Fűrész - Örökség (Saw - Legacy)

Mark
- Úgy látszik ez a módszer hatástalan. Azt hittem, legalább valami jóval állsz elő! - nevettem fel, amikor megpróbálta eltalálni a férfiasságomat. Erősen fogtam, másrészt jól védtem a lábaim közti részt is, mert sejtettem, hogy továbbpróbálkozik majd ezzel.
A perverz vigyor egyre szélesebbé vállt, ahogy Amandát az asztalhoz szorítottam. Már majdnem teljesen vízszintesen voltunk egymáson, amikor lefelejt. Ettől egy pillanatra gyengült a fogásom, ő pedig ezt kihasználva könnyedén kicsúszott a fogásomból. Pár percre össze is zavarodtam, megtántorodva egyenesedtem hát fel, miközben egyik kezemmel a fejemhez nyúltam. Ezt még visszakapja.

Viszont hamar összeszedtem magam, hogy utánaeredjek, ugyanis sikerült átmásznia a lábam alatt, és így egy kicsi egérutat nyernie.

Amanda:
Végül lábra álltam, és mivel biztos voltam benne, hogy elkapna, ha a bejárat felé rohannék, hátra rohantam az épület mélyébe. Sajnos nem ismertem még annyira ki itt magamat, hogy tudjak bármiféle titkos kijáratról, vagy csak egy szobáról, ahol elbújhattam volna, de útközben megláttam egy elég élesnek tűnő kést és azt magamhoz vettem és futottam tovább. Páni félelem kerített hatalmába, mert tudtam, hamarosan nem lesz hova futnom, utolér és akkor kitudja mit tesz majd velem.

Mark
Nekem nem kellett fegyver után kutatnom, ennyi előnyöm volt. Volt nálam egy zsebkés, később elérhető közelségbe került egy pisztoly is valahol eldugva a raktár egyik sarkában, amire akkor bukkantam, mikor Amandát kerestem. Elrejtettem öltönyömben, bár nem terveztem, hogy használatba veszem, csak jó, ha ott van... Sose lehet tudni.
Minden esetre tovább kerestem a lányt, és tudtam, hogy ahogy az idő telik, úgy egyre szűkülnek a lehetőségeink, míg végül egy ponton összefutunk, ahonnan nem menekülhet.

Amanda: 
Egy asztal mögött találtam menedékre, de láttam a lábait, ahogyan közeledik és már csak pár centi választott el tőle. Sejtettem, hogy lát és nem volt értelme bujkálnom, ezért felálltam, a kezemet a combomra szorítva, úgy, hogy nem látszott a kés se nálam.
- Még mindig nem mondta el, pontosan mit akar - mélyen a szemeibe néztem, a sajátjaimban már nem volt félelem, csak szabadulni akartam a helyzetből, vagy így, vagy úgy. Ahogy lépkedett felém, én úgy hátráltam. Kikerülve az asztalokat és a székeket.
- Mi van nyomozó, elvitte a cica a nyelvét?

Mark
Megálltam pár pillanatra, mert sejtettem, hogy Amanda a tőlem nem messze álló asztal alatt talált menedékre. Persze, egy íróasztalnak elég nagy zuga van ahhoz, hogy ott összehúzva magát elrejtőzzön, de nem ad túl nagy védelmet, és különben sem lenne értelme ott maradnia. Erre ő is rájöhetett, mert hamar előkerült, kezeit érdekesen a combjaira szorítva.
- Azt nem fogom elárulni, mit akarok - jelentettem ki monotonon - De azt elmondhatom, hogyha elkaplak, én magam leszek az, aki elviszi a te nyelved, de én tőből fogom kitépni, és élvezettel nézem majd végig minden vergődésed.

Amanda:
-A tigrissel állok szemben? - visszaemlékeztem, arra, amit John tanított a kínai horoszkópokról, ez a fickó egyértelműen tigris volt, bár kételkedtem abban, hogy ő tudja egyáltalán miről beszélek. Egyre közeledett, amíg már nem volt hova hátrálnom, feszülten nyugtáztam magamban, hogy egy fémasztalnak hátráltam neki, olyannak ahol John a hatalmas rajzlapjait szokta kiteríteni, hogy megszáradjon rajtuk a tus. Hangtalanul és észrevétlenül tettem le magam mögé a kést, a kezeimet az asztalra támasztottam. Csak arra vártam, hogy közelebb jöjjön, hogy akkor megsebesítsem, de persze nem tudhattam, van-e nála is valamilyen fegyver.

Mark
Enyhén felvontam egyik szemöldököm.
- Milyen tigrisről beszélsz? - kérdeztem, ahogy közeledtem felé. A végén nekiment egy fémasztalnak. Nem tudtam, hogy nála van -e fegyver, de gondoltam arra, hogy ő is készült valamivel. Amikor elég közel értem, megpillantottam egy kést. Úgy álltam, hogy sehogy ne tudjon elszökni, majd előrántottam a fegyverem, és rászegeztem.
- Amennyiben használni mered, szétlövöm a fejed, majd rezzenéstelen arccal nézem végig, ahogy a véred beteríti a padlót - mondtam komoran, majd hozzátettem, miután leesett - Bizony, itt én vagyok a tigris.

Amanda:
És a nyúl innen már nem futhat el, a tigris elkapta.
Tudtam, hogy rendőr létére nyilván remekül használja a fegyverét, ezért nem mozdultam. Még mindig görcsösen szorongattam a kést, de nem tettem semmit vele.
- Arra nem lesz szükség, nyomozó - böktem a fegyver felé. - Mi lesz most? - teljesen higgadt... -nak tűntem. Talán... A szívem úgy verdesett, mint egy kismadáré. Az asztalhoz simultam, de még mindig közelített. Zavart a közelsége, éreztem a testének melegét és a leheletét a homlokomon. Összepréselt ajkakkal néztem fel a szemébe. Látszólag élvezte, hogy nem tudok elmenekülni.

Mark
A fegyvert továbbra sem engedtem le.
- Pedig sosem tudhatjuk - mondtam komoran - És azt sem, hogy mi lesz ezután. Bár most, hogy itt vagyunk mindketten, talán igen is tehetünk valamit - ismét kiült arcomra az a perverz vigyor. Tényleg élveztem, hogy Amanda mennyire tehetetlen helyzetbe került. Nem menekülhetett, ezt szerintem tudta. ha meg nem, jó nagy balek John egyik tanítványa.

