Schwanstein

Sabine
- Khm... Semmi. Ne is foglalkozz vele. - mondtam majd a jegyzeteket figyeltem én is. Unalmamban még saját illusztrációkat is csináltam a jegyzetekhez. - Nos, amint látod külsőre a szarvukon kívül nem különböznek az átlagos lovaktól. - kezdtem neki magyarázni. És rá jöttem hogy még könnyebb lesz ha végre kimehetek, mert akkor Renegát... vagyis már Valentin és  többiek, megfelelnek az oktatása céljára és még jól is szórakozhatunk. Szívesen válaszolgattam a feltett kérdéseire közben oda bújtam hozzá. És úgy figyeltem én is a jegyzeteket. Tanulás közben még nem éreztem ilyen jól magam.

Freja:
Még beleszívtam egyszer a cigimbe, aztán elnyomtam.
-Éppen élvezem a természet istenadta szépségeit -húztam ravaszkás mosolyra a szám.

Freddie:
Észre sem vettem, teljesen belefeledkeztem magamba. Éppen a bástyámmal tartottam sakkban... öh magamat? Te jó isten, mintha valami skizofrén lennék. Na mindegy..

Eugen
-Ne játszd itt nekem a hülyét! Megmondtam hogy legyél normális a barátaimmal! Most azonnal kérj bocsánatot! - parancsoltam rá, ellentmondást nem tűrően.

Lysander
Meghökkenve néztem rá.
- Ezt nem mondhatod komolyan - mondtam neki hitetlenül. Kérj bocsánatot!?

Eugen
-De. Teljesen komolyan mondtam - néztem rá szigorúan. Ezt most nem fogja megúszni.

Ross
Feltámadt bennem egy kérdés, nekem nem tűnt sima füzetnek az amit véletlenül tett elém, de inkább nem tettem szóvá. Addig magam is eljutottam, hogy lószerűek csak szarvval, de tovább sosem tudtam. Például nem tudtam, milyen különlegességgel bírnak egész pontosan, mert nem igazán foglalkoztam még velük.
Mikor magyarázott, meg-megállítottam, hogy aztán kérdésekkel bombázzam.

Ansell
- Azzal, hogy cigizel? - kuncogtam - Nem hinném hogy a természet örülne neki, de persze ha élvezed, abba nem szólok bele. Hogy-hogy egyedül vagy? - váltottam témát.

Ewall
- Hát te? - kérdeztem kíváncsian, közelebb osonva mögé.

Freja:
Megvontam a vállam és az elnyomott cigicsikk felé pillantottam.
-Nem kockáztatok,... mi is a neved?

Freddie:
Hirtelen kizökkentem a gondolataimból. Nem gondoltam, hogy bárki is járkál ilyenkor errefelé.
-Öh... csak gondolkoztam. -vontam meg zavartan a vállam. -Na és te?

Sabine
Örültem hogy nem a füzet miatt kérdezősködik. Az már jó jelnek számított hogy nem aludt el a magyarázásom közben hanem meg - meg állított a kérdéseivel. Akkor valamit már jól csináltam.  - Nos, legalább értettél belőle valamennyit? - kérdeztem ahogy az éjjeli szekrény fiókjából kivettem egy kis ropogtatni valót. Ami nem más volt mint aszalt gyümölcsök, meg diófélék keveréke volt. Oda raktam közénk hogy ő is elérje.

Ross
- Nem, a felét nem értettem - mondtam, de csak a hecc kedvéért, egyébként világos volt minden szava.

Ansell
- Ansell vagyok, és te? - kérdeztem vissza barátságosan.

Ewall
- Egyedül? - logikus, hogy normális esetben egy ember egyedül gondolkodik ha csak nincs két lélek a testében (skizofrénia), de mégis csak furcsának találtam a dolgot. Nem, inkább csak a kifogás volt az.
- Csak céltalanul bolyongtam. Ez a folyosó elhagyatott. Senki nem róhatja egy ideje - sóhajtottam.

Sabine
Kicsit elkeserített hogy még sem tudok jól elmagyarázni a dolgokat. 
- Akkor kezdjük onnan ahonnan nem értetted. Melyik rész volt az? - kérdeztem és a vállának dőltem. Rosszul érintett hogy nem voltam elég jó hogy megértse. Pedig reménykedtem benne hogy majd én segíthetek neki.

