Schwanstein

Eugen
Lehunytam a szemem, úgy élveztem tovább amit csinált. Közben leperegtek előttem gondolatban a ma délután képei. Az a pár óra is fantasztikus volt, de ez most mindent felülmúlt. Nagyokat sóhajtoztam ahogy a fiú a nyakamat csókolgatta, közben egyik kezemet felemeltem hogy a hajába túrjak. Eddig fel sem tűnt, de kicsit remegtem. Már alig bírtam magammal, komolyan megfordult a fejemben hogy a következő pillanatban leteperem Lysandert , letépem a ruháit és könyörtelenül kiélem magam rajta, de visszafogtam magam és hagytsm hogy azt tegyen most amit ő akar, annak ellenére hogy ez egyre nehezebben ment.

Lysander
Könyörtelenül lassú voltam, és kimondhatatlanul élveztem, ahogy éreztem a fiúban gyülemlő vágyat. A lehető legtovább nyújtottam a felsőtestének kényeztetését, közben éreztem, hogy egyre feszültebb odalent. Csak mosolyogtam, és nagyon lassan megmozdultam, változtattam az üléshelyzetemen, amivel kellőképp hathattam a kényes területre, azonban egyenlőre még visszahajoltam Eugen nyakához. Várjon még...

Eugen
Kezdtem türelmetlen lenni. A kezeimmel simogattam a fiút ahol értem, az inge alá is benyúltam hogy érezhessem csupasz bőrét a tenyerem alatt, de ez nem volt elég. Közel sem , sőt, egyre inkább kevésbé. Már szinte kínnak éreztem lehelletét a nyakamon és amikor egész testével megmozdult rajtam alig tudtam visszafolytani egy halk nyögést. Azt hittem, végre tesz valamit de mégsem ez történt. Tovább kínzott, nem könyörült meg rajtam, pedig már nagyon kényelmetlennek éreztem a nadrágomat.

Steven
Örültem, hogy legalább így a karjai közt fekhetek és hogy így senki nem szólhat bele abba amit én, vagy amit ő tesz. Amíg egy egyszerű macska képében jelenek meg és maradok az, talán kevésbé kap frászt tőlem, meg lehet én is jobban megismerhetem ezáltal, ezért azt hiszem egy darabig még így kell maradnom.
Unott nyávogással másztam az ölébe, majd a hátamra fordulva hallgattam, amit mond.

Ross
Előhúztam egy zsebkendőt zsebemből és kifújtam az orrom, miköben már a fák között sétáltam.

Lysander
Fölegyenesedtem, és mosolyogva kigomboltam a saját ingemet is. Lassan, gombról gombra haladva, közben végig a fiú szemébe néztem. Rendkívül élveztem ezt az egészet.
Mikor levettem a fölsőm, még egyszer végigsimítottam a mellkasán, de most egyre lejjebb és lejjebb csúszott a kezem, mígnem elértem a nadrágja szélét. Eugen arcára pillantottam, látni akartam a szemét, mikor ujjaim a nadrággombra tévedtek.

Eugen
Mikor végre elkezdett vetkőzni, mertem remélni hogy a szenvedéseim hamarosan véget érnek. Végignéztem ahogy megszabadul a felsőjétől és vártam hogy mit tesz ezután.
Beleborzongtam az érintêsébe ahogy végighúzta a kezét a felsőtestemen majd mikor a nadrágomhoz ért, már szinte könyörögve néztem rá hogy szedje le rólam végre.

Lysander
Egy mozdulattal kigomboltam a nadrágját, aztán hagytam a fiúnak, hogy lerúgja magáról, így már csak egy alsót viselt, ami szintén kezdett szűknek tűnni. Vigyorogva végigsimítottam rajta az anyagon keresztül, mielőtt az egyik kezemmel benyúltam alá.

Eugen
Szinte azonnal megszabadultam a nadrágomtól, amint lehetőségem nyílt rá. Muszáj volt beleharapnom az alsó ajkamba hogy ne sikítsak fel amikor Lysander hozzám ért ott. Innentől kezdve nem sokáig bírtam , hamarosan felnyögtem, egész hangosan, az egész testem megfeszült.

Lysander
A fiúra mosolyogtam, ahogy megfeszült alattam, kihúztam a kezem az alsójából, de továbbra sem szálltam le róla. Még nem végeztem.