Amanda:
Az ajkaim keskeny vonallá váltak. Ó már pedig igenis tudja, hogy mit akar tenni. Hiszen én is kezdem érezni...
Elfordítottam róla a tekintetemet. 
- Nem rendőrként van itt az világos. Egy rendőr nem tesz ilyet... - még az az átkozott Eric Matthews sem! - egészítettem ki magamban a saját mondatomat.
- Mit akar?

Mark
- Valóban nem rendőrként vagyok ma jelen - erősítettem meg az állítást, továbbra is rajta tartva a szemem, és a fegyvert. Nem választott el minket sok egymástól, ráadásul azt hiszem már kezdte érezni, mire gondolok pontosan, de úgy döntöttem, nem húzom tovább a dolgot, amúgy is unalmas ez a helyzet...
- Téged akarlak látni ruha nélkül, ennyi az egész - pajzán vigyorom teljesen kiszélesedett.

Amanda:
- Féreg! - sziszegtem és szembeköptem, de túl szorosan préselt az asztalhoz ahhoz, hogy bármerre is elmozduljak. Tudtam, hogy nem fog örülni ennek az akciómnak, de úgy éreztem már úgy is mindegy. H azt akarja levetkőztet, talán közben lesz alkalmam megmenekülni.

Mark
- Gusztustalan ribanc! - szisszentem fel, amikor szembe köpött. Undorodva előhúztam egy zsebkendőt öltönyöm zsebéből, és kitöröltem a nyálát a szememből. Ezután összevont szemöldökkel méregettem őt, miközben szorosan az asztalhoz préseltem, egyik kezemmel elkezdve lerángatni róla a felsőjét.
- Ha te nem teszed, szívesen besegítek én is.

Amanda:
Dühösen fújtattam és próbáltam lehámozni magamról a kezét, de végül sikerült lehúznia rólam a felsőmet. Már most kirázott a hideg. Úgy éreztem nyaldos azzal a mohó tekintetével. Nem voltam szégyenlős soha, de most átöleltem a mellkasomat a két karommal, nem mintha nem feszítette volna le őket olyan könnyedén magamról.
- Hagyja abba! - nyökögtem, de meg is bántam, attól tartok ez csak még jobban felizgatta. - Perverz disznó - ezt olyan halkan suttogtam, hogy talán nem is hallotta, de ha igen, az sem érdekelt túlzottan. Igyekeztem másra gondolni, arra, hogy miért van itt. Biztos nem azért jött, mert tudta, hogy itt leszek. Jobbra-balra nézelődtem és észrevettem az egyik széken egy fekete széldzsekit, az ő méretében, az előtte lévő asztalon pedig egy olyan disznó-álarcot, amit John és én szoktunk használni. Összehúztam a szememet. Azokat el szoktuk rejteni... nem találhatta meg, hacsak nem.
-Játszani akar nyomozó? - minden egyes szót undorodva ejtettem ki, de mégis hasonló hangsúllyal, mint ahogyan John szokta mondani.

Mark
Küzdött, mint a fene. Egy pillanatra azt hittem, hogy a végén sikerül megakadályoznia, viszont nem, így sikerült lehúznom a felsőjét, amit könnyű szerrel dobtam félre. A karjait is ilyen egyszerűen hámoztam le róla, majd vigyorogva figyeltem a melleit. Nagyon élveztem a helyzetet. Egyedül voltunk, csak mi ketten, ráadásul az hogy felszólalt, egyre csak buzdított.
- Kifejezetten érdekes helyzet, nem gondolod, ribikém? - kérdeztem, ezután lefogtam őt, és végignyaltam a nyakát - Hmm? - pillantottam rá ezután. Olyan hangsúllyal tett fel egy kérdést, mint John. Na jó, igazából hasonlónak mondanám. Halkan felnevettem.
- Attól függ, hogyan nézzük. Ha neked a sztriptíz és az erotika is játék, én benne vagyok!

[Utólag szerkesztve.]

Amanda:
Amikor a nyelve hozzámért kirázott a hideg, de ahogyan válaszolt a kérdésemre, ahogyan habozott előtte abból tudtam.
John egy másik segédet is nevelgetett... Vajon tudja, hogy ilyen? Biztosan nem. Úgy éreztem könnybe lábad a szemem, ezért becsuktam, ameddig el nem múlt ez az érzés. John nem engedné, ha itt lenne, megvédene...
- Ha jól tudom csak azt nevezik sztriptíznek, ha az illető saját akaratából vetkőzik - feleltem később. A kezeit a derekamon éreztem, ahogy a nadrágom felé közeledik. A torkom összeszorult, nehezebben vettem levegőt. Az utolsó férfi, aki hozzámért így. Cecil volt, de azt én akartam, sok szempontból szükségem volt rá. Viszont az még az újjászületésem előtt volt.

Mark
- Ez is sztriptíz, csak egy másik változata - vigyorogtam továbbra is Amandára, miközben kezeimet a derekára csúsztattam, és elkezdtem lehúzni róla a nadrágját. Gyorsan akartam cselekedni, hogy minél hamarabb eljussak addig, ameddig akarok, mielőtt bárki megzavarna itt.

Amanda:
Miközben szedte le rólam a nadrágomat a fémasztalra borultam és csúnyán bevertem a hátamat, mert kibillentett az egyensúlyomból. Fel akartam kelni, de akkor máj újra fölém magasodott. Teljesen kiszolgáltatott helyzetben feküdtem ott és csak egy szál bugyi volt rajtam. Attól tartok az sem sokáig lesz rajtam.
Kényes lassúsággal közeledett hozzám ismét, ujjaival az alsóneműm szélét simítva végig. Libabőrös lettem és úgy éreztem megfeszülök. Megbénított a pánik és még valami... más. Egy hang, amely azt súgta ne mozogjak. Rövid ideig azt hittem, hogy az ő mély hangját hallom, aztán rájöttem, hogy ez a fejemben szólt, egy ösztön. Szorosan behunytam a szemem és félve vártam mit tesz majd. Sokáig nem is mertem újra kinyitni.