Freja:
-Freja. -biccentettem felé. -Hatodév, igaz?

Freddie:
Igen, tény az, hogy ez egy ürügy volt. De mit mondhattam volna? Hogy sakkozok? Tábla nélkül, fejben, magam ellen? Alig nézett volna bolondnak.
-Nem, errefelé napközben sem nagyon járnak. Pont ezért szeretem, csöndes.

Ross
- Mi? - kérdeztem vissza értetlenséget színlelve - De hát mindegyiket értettem! - fakadtam ki.

Ansell
- Igen - bólintottam- Te hanyad éves vagy? No és melyik ház tagja vagy?

Ewall
- Hmm, én még nem jártam itt, azt hiszem sűrűbben kéne hosszabb sétákba kezdenem... - nevettem halkan - Egyébként ismerjük mi egymást?

Freja:
-Grünwald, szintén hatodév. -feleltem. Mondjuk szerintem lerítt rólam, hogy melyik házhoz tartozom. Ahogy a legtöbb diákról. Róla mondjuk nem annyira. Az biztos, hogy nem Grünwald-os volt, viszont a két másik ház közül nem igazán tudtam betájolni melyik illene jobban rá. -Te pedig, hadd tippeljek, Meixner? -Egy próbát megért.

Freddie:
-Nem, nem hiszem.. -vettem alaposabban szemügyre őt. Biztos felsőbbéves. Még az évfolyamomra járók közül se ismerek sokmindenkit, nemhogy az idősebbek közül. Freja talán ismeri. Dehát ő most nincs itt, szóval édesmindegy. -Freddie vagyok.

Sabine
- De... de... de az előbb azt mondtad hogy... nem értetted a felét. - mondtam tágra nyílt szemekkel. Kezdtem úgy érezni hogy én bolondultam meg.

Ross
- Mi?! - kérdeztem vissza, értetlenséget színlelve - Nem mondtam ilyet! - fakadtam ki végképp.

Ansell
- Yupparu, hogy találtad ki? - nevettem fel jókedvűen - Gondolatolvasó vagy? Vaaaagy legilimencia?

Ewall
 - Freddie - a név számomra nem volt ismerős, tehát kizártnak tartottam, hogy az lett volna ő maga is - Én Ewall a Meixnerből!

Sabine
- Ugye most csak szórakozol? - kérdeztem tőle és duzzogó arcot vágtam ahogy halványan elöntött a pír. - Te mondtad hogy a felét nem értetted! - tettem hozzá morcosan.

Freja:
-Vaaagy... egyszerű tipp. -tártam szét a karom halványan elmosolyodva. Egész aranyos csaj volt.

Freddie:
-Ühüm -bólogattam. -Én Frühwirthes vagyok.

Ross
Hangosan nevetve elterültem mellette az ágyon. Hamar olyanná váltam, mint a kaliforniai paprika. Egy ponton már röfögtem, és fuldoklottam is egyszerre.
- Bocsi, de szerintem ez nagyon nagy volt!

Ansell
- Szóvaaaal tyipp - bólintottam - Milyen tantárgyakban jeleskedsz?

Ewall
- Áh, az jó ház! - bólintottam - Sok barátod van ott, vagy más házakból?

Sabine
Még vörösebb lettem a méregtől mikor elkezdett, nevetni. 
- Te galád! Végig csak szórakoztál?! - morogtam majd egy párnát megragadva megpróbáltam fejbe vágni de nem túl erősen. - Ezért most kapsz! - mondtam de már én is nevettem.

Freja:
-Hm... Úgy igazából minden jól megy. Talán bájitaltanból vagyok a legjobb. -gondolkodtam el.

Freddie:
-Az túlzás, hogy sok... de van egy-kettő. -Igazából én sok mindenkit kedveltem a házamban, de az már más kérdés, hogy ők is kedveltek-e engem. Szóval barátnak úgy nem nevezném őket. Ahhoz kölcsönösnek kéne lennie a dolognak.

Ross
- Úristen! - azt hittem hogy mérgében megpróbál megfojtani a párnával. Már azon voltam hogy leforduljak az ágyról, amikor a fejem helyett az arcomba csapott . Kihullott néhány toll, melyek közül egyet sikerült a nyitott számon át beszippantanom, és félig lenyelnem, de végül kihorgásztam. Hangos nevetés közepette fordultam felé, hogy megcsikizzem.

