Snowy Valley

Christine
Meglepődtem amikor elém állt, ám nem tántorított el. Nem számít ha őt is el kell takarítanom. Azt akartam, hogy végre Jack karjaiba furakodhassak, együtt elmenjünk egy kényelmes szobába, és kettesben maradhassunk, ahhoz viszont ki kellett iktatnom egy zavaró tényezőt. Tekintetem a furcsa tetoválásra siklott. Egy fehér fejű rétisas és a nemzeti lobogó... Ééééés?
- Felőlem akár Kínába is mehettél volna tehén fejésre, vagy titkos küldetésekre! - förmedtem rá - Engem nem a nyomorult múltad érdekel, csak az, hogy megöljelek végre! Érted?! - üvöltöttem rá, mire hosszas telefonálás után kilépett Jack a szabadba. Addigra a pisztoly eldördült, eltalálva a jobb lábát, habár úgy látszott, jól bírta. öreg katona módjára megtámaszkodott a ház falában, szúrós tekintetével engem kémlelve.
- Úristen Jackie! Miért jöttél ki ide? Ígérem pár perc, és együtt leszünk a takaró alatt!

Sidney
- Szánalmas hogy nem fogod fel. - mondtam ahogy a hajamba túrtam és meglibbentettem. - Ellenem nincs esélyed, még ha fegyvert is fogsz rám. - mondtam mire elsütötte a fegyvert de olyan béna volt hogy az épp kilépő Jecket találta el.  - Idióta ribanc! - kiáltottam rá majd kicsavartam a fegyvert a kezéből és tenyérrel a torkára ütöttem. Ennyitől nem fog kipurcanni de garantáltan nem lesz kedve ugrálni vagy épp megszólalni, mert törött gégével örült az ember ha levegőt kap. Majd rá rúgtam gyorsban egyet a térdhajlatára, és mivel tudtam hogy innentől nem fog ugrálni kivettem a tárat a fegyverből, és a tárban lévő összes golyót kiszedtem, majd a fegyvert is szétszedtem egy mozdulattal hogy ne lehessen véletlenül sem használni. Mind ezt úgy hogy ne pillantottam a fegyverre. Nem volt rá szükségem. Majd oda siettem a férjemhez, hogy megnézzem jól van - e. - Jól vagy? - kérdeztem halkan ahogy megnéztem a sebet. - Szerencséd van. Csak súrolta és semmi komoly. - mondtam nagyot sóhajtva, és a rajtam lévő pólóból letépve egy darabot a sebre szorítottam. - Az embereidnek szóltál? - kérdeztem ahogy hátra pillantottam a vergődő ribancra.

Christine
Tudtam hogy nincs esélyem ellene, de ezt nem vallottam volna be. Jackért képes voltam arra is, hogy erősnek látszódjak ezelőtt a lotyó előtt, habár nem tudtam nála mennyire kifizetődő ez. Én csak azt szerettem volna, ha velem is törődik, hiszen olyan magányos vagyok! Pár napja csak vele van, engem pedig a háttérbe szorít.
- Miért nézel így rám Jackie? - kérdeztem ártatlanul, mikor erősen a torkomra ütöttek. Nem sokkal ezután megfordult a lány, és a vádlimba rúgva a földre terített. Ott kapálóztam, csapkodtam hogy levegőt kapjak. Éles fájdalom hasított a torkomba és nem tudtam beszélni annak ellenére sem, hogy nagyon akartam.

Jack
Amikor kiléptem, a ribanc eltalálta a lábam. Én hiszem hogy szándékosan tette, most pedig csak áltatja magát. Fájt a sérülés, és nem törődve a rám szegeződő kékes-szürke tekintettel - ami a "bombázóé" volt -, eltorzult arccal nekitámaszkodtam a ház kissé kopott hatású falához. Nemsokára Sid rohant oda hozzám.
- Áááh, mit csinálsz?! - förmedtem rá, elhúzva a lábamat, de mielőtt ezt megtettem volna, majdnem orrba rúgtam őt, amiért a sebemhez nyúlt. Persze így csak tovább vérzett az amúgy tényleg kis mélységű "harci nyom" -Ja, jól vagyok, de pont a leghülyébb vette fel, így elég hosszú időbe telt, mire elintéztem. Hamarosan ideérnek, felhívtam a tieidet is, úgy jelentkeztem, mint a férjed. Én nem várok, hanem azonnal cselekszem minden tekintetben - jelentettem ki határozottan, leguggolva.