Mark
Nem kellett sok, és végül én nyertem. Hamarosan egy szál bugyiban feküdt előttem, ezzel ténylegesen felélesztve elfojtott perverz vágyaimat. Elkezdtem gondolkodni azon, mit tegyek vele először, elvégre nagyon sok lehetőség volt. Dönthettem úgy, hogy elszórakozunk egy darabig, de ott van az  is, hogy csak belevágok valahogy a dolog közepébe, aztán itt hagyom egyedül, mintha mi sem történt volna...
Végül úgy döntöttem, hogy eljátszadozom vele, így keményen megcsókoltam, miközben ismét végigfuttattam ujjaimat azon a bizonyos ponton.

Amanda:
Amikor megcsókolt azt hittem elhányom magamat. Erőszakkal dugta le a nyelvét a torkomon és próbáltam eltolni magamtól, de nyilvánvalóan erősebb volt nálam. Még mindig küzdöttem, de valahogy izgatottságot is éreztem közben, talán csak mert ki akartam szabadulni... talán.
Amikor az ujjai a lábaim közé csúsztak a fehérneműm alá, reflexből elnyomtam magamtól - próbáltam, keményen nyomta magát fölém, mint egy szikla. Amikor két erőszakos csókja között levegőt kaptam, azt kívántam bár ne kaptam volna. Hiába haraptam az ajkamba, halk sóhaj szakadt ki belőlem. Kétségbeesetten vontam össze a szemöldökömet, már nem csak vele kellett küzdenem, hanem a bennem szunnyadó vágyakozó nővel is.
- Ne... - leheltem, mert nem teljesen bíztam a hangomban. - Ne!

Mark
- Szar helyzet, mi? - kérdeztem, egy pillanatra megszakítva a csókok egyikét - Nem tudom, miért sipákolsz annyira! Én rohadtul élvezem a helyzetet - feleltem tovább szórakozva, aztán "véletlenül" betévedt az ujjam egy kiváltképp érzékeny pontjára, ajkaim pedig ismét ajkaira tapadtak, ezúttal sokkal hosszabban, mint előzőleg.

Amanda:
Kapkodva vettem a levegőt, már amikor hagyta. Zavart, hogy már egyáltalán nem bírtam elrejteni mennyire is felizgatott, annak ellenére, hogy nem akartam és még most se... Amikor legközelebb megcsókolt az ajkába haraptam, de dacára annak, hogy ezt eredetileg szabadulási tervnek szántam és véresre akartam harapni a száját, képtelen voltam megtenni, inkább volt ez gyengéd gesztus tőlem, mint ártó szándékú.
Túlságosan jól tudta mit kell ahhoz tennie, hogy bénultan rángatózzak a kellemes lángolástól, ami az ágyékomnál keletkezett miatta, ezért még jobban gyűlöltem.
- Hagyd... abba...! - nyögtem fel kissé szaggatottan, elfeledkezve arról, hogy magázni akartam, de talán nem is volt értelme már, túl közel került hozzám. A bőröm egyfolytában libabőrös volt és izzadságcseppek gyöngyöztek rajta, az ereimben égett a vér és teljesen eláztam már. Tehetetlennek éreztem magam, de még felemeltem a jobb kezemet és a vállába markoltam összegyűrve az öltönyét. Megpróbáltam nyitva tartani állandóan becsukódó szemeimet és mélyen az ő szemébe néztem. Mielőtt megszólalhattam volna, kilihegtem magamat.
- Elég volt! - mondtam félig suttogva, mert a két szó kimondásakor is elcsuklott volna a hangom. Határozott akartam lenni, de éreztem hogy könny csorgott a szemeimből, a hajamon át a fülembe.

Mark
- És ha nem, akkor mi lesz? - kérdeztem ismét szemeibe fúrva sajátjaimat. Közben tovább kényeztettem, s jóllehet én nagyon élveztem a helyzetet, ő egyre furcsább ábrázatokat vett fel, mintha olyan rosszul végeztem volna a dolgom. Örülnie kéne annak, hogy csak idáig megyek el, vagy csak picit tovább, épp ezért szórakozás az egész. Mert sejtem, vágyik rá, és ezt kihasználva kínzom óráknak tűnő percekig.
- Nem vagy túl összeszedett, így fogalmam sincs, mit akar az esetlen tátogásod jelenteni - nevettem fel - Gondolom nem azt, hogy "Folytasd még!", ám amiért nem jött ki elég hang a torkodból, ezért ezt a próbálkozást annak veszem - Jobb képet is vághatna a helyzethez. Ez luxus ahhoz képest, amit egyébként az utamba kerülőkkel tenni szoktam. Engem nem érdekelne az sem, ha valaki sírva könyörögne az életéért. Rezzenéstelen arccal intézném el, amivel csak tudom.

Amanda:
A fejemet hátravetettem és ismét szorosan becsuktam a szememet. Próbáltam nem gondolni arra, hogy ő csinálja azt amit, próbáltam valami másra gondolni, de egy másik énem, a szeretetre éhes, nem hagyta. Ő folytatta és nem hagyta abba, tudtam, még csukott szemmel is hogy milyen vigyor jelenik meg azon a gusztustalan képén, ahogy figyeli, hogy én egyre kevésbé érzem a valóságot magam körül és a gerincem olyan ívbe hajlik, mint egy ördögűzős filmben, de a legrosszabb mégsem ezt volt.  A lángolás és a pulzálás ami ott összpontosult, ahol hozzámért.
- Elég, hagyd abba ezt most! - sikoltottam fel és sokkal nagyobb erővel, mint amire gondoltam, hogy képes vagyok elnyomtam magamtól, hogy feltudjak ülni. Talán most meglepetést láttam az arcán, de hirtelen nem számított semmi, nem érdekelt, hogy a bugyim a bokámig lecsúszott rólam, nem érdekelt, hogy a keze, még mindig rajtam volt, a mellkasára tettem a kezemet és az ingét megmarkolva közelebb húztam magamhoz, most bezzeg nem ellenkezett.
- Élvezi, ha a kezében van az irányítás, nyomozó? Mhm? - sziszegtem közelebb hajolva hozzá. - Mi van, ha egyszer kicsúszik a kezéből? - az arcát kémleltem és vetettem egy röpke pillantást lejjebb, az övére, vagy alá...