Ansell
- Úúú, én SVK-ból! - feleltem vidáman - A bájitaltan nem megy annyira - húztam el a szám.

Ewall
- Akkor nem lehetsz valami talpraesett, csak mert ha a többség nem viszonozza... Szerintem az ellenségből van több, mint barátokból, ami nem túl jó arány - jegyeztem meg.

Sabine
- Oó!- szólaltam meg mikor felém fordult és meg akart csikizni, és sajnos sikerült is neki. - NEE! Kérlek ne! Nagyon csikis vaaaagyoook! - nevettem és szabadulni próbáltam, mert már alig kaptam levegőt. - Kérlek! Már... alig... alig kapok levegőt. - nevettem tovább.

Freja:
-Az SVK is még a jobb tantárgyak közé tartozik -bólintottam. Naná hogy. Az SVK is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott. De csak azért, mert biztos voltam benne, hogy az itt tanultakat később is hasznosítani tudom majd.

Freddie:
Zavartan elmosolyodtam. Megint hangosan gondolkoztam?
-Hát... nem feltétlenül ellenségekről van szó. A többség inkább csak furának tart.

Ross
A hasamra fordulva felé kúsztam, majd ledöntöttem és csikizni kezdtem. Azután is folytattam, hogy "rám szólt".

Ansell
- Igen, többek közt én is azért kedvelem a tantárgyat - értettem egyet - Később nagyon hasznos lehet, ahogy a másik, báár.. Nem hinném, hogy bájital kotyvasztással keresném majd a kenyerem.

Ewall
- Ugyan miért? - vontam fel kérdőn szemöldököm.

Sabine
- Ne, kérlek! Már fáj a hasam. - mondtam de továbbra is csak nevettem. De már tényleg alig kaptam levegőt a sok nevetéstől.

Freja:
-Ki tudja? -húztam mosolyra a szám. -Bármi megtörténhet.

Feddie:
Megvontam a vállam.
-Mert nekik fura vagyok.

Ross
Pár pillanatra megálltam, ezután kíméletlenül tovább soroztam az oldalát ujjaimmal. Hosszú percekig csikiztem, mire eljutottam odáig, hogy elfáradtam.

Ansell
- Ez igaz - kacagtam - Egyébként mit fogsz csinálni, miután végeztél itt?

Ewall
- Hmm, értem - ezután csendben maradtam, mert nem tudtam, miről beszélgethetnénk. Kicsit különösnek, visszahúzódónak tetszett Freddie.

Sabine
Már alig kaptam levegőt mikor végre abba hagyta a csikizésemet. Fáradtan feküdtem de elnevettem magam mikor ránéztem. 
- Csak nem elfáradtál? - kérdeztem nevetve a kispárnát a fejéhez vágva.


