Schwanstein

Eugen
Egy darabig csak figyeltem őt, majd pár pillanatra összenéztünk Janával. Nem tudtam hogy akkor most mennyire haragudott meg rám Lysander, de komolyan elkezdtem gondolkodni azon hogy mivel engeszteljem ki.
-Most nagyon pukkadsz? - kérdeztem meg tőle poénkodós stílusban, puhatolózva.

Lysander
Durcásan elfordultam, és fölhúztam a lábam a kanapéra. Igen, "pukkadtam".

Eugen
Felsóhajtottam majd közelebb húzódtam hozzá és hátulról átöleltem.
-Na, ne csináld már...! - pusziltam meg a nyakát.

Lysander
- Hagyj most! - mondtam a fiúnak, de nem toltam el magamtól. Kiskoromban is mindig ezt csináltam, ha összevesztek velem.

Eugen
Rá sem hederítettem arra amit mondott, a lényeg az volt hogy bem tolt el magától.
-Lysander, kérlek ... - próbálkoztam tovább, feemet áttolva a válla felett. Zavart hogy háttal van nekem, így nem tudtam megcsókolni, be kellett érnem azzal hogy az arcára adta egy puszit.

Steven
- És a nagybátyád vagy apud varázslók? - kérdeztem kíváncsian - Amúgy elég zűrös helyzet, de még mindig jobb egy rokonnál és egy gyorsan kapcsoló szülőnél, mint egy olyannál aki így megbízik másokban - csóváltam meg fejem.

Ross
- Most hogy mondod! - szólaltam meg, majd elterültem a földön.

Elisabeth
- Igen mindketten azok. - válaszoltam. Igazat adtam neki hogy így valamivel jobb a helyzet. De akkor is fájt hogy az anyám így viselkedett. Szorosan hozzá bújtam arcomat mellkasába fúrtam. Nem értettem a viselkedésemet, hisz én mindenkivel ellenséges voltam. De vele nem bírtam az lenni. Valamiért nem.

Sabine
Meglepődtem ahogy elterült a földön. Nagyot sóhajtottam majd leültem mellé. 
- Én úgy gondoltam hogy a szobádban, az ágyadban alszol és nem kint a fűben. - mondtam neki, majd óvatosan fölé hajoltam és homlokomat az övéhez érintettem és úgy néztem a szemébe. Nagyon megszerettem és nem akartam elválni tőle.

Lysander
Elfordultam, és feljebb emeltem a fejem. Durcáztam, hogy Eugen megpróbáljon kiengesztelni. Igazából pont úgy reagált, ahogy reméltem...Ennek valahol a sértettség érzése alatt örültem.

Eugen
-Na várj csak ... - motyogtam a bajszom alatt amikor megint elfordult. Elengedtem a derekát és felálltam mellőle a kanapéról. Gyorsan megkerültem őt , hogy szemben lehessek vele, majd a kanapé felől lévő lábammal feltérdeltem az ülőalkalmatosságra és mielőtt a fiú újra másfelé fordulhatott volna, magam felé fordítottam az arcát, közelebb hajoltam hozzá ês megcsókoltam.

Lysander
Először ellenkezni akartam, de fogta az arcomat, és...basszus, túl jól csókolt! Képtelen voltam rávenni magam, hogy elhúzzam a fejem, de nem is csókoltam vissza. Igaz, ezt is épp csak meg tudtam állni. Féltem, hogy belepirulok a csókba, azt nem engedhettem meg magamnak. Maximum mérgemben.

Eugen
Nem tolt el, ez jó jel volt, viszont akkor sem voltam teljesen elégedett. Rá akartam venni hogy visszacsókoljon, eldöntöttem hogy addig nem nyugszom amíg ezt nem érem el. Az egyik kezemmel a hajába túrtam és mégközelebb húztam a fejét az enyémhez. Úgy csókoltam ahogy eddig talán még egyszer sem. Lassan, érzéssel, mégis mélyen és szenvedélyesen. Mindent beleadtam hogy sikerüljön megtörnöm az ellenállását. Ha most viszonozza akkor az azt jelenti hogy elfogadja a bocsánatkérésem...

