Schwanstein

Reg
Vigyorogva megforgattam a szemeimet, de inkább nem mondtam semmit. Ebben a pillanatban beléptünk a Nagyterembe.

Lysander
Ahogy a Nagyterembe léptünk a szemem a frühwirthesek asztala felé tévedt. Megláttam Wissbergeréket, és egy pillantással jeleztem Regnek, hogy odamegyek hozzájuk.

Reg
Csak biccentettem egyet, majd otthagyva Lysandert, a grünwaldosok asztala felé indultam, de végig figyeltem az eseményeket.

Lysander
Megindultam a frühwirthes asztalhoz. Egyenesen Wissbergerhez sétáltam, és leültem egy mellette lévő üres helyre - a társaság legnagyobb megrökönyödésére.
- Heló 'Berger, vagyis akarom mondani, Eugen! - mosolyogtam a meglepett fiúra, ügyet sem vetve a rám meredő tekintetekre.

Eugen
Éppen azon voltam hogy eltűntessek egy tál rizseshúst , amikor hirtelen a semmiből mellettem termett Dietrich. Alighogy sikerült nem félrenyelnem a számban lévő ételt. Döbbenten, ugyanakkor gyanakodva meredtem a srácra.
-Hello , Dietrich! - köszöntem neki, nem túl szívélyesen. Várjunk csak! Az előbb tényleg a keresztnevemen szólított?

Lysander
Újabb mosolyt lövelltem felé, mikor kimondta a vezetéknevemet.
- Csinálsz valamit holnap? - kérdeztem tőle barátságosan, már amennyire tudtam. A körülöttünk ülők szeme ha lehet, még nagyobbra nyílt.

Eugen
Kár volt a számba vennem mégegy falatot, ugyanis ezt most tényleg félrenyeltem. Miután sikerült nem megfulladnom, újra a fiúra emeltem a tekintetem.
-Nem. Miért ...? - kérdeztem miközben felemeltem egy pohár vizet, hogy igyak egy kicsit.

Lysander
- Arra gondoltam, lemehetnénk Düllheimdorfba - mondtam könnyedén, figyelmen kívül hagyva, hogy az előbb félrenyelt. - Mondjuk ebédelni, vagy ilyesmi.
Addigra szinte az egész asztal minket figyelt, sőt, a teremben tartózkodók többsége. Egy lánynak pár hellyel odébb még a szája is tátva volt.

Eugen
Nagyon kevésen múlott hogy ne köpjem ki a vizet, de végül valahogy sikerül lenyelnem. Teljesen ledöbbenve pislogtam a fiúra.
-Öhm ....jó.....oké.... - magoktam meglepettségemben. Csak aztán gondolkodtam el rajta, hogy mibe is egyeztem most bele ...

Lysander
Szélesen elmosolyodtam.
- Rendben - mondtam neki vidáman. - Akkor holnap találkozunk! - köszöntem el tőle, majd felálltam, és mit sem törődve a döbbent arcokkal átsétáltam a grünwaldos asztalhoz, és helyet foglaltam Reg mellett.
- Ezt kipipálhatjuk. - mosolyogtam. Észre sem vettem, hogy hogy elcsöndesedett a terem.

Jana
Döbbenten meredtem Lysander után. Nagyokat pislogtam, értetlenül fordultam Eugenhez. Összenéztünk a körülöttünk ülőkkel, akik első sorból figyelhettük végig az előbbit, és mindenkinek az arcára volt írva a gondolat: ez meg mi a franc volt??
- Rosszul hallottam, vagy Dietrich tényleg épp az előbb hívott el randira? - kérdeztem totálisan sokkolva a mellettem ülő fiút, aki talán még jobban össze volt zavarodva, mint én. Ekkor valahonnan a semmiből megjelent Lara kis utánfutója, hogy hatalmas vakuvillanással megörökítse barátom arcát. Egy pillanattal később a szőke lány is feltűnt, és befurakodott a velünk szembe ülő két fiú közé. Láthatólag első kézből akart értesülni mindenről.

Reg
Előbb csak kíváncsian, majd egyre szélesedő vigyorral, végül már csak tátott szájjal figyeltem a jelenetet. Ilyen nincs - gondoltam amikor Lysander leült mellém.
-Oké, a megszerzéssel soha nem voltak gondjaid - mondtam végül, leküzdve a meglepettségemet.

