Vámpírok bálja

Natasa
Meglepetten vettem tudomásul hogy milyen akaratos. Mikor magához ölelt viszonoztam az ölelését és szorosan bújtam hozzá. 
- Bolond ifjú. - mondtam halkan közben mosolyogtam. - Már most sokat köszönhetek neked. - mondtam majd óvatosan megcsókoltam.

George
- Óóóh, igazán? - vigyorogtam rá - Pedig ez csak egy kis apróság volt, és még tartogatok számodra meglepiket - mondtam vidáman, és viszonoztam a  csókot.

Natasa
Csók közben csak elmosolyodtam kijelentésén. Valahogy a hangulatom az övéhez igazodott és kicsit jobban éreztem magam. Mikor kopogtak akkor is csak hátra néztem a vállam fölött és nem érdekelt hogy a szobalány pirulva fordul el. El végre azt csinálok amit akarok. Letett egy levelet az éjjeli szekrényre majd kisietett. 
- Szegény lány. Azt sem tudta hova forduljon. - mondtam mosolyogva majd elengedtem Georgeot és a levélhez léptem.

George
Halkan felnevettem a bejövő cseléd reakcióján. Aranyosnak találtam.
- Igen, de végül megtalálta a számára jónak tetsző irányt. Amúgy mit kaptál? Rajongói levél az egyik csemetétől?

Natasa
Mosolyogva oda léptem a levélhez és felemeltem. Csak úgy dőlt belőle a vodka szag és ez csak egyet jelenthetett.
- Igor... - nyögtem és legszívesebben elbujdostam volna de most még sem érintett rosszul a levél. - Remélem bírod a vodkát. - mondtam ahogy kinyitottam a levelet.  - Igor egy régi jó barátom. Mióta csak egyedül maradtam ő és a családja próbálnak rávenni hogy többet mozduljak ki innen. És most is azt szeretnék ha átmennék. De akkor jönnöd kell neked is. - jelentettem ki ellenvetés nélkül. Majd a szekrényem felé vettem az irányt. Hogy ruhát válasszak. - Nos? Eljössz velem? - kérdeztem válogatás közben. Majd kezembe akadt egy világos zöld, könnyű hosszú ujjú magasított gallérú ruha. Majd miután válaszolt bevonultam a fürdőbe és vettem egy gyors zuhanyt hogy felfrissítsem magam.

George
Igor. Csendben ízlelgettem a szokatlan hangzású nevet, miközben ő jellemezte pár szóban. Nem tudtam második mondatát mire érti, de arra inkább nem kérdeztem rá. Lényegesebbnek tartottam annál a többi mondanivalót.
Hirtelen nem tudtam, mit felelhetnék. Nagyon feldobta a kedvemet azzal, hogy elhívott magával, egy pillanatra a Mennyben éreztem magam.
- Benne vagyok, elmegyeeeek! - válaszoltam végül - Viszont elrohanok készülődni - komolyodtam el, és azzal kiléptem a szobából.

Natasa
Én is készülődtem. Gyorsan lezuhanyoztam majd felvettem azt a zöld ruhát. A hajamat feltűztem, de néhány tincset szándékosan kihagytam, így nem voltak olyan szigorúak a vonásaim. Fel vettem a ruhához tartozó kalapot, majd magamhoz vettem a legyezőmet, és elindultam lefelé. Ahogy a halba értem többen megdöbbentek hogy nem feketében jelentem meg hanem, az élénk színű ruhában. Nem hiába mutatott jól a vörös hajam mellett. Elő készítettem egy hintót, és a szobalány elő hozta George és az én kabátomat is. Kíváncsi voltam miért készülődik annyira hisz az a ruhája is kitűnően mutatott rajta amiben volt.

George
Fontosnak tartottam, hogy egy kicsivel színesebben öltözködjek én is, no meg hogy szépen mutassak majd Natasa mellett. Vettem egy lazító zuhanyt, ezután felöltöztem és "agyarokat" sikáltam.
Fél óra után pedig jókedvűen siettem a lányhoz, hogy utána együtt induljunk útnak.

George
- Micsidi? - enyhén oldalra billentettem a fejem amikor azt mondta "Dorogoy", majd halványan elmosolyodtam.
- Indulhatunk, engem amúgy az sem zavarna, ha nagy lenne. Szeretem a társaságot.

