Vámpírok bálja

Edward
- Te féleszű idióta! - ordítottam az arcába hajolva - Ha rájönnek mi ő, akkor pánikba fognak esni, ha pedig pont akkor tör a lányra az ösztön, akarva akaratlanul is rá fog támadni a szüleire. Ezzel olyan, mintha az ő, vagy a felmenői végrendeletét írtad volna alá! Arról ne is beszéljünk, hogyha egy ember bepánikol, bármire képes, függetlenül attól, milyen kapcsolatban állt az illetővel.

Ayren
- Nem tudod sehogy sem - válaszoltam szűkszavúan, felkelve az ágyról, majd leporoltam magam.

Èlliot
-Dehát még nem vámpír! Csak egy ember, mint eddig ....sőt, amíg nem iszik valamelyikőnk véréből, csak gyengülni fog. - álltam ki a saját döntésem mellett.

Oliver
Na, ezt nem hagyom annyiban. Ha kell hülyét is csinálok magamból. Fölkeltem és elé álltam. - Még nem ment le a nap. Hová igyekszel? - kérdeztem tőle mosolyogva. Eddig olyan nyugodt volt nem értettem a hirtelen változást.

Edward
- Igen, még nem az, de csak idők kérdése, mikor lesz azzá.... Habár nem látszik, érezni fogják, hogy már nem a régi, hiába ember még - feleltem rá hűvösen, majd elengedtem és leszálltam róla.
- Garantálom, hogy a későbbiekben földről nyald fel egy másik préda vérét, amiért elengedted és ilyen hülye ígéretet tettél annak a korcsnak! - horkantam fel.

Ayren
- Vissza akarok menni abba a nyomorult kastélyba! Még egy csomó dolgom van! - mondtam komolyan, felé fordulva, aztán kiléptem a szobából.

Èlliot
Csak ültem ott a pz ágy mellett megszeppenve és próbáltam elengedni a fülem mellett a fenyegetést. Nem tudtam erre mit mondani, és nem is lett volna jó ötlet. Már megtanultam hogy az a legjobb ha ilyenkor békénhagyom a bátyámat.

Oliver
Nagyot sóhajtottam, mert tényleg nem értettem a dolgokat. Hirtelen jött ez a váltás hisz nem rég még olyan jól megvoltunk most meg.

Ayren
- Amúgy te meddig óhajtasz itt maradni? - kérdeztem ridegen, a nappaliban állva.

Edward
- Most pedig utána megyek, te pedig velem jössz! Visszarángatom mindenképp - mondtam komolyan - Úgyhogy kapd össze magad, hamarosan indulunk, ha pedig ebben maradsz, megragadlak a csuklódnál és jössz így - vontam vállat.

Èlliot
-Miért nem hagyod békén? És miért kellek ehhez én is? - kérdeztem értetlenül, még mindig a földön kuporogva. Az sem volt világos hogy miért mondja hogy öltözzek át. Mi baja a ruhámmal?

[Nolan: Edward a kedvesség mintapéldánya. khm... nem szóltam XP]

Oliver
Nagyot sóhajtottam majd utána mentem. Felvettem a kabátom majd rápillantottam. -Mehetünk ha szeretnéd. - mondtam halkan.

[Ja, valóban az. xD ... Profin csinálja azt, amit! DDD:]

Edward
- Mert ha egyedül hagylak, sosem válsz igazi férfivé, ami meg az első kérdést illeti, semmi közöd hozzá! - fordultam felé - Ha még egyszer rákérdezel, mi a célom ezzel az egésszel, a mogyikáidba fogok taposni teljes erővel - tettem hozzá, aztán odébb álltam.

Ayren
- ... Szuper, utána meg felőlem visszajöhetsz. Azt terveztem, hogy napokig a kastélyban tartalak, de rájöttem, hogy nem árt a változtatás - mondtam, miközben megpróbáltam a fekete köpenyem után kutatni. Vajon hova tüntettem?

Oliver
Mikor a köpenye után kutatott, levettem azt az akasztóról és átnyújtottam azt neki. - Miért változtattál a terveiden? - kérdeztem tőle.

Èlliot
-Dehát nappal van! - kiáltottam még Ed után.Komolyan ki akar vinni a napra?
Aztán belegondoltam mit mondott az előbb és hirtelen félteni kezdtem a testi épségemet. Azért a mogyoróimra még szükségem van. Remélem ...

Edward
Lehet nappal van, de ez az idő is hamar eltelik majd, és mire észbe kapunk, már koromsötét lesz, addigra pedig vissza fog ide térni a lány... Erről gondoskodom!

