Shelter

Allistair
Mosolyogva figyeltem ahogy Carmen szorosan a lány lába mellett halad, mintha tudná hogy most nekünk kell vigyázni rá.
-Akkor gyerünk! - mondtam kedvesen, miközben elindultunk a tábor széle felé.

- Eh, különben meg jól bírod a hideget - jegyeztem meg elkerekedett szemekkel - csak a kapucnit kellett volna lehúznod, meeeg... kiengedni azt az izét. Itt senki nem tesz megjegyzést a külsődre, mert szerintem itt mindenki más... Már csak ezért is tudnak olyan "boldogan" élni, mert van valami közös bennük - igaz, a kölykök vidám kacarászására mindig elfintorodom és még mindig szokatlan számomra a környezet, de őszintén reméltem, hogy egy nap sikerül beilleszkednem, teljesen...

/^^ :DDDD én snowyzni akarok xDDDDDDD/

Jasper
Egy idő után odaültem Alice mellé, és csak néztem, ahogy a vízzel játszik. Egész ügyesen bánt a képességével, ami nem csoda, ő is régóta volt már itt. Csak figyeltem őt, nem akartam megzavarni, vagy ilyesmi.

Eira
Követtem a férfit, és közben izgalmam - és idegességem - is növekedett. Egyenlőre nem veszélyesen, nem aggódtam...Csak...izgultam. Egy idegen férfival megyek egy idegen helyre. Mit kéne éreznem?

Lunsia
-Ennél hidegebb is volt már. Ez nem vészes. -Mondtam mosolyogva. -Amúgy azért vettem le a pulcsit mert nem szeretem. Ha már normálisnak számítok itt nincs kedvem viselni a pulcsit. -Mosolyogtam rá.

/én is xD vagy y-zni ..../

Allistair
-Hogy találtál a Menedékre? - kérdeztem séta közben, hogy megtörjem a csendet.

Alice
Egy idő után észrevettem hogy Jasper figyel. Elmosolyodtam és direkt produkálni kezdtem magam. Egy kevés vízből -kellett hozzá némi idő, nem volt könnyű- egy kiskutyát formáltam meg és azt irányítottam a tavon. A tacskó úgy csúszkált és botladozott, mintha a felszín be lenne fagyva. Mulatságos látványt nyújtott, nekem legalábbis tetszett.

Eira
- Mr. Frelser talált rám. - mondtam a földet nézve. Eszembe jutott a helyzet, ahogy a férfi megtalált.... Gyorsan megpróbáltam elterelni a gondolataimat. Nem volt kellemes visszaemlékezni.

Jasper
Szélesen elmosolyodtam a kutyás trükk láttán. Ötletes és aranyos volt.

- Az ilyen pulcsikat én imádom, de csak akkor, ha olyan méretűek, mint amit két medve nyújtott ki egy harc során - röhögtem fel - Öh, amúgy itt vagyunk - mutattam az épületre, majd előreengedtem.

Allistair
-És te ....miben vagy jó?- kérdeztem, kicsit megcsavarva, de reméltem hogy így is érteni fogja hogy a képességére gondolok.

Alice
Amikor a kiskutya végül elmerült, nem sokkal arrébb egy delfin ugrott ki a tóból, majdnem két méter magasra, makd visszasüllyedt a vízbe és eltűnt. Ezután kicsit gondolkodtam, mit tegyek hirtelen nem volt több ötletem.
-Most mi legyen? - kérdeztem mosolyogva Jaspert, hátha neki eszébe jut valami.

Lunsia
-Nem tudom. Ha nem muszályból kéne hordani talán meglennék vele.-vigyorodtam el. Örültem a társaságnak és hogy nem kellett szégyelnem a kinézetemet. Bár mikor előrre engedett kicsit fülelni kezdtem és idegesen mozgattdm füleimet. A rossz élmének erősen éltek bennem bár tudtam hogy itt nem kell tartanom senkitől és semmitől.
-Hm. Közelhetünk az étkezőhöz. Finom illatokat érzek.-mondtam a legőbe szimatolva.

Valamennyire én is örültem annak, hogy most nem vagyok egyedül. A lelkemet is könnyebbnek éreztem, most hogy beszélhettem valakivel. Nem volt igazi felszabadultság, amit belül éreztem, de nagyon hasonlított hozzá az érzés.
- Csak pár méterre vagyunk tőle - mondtam, ahogy intettem, hogy kövessen - Nem mellesleg elég bizarr látványt nyújtasz, az tuti. No de.. ezek is igaziaaak?! - buktam ki, megfogva a füleit.