Lysander
Mikor újra megcsókolt, mintha egy villám csapott volna belém, beleremegtem a csókba. Istenem...Hogy lehet valaki képes ilyesmire? Éreztem, ahogy az ellenállásom darabokra törik, kétségbeesetten kapkodtam az utolsó darabkák után, de hiába. Halk hangot adtam ki, éreztem, ahogy az arcom forróság önti el. Mintha nem is saját akaratomból történne, visszacsókoltam, a kezem, amivel a kanapén támaszkodtam, ökölbe szorult. Basszus, 'Berger...

Eugen
Hihetetlenül megörültem amikor végre visszacsókolt. Akaratlanul is elmosolyodtam de nem húzódtam el tőle. Olyan jó volt így. Rendesen átöleltem , úgy folytattam még egy rövid ideig de amikor elfogyott a levegőm, muszáj volt elhúzódnom tőle. Ekkor sem szóltam semmit csak vigyorogva néztem a szemébe.

Lysander
Elvörösödve félrenéztem, nem bírtam, ahogy bámult.
- Ez nem ér - mondtam durcásan, de már legyőzött. A csókja miatt mindenről elfeledkeztem, ami körülöttünk volt, és azt hiszem, a jelenet nézői is hasonlóképp voltak a dologgal. De legalábbis még mindig tudtuk sokkolni a többieket a kapcsolatunkkal, bár ez akkor épp nem igazán jutott el az agyamig.

Eugen
-Dehogynem! - pusziltam meg. Nagyon önelégült voltam és örültem hogy sikerült úgy-ahogy megbékítenem. Tudtam hogy ha még most is durcizni fog, azt már tényleg csak megjátsza. Ennyire azért ismertem.

Steven
Kicsit szokatlan volt nekem a helyzet, ezért végül nem ölelgettem sokáig. Melyik tanár öleli ilyen sokáig a diákját, ha csak vigaszból is teszi? És pont én teszem ezt? Meglepődve pislogtam párat, majd zavartan felálltam azt dadogva hogy felmelegedett a borogatás, ezért újra be kell áztatnom.
- Ö-örökölted az erejüket? Vagy abból egy kicsit? - kérdeztem dadogva.

Ross
- Pedig még itt is kényelmes lenne! - fordítottam felé a fejem.

Elisabeth
Meglepett hogy nem ölelt vissza de nem szóltam miatta. Mikor kiment fölkeltem és a ruháimat kerestem mert egy nagyméretű póló volt rajtam ami szinte a térdemig ért. - Valamennyit igen. De nem vagyok valami jó. - mondtam és körbe néztem újra. - Vissza kaphatom a ruháimat? Jobb lesz ha most már megyek. - mondtam kicsit zavartan. Lehet túl sokáig maradtam.

Sabine
- Ross a végén megfázol. - mondtam nagyon halkan. Nem mertem hangosabban beszélni, mert úgy éreztem akkor megtörik ez a gyönyörű pillanat.

Steven
- O-o-o-tt vannak.... az ágy mellett egy v-vörös fotelen kiterítve - makogtam továbbra is zavartan, miközben megnyitottam a csapot. Nem tartottam alá a kis rongyot, valójában annyit tettem hogy rátámaszkodtam a mosdókagylóra. Meredten bámultam a vizet. Azt hiszem kezdett az agyamra menni valami.

Ross
- Éltem már túl megfázást! - makacskodtam tovább, ezután elfordulva tőle meghempergőztem a földön. Mindegy volt, mert így is-úgy is meleg fürdőt kellett vennem.

Lysander
Kitartóan néztem lefelé a kanapéra, hogy ne kelljen újra a fiú tekintetével találkoznom. Ezért még meg kellett fizetnie...Ilyen könnyen áttörni a védelmemet...

Eugen
-Na, hagyd már ezt abba - kértem miközben egyik kezemmel az álla alá nyúltam hogy magam felé fordítsam.