Sidney
Nem érdekelt a ficánkolása. Leszorítottam a sebet, és elállítottam a vérzést. 
- Rendben. Akkor olyan fél óra és itt lesznek. - mondtam halkan, de nem akartam a szemébe nézni. Fájt hogy már megint miattam sérült meg. - Sajnálom. Megint miattam van minden. - mondtam nagyot sóhajtva. Szerettem és nem akartam hogy bármi baja legyen. De folyton csak a bajt hoztam rá.- Hol szedted fel ezt az őrültet? Én megmondtam hogy vigyázz vele. - mondtam ahogy mellé ültem. - Mi legyen addig vele? - kérdeztem tőle.

Jack
- Attól hogy magad hibáztatod, csak nekem lesz szarabb! - üvöltöttem a képébe úgy, hogy visszhangzott a környék, majd kicsivel higgadtabban hozzátettem - Felőlem ott helyben felfordulhat! Egy éjszakai klubban jött oda hozzám, egy vérbeli prosti...

Sidney
Meglepődtem az üvöltözésén, de csak elmosolyodtam. - Én figyelmeztettelek de nem hittél nekem. - mondtam halkan majd kocsik hangját hallottam meg. Nem szirénáztak de a villogókat, bekapcsolták. - Gyorsak voltak. A többit ők elintézik. És ha lehet ne említsd meg nekik a bérgyilkost, mert akkor hét lakat alatt akarnak majd őrizni. - tettem hozzá majd felkeltem. Utána felé nyújtottam a kezemet hogy felsegítsem. Fáradtnak éreztem magam, és csak haza akartam menni vele hogy végre nyugtunk legyen.

Jack
- Engem ők nem érdekelnek, ahogy a ribanc sem - mondtam szárazon, nagy nehezen lerázva magamról a kezét, hogy jelezzem, magamtól is fel tudok állni. Leporoltam magam, levettem lábamról a ruha darabot, és elindultam be a magam fegyveréért.

Sidney
Nem szóltam semmit a modora miatt hisz ő figyelmeztetett. És úgy is tudtam már hogy ő valójában nem ilyen. Ezért inkább ráhagytam. Oda mentem az embereimhez, és megbeszéltem velük mindent. A nőt egy pillantásra sem méltattam, mert nem érdekelt a sorsa. Elvégre ő támadott meg minket. Kiadtam az utasításokat ahogy szoktam majd elmentek, persze a takarító brigád eltüntette előtte a vérfoltot, nehogy ha haza jön valaki és a frászt kapja el. Majd Jack után mentem. A szobámban találtam rá. 
- Végre elmentek. ÉS már a nővel sem lesz gond. - mondtam halkan az ajtófélfának támaszkodva.

Jack
A fegyver a lány szobájában volt. Majdnem elestem a küszöbben, de végül is csak egy botlásról beszélünk, aminek sikerült meggátolni a folytatását. A lábaim még így is összébb rogytak kicsivel, mire a seb bizseregni kezdett, ahogy hozzáért a nadrágom egy része. Egy halk szisszenéssel vánszorogtam el az ágyig, aminek a párnája alatt rejtettem el, nem sokkal az érkezésünk után.
- Hova viszik? Megölik, ugye? - kérdeztem reménykedve.

Sidney
Leültem az ágyra és csak bólintottam.
- Nem egy embert megölt miután megszerezte a vagyonukat. Az embereim elintézik. Már a parancs is megvolt nekik. - mondtam halkan.

Jack
- Hol fogják kivégezni? Tudni akarom hol nézhetem első sorban végig egy nagy adag popcorn mellett - mondtam rászegezve tekintetem.

Sidney
Megint csak megráztam a fejemet.
- Nem tudom. Azt mindig az aktuális parancsnok dönti el. Aki sajnos most nem én vagyok. - mondtam halkan. - És sajnos nem közölték a helyszínt.

Jack
- Oh, pedig már azt hittem, egyenes adásban láthatom legalább ahogy megölik! No mindegy, majd kierőszakolom valamelyik emberedből a választ, esetleg a parancsnokból... - sóhajtottam fel - Hány napon belül végzik el a munkát?

Sidney
- Még ma. Úgy hogy erről lekéstél. - mondtam halkan. - Jobb ha megyünk. Neked is pihenned kéne. - tettem hozzá halkan.

Jack
- Még ma? - kérdeztem értetlenül pislogva rá, és nem érdekelt hogy szerinte pihennem kéne. Nem voltam fáradt.

