Snowy Valley

Tom
Meghallottam a hangját, mire felkaptam a fejem, de továbbra sem láttam, hiába tekintgettem ide-oda.
- James? - kérdeztem bele a tömegbe, hátha végre megpillanthatom.

James
Nem erőlködtem tovább azzal hogy felhívjam magamra a figyelmét, inkább csak odasiettem hozzá a tömegen keresztül.
-Szia, Tom! - köszöntem neki mosolyogva amikor végre ott álltam előtte. Legszívesebben azonnal megöleltem volna de nem tudtam hogyan reagálna erre most, hogy csak barátok vagyunk.

Tom
Nagy szemekkel pislogtam a mellettem feltűnő srácra.
- James? - kérdeztem bizonytalanul, aztán lassanként felismertem a fiú arcvonásait, és leesett az állam. - Te jó ég, James!! - kiáltottam totál meglepetten. Hirtelen nem találtam a szavakat. Te jó ég, eddig is ilyen jóképű volt?! Vagyis...eddig is irtó jóképű volt, de....Úúúristen, ilyen is lehet???

James
A fiú reakcióját látva majdnem elnevettem magam.
-Mi van? Már meg sem ismersz vagy ennyire rosszul áll a szemüveg? - kérdeztem, látványosan megjátszva a sértődöttet. Nem bírtam ki hogy ne játsszam ki ezt a lapot, és közben jót mulattam magamban. Tom arca mindent elárult, könnyedén le tudtam olvasni róla hogy mit gondol. Mondjuk azért nem hittem hogy egy szemüveg és egy hajvágás annyit változtatott volna rajtam de csak örültem hogy sikerült ilyen szinten kiakasztanom vele a fiút.

Tom
- Nem, dehogy, nagyon jól nézel ki! - mondtam kicsit hamar. - Öhm...mármint....Jól áll - mosolyogtam rá, kicsit összeszedve magam. Nem tudtam levenni róla a szemem.

James
Mosolyogva biccentettem egyet, amolyan "Na azért!" stílusban.
-Akkor jó. Már kezdtem megijedni hogy rossz ötlet volt ... - jegyeztem meg - De ...elindulunk valamerre? - néztem gyorsan körbe a hatalmas térben ami most kicsit kiürült. Nem akartam itt beszélgetni, szerettem volna elindulni haza. A kocsiban is ráérünk majd és ott talán könnyebben el tudom majd nyomni a vágyat hogy megöleljem a fiút. Nagyon hiányzott már és irtó jó volt újra látni de próbáltam ennek ellenére nem túl feltűnően bámulni. Azt akartam , hogy azt higgye, már nem gondolok rá úgy és szerettem volna látni, mit reagál erre, hogy ki tudjam deríteni, ő mit gondol most rólam. Mert ha már egyáltalán nem szeret....akkor semmi értelme a meglepetésemnek.

Tom
- Ohh, persze - néztem körül kicsit zavartan. Elbambultam. - Öhm, gyere, erre van a kocsim - indultam el, hátranézve a fiúra.

James
-Rendben! - indultam el Tom után, magammal cipelve a nagy sporttáskát (ami idő közben került hozzám, kint vettem Franciaországban) és magam után húzva a bőröndömet. Nemsokára a fiú mellé léptem és az oldalán haladtam a parkoló felé.
-Köszi, hogy kijöttél elém! - néztem rá menet közben.

Tom
- Ugyan, ez természetes, nem? - dörzsöltem meg a tarkóm mosolyogva. - Amúgy sem volt semmi dolgom, meg már úgyis rég találkoztunk...
Éreztem, hogy kezdek zavarba jönni, ezért újra előre fordultam, és csöndben maradtam.

James
-Azért én örülök. - mondtam, még lenézve rá, majd én is visszanéztem előre. Lassan megláttam az ismerős autót, és elmosolyodva , immár céltudatosan indultam arra.

Tom
Én is...Nagyon is...
Kinyitottam a kocsit, hogy a fiú be tudjon pakolni, aztán beültünk, és elindultunk.
- Gondolom előbb hozzád menjünk, igaz? - kérdeztem az utat figyelve.