- Nem, hagyj! - mondtam, és elkaptam a fejem. Már megtört, de még mindig nem akartam engedni neki. Még túl önelégült lenne.

Eugen
-Tudod hogy úgysem hagylak békén - fogtam meg az egyik kezét. Összekulcsoltam az ujjainkat. Már csak azért sem adtam fel.

Lysander
- Tudom - motyogtam morcosan. Igazából nagyon jól esett, hogy törődik velem, csak megsérült a büszkeségem azzal, hogy bocsánatot kellett kérnem, az ő kényszerítésére... Tudtam, hogy ezt nem hagyhatom annyiban, és hogy még meg fog fizetni ezért.

Elisabeth
Nyugodtan felöltöztem majd magamra vettem taláromat. Nagyot sóhajtottam majd a fürdő ajtajához léptem. 
- Köszönök mindent. - mondtam, majd a bejárati ajtó felé pillantottam.


[size=12.727272033691406]Sabine[/size]
[size=12.727272033691406]Csak elnevettem magam mikor meghempergett a fűben. Elég viccesen nézett ki.  [/size]

Eugen
-Akkor meg...? Semmi értelme ennek a hisztinek - mondtam neki kedvesen miközben magamhoz húztam hogy aztán azzal a karommal amelyikkel éss nem az ő kezét fogtam átöleljem.

Lysander
Durcásan félrenéztem, nem akartam erre válaszolni. Volt értelme. Legalábbis nekem volt. Vagy...nem is. Nem tudom. Na. De nem akartam föladni, még mindig. Már megtettem, de...na. Ez már csak durcázás volt, és ezt én is tudtam, de nem voltam hajlandó abbahagyni, még ha újra meg is csókol, és én kis híján szívrohamot kapok tőle, annyira jó. Ha most nem itt lennénk...

Eugen
Nem foglalkoztam többet a durcázásával, úgy döntöttem, felhagyok a kérleléssel. Hiszen már megkaptam amit akartam, tudtam, hogy igazából már megbocsátott nekem -hozzá teszem, azt sem tudom mit kellett megbocsátania...de megtette- és amit most csinál az már csak tömény hiszti, semmi több. Nem engedve el Lysandert, lassan újra beszélgetésbe elegyedtem a barátaimmal. Gondoltam, a fiú egyszercsak majd megunja a pukkadást.

Steven
- Sz-szívesen! - szóltam ki, ezután megmostam az arcomat és elzártam a csapot, de még nem léptem ki a fürdőből. Feloldottam a varázslatot is ami csak a szobára vonatkozott, hogy szabadon tudjon távozni. Ezek után nem szerettem volna visszatartani őt.

Ross
Miután végeztem, elégedetten leráztam magam, mintha csak egy ló lettem volna. Ló emberi formában, vicces elképzelés...

Elisabeth
Nem mondtam ezután semmit, hanem csak ki mentem és gyorsan eltűntem arról a folyosóról. Nem akartam semmire gondolni de nem igazán ment. Inkább a szobámba mentem és bedőltem az ágyamba hogy gondolkozzam. NEm igazán tudtam mit csináljak.

Sabine
Szinte röhögő görcsöt kaptam ahogy szórakozott, majd megrázta magát. Nagyon jól éreztem magam vele. És még külön örültem is hogy elhozott ide és virágot is kaptam tőle.

Steven
Utána nagy csönd és magány települt a szobára. Széthúztam a sötétítőket és kinéztem az ablakon. Már nem tűnt túl vidámnak az idő, de csak abban az értelmében hogy egyedül... valahogy unalmas volt.

Ross
Miután leráztam magamról a koszt - melynek egy része még a ruhámhoz volt tapadva -, "nyihogva" odanyomtam a homlokom Sabineéhez.

Sabine
[...]
Néhány nap múlva már egész jól voltam így kimentem az unikornisokhoz. Jól esett itt lenni és végre nyugalom volt. Nem bírtam már elviselni a szobatársaimat, meg úgy az embereket. 