Natasa
Csak halványan elmosolyodtam ahogy a legyezőt felemeltem. Nem kell mindenről tudnod. Elég ha én tudom miről van szó. Gondolkodtam vidáman magamba majd bele karoltam ahogy elindultunk. 
- Azt észre vettem hogy szereted a társaságot. És ez jó is így. - mosolyogtam vidáman majd beszálltam a hintóba. - Igor nagydarab akár egy medve de nem kell tőle tartani. Mindennél jobban szereti a családját, amibe engem is bele számol. Mivel az ő Németországi kastélyukban nőttem fel. Úgy vigyázott mindig rám mintha a bátyám lenne. Hátrány hogy imádja a vodkát és mindig attól bűzlik. - húztam el a szám. Ez az egy amit nehezen viseltem. Nem volt bajom a vodkával, de azt már én is túlzásnak tartottam. - Remélem te bírod az erős italt. - néztem rá ahogy útra keltünk.

George
Ahogy felemelte a legyezőt, olyan volt, mintha egy kicsivel titokzatosabbá vállt volna. Gyönyörű volt, és ha nem tudnám azt hogy valódi, könnyen összekevertem volna egy szép hallucinációval, vagy álomképpel.
A mosoly vigyorrá lett ahogy a hintóhoz értünk. Kinyitottam az ajtót előtte, majd beültem vele szemben. Sokáig a tájat figyeltem, miközben ő beszélt.
- Áh, világos - fordultam felé - Bírom, de nem vagyok túl nagy alkohol párti.

Natasa
-Hála az égnek. - dünnyögtem a legyező mögé bújva majd rá mosolyogtam. Mosolyogva a tájat figyeltem. Hihetetlen jól éreztem magam és úgy éreztem hogy valami gyönyörű álomba cseppentem. És azt akartam hogy soha ne érjen véget. - Annyit beszéltünk már rólam, te meg alig meséltél magadról valamit. - mondtam ahogy felé fordultam. - Mesélnél nekem magadról? Milyen volt a gyerekkorod? Meg hasonlók. - mosolyogtam rá és kíváncsian tekintettem rá hogy mit mond majd.

Dee:
Még egy darabig kérdezgettem Èlliot-ot arról, hogy mi is fog velem pontosan történni és hogy én mindebből mit fogok érezni, de aztán elváltak az útjaink. Tény, hogy nem akartam egyedül lenni. Helyesbítve egyenesen rettegtem a gondolattól, hogy egyedül maradjak, de nem voltam vak, azt is láttam, hogy őt mennyire megviselte ez az egész, szóval jobbnak láttam hagyni, hogy kiheverje a történteket. Miután elhagyta a szobát felsóhajtottam és felültem az ablakpárkányra. A kezeimet kezdtem tanulmányozni. Nem mintha változtak volna bármit is. Viszont volt a csuklómon egy karkötő forever felirattal. Szóval, ha eddig nem is, a karkötőmre pillantva aztán tényleg megrohantak az emlékek.

Edward
A könyvet bújva sétáltam vissza a kastélyig. Mikor a szobámba értem, az új szerzeményt hanyagul ledobtam az ágyra, és vigyorogva a préda szobájáig vettem az irányt. Egy őrült vigyorával a képemen rontottam be, mit sem törődve azzal, épp melyik zugában van, s mit csinál.
- Elpusztultál már? - kérdeztem hangosan, körülnézve.

Dee:
Kaptam egy kissebb infarktust, amikor kivágódott az ajtó és ő lépett be rajta. De azért próbáltam leplezni, hogy megijedtem volna vagy, hogy tartok tőle.
-Milyen aranyos. -szóltam vissza gúnyosan.

Edward
Éreztem az ijedtségét, ettől pedig még szélesebbé fejlődött a vigyorom. Közelebb léptem hozzá.
- Akárcsak a te szánalmas próbálkozásod arra, hogy elrejtsd az ijedtséged! - dörrentem rá éles hanggal

Dee:
Nyeltem egyet és visszafordítottam az arcom az ablak felé.
-Igen, én és a "szánalmas próbálkozásaim" határozottan aranyosabbak vagyunk nálad, ez nem kérdés.