Mark
Vigyorogva izgattam tovább Amandát. Nem érdekelt a szánalmas pofa, amit vágott. A vonaglásai kötötték le a figyelmem, és csigáztak fel. Egy pillanatig magam is éreztem valamiféle pulzálást, ott, ahol hozzáértem, ám a "varázs" rögtön megszűnt, amikor újra felsikított. Belebizseregtek a dobhártyáim, arcomra meglepettség ült ki. Arra ugyanis nem gondoltam, ami ezután következett.
Erősen megragadta az ingemet, és közelebb húzott magához. Mellkasán nyugvó kezeimet oldalaira vezettem, lassan végighúzva azokat rajtuk. Nem ellenkeztem, de ami a legfontosabb, nem rémültem meg egy kicsit sem a sziszegésétől.
- És ha igen, akkor mi van? - kuncogtam - Az én kezemből ugyan semmi nem csúszhat ki, ám ha próbára akarnál tenni, tegyél csak nyugodtan! Annyi biztos, hogy nem engedlek elmenni innen. Tegyél akármit, ha kell, gondoskodom arról, hogy itt rohadj majd meg - suttogtam közelebb hajolva hozzá. Szinte a képébe lihegtem, majd megleptek őt egy újabb csókkal. Kemény volt, heves, egy rövidke pillanatra mintha ott lent is megrezzent volna valami. Végül elhúztam a fejem, halkan felnevetve.
- Csak nem megleptelek? - kérdeztem ábrázatát tanulmányozva.

Amanda:
Miután egy újabb erőszakos csók után elhúzta a fejét, nem tudtam megszólalni. Némán kémleltem az arcát, volt valami még benne, amiről nem tudtam, valahol a sok brutalitás és perverzió alatt, ez nem tudom, hogy megrémített-e vagy csak elgondolkodtatott, elhatároztam, hogy taktikát váltok. Majdnem magabiztosan elmosolyodtam és a karomat a nyaka köré fontam, gyengéden, mintha csak erre vártam volna előzőéletemben. A pulzusom még mindig az egekbe szökkent és még mindig nem fújtam ki magamat kellőképpen, a bizsergésről nem is beszélve...
Alulról néztem fel a szemeibe, az ajkamba haraptam, azután félénk, de mégis csábító hangon szóltam hozzá. Szerepet játszva - vagy mégsem?
- És, nem félsz, hogy John túl hamar tér vissza? - most már szándékosan tegeztem, hogy elfeledtessem, elsősorban magammal a helyzetet. Nem erőszakol meg... Akkor inkább...
- Mit szólna ha látná, hogy megerőszakolod a kedvenc tanítványát? - úgy doromboltam, mint egy macska és kicsit előre is hajoltam, a mellemet a mellkasához nyomva, azután szórakozottan egyik kezemet a nyakához csúsztattam és  nyakkendőjével kezdtem babrálni.

Mark
Belül az egyik felem azt vallotta, hogy nem csak a helyzetet élvezi, de Amanda társaságát is. Jó magam nem láttam továbbra sem többet benne egy ribancnál, megeshet, hogy ezt csak a vérre szomjas oldalam gondolja így. Fene tudja, nem mindig tudom kiismerni magam.
Minden esetre sűrűn az arcomra telepedett a már jól ismert perverz vigyor, ezúttal viszont más is társult hozzá. Egy bizsergő érzés a gyomromban, és valahol lent is.
- Nem élek ettől - vontam vállat nyugodtan, miközben szemeit fürkésztem. Volt bennük valami vonzó... És az, ahogy a nyakkendőmmel szórakozott finom mozdulatokkal, azt sem tudtam könnyen figyelmen kívül hagyni.
- Hááááát... Nem hiszem, hogy örülne neki, de azt pont leszarom.. Főleg most. Nem lényeges, mert egyelőre csak ketten vagyunk itt - mondtam komolyan - Vagy talán zavar téged az, hogy ő nincs itt?

Amanda:
Halkan felnevettem. Valóban szívesebben lettem volna vele most, mint egy perverz, kettős-ügynököt játszó zsaruval, vagy épp tanítvánnyal, de ez másmilyen helyzet volt.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ő szereti az efféle játékokat - mormoltam az orrom alatt, azután egy gyors mozdulattal kicsomóztam a nyakkendőjét és lehúztam róla. Magam mellé tettem le az asztalra, később akár még hasznomra is válhat, hogy ott van.
- Bár azt meg kell vallani, ő valamivel finomabban bánik a nőkkel - tettem hozzá ismét felnézve rá. Az volt az érzésem, hogy már ő sem képes kiigazodni rajtam, de épp ezt akartam. Felejtse csak el, hogy én nem akarok tőle semmit, tegye, amit akar és aztán egy nap megbánja azt is, hogy a világra jött.
- Le merném fogadni, hogy nem volt túl sok nő még az életedben, főleg nem olyan, akikkel gyengéden bántál! - végig suttogtam, eszembe sem volt sokkal hangosabban beszélni, így maradhattam ebben a szerepben, na meg kezdtem élvezni, hogy ezzel a hozzáállás váltásommal kissé befolyásolhatóbbá válik, mint azelőtt volt. 
- Miért van ez? - minden egyes szót lassan és hangsúlyosan ejtettem ki és az ujjaimat a vállára simítottam.

Mark
- Igen, engem ez is rohadtul hidegen hagy - feleltem az apró mormolásra, amit meghallottam. Némán figyeltem ezután, ahogy leteszi a nyakkendőmet. Gondoltam arra, milyen könnyen használhatná ellenem. Ha nem figyelnék eléggé, a végén meg is próbálhatna fojtani vele, vagy lekötni a kezeimet. Egyik helyzet sem lenne túl szerencsés.
- Én a vad stílust kedvelem - feleltem erre. Hosszasan figyeltem a tekintetét. Nem tudtam levenni róluk a szemeimet, egyszerűen magukkal ragadtak. Bárhogy próbáltam ellenkezni, más merre nézni, nem sikerült, és az a suttogás! Nem tudom mit tervezett, igazából lassan egyáltalán nem tudtam kiismerni. Túl kiszámíthatatlannak tűnt, ezért úgy döntöttem jobb, ha óvatos leszek, de a magam szerepével továbbra sem hagyok fel.
- Hmm, jó kérdést teszel fel, viszont azt hiszem erre nem tudom a választ - mormogtam halkabbra fogva magamat. Eddig kicsit hangosabban beszéltem.

