodtam.
-Szia ... - köszöntem, de folytatni nem tudtam, fogalmam sem volt mit mondjak.

Lysander
- Miért kerestél? - kérdeztem kedvesen felvonva a szemöldököm. Irtó fura volt ez...Eszembe jutott, mi volt  fiúval, és hogy milyen érzések kavarogtak bennem az utóbbi napokban...És még most is éreztem őket.

Eugen
Egy kicsit szavarba jöttem.
-Én csak ...beszélni akartam veled - motyogtam félrenézve -Tudod, a múltkori ... - kezdtem de csak eddig jutottam. Közben éreztem hogy egyre inkább elpirulok.

Lysander
Összevontam a szemöldököm.
- Igen...? - kérdeztem tétován. A múltkoriról akar beszélni?

Eugen
-Hát ...öhm ...izé ... - makogtam, fülig elvörösödve. Iszonyat kínosan éreztem magam, már megbántam hogy idejöttem. De már nem volt menekvés. Ha már elkezdtem, most már muszáj folytatnom még ha porig is égetem magam vele -szóval nem is .....annyira nem is volt rossz ... - préseltem ki magamból , nem nézve a fiúra - ...és arra gondoltam....hogy talán .....tudod ..... Csinálhatnánk megint - fejeztem be. Égett az egész arcom , és úgy éreztem hogy mindjárt a föld alá süllyedek szégyenemben, de kimondtam.

Lysander
Teljesen ledöbbentem. Jól hallottam??
- Te azt mondod, hogy...Szóval...Akkor...Élvezted? - kérdeztem a fiút, nem is figyelve rá, mit mondok.

Eugen
Aprót bólintottam és ha lehetséges mégjobban elpirultam. Nem tudtam mi lesz ennek a vége, de előre féltem.

Lysander
Nem is tudtam, mit mondjak. Hihetetlen volt ez az egész. Láttam a fiún, hogy zavarban van...Olyan aranyos, mikor így el van pirulva.
Gondoltam egyet, és közelebb léptem hozzá. Egyik kezemmel az álla alá nyúltam, hogy fölemelje a fejét a padló bámulásából, és rám nézzen, míg a másikat tétován a derekára tettem, majd kicsit határozatlanul, de megcsókoltam.

Eugen
Mikor közelebb hajolt hozzám, lehunytam a szemem. Örültem hogy így reagált, bár még mindig bennem volt a félelem, hogy a következő pillanatban eltol magától és kiröhög. Azért viszonoztam a csókot és némi tétovázás után lassan átkaroltam a nyakát.

Lysander
Közelebb húztam magamhoz a fiút, átöleltem, összeért a testünk. Átjárt a bizsergés, ahogy csókolóztunk...

Eugen
Lassan felbátorodtam, már nem görcsöltem annyira, elengedtem magam és csak a fiúra koncentráltam. Az egyik kezemmel finoman beletúrtam a hajába csók közben. Napok óta először jól éreztem magam, szinte azt a kijelentést is meg merem kockáztatni, hogy boldog voltam.

Lysander
Nem akartam elhúzódni a fiútól, de megtettem. Csak lassan nyitottam ki a szemem, nem engedtem el őt a karjaim közül.
- Ez most mi, Eugen? - kérdeztem halkan.

Eugen
A fiú szemeit fürkésztem  , miközben magamban próbáltam választ találni a kérdésére. Aztán egy nagyor picit megráztam a fejem.
-Nem tudom ... Szerinted mi.…? - kérdeztem vissza halkan.

Lysander
- Igazi volt, vagy ál? - kérdeztem halkan. Titkon talán azt szerettem volna, ha igazi lenne. Persze ez nem ilyen egyszerű. Tudtam, hogy ő nem szerelmes belém, és én sem voltam szerelmes belé. De talán többet éreztem iránta...egy picit...

Eugen
Nem tudtam mit mondjak. Ez a csók kétség kívül igazibb volt mint az eddigiek, de akkor sem voltam szerelmes a fiúba és tudtommal ő se belém. Végül óvatosan körbenéztem a folyosón, majd visszafordultam Lysander felé.
-Hát ...én nem látok senkit aki előtt meg kellene játszanunk magunkat .... - feleltem végül, mivel jobbat nem tudtam mondani.

Lysander
Halványan elmosolyodtam, és bólintottam.
- Szóval...Újra a fiúm vagy? - kérdeztem érdeklõdve fürkészve a tekintetét.

Eugen
-Úgy tűnik ... - válaszoltam elmosolyodva miközben aprót bólintottam.

Lysander
- Hivatalosan is? - kérdeztem elmosolyodva.

Eugen
-Igen! - válaszoltam kedvesen, még szélesebben mosolyogva -Nem mintha megérdemelnéd .... - tettem hozzá csak hogy piszkálódjak egy kicsit.

Lysander
Elmosolyodtam.
- Akkor jó - mondtam, és újra megcsókoltam õt.

Eugen
Mosolyogva viszonoztam a csókot, miközben újra átkaroltam a fiú nyakát és a lehető legközelebb bújtam hozzá.

Ross
- Egyébként még mindig nincs kedved semmihez? - kérdeztem őt figyelve.

Sabine
-Neked mihez lenne kedved? Mert nekem nincs ötletem. - mondtam halkan.

Lysander
Fejemet a fiú vállára hajtottam, és átöleltem a derekát. Így álltunk ott elég sokáig. Igazából kellemes volt...Egészen tetszetf ez az összebújósdi, de ezt azért nem kötöttem Eugen orrára.