Edward
- Idióta! - egyik kezemmel homlokomra csaptam, majd a hajamba túrva néztem őt tovább - Igazán felfordulhatnál! Sőt... Igazából nem kéne sok ahhoz, hogy megöljelek. Elég lenne levágnom a fejed hozzá - előhúztam a kardomat az oldalamra csatolt hüvelyből. Még apánktól loptam el bosszúképp, amiért kidobott minket. Öreg volt, de még jó és erős pengéjű. Ha akartam, végighúzhattam volna a nyakán, és akkor nem lenne hiányom a vörös folyadékban egy "kis" ideig.

Dee:
Hogyne, jöhetnek az újabb fenyegetőzések... Visszafordultam felé és ridegen elmosolyodtam.
-Tudom. -Össz-vissz ennyit feleltem. Naná, hogy tudom, hogy bármikor végezhetne velem. És még csak meg sem kéne magát különösebben eröltetnie. De tegnap is és az előtt is volt rá alkalma, hogy megöljön, mégsem tette. Szóval volt egy olyan érzésem, hogy jobban szórakoztatja a nyomorom amíg életben vagyok. Ez persze egy percig sem jelentette azt, hogy biztonságban vagyok.

Edward
- Akkor lennék a legboldogabb, ha a saját véredben fürdőznél, akár egy összenyomott lepke - a nyakára szegeztem a kardot, közben a tekintetét méregettem. Sejtettem hogy fél valamilyen szinten, elvégre halandó, a halandók pedig gyengék. Ezért kiváló táplálékforrások, amit a testvérem aligha ismerne be. Deh sajnos a lányka okosabb volt, mint hittem. Sejtettem, hogy nem dőlt be a fenyegetésnek, viszont tisztában volt azzal, hol a helye.
- Eh, akkor a helyzet komikusságával is tisztában vagy, igaz? - engedtem le végül a fegyvert.

Dee:
Visszafojtottam a lélegzetem, amikor a nyakamhoz szegezte azt a kardot, de azért álltam a tekintetét. Nálunk otthon az ilyen embereket pszichopatának nevezik. Csakhogy van egy kis bökkenő; egyrészt, ő egyáltalán nem ember, másrészt meg nagyon nem vagyok otthon, itt mások a szabályok.
-Hogyne, roppant... komikus a helyzet. Biztosan jól szórakozol.

Edward
- Háát.. Nem pukkadok meg annyira a nevetéstől, de azt sem mondanám, hogy unatkozom - mondtam egy újabb önelégült vigyor kíséretében, és elraktam a játékszeremet.
- Hogy-hogy ilyen hamar faképnél hagyott az a nyomorult? - utaltam az öcsémre - Azt hittem ő még itt van.

Dee:
Istenem, mit meg nem adnék azért, hogy letöröljem azt az öntelt vigyort a képéről.
-Èlliot nem nyomorult. -szögeztem le. -És én küldtem el. Ráfért egy kis pihenés. 

Edward
- Igazad van, nálad nem nyomorultabb! - röhögve eltűntem a szemei elől.

Dee:
A szemeimet forgattam.
-Úgy bunkózz, hogy néhány évig még tűrni fogjuk egymás képét. -szóltam utána.

Edward
Nem úgy tűntem el, hogy kisétáltam a szobából. Ténylegesen köddé váltam, s a háta mögött bukkantam fel újra.
- Tudom, épp ezért tudok sokáig szórakozni veled! Hát nem remek? - súgtam a fülébe negédesen.

Dee:
Egy pillanatra megállt bennem ütő.
-A rohadt életbe, ilyet is tudtok..? -húzódtam automatikusan távolabb tőle.

Edward
- Sok mindenre vagyunk képesek, egy egy zsenge ízelítő volt a képességeinkből - mondtam végigmérve őt - De szerintem te nem leszel képes rá. Sőt, jó ha ezt a hetet kihúzod.

Dee:
Felvontam a szemöldököm.
-Csakis a te kedvedért lesz az két hét is. -ironizáltam.

Edward
- Legalább addig sem unatkozom - vontam vállat - No és, mihez kezd veled az a pojáca? - céloztam ismét öcsémre.

Dee:
-Mégis mihez kezdene? -kérdeztem vissza. Milyen kedvesen beszél az öccséről.

Edward
- Nem tudom, mik a tervei veled, de ritkán elsétáltam ez előtt a szoba előtt és hallottam az undorító, nyáltól fröcsögő beszélgetéseiteket. Messziről kiszúrom, hogy még mindig egy hatalmas nyápic, és melletted csak még inkább az lesz - mondtam hűvösen - Pedig már így is töketlen.