Ayren
Mert ébredés után fordult meg a fejemben, hogy hiába vagy vámpírból, a szíved attól még emberi marad, te idióta.
- Arra jó okom volt - válaszoltam egyszerűen, majd kikaptam kezéből a köpenyem, és magamra húztam - Amíg nem ér hozzánk a Nap, meg viszünk valamilyen ernyőt, nem eshet bajunk.

/basszus, most írtam hogy hajnal van ! xddd hogy lenne megint éjjel? És estére amúgy is visszajön a csaj ..../

[Javítottam. x'3]

Èlliot
Felsóhajtottam majd visszamásztam az ágyamra. Reméltem hogy mire Ed el akar indulni, Dee visszaér...

Edward
El rövid időre elvonultam a szobámba hogy egyedül legyek, aztán mikor meguntam az egyedüllétet, ismételten visszakúsztam az öcsémhez, csakhogy zaklassam egy picit. Mindig jól szórakoztam a reakcióin.

Èlliot
Csendben ültem az ágyamon, a hátamat a falnak támasztva és gondolkodtam. Már megint rosszul éreztem magam, szomorú voltam amiért nekem soha semmi nem sikerül jól. Mindenki utál vagy hülyének néz, bárhova megyek. Pedig én soha nem ártottam senkinek és minden tőlem telhetőt megteszek azért hogy kedveljenek. Mégsem jön össze.

Oliver
Láttam hogy nem térítem jobb belátásra Ayrent ezért megadóan sóhajtottam majd miután megtettük a megfelelő óvintészkedéseket, elindultunk vissza a kastélyba.

Edward
Ismételten benyitottam hozzá, ezúttal egy szál törülközőben állva. A szoba zuhanyzójából szálltam ki nemrég.
- Te azóta is itt vagy? - kérdeztem hűvösen, rápillantva izzó szemekkel.

Ayren
Némán sétáltam mellette. A kastély felé vezető úton nem igen tudtam mit szólni.

Oliver
Némán sétáltam Ayren mellett és meg sem szólaltam. Gondolataimba mélyedve haladtam. Jó lett volna még egy kicsit vele tölteni az időt. Csak vele! Mikor a kastélyhoz értünk nagyot sóhajtottam majd kinyitottam neki a kaput és előre engedtem.

Èlliot
-Ez a szobám .... - feleltem értetlenkedve a bátyámnak.

Edward
- Azt tudom, csak nemrég szólt az egyik elmebeteg, hogy a konyhában kéne segítened - feleltem - Amúgy min gondolkodsz ennyire? - kérdeztem kíváncsian.

Ayren
- Egyébként hogy-hogy ilyen csendes lettél? Nem ilyen voltál - jegyeztem meg leplezve csodálkozásom, miközben átléptem a kapun.

Èlliot
-Nekem senki nem szólt..... - mondtam meglepetten. Tényleg most hallottam először hogy lent kéne lennem a konyhában. A bátyám második kérdésére nem akartam válaszolni, ezért inkább felálltam -Akkor megyek is as konyhába! Ne várjanak hiába .... - motyogtam lehajtott fejjel és megpróbáltam elmenni az ajtóban álló Ed mellett , vêgig nem nézve a bátyámra.

Oliver
Vállat vontam ahogy követtem. - Talán ilyen hatással vagy rám. - mondtam. Mielőtt beléptünk volna az ajtón megfogtam a kilincset és megállítottam. - Remélem lesznek még olyan kellemes pillanataink mint amikor nálam voltunk. - mondtam csendesen és elengedtem a kilincset hogy ha akar bemenjen.

Edward
- Szuper, én is megyek, ugyanis miután nem moccantál, engem is megkértek erre. Nem tudom miben kéne pontosan, de egyszer még az egyik fejébe húzok egy lábast - kacagtam fel, miközben követtem.

Ayren
Vállat vontam.
- Talán, de amúgy csak pár óráig leszünk itt, este pedig visszamegyünk oda - jelentettem ki, elindulva az egyik torony felé.

Georga
A Romanov kastély felé vettem utamat. Már egy ideje odatartottam drága unokatestvérem kérésére. Nem tudom, mit akart ezzel elérni, minden esetre rábírt venni arra, hogy csak ezért egy másik országba utazzak...

Oliver
Egy nagyon apró mosoly jelent meg szám szegletében mikor megszólalt majd valamivel jobb hangulatban követtem.

Natasa
Nyugodtan ültem a társalgóban és a fiatalabbakkal beszélgettem mikor egy levelet adtak át. Mikor elolvastam az állt benne hogy az Ericsson család egy tagja ide tart. Furcsának tartottam de elő készítettem egy lakosztályt a kastélyban majd folytattam a beszélgetést. Még a vámpír hölgyeknek is vannak szerelmi gondjaik.