Eugen
Amikor abbahagyta, meglepetten és kicsit csalódottan nyitottam ki a szemem hogy ránézzek. Kezdett leesni hogy dirkt kínoz, és hogy velem ellentétben ő ezt most nagyon élvezi, de nem szóltam ... próbáltam kivárni hogy végre történjen valami.

Elisabeth
Bemászott az ölembe a macska én meg csak elmosolyodtam. 
- Látom untatlak. Egy macskának biztos nem olyan érdekes az emberek élete igaz? - kérdeztem majd eloltottam a cigit nehogy megpörköljem a bundáját. Szórakozottam simogattam a fejét két füle között, majd az égre nézve nagyot sóhajtottam. Bár csak tudnám mit tehetnék. De nem tudom. Olyan zavaros a helyzet. Gondolkodtam elkeseredetten.

Sabine
Mikor Valentin mellett álltam és a szőrét tisztogattam, miközben legelészett. Olyan nyugodt volt minden. Nem zavart minket senki és ez jó volt. Bár jobb szerettem volna hogyha Ross is velem lenne. Bár mivel megfázott nem szerettem volna ha mászkál. Nem akartam hogy valami komolyabb baja legyen. Valentin hirtelen felkapta a fejét és idegesen horkantott egyet. Mikor arra néztem amerre ő, megpillantottam az emlegetett fiút. Kicsit mérgesen felé vettem az irányt.
- Ross! Nem meg mondtam hogy maradja a szobádban. Hisz beteg vagy. Nem lenne szabad kint lenned. - mondtam de már aggódva ahogy elé álltam.

Steven
- Nyááá! - vágtam rá, majd egy ásítás kíséretében felálltam és megfordultam. Összekuporodva húzódtam közelebb hozzá, majd összekuporodtam. Bárcsak rá vehetném arra, hogy legalább ő ne dohányozzon! Na jó, arra is rá kéne, hogy ne legyen ennyire... Rossz kedvű. Felemeltem a fejem, és egy pillanatra rásandítottam ismerősen csillogó tekintettel, amiből le lehet szűrni, hogy nem vagyok szokványos macska. Melyik állat az, aki tényleges sajnálatot és együttérzést mutat a szemein át? Fura, még úgy is hogy amúgy nem akaratlagos.

Ross
Ráköhögtem a lányra mikor megálltam előtte, ezután tovább fújhattam az orromat is.
- Nem igazán érdekelt, ahogy most sem! - feleltem dacosan.

Elisabeth
Csak elmosolyodtam mikor nyávogott megint, majd össze kuporodott.
- Úgy látom ma nem vagy jókedvedben. - mosolyogtam tovább. Meglepetten figyeltem a szemeit. Gyanús volt. Nem épp így szokott nézni egy macska. Miért sajnál engem? És hogy tud sajnálatot mutatni. Hisz csak egy macska nem igaz? Gondolkodtam őt figyelve.

Sabine
- Jaj, te. Én csak azért kértem hogy maradj a szobádban, mert nem akarom hogy valami komolyabb bajod legyen. - mosolyogtam rá.

Steven
Mikor meglepetten rám nézett, megkerestem a mancsaimmal a cigis dobozát - úgy tettem mintha csak játszhatnékom támadt volna -, és amikor megtaláltam a helyet ahol vélhetőleg lehet, benyúltam, kikaptam, majd elrohantam vele.

Ross
- Szerintem már mindegy - feleltem rekedtesen, rápillantva.

Elisabeth
- Játszani szeretnél? - kérdeztem de mire észbe kaptam ellopta a cigis dobozt és már el is rohant. - Hé! Add azt vissza! - rohantam utána mert vissza akartam szerezni a cigit. Valamiért úgy éreztem hogy valahova el akart vezetni. A kastélyba rohant be és nehezen követtem a folyosókon. Könnyen szem elől tévesztettem és néha alig bírtam megtalálni. És egyre jobban azt éreztem hogy el akar vezetni valahová. De nem tudtam hová.

Sabine
- Azt látom. - mondtam és egy tiszta zsepit nyújtottam neki. - És ha veled maradok hajlandó vagy pihenni? - kérdeztem tőle.

Steven
Bevezettem a kastélyba, majd elfutottam egy másik bejáratáig. Szórakozni szerettem volna egy kicsit vele, míg elérünk ahhoz a helyhez, ahova vinni szerettem volna. Az volt a tervem, hogy ott talán felvidulhat. A hely nem volt már, mint egy föld alatti, titkos forrás.