Elisabeth 
Nagy tempóval haladtam a folyosókon. Az unoka öcsémet kerestem hogy beszéljek vele. Kivételesen nem szekírozni akartam, csak megkérni hogy foglalja le a nyakamba sózott új tanárt még eltűnök. Kitalálták hogy a legrosszabb diákokat egy egy tanár mellé adják hogy azok segítsenek a vizsgákra felkészülni. És persze én voltam az élen. Mindig is egy balhés csaj voltam és úgy voltam vele az is maradok. Első körben sikerült leráznom a fiatal pasit, de tudtam hogy kitartó. Nem tudtam meddig bírok még előle menekülni de garantáltan megizzasztom. Dolgozzon csak meg a pénzéért. Berobogtam a közös klub helységbe, de ott sem volt az a fránya öcsém így a Grünwald ház felé vettem az irányt. A bejáratnál elmormogtam a jelszót és tornádót megszégyenítő sebességgel rontottam be a klub helységbe ott is. 
- Nem láttátok az unokaöcsémet? - kérdeztem morcosan és összevont szemöldökkel néztem az ott tartózkodókra. Egyik se merte megemlíteni az arcomon éktelenkedő kékes lilás árnyalatú foltokat, amiken jól látszódott hogy ütés nyomok. Biztos azt gondolták hogy megint balhéba keveredtem mert nagy bunyós hírében álltam. Bárkinek neki mentem ha nem tetszett a képe vagy olyat szólt ami nekem nem tettszett. Így nem csoda ha senki nem mer kérdezősködni. Egy fiatal talán Rossal egy osztályba járhat annyit cincogott hogy esetleg a szobájában van. - Ch... kösz. - morrantam majd a fiúk szobája felé vettem az irányt. Jóformán berúgtam az ajtót és az ott lévő srácok majd a falra másztak tőlem. - Ross merre van? - kérdeztem erélyesen ahogy körbe pillantottam. 
- Azt hiszem egy Frühwithes csajnál van. - szólalt meg az egyikük. Én meg csodálkozva felhúztam a szemöldökömet.
- Nocsak. Becsajozott? De pont egy Frühwithes? Ki hitte volna? - mondtam majd kimentem. Úgy döntöttem akkor kimegyek az erdőbe és elszívok pár cigit, mert semmi kedvem nem volt se az órákhoz se az új buzgómócsing tanárhoz. Hiába néz ki jól. Engem nem fog rávenni a tanulásra. Pláne nem fog nekem parancsokat osztogatni. Gondolkodtam ahogy az egyik folyosón haladtam, majd ahogy megláttam egy tanárt, az ablakon kimásztam. Szerencsére a földszintről könnyű meglógni, de máshonnan is képes vagyok a szökésekre. Még a suliban nem igazán tudtak egy óránál tovább bezárni mert mindig meglógok. 

Freja:
-Ezt hogy érted? -ráncoltam össze a homlokom. Nem tudtam eldönteni ezt milyen értelemben is kérdezte.

Freddie:
Pedig nem voltam visszahúzódó. Csak nehezen fejeztem ki magam.
-Te hatodéves vagy, ugye? -kérdeztem, csakhogy megtörjem a csöndet. Nagyjából tényleg hatodévesnek tájoltam volna be, de azért nem voltam benne biztos.

Ross
- De, egy kicsit - nevettem, miközben belül enyhe rossz előérzetem támadt. Nem tudtam volna megmondani, hogy miért.

Steven
- Nem tudom visszajön -e - vontam vállat hanyagul, majd belefújtam a füstöt kollégám képébe, aki a különös lány felől kérdezősködött. No igen, a diák aki képes bárhonnan kiszökni, valóságos Houdini! Igazi hírnévre tett szert ebben az iskolában.
Unatkozooom! Sokkal jobban érezném magam egy kis mászkálástól!  Gondoltam magamban száj húzva, miközben a vézna, szemüveges férfi elmélyülten magyarázott arról, hogy az ő ráosztott diák még mindig normálisabb. Engem igazából a sajátom sem érdekelt különösebben. De nem ám! Azt gondoltam, hogy egyszerűen megtanítok neki pár dolgot, ha pedig nem tanul akkor nem fogok segíteni, mert nekem is sokkal jobb dolgom van, mintsem egy taknyos kölyköt tanítani! Ilyen az elvonulás, meg az odafigyelés, hogy véletlenül se tudják meg, ki vagyok valójában. Nem akarom, hogy rájöjjenek, mi lapul egy olyan héj mögött, ami a legkisebb sértéstől is képes lenne darabokra hullani, csak... Van, ami táplálja, ezért nem tette még meg soha.
Kimondtam hangosan a varázslatot. Már rég nem volt szükségem rá, de most jól jött nyomatékosítás gyanánt arra, hogy odébbálltam.
Macskaalakot öltve felugrottam a nyitott ablak párkányára, majd kivettem magam rajta.

Ansell
- Úgy, hogy mihez kezdesz, ha befejezted a sulit? - kérdeztem másképp.

Ewall
- Igen, hatodéves vagyok - válaszoltam - No és te?

Sabine
- Gyere dőlj le egy kicsit. - mosolyogtam rá és felé nyújtottam a kezemet.