Amanda:
- Egy tigris mi mást élvezne jobban, mint széttépni egy nyulat? - tettem fel a költői kérdést kacéran a füléhez hajolva. Az ajkaim egy pillanatra, de nem tovább a nyakához értek, de azután el is húzódtam. Kellemes, férfias illat lengte körül, és kezdtem elveszteni magamat. Miért is vettem ezt észre? 
- Nem akarom, elhinni, hogy nincs itt meleged - távolodtam el tőle, most már teljesen felülve az asztalra, sőt beljebb is csúszva rajta. Valahogy már nem zavart a saját meztelenségem, sem a fém, mert az már felvette a testem hőmérsékletét. Fura, türelmetlen gondolat kezdett belém furakodni és elkezdett bosszantani, hogy az ég világon semmit sem tesz, csak áll és néz a perverz mosolyával. Ennél még az is sokkal jobb lenne, ha ténylegesen rám vetné magát, bár azt sem köszönném meg. Vetettem egy pillantást a földön lévő ruháimra, nedvesek voltak, zömében az izzadságtól, de számomra viselni őket egyet jelentett azzal, hogy szabadon távozhatok. Amíg meztelen vagyok ez szóba se jön.
A férfi számomra meglepő módon bámult, de nem a melleimet, vagy egyéb testrészeimet, hanem a szememet. Ezen kénytelen voltam elvigyorodni.
- Elveszett nyomozó? - szólítottam meg ismét formálisan, de kihívóan.

Mark
- Remek kérdés - mondtam, őt figyelve. Egy ideig nem tudtam a szemeit kémlelni, mert az előbbi mondatot a fülemhez hajolva mormolta el, de azt is olyan furcsán mondta. Később ismét elveszhettem a tekintetében, ami most mintha türelmetlenséget sugallt volna. Sejtettem, hogy lassan bosszantja a tétlenség, ám egyelőre ez volt a célom. Felcsigázni úgy, hogy nem érintem túl mélyen a legérzékenyebb pontját, ám fene tudja, lehet ez később változni fog.
- Áááh, nem! - tagadtam a fejemet csóválva - Csak az érdekes viselkedésen elmélkedem.

Amanda:
- Igazán? - Igen, ezen én is elgondolkoztam. Mi változott meg bennem? Ő a riválisom ráadásul meg akar erőszakolni. Meg kéne ölnöm... De nem, ez túl szórakoztató.
- Ennyire érdekes volna? - vontam össze a szemöldökömet, a lábaimat pedig magam aláhúztam, a kezemet pedig előre támasztottam a két lábam közé. Mint egy macska. Némiképp így eltakartam magamat, a melleimet és a lábam közét, de éreztem abban számára valami vonzót, hogy így ültem, előrehajolva és figyelve, mint amikor egy kisgyerekhez beszél az ember. Most én néztem az ő szemeit - a változatosság kedvéért. Zavart olvastam ki belőlük és talán vágyakozást, de a fegyelmezettsége valóban jól palástolta ezeket.

Mark
- Eléggé - válaszoltam szűkszavúan, továbbra is őt figyelve. Időközben felvett egy macskapózt. Így még hívogatóbbnak tűnt, de igyekeztem kitartani. Nem lett volna jó, ha most gyengülök el, és mászok rá. Jól esett húzni az idegeit, annak ellenére, hogy most nem adta a jelét egy pici türelmetlenségnek sem. Viszont sejtettem, hogy ő sem tudja sokáig leplezni az érzelmeit, illetve azt is kezdtem megérteni, milyen kiszámíthatatlan. nemrég még tényleg azért kiáltozott, hogy hagyjam abba, amit teszek, most meg ott szobrozott, kezeit lábai közé téve, így támasztva meg magát részben az asztalon. Hehehe, remélem arról nem feledkeztél meg, hogy van nálam fegyver. Ha megpróbálsz innen elmenni, neked annyi! és nem csak pisztoly van nálam...
- Úgy látom, te is elveztél valahol az éterben.

Amanda:
- Én? - vontam fel kérdőn az egyik szemöldökömet és most felemelkedtem a sarkamról, és előredőltem, az arcunkat alig pár centiméter választotta el egymástól, éreztem a leheletét az ajkamon és tudtam, hogy ő is érzi az enyémet. A szemeit fürkésztem, a tekintetünk egybeolvadt és egyre közelebb kerültem hozzá. Amikor úgy éreztem, hogy elérkezett az idő, minden erőmet bevetettem és nekidőltem, ameddig mind a ketten fel nem borultunk és padlóra nem kerültünk - vagy inkább csak ő, én rajta hevertem.
- Azt hiszem te vesztél el - vigyorodtam el, és benyúltam az öltönye belsőzsebébe és előhúztam onnan a fegyverét. Egy röpke pillanatig megforgattam a kezemben, azután mélyen a szemébe néztem. Megtehetném, de abban mi lenne az élvezet? Elvigyorodtam és amilyen messze csak tudtam elhajítottam a fegyvert. Ezúttal én szorítottam az ajkaimat az övéhez és szenvedélyesen megcsókoltam.
Persze mindez csak a játék része volt...

