Schwanstein

Sabine
Mosolyogva viszonoztam ölelését, mert nagyon örültem hogy nem haragszik rám. Én tényleg csak féltem őt.

Elisabeth
Csak magam elé meredtem mert, nagyon zavarban voltam ugyan akkor a meleg víz és az ölelése megnyugtatott.
- Nekem nem lenne szabad itt lennem. - mondtam halkan. Pedig mióta megcsókolt arra vártam mikor teszi meg újra. De nem tudtam ő hogy érez, és féltem hogy csak bolondot csinálok magamból.

Steven
- Dehogy is nem! Különben meg it van a tanárod, aki tanít. Amíg velem vagy, senki nem emelheti fel a hangját sem veled szemben! - mondtam határozottan, ezután rámosolyogtam. Kicsit még kínosnak éreztem a csókos esetet, ezért erről mélyen hallgattam.

Ross
Elindultunk hááát a lány vezetésével. Kíváncsi voltam, merre visz ezúttal az út.

Elisabeth 
Hát pont ez a baj. Hogy a tanárom. Gondolkodtam továbbra is a vízben tartott. Egyszerűen teljesen össze voltam zavarodva. Fejemet vállára hajtottam és csak a vízen úszó tavirózsákat figyeltem. 

Sabine
Vissza mentünk az unikornisokhoz. Szerettem nézni őket. Olyan nyugodt volt ez a hely. 
- Van egy új kanca a csapatban. Biztos egy másik csapatól szakadt el. - meséltem neki.

Lysander
A fiú előbb elaludt, mint én, de nem sokkal. Nagyon elfáradtunk, ő talán jobban is, mint én, de engem is hamar elnyomott az álom. Reméltem, hogy reggelre elmúlik ez a fájdalom...De úgyse fog...Keserves másnap elé néztem.
Az elalvás előtti utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy nem fognak-e minket keresni, de átgondolni már nem volt időm. Talán igen...De itt úgysem találnak ránk.

Eugen
Egész éjjel rémálmaim voltak, össze-vissza forgolódtam az ágyban, többször is felriadtam, de csak pár pillanatra, aztán már vissza is tértem a szenvedés birodalmába. Végül aztán valamikor hajnalban keltem fel végleg. Arra ébredtem hogy bevertem a fejem. Leestem az ágyról. Halkan felnyögtem miközben felültem és a sérült pontra tapasztottam egyik kezem. Csak ekkor néztem körbe. Fogalmam sem volt hol vagyok, de ez nem a saját hálókörletem volt. Még sosem láttam ezt a szobát. Nem emlékeztem hogyan és miért kerültem ide, kicsit elveszettnek éreztem magam. Aztán szinte egyszerre feltűnt még két dolog. Az egyik, hogy meztelen vagyok. A másik pedig hogy valaki fekszik az ágyon. Lassan fordultam arra hogy szemügyre vegyem az illetőt, de amit láttam, megrémített. Ijedtemben ugrottam egyet hátra, amikor felismertem Lysander Dietrichet aki édesen szunyókált, félig betakarózva. Sajnos a lepel pont olyan szögben takarta csak el a testét hogy így is láthattam hogy anyaszült meztelen. Egy pillanatra megszédültem ahogy összeállt bennem a kép. Az nem lehet ... Ilyen nem történhet meg velem!
Felpattantam és elkezdtem keresgélni a ruháimat hogy felöltözzek és közben lázasan kutattam valami emlék után arról hogy hogyan kerültem ide és mi is történt az éjjel, de semmi nem rémlett erről az egészről. Mondjuk talán jobb is. De miért pont ő?!

Steven
- No, mégis csak lenyugtatott a víz közel? Nézz körbe legalább, itt jó helyen vagyunk! Lehet az oktatás is könnyebben menne ilyen környezetben - sóhajtottam fel.

Ross
- Tényleg? Ő csikó még? - érdeklődtem.

Elisabeth
Nem válaszoltam csak a lágyan ringatózó tavirózsákat figyeltem. Azon gondolkodtam mit tehetnék, de semmi ötletem nem volt. Legszívesebben írtam volna, de nem tudtam. És azt sem tudtam miért akartam írni. Egyszerűen, csak, így éreztem.