James
Az autónál bepakoltam a csomagtartóba, majd beültem Tom mellé az anyósülésre.
-Hát ...nem is tudom. Le kéne cuccolnom de ha hazamegyek, nem szaladhatok csak úgy vissza hogy majd jövök, ahhoz túl rég voltam otthon .... De most nagyon nincs kedvem órákat jópofizni - vallottam be, kicsit kínosan mosolyogva.

Tom
- Ha akarod, mehetünk hozzám is - ajánlottam föl még mindig magam elé bámulva, mintha csak egy hétköznapi apróságot mondtam volna.

James
Megörültem ennek a felajánlásnak és ugyanakkor kicsit zavarba is jöttem tőle. Belegondoltam hogy milyen rég voltam ott és hogy legutóbb az még a mi lakásunk volt ...
-Jó lenne. De tőlem akár meg is állhatunk valahol a városban és beülhetünk valahova - vetette fel amikor rájöttem hogy túl kínos lenne most visszamenni oda.

Tom
- Jó, akkor együnk valamit - vetettem föl, meg csak most vettem észre, milyen éhes vagyok. Meg az ilyen helyek amúgy is jók szoktak lenni, mármint tudtam egy csomó jó hangulatú gyorséttermet, ahova beülhettünk.

James
-Rendben. - egyeztem bele azonnal - Minimum fél napja nem ettem semmit - tettem hozzá, csak hogy mondjak valamit. Most valamiért nehéz volt elkezdenem beszélgetni Tommal, akkor is ha jóban voltunk és elvileg nem szabadott volna feszültségnek lennie köztünk. Èn izgultam amiatt hogy fog alakulni a délután, mert hát elég nahy bejelentésre készültem amit csak abban az esetben tehettem meg ha minden jól megy estig.

Tom
- Akkor sürgősen találnunk kell neked valamit - mondtam mosolyogva, de teljesen komolyan gondoltam a dolgot. Már ki is találtam, hova viszem a fiút. Az volt a legközelebb, és tudtam, hogy a parkolóhely miatt sem kell majd aggódnunk. Szóval ez a leggyorsabb.

James
Szinte abban a pillanatban hogy Tom ezt kimondta, mintegy helyeslően megkordult a gyomrom.
-Annyira azért nem sietős a dolog. Ha a repülőutat kibírtam akkor most már biztos nem lesz gond - mondtam ennek ellenére , és kinéztem a szêlvédőn.

Tom
- Itt van a közelben egy szuper hely - mondtam, figyelmen kívül hagyva a fiú udvariaskodását. - Szereted a kínait? - kérdeztem, mert ez azért nem utolsó szempont.

James
Felsóhajtottam, de bólintottam.
-Igen, Tom , még mindig szeretem a kínait - válaszoltam, a fiúra mosolyoga. Aranyos volt hogy tényleg így komolyan vette a dolgot, habár tényleg nem kellett volna.

Tom
- Jól van na, kicsit megváltoztál, tudod - mosolyogtam egy pillanatra aranyosan a fiú felé, aztán visszafordultam az út felé.

James
-Egy szemüvegtől nem lettem más ember. Ugyanazokat szeretem, mint eddig! - mosolyogtam, tovább figyelve a fiút, a második mondatot próbálva feltűnés nélkül jelentőségteljesebben mondani.

Tom
- A hajad is új - világítottam rá, és közben egy pillanatra újra James felé fordultam, legszívesebben beletúrtam volna a hajába, olyan selymesnek tűnt, és....Nem! Vezetsz!

James
Halkan felkuncogva megcsóváltam a fejem.
-Akkor is ... Ettől még ugyanaz az ember vagyok aki régen. - ismételtem el.

Tom
- Lehet... - mosolyogtam magam elé. Lehet, hogy csak azért, mert már rég találkoztunk, de a fiú egy icipicit tényleg másnak tűnt, és nem csak a külseje, inkább a kisugárzása...

James
Ezután csak mosolyogva figyeltem az utat a szélvédőn vagy az oldalsó ablakon keresztül. Kíváncsi voltam hogy hova akar vinni és hogy mikor érünk oda.