Sidney
- Uhum. - válaszoltam ahogy fölkaptam a táskát. - Akkor jössz? - kérdeztem, e már az ajtóban álltam. Nem akartam sokáig időzni mert akkor magyarázkodnom kellett volna a családnak, és szerintem Ő sem akarta ezt.

Jack
- Jövök - válaszoltam vonakodva. Jelenleg az érdekelt, hogy valahogy eljussak a kivégzésre. Egyenes adásban akartam látni, ahogyan véget ér az élete, és szinte könyörgőn néz rám..! Áh, milyen nagyszerű lenne!

Sidney
Lefele menet a lépcsőn, telefonáltam egy párat és a nappaliban lévő jegyzettömbhöz léptem. Gyorsan lefirkantottam néhány dolgot, majd hagytam üzenetet a többieknek hogy ne aggódjanak egy időre el kell tűnnöm. Majd Kimentem a házból és figyeltem hogy Jack jön - e. Tudom hogy mit akar annyira, ezért meg szereztem neki azt de egyenlőre nem kapta meg. Még nem. Biztonságosan a elrejtettem. - Kaphatsz valamit amit nagyon szeretnél, ha hagyod mihelyst haza értünk, hogy ellássam a lábad. - mondtam neki komolyan.

Jack
- Hmm? - felkaptam a fejem. A helyzet komikusnak bizonyult, olyan volt, mintha csak az anyám lett volna, aki azzal próbálja jóra bírni a gyermekét, hogyha jó lesz, akkor kap valami szépet.
Nem tudom mi vezetett oda, hogy kíváncsi lettem. Kérdő tekintettel meredtem rá, majd némán követtem tovább. Mit terveltél ki?

Sidney
Tudtam hogy kíváncsi ezért a kocsinál megálltam és sejtelmesen rá mosolyogtam, bár nem volt jó hangulatom. 
- Először is ilyen lábbal nem vezethetsz, úgy hogy kérem a kulcsokat. - mondtam. - A többit meg otthon megtudod. - mosolyogtam tovább. Jaj, Jack! Mikor fogsz végre megváltozni? Bárcsak vége lenne ennek az egésznek. Hisz akkor már nem kéne tovább folytatnod ezt a színjátékot. Mert mikor a szobában megmutattad az igazi énedet. Úgy érzem újra beléd szerettem. Gondolkodtam és legbelül, szomorú voltam hogy nem lehet nyugtunk, de ezt nem mutattam.

Jack
Épp feleselni akartam, amikor egy emberem leszólított.
- Hé főnök, egy pillanatra! - közeledett. Nem voltam én sem jó hangulatban, el szerettem volna menni innen, ahol... egyedül lehetek, távol az embereimtől, bár részben a ribi halálának látványának kihagyásáért sopánkodtam. Felváltva kapkodtam a fejem hol a férfire, hol a lányra nézve, végül a kezébe nyomtam, és azonnal ráparancsoltam.
- Gyorsan nyisd ki a rohadt életbe! - kiáltottam rá, majd megszaporázva lépteimet a kocsi felé vettem az irányt. Igen, picit lemaradtam Sidtől, miközben "bájcsevegtünk". A jármű ajtaja persze zárva volt, ezért nem tudtam azonnal beülni.

Sidney
Nem kérdeztem semmit, hanem azonnal kinyitottam az ajtót, ahogy a kezembe nyomta a kulcsot. Megvártam még beült a kocsiba, majd elindultam. 
- Jack mi történt? - kérdeztem aggódva mert nem tudtam mi a baj. Aggódtam és nem tudtam mit tegyek azon kívül hogy minél gyorsabban haza akartam érni.

Jack
- Hosszú - feleltem fogcsikorgatva - Csak taposs bele a gázba, és húzzunk el innen! De azért tartsd be a KRESZ-t - tettem hozzá, majd sóhajtva hátradőltem az ülésben, miután beszállhattam.

Sidney
Nem kérdeztem semmit, mert láttam hogy ideges. Nem tetszett a viselkedése, de nem tehettem mást, mint hogy vezetek, hogy minél gyorsabban haza érjünk. Elég gyorsan mentem, és ahogy kiértünk a városból, még nagyobb sebességre kapcsoltam. Erősen szorítottam a kormányt és lassan kezdtek elfehéredni az ujjaim de nem is vettem észre.

Jack
Hosszú szünet következett. Nem szóltam semmit, csak időnként rásandítottam, végül egy sóhajtás után megtörtem a csendet.
- Tudni akarod, miért akadtam ki ennyire?