Sabine
- Nem. Fiatal de már csikónak nem mondható. Nézd! Ott van. A csapat szélén. Még nem igazán fogadták be. De már nem üldözik hogy távol tartsák. - mondtam halkan, ahogy közelebb mentünk a csapathoz.

Steven
Örültem, hogy ezúttal nem ficánkolt, de még mindig elég feszültnek tűnt. Észrevétlenül lezártam a helyet, ám hagytam egy rést, így ha azt megtalálja, akár el is mehet a lányka, nem akartam hogy kényszernek lássa a dolgot.
Miután megbizonyosodtam arról hogy nem fog eliszkolni, letettem a szárazföldön, a fal pedig amit felemeltem, csak elővigyázatosság.

Ross
- Ott? Hoool? - kapkodtam ide-oda a fejem. Csak nekem nem szúrja ki a szemem?

Elisabeth
Nem néztem rá miután letett a parton. Csak továbbra is a vizet bámultam. Gyönyörű volt ahogy halvány fényben derengtek a tavirózsák. Mesés volt. Még sem éreztem magam felhőtlenül boldognak. És nem tudtam megmagyarázni miért nem. Hiába voltunk csurom vizesek nem fáztam, hisz bent jó idő volt. Fejemben kavarogtak a kuszábbnál kuszább gondolatok és ötletek. és nem tudtam mit tegyek.

Sabine
- Ott van, gyere. - fogtam meg mosolyogva a kezét és kicsit közelebb mentünk a csapat legújabb tagjához. Kicsit félénk volt de nem szaladt el előlünk amit jó jelnek tartottam.

Steven
- No, csak nem elgondolkodtál valamin? - leguggolva felpillantottam rá, kerestem a tekintetét.

Ross
Mosolyogva megszorítottam a kezét, ezután jókedvűen követtem az állathoz. Most már észre vettem, ott állt egyenesen előttünk. Egyelőre nyugodtan tűnt.

Ansell
[....]
Ismét kint sétáltam, egyszerűen nem tudtam bent ücsörögni, ahogy azt a testvérem tette. Chh, néha nem értem, miért nem jön ki. A szabadban érdekes dolgokat láthatna.

Ewall
[...]
Ezúttal a saját szobámban görnyedtem, miközben a testvérem lelécelt...

Elisabeth
- Nem. - válaszoltam tömören és nem néztem a szemébe. Egyszerűen nem bírtam a szemébe nézni mert akkor csak még jobban fájt. Egyszerűen nem értettem miért pont a tanáromba kellett beleszeretnem. Miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie? És miért nem tudom elfelejteni? Elvégre a tanárom. Gondolkodtam keserűen, majd felhúzott térdeimre támasztottam az állam.

Sabine
Óvatosan oda sétáltunk a kancához és nem messze tőle megálltunk.
- Talán ha mi elkezdünk vele foglalkozni akkor megnyugszik és a többiek is elfogadják. Hisz már némely csikó érdeklődik utána. - mosolyogtam Rossra. Örültem hogy velem volt és nem voltam egyedül. Még ha aggódtam is hogy magas láza volt.

Freddie:
Sopntán sétálgattam az udvaron. Teljesen ki voltam kapcsolva, csak úgy magamban elmélkedtem úgy nagyjából... mindenen. Kicsit már hűs volt a levegő, de én pont ezt az időjárást szerettem. Felfrissített.

Freja:
Egy padon ültem az aulában egy tábla csoki társaságában. Csak én és a csoki. Milyen meghitt.

Steven
- Pedig látom, hogy nincs így - nevettem halkan, mellé kuporodva, és fél karommal kedvesen magamhoz szorítottam.

Ross
- Jól néz ki, lassan magasabb, mint én vagyok, pedig nem mondhatnám el magamról, hogy pici lennék, mint példáááááául te! - vigyorogtam le rá szélesen.

Ansell
Halkan elkezdtem dúdolni egy random dalt.