Eugen
Ledöbbenve meredtem Dietrich után, majd amolyan Ez meg mi a franc volt?! tekintettel néztem Jora és Janára. Teljesen összezavarodtam, nem értettem semmit.
-Én ....azt hiszem - válaszoltam végül Jananak még mindig teljesen elképedve, próbálva napirendre t3rni a dolog felett. Csak ekkor vettem észre a suliújság gyöngyszemét aki már ott is volt hogy begyűjtse a legfrissebb érdekes információkat.

Lysander
Villantottam egy félmosolyt a fiúra.
- A többivel sem lesz - mondtam magabiztosan.

Jana
- Ez hihetetlen! - kezdett rá a csacsogásra a szemüveges lány. Általában szúrós pillantással jutalmaztam volna, de most túlságosan le voltam sokkolva.
- De miért? - kérdeztem teljesen értetlenül.

Reg
-Majd meglátjuk ... -motyogtam a bajszom alatt majd nekiláttam az evésnek.


Eugen
Csak a fejemet ráztam.
-Majd ...majd holnap megtudom - okosabbat nem tudtam válaszolni, de már most tudtam hogy itt valami magyon nem stimmel. Nem tudtam mit talált ki Dietrich, de biztos voltam benne hogy ez nem egy szokványos értelemben vett randi lesz.

Jana
- Komolyan elmész vele? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel, de persze gondoltam, hogy igen. Eugen nem az a fajta volt, aki üres ígéreteket tett, ráadásul tudtam, hogy az asztalnál ülők kíváncsiságánál talán csak az övé lehet nagyobb. Na jó, ha nem számítjuk az újságos tyúkot.

Eugen
Bólintottam.
-Igen! -adtam rövid de határozott választ. Tudni akartam hogy mi ez az egész, ráadásul ha egyszer már megígértem, nem vonhattam vissza. Akkor sem ha Dietrichről van szó. Mindenesetre azt már éreztrem hogy ma éjjel nem fogok aludni.

Jana
Először csak döbbenten néztem, de aztán fokozatosan széles vigyor jelent meg az arcomon.
- Én ezt nem tudom elhinni - mondtam  már nevetve. - Randira mész Lysander Dietrichel! - néztem a barátomra, és a többiek is lassan magukhoz tértek a kábulatból, és csatlakoztak a vigyorgáshoz meg a tréfálódáshoz. Közben a szemem sarkából láttam, hogy Lara izgatottan motyog, valószínűleg már a cikket fogalmazta, amit a következő suliújságban fog megjelentetni.

Eugen
Én valahogy nem tudtam nevetni a helyzeten. Túl furcsa volt ez az egész, nem láttam a dolog komikus oldalát, csak azon kattogott az agyam, hogy vajon mit akarhat Dietrich.
Vacsora után a klubhelyiségben mindenki erről beszélt, szóval miután Janával és Joval kitárgyaltam a dolgot és abban maradtunk hogy nagyon vigyázni fogok Dietrichhel, felmemtem a hálókerületbe és lefekiüdtem az ágyamba. No nem mintha tudtam volna aludni. Egész éjjel forgolódtam.

Lysander
Este kicsit nehezen aludtam el, a Reggie-vel kötött fogadásunk járt a fejemben. Muszáj volt nyernem, és reméltem, hogy Wissberger nem fogja keresztül húzni a számításaimat.
Másnap ebéd előtt megkerestem a fiút. Az udvaron volt pár másik gyerekkel. Mikor odamentem hozzájuk, nagyon furcsán néztek, már megint, de most sem vettem róluk tudomást.
- Szia! Gondoltam, hogy lassan lemehetnénk. - fordultam egyből 'Bergerhez.

Eugen
Hajnal felé nyomott el az álom, tehát megint sikerült teljesen elaludnom, ezúttal annyira , hogy tényleg lemaradtam a reggeliről. Egész délelőtt pár frühwirthes haverommal lógtam, éppen az udvaron beszélgettünk amikor Dietrich odajött hozzánk.
-Öhm ... Szia! -köszöntem neki, próbálva valamivel kedvesebb hangsúlyt megütni, mint általában, hiszen most tök normális volt velem. Persze tudtam hogy valami hátsószándéka van ezzel a viselkedéssel, de nem akartam látszólag ok nélkül kötekedni. 
-Persze, indulhatunk! - mondtam neki.

