Schwanstein

Ross
- Azért, mert az öltözeted is rossz - feleltem egyszerűen, karba tett kézzel.

Sabine
Kicsit meglepett hogy egy Steinert sértegetni mer, de aztán rájöttem hogy nem is tudja a család nevemet. Nem baj addig jó nekem, de azután lesz rossz neki amint rájön. Elmosolyodtam csak azon amit mondott. Tudtam őt az tenné boldoggá ha dühöngenék, így nyelvembe harapva visszaszámoltam öttől. - Ugyan reggel az csak egy kis félre siklás volt. Hiába szeretnéd úgy sem fogok újra kiabálni. És még egyszer szeretnék elnézést kérni a reggeli viselkedésemért. Remélem nem fájt a fejed miután eltaláltalak a könyvel.- mondtam és mellé kedvesen mosolyogtam.

Lysander
Össze kellett szorítanom az állkapcsom, hogy ne mondjak valamit hirtelen.
- Akkor segítesz nekem, vagy nem, Eugen? - kérdeztem a fiút visszafojtva a haragomat.

Ross
- Kis félresiklás?! Vissza mertél szólni, és a fejemhez vágtad ezt! - mutattam fel a könyvet, és mikor bocsánatot kért, dacosan az arcába csaptam - Ááááh, simogató érzés volt, amikor eltalált! - mondtam ironikusan. Eléggé sajgott ott, ahol eltalált, de a dühtől eltorzult arcát jól esett felidézi magamban, az segített abban, hogy hamar elmúljon.

Eugen
Egy ideig még gondolkodtam. Próbáltam elképzelni mi lenne ha eljátszanám hogy Dietrich pasija vagyok. Végül is ...ha más nem, legalább talán sikerül egy kis jómodort tanítanom neki.
Felsóhajtottam.
-Szerencséd hogy helyes vagy, Dietrich... - mondtam végül.

Sabine
Épp hogy ki tudtam kerülni a könyvet és így is súrolta az arcomat.
- Már elnézést kértem de ha ez jobban esett neked akkor remélem elégedett vagy. - mondtam továbbra is nyugodt hangszínnel. Majd felvettem a könyveket és elindultam de megálltam mellette egy pillanatra. - Bárkit megkérdezhetsz nem szoktam senki ellen harcolni csak ha nagyon muszáj. De ha felbosszantasz egy Steinert akkor garantáltan bajban vagy. -mondtam halkan majd nem is tudom miért lábujjhegyre állva-mivel magasabb volt mint én- adtam az arcára egy puszit majd tovább indultam.

Lysander
Elmosolyodtam, és elégedetten hátradőltem.
- Köszönöm - biccentettem a fiú felé. Épp ekkor jött meg az ebédünk.

Eugen
Biccentettem a fiúnak majd megköszöntem az ételt amit a pincérlány elém rakott. Már nagyon éhes voltam, mégis tűrtőztettem magam és nem láttam neki vadállat módjára.
-Hát akkor .... Jó étvágyat! - mondtam a fiúnak halványan elmosolyodva majd enni kezdtem.

Ross
- Milyen család a "Steiner"? Ha oda is ilyen öntelt hülyék járnak, nem csodálom, hogy magad is azzá váltál! - feleltem, mire megpuszilt. Zavartan néztem ahogy távozik, majd utánaszóltam.
- Én a helyedben nem próbálkoznék ilyen módszerekkel a legellenségesebb ház büszke tagja ellen!

Sabine
Csak hátra fordulva rá mosolyogtam azzal a puszival már elértem a kellő hatást. - Csak egy valamit mondok Büszke Grünvaldi. A Steiner a család nevem. Németország egyik legbefolyásosabb mágus családja. És ha lehet a sértegetés alól őket hagyd ki. Ha problémád van fordulj hozzám. Büszke Grünvaldi. - mondtam majd mosolyogva rá kacsintotam és folytattam utam hogy az udvar más pontján telepedjek le.

Lysander
Evés közben hol a fiút néztem elgondolkodva, hol a tányéromat figyeltem.
- Ugye tudod, hogy hihetőnek kell majd lennünk. - mondtam a fiúnak felnézve, majd a számba vettem egy falatot, míg ő is felém fordult.

Eugen
-Tudom - bólintottam. Csak az a kérdés hogy miszter tökély szerint mi az elég hihető ...

Lysander
Elgondolkodva vettem alaposabban szemügyre a fiút.
Tényleg jól nézett ki, ez nem is kérdés. Tetszett a haja, jóképű volt, kifejezetten helyes...De talán...Igen, azt hiszem a szemei tetszettek legjobban. Zöldes szemei voltak, amik nagyon jól mutattak sötétbarna hajával, és a bőrével, ami még mindig megőrizte nyári barnaságát. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy arra gondolok, vajon milyen lehet a ruha alatt. A kviddics kemény sport, főleg a terelőknek, ami ő is volt....Elkaptam a tekintetem, és inkább az ebédemet néztem. Közben magamban elmosolyodtam. Reg igazán jól választott, ha úgy vesszük...