Elisabeth
[...]
Napok óta csak bolyongok az iskolában és körülötte. A pótórákra is csak azért jártam mert addig Vele lehettem. Meg akartam érteni hogy miért érzem magam ilyen furcsán. Nem bírtam  kiverni a fejemből. Pláne nem azt a csókot. Megint csak ki mentem mert annyira ideges voltam hogy rá kellett gyújtanom.

Lysander
Csöndesen ültem, legszívesebben a fiúnak dőltem volna, de nem tettem. Egészen takarodóig beszélgetett még Foglerékkel, aztán elindultunk a klubhelyiségek felé. Eugen úgy döntött, elkísér engem a szobámig, - persze úgyis magammal rángattam volna, nem ússza meg - úgyhogy elköszöntünk Fogleréktől, és külön mentünk tovább.
Csöndesen sétáltunk egymás mellett, amúgy egy üres folyosóra nem fordultunk. Elkaptam a fiú kezét, és a meglepetést kihasználva a falhoz szorítottam. Teljes testsúlyommal a falhoz nyomtam, és közelről néztem a szemébe, de még mindig nem szóltam. Csak azon imádkoztam, hogy ne akarjon eltolni magától, mert tudtam, hogy sikerülne neki. Bárhogy próbálkozom is, akkor is ő az erősebb.

Eugen
Sokáig beszélgettem még a barátaimmal, de arra hiába vártam hogy Lysander abbahagyja a zsörtölődést és ő is bekapcsolódjon. Mondjuk emiatt nem izgattam magam túlzottan, tudtam hogy milyen ő, és biztos voltam benne hogy csak meg kell várnom míg kiduzzogja magát ês megint minden rendben lesz. Takarodókor elköszöntünk Jotol és Janától, mivel el akartam kísérni Lyst a klubhelyisêgébe, így előbb arra indultunk. Szótlanul sêtáltunk egy ideig, mígnem amikor egy üres folyosóra értünk, a fiú hirtelen a falhoz nyomott. Nem elleneztem, kíváncsi voltam hogy mit fog tenni. Kérdőn néztem vissza rá amikor egyszerűen csak közel hajolt hozzám de nem csinált semmit. Némán néztem vele farkasszemet, azt akartam hogy ő szólaljon meg -ha egyàltalán meg akar szólalni- .

Lysander
Miután biztosnak éreztem, hogy nem akar ellenállni, közelebb hajoltam hozzá, és számat az övére tapasztottam. Hosszan csókoltam meg, kicsit talán akaratosan, azt akartam, hogy érezze, mit szeretnék.

Eugen
Már vártam hogy megcsókoljon amikor végre megtette. Nem kellett csalódnom benne. Visszacsókoltam , és közben egyik kezemmel a hajába markoltam. Tudtam mit akar, éreztem a csókban és egyébként is. Őszintén szóla kicsit meglepett most ezzel , visszagondolva a délutánra nem hittem volna hogy ma még lesz ilyen.

Lysander
Mikor elszakadtunk egymástól, mindketten hangosabban lélegeztünk.
- Nem csinálhatsz olyasmiket velem, mint amit ma tettél - mondtam neki egy csipetnyi panasszal a hangomban. Azt akartam, hogy megértse, nem alázhat meg csak így, nyíltan, mindenki előtt. És már meg is volt a tervem, hogy fogom ezt csinálni...

Eugen
-Nem is fogok ha betartod a szabályokat - válaszoltam neki komolyan. Szerettem volna ha megérti miért tettem.

- Nem is fogsz - mondtam, és újra megcsókoltam, az előbbihez hasonló hévvel. Közben egyik kezem végigsiklott a testén, egészen a nadrágjáig, ahol megtaláltam, amit kerestem, és lassan simogatni kezdtem a csók alatt.

