Snowy Valley

Tom
Egy pár pillanatig csönd telepedett ránk, nem tudtam, mit mondjak.
- Tudod, tényleg örülök, hogy hazajöttél... - mondtam kicsit félszegen, a padlóra sütött tekintettel. Nem tudtam, mit tehetnék, hogy ezt kifejezzem neki, mármint...nem tudtam, mit tehetek. Most, hogy "csak barát" kategóriásak lettünk egymás számára, kicsit nehezebben ment kifejezni a gondolataimat. Nem tudtam, hogy hol lehet a határ.

James
-Én is örülök ... Már nagyon hiányzott sok minden itthon. De leginkább egyvalami ... - feleltem erre, halványan mosolyogva - ...vagy inkább talán valaki. - tettem hozzá, Tomot figyelve. Így, hogy ő lehajtotta a fejét, nem kellett a szemeibe néznem amikor ezeket mondtam és ez kicsit megkönnyítette a dolgom mivel talán nem jöttem zavarba annyira mint egyébként tettem volna. Tartottam egy kis szünetet mielőtt újra megszólaltam volna, kicsit össze kellett szednem a gondolataimat. 
-Tudod, mióta elmentem, sok minden változott.... Veled ... Velem ... Velünk... És fogalmam sincs hogy ebben mi a pozitív és mi a negatív, de egy dologról biztosan tudok amit elszúrtam ... Azt hogy elmentem és hagytam hogy elveszítselek. És mióta csak barátok vagyunk, úgy érzem mintha valami hiányozna az életemből aminek mindenképp ott kellene lennie. Vagyis helyesen szólva akinek ott kellene lennie. Az utóbbi hónapokban próbáltam arra törekedni hogy magam mögött hagyjak mindent ami miatt nem működött a dolog kettőnk közt. Első sorban magamban tisztáztam dolgokat, de elrendeztem egy csomó mást is ami mêg fontos volt. Például ...ez volt az utolsó külföldi utam a munkámmal kapcsolatban, többet nem kell elmennem itthonról mindenféle buta tárgyalások miatt. Mostantól lesz időm azzal foglalkozni amivel és akivel akarok ... És én veled akarok  foglalkozni. Tudom hogy ezt egyszer már elszúrtam és belátom hogy nagyon hülye voltam, nem csodálkoznék azon ha nem bocsátanál meg, és lehet hogy ezzel most csak még jobban elrontok mindent,  de meg kell próbálnom. - itt ismét tartottam egy kis szünetet, mialatt vettem egy nagy levegőt majd féltérdre ereszkedtem és felnéztem a fiúra.
-A múltkor barom voltam, és még nem értettem miért olyan fontos ez neked, de rájöttem hogy nagyon is az. És szeretném veled leélni az életemet, úgyhogy megkérdezem, még ha utána pofon is vágsz és kihajítasz a lakásból .... : - Tom… hozzám jössz?

Tom
Nem kaptam levegőt, és a szó is bennem ragadt, teljesen lefagytam, ahogy a letérdelő Jamest figyeltem. Mintha nem is velem történt volna. A szívem kihagyott egy ütemet. A szavai ott visszhangzottak a fülemben, miközben az idő megállni látszott. Képtelen voltam bármit is csinálni.
Aztán egyszer csak a szám elé kaptam a kezeimet, éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. Nem tudtam megszólalni, és a szívem olyan hevesen vert, ahogy még soha előtte. Már nem is láttam a könnyeimtől, csak hang nélkül bólogatni kezdtem, először hitetlenül, aztán egyre lelkesebben.

James
Feszülten figyeltem a fiú reakcióját. Féltem hogy nemet fog mondani és megharagszik rám, sőt, hogy ezután soha többet nem lesz hajlandó szóba állni velem. Azonban ahogy láttam hogyan változik az arckifejezése a beálló csöndben, kezdtem reménykedni. Amikor először bólintott, még nem fogtam fel teljesen hogy ez akkor most tényleg igent jelent, de lassan leesett és éreztem ahogy apránként elönti a testemet  a megkönnyebülés, öröm és valami leírhatatlan és megmagyarázhatatlanul jó érzés keveréke. 
Felálltam és boldogan öleltem át Tomot.

Tom
Úgy öleltem magamhoz Jamest, mintha soha többé nem akarnám elengedni, és talán kicsit így is éreztem. Erősen szorítottam, közben az arcomat a vállába fúrtam, és egyszerre nevettem és sírtam az örömtől. Nem hittem el, hogy mindez tényleg velem történik.
- Akkora idióta vagy - suttogtam halkan, mosolyogva a könnyeimet nyeldesve.