Eugen
Átöleltem a fiút és behunytam a szemem. Egész sokáig álltunk így, igazából nem volt olyan rossz, még majdnem élveztem is. Nem tudom mennyi idő telhetett el amikor egy kicsit elhúzódtam a fiútól és rámosooyogtam.
-Sétálunk egy kicsit? - kérdeztem kedvesen.

Lysander
Finoman elmosolyodtam, és bólintottam.
- Igen, menjünk.

Eugen
Mosolyogva megfogtam a fiú kezét és elinduptam vele a folyosón.

Lysander
Kézenfogva sétáltunk, közben nem tudtam megállni, hogy halványan mosolyogjak.

Eugen
Hallottam hogy akik szembejöttek velünk a folyosón a hátunk mögött összesúgtak, de most nem zavart. Az volt a lényeg hogy elterjedjen a hír hogy kibékültünk.

Ross
Vállat vontam. Nem volt különösebb tervem, igazából pedig arra sem számítottam, hogy nem leszek sokáig egyedül.
- Mehetnénk sétálni - vetettem fel vállat vonva egy ötletet.

Sabine
Kicsit elgondolkodtam és arra jutottam miért ne menjek vele? Miért kuksoljak egymagam mikor beszélgethetünk is?-Rendben. Miért is ne.-mondtam mosolyogva. Egy sétából még nem lehet baj.

Lysander
Ahogy a diákok szembejöttek velünk, hallottam, hogy máris megindul a hír, miszerint újra összejöttünk. Ennek örültem...Kíváncsi voltam, milyen fejet fog vágni Reg mikor megtudja.

Eugen
Ahogy sétálgattunk, egyszercsak befordultunk egy üres folyosóra. Gondoltam egyet, megállítottam a fiút és a falhoz nyomtam. Az egyik kezemmel beletúrtam a hajába, míg a másikat a derekára helyeztem majd közel hajoltam hozzá, nagyon közel és csak rávigyorogtam, de nem tettem semmi mást.

Lysander
A fiú meglepett, a falhoz préselt, tekintetünk összekapcsolódott. Először azt hittem, meg fog csókolni, de nem tette, így inkább én hajoltam mohón a szájához.

Eugen
Visszacsókoltam, de aránylag rövid idő után elhúztam a fejem.
-De türelmetlen itt valaki ... - vigyorogtam szélesen Lysanderre, még mindig elég közelről.

Lysander
- Fogd be - mondtam a fiúnak, és újra felé kaptam, rövidnek találtam az első csókot.

Eugen
Elhúztam a fejem, mielőtt még a szánk összeérhetett volna.
-Gyenge vagy Lizzy ... - piszkáltam tovább a fiút. Persze én is akartam, de úgy éreztem, előtte igazán megérdemlem hogy szórakozzak egy kicsit.

Lysander
Hitetlenkedve néztem rá.
- Komolyan Lizzynek hívtál? - kérdeztem tőle.

Eugen
-Igen, Lizzy .... -vágtam rá , még mindig pofátlanul vigyorogva.

Lysander
- Eszméletlenül pofátlan vagy - fintorogtam, de még így sem tudtam eltitkolni, mennyire kívánom a fiút. Nagyon.

Eugen
-Ennyi a minimum miután nekem kellett kibékülnöm veled ... - mondtam majd megcsókoltam a fiút. Azonban most sem tartott sokáig, mert ismét elhúzódtam tőle, és ezúttal a nyakát kezdtem óvatosan csókolgatni.

Lysander
Mikor az ajkai a nyakamhoz értek, megremegtem. Eszméletlenül tudott rám hatni, de nem gondolkodtam rajta, hogy ez most jó vagy sem. Egyenlőre leginkább a semmi zakatolt a fejemben amellett a gondolat mellett, hogy vajon meddig akarja a fiú húzni ezt az egészet.

Eugen
Egy ideig folytattam a dolgom a fiú nyakánál, majd elléptem tőle és a kezem nyújtottam felé.
-Gyere! - mondtam neki kedvesen.

Lysander
Mikor abbahagyta, azt hittem, direkt csak még jobban kínozni akar. Viszont a hangja kedves volt, így megfogtam a kezét, és hagytam, hogy vezessen.

Eugen
A frühwirthes klubhelyiséghez mentünk -az volt közelebb- , ott miután megmondtam a jelszót keresztül vezettem a fiút a közön helyiségen, és szinte észre sem véve a többi ott tartózkodó diákot, felmentünk a hálóhelyiségbe. Ott becsuktam magunk után az ajtót és elengedtem a fiút addig amíg pár záró és némító bűbájt szórtam az ajtóra.

Ross
Kicsit jobb kedvűen felálltam, és a hirtelen nyújtózkodás közben rápillantottam a szemem sarkából.

Lysander
A fiút figyeltem, és éreztem, hogy a szívem hevesebben ver, miközben bezárta az ajtót. Hát komolyan mondta...

Eugen
Mikor vágeztem az ajtóval , eltettem a pálcámat és a fiú felé fordultam. Odaléptem hozzá és kicsit elbizonytalanodva hajoltam közelebb.

Lysander
Karomat a fiú nyaka köré fonva húztam magamhoz, és megcsókoltam őt.

Sabine
A pillantásából láttam hogy valamit kitalált. És nem tudtam hogy örüljek vagy kezdjek félni. - Mit találtál ki? - kérdeztem kíváncsian.