Ross
- Azokat az idiótákat sosem hagynám ki a sztorijaimból! Majd elmesélem, milyen hülye volt az is, aki hozzá mert érni egy Grünwaldihoz!  - kiáltottam utána, ezután követni kezdtem.

Sabine
Nem mondtam semmit hanem csak mentem tovább egy olyan helyre ahol senki se láthat. Nem bántam hogy Ross követ. Legfeljebb levezetem rajta a dühömet.

Eugen
Mikor úgy gondoltam, a fiú nem fog többet mondani , a figyelmemet újra az ebédemnek szenteltem és folytattam az evést. Közben egy pillanatra sem tudtam leállítani az agyam. Rengeteg minden fogalmazódott meg bennem hirtelen. Leginkább arra kerestem a választ hogy miért is mentem bele ebbe. Hiszen egyáltalán nem érdemli meg hogysegítsek neki. Viszont ha az álbarátja leszek, több időt kell egymással töltenünk, ami alatt vagy abbahagyja azt a sznob viselkedést amit eddig tanúsított, vagy én veszem rá hogy normálisan viselkedjen. Könnyedén sakkban tarthatom, ha nem úgy viselkedik ahogy nekem tetszik, egyszerűen "szakítok vele". Igen, azt hiszem, ez mégis tetszik. Mellesleg tényleg egész helyes, azokkal a kék szemekkel és a szőke hajával.  Felemeltem a fejem és kicsit jobban szemügyre vettem. A haja tényleg tökéletes volt, nem hiába foglalkozott vele annyit. Hiszen köztudott volt hogy órákról is képes azért elkésni mert nem akart tökéletesen állni  a haja ... Ezen anno sokat viccelődtünk, mindig szerettem ezzel ugratni. Ahogy ezeken gondolkodtam, akaratlanul is eszembe jutott, hogy ha nem lenne ennyire köcsög, akkor talán még tetszene is . De ő ennyire köcsög. - szólalt meg egy hang a fejemben ami legnagyobb örömömre azonnal észhez térített. inkább újra a tányéromra néztem és folytattam az evést.

Ross
Nem is tudtam miért töltöttem azzal az időmet, hogy követem, hiszen igazából ebédelnem kellett volna. Egy ideje eljött az ideje, és talán ha sietnék, még ehetnék is, de nem akartam.
- Hová mész?

Sabine
Jól tudtam hogy követ de nem akartam tudomást venni róla. 
- Valahova. - mondtam végül nem túl bő választ adva a kérdésére. - Miért követsz? - kérdeztem most én is.

Ross
- Azért, hogy meg tudjam, most mit fogsz csinálni! Túlságosan higgadt vagy, biztos vagyok benne, hogy tervezel valamit ellenem! Mint "büszke Grünwaldos", nem vagyok hajlandó a távozásra!

Sabine
-Miért ne lennék nyugodt? Elvégre nem lehet mindíg ideges az ember. - mondtam és folytattam az utam.

Ross
- De mindig higgadt sem! - vágtam rá azonnal, felzárkózva mellé.

Lysander
Mikor befejeztük az evést, beszélgetni kezdtünk. Főleg a "kapcsolatunkról", meg kellett beszélnünk a részletet. Merthogy mostantól össze kellett játszanunk, hogy Reg elhiggye, hogy egy pár vagyunk. Év végéig.
- Szóval akkor...Ez az első randink. - mondtam.

Eugen
-Igen. - bólintottam -És mostantól járunk ... - tettem hozzá, kicsit talán tétován.

Lysander
- Igen - bólintottam mosolyogva. - Viszont akkor nem ártana tudnunk egymásról egy keveset - tettem hozzá.

Eugen
Bólintottam.
-Valóban ...- helyeseltem -Szóval ... Mire vagy kíváncsi? - kérdeztem, vállalva hogy előbb én mesélek magamról.

Lysander
Ezután elég sokáig beszélgettünk a fiúról. Sok mindent megtudtam róla, a családjáról, és meglepődtem rajta, hogy mennyire nincs tisztában a népszerűségével. Valahogy...olyan naivan szerény volt, és ezt aranyosnak találtam. Mi? Tessék?? Aranyosnak??? Igen. Annak.

Eugen
Egész hosszan meséltem magamnról a fiúnak. Sokat kérdezett és én mindenre válaszoltam. Most nem volt olyan bunkó mint máskor, talán mert a saját érdeke így kívánta, de nekem akkor is sokkal szimpatikusabb volt így.