Eugen
Mikor a nadrágomhoz ért, akaratlanul is belenyögtem a csókba. Most nagyon örültem hogy ilyenkor már senki sem mászkál a folyosón. Egyik kezemmel végigsimítottam Lysander hátán, egészen a fenekéig ahol megálltam és megmarkoltam.

Lysander
Két csók között röviden elvigyorodtam, még közelebb álltam a fiúhoz, egészen nekidőltem, egyedül a kezem volt kettőnk között, amivel továbbra is csak nadrágon keresztül értem Eugenhez. Másik kezemmel még mindig azt a karját tartottam a falnál, amelyik nem a fenekemen volt.

Eugen
Teljesen beleborzongtam ebbe az egészbe. A falhoz préselődve álltam és szakadatlanul csókoltam a fiút, egyre növekvő szenvedéllyel. Csak pillanatokra váltunk el egymástól hogy levegőt vegyünk.
Egész sokáig folytattuk ezt így, míg már kezdett zavarni hogy egy folyosón álldogálunk.
-Nem....keresünk ....inkább ....egy ....eldugottabb ....helyet? - kérdeztem csókokközepette Lysandert.

Lysander
Csak elvigyorodtam, elléptem a fiútól, és a kezét megragadva egy ajtó felé vettem az irányt. Majdhogynem berontottunk az üres terembe, ahol viszont meg is torpantam.
Még sosem jártam itt. Egy apró szoba volt, hangulatos, félhomályos megvilágítással, vastag ajtóval, és a szoba közepén egy hatalmas ágy állt, mélyvörös takaróval leterítve. Nagyokat pislogtam. Ezt a helyet nekünk találták ki. Hé...Várjunk csak...
- Nem tudtam, hogy a Schwansteinben is van Szükség Szobája... - mondtam, mikor rájöttem a dologra. Pedig már biztosan olvastam róla valahol. Csak eddig még senki nem járt itt.

Eugen
Örömmel követtem Lysandert az ajtóhoz makd be a szobába, ahol mindketten csodálkozva torpantunk meg. Azt hittem, egy nem használt tanterembe vagy raktárba nyitunk be , de ez egyáltalán nem így történt. Egy tökéletes, romantikus kis zugra leltünk. Elképedve néztem körbe , és még akkor is a csodálkozással voltam elfoglalva amikor Lysander megszólalt. Csak ebben a pillanatban világosodtam meg én is. Hát persze ...!
-Hidd el, én sem .... - válaszoltam a fiúnak, még mindig a berendezésen járatva a tekintetem -De jobbkor nem is jöhettünk volna rá.

Lysander
Eugen felé fordultam, és elvigyorodva a dereka köré fontam a karom, közelebb lépve hozzá, hogy csípőnk összeért.
- Ez most csak nekünk lett kitalálva - doromboltam közelebb hajolva, és megcsókoltam a fiút.

Eugen
Karjaimat Lysandwr nyaka köré fontam és annyira közel húztam magamhoz amennyire csak tudtam. Közben az egyik lábammal berúgtam az ajtót ami eddig félig nyitva volt.

Lysander
Az ajtó becsukódott, és egyikünk sem szórt rá semmilyen bűbájt. Tudtuk, hogy a szoba meg fog minket védeni a hívatlanoktól.
Az ágyhoz toltam a fiút, és lenyomtam oda. Erélyes voltam, tudtam, mit akarok, és meg is akartam szerezni. Mosolyogva a háton fekvő fiú fölé másztam, és lovaglóülésben helyet foglaltam a csípője fölött. Előrenyúltam az inge nyakához, és lassan elkezdtem kigombolni, minden gombbal eljátszadozva. Mikor az utolsóval is végeztem, Két ujjal végigsimítottam a fiú csupasz mellkasán, éreztem, ahogy az érintésemre megfeszül. Rendben...játsszunk még egy kicsit.