Ewall
Miután meguntam a szoba szürke falait, kilépve elindultam az aula felé, remélve hogy találok valakit akivel beszélgethetek, mielőtt megemésztene az unalom.

Elisabeth
Jól esett hogy magához húzott. Megnyugtató volt. De inkább nem mondtam semmit. Féltem hogy olyat mondanék amit később megbánnék. Meg amúgy is már mindent bevallottam mikor macskaként megjelent. Az már csak az Ő baja ha nem vette a lapot. Talán ha úgy tudja nem róla volt szó akkor nekem is könnyebb lesz elfelejtenem. Gondolkodtam magamban.

Sabine
- Ugyan már én ilyen vagyok. - mosolyogtam rá ahogy átöleltem. Lehet hogy alacsony és vékony voltam, de nem érdekelt. - Minek legyek nagy és erős ha van aki megvédjen? - kérdeztem továbbra is mosolyogva és adtam az arcára egy puszit.

Freddie:
A dúdolás zökkentett ki a gondolataimból és csak ekkor fedeztem fel a lányt, aki tőlem nem is olyan messze sétálgatott. Elmosolyodtam rajta és kicsit talán határozatlanul meg is szólítottam.
-Szia..

Freja:
Saját magam szórakoztatásának céljából mindenkinek odaköszöntem, aki csak elsétált mellettem. A legtöbbjüket nem is ismertem, de olyan vicces volt, hogy zavarba jöttek.

Steven
Egy ideig nem szólaltam volna meg újra, ezért csendben maradtam én is, reménykedve hogy bőbeszédűbb lesz. 

Ross
- Mondjuk azért, hogy tudjunk birkózni, mert jó lenne veled, de félek hogy hamar összenyomnálak, ezért nem próbálkozom semmivel - nevettem erre, és magamhoz öleltem.

Ansell
A meglepettségtől tágra nyílt szemekkel álltam a hirtelen felbukkanó fiú előtt.
- Szia! - köszöntem vissza ezután, mosolyogva.

Ewall
Igencsak meglepődtem, amikor hirtelen odaköszönt nekem egy olyan lány, akit még nem is ismertem.
- Helló! - köszöntem vissza, közelebb lépve hozzá.

Elisabeth
Nem értettem miért ilyen szótlan. Hisz múltkor jóformán folyamatosan kérdezgetett. De én nem voltam hajlandó megszólalni. A pótórákon legalább hallhattam  hangját, még ha a tananyagot is magyaráztam. De most rossz volt ez a csend. De a zavarom és a sértettségem nagyobb volt.

Sabine
- Ugyan engem nem kell félteni. Elvégre elfelejtetted már mikor a fejedhez vágtam a könyvet? - kérdeztem pimaszkodva egy kicsit. - Amúgy meg betegekkel nem kezdek. - vigyorogtam rá.

Freddie:
-Izé... szép napunk van -vakargattam a tarkóm zavartan. Ezt nem gondoltam elég alaposan át azt hiszem.

Freja:
Felvontam a szemöldököm és szórakozottan elmosolyodtam. Ő volt az első, aki megállt mellettem, a többiek hm... talán megijedtek, vagy csak szimplán zavarban voltak, esetleg úgy érezték, hogy gúnyolódom rajtuk és inkább továbbsétáltak.

Steven
- Szóóóóóóval mi a gond? - csusszantam közelebb hozzá, majd egyik karommal kedvesen magamhoz öleltem és végigsimítottam a felkarján.

Ross
- Azt meg sem éreztem! - erősködtem zavartan - Különben meg nem félek tőled, úgyhogy bármikor készen állok eeeeegy mini-párbajra!

Ansell
Csengőn felnevettem. A fiú viccesnek tűnt, ezért tovább folytattam a csevegést.
- Valóban, ezért is jöttem ki. Te is ezért jöttél ki? Élvezed a jó időt? - kérdeztem felpörögve.

Ewall
- M-mi újság? - kérdeztem, kissé feszengve.

Elisabeth
- Nincs semmi. - válaszoltam tömören és nem tudtam hogy örüljek hogy átölelt vagy sem. Össze voltam zavarodva. 

