Snowy Valley

Peter
-Hát ... nem túl fényesen - feleltem kedvtelenül. - Jessy itt hagyott - vallottam be lehajtott fejjel.

Tom
Felvontam a szemöldökömet.
- Itt hagyott? - kérdeztem, közben a kanapéhoz sétáltam, és leültünk.

Peter
-Igen .... azt mondta, neki már túl sok ez az egész ami köztünk van ... hogy túl komoly. - meséltem szomorúan miközben leültünk.

Tom
Elhúztam a szám, és odanyújtottam neki egy üveget.
- Sajnálom - mondtam, és én is kinyitottam egy sört, hogy aztán koccintsunk, és mindketten igyunk.

Peter
Csak biccentettem miközben kibontottam az italt, majd miután koccintottunk , meghúztam az üveget.
-És veled mizu? - kérdeztem az első pár korty után.

Tom
- Jamessel épp az előbb...szakítottunk, vagy ilyesmi. - mondtam szomorúan.

Peter
Ezen meglepődtem.
-Hogy-hogy? - kérdeztem a fiú felé fordulva.

Tom
- Elutazott, még hónap elején. És hát....nem működik ez így... - mondtam szomorúan, az üvegemet nézve.

Peter
Erről eszembe jutott valami de inkább nem mondtam ki. Felemeltem a karom és Tom vállára tettem a kezem.
-Sajnálom ... - mondtam ezúttal én.

Tom
Peterre néztem szomorúan. Nem tudtam, mit mondjak, így inkább csak újra az üvegembe kortyoltam. Jól esett a fiú együttérzése. Én is sajnáltam őt. Jól megvoltak Jessyvel, igazából meg is lepett, hogy milyen jól. Mintha Jessy most tényleg komolyan gondolta volna. Nem tudtam, mi lelhette.

Peter
Visszafordultam magam elé és beleittam a sörömbe. Most szükségem volt erre, már napok óta gondolkodtam rajta hogy jól le kéne innom magam de nem sikerült rávennem magam. Most hogy ketten voltunk, valahogy könnyebben belekezdtem.

Tom
Nem emlékszem, mennyi idő telhetett el, de sikerült minden sört elfogyasztanunk, amit hoztam. A beszélgetéseink egyre furcsábbak lettek, de egyikünket sem zavart ez. Bennem már eredetileg is volt valamennyi alkohol, de most már teljesen részeg voltam, és azt hiszem, Peter is hasonló cipőben járt.

Peter
Nem számoltam hány üveggel ittam meg, de az biztos hogy kettőnél több volt. Miközben szép lassan elfogyott az ital , néha rövidebb beszélgetéseket folytattunk. Vagyis egyre gyakrabban, egyre hosszabbakat, egyre értelmetlenebb dolgokról. A végén , amikor már nem volt mit magunkba döntenünk, csak beszélgettünk. Nem emlékszem miről, de lehet hogy nem is ugyanarról magyaráztunk a másiknak...

Tom
Fogalmam sincs, hogyan történt, de azt hiszem, kicsit mind a ketten meglepődtünk, mikor a kezem valahogyan a fiú lábára került. Na nem mintha nem lett volna valamennyire szándékos.

Peter
Kellett egy kis idő, mire feltűnt a dolog, de akkor sem reagáltam túl feltűnően. Csak lenéztem a fiú kezére ,aztán vissza rá, de ennyi. Nem zavartattam magam különösebben. Talán csak azért mert igazán fel sem fogtam.

Tom
Nem húztam el a kezemet, sőt, ha jól emlékszem, közelebb is húzódtam. Néztem, ahogy Peter beszél, és nem tudom, hogyan, de egyre közelebb kerültem hozzá.

Peter
Éppen nagyban magyaráztam valamit, arra már nem emlékszem mit, de az biztos hogy legalább tíz percig egyhuzamban csak mondtam és mondtam, kicsit sem zavartatva magam. Akkor még észre sem vettem hogy idő közben egyre csökkent a távolság köztem és a fiú között.