Tom
Nem sokára odaértünk, gyorsan leparkoltam, aztán már mentünk is be.
Odabent hamar találtunk szabad asztalt, és amíg a rendelésünkre vártunk, jókedvűen elbeszélgettünk. Kérdezgettem a fiút az utazásáról, hogy mik történtek vele, meg ilyenek, és én is meséltem arról, itthon mi volt. Egész végig nagyon jól éreztem magam James társaságában. Talán még jobban is, mint régen.

James
Valóban hamar odaértünk az étteremhez, ahova be is tértünk és leültünk egy asztalhoz. Gyorsan rendeltünk valamit majd amíg vártuk hogy kihozzák a kért ételeket, elkezdtünk beszélgetni. Tom sokat kérdezett és én mindenre készségesen és jókedvűen válaszoltam de engem is érdekelt hogy mi van vele úgyhogy ezután én kezdtem kérdezni.
Amikor megkaptuk az ebédünket, mosolyogva megköszöntem a pincér lánynak majd jó étvágyat kívántam Tomnak és enni kezdtem.

Tom
Jól telt az egész délután, Jamessel kettesben mászkáltunk erre-arra, miután ettünk, és közben beszélgettünk, és nagyon jól elvoltunk. Egyedül egy dolog nem hagyott nyugodni, hogy továbbra sem tudtam magamban helyre tenni az érzéseimet. Most, hogy újra láttam a fiút...A fejemben kissé zűrzavar volt miatta.

James
Szerencsére jól alakult a délután, remekül elvoltunk Tommal. Mászkáltunk egy kicsit, több helyen megálltunk míg végül haza értünk a városba. Megegyeztünk hogy felmegyünk Tomhoz és pihenünk egy kicsit, mert a nagy csavargásban kicsit elfáradtunk. Amikor megálltunk a ház előtt ahol a lakás van , a csomagtartóhoz léptem és kirángattam belőle a sporttáskámat.

Tom
- Azt is felhozod? - kérdeztem Jamest könnyednek szánt hangon, de a fejemben már csak úgy zakatoltak a gondolatok, próbáltam kitalálni a következő lépését, vagy valami olyasmi, mert jelenleg teljesen össze voltam zavarodva. Mármint...te jó ég, annyira jól nézett ki, és jól elvoltunk, és olyan...olyan...nem tudtam megfogalmazni, egyszerűen csak minden porcikám tiltakozott az agyam vészjelzője ellen, ami "BARÁT!"-ot kiáltott...mármint...csak barát? Tudtam, hogy nem kéne, de most valahogy többet akartam Jamesből, sokkal többet.

James
-Igen. Van benne valami ami a tiéd ....valahol. - mosolyogtam a fiúra miközben az egyik vállamra akasztottam a súlyos táskát. Igazából több dolog is lapult benne amit Tomnak szántam, de mindent csak szép sorjában. Azért kicsit kínosnak éreztem hogy az egész táskát fel kel vpcipelnem ês áttúrnom egy apróságért de nem jutott eszembe jobb módszer.

Tom
Ezzel meglepett.
- Nahát - mosolyodtam el - Csak nem kapok ajándékot? - kérdeztem vidáman, akkor már vigyorogva.

James
-De, kapsz! - nevettem fel röviden - Mindenkinek hoztam egy kis apróságot az útról és termêszetesen téged sem felejtettelek ki - mosolyogtam Tomra kedvesen. Reméltem hogy tetszeni fog neki amit hoztam, bár tényleg nem volt nagy dolog de fogalmam sem volt hogy barátként mit adhatnék neki és nem jutott jobb az eszembe.

Tom
Éreztem, hogy picit megborzongok.
- Miért is tetted volna - mosolyogtam rá, és közben elindultunk fölfelé. Hűtsd le magad, és ne gondolj semmi olyanra, amire nem kéne!

James
Még visszamosolyogtam a fiúra de aztán csak csendben követtem őt mivel nem tudtam mit mondani most neki. Közben azon kezdtem gondolkodni hogy vajon mennyit változott a lakás mióta nem láttam. Hogy mi van most az én cuccaim helyén és hasonlók ... Kíváncsi voltam hogy mennyire hasonlít az egész arra a képre amire emlékeztem.