Lysander
Egy idő után másfelé is terelődött a téma.
- És...Mondd csak. Hány emberrel voltál eddig együtt..? - kérdeztem kíváncsian. Biztos voltam benne, hogy már lehetett neki pár. Amilyen jól kinézett, nem nagyon akadhattak nehézségei.

Eugen
-Mármint ... ÚGY együtt? - kérdeztem bizonytalanul. Mert persze, voltak barátnőim de nem igazán jutottam el messzebre a csókolózásnál egyikükkel sem, így mikor láttam a fiú tekintetén hogy ő tènyleg ARRA gondol, kicsit furcsállva válaszoltam.
-Eggyel - mondtam határozottan.

Lysander
Felszaladt a szemöldököm.
- Eggyel? - kérdeztem meglepetten.

Eugen
-Most mi van? Még csak 16 vagyok .. nem igazàn volt alkalmam többre. Nem vagyok állat -mondtam a reakcióját látva, talán egy nagyon picit sértetten.

Lysander
Mosolyogva megcsóváltam a fejem.
- Nem, nyugi, nem azért mondtam. Csak megleptél. Azt hittem, hogy egy magadfajta srácnak már volt...több alkalma is. - mondtam egyszerűen.

Eugen
-Hogy érted hogy magamfajta srácnak? - vontam fel értetlenül a szemöldököm. Nem tudtam mit akart ezzel mondani.

Lysander
- Népszerű vagy, és helyes. - vontam vállat.

Eugen
Ettől csak még feljebb szaladt a szemöldököm.
-Ha te mondod ... - feleltem furcsállóan. Én egyáltalán nem éreztem ilyennek magam.

Lysander
Elmosolyodtam.
- Na és ki volt az első? - kérdeztem.

Eugen
Erre egy kicsit zaarba jöttem.
-Úgysem ismered ... - próbáltam megúszni az egyenes választ miközben egy egészen kixsit elpirulva elfordítottam a fejem.

Lysander
- Azért csak halljuk! - hajoltam előre érdeklődve, közben megvillant a szemem. A fiú zavarba jött, ami azt jelentette, hogy talán mégis ismerem az illetőt...

Eugen
Rövid ideig tépelődtem, nem tudtam elmondjam-e, de aztán úgy döntötte hogy életemben először megbízom a fiúban. Ha eljár a szája, keményen visszakapja.
Nagyot sóhajtottam mielőtt válaszoltam.
-Christopher Engel - mondtam ki végül a nevet.

Lysander
Ledöbbentem.
- Mármint...Az az Engel? - kérdeztem hitetlenül elvigyorodva. - Ó te... - nevettem föl.

Eugen
Nem tudtam most mit mondhatnék amivel egy kicsit könnyíthetek a helyzetemen. Elvégre a suliújság főszerkesztőjének bátyjával kvarni elég merész vagy inkább teljesen idióta dolognak tűnhetett. Próbáltam valami használható indokot mondani de most nem ment. Minden az arcomra volt írva , kár is lett volna bármitmondanom. Csak még jobban bekavartam volna.magamnak.

Lysander
Továbbra is nevettem, láttam, hogy a fiú teljesen zavarba jött.
- Szerencsés flótás! Az a pasi valami fantasztikus. De mégis hogy jutott eszedbe, pont az újságos csaj bátyjával... - mondtam még mindig hitetlenül rázva a fejem. - A húga nem tudja?
Persze, nyilván nem tudta, vagy ha igen, arról már mi is értesültünk volna. A címlapon.

Eugen
Megráztam a fejem.
-Nem tudja. Eddig senki sem tudta. - feleltem miközben próbáltam összeszedni magam és kilábalni a zavaromból.

Lysander
- Szóval én vagyok az elsõ? - kérdeztem felvonva a szemöldököm, és közben elmosolyodtam. Valahol mélyen jól esett, hogy a fiú valamibe engem avatott be. Még ha csak azért tette is, mert én kértem rá.

Eugen
-Igen. - bólintottam - Szóval ha vissahallom akkor tudni fogom hogy te adtad tovább - mosolyodtm el.

Lysander
- Most a pasid vagyok. Hs mindenki a volt barátodról beszélne, az nem vetne rám jó fényt. - mondtam vállat vonva.

Eugen
-Most. De mi lesz ha szakítottunk? - vontam fel a szemöldököm majd úgy döntöttem, inkább hagyom a témát. -De mindegy, hagyjuk ... Neked hány ember volt meg? Fogadni mernék hogy sokkal több mint nekem.

Lysander
Megcsóváltam a fejem.
- Nem. Kettõ volt - mondtam minden körítés nélkül.

Eugen
Ezen kicsit meglepődtem.
-Akkor úgy tűnik, mindketten túl skat gobdoltunk a másikról - szólaltam meg végül elmosolyodva.

Lysander
Viszonoztam a mosolyt.
- Igen, úgy látszik.