Lunsia
-Hé, most miért mondod ezt?-kérdeztem mire elkezdte húzni a fülemet.
-Maú! Igen ezek is igaziak csak úgy mint a karmaim.-mondtam kicsit mérgesen.
-Légyszives ne húzd a fülem.-fogtam könyörgőre. Nem valami kellemes ha húzzák valakinek a fülét.

- Csak azért, mert mondjuk ha az emberek nagy része egy remek jelmeztartozéknak hiszi, akkor nem kéne elrejtened őket - komolyodtam el. Elengedtem a fülét, karjaimat magam mellé engedtem.
- Megvizsgáltam, elég puhák -e ahhoz, hogy esetleg.. megegyem őket! - hajoltam az arcába, végül elhúzódtam és hátat fordítva neki beléptem a menzára.

Lunsia
Végig futott hátamon a hideg mikor közelebb hajolt és a füleimről beszélt majd megnyugodtam amikor rájöttem hogy viccelt. Utánna mentem az étkezőbe és megláttam hogy tényleg elég sokan voltak. Kicsit még soknak is találtam. Füleimet lejebb húzva követtem Ayrent.

Hangos duruzsolások közepette léptünk be. Elég sokan voltunk, alig lehetett érteni, ki mit mond. Körbenéztem, majd hátra, nehogy lemaradjon Lunsia. Van néhány tréfamester, akik bármire képesek lennének, erre rájöttem, de a tréfájuk inkább csak bosszant, minthogy megnevettessen - legalább is én így látom.

Lunsia
Követtem Ayrent és próbáltam nem lemaradni. Furcsán éreztem magam. Nem olyan volt mint a csapattal. Talán azért éreztem így mert nem is tartoztam ide. Csak egy betolakodónak éreztem magam.

Kikértük a kaját, majd helyet foglaltunk ott, ahol kicsivel távolabb lehetünk a többiektől. Jó étvágyat kívántam és enni kezdtem. 
- Szerinted milyen itt? - kérdeztem kíváncsian. Érdekelt, hogy mit gondol.

Lunsia
Leültem vele szemben majd enni kezdtünk. Kicsit magamba mélyedtem evés közben.
-Hm? Jó helynek tűnik, de én nem ide tartozom. Engedélyt se kaptam hogy ide jöhetnék. Mi van ha bajba kerülsz azért mert ide hoztál? -Kérdeztem halkan ahogy letettem a villám.

Vállat vontam. Nem érdekelt, hogy bajba is kerülhetnék miatta. A hely vezetője számára szerintem az a legfontosabb, hogy mi békében éljünk, és csak akkor szállna vitába emiatt, ha a békét veszélyeztetné, de Lunsia nem tűnt annak a személynek, aki ezt felbolygathatná, az én helyzetem meg más. Eleve furcsa ez a hely, még számomra is tartogat meglepetéseket. Kicsit félek, hogyan tudok beilleszkedni még inkább, félek az ismeretlentől és tőle is egy kicsit. Túl energikusnak tűnik. Ez nem jó. Sosem jöttem ki jól senkivel, főleg nem egy olyannal, aki ilyen energiabombaként viselkedik.
- Nem félek - válaszoltam karba tett kézzel ránézve - Ha tartottam volna attól, hogy letépik a fejem miattad, ott hagytalak volna a dögöknek kutyakaja gyanánt.

Lunsia
Lehajtottam a fejm és lelapítottam füleimet. Nagyon zavart a dolog hogy engedély nélkül vagyok itt de olyan nyugodt ez a hely. Nem kellrejtőzködnöm. És ez jó. Nagyon jó. Mindíg erre vágytam.

Nem vagyok túl jó emberismerő. Néha félreértem más érzéseit, de most tudtam, hogy mire gondol. Nagyon árulkodó volt a testtartása, de legfőképp a szeme. A tányér fölé elgondolkodtam. Úgy hiszi talán, hogy ez a megfelelő hely számára? Gondolom a sok idegen között csak békére vágyott, és most itt van tőle egy karnyújtásnyira, de azért komoly áldozatot kéne hoznia, hogy itt maradhasson. Biztos vagyok benne, hogy ezen még sokat fog vívódni, amíg itt tartózkodnak a szerettei, akik visszahúznák.
- Szerintem rohadt jó helyzetbe kerültél - jegyeztem meg szélesen vigyorogva.