Ross
- Talán - mondtam kurtán, átvéve a tiszta zsepit - köszi!

Elisabeth
Mikor újra megpillantottam, utána mentem. Egy bejáraton át rohantam, de bezáródott mögöttem. Nem volt mit tenni tovább mentem. Egy furcsa helyre hozott a macska. Mintha egy földalatti forrás lett volna. De kellemes langyos volt az idő. De a tető olyan volt mintha havazott volna. De lentre már nem ért el. 
- Hol vagyok? - kérdeztem magamtól közben próbáltam mindent felderíteni.

Sabine
A homlokához értem és éreztem hogy lázas. MEgfogtam a kezét és ellent mondást nem tűrően a kastély felé húztam. 
- Lázas vagy. Nem maradhatsz kint. - mondtam és meg sem álltam.

Steven
Elvezettem a forrásig, amihez egy távolabbi barlang bejárata, illetve annak egy alagútja vezetett le. A "tető" fehér-szürke volt mintha csak havazott volna, ám odabent a színe eredetiben tündökölt tovább. A levegő párás és meleg volt, akárcsak a víz, amiben így lehetetlenség lett volna megfázni.
Nem túl mély, így elsüllyedni nem lehet benne, de elég nagy ahhoz, hogy egy kellemes fürdőt tudjon venni az ember. Színes, halvány fényben izzó tavi rózsák úsztak felszínén.
- Ez itt az egyik fő rejtekhelyem - válaszoltam végül, a vízbe dobva a cigis dobozt. A lánynak háttal álltam, így nem láthatta hogy ismét megváltozott a tekintetem...

Ross
- Dehogy is nem! - erősebb voltam mint ő. Kitartóan húzott a kastély felé, viszont nem hagytam magam. Nagyot rántottam a kezemen, mire fordult a kocka. Ezúttal én vontattam őt, vissza az unikornisok felé.

Lysander
Csalódottságát látva elmosolyodtam. Négykézlábra ereszkedtem fölötte, lehajoltam hozzá, és finoman megcsókoltam, először a száját, majd a csókba belesóhajtva szenvedélyesebbé váltam, a nyakát, mellkasát, hasát kezdtem csókolgatni, egyre lejjebb haladva. Elértem a nadrágját, és kicsit lejjebb húztam, de még nem jutottam el a célig.

Elisabeth
Nagyon meglepődtem mikor megláttam, a tanáromat. Nem tudtam hogy ő is itt van. Mikor a cigimet a vízbe hajította, dühösen szólaltam meg hogy ezt most miért kellett, de villámként ért a felismerés. Jaj, ne ugye nem! Te jó ég ugye nem ő volt az a macska? Gondolkodtam és lázasan kerestem az állatot, de sehol nem láttam. Basszus! Hisz akkor szabályosan bevallottam mindent. Olyan vörös lettem mint a rák, hisz a macskának elmondtam hogy szerelmes vagyok a tanáromba. 

Sabine
- Ross! Kérlek. Lázasan nem maradhatsz kint. - mondtam tovább ahogy visszafelé kezdett húzni.

Ross
- Engem nem érdekeel! -kiáltottam, majd makacsul meglöktem a lányt, kihúztam kezem fogásából és visszasétáltam a fák közé. Akkor sem kényszeríthetett volna a pihenésre ha ágyhoz kötözne.

Steven
Miközben ezt mondtam, lassan visszaváltoztam emberré, majd lassan felé fordultam.
- A dohányzás káros, kettőnk közül jobb, ha csak én teszem! - kacagtam fel - Mit gondolsz, miért vertem ki a kezedből azt a csikket a múltkor? Egyrészt a pofámba füstöltél, másodszorra rákot okoz. Én strapabíró vagyok, de te pillanatok alatt felfordulhatnál tőle, főleg hogy amit most tönkretettem a vízzel, több benne a kátrány és az ehhez hasonlók.

Sabine
Gyorsan utána szaladtam és hátulról azonnal átöleltem. 
- Kérlek, ne haragudj. - mondtam halkan neki. 

Elisabeth
Egyre jobban zavarban voltam és nem tudtam hova nézzek. Féltem mi lesz ha rájön hogy róla beszéltem.  
- Már mondtam! Nem érdekel mi lesz velem. - mondtam de nem néztem rá.