Elisabeth
Mikor végre találtam egy nyugodt helyet ezért leültem és rágyújtottam. Mindjárt jobb. Igaz nem találkoztam az új tanárral, de nem érdekelt, mert biztos hogy ő is olyan mint a többi. Én meg nem kérek belőle. Elegem van hogy mindig megmondják mit tegyek! Gondolkodtam ahogy eldőltem és a hideg sem érdekelt. Lassan egyre hűvösebbre fordult az idő. Csak a lombokon átszűrődő fényeket figyeltem. Mikor is hangokat hallottam mikor felemeltem a fejem egy fekete macskát láttam meg az avarban sétálni. Csak vállat vontam mert úgy gondoltam hogy az egyik diák megint elhagyta a kedvencét. Ahogy megdörzsöltem az arcom felszisszentem mert nagyon fájtak az ütések nyomai. Az a rohadt tetű! Még anyámat is ellenem fordította.[size=12.727272033691406] De ezt még megemlegeti. Ezt garantálom! Dühöngtem magamban és mélyet szippantottam a cigiből.[/size]

Steven
Nem volt messze az épülettől, így nem kellett sokat gyalogolnom. Az avarban lopakodva haladtam annak érdekében, hogy ne vegyen észre az iskola egy másik dolgozója, vagy néhány különös állat.
Megpillantottam egy ismerős lányt, ezért közel mentem hozzá majd mintha arra vágytam volna, hogy a magasból kémleljem a tájat, észrevétlenül eltűntem a szeme elől, és nagy nehezen felmásztam egy közeli fa alacsonyabban lévő ágára, ahol aztán bosszúból a nyakába zakóztam, majd kikaptam kezéből az égő cigi szálat, és a földre hajítva nyávogva eltapostam.

Ross
- Jól hangziiik! - feleltem rá, elfogadva kezét.

Elisabeth
Nyugalmamat az a szőrcsomó zavarta meg. Majd szívbajt kaptam mikor a nyakamba vetette magát. Azon meg meglepődtem hogy eltaposta a cigimet. 
- Hé! Te kis... - morogtam de aztán lehiggadtam. Törökülésben ültem, egyik kezemmel térdemre könyököltem és megtámasztottam a fejem. - Lehet igazad van. Könnyen bele halhat az ember. De nehéz letenni ha egyszer elkezdtük. Bár mondjuk én minek tegyem le? Hm? Sokkal jobb lenne ha nem élnék. - mondtam majd nagyot sóhajtottam ahogy az avart figyeltem, majd az oldalamra fordulva eldőltem, és taláromba bugyoláltam magam. Szuper. Egy macskával beszélgetek. Dorgáltam magam és újra nagyot sóhajtottam.

Sabine
- Mi a baj? - kérdeztem ahogy hozzá bújtam.

Steven
Unatkozom, játsszunk egy játékot! A játék neve: színjáték. Ártatlan, kissé bárgyú tekintettel meredtem a lányra, akit szinte azonnal felismertem. Ő bizony a kóbor diák volt, nyilván ismét megszökött, pedig mondtam, hogy várjon meg a teremben! Nem voltam túl boldog, de túl dühös sem, valahol a kettő között álltam jelenleg.
Mikor megemlítette hogy talán nem kéne dohányoznia, egyetértően felnyávogtam, majd hozzábújtam, jobban erősítve ezáltal az ártatlan állat szerepét.

Ross
- Semmi! - vágtam rá ösztönösen.

Elisabeth
Kicsit elmosolyodtam a nyávogásán, majd felemeltem a takarónak használt talárt és megsimogattam ahogy hozzám bújt. - Bár csak ne kéne itt lennem. De haza se mehetek. Bárhova csak oda ne keljen mennem. Neked van otthonod? - kérdeztem a cicát de tudtam hogy úgyse tud válaszolni. De egy próbát megért. És legalább anélkül könnyíthettem a szívemen hogy más megtudná. Legalább is én úgy gondoltam.

Sabine
- Biztos? Nagyon elgondolkodtál. - mondtam de nem folytattam a faggatózást. Csak nyugodtan feküdtem mellette. homlokomat mellkasának támasztva. - Akkor értetted amiket elmondtam? - kérdeztem rá bizonytalanul.

Steven
Halkan ismét nyávogásba kezdtem amikor az otthonomról kérdezett. Heh! Igen volt, de egy rohadék miatt menekülőre kellett fognom, azóta ott éltem az iskolában, egy szobában... Egyedül. Még inkább hozzá bújtam, miközben farkam hegyével vakarni kezdtem az orrát, mindezt akaratlanul.

Ross
- Biztos - nem akartam egyelőre beszélni a dologról - Igen, megértettem - vigyorodtam el, ezután megdicsértem, milyen jól magyarázott. Megértettem nála a tananyagot, de a tanárunknál nem.