Tom
Olyan közel kerültem hozzá, hogy az már bőven az illendő határon túl volt. Szinte csak rádőltem a fiúra, egy részeges csókkal szakítva félbe a mondandóját, amire nem is figyeltem.

Peter
Csak mondtam és mondtam, aztán a következő amit észrevettem az már az volt hogy a kanapén ülve csókolózunk.  Valahogy nem jutott eszembe elhúzódni a fiútól, sőt, ösztönösen viszonoztam a csókot miközben ügyetlenül átöleltem.

Tom
Ledöntöttem Petert a kanapéra, igazából szabályosan rámásztam, de nem tolt el magától, sőt, a maga kicsit ügyetlen módján még mintha benne is lett volna a dologban. Szóval...nem zavartattam magam. Meg amúgy sem nagyon erőltettem magam olyasmivel, hogy gondolkodni próbáltam volna.

Peter
Semmiféle ellenállást nem mutattam amikor a fiú hátradöntött. Csak sodródtam az árral és hagytam hogy tegyen amit akar. Sőt, legalább anyira benne voltam a dologban mint ő. Jó volt most ott lenni valakivel, arra már nem voltam képes hogy átgondoljam kivel ...

Tom
Élvezettel csókoltam a fiút, a hajába túrtam, a felsőtestét simogattam, élveztem a közelségét, és még közelebb akartam kerülni hozzá.

Peter 
Egészen belefeledkeztünk a dologba, nem tudom meddig folytattuk, de aztán valahogy legurultunk a kanapéról. ami azért feltűnt.

Tom
A földre kerülve sem hagytam volna abba a csókolózást, de inkább egy kényelmesebb megoldást választottunk. Azt mondjuk nem tudom, hogyan sikerült eljutnunk a fiú szobájába, de az ágyon folytattuk, amit a nappaliban elkezdtünk.

Peter
A következő kép már az hogy az ágyamban fekve csókolózunk. A többi teljesen kiesett, hogy hogy jutottunk oda vagy hogy hogy kerültem megint alulra de nem igazán izgatott.

Tom
Szenvedéllyel csókoltam Petert, közben kezemmel a pólója alá nyúltam, úgy simogattam őt. Nem tudtam, meddig fogunk eljutni, de igazából eszembe sem jutott ezen rágódni. Valahogy csak....mentünk előre.

Peter
Egy kicsit beleborzongtam amikor a fiú a pólóm alá nyúlt, de élveztem, nem ellenkeztem. Beletúrtam a hajába csók közben, mindkét kezemmel.

Tom
Felbátorodtam, mert nem ellenkezett, így...hát, azt tettem, amit csak akartam. És ezt élvezettel ki is használtam.

Peter
[...]
Másnap reggel nyúzottan ébredtem az ágyamban . Amikor magamhoz tértem egy kicsit, és a másik oldalamra fordultam megpillantottam az édesen alvó Tomot. Ez nem lehet igaz... -sejlett fel bennem azonnal a gondolat. Felültem az ágyban és egy kicsit meglöktem a vállát.
-Hé! Tom!

Tom
Mélyen aludtam, mikor Peter piszkálni kezdett. Először összeszorítottam a szemem, majd az egyiket résnyire nyitottam.
- Mi az? - kérdeztem álomittas hangon, közben a takarót kicsit jobban magamra húztam. Még félig aludtam, nem igazán fogtam fel, mi történik körülöttünk.

Peter
-Basszus Tom, kelj már fel! - szóltam rá hatàrozottabban, kicsit kétségbe esve. -Hallod?! - rántottam le a fejéről a takarót.

Tom
Kinyitottam a szemem és felültem.
- Jó, nyugi, ébren vagyok, mi van má- Hé! Ööö...
Furcsállva körbenéztem, valami nem volt rendben.
- Miért vagyunk egy ágyban? - kérdeztem értetlenül felvonva a szemöldököm, és közben kezdett egy nagyon rossz sejtésem támadni.