Sidney
Rá pillantottam, majd vissza az útra. 
- Igen, de gondolom nem épp az én dolgom. - mondtam, ahogy magasabb fokozatba váltottam a motort hogy könnyebben fusson a kocsi. - Már megszoktam hogy megvannak a magad kis ügyletei. - tettem hozzá, és csak az utat figyeltem. Egyre jobban le akartam zárni mindent hogy végre ne keljen a bérgyilkossal foglalkoznunk. Mindent átgondoltam de nem találtam megoldást a dologra és csak abban bízhattam hogy hibázni fog és hamarabb kaphatom el mint ő engem.

Jack
- Rossz előérzeteim támadtak a fickóval kapcsolatban. Nem tudom mi, de valami nem volt rendben vele - mondtam komolyan. Fura volt a tekintete és a beszédmodora is, mintha egy csapásra megváltozott volna. Vagy csak én éreztem így, s csak valójában képzelődtem?

Jó lett volna mindent magam mögött hagyni, lezárni a múltat és egy új fejezetet nyitni az életemben, de a hirtelen jött esett megnehezítette.

Sidney
- Értem. - csak ennyit tudtam válaszolni, majd lassítani kezdtem mikor megpillantottam a házat. Nyugodtan megvártam még az automata kapu kinyílik majd a ház elé parkoltam. - Gyere el látom a lábad. - próbáltam rá mosolyogni, majd kiszálltam a kocsiból, és ki vettem a táskámat is.

Jack
Az út további részében ismét csendbe burkolóztam. Szórakozottan figyeltem a tájat, majd követtem Sidet a házba.

Sidney
Bementünk a házba, és ahogy letettem a táskámat, felkísértem az emeletre majd a fürdőben, megkerestem az elsősegély dobozt. 
- Kérlek ülj le az ágyra. - mondtam halkan majd oda léptem hozzá. - Ígérem amint végzünk békén hagylak. - mondtam, hogy rá vegyem az együttműködésre. - És akkor oda adom amit annyira szerettél volna. - mondtam neki ösztökélés gyanánt.

Jack
Némán leültem az ágyra, de nem szóltam semmit, és arra sem reagáltam különösebbet amit mondott, noha még mindig kíváncsi voltam arra, mit szerzett be számomra. Azt hiszem ő már elkezdett próbálkozni.. Lassan próbál meg mindent visszaállítani arra a állapotra ami régen volt, de vajon tudja, hogy semmi nem lesz már olyan?

Sidney
Nyugodtan mellé ültem és óvatosan felhajtottam nadrágja szárát, hogy hozzá férjek a sebhez. Elég csúnya volt, de szerencsére csak súrolta. Nagyon óvatosan elláttam, mert nem akartam neki fájdalmat okozni. De ha fájt is neki, nem hangoztatta. Ha az a nő nem jelenik meg akkor még mindig nyugodtan a karjaiban lehetnék. De most megint megváltozott. Megint csak a rideg és nemtörődöm oldalát mutatja. Gondolkodtam szomorúan majd mikor végeztem, vissza ültem mellé. Majd a padlót fixírozta.

Jack
Mikor végzett, előrébb csúsztam az ágyon, annak takaróját gyűrögetve. Sokat gondolkodtam azon mit tehetnék most, végül fáradtan átöleltem őt, fejemet vállára hajtva.

Sidney
Nagyon meglepődtem, de egyben örültem is a gesztusnak. Óvatosan megsimítottam az arcát, majd zsebemből elő vettem a cetlit. Úgy is annyira akarta látni a ribanc halálát. Hát ha annyira szeretné, akkor menjen csak, én nem tartom vissza. 
- Tessék, amit ígértem. - mondtam halkan.

Jack
- Hmm? - kérdőn felemeltem a fejem. Kikaptam a kezéből a fehér cetlit, amin egy cím állt.
- Ez a cím hova vezet? - érdeklődtem.

Sidney
- Szerinted? - kérdeztem tőle mosolyogva. - Amit annyira akartál ma. Itt végzik ki a nőt. Ma este. Ha akarsz elmehetsz helyettem. Mert nekem is ott kéne lennem, de semmi kedvem hozzá. - magyaráztam.

Jack
- Mennyi idő múlva végzik ki? - tudni akartam, mennyi időm van dönteni, mert Sid ezzel egy kis választás, vagyis inkább.. akadály elé állított akaratán kívül.

Sidney
- Valamikor az éjjel. De nem kell elmenned ha, nem akarsz. - mondtam majd a vállának dőltem. - Mi a baj? - kérdeztem halkan től e ahogy a vállának dőlve rá néztem.