Elisabeth
Elnevettem magam miközben az orromat csiklandozta. - Hé, ez csikiz. - mondtam és megdörzsöltem az orrom mielőtt tüsszögni kezdtem volna. - Tudod én jóformán azt sem tudom hova menjek már. Hisz haza nem mehetek. - mondtam csendesen. - De erről senki sem tud. Még a tanárok sem. Nem szeretek erről beszélni. De néha nehéz. - mondtam egy keserű mosollyal. 

Sabine
Kicsit elpirultam mikor megdicsért ezért arcomat a mellkasába fúrtam, hogy ne lássa a pipacs piros arcom. - Örülök hogy segíthettem. - mondtam zavartan.

Steven
Elkezdtem az arcát méregetni, miközben farkammal ezúttal a nyakát csikiztem meg.

Ross
- Mi? Ezt nyem éjtetteeeeeeem! - nyüszítettem fel értetlenséget színlelve, titokban viszont elvigyorodtam piros arca láttán. Hamarosan a kezemtől is eltoltam, hogy jobban lássam az arcát.

Elisabeth
- Hékás nem mondtam hogy ez csikiz? - kérdeztem mosolyogva majd csak nyugodtan óvatosan simogattam, és közben halkan dúdoltam. 

Sabine
- Ne, már! Direkt akarsz zavarba hozni? - kérdeztem és próbáltam elrejteni az arcomat hogy ne lássa zavaromat.

Ross
Erős nevetőgörcs tört fel belőlem, amikor vörös arcára pillantottam. Édesnek találtam, de nem tudtam megosztani vele, ráadásul megragadva a karját az ágyról is lerántottam. Mindezt akaratlanul.

Steven
Elégedetten nyúltam el ölében, halk dorombolások közepette.

Sabine
Mikor lerántott az ágyról pont rajta landoltam így nem ütöttem meg magam. Egy ideig én is csak nevettem majd akkor eszméltem rá hogy én rajta fekszem és arcunkat csak centik választják el egymástól, így még jobban elvörösödtem ha lehet. 

Elisabeth
Ahogy simogattam a macskát egyre jobban elálmosodtam a hidegtől és nem érdekelt mi lesz. Hagytam hogy magukkal ragadjanak az álmok. Nem érdekelt hogy ki is hűlhetek mert az sem érdekelt, hogy élek, vagy sem.

Ross
Nevetve az arcához hajoltam, és megcsókoltam.

Steven
Elaludtam volna, de nem tudtam. Egyre hűvösebbé vállt a levegő, végül fáztam. Felemeltem a fejem és a diákra néztem, ezután kiugrottam karjaiból. Én szarrá fagyok! Ő hogy-hogy neeem?!  Visszaváltoztam emberi alakomba, tovább méregetve őt. Szánalmas balfasz!
- Megérdemelnéd, hogy szétfagyj! - nevettem fel, viszont hosszú percek után úgy döntöttem, felkapom, a végén ugyanis elővennének egy diák halála miatt. Az iskolában amúgy is különös pletykák terjengtek rólam...

Sabine
Picit meglepődtem a csóktól, de átöleltem és lehunytam a szemeimet és finoman viszonoztam a csókot. Nagyon jól éreztem magam vele és nem bántam hogy találkoztam vele. Mikor felrémlett bennem a találkozásunk elmosolyodtam a csók közben mert az vicces volt. Mindketten túl reagáltuk a dolgot.

Elisabeth
Nem zavart a hideg, sőt békésen aludtam tovább. Nem érzékeltem hogy bárki felemelne, és elindulna velem. Ahhoz már túl mélyen aludtam. Nem is akartam volna felébredni. Kezdett elegem lenni a farkas törvények uralta világból. Hisz mindent és mindenkit elvettek tőlem akit szerettem. Miért maradjak? Elég volt! Bár csak vége lenne már. Örökre! 

Steven
Rezzenéstelen arccal pillantottam le bizonyos időközönként a lányra. Elég mélyen aludhatott, mert nem reagált arra, hogy hirtelen felkaptam, maajd egyszerűen a vállamon hurcoltam tovább, mintha egy zsák lenne. [...]
A kastélyhoz érve többször is körül kellett néznem. Majdnem megtalált az a szemüveges balfácán, két diák a szobámig vezető folyosón kapott el - hasonlóképp, mint a "tanár úr" -, azonban nem szerettem volna hogy bárki is észrevegyen, és kérdezősködjön.