Ross
Némán hátat fordítottam neki miután megpróbált visszarángatni, s hosszú ideig maradtam így azután is, hogy utánam jött.

Steven
- Pedig érdekelhetne - úgy láttam hogy lankadt a figyelme, ezért megkerülve őt, mögé osontam és a lábai alá nyúlva felkaptam. Nem tudtam egyébként kire célozgatott amikor macskaként a karjaiban ültem, minden esetre kicsit furcsálltam a dolgot.

Eugen
Amikor megcsókolt, mohón faltam ajkait, még akkor is utána kaptam a fejemmel amikor elhúzódott tőlem. Elegem volt a kis játékaiból, mégis hagyam. Ki kellett bírnom, most az egyszer .... Ez az édes borzalom az én büntetésem amiért meghunyászkodásra kényszerítettem a nagy Lysander Dietrichet.
Lehunytam a szemem és egész testemben megfeszültem, a csókjai szinte égették a bőröm. Remegtem az izgatottságtól. Úgy éreztem, az őrület határán állok.

Sabine
- Kérlek, ne haragudj csak aggódom érted. Hisz szeretlek.  - mondtam halkan, ahogy öleltem. Tenyerem alatt éreztem szívverését ami megnyugtatott. 

Elisabeth
- Engedjen el! - próbáltam szabadulni mikor felemelt. - Még is mit akar? - kapálóztam karjai között.

Lysander
Mosolyogva "bontottam ki az ajándékom". Mondhatni óvatosan bántam a fiúval odalent, finoman csókolgattam, ügyesen egyensúlyoztattam őt a gyönyör felé vezető úton. Igazából nehéz dolgom volt, úgy tűnt, ez az eddigi kis előjáték is bőven megtette már a hatását, nagyon kellett vigyáznom, hogy nehogy hamarabb eljöjjön a fiú pillanata. Még játszadozni akartam vele egy kicsit.

Eugen
Hangosan sóhajtoztam és nyögdécseltem. Néha megrándultam ahogy végigfutott rajtam egy-egy érzéshullám, a kezeim ökölbe szorultak, megmarkolva a takarót. Borzalmasan jó volt. Összeszorítottam a szemeim.

Steven
Erősen fogtam, miközben a vízhez lépdeltem. Nem számított hogy még ruhában voltam, és az sem zavart hogy ő sem volt épp meztelen. Besétáltam, 'Lizzel együtt a karjaimban.

Ross
- Nyem szejetem ha rángatynaaaaaaaak! - nyüszítettem karba tett kézzel, miután lehámoztam magamról kezeit.

Lysander
Minden egyes nyögése és sóhaja elégedettséggel töltött el. Nagy odafigyeléssel kényeztettem, a kezemmel, a számmal, és én is majdnem annyira élveztem az egészet, mint ő. Legszívesebben egész éjjel így játszadoztam volna vele.

Elisabeth
- Ezt most miért kellett? - kérdeztem ahogy besétált velem a vízbe. 

Sabine
- Ne haragudj. - mondtam halkan, és mögötte álltam, egyik kezemmel, felsőjébe kapaszkodva. - Bocsánat. - mondtam újra.

Eugen
És egyszercsak eljött az a pont amikor elegem lett.
-Basszus, Lysander ...! - nyögtem fel, majd az ajkamba haraptam, sóhajtottam egy nagyot és kinyitottam a szemem hogy aztán megragadjam a fiút, elhúzzam a kényes ponttól és elkezdjem lerángatni róla a ruhát ami még rajta volt. Miközben a nadrágját ráncigáltam le a lábairól az egyik kezemmel, a másikkal magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Amikor már teljesen meztelen volt, mindkét kezemmel a fenekébe markoltam, miközben a nyakát kezdtem csókolgatni. Ezt nem sokáig folytattam, mivel már nagyon türelmetlen voltam.
Amikor már nem bírtam tovább, egy hirtelen mozdulattal az ágyékomra húztam őt.

Lysander
Mikor Eugen megragadott egy pillanatra talán megijedtem, aztán elkezdte rólam letépni a ruhát. Vége a játéknak...? Nem tudtam ellenkezni vele, teljesen felajzott állapotban volt, - nekem köszönhetően - egyszerűen képtelen lettem volna megállítani bármivel is. Meg annyira nem is akartam...
A csókjába teljes testemmel beleremegtem, lehunytam a szemem, és karjaimat a fiú nyaka köré fontam, belé kellett kapaszkodnom. Izgatott sóhaj tört föl belőlem, mikor a nyakamat kezdte csókolgatni, mindkettőnk bőre forró volt már. Mikor magamban éreztem őt, felszisszentem, összeszorítottam a szemem, fejemet a fiú vállába hajtottam, szorosabban magamhoz öleltem. Elgyengültem, és ő végleg fölém került. Csak hagytam, hogy azt tegyen, amit csak akar.