Jack
Mintha csak a gondolataimban olvasna. Lehunytam szemeimet és nagyot sóhajtottam. Éjjelig volt időm gondolkodni azon, mit is szeretnék, de az akaratlan ösztökélésre - hogy nekem dőlt -, már eldöntöttem, mi lesz.
- Csak.. elgondolkodtam.

Sidney
A legszívesebben arra kértem volna hogy maradjon, de nem tettem. Azt akartam hogy magától döntsön és ne az én nyomásomra. Majd nagyot sóhajtottam.
- Megyek csinálok valamit vacsorára. - mondtam és felkeltem mellőle hogy lemenjek a konyhába.

Jack
Ezúttal nem hagytam magára. Nem törődve a térdembe nyílaló fájdalommal, követtem őt a konyhába. Azt hiszem, maradok...

Sidney
A lépcsőnél vettem észre hogy utánam jött.
- Biztos fáj a lábad. Pihenned kéne. - mondtam ahogy leértem. De ahogy hátra léptem egyet mikor leért, de pont felbuktam valamiben, ami épp a rólam elnevezett kölyök volt. - Tuti hogy ez a kutya direkt csinálja. Ki akarja kezdeni az idegeimet. - morogtam ahogy felültem. A kölyök persze vidáman ugrált körbe. - Ne hogy azt hidd ettől jobban foglak szeretni. - néztem a kutyára de mintha fel sem fogta volna hogy haragszom rá. Majd felkeltem hogy leporoljam magam.

Jack
- Nem pihenek, a kutya sem teszi! - röhögtem hangosan a vicces esésen - Különben meg "háát nem cukiiii", ahogy a nadrágot szárát tépi a fogaival és a körmeivel?

Sidney
- De nagyon. - morogtam majd megpróbáltam úgy a konyhába menni hogy ne rúgjam fel a kölyköt, mert azért bántani nem akartam, csak folyton láb alatt volt. És ki is használta, mert a nadrágomat cibálta. - Hol van ezen a kikapcsoló gomb? - kérdeztem mikor nem bírtam már arrébb mozdulni. - Amúgy miért tartasz ennyi kutyát? - kérdeztem kíváncsian. Washingtonban egyet sem tartott.

Jack
Tovább nevettem, ezúttal őszinte, s nem gúnyos kacagással.
- Azért, mert kell a plusz védelem - hazudtam.

Sidney
Örültem hogy hallottam őszintén nevetni. Ez engem is felvidított. 
- A fene... - kaptam fel az egyik lábam, mert éreztem hogy a kutya a bokámba harapott. - Ez harap! - néztem le és sértetten ugatott vékony hangján. Határozottan nem boldogultam a kutyával.

Jack
- Ő még kölyök! - felkaptam a helyiség egy sarkából egy csipogó gumicsirkét. Megnyomkodtam párszor, és mikor Sid kutyus rám figyelt, eldobtam, figyelve, utána megy -e.

Sidney
- Na, végre. - fújtam egyet, mikor ott hagyott és elkezdhettem vacsorát készíteni. - Spagetti jó lesz? - kérdeztem tőle és ugyan mi is történhetett volna mikor nem figyeltem és léptem egyet? Hát sikeresen rá léptem a gumicsirkére, ami hangosan megszólalt, én meg eltűntem a konyha pult mögött. - Jól vagyok! - mondtam hirtelen, csak úgy reflexszerűen, majd azt éreztem hogy a rólam elnevezett kis görcs a hasamra ugrik. Mit ne mondjak, már most nem volt pehelykönnyű. Felültem amitől az ölembe csúszott és onnan nézett rám. - úgy látom nem szabadulok tőle. - mondtam nagyot sóhajtva. - Miért is rólam nevezted el? - kérdeztem.

Jack
- Igen, jó lesz - bólintottam zsebre dugott kézzel, miután kisöpörtem pár zavaró tincset arcomból. Lassan besétáltam a konyhába, mire a lány eltűnt a pult mögött. Csupán a műcsirke hangos csipogása tudta megmagyarázni, mi történhetett pontosan.
- Nem, miután a csirkéjével együtt van rajtad, így végképp nem - vigyorogtam rá, majd az arcába hajoltam - Aaaz titok!

Sidney
Csak felkacagtam, majd mikor közel hajolt hozzám, hirtelen átkaroltam a nyakát majd megcsókoltam. Nem tudtam mi ütött belém ez csak úgy jött. 
- Egyszer úgy is kiderítem. - mondtam mosolyogva ahogy arcát a két kezembe fogtam. Jól éreztem magamat, és képes voltam elfelejteni a gondokat.