Tom
Fölmentünk, és közben én próbáltam végig természetesen viselkedni. Szerencsére most nem volt nagy kupi, bár belegondolva James is lakott már itt, szóval talán nem is zavarta volna annyira. De azért mégis örültem, hogy viszonylag rend volt...
A lakás nem sokat változott, mióta a fiú elment, csak most több helyen voltak szétszórva a cuccaim, és volt egy pár apró újdonság, amik nekem már fel sem tűntek, például új díszpárnák, meg lámpa a nappaliban, meg néhány új bögre meg hasonlók, amiket kaptam vagy vettem.
- Kérsz inni? - kérdeztem a konyha felé indulva.

James
Ahogy felértünk és kicsit körbe néztem, szinte azonnal feltűnt pár újdonság. Miközben a nappali közepére sétáltam ahol letettem a sporttáskát, bárhova néztem, mindenhol találtam valamit ami más volt amikor legutóbb itt jártam. Ez nem volt itt. Ês az sem. Az is új! - cikáztak a fejemben a gondolatok de inkább gyorsan leállítottam magam és Tom felé fordultam aki közben kérdezett.
-Köszi, most nem! - válaszoltam neki elmosolyodva majd letérdeltem a nagy táska elé és turkálni kezdtem benne.

Tom
- Oké. Amúgy érezd otthon magad! - mondtam, miközben eltűntem a konyhába egy pohár vízért. Nem akartam a nappaliban maradni, amíg James keresgél.

James
Nemsokára megtaláltam a kis zacskót amiben a fiú ajándéka volt. Kivettem a táskából és felálltam majd a konyha felé néztem, hátha Tom már jön vissza.

Tom
Visszasétáltam a nappaliba, miután megittam a vizemet és kicsit megmostam a kezem. James a táskája mellett álldogált, kezében egy kis zacskó. Kíváncsian mosolyogtam rá, de nem szóltam semmit.

James
Amikor Tom visszajött, kicsit zavartan mosolyogtam rá.
-Izé .....megtaláltam. - nyújtottam felé a kis zacskót - Tudom, tényleg nem nagy dolog de nem volt semmi ötletem hogy mit hozzak és hát ...ez lett belőle - makogtam picit kínosan.

Tom
Kíváncsian elvettem a zacskót, közben a fiúra mosolyogtam.
- Mit hoztál nekem? - kérdeztem vidáman. Már az is jó érzéssel töltött el, hogy gondolt rám.

James
-Nyisd ki és nézd meg - mosolyogtam a fiúa de nagyon félrem hogy csalódást fog neki okozni amit a zacskóban talál. Mondjuk ... Ez nem is akkora baj ha az igazi meglepetésnek örülni fog.

Tom
Belekukkantottam a zacskóba, aztán egy pillanatnyi meghökkenés után felnevettem. Komolyan?
- Hűtőmágnesek? - mosolyogtam kedvesen a fiúra, közben nem is próbáltam visszatartani a nevetést.

James
Teljesen zavarba hozott a reakciója, azt hiszem el is pirultam.
-Hát ....igen. Én mondtam hogy semmi nem jutott eszembe .... - hebegtem a földet nézve magam előtt.

/juhéééé, döglassú és kínszenvedés, de nagyi ezeréves gépe is képes behozn a fórumot!*.*/

Tom
- Ez irtó aranyos - mondtam ki, mielőtt rendesen elgonolkodhattam volna, hogyan kéne reagálnom. Annyi eszem azért volt, hogy ne öleljem meg a fiút, mármint...az tényleg fura lett volna...de úgy szerettem volna...ahj, butaság, ne gondolkodj ilyeneken!

James
Amikor ezt kimondta, akaratlanul is elmosolyodtam , és talán picit el is pirultam.
-Akkor ....tetszik? Legalább egy picit ....? - kérdeztem reménykedve.

Tom
- Perze hogy tetszik! - nevettem. Hisz tőled kaptam őket.

James
-Örülök...  -mosolyogtam el kicsit megkönnyebbülve amikor láttam hogy tényleg örül neki.