Steven
Napok óta ügyködtem azon, hogy valamelyest felzárkóztassam a lányt, de nem volt egyszerű. Bár gyorsan tanult, valamiért kínosnak éreztem ha vele voltam egy légtérben. Még mindig az a csók...
Szótlanul tűrtem ezúttal a vézna balfácán szövegelését is, aki állítólag egy vendégtanár itt, az a kolléga hívta meg ide akit rühellek, csakhogy körbetekintsen a munkahelyén.
Jó magam továbbra sem tudtam nyugodt maradni. Idegesen sétáltam fel-alá az addigra üres termemben, és az ablakhoz léptem, amikor megpillantottam őt. Olyan volt mint egy angyal, akit a karjaimba zártam volna, de nem tehettem. Különben is milyen elképzelés ez?! Csak egy beteges vágy egy olyan lélek részéről, amely régóta darabokban hever, elhagyatottan a nagy, fekete ürességben.
Kiviharoztam a helyiségből, dörgő léptekkel kifutottam a kastélyból, majd átváltoztam, hogy legalább így meg tudjam közelíteni. Cs-csak azt akarom látni, mit csinál odakint.. Vagy megtudni, hogy mit érez jelenleg. Én magányt, ami hideg, és a lélekszilánkocskákat is porrá őrli fel.

Ross
Sikerült felfáznom a fűben, amikor levetettem magam a földre, hogy meghempergőzzek. Azért csináltam, hogy lássam őt nevetni, ami nagy örömömre sikerült, és ne bántam hogy megbetegedtem miatta.
Emellett nem bírtam ki hogy egy folytában feküdjek, ezért csámborgásba kezdtem. Először mindig a közeli erkélyre mentem el, most pedig a kastély környékén sétálgattam. Heh, engem nehéz megérteni!

Elisabeth
Az egyik fa tövében ültem össze húzva magamat, már nem is számoltam hányadik cigire gyújtok rá. Nagyon feszült voltam. Talán még is hiba volt hogy eljárok a külön órákra. Hisz akkor nincs velünk senki. Túlzottan az érzéseimre koncentrálok. Nem! El kell felejtenem! Neki biztos nem jelentett semmit az a csók... De nekem igen is sokat jelentett. Gondolkodtam mikor is megpillantottam a fekete macskát.
- Nocsak. A kormos macska is megjelenik? - kérdeztem halkan majd óvatosan megsimogattam a fejét. Majd mélyet szívtam a cigiből. - Mivel te úgy se tudod elmondani senkinek, neked elmondhatom a titkomat. Igaz? - kérdeztem halkan bár választ nem vártam. - Tudod, azt hiszem szerelmes vagyok. De nem tudom az illető mit érez. Mikor mellette vagyok úgy érzem nem vagyok magányos. - mondtam halkan. Nem akartam hogy más is meghallja. Bele sem gondoltam hogy teljesen elárultam magamat.

Sabine
Kint az unikornisok között gondolkodtam, bár nem volt semmi különösebb oka.

Eugen
Az àgy felé hátráltunk és a fiú lenyomott oda. Egy pillanatra megforduolt a fejemben hogy alulra kényszerítem Lysandert, de végül inkább beletörődtem abba hogy ő került felülre. És őszintén szólva tetszett hogy rajtam ül, innen is remek kilátásom nyílt rá. Mozdulatlaul feküdtem míg az ingem gombjait fejtette szét és közben hol a kezeit figyeltem, hol pedig az arcát fürkésztem. Amikor pedig a bőrömhöz ért, egészen kirázott a hideg ês megfeszült a testem. Őrületesen akartam őt, már a legkisebb érintése is viszonylag heves reakciót váltott ki belőlem.

Lysander
Élvezettel lejjebb hajoltam, hosszan megcsókoltam a fiút, közben a kezemmel a mellkasára támaszkodtam. Ahogy felültem, mindkét tenyerem végighúztam rajta, simogatni kezdtem. Éreztem, hogy most enyém a vezetés, és úgy terveztem, hogy olyan hosszúra nyújtom ezt az egészet, amennyire csak tudom, ha kell, az őrületbe kergetem Eugent. Lassan csókolgatni kezdtem a nyakát, épp csak a bőrére leheltem az apró, finom csókokat.