Ayren
Intettem hogy kövessen, majd beléptem a kastélyba, ami néma csendbe burkolózott. Nos, nem lepett meg különösebben de a hatalmas előtérbe behurcolt eldobált sörös üvegek, a nem is olyan távoli vörös szőnyegen éktelenkedő barna sárfoltok, és a különös vérnyomok elég sok mindenről árulkodtak.
- Úristen! - képedtem el a felfordulás után - Ezek partit tartottak itt, vagy más ötlete volt az szörnyűség? Valakit ma végleg megszabadítok ezért a mogyoróitól! - horkantam fel, majd egy kisebb arcrángás kíséretében menten odébb álltam. 

George
Mielőtt elhagytam volna a hazámat, hagytam az unokatestvéremnek egy kis ajándékot, amiért nem tudtam elérni őt. Betértem még a héten a kastélyba, de a lakók nem tudtak arról hogy eltűnt, hanem én jöttem rá, amikor már sokadszorra kopogtam a szoba ajtaján, és arra sem méltatott, hogy kiordítson valamit... Egy idő után bekeményítettem és berúgtam, ám senkit nem találtam bent, ezért a lakókat kezdtem kifaggatni, mire az egyik - kicsit elme roggyantnak tűnt, ugyanakkor vicces fickónak, ezért megfogadtam a tanácsát és már csak a magam előtt látott képért is de végre is hajtottam azt. Csaptunk egy pár személyből álló bulit, mielőtt odébb álltam volna. Most pedig egy hintóban ültem, s a távolban már körvonalazódott a kastély.

Oliver
Érdekesen hatott a látvány. Teljesen olyan volt mint mikor az anyjuk magukra hagyja kamasz gyerekeit, azok meg házibulit tartottak. Nem igazán akartam megszólalni mert tudtam hogy akkor nagy bajban lennék, csak mosolyogva mentem Ayren után.

Natasa
Az orosz nyarak sem valami melegek és mikor az ablakon kinéztem még látszottak hogy a hegyekben még hó van. Majd a távolban észre vettem egy hintót. Sejtettem hogy hamar ide fog érni. Szép lassan nyugodtan elindultam hogy én magam üdvözöljem a vendéget. Mire a hintó a kastély elé ért én is kiértem.

Èlliot
Csak bólintottam de nem mondtam semmit. Nem tudtam hogy akkor most megvárjam míg felöltözik és együtt menjünk vagy mi lesz.

Ayren
A hajamat tépve sétáltam be az előtér közepére, majd elkiáltva magam felsiettem a lépcsőn a szobám felé. Valamiért éreztem, hogy ott nagyobb katasztrófa fog fogadni, pedig számomra már ez is az volt. Lent káosz uralkodott, hát akkor milyen lehet fent? Még azt is kinézem, hogy nappal petárdákkal robbantanak be egyes szobaajtókat, illetve bútorokat tesznek tönkre. Erre régen sajnos már volt példa.

George
Hamarosan megérkeztünk a kastély elé. Jókedvűen szálltam ki, majd néztem körbe. A jármű ablakából már észrevettem egy idegen nőt, akiről valószínűsítettem hogy az, akit a rokonom már megemlített nekem.

Oliver
Körbe néztem és kicsit emlékeztetett a hely az intézetben töltött évemre. Ott is mindig káoszt csináltunk. Jókedvűen mentem Ayren után, és kíváncsian vártam a folytatást.

Natasa
Lesétáltam a lépcsőn majd a fiatal vámpírhoz léptem. - Üdvözlöm Oroszországban. Remélem kellemes volt az útja. - mondtam halkan. - Natasa Romanov vagyok. - mutatkoztam be.

/Natasa Romanov? Tényleg? x"DDD /

[miért?   ]

/mintha a fekete özvegy igazi neve is ez lenne .... /

[ Tudom egyik kedvenc karakterem   ]

Edward
- Menj a konyhába, ne csak állj, mint egy faszent!! - rivalltam az ácsorgó vámpírra, majd dünnyögve elvonultam hogy felöltözzek. Mikor végeztem, egyszerűen utánamentem, abban reménykedve, hogy megfogadta szavaim.