Ross
Jókedvűen csókoltam tovább, szorosabban magamhoz vonva őt.

Elisabeth
Álmomban újra kislány voltam, és az apámmal voltam. Jó volt vele lenni. Nagyon hiányzott olyan volt mintha újra minden rendben van. 

Sabine
Mikor levegő hiány miatt megszakítottam a csókot, a mellkasára hajtottam a fejét, és csak mosolyogni tudtam.

Ross
- Már kevésbé vagy olyan, mint a paradicsom - jegyeztem meg vidáman.

Steven
A szobámhoz értünk. Hanyagul ledobtam őt az ágyra, ezután nekikezdtem a teafőzésnek. Kicsit átfagytam. Hiába volt vastag bundám, nem vagyok a kezdetektől fogva állat, csak animágus.

Sabine
- Naaa! Most miért piszkálsz? - kérdeztem ahogy egy kicsit rá csaptam a mellkasára. - Nem illik gúnyolódni azért mert zavarban vagyok! Amúgy is. Örülhetnél mert ez azt jelenti hogy hatással vagy rám. - mondtam és azonnal elfordítottam a fejemet mert olyat mondtam amit nem kellett volna az orrára kötnöm.

Elizabeth
Nem tudtam mennyi idő telt el de nehezen kinyitottam a szememet. Meglepődtem hogy egyáltalán felébredtem, és hogy egy ágyban feküdtem. Nagy nehezen felültem - mert teljesen átfagytam és alig éreztem tagjaimat - majd körbe néztem a szobában. Hol vagyok? És ki hozott ide? Kérdezgettem magamtól. Huh. Ez a háló két kolesz szobával is felér. Akkor mekkora lehet a hely az ajtón túl? Gondolkodtam el majd elkezdtem ujjaimat mozgatni hogy felmelegítsem a kezeimet, majd lassan az ajtó felé indultam hogy megtudjam hol is vagyok és ki nem hagyott meghalni.

Ross
Meglepődve pillantottam rá. Eddig a hófehér plafont bámultam, de a szavai felkeltették a figyelmemet. Egy idő után elhúzódtam tőle, és némán felálltam. Nem esett túl jól hogy ilyesféle megjegyzést tett. És? Nem gúnynak szántam, viszont már mindegy.

Steven
A biztonság kedvéért bezártam az ajtót, az ablakokat, és különleges varázslattal védtem le a helyet, ahonnan lehetetlenség áttörni, ha csak nem profi varázsló az illető.
Miután a tea elkészült, két bögrébe öntöttem ki.

Sabine
Nem akartam megsérteni de úgy látszik sikerült. Nagyon rosszul éreztem magam miatta és nem tudtam mit is tehetnék.
- Sajnálom... nem akartalak megsérteni. - mondtam továbbra is a földön ülve.

Elisabeth
Dühösen vettem tudomásul hogy az ajtó be van zárva. Az ablakokkal is hiába próbálkoztam. Nem jutottam ki. Nem gondoltam volna hogy valakinek eszébe jut hogy varázslattal zárjon be. Vajon melyik vadbarom zárt be? Gondolkodtam mérgesen leülve az ágyra és az ablakot fixíroztam hogy vajon hogy juthatnék ki.

Steven
Felemeltem a bögréket a pultról, és az ágyhoz sétáltam volna ahova eredetileg ledobtam a csitrit, viszont mire visszatértem, felkelt, látszólag újabb módokat keresve arra, hogy kiszökjön.
- Innen nem tudsz kijutni, Houduni - szóltam be gúnyosan - Eleve elég nagy baromság kint kóborolni, ahol a farkasok is széttéphetnek, amilyen gyenge vagy! - nevettem fel.

Ross
Hosszú ideig nem szóltam semmit. Gondolod, hogy nem örültem a reakciódnak baszd ki?! WÁÁÁÁH, a rossz előérzeteim is csak erősödnek! Nem tudom miért, de akkor sem járnék utána ennek, ha kedvenc történelmi személyem jönne el és kérne meg rá!