Mark
- Te bizony - válaszoltam vigyorogva. Kissé meglepett, amikor előredőlt annyira, hogy alig pár centi választotta el arcunkat. Jó magam is éreztem a leheletét ajkaimon. Lágy volt, mert puhán fújta ki a levegőt, és lágyak voltak a mozdulatok is, amik ezután következtek, habár maguk a történések igen gyorsak voltak. Nemrég két lábon álltam az asztal előtt, miközben Amanda egy macskaszerű pózt felvéve ült rajta, aztán eldöntött, együtt borultunk a szürke padlóra. Majd láttam, ahogy előhúzza öltönyömbe visszarejtett fegyveremet. Időközben odaraktam, mert egyelőre úgy gondoltam, hogy nincs rá szükségem. Tudtam, hogy csak játszadozik velem, én pedig vevő voltam erre, és belementem. Az sem zavart volna, ha a fejemnek szegezi, mivel vissza tudtam volna vágni könnyűszerrel. Lehet, leköt a szituáció, de attól még nem fogom hagyni, hogy megöljön. Előbb nyírnám ki őt, mint ő engem, ebben biztos vagyok.
- Most azon fogunk vitatkozni, melyikünk veszett el a másik tekintetében, vagy csinálunk is valamit? - kérdeztem halkan, viszonozva a csókot. Karjaimat dereka köré fontam, majd gondoltam egyet, és az egyik kezemet végighúztam a hátán. Ezután az ujjaimmal futottam végig a  gerince mentén, mindezt gyengéden, bízva abban, hogy beleremeg. Sejtem, min gondolkodsz! Tudom, mire megy ki a műsor, ahogy azt is, hogy megölhettél volna, ám érdekes mód nem tetted. Valld be, hogy valójában piszkosul élvezed a helyzetet! .... Egy kicsit én is, amíg nem lesz megint hisztis ribanc belőled. Miközben csókolóztunk, elgondolkodtam azon, mi történne, ha egyszer csak megváltozna a viselkedése. Elvégre fontos szempont az, mennyire kiszámíthatatlan. Az egyik pillanatban még ellenkezni próbál, azért kiáltozva, hogy hagyjam abba, amit. A következőben pedig mintegy varázsütésre hozzám simul, és ledönt, mint egy prédát, holott ha az erőfölényeket nézzük, ennek fordítva kellene lennie. Mindegy, egyelőre így sem volt rossz, viszont ki kellett tervelnem, mi lesz ha ismét hisztizésbe kezd, netán megpróbál lelépni. Elvégre... Benne volt a pakliban, hogy ez is megtörténhet, azonban ezt semmiképp nem fogom hagyni.

Amanda:
Elvigyorodtam az utóbbi mondatán aztán félig behunyt szemmel élveztem, ahogyan végigsimít a hátamon. Olyan gyengéd volt, hogy majdnem el is felejtettem, hogy vele állok szemben, vele, aki egyáltalán nem gyengéd, a rendőrrel, a segéddel, a tigrissel.
Azután a szemeibe néztem és elvigyorodtam. Az egyik kezemmel végigsimítottam a mellkasán, azután gyors, gyakorlott mozdulatokkal elkezdtem kigombolni az ingét, miközben a másik kezem egyre lejjebb és lejjebb csúszott, hogy-hogy nem kilazította az övét és felfedező útra indult a nadrágja elrejtett, forró zugaiba, de hamarosan mindkét kezemre szükségem volt, ahhoz, hogy levegyem róla az ingét és az öltönyét. Érzékien simogattam a mellkasát, szórakozottan játszogatva az azt borító sötét szőrszálakkal. Kicsit izmosabbnak képzeltem - gondoltam, azután gondolatban vállat vontam és folytattam, amit elkezdtem. Lejjebb csúsztam és a combjaira ültem, a kezeimet egymás mellett lehúzva a mellkasán, a hasán és végül megragadtam a nadrágja szélét, hogy kegyetlen lassúsággal megszabadítsam tőle, végig csak a szemeibe nézve, legyőzve a bennem szunnyadó mohó kíváncsiságot.

Mark
Egy pillanatra úgy tűnt, sikerült elfeledtetnem vele, hogy kettőnk közül én vagyok a ragadozó. Újra végigszántottam ujjaimmal gerincét, ezután hagytam, hogy magával ragadjon a pillanatnyi érzés. Jóleső bizsergés futott végig, amikor végigsimított a mellkasomon, majd elkezdte az ingemet kigombolni.
A szívem hevesebben vert aztán, ahogyan felfedezősdit játszott a nadrágomban kutakodva. A bizsergés is kezdett erősödni, meg bizonyos vágyak. Viszont Amanda genya volt. A legnagyobb szemétsége, amivel eddig szembesültem az, amilyen lassúsággal a nadrágot vonszolta le rólam. Én előzőleg kis híján letéptem róla, ezért örülhet, ha még egyben találja azt a ruhadarabot! A felsőjéről nem is beszélve.
- Azt hiszem te nagyon elvagy! - könyököltem fel, rápillantva. Amint fordul a kocka, ezt vissza fogja kapni, kicsit másképp.

Amanda:
A térdeitől néztem fel rá, amikor szólt és felvontam az egyik szemöldökömet, megfordult a kocka, ő volt türelmetlen és éreztem, hogy egyre inkább ég a vágytól, hogy igazi ragadozóként újra elkaphasson. Ugyanakkor élvezte ezt a kis játékot. Mikor a nadrág lekerült róla félrebillentett fejjel és mosolyogva bámultam őt, miközben szépen összehajtottam a ruhadarabot és letettem, valamivel odébb magunk mellé. Csakis ezután csúsztam feljebb a combján, folytatva a megszakított mozdulatsoromat. Az ujjaim a köldökétől indultak és az alhasán táncoltak végig amíg teljesen lecsupaszítottam teljesen. 
Megtehettem volna, hogy csak diszkréten, máris az ágyékára ülök, de nem, ezzel még nem volt vége.
Göndör szőrszálak sűrű erdejében kalandozott mind a tíz ujjam, felkúszva a legmagasabb fa tetejére... és ott eljátszadozva.
Látni akartam a szemeit, látni akartam azt az arcán, amit ő látott az enyémen, mikor ott feküdtem az asztalon kiszolgáltatva neki. Mosolyogva figyeltem az arcizmai minden rándulását, az arckifejezése és a tekintete változását.

Mark
Kettős érzelmek dúltak bennem. Türelmetlen voltam, arra vártam, hogy ne húzza sokáig az előjátékot, ugyanakkor mégis élveztem a "Kényeztetést". Legeslegbelül viszont arra vágytam, hogy átvegyem az irányítást, és végre leterítsem úgy a nyulat, ahogy azt egy igazi ragadozó tenné. A vadászok szégyene az, aki hagyja, hogy ez fordítva történjen, de ki hallott már arról, hogy a tapsifüles terített le egy tigrist? Nos, költői kérdés.
Próbáltam fegyelmezni magam, kordában tartva az érzéseimet, és az egyre nehezebben fékezhető vágyaimat. A legutóbbi főleg akkor tőrt elő, amikor azokat a bizonyos szőröket vette célba. Igaz, akaratlanul is előtört belőlem egy apró sóhaj.... Ami azt akarta sugallni, hogy jól éreztem magam a jelenlegi helyzetben, de ezt egyáltalán nem akartam kimutatni. Vagyis nem ilyen hirtelenséggel...