Eugen
Kezeimet a csípőjén tartva kezdtem őt mozgatni magamon. Tudtam hogy nekem már nem kell sok, éreztem hogy alig pár percig leszek képes még folytatni ezt. De fenomenális érzés volt. Végre kárpótolhatom magam az utóbbi percek szenvedéséért.
Néha adtam egy-egy csókot Lysander nyakára , vállára vagy ahol éppen értem, de java részt csak próbáltam elég levegőhöz jutni miközben egyre növeltem a tempónkat, valamennyire a saját csípőmet is mozgatva.

Lysander
Halkan felnyögtem, ahogy a fiú mozogni kezdett. Nem volt valami finom velem, ami miatt kicsit fájt, amit csinált, de nem tehettem semmit. A bőrünk szinte lángolt, izzadtságcseppek gyöngyöztek rajtunk. Éreztem, hogy a fiú hamarosan eléri a csúcsot, egyre gyorsabb lett, én is egyre többször nyögtem föl vékony hangon. Összeszorítottam a szemem, a fájdalom egyre nagyobb lett. Nem figyelt rám, de ezt csak magamnak köszönhettem. Kikészítettem az előjátékkal, és már ő sem tudta visszafogni magát.

Eugen
Lassan teljesen elmosódott körülöttem a világ, már minden homályos volt, nem is emlékszem sokra. Csak Lysander bőrének érintésére, a zihálásunk és a fiú nyögéseinek hangjára és arra a mindent elsöprő érzésre amihez foghatót még nem tapasztaltam. Mióta együtt voltunk a fiúval, újra és újra átéltem életem legjobb êjszakájának élményét, és így rövid időn belül elég magasra került a léc. Már nem is tudtam hogy lehetne ennél jobb.
Amikor a csúcsra jutottam, egy pillanatra megszűnt minden. Nem láttam és nem hallottam semmit, csak a saját szívverésemet, még Lysander is mintha kifolyt volna a kezeim közül néhány másodpercre. Mêg sosem kerültem ilyen állapotba, pedig már volt rá pár alkalmam. De ilyen most először történt velem. Kicsit ijesztő volt, furcsa de mindenképpen csodálatos. Aztán lassan tisztulni kezdett a kép. Ismét ura voltam a testemnek és tiszta fejjel tudtam gondolkodni. Csak ekkor esett le hogy talán kicsit -nagyon- durva voltam. Elszégyelltem magam.

Lysander
Mozdulatlanul csimpaszkodtam továbbra is a fiúba, a szememet sem nyitottam ki. Remegtem, félig az izgatottságtól, félig a fájdalomtól, amit a fiú okozott nekem. Nagyon fájt. Szaporán vettem a levegőt, összeszorítottam a szám. Nem jó ez így...
Ugyanakkor nem tudtam nem érezni, hogy - minden fájdalom ellenére - talán ez volt az eddigi...khm...legjobb alkalmunk...Eddig...

Eugen
A kezeimet elhúztam a derekáról hogy a hátánál fogva szorítsam magamhoz miután kihúzódtam belőle. Az oldalamra fordultam, így mindketten az ágyon feküdtünk. Pocsékul éreztem magam amiért ilyen vadul viselkedtem az előbb. Nem akartam bántani Lysandert.
-Jól vagy ...? - kérdeztem a fülébe suttogva.

Lysander
Megmozdulni sem akartam, csak feküdni ott meztelenül, de fáztam. Összegömbölyödtem, és magamra húztam egy vékony takarót, amin eddig feküdtünk, de időközben jól összegyűrődött és már csak félig volt az ágyon.
Mikor a fiú a fülembe súgott, vörös arccal először félrenéztem, aztán a szemébe. Mérges tekintetet villantottam rá.
- Szerinted? - kérdeztem halkan, kicsit gyengébb hangon, mint más esetben tettem volna. Nem voltam mérges. Kicsit sem. Csak az a türelmetlen természet...