Sabine
- Igen? Akkor mi is volt az nap délután az a panaszkodás? - vigyorogtam, rá majd az oldalába csíptem. - Majd talán máskor. Először gyógyulj meg. Talán majd utána. - mondtam majd adtam az arcára egy kedves puszit.

Freddie:
-Öö... igen, határozottan. -szedtem össze magam amennyire csak tudtam. -Érdekes, hogy ilyen szép időben mindenki bent poshad, holott idekint sokkal jobb.

Freja:
-Egyértelmű, nem? -lóbáltam meg a csokit a kezemben arra célozva, hogy éppen belepusztulok az unalomba.

Steven
- Addig foglak kérdezni, amíg választ nem kapok rá - feleltem erre, a vállát simogatva.

Ross
- Az nem panaszkodás volt! - mondtam komolyan - Egyébként miért nem állsz ki ellenem most?

Ansell
- És te sokat jártál kint mostanság? - kérdeztem mosolyogva.

Ewall
- De, egyértelmű - feleltem rá rezzenéstelen arccal, majd elvigyorodtam - Van kedved cseverészni?

Freddie:
-Mondhatni -bólogattam. -Meg amúgy is szeretem a csendet. Mármint nem azt a tipikus néma csendet, hanem tudod... amikor csak magát a természetet hallod.

Freja:
-Wow -húztam szórakozott mosolyra a szám, majd odébb csúsztam a padon, hogy ő is odaférjen. -Vicces gyerek vagy.

Elisabeth
- Hiába kérdezget ha nincs rá válaszom. - mondtam halkan. Felőlem rojtosra beszélheti a száját. Belőlem nem húz ki semmit, jöjjön rá Ő maga. Gondolkodtam mérgesen és még inkább össze húztam magam mikor elkezdte simogatni a vállamat. Leplezni akartam hogy valójában jól esett a törődése. 


Sabine 
Csak halványan elmosolyodtam mikor váltig állította hogy Ő nem panaszkodott. Jó volt piszkálni egy kicsit azt a nagy egóját.
- Azért mert beteg vagy és fiúkkal nem állok le párbajozni. - mondtam egy elégedett mosollyal.

Ansell
Egy rövid ideig furcsállva néztem rá, de aztán széles mosolyra húztam számat.
- Én is, főleg a madarak énekét! - szóltam vidáman.

Ewall
- Úgy gondolod? Pedig nem vagyok egy Humor Harold - ültem le mellé picivel távolabb. Nem akartam hogy azt érezze, nyomulok rá.

Steven
- Akkor egy ideig még hallani fogod a hangomat - térdelő pózt vettem fel, ezután közelebb kúsztam 'Lizhez. Végül átöleltem.

Ross
- És ha beteg lány lennék, leállnál velem? - kérdeztem kíváncsian.

Freddie: 
Már kezdtem megijedni, hogy nagy baromságot mondtam, amikor elmosolyodott.
-Aha. Meg a patak hangját. Öh.. gondolom most elég buzisnak tűnhetek... -vakargattam a tarkóm.

Freja:
-Szerintem határozottan vicces vagy -dőltem hátra. Magamhoz képest én is elég vicces kedvemben voltam.

Ansell
- Nem, ellenkezőleg! Szerintem cuki vagy - kuncogtam, az arcát fürkészve.

Ewall
- Hmm, köszi! - nevettem - Egyébként te is - mondtam őszintén.

Freddie:
-Cuki? -ráncoltam össze a homlokom. -Ezzel a jelzővel még nem igazán illettek.

Freja:
-Ohh, köszönöm. Mi is a neved? -Biztos voltam benne, hogy már láttam, valószínűleg egy évfolyamra is jártunk, de a nevek terén nem voltam annyira képben.

Ansell
- Igen, cuki - kacagtam - És vicces! Egyébként tudsz valami jó helyet itt a szabadban?

Ewall
- Ewall Aichmänn vagyok. És te? - érdeklődtem.

Freddie:
Kicsit zavarba jöttem, de igyekeztem nem kimutatni.
-Hmm... A pataknál van egy móló. Nem túl nagy, meg régi is, de én szeretem. Nem nagyon jár oda senki.