Amanda:
Valahogy más volt vele tenni ezt, mint Cecillel, Cecil egy báb volt, élősködött rajtam, én kihasználtam, ott nem élveztem semmit az érzelmek meg teljesen kimaradtak. Most viszont élveztem mindazt amit tettem, annak érdekében, hogy most én lássam őt olyan tehetetlennek, amilyen én voltam.
Féloldalas mosolyra húztam a számat, amikor felsóhajtott. Halk sóhaj volt ez tőle, de mégis, elgondolkodtatott azon, hogy milyen esendő még ő is. Folytattam, amit csináltam, hol vadabban, hol gyengédebben, egészen addig, amíg nem tudta már visszafojtani a sóhajokat. Akkor a mellkasára borultam és szájon csókoltam, hosszan, szenvedélyesen, az arcán végigsimítva közben. Én is éreztem a lángolást, azt a fajta szenvedélyes de nem túl érzelmes lángolást.
Felemelkedtem róla és lassan ereszkedtem csak vissza az ölébe. Csukott szemmel, mintha az, ha nyitott szemmel tenném ugyanezt, az elrontaná a pillanatot. A testemen lévő összes pihe az égnek állt, amikor egybe olvadtunk, ismerős és ismeretlen érzés volt, kellett egy kis idő, amíg újra ki tudtam nyitni a szememet - és becsukni a számat, - de amint képes voltam rá megtettem. Megfogtam a kezeit és a derekamra tettem őket, miközben kígyószerűen mozgattam a csípőmet. Na most voltam nagyon kíváncsi az arcára. A szemeire, a gondolataira, minden ami ő.

Mark
A mostani helyzet bizonyult a legérdekesebbnek, amiben eddig részem volt. Nehéz lenne beismerni, de kivételesen tényleg élveztem, és egy kis részben hagytam, hogy érzelmeim is befolyásoljanak. Nem így terveztem, de Amanda megváltoztatta a dolgok kimenetelét az előjátékkal. Habár jó magam szintén egy játékot láttam ebben az egészben, mostanra egyre inkább úgy tűnt, mintha nem az lenne. Igencsak komolyra fordultak a dolgok, például érthetjük ezt a hosszú csókra. Mikor ajkai ajkaimhoz értek gyengéden, mégis szenvedélyesen, éreztem, hogy libabőrös leszek. Belül lángoltam, a belsőszerveim valósággal égtek. Minden zsigeremben égtem. De mégis... Akkor a legjobban, amikor megtörtént az, amit eddig olyannyira húztam, annyi különbséggel, hogy tigrisként még mindig én voltam alul.
Ágyéka ágyékomhoz ért, majd elkezdett mozogni. Nehezen ugyan, ám felvettem a tempóját, miközben szorosan magamhoz öleltem, s ezúttal én voltam az, ki csókot lehelt ajkaira. Hosszút, szenvedélyeset, azzal kombinálva, hogy meg is haraptam az alsót, viszont nem erőteljesen.

Amanda:
Élvezettel néztem az arcát, amin most sokkal több érzelmet véltem felfedezni, mint bármikor eddig. Teljesen libabőrös lettem, a vérem lávaként csorgott tovább az ereimben felgyújtva minden egyes porcikámat, egyre többször csókoltuk egymást az egész teljesen átalakult. Szenvedélyesebbek voltunk mint eddig, talán nem létezett se ő se én, csak így egybeforrva. Egy idő után tökéletes szinkronban voltunk, ő magához ölelt és én hozzásimultam, de még mindig én voltam fölül - meglepett hogy hagyta. 
Ezúttal meg sem próbáltam elfojtani a belőlem előtörő gyönyör hangjait, mert már ki mertem mondani magamban, hogy akartam ezt és akartam őt. Egy szenvedélyesebb csók közben  ujjaimmal végigszántottam a sötét haja tengerét és a létező legszorosabban hozzábújtam és elfeledkeztem mindenről. Nem érdekelt John és a játékai, nem érdekelt mit tettem ma, nem érdekelt, hogy sajnáltam Adamet, nem érdekelt a múltam és nem érdekelt, hogy ez a férfi meg akart erőszakolni. Nem lett volna erőszak.

Mark
Ami most a legkevésbé érdekelt, az John. Az sem zavart volna, ha hirtelen felbukkan, habár akkor biztosan véget érne ez a kis "móka". Jobban belegondoltam ebbe, és valamiért úgy éreztem, ez kivételesen hiányozna is. Tényleg nehezen ismerem be, de valóban élveztem a helyzetet, aminek hangot is adtam, akárcsak Amanda. A kéjes nyögésekkel tovább pezsdítette már javában izzó véremet. Ezúttal nem csak mi égtünk. Minden lángba borult körülöttünk, agyamon pedig kezdett úrrá lenni a vörös köd.
Szorosan magamhoz vontam, majd amikor lankadt a figyelme, fordítottam magunkon, így végül én kerültem felülre. Vágytól égőn csókoltam meg, miközben folytattam a mozgásokat, ezután ajkaimmal a nyakát vettem célba.

Amanda:
Alig hallhatóan kuncogtam, amikor megfordult és fölém került. Azt hittem fájni fog, a padlóhoz nyom, vagy ilyesmi, de nem. Szorított, és csókolt, ugyanolyan heves volt mint eddig, de nem olyan durva, ahogy vártam. A csókjai, a sóhajai és az, hogy fölém hajolt, csak még jobban feltüzeltek, nem is beszélve a pulzálásról, amit heves csípőmozdulataival egyre szenvedélyesebbé és forróbbá tett, úgy éreztem lassan felrobbanok, nem teljesen tudtam már, hogy fázok, vagy melegem van, váltakozott a kettő. Amikor a combomon támasztotta meg magát, én a hátát öleltem át, aztán felemelkedtem és megcsókoltam. A csók épp annyira volt forró és jeges, mint a bőröm mindenütt, a kezeim viszont önálló életre keltek, simogatva csúsztak le az izmos hátáról a hátsófelére, amibe bele is markoltam, csak még inkább magamba húzva őt.
A fejemet hátravetettem, mert alig kaptam levegőt, az ujjaim a bőrébe mélyedtek - valamiért, magam sem tudom miért, reméltem, hogy nem okozok fájdalmat neki. A testemet szikraként futott végig a kielégülés, égnek állítva minden egyes szőrszálamat, hogy azután néhány apróbb, szenvedélyes nyögés kíséretében elhagyja a testemet a torkomon át. Egy pillanat volt, de hosszabb időnek tűnt, csend volt és mindent elfelejtettem közben, csak még ennél is jobban akartam őt.
Mikor vége lett, még szenvedélyesebbé váltam, csókoltam, simogattam és hagyta, hogy megtegye, amit akar.