Ayren
- Feltúrták a szobámat!! - üvöltöttem fel, amikor megpillantottam a berúgott ajtót, ami a földön volt, valószínűleg betörte valami, de lehetetlennek tartottam hogy sikerüljön pont így... Magának az ajtónak semmi baja nem volt, de a tartó szerkezete, aminek a segítségével elfordul és be lehet zárni, kitört belőle, és néhány darabban szintén a padlón végezte. Idegesen sétáltam át rajta, majd oltottam fel a lámpát, mire egy részeg srác az egyik alsóneműmet ölelgetve magához aludt el.

George
- Üdvözletem, köszönöm jó utam volt! - vigyorodtam el - Maga az a Natasha, ugye? - kérdeztem kedvesen.

/jeszusúristen! Szegény Virgi meg Victor .....egyikük sem az a bulizós típus ....xD na mindjárt kitalálok valamit ..../

Èlliot
Fülem-farkam behúzva indultam el a konyha felé. Mikor odaértem, közölték velem hogy nincs rám szükség. Na ez szép. Ed megint szórakozik velem?!

Oliver
- Nyugi az ajtót meg majd megjavítom neked. - mondtam majd mikor lámpát kapcsolt nekem sem tetszett a látvány. Pláne mikor megláttam hogy a srác egy fehérneműt szorongat. Mielőtt Ayren cselekedett volna oda léptem és megragadva az eszméletlen egyént az ajtó felé indultam. - Hova dobhatom a szemetet? - kérdeztem lazán.

Natasa
- Igen ha csak nem ismer más Romanovot. - mondtam mosolyogva. - Kérem fáradjon velem ha pihenni szeretne elő készíttettem egy lakosztályt önnek. De ha szeretné most meg is beszélhetjük hogy miért sietett ide ennyire. - mondtam neki mosolyogva.

Edward
Miután végeztem, hangos röhögések kíséretében mentem oda Èlliothoz.
- No öcsikém, visszautasítottak? Hajjaj, szerintem időközben tették meg a dolgot, mert rájöttek, hogy ügyetlen balfácán vagy, és szinte a rád bízott dolgok felét sem tudod megcsinálni - vigyorodtam el szélesen.

Ayren
- Jó, bár az kevésbé zavar - feleltem elképedve, és tovább bámultam a horkoló srácot, aki még inkább magához szorította az alsóneműmet. Odalépve kikaptam a kezéből és a hátam mögé rejtettem, jó magam pedig egyre csak vörösödtem, azt is alig tudtam megmondani, mi legyen az illetővel.
- Csak dobd a lépcső aljára! Vámpír, úgy is túléli! - válaszoltam ridegen.

George
- Nem - válaszoltam nevetve, majd folytattam - Uhm, szerintem belekezdhetnénk a kis tárgyalásba, ha nem bánja, csak előtte lepakolnék - azzal a hintóhoz fordultam, leszedtem a csomagjaimat, és közelebb léptem hozzá. Napokig itt kell majd maradnom, az ő jóvoltából. Remélem tetszettek neki a buli maradványai.

Èlliot
Vetettem egy dühös pillantást a bátyámra majd szomorúan lehajtottam a fejem.
-Hagyj békén! - motyogtam és inkább visszaindultam a szobám felé.

Oliver
Láttam a zavarát ezért csak fogtam az eszméletlen egyedet és lehajítottam a lépcsőről. - Jól vagy? - kérdeztem tőle.

Natasa
Rendben. Jöjjön megmutatom a lakosztályát, aztán a dolgozó szobába mehetünk hogy megbeszéljük a dolgokat.

Edward
- Azt hiszem valakinek nincs humora - mondtam gúnyosan.

Ayren
Mikor a fiú kilépett az ajtón, elraktam az alsóneműmet a fiókomba, majd elindultam az íróasztalom felé.

George
- Rendben, jól hangzik! - bólintottam elégedetten, majd felkaptam a nem is olyan nagy csomagot, és készségesen követtem őt.

Èlliot
Elengedtem a fülem mellett amit mondott, és csak tovább mentem a lépcső felé. Elegem volt.

Oliver
Ayren mintha meg sem hallott a volna a kérdésem az íróasztalához sietett. Megértettem ha dühös volt hisz egy ilyen ramazulira vissza érni nem kellemes. - Hé minden rendben? - kérdeztem újra vállára téve a kezem.

Natasa
Felvetettem a harmadik emeletre a nyugati szárnyba ahol már el volt minden sötétítve. Csak a gyertyák vagy épp a fali lámpák adtak fényt. - Nos ez az ön lakosztálya. Ha bármire szüksége lenne a szobalányok és Iván a komornyik is a szolgálatára áll, de akár fordulhat hozzám is bizalommal. Remélem megfelel önnek a hely. - kérdeztem az ajtóból, és megvártam még körbe néz. - Ha gondolja akkor indulhatunk is a dolgozó szobába. - mondtam egy halvány mosollyal.