James
Magamhoz szorítottam őt, kiélveztem hogy végre megtehetem, ennyi idő után ... Orromart a hajába fúrtam és mélyen magamba szívtam az ismerős, andalító illatot ami màr úgy hiányzott. Amikor megszólalt, halkan felkuncogtam, nem tudtam másképp reagálni.
-Lehet ... De ha így is szeretsz akkor büszkén vállalom! - súgtam végül vissza neki. Közben akárhogy próbáltam, nem tudtam eltűntetni a bárgyú mosolyt az arcomról.

Tom
- Pont így szeretlek - suttogtam még jobban hozzábújva, aztán nem bírtam már tovább, felemeltem a fejem, és gondolkodás nélkül megcsókoltam őt. Hiszen megtehettem, tudtam, hogy ő sem fog ellenkezdni, és ez olyan boldogsággal töltött el, mint még előtte semmi.

James
Mosolyogva viszonoztam a csókot miközben lehunytam a szemem. Nagyon hiányzott már ajkai êrintése az enyémeken, csak most éreztem mennyire. Egyik kezemmel a hajába túrtam és kicsit mêg közelebb húztam magamhoz. Érezni akartam hogy tényleg ott van velem és nem csak álmodom.

Tom
Mikor végeztünk a csókkal, lehunyt szemmel visszahajtottam a fejem a fiú vállára. Nem mondtam semmit, úgy éreztem, most fölösleges lenne beszélnem. Úgyis mindketten tudtuk, hogy érzünk. Nem akartam elrontani a pillanatot.

James
A csók után csak magamhoz öleltem a fiút és a hátát kezdtem simogatni. Percekig így maradtunk , nem szóltunk semmit, de aztán eszembe jutott valami és kicsit eltoltam magamtól Tomot.
-Jut eszembe! Van még itt neked valami ... - mosolyogtam rá majd letérdeltem a táskámhoz és turkálni kezdtem benne. Gyorsan megtaláltam amit kerestem, és a hátam mögé dugva azt felálltam. Tom elé álltam és felé nyújtottam a plüssmacit aminek a hasára franciául volt ráírva hogy szeretlek.
-Tessék!

Tom
Nem tudtam, hova legyek, szó szerint teljesen elolvadtam.
- James....Komolyan hoztál nekem egy macit? - néztem rá a puha plüsst a kezeimben tartva.

(Je t'aime aussi~♥)

James
Kicsit zavartan vakargattam a tarkómat.
-Tudom, gagyi meg nyálas de nem mertem többet hozni mert féltem hogy esetleg nemet mondasz ...

Tom
- Dehogy gagyi, ez halál aranyos! - mondtam nevetve.

James
-Öhm ...akkor jó ....vagymi ... - hebegtem zavartan. Nem tudom miért éreztem magam még mindig kínosan amikor a fiúnak tetszett a maci, de valahogy nem múlt el az érzés.

Tom
Látva, hogy már megint zavarba jött, mosolyogva félrebillentettem a fejem.
-Gyere ide - nyújtottam ki felé a kezem, aztán magamhoz húztam, és átöleltem. - Köszönöm! - mondtam neki lehunyt szemmel.

James
Amikor megölelt, elmosolyodtam és a karjaim közê zártam őt. 
-Szívesen ... - mondtam halkan majd megpusziltam az arcát.

Tom
- Tudod, most, hogy erősen gondolkodok....mégis csak van valami, amit adhatnék neked - mosolyodtam el játékosan.

James
A fiu mosolyabol sejtettem hogy mire gondol, de nem akartam leloni a poent.
-Igen? Mi jutott eszedbe? - kerdeztem tole, egesz kozel hajolva hozza.

Tom
- Megünnepelhetnénk, hogy hazajöttél... - simítottam végig a karján, aztán kicsit elhúzódva tőle a mellkasán húztam végig a kezem. - Mondjuk....a szobában - pirultam el egész halványan, szememet addig a fiú pólójára szegezve, aztán a szemébe néztem, és újra elmosolyodtam. Hirtelen megint éreztem, milyen régen találkoztunk már, minden porcikám bizsergett James közelségétől.

James
Viszonoztam a fiú mosolyát majd odahajoltam hozzá és egy rövid csókot adtam ajkaira.
-Ez igazán remek ötlet ... - súgtam szinte ajkaira miközben a derekára simítottam egyik kezem. Már a gondolattól is, hogy mit tervezünk , átjárta a testemet egy kellemes, melengető érzés.

Tom
- Ez esetben... - suttogtam, majd újra hosszú csókban forrt össze az ajkunk, ahogy lassan elindultunk a szoba felé...
[...]