Mark
Igazából egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyire elleszünk. Visszagondoltam a nem is olyan régi pillanatokra. Nemrég még lefogtam a karjait, amikor a villanykapcsolóhoz nyúlt, aztán egy különös macska-egér játékba kezdtünk, amiről tudtam részben, hogy fog végződni, viszont a belevitt érzelmek mennyiségével nem számoltam. Már az is nagyon meglepő, hogy Amanda képes volt belőlem előcsikarni egy apró sóhajt, majd többet sorozatban, ahogy a hátsó felembe markolt. Ettől "beljebb csusszantam", éreztem, hogy jobban összeérünk. A bizsergés pedig hirtelen nagyon erőssé vállt. Átjárta a gyomromat, a végtagjaimat, egy kicsit a gondolataimba is belefurakodott valamiféle különös érzés, amit ezelőtt soha nem éreztem.
Ezen rágódva haraptam gyengéden a nyakába, miközben hagytam, minél jobban magával ragadjon a pillanat.

Amanda:
Amikor a nyakamhoz ért, kirázott a hideg, de hagytam, sőt még hátra is vetettem a fejemet, jól esett, ahogy az ajkai a bőrömhöz értek. Éreztem, hogy ő is megrándul és egy ideig szoborrá merevedik és a sóhaja zeneként bújt a fülembe. Az ölem égett és elégedetten elvigyorodtam, de egy nyugtalanító gondolat motoszkált az agyam mélyén, de még nem jutott el a tudatomig. 
Azután az izmai elernyedtek és zihálva ölelt továbbra is, egyre jobban kezdett foglalkoztatni, hogy mi lesz ezután. Kinyitottam a szememet és tekintetemet az övével fontam egybe. Még mindig ott égett benne az a tűz, ami most már nem fenyegetőnek tűnt, hanem kellemes lángocskának.

Mark
Most már úgy égtem, mintha egy hatalmas kemencében lettünk volna. Éreztem Amanda testének forróságát. Az volt az enyém is, amelyet viszonylag lehűtöttek a rajta megjelenő apró izzadságcseppek. Mindez változó reakcióimnak volt tudható: lágyan sóhajtoztam, miközben önkéntelenül meg-megrándultam, talán egy pillanatra szobrot is játszottam. Ilyen végkimenetelre tényleg nem számítottam.
Annyira tetszett a dolog, hogy a végén a tempót is gyorsabbra vettem, sőt! A határaimat feszegettem abban, meddig bírom, habár különösmód nem állt szándékomban rémálmot varázsolni ebből a pillanatból. Végül izmaim elernyedtek. Beleadtam apait-anyait az utolsó lökésekbe, aztán nagyot sóhajtva elnyúltam a mellkasán, térdeimmel támaszkodva a földön. Ha nem teszek így, ránehezedtem volna a teljes testsúlyommal. Tekintetem összeakadt ismét az övével. Láthatta, hogy nem fenyegető. Nem, nem is terveztem semmi fenyegetőt. Minden rossz dolgot elfeledtetett velem a fülledt kalandozás euforikus köde, amire a mai nap során eddig gondoltam. A mélyebben fekvőket viszont soha semmi nem tudná kitörölni az emlékezetemből. A húgomat...
- Élveztem ezt a játékot - habár ez már tényleg nem annak tűnik, amióta csak belekezdtünk.

Amanda:
Ismét mosolyra húztam a számat és az ujjaimat szórakozottan futtattam végig a hátán. Hamarosan a légzésem és a szívverésem is normálissá vált.
- Vége a játéknak - suttogtam, képtelen voltam levenni a tekintetemet a szemeiről, valahol mélyen mintha... szomorúságot láttam volna? Nem akartam rákérdezni, csak most ismertem meg, nem akartam elrontani a pillanatot. Inkább egy óra után kutakodtam és lassan meg is találtam. Két óra telt el azóta, hogy otthagytam John-t, maradt még négy óránk.
- Mihez kezdünk most? - tettem fel a költői kérdést, még mindig gyengéden simogatva őt. Meglehetősen groteszk gondolat volt, hogy hogyan is indult ez az egész.

Mark
- Vége bizony - válaszoltam szintén suttogva. Nem mertem hangosabban megszólalni, azzal megtört volna a pillanat varázsa. Már pedig ez volt a legszebb, még ha egy percre egy fájdalmas dolog is jutott eszembe. A húgom, aki meghalt. Miután felfogtam, hogy elvesztettem az egyetlen családomat, úgy éreztem, mintha egy részemet magával vitte volna, aminek egy űr maradt a helyén.
- Nos, esetleg tarthatunk traccs partit, ha már így összefutottunk - mondtam a remek kérdés után.

Amanda:
Egy darabig néztem rá, de nem bírtam ki sokáig hogy fel ne nevessek. Az egész túl abszurd volt. Mark Hoffman nyomozó itt volt, mikor bejöttem, meg akart erőszakolni, rájöttem, hogy segéd, mint én és most, most pedig "ha már így összefutottunk" és megtörtént, aminek meg kellett történnie, beszélgetni akar.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyengéd is tud lenni nyomozó - haraptam az ajkamba. - De tetszik ez az éned is. - túrtam ismét a hajába, szándékosan visszaváltva tegeződésre, az előbbivel inkább csak húztam, na meg kíváncsi vagyok megtévesztenénk-e John-t a nagy bábjátékost, ha úgy tennénk, mintha utálnánk egymást.
- Nos, akkor beszélgessünk. Már rossz zsarunak születtél, vagy történt valami? - furcsán nyugodt szituáció volt, még mindig rajtam volt, a bőröm magába szívta a teste kellemes melegét én pedig a válaszra vártam rádöbbenve milyen vonzó hangja is van, ha épp nem fenyeget.