Edward
- Ugye nem azt tervezted, hogy a szobádba mész sírni, és töprengeni azon, miért lettél ilyen nyomorult féreg? - kérdeztem, miközben utána eredtem.

Ayren
A kérdést tökéletesen eleresztettem a fülem mellett. Dühösen az íróasztalomhoz léptem, hogy elkezdjek a papírok közt kutatni. Egy fontos nyomtatványt kerestem.
- Persze, jól vagyok - válaszoltam hűvösen - Csak kínos ez a helyzet - tettem hozzá pár perc szünet után és vörös ajkamba haraptam.

George
- Rendben, köszönöm! - vigyorogtam rá szélesen, ezután vidáman követtem egészen a szobámig. Ámuldozva néztem körül. Egy ilyet talán jó, ha egy király meg tudna fizetni. Viszonylag egyszerűen volt berendezve, mégis volt egyféle hatása/stílusa, ami nagyon tetszett. A bőröndömet letettem az ágyra fektetve, majd a nő felé fordultam
- Mehetünk! Egyébként én George vagyok, de nyilván a rokonom által már hallott felőlem valamennyit.

Èlliot
-Nem tök mindegy neked mit csinálok? - kérdeztem sértetten. Igazából volt abban valami amit mondott, hasonlót terveztem , de màr elegem volt aznapra a bátyámból, nem bírtam tovább elviselni hogy folyamatosan bánt.

Oliver
- Nyugi minden el lesz rendezve. - mondtam és őt figyeltem. - Valami baj van?-kérdeztem mikor ajkába harapott.

Natasa
Láttam hogy tetszik neki a hely, aminek nagyon örültem. Eddig nem nyittattam meg ezt a szobát de épp itt volt az ideje- Akkor kérem fáradjon velem George. Nem, Ericsson grófnő nem egy beszédes fajta. Csak a leglényegesebbekről tárgyaltunk a legutóbb. - mondtam. - De sejtettem hogy most sem ő fog jönni. Legutóbb én látogattam meg a kisasszonyt. - mondtam mosolyogva ahogy nyugodt tempóban haladtunk. 
- Вам повезло, что царь пошел! - hallottam a mély hangot.
- Rassimov  достаточно! - szóltam a férfira. - Tudd hol a helyed már nem ez az első alkalom. - mondtam és szemeim dühösen villantak. 
- Ahogy a cár kisasszony óhajtja. - mondta erős akcentussal majd egy meghajlás és George felé küldött fenyegető pillantással eltűnt a sötét folyosón. Tudtam hogy dühös és ilyenkor még én is féltem tőle. - Bocsánat a kis közjátékért. Rassimov nem a kedvességéről híres. - mondtam egy kínos mosoly kíséretében.

Edward
- Nem - válaszoltam komolyan, majd megragadva a vállainál neki nyomtam a falnak - A sírással rohadtul nem oldasz meg semmit!! Csak sajnáltatod magad, mint egy igazi nyápic, aztán csodálkozol, ha utálnak, elkerülnek, kihasználnak és átvernek. Gyűlölöm az undorító férgeket, de a töketlen vámpírokat még inkább.

Ayren
- Nincs semmi bajom - csóváltam meg a fejem, felé pillantva. Ez égő volt! Plusz ha kiderül ki volt a tettes, megfojtom!

George
Némán követtem, aztán szóba elegyedtem vele amikor megjelent egy idegen férfi.
- Áh, így értem. Hát.. valóban nem túl beszédes, amit legtöbbször nem igazán díjazok, de a lustaságát még kevésbé - feleltem rá, és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni az illetőt, de nem sikerült. Nagyokat pislogva figyeltem a szóváltást, aztán a nőre pillantottam.
- És ki volt ez a férfi? - kérdeztem zavartan megigazítva nyakkendőmet.

Oliver
- Szeretnéd hogy most magadra hagyjalak? - kérdeztem tőle ahogy megfogtam az arcát. Láttam rajta hogy nagyon feldúlt.

Natasa
-Nem hiszem hogy csak ez a baj. Biztos nehéz lehet a grófnőnek is. - mosolyogtam ami az arcomra fagy mikor Rassimovval szóváltásba kerültem. - Ő Rassimov. Mondjuk úgy hogy az ő dédnagyapja Raszputyin volt aki úgy mond a Romanovok vesztét okozta. - mondtam majd tovább indultam. - HA lehetne inkább azzal foglalkozzunk amiért ide jött. Nem érdemes a múlttal foglalkozni. - mondtam és megpróbáltam rámosolyogni.