Eugen
-Bocsáss meg! Nem tudom mi ütött belém. Nem akartam durva lenni - mondtam bűnbánóan, a fiú szemeibe nézve. Bántott hogy fájdalmat okoztam neki.

Lysander
Vörös arccal félrenéztem. Basszus..Miért ilyen aranyos? Képtelen voltam igazán haragudni a fiúra. De nagyon fáj!!
- Hagyjuk... - fordultam el. Most fáradt voltam ehhez.

Eugen
Már megint elbasztam. Szó szerint. Hogy lehetek ennyire barom?!
Szomorúan figyeltem a fiú hátát amikor elfordult és azon gondolkodtam mivel engesztelhetném ki. Csakhogy ez nem az a helyzet ahol ez lehetséges. Végül odakúsztam hozzá és hátulról átöleltem , hozzá bújtam/ amennyire cssak tudtam -persze nem szorítottam, vigyáztam rá, nem követhetem el kétszer ugyanazt a hibát-.

Steven
- Azért, hogy kicsit felfrissülj - válaszoltam egyszerűen.

Ross
Felé fordultam egy kicsit sem boldog tekintettel. Igazából nem voltam dühös rá, de az bántott, hogy  valószínűleg nem érti, miért akarok annyira kint maradni.

Elisabeth
- Eddig is elég friss voltam. - mondtam de még mindig zavarban voltam. És továbbra is próbáltam kiszabadulni a karjai közül hogy eltűnjek.

Sabine
- Én csak aggódom érted mert nem akarom hogy még inkább megbetegedj. - mondtam halkan lehajtott fejjel.

Lysander
Lehunytam a szemem, nem húzódtam el a fiútól, mikor hozzám bújt. Fájlaltam magam, ez igaz, de...attól még jól esett a közelsége. A fenébe. Ennek nem így kellett volna történnie. Ennek az egésznek nem így kellett volna történnie.

Steven
Szorosan magamhoz öleltem, és még jobban belesétáltam a vízbe. Volt egy különlegessége: nem volt olyan mély hogy esetleg elsüllyedt és megfulladj benne, ahhoz viszont egy részénél volt annyira nagy, hogy kellemesen el tudj benne merülni. Csupán meg kellett találnom azt a részt, és mivel sokszor menekültem ide a zűrös mindennapok végett, rögtön rá is akadtam.

Ross
Két dolgot nem bírtam: ha rángattak és parancsolgattak is mellé, illetve Sabine ezen arcát látni. Idegesen a hajamba túrtam, majd ujjaimmal olyan mozdulatokat végeztem arcom felé, mintha csak el akartam volna marni a bőrt az arcomról.

Eugen
Egy ideig csak feküdtem, átkarolva őt, csendesen , de lassan éreztem ahog nehezedik a szemhéjam, és nem is tudom mennyi idő múlva elszenderedtem. Még mindig bántott a tudat hogy fájdalmat okoztam Lysandernek, csak erre tudtam gondolni , még álmomban is.

Elisabeth
- Engedjen el! Miért csinálja ezt? - kérdeztem ahogy a vízbe ereszkedtünk. Nem értettem a viselkedését és hogy mire jó ez az egész hogy behozott a vízbe. Semmi értelmét nem láttam annak hogy mindketten csurom vizesek voltunk. Jó volt a karjai közt, de szabadulni akartam mert nem akartam hogy rájöjjön mit érzek.

Sabine
- Akkor mit szeretnél csinálni? - kérdeztem halkan tőle.

Steven
- Mert türelmetlen vagy, és ahelyett hogy kiélveznéd a hely varázsát, lelécelnél! - mondtam komolyan - Egyáltalán körbenéztél te itt??!!

Ross
- Kint maradni veled! - vágtam rá.

Elisabeth
Tudtam hogy szép a hely. De mennem kellett vagy lebukok, és nem akartam hogy kinevessen. Azt nem bírtam volna elviselni. 
- Kérem engedjen el. - mondtam halkan. 

Sabine
Csak halványan rámosolyogtam, és óvatosan megfogtam a kezét. 
- Rendben. Akkor mit szólnál ha sétálnánk egyet? - kérdeztem tőle.

Ross
Elengedve kezét, óvatosan magamhoz öleltem.
- Jobban hangzik a kastély falaihoz képest!

Steven
- Nyem! - makacskodtam, majd óvatosan megpusziltam a homlokát - Nincs mitől tartanod!