Freja:
Felrémlett bennem a lány, akivel az erdőben beszéltem. Mintha ő említette volna ezt a nevet.
-Akkor te vagy annak a kiscsajnak a testvére? -hunyorogtam. Az ő kérdésére el is felejtettem válaszolni.

Ansell
Elgondolkodtam egy pillanatra, és megszeppenve néztem vissza rá. A szemeim halvány szomorúságot tükröztek. Én sok helyen voltam már a kastélyon kívül, de...
- A mólónál még nem jártam! - szipogtam, mert ha tudtam volna hol van, tényleg elmentem volna oda! Látni szerettem volna milyen ott ülni és végignézni egy Naplementét, vagy onnan a vízbe lógatni a lábad.

Ewall
- Kis csajnak? - kérdeztem meghökkenve - Te a húgomról beszélsz? - pislogtam értetlenül. Egy pillanatra én is szemet hunytam az ezt megelőző kérdésem felett.

Freddie:
-Megmutassam? -mosolyodtam el.

Freja:
Elnevettem magam.
-Igen, tudod, ha kiscsajról beszélünk, aki a testvéred, akkor az nyilván a húgod.

Ansell
- Igeeeen! - hirtelen felindulásból kitártam a karjaimat és szorosan átöleltem. Mellkasához dörgöltem a fejemet is.

Ewall
- Ez igaz! - nevettem vele együtt - No de visszatérve egy előző kérdéshez.. Te... Te Freja vagy, igaz?

Freddie:
Oké, totál zavarba jöttem, nem tudtam mit kezdjek a szituációval. Aztán felidéztem magam előtt Freját. Most tuti kapnék tőle egy taslit, amiért ennyire szerencsétlen vagyok. Szóval igyekeztem megemberelni magam és tétován átkaroltam a lányt.
-ÖÖh... rendben. Izé, szívesen megmutatom

Freja:
-Nocsak, tudod a nevem? -húztam össze szórakozottan a szemöldököm.

Ansell
Odadörgöltem a fejem a mellkasához, és végül hálásan felnéztem rá.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm! - mosolyogtam rá boldogan, ezután a karjaimra néztem, amikkel még mindig öleltem őt. B-b-basszus! Zavartan elengedtem, miközben abban reménykedtem, hogy nem vörösödöm el.

Ewall
- Ja, és ismerem a tesódat is. Találkoztam vele azt hiszem még tegnap, vagy azelőtt picivel - válaszoltam.

Freddie:
Hát pedig elvörösödött. Amitől én még jobban elvörösödtem. Micsoda férfi vagyok...
-Akkor gyere -indultam el a patak felé folyamatosan földet bámulva. -Kicsit odébb van, nem baj?

Freja:
-Öcskös haverkodott? -pilllantottam a fiúra. Csak, mert nem jellemző túlzottan rá.

Ansell
- N-nem, n-nem baj! - makogtam zavartan, elvörösödve. Miért érzem ilyen furán magam? Remegnek a térdeim, érzem!

Ewall
- Hmm, nos... azt hiszem igen - vigyorogtam rá - Bár kicsit feszültnek tűnt. Sűrűn kihasználják talán?

Freddie:
-Amúgy... még a nevedet sem tudom. -pilllantottam fel rá óvatosan.

Freja:
-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. De, ha megtudom, hogy valaki egy rossz megjegyzést is tesz rá... -Inkább befejezetlenül hagytam a mondatot.

Ansell
Még inkább zavarba jöttem. Hogyan felejthettem el bemutatkozni?
- Ansell vagyok - vágtam rá, elkapva a tekintetem. Még vörösebbé vállt arcom immár olyan volt, mint egy tarisznyarák páncélja.

Ewall
- Annak letöröd két ujját és belegyógyítod a kastély falába? - fejeztem be a mondatot - Amúgy szerintem nem kéne ezt tenniük.

Freddie:
Ilyenkor kéne oldani a feszültséget vagy mi...
-Én Freddie vagyok. -mutatkoztam be.