Lunsia
-Ezt még is hogy érted? -Kérdeztem ahogy rá emeltem a tekintetem. Nem tudta mire érti amit mondott.

- Nos, úgy, hogy választás alá kerültél - dőltem előre - Dönthetsz úgy, hogy itt maradsz, de akkor a megszokott "családod" nélküled áll tovább. Azt is választhatod, hogy ott velük tartasz, ám akkor ki tudja, mennyi idő elteltével térhetnétek ide vissza és ami a legjobb , hogy akkor biztosan hiányolnád ezt a paradicsomot. Hiszen annak tartod, nem igaz? - vigyorogtam továbbra is. Láthatta rajtam a kárörvendést.
- Egy elágazáshoz értél, ahol számít a jó döntés. ha rossz ösvényen mész tovább, csak szenvedni fogsz.

Lunsia
-De mi van ha mikét döntés rossz? Mi van ha nem tudok dönteni? Nem hagyhatom ott őket hisz megmentettek és felnevettek. De ez a hely. Itt legalább szabad lehetnék.-magyaráztam és egyre rosszabbul éreztem magam a dolog miatt. A cirkusz maximum egy hétig marad és nem tudom addig tudok-e dönteni.

- Ha egyik sem tetszik, fel kell fedezned az aranyközéputat, feltéve, hogy van, csak mert.. Nem mindig van lehetőséged ezt választani - húztam még szélesebbre a vigyort. Láttam, hogy egyre kellemetlenebb számára a téma.
- Nem lehet mindkettő egyszerre, szóval lehet, ez is egy ilyen helyzet. Két lehetőség, egy választás. Voltaképp mindkettő fájdalommal fog járni, lehetetlen hát, hogy elkerüld a szenvedést, e mégis van, amelyik felszabadultságot is nyújthatna. Nem gondolod?

Lunsia
Tudtam hogy igaza van. És számomra nem volt köztes megoldás. Mindenképp választanom kell.
-Hát. Van egy hetem dönteni.-vontam végül vállat.

- Addig marad itt a cirkusz? - kérdeztem, miután bekaptam az utolsó falatot - Nem túl hosszú idő, de talán elég ahhoz, hogy juss valamire. Ha addig nem döntesz, akkor az utóbbi eset fog bekövetkezni. Lehet, hogy ha nem térsz vissza mondjuk a mai nap folyamán, utánad jönnek és keresni fognak. Mondjuk talán ha látnák a helyet, megérthetnék a problémád, de én magam sosem voltam az... - sóhajtottam fel.
- Így segíteni sem tudok, sem támogatást nyújtani.

/erről nekem eszembve jutott valami xD If you know what I mean, Zhalia /

/Nem tudok angolul Banci T-T/
Lunsia
-Igen. Remélem sikerül döntenem. -Mondtam halkan. Lehet segíthetne a Menedék vezetője.
-Ayren. Te találkoztál már a hely vezetőjével?-kérdeztem tőle.

- Ha nm találkoztam volna, valószínűleg a földön alhatnék néhány büdös állat közt és a kisebb esők miatt hamar átáztam és megfáztam volna - válaszoltam rá - ... Szóval ja, találkoztam, de még nem sikerült kiismernem. Ha vele akarsz beszélni, más valakitől kell megkérdezned, merre van - álltam fel helyemről.
- Amúgy.. Bízzunk benne!

Lunsia
Csak biccentettem ahogy én is fölkeltem és utánna mentem. Egész végig azon gondolkodtam hogy mit kéne tennem. És hogy beszélhetnék a hely vezetőjével. Hátha kaphatnék tanácsot. Mert én nem tudtam mit tegyek.

/én sem xD ez csak ...sok képen rajta van és muszáj volt lefordítanom google-al annyiszor láttam már ..... Am azt jelenti hogy "Ha tudod mire gondolok..." /

/bocsi. Nem tudom mire gondolsz. Valamelyik játékra?/

/igen xD Magdi is tök ugyanilyen helyzetben volt .../

- Szerintem derítsd ki, hol él. Sok faház van, azt hiszem talán a legelsőben van, de nem biztos - gondolkodtam el, ahogy a tálcámat fogtam.