Sabine
Nap viszonylag nyugodtan telt. Ezért rá értem kicsit nyomozni az után a srác után. Megtudtam hogy a Grünwald ház tagja és hogy negyedéves. És még én vagyok a taknyos! Ha nem lennék úrilány már rég felképeltem volna! De a viselkedéséből is tudhattam volna melyik ház tagja is. Bár nem gondoltam volna hogy fiatalabb nálam egy évvel. Ez nem látszott rajta. Hisz legalább egy fejel magasabb nálam. 

Lysander
Elmosolyodtam.
- Rendben - mondtam, majd megvártam, amíg elköszön a barátaitól, és elindultunk. Egy ideig csöndesen sétáltunk, mikor a birtok kapujához értünk, egy tanár elkérte tőlünk a papírunkat. Ez egy tanári igazolás volt arról, hogy elhagyhatjuk az iskola területét, és lemehetünk Düllheimdorfba. Mivel már kértem két kikérőt,mindkettőnket kiengedtek. A faluig kényelmes tempóban sétáltunk, nem kellett sokáig mennünk.

Eugen
Miután elköszöntem a többiektől, csendben indultunk el egymás mellett. Mikor kiértünk a kapun, akkor sem szóltam semmit. Zsebre vágott kézzel sétáltam Dietrich mellett és magam elé nézve gondolkodtam. Még mindig arra próbáltam rájönni hogy mi ez az egész.

Lysander
A fiú csöndben maradt, és én sem tudtam, mit mondjak. Aztán hamarosan megérkeztünk a faluba. Egy kis fogadóba mentünk, barátságos hely, a suliból sokan jártak ide. Azért reméltem, hogy most nem lesznek bent annyian.
Kerestünk magunknak egy asztalt, majd odajött hozzánk egy lány kis füzettel a kezében, hogy felvegye a rendelésünket. Mindketten kértünk valamit, aztán elsietett.

Eugen
Mikor a pincérlány elment és kettesben maradtunk, a fiúra néztem.
-Szóval ... mit akarsz, Dietrich? - kérdeztem gyanakvóan.

Lysander
Ő törte meg a csöndet.
- Egy ebédet. - mosolyogtam a fiúra teljesen ártatlanul. Húzni akartam az időt, meg amúgy is élveztem azt az értetlen tekintetét.

Eugen
Összevontam a szemöldököm.
-Ne szórakozz velem, Dietrich! Miért hívtál ide? - kérdeztem, kicsit szigorúbban.

Lysander
- Elhívtalak egy randira - mondtam a fiúnak. - Olyan furcsa ez? - kérdeztem továbbra is ártatlanul. - Az iskola két legjobb pasija vagyunk. Miért ne randizhatnánk?

Eugen
Erre felszaladt a szemöldököm.
-Első óta ellenségek vagyunk. Dietrich, ismerlek annyira hogy tudjam hogy nem hívnál el csak úgy ... legszívesebben lerendeznél két szóval. Még pedig azzal , hogy Adava és Kedavra. - mondtam miközben fürkészően figyeltem a fiú arcát.

Lysander
- De mégis igent mondtál, mikor elhívtalak. - mosolyodtam el, miközben felvontam a szemöldököm. Igazat mondott, bár most valahogy nem éreztem úgy, hogy meg akarnám átkozni. Túl szórakoztató volt.

Eugen
-Érdekelt, hogy mi a francot akarhatsz tőlem - vontam vállat miközben továbbra is figyeltem minden mozdulatát. Azt már nem tettem hozzá, hogy sikerült annyira meglepnie , hogy hirtelen nem tudtam mást mondani.

Lysander
- Csak egy ebéd. És aztán...ki tudja. - villantottam egy sokat mondó mosolyt rá.

Eugen
-Dietrich, ha nem mondod el most azonnal hogy mit akarsz, akkor két perc múlva már nem lesz kivel szórakoznod! - szóltam rá ingerülten. Nem emeltem fel a hangom, nem akartam hogy a többi vendég felfigyeljen ránk, de már tényleg kezdett idegesíteni.