Peter
-Erre vagyok kíváncsi én is ... -feleltem morogva. -Tom , mi .......lefeküdtünk..? - kérdeztem meg kicsit félve a választól. Nem emlékeztem pontosan mi történt az este.

Tom
Valami félelemféle költözött a tekintetembe.
- Én...nem tudom, totálisan kiesett minden....Nem emlékszem.... - makogtam, és próbáltam erőltetni az agyamat. - Lefeküdtünk? - néztem szerencsétlenül a fiúra.

Peter
-Én ...hát, öhm .....basszus, én azt hiszem...! - temettem a kezembe az arcom. Ez nem történhet meg mégegyszer...

Tom
- Miből gondolod? - kérdeztem, most már komolyan aggódva. Basszusbasszusbasszusbasszus....

Peter
Mély levegőt vettem majd jelentőségteljesen a fiúra néztem.
-Érzem ... - mondtam halál komolyan. Ezt nem hiszem el ...

Tom
Tágra nyíltak a szemeim.
- Neeeeeeee.... - mondtam elnyújtva. BASSZUSBASSZUSBASSZUSBASSZUS!!!!!

Peter
-Pedig de ... - temettem újra a tenyerembe az arcomat. Ez irtó kínos volt ...

(és a jelen frázist egyszerűen képtelen vagyok magyar szavakkal kifejezni, mert lehetetlen, de mivel úgyis amerikai szerep elvileg, ebben a különleges helyzetben engedélyezem magamnak a gyönyörű angol nyelv használatát ^^ szerintem meg fogjátok érteni)

Tom
- Oh holy sh*t....
Totálisan elvörösödtem, tanácstalanul a hajamba túrtam.
- F*ck off.... - nyögtem keservesen. Nem kérdeztem meg, hogy "biztos vagy benne?". Fölösleges lett volna. Inkább az volt a kérdéses, hogy mi lesz most.

Peter
Ezután hosszú ideig nem szóltunk semmit. Mindketten kínosan meredtünk magunk elé. Fogalmam sem volt, mit mondhatnék egy ilyen helyzetben.

Tom
Végül felsóhajtottam.
- Öhm....Oké. Akkor most mi lesz? - néztem a fiúra. El kellett rendeznünk ezt a dolgot.

Peter
-Mi lenne? Ezt már sajnos nem tudjuk meg nem történtté tenni, de ettől függetlenül nem jelentett semmit. Úgyhogy nem is befolyásol semmit ... - próbáltam értelmesen megmagyarázni mire gondolok.

Tom
Bólintottam.
- Rendben. Akkor...nem történik semmi... - mondtam, és közben magamban is elrendeztem ezt az egészet.

Peter
-Nem. Minden marad a régiben - bólintottam de nem néztem a fiúra. Nem tudtam hogy ő mit várt ettől az egésztől de reméltem hogy most nem bántottam meg nagyon.

Tom
Finoman elmosolyodtam.
- Rendben.
Ez így van jól. Nem szabad olyasmit várnom Petertől, amiről egyszer már kiderült, hogy nem működik.

Peter
-És most..? Mi legyen? Mármint ...mit csináljunk? - kérdeztem halványan elmosolyodva amikor úgy ítéltem, hogy letárgyaltuk ezt a dolgot.

Tom
- Nem tudom - csóváltam meg a fejem. - Asszem, rám rám férne egy zuhany, ha nem bánod....

Peter
-Csak nyugodtan! - biccentettem a fiú felé, majd felálltam az ágyról és a szekrényemhez léptem hogy keressek valami ruhát magamnak.

Tom
- Köszi - mondtam, majd összekotortam az ágy mellől a ruhámat, és a fürdő felé indultam. Közben vettem magamnak törülközőt is, tudtam, hol kell keresnem.
Ezt nem hiszem el. Még mindig ez járt a fejemben, miközben a zuhany alatt álltam. Hogy történhetett már megint ez?