/Ja, már értelek /

Lunsia
-Uhum.-bólintottam ahogy leadtuk a tálcát. -Azt hiszem majd meg kell keresnem. Mert nem tudom mit tegyek. De hamarosan vissza kell mennem az esti előadásra felkészülni. -Mondtam szomorúan.

- Szerintem maradnod kéne - vontam vállat - Amúgy mikor lesz az előadás és te miben jeleskedsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben leadtam a tálcát.

Lunsia
-Artista vagyok legalább is részben. Amúgy én felelek a tigrisekért és a lovakért. -Mondtam. -És amúgy is ha el is hagyom őket nem tehetem meg csak úgy szó nélkül.-tettem hozzá.

- Uhm, az érdekes vállalkozás lehet! - mosolyodtam el, most először őszintén - Nem pont úgy gondoltam én sem. Mondjuk a személyes búcsúzkodás, vagy a levél is remek megoldás.

/Grace, szerintem te már találkoztál Edgarral. am Bertha (a konyhás-mindenes-néni) amolyan multifunkciós mindentudó errefelé, az én karimnak is az volt az első, amit elmondtak, hogy "ha kérdésed van, fordulj Berthához!". szóval tőle kérdezgethettek ^^)

Eira
Nem egyenesen kérdezett, de így is megértettem, mire gondol.
- Tél - árultam el a képességem. - Vagyis...A hó és a jég... - mondtam bővebbe.

[Akkor majd hozzá fordulunk. ]

/rendben /

Lunsia
-Érdekes bár így sérült karral necces lesz.-vakartam a tarkómat épp karommal. -Igaz a tigrises számot megtudom csinálni.-tettem hozzá. Majd kicsit elkomorottam. Nem akartam most ezzel foglalkozni.
-Van egy hetem. Addig csak kitalálok valamit.-mondtam halkan.

- Remélem így lesz, deee amúgy később visszaosonhatnál. Szerintem a konyhás csak tud valamit mondani, hiszen itt dolgozik! - mutattam hátra, majd nagyot sóhajtottam - Milyen trükköket hajtasz végre a tigrissel? Éés mennyi a belépő kb?

Lunsia.
-Uhum.-bólintottam. -Hát a legnézettebb a halálugrás háló nélkül a ''vad'' tigrisek felett. Amúgy csak játszunk a porondon. Nem kényszerítjük az állatokat semmire. Tehát ha nem akar karikákon átugrani nem kell. És nem olyan drágák a jegyek. Szeretük volna hogy azok is élvezhessék az előadást akiknek nincs annyi pénzünk. -MOndtam mosolyogva.

- Mi az a halálugrás? - néztem kérdőn rá, majd felsóhajtottam - Amúgy szerintem ez jó dolog és majd.. elmegyek.

Lunsia
-Egy trapéz van az egész állványon. Addig lengek még szinte függőlegesen nem kezdek emelkedni. Majd mikor elég nagy a lendület elengedem a rudat és fölfelé kezdek repülni. Majd ha elfogyott a lendületem elkezdek zuhanni fejjel lefelé és forogni kezdek majd el kell kapnom a rudat. -Mesélem neki.-közben a két ''fenevad'' lent fel akar falni.-teszem hozzá. Hallásra elég könnyűnek hangzik.
-Átlagosan ötből egyszer sikerül. Álltalában a tigrisek között kötök ki.-teszem hozzá vigyorogva.- Tényleg eljönnél?-kérdeztem mosolyogva.

Megpróbáltam elképzelni, ahogy elengedi a rudat, és felrepül, majd egy kis időnyi szünet után sikeresen vissza tud érkezni abba a pozícióba, amiből kiindult. Így egyszerűnek tűnt, de nem tudom, milyen igazából, mert még nem láttam.
- Szerintem nem okozhat nagy akadályt! - feleltem rá, majd hozzátettem - Ott lennék, biza'!

Lunsia
Nagyon örültem mikor aztmondta eljönne az előadára. -Örülök neki. Ha eljössz meg is mutatnám a tigriseket, és még ott vannak a lovaink, a kutyák, és persze Mogyoró az öreg elefántunk. -Meséltem neki vidáman.

- Megnézem mindegyikőjüket - bólogattam - Viszont nem árt, ha az előadás után, vagy esetleg másnap visszaténferegsz. Megpróbálhatnánk először a menzásnál a kérdezősdit.