Ross
[...]
Jó magam is nyomozgatni kezdtem a lány után. Miután elvonultam a dolgomra, kiderítettem egyet, s mást róla, például azt, hogy az egyik legnagyobb ellenségnek tekintett házba jár, illetve hogy egy évvel idősebb, mint én.

Lysander
Összehúztam a szemöldököm.
- Rendben - mondtam neki. - Azért hívtalak el, mert szükségem van rád.
Hangom kicsit kelletlen volt, és már nem mosolyogtam, mint az előbb.

Sabine
Épp kifelé tartottam az udvarra hogy levegőzzek egy kicsit. Egy ugyan olyan könyv volt a kezemben mint amit reggel elvett az a kölyök. Egy fa tövében lévő padra ültem le. Nyugodtan olvasgattam és élveztem az őszi napot.

Eugen
Erre a mondatra felszaladt a szemöldököm.
-Bocs, asszem , rosszul hallottam .... úgy értettem, hogy szükséged van rám - mondtam, játszva az értetlent. Mondjuk tényleg furcsa volt ilyet hallani tőle. Sosem gondoltam volna hogy eljön egy ilyen nap.

Lysander
- Jól hallottad - mondtam neki kicsit mérgesen.

Eugen
Szélesen elvigyorodtam.
-Szóval a nagy Lysander Dietrichnek szüksége van rám ... - mondtam önelégülten - És mire kellek, amiért ezt randinak kellett álcázni? - kérdeztem , most már vidáman.

Ross
Kimentem az udvarra, hogy sétáljak, amikor a szemem sarkából megpillantottam egy ismerős alakot. Megálltam tőle távolabb, és fürkészni kezdtem őt.

Sabine
Valahogy nem tudtam az olvasásra figyelni mert valami-vagy is inkább valaki-mindig elterelte a figyelmemet. Letettem magam mellé a könyvet majd a térdeimre könyökölve megtámasztottam az állam és a földet bámultam.

Lysander
- Fogadtunk Reginald Kalteneckerrel, hogy meg fel tudok szedni és meg tudok tartani egy általa kijelölt fiút év végéig. És ő téged választott. - mondtam, mintha nem is izgatna annyira a dolog. Ez csak egy feladat, amit úgyis sikeresen végig fogok vinni. Még ha el a is kell viselnem ezt z önelégülten vigyorgó frühwirthest...

Eugen
-És honnan veszed, hogy én belemegyek ebbe? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Egy részről élveztem a helyzetet, hogy szüksége van rám, viszont semmi kedvem nem volt eljátszani hogy járunk.

Ross
Úgy döntöttem, odamegyek hozzá, hogy szórakozzak egy kicsit.
- Hé, gyíkpofa! - szóltam oda hozzá.

Sabine
Mikor meghallottam hogy szólít már tudtam ki az. Chh... úgy hiányzott mint púp a hátamra. Morgolódok és úgy döntöttem inkább oda se figyelek rá csak kihúztam magam és normálisan köszöntem vissza.
- Helló. Mi járatban? - kérdeztem mintha mi sem történt volna. Nem adom meg neki az élvezetet, hogy lejáratom magam mindenki előtt a dühkitöréseimmel. - Ja, és a nevem nem gyíkpofa hanem Sabine, de szólíthatsz Hex-nek is.

Ross
- Az "ágról szakadt" kifejezés jobban ideillene - feleltem rá - Egyébként.. Ross vagyok - mutatkoztam be.

Lysander
- Gondoltam adok egy esélyt a hatalmas früchwirthes segítőkészségednek. - mondtam bosszúsan.

Eugen
Kényelmesen hátradőltem a széken.
-Hát ...nem is tudom ... - mondtam és közben tényleg alaposan elgondolkoztam azon hogy nekem mi hasznom lenne ebből az egészből.

Lysander
Mérgesen összevontam a szemöldököm.
- Ne szórakozz velem, 'Berger! - mondtam a fiúnak idegesen.

Sabine
- Örvendek Ross. - mondtam. - Ugyan miért lennék árgól szakadt? - kérdeztem kíváncsian.

Eugen
-Hé! Illik így beszélni azzal akinek a segítséégére szorulsz? - vigyorodtam el szélesen Úgy döntöttem, mepróbálom élvezni a helyzetet..