Dee;
-Mondja ezt Mr. Kinyírokmindenkit Tökély. -grimaszoltam.

Edward
- Talán zavarnak a csodálatos szokásaim? - kérdeztem összevont szemöldökökkel.

Dee:
-Neem . Egyenesen imádnivalóak a szokásaid -feleltem cinikusan.

Élliot
Miután a lány elment, lefeküdtem egy kicsit pihenni hogy lenyugodjak. Kicsit elszundítottam, de nemsokára felkeltem. Felültem és csukott szemmel vettem egy nagy levegőt, majd úgy döntöttem, megnézem hogy van a lány. Nem akartam hogy egyedül érezze magát. Átmentem az ő szobájához és bekopogtam.

Edward
- Ugye? Az undorító férgek - akik embereknek hívják magukat -, szokásainál bármi jobb. Te nálad viszont még ők is normálisabbak. Kicsivel több szolgáltatást nyújtanak - ásítva az ajtó felé fordultam. Társaságunk van?

Dee:
És én még azt hittem, hogy a gimiben fárasztóak és beképzeltek a fiúk. Mekkorát tévedtem. Nem is válaszoltam, inkább kiszóltam az ajtó felé, hogy szabad. Hátha jön a felmentősereg.

Élliot
Benyitottam és már épp köszönni akartam a lánynak amikor megláttam a bátyámat. Az a halvány mosoly is lefagyott az arcomról ami eddig meg tudott ülni ott. Megrettentem, nem mertem beljebb lépni az ajtóból.
-Sziasztok ... - köszöntem halkan.

Edward
- Üdv testvérem! - szólaltam meg mézes-mázas hangon - Egy kis ideje nem láttalak. Már vártalak. Amíg nem jöttél, elvoltam a barátnőddel, de ő nem nyújtott túl sok szórakozási lehetőséget. De te érdekesebb lehetsz.

Élliot
A bátyám szavainak hatására teljesen elsápadtam - mármint ha ez egyáltalán lehetséges egy vámpírnál- . Nagyon megijedtem, éreztem hogy remegni kezdenek a lábam. Ha így beszélt, az mindig rosszat jelentett.

Dee:
Ha szemmel gyilkolni lehetne, akkor megtettem volna az biztos. De inkább nem reagáltam Edward szavaira.
-Szia Élliot -köszöntem a fiúnak.

Edward
- Nem szeretnéd megmutatni a barátnőd előtt, hogyan regenerálódunk? Szegény bátyád úgy unatkozik! - előhúztam ismét a kardot, de ezúttal nem terveztem hamar visszatenni a hüvelyébe, ami az oldalamon pihent.
- Kéne neki egy kis játék annyi idő után, amennyit eltöltöttél ebben a szobában! - enyhén oldalra billentettem fejem. Eddig Nolannel voltam, de most kifejezetten az öcsémet akartam piszkálni. Rég foglalkoztam vele igazán. Sokszor bántottam, de nem mindig maradtam a sima sértegetéseknél, vagy a szokottnál erősebb fogásnál - csukló szorítás, stb. -.

Élliot
Amikor megláttam a kardot, majdnem elájultam. Reszketve néztem a bátyámra, de próbáltam kicsit bátrabbnak tűnni mint amilyen valójában voltam.
-Hagyj b3kén, Ed! - mondtam neki halkan, és nagyon igyekeztem hogy legalább egy picit határozottnak tűnjek.

Edward
Kicsit bátrabbnak tűnt. Aranyosnak tartottam a próbálkozását, és őszintén kíváncsi voltam, meddig bírja így.
- Nem, nem! Nem foglak, amíg nem játszottunk egy kicsikét! - vicsorítottam rá.

Élliot
-Tedd el azt a kardot! - kértem, és közben a hangom megremegett egy kicsit. Hiába, nagyon féltem.

Dee:
-Hé, hagyd már békén! -kektem Èlliot védelmére azonnal.

Edward
- Akadályozd meg, hogy ráemeljem ezt, már ha tudod, korcs! - fordultam nevetve a lány felé ezután odasétáltam a fiúhoz.
- Remélem felkészültél. Ma maratont tartunk öcsikém!

Dee;
Lepattantam a párkányról, de nem mentem közelebb hozzájuk. Pedig tiszta szívemből felképeltem volna azt a seggfejt, az egyszer biztos. De azzal azt hiszem én jártam volna rosszabbul.
-Mi a francért jó ez?