Freja:
-Igen valami olyasmi. -bólogattam. -És nem, nem kéne ezt tenniük. De ők járnak rosszabbul, ha megteszik. -Sajnos tudtam magamról, hogy néha én is előszeretettel kihasználok másokat. De nem olyanokat, mint Freddie.

Ansell
- Freddie? - kérdeztem vissza csodálkozva. Néha írtam hobbiból történeteket és az egyikben a lány lovagját is így hívják.

Ewall
- Azt elhiszem! - bólogattam egyetértőn - Egyébként lenne kedved velem tenni egy kört a kastélyban, Mylady?

Freddie:
-Ühüm. Miért? -ráncoltam össze a homlokom.

Freja:
-Hm... aranyhintóm is lesz díszkísérettel? -fontolgattam.

Ansell
- Öhm, semmi, semmi, csak kíváncsiságból kérdeztem - vigyorogtam szélesen rá - Egyébként már közel járunk? - váltottam témát.

Ewall
- Igen, arany és fekete unikornisokkal együtt - mondtam komolyan, belül pedig vigyorogtam az ötletre.

Freddie:
-Még egy olyan három-négy perc és ott is vagyunk.-fordultam vissza az út felé. Aranyos lánynak tűnt.

Freja:
-Hmm... talán belefér a szűkös időbeosztásomba, Lordom. -nézegettem a nem létező órámat.

Elisabeth
Csak nagyot sóhajtottam mikor továbbra is csak erősködött. Majd nagyon meglepődtem azon hogy átölelt. Nem bírtam elhinni ezt az egészet hogy újra a karjaiban lehettem. 

Sabine
- Akkor sem. Tudod ha tehetem kerülöm a párbajokat. És minden nemű erőszakot. - mondtam komolyan.

Steven
- Naaaa! Úgy is tudom, hogy nem sokáig bírod ki, hogy ne mondd el, min gondolkodsz ennyire! - nevettem halkan.

Ross
- Áh, én pedig a párbajokat kedvelem a legjobban! - nem szóltam róla, hogy a bal vállamon pár napja rögzítőkötés van, ugyanis elmozdult benne a csont, lejjebb meg zúzódott a karom. Leálltam harcolni egy hülyével, aki elvette tőlem a pálcámat, de visszaszereztem végül.

Ewall
- Örülök, akkor minden bizonnyal arra is lesz, hogy a hölgyemény igyon velem valamit, nemde? Már ha kedve tartja hozzá - feleltem a legszebb mosolyomat elővéve.

Ansell
- Wááá, szupi, szupi, szupi, szupi, szupi!! - sipítottam izgatottan, ezután izgatottan előrefutottam, nem törődve semmivel. Hagytam, hogy egy picit ismét előbújjon belőlem a gyerek.

Elisabeth
- Ugyan miért érdekli? Ha érdekelné figyelt volna. - mondtam és  lehajtottam a fejem.

Sabine
- Tudom hogy szereted a párbajokat. És nem zavar, csak vigyázz magadra. De ha tehetem én inkább kihagyom. - feleltem. Tényleg nem zavart ha párbajozik, bár nagyon aggódtam érte.

Steven
- Jól van, jól van, szívügy - sóhajtottam fel - Melyik tanár a szerencsés? Azok között van, akik tanítanak tééééged? - érdeklődtem.

Ross
- Ugyan, én a múltkoriban sem vesztettem! - kacagtam.

Elizabeth
- Az nem lényeg. - mondtam szűkszavúan. Nem tudtam honnan vette hogy pont egy tanárba szerettem bele de bele trafált. Csak azt nem tudja hogy Ő az. 

Sabine
- Nekem nem lények hogy győzöl - e vagy sem. - mondtam. - Nekem csak az a lények hogy ne essen bajod. - mondtam halkan-

Steven
- Hmm, szerintem pedig az lehet. Tudod, a szemed árulkodó, és talán a gondolataid is azok - nevettem, majd az arcát látva abbahagytam - De ne aggódj, én nem legilimentor vagyok, vaaagy hasonló.

Ross
- Nekem ugyan nem fog! - bokszoltam a vállába kacagva.